Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-04 / 209. szám
1966. SZEPTEMBER 4., VASÁRNAP rear éiEcrr.i ^Míriap Szakorvosi rendelő — betegek nélkül Antropológiai vizsgálatokkal kezdte meg működését az Agrártudományi Egyetem rendelőintézete Valóban város a városban Gödöllőn az agráregyetem számos épülete. Hát még, ha majd elkészülnek a már munkába vett és még csak tervezett épületek, akkor illeti meg igazán az egyetemi város elnevezés. Újdonatúj, luxusszállónak beillő kollégiumaiban, a tanárok és alkalmazottak lakóépületeiben egy év múlva, amikorra az agrárgépészmémöki fakultás is Gödöllőre költözhet, ; 5200 lakosa lesz az egyetemi városnak, de már idén i6 meghaladja a háromezret — a tanítás időszakában. Ilyen nagy település nem lehet meg orvos nélkül. Ki is nevezték már az egyetemi város külön körzeti orvosát. Sőt az új kollégiumok főépületében az Európa-bajnok- ság kezdetével megnyílt az új szakorvosi rendelő is. Az egész földszintet elfoglalja. Nem önálló intézmény, tulajdonképpen a városi-járási rendelő fiókja, onnan jár ki naponta belgyógyász, sebész, orr- fül-gégeorvos, nőgyógyász, röntgenológus. — Az egyetemi város jelenlegi lakosságának, a bajnokság részvevőinek egészségén őrködünk — mondja dr. Szabó Gyula igazgató-főorvos. — Megtartjuk naponta a rendelést, munkánk azonban szerencsére eddig nem akadt. Nem csoda, csupa fiatal egészséges sportoló most az egyetemi város lakója. — Csak fogorvosunknak van naponta egy-két betege, — folytatja a beszámolót az igazgató-főorvos és megmutatja a korszerűen berendezett egész fiókintézetet a vetkőzőöltöző fülkéktől a modern röntgenkészülékig. Elmondja, hogy nem lesz itt minden orvosi szakma képviselve, de ami hiányzik, az van a városi, vagy Pesten, a megyei rendelőintézetben. Külön folyosón, valóságos / kis kórház, egy, két, és háromágyas betegszobák sorakoznak, 6Őt egy mellékfolyosóról négy egyágyas szobából álló elkülönítő nyílik, fertőző betegségre gyanús esetekre, összesen 62 betegágy. Jelenleg a kórházszobák is foglaltak, valamennyi sportvezetők szállásául szolgál. Ha nincs is beteg, az egyetemi szakrendelőben néhány napon át nagy volt a forgalom, szokatlanul érdekes orvosi munka folyt benne. Az Országos Sportegészségügyi Intézet orvosai végeztek itt a sportolókon antropológiai vizsgálatot. A tokiói .olimpián vezették be a kétneműség kizárására a nőversenyzők kötelező orvosi vizsgálatát. Ezt az alkalmat a japán sportorvosok arra használták fel, hogy a világ minden tájáról összesereg- lett sportolókon embertani vizsgálatokat folytassanak. Testalkati méreteiket, csontképződésüket vették elsősorban figyelembe. Most az Európa-bajnokság atlétáinak egy részén magyar orvoskutatók végezték el ugyanezeket a vizsgálatokat. A versenyeken induló valamennyi nőn kívül, azokon a férfi atlétákon, akik felhívásukra a vizsgálatnak önként alá vetették magukat. Az atléta fiúk közül azonban nem 60kan voltak hajlandók erre. Pedig az egész mindössze egy-két percig tart. Csupán lefényképezik a pacienseket és a fénykép alapján később vonják le a vizsgálat következtetéseit. A képen egymástól meghatározott távolságban elhelyezett és egyenlő hosszú vízszintes vonalak alapján számítják ki a test magasságát, a végtagok hosszát, a mellbőséget és minden egyéb alkati adatot. Ezekből azután hosszú évek 6orán, többezer összehasonlítás alapján azt igyekeznek megállapítani a sportorvosi tudomány kutatói, hogy milyen felépítésű testalkat teszi különö-, sen alkalmassá a sportolókat az egyes sportágakra. Melléküzemág a mezőgazdaságért Csúcsszezonban GÖCSEJI SKANZEN Az ország első — egy egész néprajzi tájegység népének életét, kultúráját, művészetét, lakáskultúráját és építészetét bemutató — falumúzeumát, a „göcseji skanzent’’ Zalaegerszegen építik fel. Most fogtak hozzá a kiszemelt épületek helyszínre szállításához. Elsőnek Nagykutas községből egy úgynevezett torkospajtát, Felsöszenterzsé- betről nedig egy füstöskony- hás göcseji talpasházat száiNem véletlen, hogy a főváros környéki termelőszövetkezetek léptek legkésőbben a megerősödés útjára és hogy még ma is itt találjuk a legtöbb gyengét. Annyiszor elmondtuk, hogy magunk is erősen hittük: ezek a közös gazdaságok előnyösebb helyzetben vannak, mint az ország központjától távolabb fekvők. Csak az előnyöket emlegettük: az értékesítési lehetőségeket, a könnyebb utazást stb. Arról kevés szó esett viszont, hogy Budapest tövében, már évtizedekkel ezelőtt megváltozott a paraszti élet. A parcellázás és más körülmények miatt elaprózódtak a gazdaságok. A jövedelem jelentős részét piacozásból, fuvarozásból, napszámból szerezte a néhány hold földdel rendelkező kisparaszt. Ezt hagytuk figyelmen kívül a termelőszövetkezetek megalakítása után. A nagy létszámú közösökben csupán a mezőgazdaságból próbáltak megélni. Az alacsony szintű gazdálkodás, a sok tag csak egy megoldást kínált: minél hamarabb elhelyezkedni az iparban. A szűk látókörű gazdaságirányítás éveken keresztül ragaszkodott a formához, ahhoz, hogy a termelőszövetkezetek csak mezőgazdasági tevékenységet folytathatnak, még akkor is, ha ezért súlyos százezreket és milliókat kellett fizetni — különböző hitelek és vissza nem térítendő állami támogatás formájában. A kezdeményezés, a próbálkozás nem volt célszerű a szűk körből kitömi akaró szövetkezeti vezetők számára. Anyagi, e r- kölcsi- -eli«wa*«taiás volt a következméh'ye.' ' ' Jól példázza az eddig elmondottakat az érdi Búzakalász Termelő- szövetkezet csaknem húszesztendős történelme. A kezdetleges könyvelés adatai elvesztek már, néhányat tudott csak felkutatni Dékány István elnök. Például ilyeneket: 1949-ben a szövetkezet fel nem osztható vagyona 191000 forint volt, az egy tagra jutó jövedelem 3142 forint. 1959-ben — tehát az alakulás után 10 évvel — a fel nem osztható szövetkezeti vagyon még mindig csak 650 000 forint. A termelésre az alacsony termésátlagok voltak a jellem-1 zők, a 6—7 mázsás búza, a 10—12 mázsás kukorica, a 60—80 mázsás cukorrépa. Az alacsony termésátlagok, a kicsi jövedelem ellenére is elismeréssel kell adózni azoknak, akik kezdettől kitartottak, hűek maradtak a szövetkezeti mozgalomhoz. Ma 120 tag és 40 alkalmazott dolgozik a szövetkezetben. 1960-tól már jól nyomon követhető a termelőszövetkezet fejlődése. 1960-ban — 750 000 forint mérleghiánya volt, a tiszta vagyon 684 ezer forinttal csökkent. A következő évi emelkedés 470 ezer forint. 1963-ban szembetűnően emelkedik a tiszta vagyon: egymillió-háromszázhuszon- nvolcezer forinttal. Tavaly több mint másfél millióval növekedett. A saját beruházásoknál ugyancsak hasonló a fejlődés. 1960-ban £57 000 forint. 1963-ban jelentős az emelkedés: 552 ezer, míg tavaly 910 ezer forint. Ezek után érdemes figyelemmel kísérni, hogyan alakult az egy- egv tagra jutó jövedelem? 1960-ban 9286, 1963-ban 14 540, 1965-ben 17 046 forint. A hal- mozatlan termelési érték 1960- ban 2 454 000, 1963-ban 5 652 000, 1965-ben 8 042 000 forint A számok jól mutatják, hogy 1963 minden tekintetben nagy fejlődést hozott. Amint Dékány István mondja, ebben az évben mint melléküzemág megkezdték a trágyamészpor termelését. Ma már ebből az évi bevétel körülbelül hárommillió forint. A segédüzemnek nagyon jelentős szerepe van abban, hogy a termelőszövetkezet ugrásszerűen fejlődött. Igaz, hogy a biztos havi előleg nyugalmat kölcsönöz a tagságnak, s ugyanakkor nagyobb odaadást is a közös ügy iránt, de a dolog lényege: a tagságnak most már sokkal inkább rendelkezésére állnak az eszközök a jó gazdálkodáshoz. Az elmúlt három esztendőben a segédüzemág jövedelmét ugyanis a mezőgazdasági termelés fejlesztésére fordították. Bárhová nézünk, bármit fogunk meg a szövetkezetben, azt tapasztaljuk, hogy nagy lépést tett a tsz a korszerű nagyüzem kialakításához. A Kővári Józsefné, gyümölcs- feldolgozó Monoistori Sándor, lakatos VASÁRNAPI CSEVEGES Horvai Jenő, művezető Dobozi József, gépkezelő Foto: Gábor k » növénytermelésben magasak a hozamok. 15—17 mázsás búza, 23—25 mázsás kukorica, 220— 240 mázsás cukorrépatermés jelzik a szintet. A tagság szorgalma mellett több a műtrágya, jobb a gépesítés, zavartalanabb a betakarítás. A tejtermelésben a tehenek hozama átlagosan négy litert emelkedett. Ezzel egy időben növelték az állatok számát. Istállókat építettek saját erőből, s most is építkeznek. Az állami hitel — előnyös, érdemes elfogadni. A saját erő még jobb, mert azt nem kell visszafizetni. Az érdiek előnyösebb helyzetben vannak azokkal a gazdaságokkal szemben, amelyek hitelt voltak kénytelenek felvenni gazdaságuk fejlesztésére, s a jövőben is így lesznek. De vajon származik-e kára bárkinek is ebből? A trágya- mészporra szüksége van a vállalatnak, az államnak, a szövetkezetnek pedig az ezért járó pénzre. A termelőszövetkezet helyesen tette, hogy kezdeményezett, hogy előttük ismeretlen vállalkozásba kezdett! Ezzel be is fejezhetnénk az elmondandónkat, de nem tesszük. Az újat kedvelő vezetők most ismét terveznek valamit. Még az elnevezés is új: vegyes jellegű szolgáltató részleg, ennek létrehozásán fáradoznak. Jogosságát már elismerték a járásnál, helyesli a községi pártbizottság és a tanács is, Most már tulajdonképpen csak a szervezés, az indítás van hátra. De mi is ez a vegyes jellegű szolgáltató részleg? Célja — ahogyan azt a neve is mutatja — a szolgáltatás. Szolgáltatás az építkezéstől, a fuvarozáson, a javításon, keresztül a fekáltrágya készítéséig. Dékány István, amikor a tervet ismertette, elmondotta az okot is, amely e szolgáltató részleg megszervezésére ösztönzi őket Érd mintegy 30 ezer lakosú község, de nyugodtan nevezhetjük városnak is. A mezőgazdasággal a lakosságnak csupán 5—7 százaléka foglalkozik. A községben rendkívül alacsony színvonalú a szolgáltatás. Az építtetők — akik között sok a tsz-tag — nehezen kapnak iparost. Ha mégis sikerül, úgy az méregdrágán dolgozik. Egy-egy szereléshez a fővárosból kell hozatni szakmunkásokat. De sorolni lehetne tovább is a gondokat. A szövetkezetnek hasonló bajai vannak. A terv szerint a vegyes jellegű szolgáltató részleg tevékenységét — kiadásait, bevételeit — külön könyvelik majd. Az itt dolgozó szakemberek az eredménytől függően nyereségrészesedést és prémiumot kapnak. A tiszta nyereséggel a közöst kívánják fejleszteni. A szolgáltató részleg megszervezésével újabb szakemberek, szakmunkások kerülnek tehát a szövetkezetbe. Már ma is gondot okoz, hogyan biztosítsák ezek érdek- védelmét, vagy hogyan hozzák őket közelebb a szövetkezethez: ne csak azt érezzék, hogy alkalmazottak, hanem bele is szólhassanak a gazdálkodásba. Eddig meghívták őket a közgyűlésekre és időnkint termelési tanácskozást tartottak számukra. Szakszervezeti csoportot is alakítottak, amely szervezetileg a helyi gépjavító állomás üzemi bizottságához tartozik. Az újabb részleg szervezése után azonban — az alapszabály módosításával — sort kerítenek arra, hogy ők is megbecsült tagjai legyenek a szövetkezetnek. Az érdi Búzakalász Termelőszövetkezet hamarabb rátalált arra az útra, amely biztosítja a boldogulást. Példájukat követi több környező közös gazdaság is. Az egészséges fejlődés tehát megindult, érdemes támogatni. Mihók Sándor gyök, megkönnyebbülten felsóhajtanak, mondván: — Még szerencse, hogy nem egy külföldi volt. Ez annál is inkább sérti nemzeti öntudatomat. mert meggyőződésem, hogy ez csak nálunk van így. Nem tartom valószínűnek, hogy a francia Figaró című lapban azért keseregnek a Montmartre piszkosságáért, mert feltehetően én is arra járok. Sőt, hogy az előbbi kissé morbid példánál maradjak, biztos vagyok benne, ha az Eiffel-torony- ról pottyan a fejemre egy Coca-Colás üveg, esetlegesen egy öngyilkos, a franciák kilétem megállapítása után így könnyebbülnek meg: — Még szerencse, hogy egy külföldi volt... Félreértés ne essék: nem kívánom a külföldiek felé irányuló szives figyelmünket, valamint szeretetünk intenzitását csökkenteni, csak arra szeretném illetékeseinket rávenni, hogy váltsunk lépést, azaz alapállást. Termékeink azért legyenek jók, mert mi vásároljuk. Utcáink azért ragyogjanak a tisztaságtól, mert népünk büszke fiai sétálnak rajtuk, pincéreink, kereskedőink azért legyenek nyájasak és szívélyesek, mert honpolgártársaikat szolgálják ki. A Balaton azért legyen Európa egyik legszebb üdülőhelye, mert mi pihenjük ott ki országépítő munkánk fáradalmait. Na, és mi lesz a külföldiekkel? — kérdezhetik. Tényleg... mi is legyen? Van egy javaslatom: Részesüljenek olyan elbánásban, övezze őket olyan tisztelet és szeretet, mintha ők is magyarok lennének. Ez lesz az igazi magyaros vendégszeretet .., ősz Ferenc — Száznegyven kilométeres sebességgel száguldoznak utainkon a külföldi gépkocsik. Istenkém, 6k ehhez vannak szokva. Kerüljük ki őket, nehogy elüssenek minket és valami bajuk essék.., Hát ehhez hasonló intelmeket olvasok és hallok manapság. A bennük foglaltak egyik felével messzemenően egyetértek. Tényleg rossz lenne, ha a böhönyei szemétkupacokon eltévednének szegény külföldiek. Nem szeretném, ha a Ber- gengóc háziasszonyok az istennel együtt emlegetnék hazánkat tökgyalulás közben, sőt, kiráz a hideg a gondolattól, hogy egy Made in Hungary tégla, egy Made in Hungary toronyszállóról egy Made in USA fejre potyog. De van az ügynek egy ki nem mondott másik fele, ez pedig, mint nyilván tudják: mi vagyunk. Rólunk nem beszélnek e hírek és intelmek. Mintha a két külföldi mellett napi 1000 böhönyei nem csúszhatna el a helyi szeméten, mintha sok ezer magyar háziasszony nem szidná a tökgyalugyárat. Az a véleményem, hogy a pitvarosi toronyszálló alatt nem kül- és belföldi fejek haladnak, hanem egyszerűen mindenféle emberek és annak a világnézet nélküli téglának teljesen mindegy, hogy milyen fejre zuhan. De miután százszor annyi hazai fej közlekedik a veszélyes övezetben, az esély százszoros, hogy a fegyelmezetlen építőipari termék hazai koponyán köt ki. És, ha történetesen az én fejemre esik, az lehet, hogy nem árt az idegenforgalomnak, de nagyon is árt büszke koponyámnak, mely a használati utasítás szerint ilyen terhelésekre nincs hitelesítve. Úgy képzelem, hogy eí>ben az esetben az illetékesek a helyszínre rohannak, benyúlnak a zsebembe, helyesebben porhüvelyem zsebébe és midőn kiderül, hogy egyszerű magyar állampolgár vaA külföldiek Nemcsak írom, hanem időnként olvasom is az újságokat. Állandó téma növekvő idegenforgalmunk. Tavasszal készülünk rá, nyáron gyakoroljuk, ősszel összegezzük, télen a tapasztalatokat hasznosítjuk. Helyes dolog ez, nincs szavam ellene. A magam részéről csakúgy, mint állami szerveink is, szeretettel köszöntök minden külhoni polgárt és kívánom, érezze magát jól nálunk. Jöjjenek minél többen. Ezt nemcsak a valutájuk miatt kívánom, hanem azért is, hogy a maguk szemével győződjenek meg róla, hogy nem nyereg alatt puhítom a fo- koscht és csak azért járok bőgatyában, mert átvettük tőlük a trapéz, majd párhuzam nadrágdivatot. Mindezt csak azért szegeztem le, mert a következőkben lenne néhány zokszavam ___ I lyesmiket olvasok az újságokban: — Szemetesek a böhönyei utcák. Ezúton hívjuk fel a böhönyei városgazdálkodási vállalat figyelmét a helyzet tarthatatlanságára, miután az idén már két külföldi is megfordult Böhönyén. Hazánk jóhíréről van szó ... Vagy: „A tökgyalügyár készítményei használhatatlanok. Sem tököt gyalulni, sem borotválkozni nem lehet velük. Pedig e cikkeket Bergengóciába is szállítjuk ... — összedőléssel fenyeget a pitvarosi loronyszálloda. Az illetékesek szervezzenek őrjáratot, mely figyelmezteti az ar- rajáró külföldieket. Egy külföldi kobakra zuhanó tégla, jóvátehetetlen kárt okozhat hazánk jóhirének... Kedvező tapasztalatok az érdi Búza kai ász Tsz-ben Éjjel-nappal lázas tempóval dolgoznak most a Dunakeszi Konzervgyár munkásai is. A szilva és az őszibarack mellett az eddigi, naponkénti 12 vagon helyett már 15 vagon paradicsomot tartósítanak. Nagy lendületet ad ehhez a kongresszusi verseny. A csúcsszezon legjobb dolgozói között van:
