Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-04 / 209. szám

1966. SZEPTEMBER 4., VASÁRNAP “l/CtvIan 9 tek a repülők. Csak attól fél­tek, hogy az amerikaiak egy­szer megváltoztatják a menet­rendet, de mindig megbízha­tóan pontosan érkeztek. Az elhajtott kamaszok életé­ben viszonylagos nyugalom alakult ki, s főleg hazafelé vonulva nem is bánták, ha egy kicsit megénekeltették őket. Szolár, mint jónövésű, testes néznivaló volt rajta. Az alak­ja lapos, mint a deszka, az or­ra pisze, a bőre szeplős, s vi­lágos vörös haján fehér gubanc volt a kendő. „A Cézárt nézi. Lukinics a kedvence. Cézár, imád téged az a nő”! — mon­dogatták vihogva, ha beérkez­tek az egyik helyi iskolából át­alakított szálláskörletbe. „Hagyjatok! Kell a ... ez a fiú, a második sor bal szélén menetelt, közvetlenül Lukinics mögött. Ezt a Lukinicsot kü­lönben Cézárnak is nevezték, mert nemcsak a legmagasabb és legerősebb volt a társaság­ban, hanem még ráadásul végtelen fölényesség, hellyel- közzel gőg is áradt magatartá­sából. Ó például csak aklwr énekelt, ha kedve volt, még­sem mert neki szólni sem az oktató, sem a légnyomástól kacsintgatós zupás őrmester. A rövid viharkabátját is úgy hordta Lukinics, hogy elegán­sabbnak tűnt sok fiatal tisz- tecskénél. Ezt nemcsak a többi levente-gyerekek állapították meg, hanem a járókelők is fel­figyeltek rá, a sarki tejboltból pedig az eladónő mindig kijött, ha már a magyar nótát meg­hallotta. A szakaszból sokan nézték a nőt, pedig nem sok tiroli Böske” — tiltakozott bosszúsan Lukinics. f) z az ügy bizonyára meg- J . maradt volna tréfának, VV ha a kis Havasit el nem kapja valami kórság. Már az úton nagyon behab­zsolt a marharépából, aztán még ráevett valamit, elég az hozzá, hogy legyengült, járni se bírt, csak feküdt a szal­mán s fogyott, fogyott, pedig már akkor is nyápic volt, ami­kor bevonult. Egy szanitéc megnézte, adott neki gyógy­szert, de azt mondta: akkor maradna meg legbiztonságo­sabban a gyerek, ha sok tejet inna. De hát a munlcaszolgá- latra osztott leventék soha, még véletlenül sem kaptak te­jet, a városban is csak jegyre adták csecsemőknek, gyerekek­nek meg szoptatós anyáknak. RÉVÉSZ NAPSUGÁR: HÁZAK Vs&ilrtDítE- • £1. El MAR Aír Suha/da egy nagy építő­ipari vállalat személyzeti ió­noké, hajdan kenyeres pajtá­som volt. Az iskolai futball­csapatokban mindig mi ketten voltunk a hátvédek, akkor in­kább úgy mondták: bekkek. Azóta meglazult a kapcsola­tunk, de valahányszor találko­zunk, őszintén örvendünk egy­másnak; hiába a drámai „be- zúgások” a tanórákon, a vá­rosunk fűvészkertjében elszí­vott Duna cigaretták és a di­cső, felszabadító rúgások em­lékei nem múlnak el nyomta­lanul. A napokban egymásba bot­lottunk, s ő kutyafuttában, mert sietett, arra kért: szíve­sen fogadná, ha ajánlanék ne­ki egy megbízható és kultu­rált embert, lehetőleg nyug­díjast, a vállalat könyvtáro­sát kellene helyettesítenie, aki először szabadságra, aztán to­vábbképző tanfolyamra megy. Komolyan vettem Suhajda kérését és nem is kellett so­káig keresnem; megtaláltam Bede Ágoston személyében. Nyugdíjas magyar- és történe­lemtanár, emellett még föl- dik, sőt Iskolatársunk is volt, hat osztállyal feljebb járt a gimnáziumban. Bede persze kapva kapott a lehetőség után. Egy kora délelőtt telefonon közöltem Suhajdával: — Találtam egy megbízha­tó és kulturált embert a könyvtárosotok helyettesítésé­re. Talán... — Álljon meg a menet! — harsogott a telefonba Suhajda, mivelhogy rendkívül robbané­kony vérmérsékletű ember, diákkorában is ilyen volt. Ha szabadrúgást kellett lőnie, úgy ment neki a labdának, mintha azzal ő is el akart volna re­pülni. — Köszönöm, pajtikám, a szívességedet — folytatta, hogy majd szétrepedt a tele­fonkagyló és a dobhártyám. — Nem volna kedved idefá­radni ? Személyi ügyeket mégsem lehet telefonon meg­beszélni. Akár most is szíve­sen látlak, csendes délelőttöm van, nem várok senkit, csak tizenegyre kell egy osztályér­tekezletre mennem, addig el­intézhetjük a könyvtáros ügyét, és még egy kicsit du­málhatunk is. Rendben van. Siettem Su- hajdához. A titkárnője már tudott rólam. Finom kávéaro­mák lengedeztek a kis szobá­jában. Bejelentés nélkül ju­tottam Suhajda színe elé. Ahogy mondani szokták, szí­ve egész melegével köszöntött. Rázogatta a kezemet, többször hátba vágott és úgy átölelt, hogy ropogtak a csontjaim. A végén lenyomott egy klubfo­telbe, aztán kiszólt az ajtón: SUÍ43DA — Erzsiké, készül a fekete? — Készül, Suhajda elvtárs, készül — csipogta Erzsiké. Ek­kor Suhajda is levetette ma­gát egy fotelbe, és akkorát csapott a térdemre, még most is viselem a nyomát. — Örülök, pajtikám, hogy eljöttél — mondta. — Hát előbb mesélj magadról, hogy vagy, mint vagy? ... Röviden kielégítettem ér­deklődését, aztán rákezdtem: — Tehát találtam egy meg­bízható és kulturált embert a... — Nyugi, nyugi, pajtikám! — vágott szavamba Suhajda. — Nem szalad el ez a könyv­tár, jó kezekben van, és én is nagyon vigyázok rá. Előbb megiszunk egy jó erős feke­tét, aztán... Aztán megcsörrent a tele­fon. Suhajda azt mondta: par­don. Én azt mondtam: csak nyugodtan ... S miközben Su­hajda felvette a telefonkagy­lót, Erzsiké behozta a feketét s kedvesén figyelmeztetett: ícgjak hozzá, nehogy kihűljön. A főnöke intett neki: kéri a kávéját, majd beleharsogta a kagylóba: igen! Hörpölgettem a feketét, elfüstöltem egymás után két cigarettát, de Suhaj­da még mindig a füléhez szo­rította a kagylót. Ha legalább ő is beszélt volna, de nem, ő csak hallgatott, s időnként bó­logatott. Mindez eltartott vagy tizenöt percig. Végre Suhajda Is hallatta érces hangját, ez­úttal sem volt bőbeszédű, eny- nyit mondott: nem! Igaz, hogy ebbe a „nem"-be belereszket­tek a falak. Suhajda letette a telefonkagylót, és visszaült a helyére. — Ne haragudj, pajtikáin — szabadkozott. — Nagyon fon­tos telefon volt, éppen jókor jött az értekezlet előtt. Ha megengeded, feljegyzek vala­mit a határidő naplómba, egy perc az egész... — Csak nyugodtan, nyugod­tan ... — bíztattam. — Mi egy perc az ember életében! Suhaj­da az íróasztalánál jegyezge- tett, eltűnődött, megint jegyez- getett, megint eltűnődött. Az­tán visszaült a helyére. — Ha az embernek hirtelen támad egy gondolata, s nem akarja, hogy füstbe menjen, tudod, mi ilyenkor a legjobb módszer? Az ember szépen fel­jegyzi. Ami papíron van, az már nem megy füstbe, az már a tied, pajtikám. Hát hol is hagytuk abba? A nyelvem hegyén volt: sehol, mert még el sem kezd­tük. De miért húzzam az időt, rátértem a tárgyra: — Tehát találtam egy meg­bízható és kulturált embert a könyvtárosotok helyettesítésé­re. Talán te is emlékszel... Kopogtak. Erzsiké volt. — Jaj, bocsánat! — csipog­ta. — Suhajda elvtárs, itt van Daruegyházi, mit mondjak ne­ki? — A múltkor már meg­mondtuk — ráncolgatta hom­lokát Suhajda. — Az ügye nem ránk tartozik, hanem a mun­kaügyire. Értsen már a szóból az a jó ember. — Igenis, Suhajda elvtárs — mondta Erzsiké s visszavonult. Suhajda felém fordult. — Az emberek minden ba­jukkal hozzánk jönnek, ami persze jó dolog, mert a biza­lom jele. De hát nem minden tartozik a mi hatáskörünkbe. Itt van például ennek a Da­ruegyházinak az ügye... És Suhajda taglalni kezdte a históriát, amiből csak annyit értettem, hogy valamilyen vi­tás korpótlék-igényről van szó. Amikor Suhajda befejezte a Daruegyházi korpótlékára vonatkozó fejtegetését, a vál­tozatosság kedvéért nem a térdemre, hanem a vállamra csapott. — Na, mondd csak! — hu­nyorított rám pajkosan. — Szóval, találtál nekem egy megbízható és... — ... kulturált embert — vettem át tőle sebesen a fona­lat. — Bede Ágostonnak hív­ják, talán te is emlékszel rá, amikor mi elsősök voltunk, ak­kor ö... S megint a telefon fojtotta belém a szuszt. Suhajda fel­kiáltott: — Ez a nagymami lesz! Bo­csáss meg egy pillanatra. Amíg Zsuzsa nyaral, Pityesz a nagy­maminál van, és ő ilyenkor mindenről beszámol nekem... Űristen, ha egy nagymami mindenről beszámol! Még­hozzá az unokájával kapcso­latban! Na, mindegy. Meg- adóan ültem, egyik cigaretta a másik után, s fültanúja lehet­tem annak a családi esemény­nek, mely szerint Pityesznek árpája nőtt a bal szemén. Köz­ben nézegettem az órámat, vészesen szaladt az idő. De szép volna, ha még egyszer ajkamra vehetnem a meg­bízható és kulturált Bede Ágoston nevét. Körülbelül jó negyedóra múlva Suhajda el­köszönt a gondos nagymami­tól Kissé szórakozottnak lát­szott, aztán mihelyt visszaült a helyére, megjegyezte: — Nem is hiszed, pajtikám, milyen, gond egy ilyen ka­maszkorban levő fiú. Az árpa, ez a legújabb. Alighogy el­múltak a furunkulusai, itt az árpa. Persze, a nagymami nem engedte az iskolába, hallottad, meg is mostam a fejét, nem kell egy árpából olyan cir­kuszt csinálni. De őszintén szólva, nekem sem tetszik a furunkulusok után ez az ár­pa... No de most aztán nincs mese! Gyerünk a te Bedéddel vigyük dűlőre az ügyét, mondj el róla mindent Valóban megfelelő ember kell a Li- zike helyére. Lizike remekül érti a dolgát és remekül bá­nik az emberekkel. Nem aka­rom, hogy távollétében visz- szaes-sen a könyvtár látoga­tottsága, Bedére a kölcsönzési napokon volna szükség. Tehát ott hagytuk abba, hogy ami­kor mi elsősök voltunk.. , — Ügy van! — kaptam a szón. — Akkor Bede hetedikes volt nyurga, pápaszemes fiú, nagyszerű szertomász, az is­kolaközi versenyeken mindig első díjat nyert a korláton. De nem ez a fontos, hanem az, hogy... S ekkor akár hiszik, akár nem, újra Erzsiké dugta be az ő toronyfrizurájával ékesített fejét, s ijedten csipogta: — Suhajda elvtárs, pár perc múlva tizenegy! Értekezlet! — Szent Habakuk! — ré­müldözött Suhajda. — Pajti­kám, el kell búcsúznunk, nem késhetek el az értekezletről nekem ugyebár példát kell mutatnom __ Majd vissza­h ívlak, és egy másik csendes délelőttömön folytatjuk Be­déről ha nem terhellek az ide­jövetellel Ne felejtsd el, ott hagytuk abba, hogy nagysze­rű szertornász volt, mindig első díjat nyert a korláton. Nem, nem csak parancsolj, csak utánad ... Hát szervusz, én máris rohanok ... És Suhajda rohant, olyan lendülettel, mint amikor va­laha a szabadrúgásait lőtte. Csak ez esetben én voltam a labda. Megköszöntem Erzsi­kének a jó erős feketét, aztán elballagtam. Suhajda derék, jó indulatú ember, tudom, hogy nyélbe ütjük Bede Ágos­ton ügyét... Na persze, majd egy másik délelőttjén. Egy másik csendes délelőttjén. 4 térsége várja, betölthetetlenül ^ sok idő, s megkísérelt tovább § aludni, nyugtalan lett és érez te, az álmosság felszikkadt a ^ szeméből. Ez viszont lehetet-$ lenné tette, hogy este végigül je a mozi utolsó előadását, \ amelyre éppen fennmaradási $ izmainak tornásztatása miatt § váltott jegyet. így az egész§ nap rosszul múlt el, a helyte len időgazdálkodás szoritójá- ^ ban. J vigyázott hát a vekkerre U, nem húzta föl a jelző- ^ berendezést. Akkor meg§ éppen erre riadt föl, és port - ^ tosan félötkor: az elmaradt\ csengetésre. Fogta az órát és \ a szekrénybe rakta a fehérne- ^ műk közé. Másnap távoli ár- ^ pelésre ébredt, és megintcsak^ félötkor, mintha az ingek zül csengetne ki az óra. belé-^ jük fulladva, de mégis haliba- § tóan. így került ki a vekker a ^ kamrába. De a hajnali éb resztés csak nem maradt el. i Kiderült, legközelebbi szom-§ szédja is éppen erre az időre § állítja be óráját. Egy darabig tűrte ezt, de az- \ tán átment a szomszédjához és ^ békésen el panaszolta keservét.§ A szomszéd megértette az 5 öregembert és ezentúl az elő-\ szobából ébresztette magát. De^ a vekkert, ha nem is tőle, de§ valahonnét mindig hallani le- $ hetett. A szomszéd házból, a ^ szomszéd utcából. i s Emberünk gyanakvása nőtt. § Csak nem járhatja sorra a § vekkertulajdonosokat? Sokan\ vannak a hajnali félötkor ke-^ lök. Es az ok is nyomós, hogy ^ ébresztessék magukat. így hát^ beletörődött ebbe. Vissz<i/ioztaí tehát vekkerét a kamrából, § visszalépett az ébresztőórások^ népes társadalmába. a temérdek időt meg úgy§ próbálta pusztítani, hogy\ mindenféle hasznos meg\ haszontalan munkát keresett J magának. Az idő abroncsai§ nem szorították, végtelen í utakon kószált benne ébredés-$ tői elalvásig. Míg aztán az^ utolsó reggelen hiába kiáltó-\ zott a vekker korrekt, ezüsté hangon ébredést. A vekkeres\ ember szembeszállt vele és ez- \ úttal először: megtagadta az \ engedelmességet. i (szólaljatok meg nagyváros vekkerei, ti parányi fém­kakasok: meghalt az em­beretek.’ Valóban, elment az öreg, mégpedig hajnali félöt­kor, elmulasztva — és hosszú évek óta első ízben! — az ag­gályosán pontos ébredést, amelynek kényszere napról napra belényilallt, mint vala­mi idegfájdalom. A ve lekeres ember évtizedek óta megszokta már a hajnali ébredést. Mivel régóta magá­nyosan él, a vekkerre bízta magát, talán nem is az ébresz­tés miatt, csak azért, hogy valami hangra nyissa ki sze­mét, hogy az elalvás és az éb­redés zsilipjei közé szorult csendet megszakítsa az ezüstös kis cserregés, az ébresztőóra okosan erélyes hangja. Majdnem félévszázadot dol­gozott szakmájában, amikor váratlanul nyugdíjba küldték. Váratlanul, mert ugyan ki az, aki ne tartaná az ilyesmit vá­ratlannak? A törvényszerű és a váratlan itt nincs ellentmon­dásban egymással. Nem kellett többé a régi beosztás szerint élnie, s mint ahogy ilyenkor lenni szokott, a keretbe fog­lalt idő szétnyomta öröknek látszó formáit, és alaktalanul hömpölyögve ellepte emberünk mindennapjait. Az idő látható lett, érzékelhető, mégpedig túl­súlyban, fölöslegben. Embe­rünk elhatározta, hogy átren­dezi életét és ezzel megzabo­lázza az időt. Fölösleges a haj­nali félöt; azelőtt, kietlen sötét téli hajnalokon amúgyis áb­rándozott róla, hogy egyszer majd fittyet hány a csengetés­nek, orrára húzza a dunyhát és alszik a jó melegben, teljes kivilágosodásig. Elegendő lesz hét órakor fölkelni. Viszont az este kitágítható. A kilencórai lefekvést tízre, féltizenegyre lehet elhalasztani, különös te­kintettel az ezután beiktatott rendszeres mozi- meg színház- látogatásokra. De a beidegzés zsarnoki kényszere kidobta agyából az elhatározást, s az új életet megelőző estén szokás szerint megint fölhúzta az óra riasz­tócsengőjét s így hajnali fél­ötkor ugyanúgy ébredt, mint máskor. Mikor tudatosan rá­eszmélt, hogy a szürke fél­homály mögött a végtelen idő Akkor jutott valakinek eszébe, $ hogy Lukimics esetleg tudna! tejet szerezni, bizonyára adna: neki a „tiroli Baske". Lukinics háborgott, farba- \ rúgással fenyegette, aki szóba- hozta előtte a témát, de mert \ a kis Havasi állapota egyre \ romlott, s már attól lehetett! tartani, hogy végleg kinyújtó-! zik, mégis elindult tejért. Es kapott is. Minden este \ egy liter pasztőrtejet adott ne- \ ki a „Böske”. Záróra után ad- \ ta, s csak az üveget kellett \ neki visszavinni másnap. Lukinics majd két héten ét; hordta a pasztőrtejet. Ügy vit- ; te be a körletbe, hogy be sem \ nyomta a papírkupakot. Hava- I si kapta a tejet az utolsó csep- \ I>ig. Először úgy látszott, hogy j ez sem használ, de aztán las-: sacskán csak felpendült a gye- i rek. Rákapott a babakosztraj is. Mint egy istent, úgy imád- j ta Lukinicsot, s amikor érezte, i megél a tejkúra nélkül is, i meglzöszönte, hogy megmen-: tette az életét, de most már j több tejre nincs szüksége. y^ukinics azonban aznap 1/ este is elment „tiroli Böskéhez", és elhozta a járandóságot. A többiek csak bámultak, hogy vajon mit akar. Ö pedig leült a szalmá­ra, kipiszkálta a papírkupakot s egymaga itta ki mind a li­ter tejet. Aztán falhozvágta az üveget, hogy a fehérhólyagos cserepek szanaszét hullottak a pokrócokra. Lukinics utoljára nem vitte vissza az üres üve­get, hiába várta a „Böske”. /i téren egy kerek pavi- - f* Ionban tejet árusítot- tak, tejet, kakaót, kiflit és kalácsot. Egy fehérkabátos asszony papír­pohárba mérte a tejet meg a kakaót azoknak a járókelők­nek, akik néhány percre le tudtak fékezni a pavilon előtt.' Szolárnak is eszébe jutott, megiszik egy pohár tejet, de aztán rájött, hogy nem is kí­vánja. Egy emlék miatt nem nagyon szerette. Szótár tizenöt éves volt a második világháború utolsó esztendejében. De jónövésű, erőteljes kamasz, akiről fel lehetett tételezni, hogy hozzá­járulhat a nagy háború sorsá­nak eldöntéséhez. Amikor kö­zeledett a front, elhajtották, mint leventét. Nagyon hosszút gyalogoltak, lábukról lefoszlott a bakancs. Iskolákban és ho- dályokban tetves szalmán aludtak, s tíz körömmel vájták ki a sáros földből a marharé­pát, hogy a híg zupákon kí­vül valamit még tömhessenek kamaszgyomrukba. 9V jutottak el Ausztriá­__/ ba, ahol munkára osz­d jr' tották be őket. A Linz környéki kisváros nagy vasútállomását az ameri­kaiak kétnaponként menet­rendszerűen szétbombázták. A légi erődök után ök következ­tek: összeszedték a hullákat, eltakarították a vagonroncso­kat, betömték a bombatölcsé- reket, lefektették az új síne­ket, s mire végeztek, újra jöt-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents