Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-06 / 210. szám

ST^/rf«H> 1066. SZEPTEMBER 6., KEDD Háromezer érdeklődő 400 „bajnokjelölt” a céllövöldében A „szimatverseny” sztárjai Jól sikerült az MHS honvédelmi sportnapja Dömsödön Nyáriasan meleg, derült idő köszöntött vasárnap arra a háromezer érdeklődőre, aki végigdrukkolta-gyönyörködte az MHS Pest megyei elnöksé­gének nagyszabású honvédel­mi sportnapját Dömsödön. Hogy minek volt nagyobb sikere: az egyik Pest megyei honvédségi alakulat technikai kiállításának-e, vagy a kispus- kás céllövöldének, azt bajos lenne eldönteni. A technikai kiállításon tömegesen akadtak bá- mulói a korszerű tüzérségi lövegek- nek, a gyalogsági fegyverek­nek, a híradástechnikai és vegyvédelmi eszközöknek. A céllövöldében alkonyaiig mint­egy 400 férfiember — úttörők­től a nagypapákig — tette próbára ügyességét. Műsoron kívül 400 dömsödi úttörő ezen a napon tette le a fogadalmat, hogy hűséges „kiskatonája” lesz a „Vörös zászló hőseinek útján” mozga­lomnak. Fegyelmezett, szép felvo­nulásuk után az MHS műrepülő mo­dellező klubjának bemutatója következett. A kis modellek mindazt tudták, amit a „na­gyok”. Csak egyet nem tud­tak: konkurrálni a Pest me­gyei Rendőrfőkapitányság okos, idomított rendőrkutyái­val. Ezt a bemutatót akár es­tig is szívesen prolongálták volna a nézők. A bemutatókat versenyek követték. Az összetett honvédelmi ver­senyen 34 csapat — a járási döntők legjobbjai — vetél­kedtek az elsőségért, amelyet 1500 méteres pályán a dömsö­di női és a ráckevei, valamint a kiskunlacházi férficsapat nyert meg. A 3000 méteres pályán a gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem csapata győ­zött, 10 perc 15 másodperces kitűnő eredménnyel. A motoros összetett honvé­delmi versenyen négy kategó­riában — 50, 125, 250 és 350 köbcentiméter — 19 motoros nevező indult a megyéből. A kategóriagyőztesek Bittera László váci járási, Goes János, G. Szabó Gábor kiskunlacházi, és ifj. Szentgyörgyi Mihály monori versenyzők lettek. A junior rókavadászok versenyen 27 úttörő — a járási versenyek győztesei — vett részt, szakkörben vagy saját kezűleg épített rádiókészülékével. Há­rom kis teljesítményű rádió­adót kellett megkeresniük 1 kilométeres körzetben. A ju­niorok — szenioroknak is di­csőségére váló eredményt ér­tek el: Szokol János, a gödöl­lői járás úttörője 6 perc 10 másodperc, Közel István bu­dai járási úttörő 7 és fél perc alatt találta meg a „rókákat!” ny. é. Leányfalun beszélgetve... őszi illata van már a leve­gőnek Leányfalun is. Pedig még üde zöld minden, a lom­bok sem ritkulnak, a Duna is, ez ■ a „vén folyamróka”, olyan kamaszos hetykeséggel ter­peszkedik és nyargal partjai között, mint tavaszi zöldár idején. — Rossz volt a nyár, nyir­kos és hűvös, szokatlanul ke­vés napfénnyel — mondják a kertészek —, de azért csodá­latosképpen előreszaladt min­den. Korábban értek és érnek a gyümölcsök. A dió például, amelynek szeptember végén lenne esedékes a beérése, már hasogatja zöld burkát és hul- latgatja érett termését. — Korai és igen Lemény télre számíthatunk — toldja meg a szót valaki —, legalább is azt tartja a népha- gyomány, h-ogy ha korán ér­nek be a csonthéjú gyümöl­csök, akkor a tél hamarabb diadalmaskodik az ősz fölött. Ebben a majdnem télies hangulatban csendesen beszél­getünk mindenféléről, legin­kább mégis a leányfalui dol­gokról. — Nem csoda, — mondja a házigazda, — hogy olyan sok író, művész annyira belesze­retett Leányfaluba, köztük ta­lán a legmélyebben Móricz Zsigmond, akinek emlékét igaz szeretettel ápoljuk is va­lamennyien. Ma talán már el sem tudnánk képzelni,- hogy sok kilométer hosszú fő ut­cánknak, a Visegrád felé ve­zető, szépen rendbe hozott, nagyforgalmú út egyik leg­szebb szakaszának más neve is lehetne, mint Móricz Zsigmond útja. — De azért ennek a szép út­nak is van egy súlyos szépség­hibája ■— mérsékli a lelkese­dést az egyik helyi vendég. — Visegrád felé, a Szabadság tértől egészen a község vé­géig, ahol a gyermeküdülők vannak, tehát körülbelül egy kilométernyi szakaszon, elfe­lejtettek gyalogjárdát építeni az úttest mellé. Komoly élet­veszély fenyegeti állandóan azokat, akik gyalogolnak rajta, mert itt az autók, az autóbu­szok és a motorkerékpárok már igen ragy sebességgel szá­guldoznak. Pedig hát hely, lenne a gyalogjárda számára, akár az út mindkét oldalán is, Panasz hangzik a közlekedés némely ésszerű tiensége miatt is. Ez pedig igy szól: — Sok pesti látogat ki ro­konaihoz, barátaihoz Leányfa­lura, ahol mindig kellemesen töltheti el a napot. A hazame­netelte a legalkalmasabb a MÁVAUT-nak az a — nem is egy, hanem három különböző helyről induló — járata, amely este negyed tíz után néhány perccel ér a hajóállomásnál lévő megállóhoz, és fél tíz kö­rül teszi le utasait a szent­endrei HÉV-állomáson. Innen viszont öt perccel előbb indul egy szerelvény Pest felé. A három egymást eiőzgető autó­busz utasainak így közel fél órát kell várakozniuk a leg­közelebb induló szerelvényre. Parányi, néhány perces me­netre ndmódösífással tehát el­érhetővé tehetné a MáVAUT a féltízes szerelvényt is. Kipróbáltuk mi is. A szerel­vény valóban szinte az orrunk előtt gördült ki a szentendrei állomásról. A félórás kény­szer várakozás pedig csak­ugyan kellemetlen volt. m. 1. Látogatás az ország legnagyobb forgalmú pályaudvarán — Figyelem, figyelem! A harmadik vágánynál tessék vigyázni! A harmadik vágá­nyon vonat halad át! — Figyelem! Vonat érkezik a negyedik vágányra Buda­pest Déli pályaudvarról Szé­kesfehérvárra. A vonat csak a velencei-tavi állomásokon áll meg Székesfehérvárig, menet­rend szerint — hangzik a be­mondónő tájékoztatója. A pályaudvaron ember-em­ber hátán. Jönnek a vona­tok és mennek, 3—5 percen­ként az egész Dunántúlra: Nagykanizsára, Keszthelyre, Tapolcára, Győrbe, Balatonra, Pécsre... A megafon tájékoz­tat, figyelmeztet... Vasutasok terelik a tömeget és a tárcsás forgalmista indítja a jövő-me­nő szerelvényeket. Közben megállás nélkül szól a mega­fon. A bemondó átlagos'rn 1300 információi, vagy figyel­meztetést közöl 12 óra alatt az utazóközönséggel. 70 ezer utas — Különösen érdekes ez a Kelenföldi pályaudvar —/ mondja a Központi Sajtószol­gálat munkatársának Horváth Ede, a pályaudvar állomásfő- nökhelyetfese. — Európa-szer- té ie kiemelkedő, mert az or­szágban egyedül mi fogadunk és indítunk ennyi teher-' és személyvonatot egyszerre. Utasforgalmunk naponként A forgalmi irodában: a távirász azonnal rögzíti és továb­bítja az irányító főtiszt intézkedéseit. lyek 50—60 kilométeres sebes­séggel viszik az árut, — A személyforgalom — folytatja az állomásíőhökhe- lyettes — mindössze 6 vágá­nyon bonyolódik. Elképzelhe­tő, milyen erőfeszítést kell tennie az állomás személyzeté­Az őrtoronyban távirányítással állítják a váltókat, automatikus berendezés kizárja a balesetet. Az menetelt is. Ennek a hatal­mas területnek 12 órán keresz­tül ő a parancsnoka. Előtte a vezérlőasztal, amelyen gomb­nyomással intézkedik. Mellet­te két távirász, akik a Kelen­föld előtti és utáni állomással közlik az intézkedéseket. Köz­ben a szemközt levő falon lát­szik a pályaudvar elektromos térképe. Ha egy vonat beérke­zik, a tábla mutatja, hogy me­lyik vágányra áll be. Az in­tézkedéseket látjuk a táblán szaggatott fehér,, piros, zöld vonalakkal, illetve lámpákkal. Az Irányító rendelkezéseit az őrtornyok szintén hasonló be- -rendezésekkel és telefonon ve­szik. Károlyi Ferenc főtiszt rendelkezései elsősorban a magas őrtornyoknak szólnak, amelyekben 4—5 vasutas ke­zeli — mechanikus távirányí­tással — a váltókat. Mészáros Pál 23 éve dolgozik a váltók­nál. Nem könnyű mesterség ez, mert egy váltó átkapcsolá­sa 40—60 kiló súly emelésé­nek felel meg — 12 óra alatt legalább ötszázsZor kell a vál­tókat átállítani. Ez olyan tel­jesítmény, mintha naponként egyedül 25 tonna szenet rak­na ki. Egy-egy váltóállító te­hát havonként 25 vagon szén kirakásának __ megfelelő mun­kát végez. És mégis szeretik hivatásukat. — Remélem innen megyek majd nyugdíjba — mondja Mészáros. — Az utazóközönség nem is sejti, hogy amikor a magasból tiszteleg a vonatnak a váltókezelő — milyen telje­sítmény van mögötte. Kelecsé- nyi Sándor az ügyeletes tiszt. Ö végzi az ellenőrzést, s ha kell a tanácsadást is, mert alig van perc, hogy ne kellene va­lamiben azonnal intézkedniük. A váltóállítást mechanikusan végzik ugyan, de az ellenőrzés automatikus. Ha' átállították a váltót, azt visszaállítani már nem lehet, míg a vonat azon a sínpáron tartózkodik. Amint a vonat elment, automatiku­san oldja a váltózárat, és újra lehet átállítani. A jövő: kétszintes pólya — Sajnos, 1970-ig nem lesz változás a Kelenföldi pályaud­varon. Addig a megnöveke­dett forgalom még nagyobb munkát ad. A szerelvények száma folyton nő, a sínpárok száma meg marad. Az utasfor­galom ugrásszerűen emelkedik — mondja az állomásfőnökhe- lyettes. — Míg nem lesz meg a kétszintes pálya — ilyet ter­veznek ide — míg nem lehet alagutakkal, alul- és felüljá­rókkal irányítani az utazókö­zönséget, addig forgalmunk az eddiginél is nagyobb figyelmet kíván. Sajnos, szélességben nem terjeszkedhetünk — foly­tatja —, mert egyik oldalon a város, másik oldalon az új Balatoni műút gátol. Piros zászlós vasutas szalad előttünk. Szorgalmasan integet egy öreg, hosszúkéményes mozdonynak, amely néhány teherkocsit tolat egy teherra- kodóhoz. A mozdony megáll. Ez a 333-as mozdony — mondja kísérőnk. — Még fia­tal forgalmista voltam a Fe­rencvárosban — jegyzi meg a tapasztalt, már nem fiatal Gorzó Dénes főfelügyelő —, de már akkor megszerettük a 333-asokat. Valamikor ez a mozdony és hasonlók vitték Fiúméba a gyorsvonatok uta­sait. Megbízható öreg jószág ez — mondja —, és szeretettel megsimogatja a kormos, füstös masina oldalát. Mennyi fáradság, figyelem, hivatásszeretet, lelkiismeretes odaadás kell az utazáshoz, amiről a kedves utazóközönség alig tud valamit... Szöveg: Zsolnai László Kép: Bozsán Endre 74 ezüst tallér Gödörásás közben 50 centi­méterre a föld felszíne alatt egy cserépedényben 74 darab ezüst tallért talált háza udva­rán Károlyi Imre fülesdi ter­melőszövetkezeti dolgozó. A tallérok a XVII. század végé­ről valók. Az értékes gyűjte­mény a nyíregyházi múzeum­ba került. ^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS.WSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSS/S, űz­Az expresszmozőony mellett pöfög a „jó öreg 333”-as. Virágot vesz, szépen udvarol. A hárslevelű jó természetet nevel. A férfiak mégis a kadart kóstolgatják, dédelgetik a po­harat. Egy őszinte, idős r,en- dég elárulta ennek az okát. Az orvos javasolta a vörösbort, a feleség kívánságára. Lám, vannak még okos fe­leségek: kadart iratnak tüze­lőanyagként. A férfi vendégek, olyan odaadással hörpintik a kadar­kát, mintha valami ifjító kú­rán lennének. — Ettől levelében van az emberfia — biztatja őket Vil­ma néni. Az öregasszony minden bor­olimpián megjelenik) Kóstol­gat, tanácsot kér, kerületről kerületre jár, ízleli a borokat, hogy olyant vigyen az urának, amitől megpödri a bajuszátl Ezért a dömsödi kadar mellett kötött ki: Ettől a bortól szépe­ket álmodik az öreg suszter, olykor még huncut is. A dömsödi „Arany Kalász” kadarkájának karrierje szem­látomást emelkedik. Ha ez megemeli a tsz-tagok jövedel­mét is, akkor a dömsödiek ne engem díjazzanak, hanem Vil­ma nénit, aki a bűvös ital „férfiasító” hatását felfedezte. Galgóczy Imre 'Ú.AÍ- ■ ! A dömsödi „Arany Kalász” | borainak nem kell cégér. Az j eladásnál sincs szükség fon- ! dorlatra, ahogy gyerekkorom- \ ban a Tild-i kocsmáros tette: • A rossz csiger a kutyának se : kellett, ezért rábírta félnótás i szolgálóját, hogy terjessze el: megjelent neki a kocsma ud­varán éjjel tizenkettőkor a Boldogságos Szűz. Megindult a vidék szekeres­tül: szüzet látni. A Boldogsá- gost nem találták, de a csiger egy csöppig elfogyott. A dömsödi borok a Vajda- hunyadban is kitüntetést nyer­tek: szín, íz, maligán szerint. Nekem azonban a borverse­nyen hiányzik egy pszicholó­gus, aki megmondaná, hogy az egyes borok fogyasztás ese­tén milyen hatást idéznek elő az emberi lélekben? A minap ezért két tudóst is megkérdez­tem, de ők kitértek: Nehéz er­re a felelet. Betértem az „Arany Kalász” Bakáts utcai borozójába. Ott már okosabb lettem. Őszülő férfiak közt, Vilma néni, egy óbudai suszter felesége vitte a szót: — Az én uram régen a hárslevelűt szerette, mindig azt mondta: ettől születik a fiúgyerek. — Lett is három. Én mondom, az a jó bor, ame­lyiktől szerelmes lesz a férfi. nek, hogy hétköznaponkénl átlagban 460, vasár- és ünnep­nap 500 vonatot tudjunk zök­kenőmentesen fogadni, indíta­ni, irányítani. Közben, ügyelni a balesetek elkerülésére, mert a pályaudvarnak nincsenek átjárói, aluljárói, s az utazókö­zönség egymás hegyén-hátán kénytelen átkelni a sínek kö­zött, hogy vonatát megközelít­hesse. Ügyelni a térközökre, a percenkénti kétirányú indí­tásokra, érkezésekre és még az egész teherforgalom bonyo­lítására is. Villanymozdonyok, Diesel-vontatók, hatalmas gőzmozdonykolosszusok és 70 —80 éves „őskori”, de még mindig kitűnően dolgozó ma­sinák végzik a vontatást, a szerelvények mozgatását. Mert vannak olyan vonatok, ame­lyeket húz, másikat tol a moz­dony. A hátul működő moz­dony irányítását az első ko­csiban távirányítással végzi a személyzet. Azelőtt az érkezé­si helyen meg kellett fordíta­ni a gépet. Ma már marad eredeti helyén, mert egyik irányban húz, tehát nem kell Irányítani, ha tol, érvénybe láp a távirányítás és ingajárat formájában közlekedik. így 'egalább 30 százalékával lehet jobban kihasználni a vonóerőt. Automatikus vállóellenőrzés A forgalmi irodában kétro- zettás fiatal főtiszt adja a ren­delkezéseket. Engedélyezi a bejöveteleket, úgyszintén a ki­néha meghaladja a 70 ezer főt is. A Dunántúlról, s Bala­ton felől érkező utasoknak 80 százaléka itt száll le nálunk, sőt részben innen is indul. Sok, de mégis kevés sínpáron bonyolódik le a személy- és teherforgalom. Csattogva szá­guldanak az expresszek, gyors­vonatok, tehervagonok és a gyors teherszerelvények, ame-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents