Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-25 / 227. szám

Mar a jövőről beszélnek a dinnyések — Kutya esztendő volt az idei! — csóválja a fejét Ko­vács Vilmosné, a dinnyés éle- .tepárja. — Tavaly sem dicse- Jkedtek a termelők, de az idei, !az nagyon „levágott” mindén dinnyést! — Gyakran panaszoltuk, ,-hogy késett a víz miatt a • munka. Aztán jött az eső meg 'a hideg. Mindkettő nagy el­lensége a dinnyetermelésnek. ^Sokat mondok, ha húsz forint vjut egy napra. A dinnyés nincsen itthon, .pedig a város felől már a •ievesnóta hangját hozza a szellő — a harangszót. — Hát Kovács bácsi? — Munkába ment, majd én -viszem neki az ebédet. Kitelt az esztendő. Az idei dinnye­vföldet már fel is szántották. (Az irodán meg tudnák mon- ,dani, hogy mit vetnek bele. — Jövőre hol lesz a diny- .nyeföld? — Ha megérjük, a régi ta­nítóföldeken. Az uram most ott van. Mór építik a kunyhót. Az asszony hangja megtelik ■bizakodással. — Hogy mire a tavaszon -visszajövünk, álljon már a .rendes hajlék. Remélem, nem fhoz ránk szégyent a követke- ,2ő szezon, és szép, csudaízű (gyümölccsel lephetjük meg a piacon a dinnyekedvelőket! (—r.—) PEST MEGYEI HÍRLAP KÜ LÖN&IAPAS A X. ÉVFOLYAM, 227. SZÁM 1966. SZEPTEMBER 25., VASARNAP Januártól szemcsés tápot gyártanak Napi 9 tonnával több a ceglédi takarmánykeverő .) A karbantartás idejére is folyamatos ellátást ígérnek A ceglédi takarmánykeverő üzemben egyenletes ütemben folyik a munka. A betakarítás után a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok saját takarmánykészleteiket hozzák cserére, s viszik a különféle tápokat, koncentrátumokat. — Az üzem napi teljesít­ménye a kezdeti 72 tonnáról 81 tonnára emelkedett — mondotta Acs József üzemve­zető. — Napi termelésünk továb­ÉPÜL AZ ÚJ ÜZEMRÉSZ A ceglédi téglagyárban készül az új szárítóépület, mely növeli az üzem termelékenységét. Foto: Tomcsányi Szerdán kezdődik fiz oktatás azoknak a felnőt­teknek, akik a dolgozók álta­lános iskolájára jelentkeztek. A Mészáros Lőrinc iskolában (a posta mellett) délután négy órakor kell jelentkezni a hallgatóknak. Ebben az idő­pontban még lehet beiratkoz­ni! A»/«#/*/újítsak , figyelem ! A vas- és fémipari dolgozók nyugdíjas bizottságának helyi csoportja 1966. szeptember 28-án délután 3 órakor tartja szokásos összejövetelét, a Vasutas Otthon klubhelyiségé­ben, Cegléd, Teleki u. 12. szám alatt. GYORSFÉNYKÉP — Fiú, vagy lány? — Fiú. Harma­dikos gimnazista. Jó tanuló, éles eszű gyerek. — Azt hittem, hogy lány... — Ugyan. Kü­lönben is, akár­milyen hülyegye- rek-frizurát hord­jon, és körbesze- gecselt nadrágot, azért olyan tagja lesz a társadalom­nak, aki majd ter­mel. De nem erről van szó. Miért ér­deklődsz utána? — Csak. Tulaj­donképpen meg­hökkentett a kül­seje, ennyi az egész. — Tényleg ér­dekes figura. Be­szélj vele nyugod­tan németül... — Külföldi ven­dég? — Fenét. Benn­szülött. De jó nyelvérzéke van, és szereti a nyel­veket. Oroszul is szépen beszél. Idegen nyelvű könyvet olvas. Br echte t. Lermon- lovot, Rozsgyeszt- venszkijt. De ha a városról kérde­zősködnél tőle, kiderülne, hogy elég jó idegenve­zető ... A főtér parkjá­ban ült, txtgy ne­gyedmagával a pádon. Traccsol- tak, és ő vitte a prímet. — Hát, ahogy ezek előadták a Brecht darabot, az Anyát — meg kell a szívnek ha­sadni! Jani le­gyek, ha az első részt megértettem. Mondtam is Ráki­nak már a máso­dik besötétedés- nél, mikor eltűnt a színpad, hogy sürgősen olajra lépünk. Aztán an­nál a jelenetnél, mikor a sztrájko- lók közül Szmil- gint egy lövés ki- nyiffantotta, ak­kor kezdett jó len­ni! De közel se olyan jó, mint Brecht Koldusope­rája, vagy a Jó embert keresünk. Ez is rázós volt, de nem kőmáliam annyira. Tudjátok, mi maradt meg? Az a sztrájkjele­net. Baromi döb­benetes volt, még szusszanni se mer­tem. Mint valami festmény, ami színpadra kerül, és megszólal. Ér­titek? Olyan „er- mitázsbeli” drá­mai jelenet.. -. — És a zene? A mjuzik? — Nem ugrott ki vele a Hans Eisler, az tuti. Majdnem úgy hangzott, mint a Koldusoperáé. De persze, nem min­dig. Na, mikor a nézőtéren hátul • megszólalt lemez­ről a Warsawian- ka, az az induló, az megint adott valamit. ★ Ott nyújtóztak a pádon az őszi napfényben. A pad mellett ku­pacba rakva a táskák: aktatáska, sportszatyor, Aeroflot-tasak. Ültek és vitáztak. Lám, csak lám: ez is jellemző rá­juk. (eszes) bi emelésére lesz szükség, mi­vel ilyen eredmény mellett nem tudjuk kielégíteni szer­ződéses partnereink igé­nyeit. Ezért a novemberi kar­bantartás idején ismét növel­jük a kapacitást, s reméljük, bogy utána már a napi három műszak alatt elérjük a tízvagonos ter­melést, s ezzel a mennyiséggel egye­lőre elláthatjuk a gazdaságo­kat. — Ügy tervezzük, hogy ja­nuártól megkezdjük a granu­lált táp gyártását is. Ez azt je­lenti, hogy olyan berendezést szerelünk fel, amelynek se­gítségével a dercét szemcséssé tehetjük, s így a felhasználás során — különösen a barom­fitenyésztésben — csökken a kárbavesző mennyiség. — Az egyhónapos novem­beri üzemállásra jól felkészül vállalatunk, így a gazdaságok erre az időre is folyamatosan megkapják a szükséges készít­ményeket. Négy társüzem látja el a területileg hozzájuk kö­zelebb eső termelőszövet­kezeteket és állami gaz­daságokat, s már a jövő hónapban elő­szállításokat végeznek. A ceg­lédi járásiak vasúton kapják a keveréket, kivéve az albert- irsaiakat és a ceglédbercelie- ket, akik közvetlenül vonta­tókkal, gépkocsikkal kapják Monorról a takarmányt. — Féléves tervünket 102,5 százalékra teljesítettük, s egyébként is jól haladunk az éves tervteljesítéssel is. Ezek­ben a napokban éves tervün­ket mintegy 85 százalékban teljesítettük, s ez azt jelenti, hogy december végére a ter­vezett 1830 vagonnyi mennyi­ség helyett körülbelül 2100 va­gonnyi takarmánykeveréket készítünk — mondotta az üzemvezető. Egyre több a zeneiskola növendéke Ipari tanulók a rézfúvós tanszakon SZÜRET IDEJÉN A városi zeneiskolában is megkezdődött az új tanév. A tanulólétszám az idén válto­zatlanul magas, 618 rendsze­res látogatója van a foglalko­zásoknak. Az előképzőbe járó legkisebbek száma meghalad­ja az ötvenet, s a zenei álta­lánosnak 154 növendéke van. Béres Károly, az iskola igazgatója elmondotta, hogy az idén megjelentek az első osztályos diákok új zeneisko­lai tankönyvei. A zeneokta­tásra szintén kiterjed az isko­lareform, a pedagógusok igen elégedettek az új tankönyvek­kel. Az ízléses, szép kivitelű könyvek pedagógiailag jól hasznosíthatók, módszertani felépítésük jó. Jövőre a máso­dikosok is új könyveket kap­nak, s hat év alatt az öszes évfolyam tankönyveit újakra cserélik. Megváltoztak az eddig hasz­nált nyomtatványok is. Más lett a tanári naplók beosztása, s ami még új a zeneiskolák történetében, megjelent az el­lenőrzőkönyv, amely talán na­gyobb örömet jelent a nevelő­nek és a szülőnek, mint a diáknak. A kis füzetben a tanuló személyi adatain kívül helyet kap a pedagógusok fogadóórá­ja, az órarend, a tandíjbefize­tés, a mulasztások igazolása. A kis könyv a főtárgyi órák leckefüzete egyben, ahová a szaktanár beírja, milyen fel­adatot kapott leckéül a nö­vendék. Nem lehet „ellógni” az ok­tatásról, hiszen minden egyes foglalkozást tanári kézjegy és bélyegző igazol az ellenőrző­ben. A diák tanulmányi elő­meneteléről minden hónapban tiszta képet kap a szülő, ugyanis a hónap végén osztá­lyozzák a tanuló végzett mun­káját. Megszűnik tehát a gyerekek zeneiskola ürügyén előforduló csavargása, s az iskolai mun­ka is sokkal ellenőrizhetőbbé válik a szülők számára. Ehhez már csupán az szükséges, hogy a szülök valóban figye­lemmel kísérjék gyermekük iskolai munkáját — örvendetes, hogy a réz­fúvós tanszakot — több éves pangás után — az idén ismét reménytkeltően tudtuk indíta­ni. Elsősorban az ipc.ritanuló- iskola igazgatójának tarto­zunk ezért köszönettel, aki diákokat ad a tanuláshoz. A hangszereket és az oktatást a zeneiskola nyújtja, s így re­mélhető, hogy végre megszü­letik a város régóta hiányzó fúvószenekara. — Természetesen, csak az oldaná meg véglegesen a problémát, ha ezek a fiatalok akkor is a városban dolgoz­hatnának, amikor elvégezték az iskolát és kitanulták a szakmát, mert a további gya­korlásnak, felkészülésnek ez volna az alapja — mondotta Béres Károly igazgató. Tomcsányi Sándor felvétele Itthon nem kell Ceglédi „civil“ az Esperanca szövegírója Szirtes Jánosnak hívják. A Talajjavító Vállalat anyag- gazdálkodásának vezetője. A neve ismerős — ő maga ismeretlen... ★ Amikor a Növi Sad-i rá­dió tavaly Cegléden vendég­szerepeit, a konferanszié úgy jelentette be a két szá­mot, hogy azoknak a szöve­gét ceglédi ember: Szirtes János irta. — Tulajdonképpen az or­szág határán túl ismernek. Főként azon a területen, amit a Növi Sad-i rádió adá­sa besugároz. Számaim nép­szerűek nemcsak a rádió műsorán, hanem hangleme­zeken is. Harminckét szá­mom felvételeit forgatják. Eddig hét hanglemezem je­lent meg, közöttük szerepel például az Esperanca, ezt több ízben kiadták. A da­lokat hét énekes adja elő. — És milyen anyagi része yan ennek a kapcsolatnak? — Semmilyen! Soha egy fillért nem kértem és nem is kaptam számaimért! Mondhatnám, inkább csak érdekes passzió, sőt korsze­rű kifejezéssel élve: hobby számomra a szövegírás. — Miért csak idegenben ismernek? Őszintén meg­mondom: mintegy húsz éve írok szöveget. Magától érte­tődik — először itthon pró­Nem szamárság! Ne vegyék kérem tolako­dásnak — Zsuzsi volnék o ceg­lédi Táncsics Tsz-ből. Nem szamárság, amit iázni akarok, mert én vagyok a birkanyáj első személyisége. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy közvetlen elöljárómat, Szakter András juhászt kutyába sem veszem. Ellenkezőleg! Bogár­fekete pulijával együtt tiszte­lem, becsülöm. Ugyanis nagy­részt ö teremtett itt valamire­való juhászatot a termelőszö­vetkezet részére. Kétszáztíz fe­jős birka társaságában bolyon­gunk a legelőn. Tudom, néha szidják szürke ábrázatomat, hogy becsábítom őket a siló- kukoricába, vagy más, tilos he­lyekre. Szolgáljon viszont mentsé­gül a hatvanöt hektoliter tej, amit a tervezett ötven helyett fejhettek tőlük. Igaz, gyapjú­val fukarabbak voltak, de a felemelt beváltási ár révén forintértéke így is szépen lett. No és a bárányszaporulat, ami tizenhárom forintot hozott ki­logrammonként?! Ha mindezt összeszámoljuk, kiderül, hogy a birkák egy év alatt bősége­sen megkeresik árukat és a továbbiakban mint „ingyen­munkások” gyarapítják a tsz vagyonát. Kívánságképpen hadd ordít­sam el a vezetőségnek, ha már ilyen jó hasznot látnak a ju­hászaiból, ne sajnálják úgy az abrakot tőlünk! Saját szamárfülemmel hal­lottam, hogy milyen kérés-kö­nyörgésre adnak szemestakar­mányt! Rövidesen férjhezme- nendők lesznek a birkák és az abrakfejadag felemelését sze­retnék nászajándékul. Ha megkapják, jól fejlett bárány­szaporulattal, zsírosabb tejjel és súlyosabb gyapjúval szol­gálnak jövőre! Ugye, hogy megérné? A magam részéről még nem döntöttem, hogy pár­tában maradok-e. Gondolom, az én fajtám szaporítása sem egészen szamárság. 1-így á-ámü! (jakab) bálkoztam. Udvarias elhárí­táson kívül egyebet nem kaptam. Most is él bennem a kérdés: talán használha­tatlanok a szövegeim? Az ellenkezőjét bizonyítják a külföldi sikerek ... — Milyen számokhoz írt eddig szöveget? — Cabrera világszámának, az Esperanca-nak magyar szövegét én írtam. Gabriel Ruiz, brazil zeneszerző: Amor, amor című száma a szövegemmel lett népszerű Jugoszláviában. Lazaro olasz muzsikus: Hű gitár című számát, Gerenfield: A sze­relem furcsa talány című szerzeményét szintén az én szövegemmel dalolják. — Berki Klárától, a Növi Sad-i rádió népszerű tánc- dalénekesétől most kaptam négy számot — három szerb és egy francia tánc­dalt —, hogy sürgősen írjam meg számára a szövegét, mert a rádió együttese no­vember 1—14-e között az ŐRI meghívására hazánkban vendégszerepei és a művész­nő ezt a négy számot szeret­né énekelni. — Miért nem ismertebb a „hobby”-nak nevezett mun­kássága itthon? — A Magyar Rádió sok kül­földi számot forgat. Én is küldtem a megjelent leme­zeimből, de nem volt szük­ségük rá. Pedig 1965. ok­tóber 10-én Berki Klára a Kossuth-rádió „Vasárnap dél­előtt” című zenei műsorá­ban az Esperancát és a Szerelem egy furcsa talány című számokat énekelte. A bemondó ekkor említette a nevemet is, mint a dalok szövegének szerzőjét. Az idén tavasszal a televízió közve­tített a budapesti társas- táncversenVről, amelyen az Egy nyári estén kezdetű számomat mutatta be a mű­vésznő. Előtte a Madách Színházban a budapesti if­júsági napok alkalmából a Társ nélkül, martamban já­rok című dalt énekelte, melynek a szövegét szintén én írtam ... Hazafelé az úton Jegalább tízszer feltettem magamban a kérdést: Tényleg: miért nem ismertebb itthon a ne­ve? Vajon miért? (rossi) A világ legrégibb zászlókönyve Az 1669—70-ből származó holland zászlókatalógus a világ legrégibb zászlókönyve­ként ismeretes. Most megjelen* egy amszterdam' könyvkiadónál fa­csimile kiadásban. A művet, amely hosszú ideig rejtő­zött valahol, felfe­dezése után óriási műgonddal res­taurálták, felfris­sítették az elhal­ványult színeket, utána rajzolták az írást és azonosí­tották az időköz­ben ismeretlenné vált lobogók nem­zeti hovatartozá­sát. Ehhez a mun­kához nagy segít­séget nyújtottak régi „z,ászlótérké- pek”, amelyeket hajósok számára készítettek, hogy könnyebben meg­különböztethes­sék a tengeren: ki a barát, ki az el­lenség. I ii /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents