Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-25 / 227. szám

It ®ygnrlap 1966. SZEPTEMBER 25.. TAS ARK AP Papp Miklós: ÉLET A leányrabló Színes, lengyel filmvigjáték Egy a filmvígjátékok sorá­ban — valahogy így lehetne udvarias véleményt formálni A leányrabló című színes, szé­lesvásznú lengyel filmről. Ti­zenkettő belőle egy tucat A történet banális. Hőse Robert a lengyel származású, Ausztráliában élő fiatal far­mer, aki néhány napra haza­látogat szülőhazájába Nem is #cél nélkül: csinos, lengyel fe­leséget akar. Csakhogy az idő a választásra ugyancsak ke­vés. Robert mégsem mond le szándékáról, s barátja a se­gítségére siet Színházba vi- .szi, ahol a híres Mazowsze Ének- és Táncegyüttes lép fel, s amelynek szebbnél szebb lá­nyok a tagjai. Robert bele is szeret a szép szőke énekesbe, Hankába, csakhogy a lány cseppenként hullnak gondolatok ezüst csíkokká állnak össze megperdült szél szórná szét őket ferde kések metszik az utcát megroppantó a súlyos idő boszorkány felhők nyilai szúrnak ó nap oldd föl már a szorongást a szem a szívre fordul magok gyökerek nedvek vidáman törjetek rostok közé izmokba pezsegjetek földben szívben fussatok soká az útra néz a szem halkul a verés közöttünk napsugár karú emberek nőnek ki a betonból bőszéin''t í; megérzett minket az autó frissen szaladt be s rakétaként lő ki a rossz esőből hallani sem akar a házasság- egyezik bele a közeli házas­ról. Robert azonban nem Ságba. ^ hagyja magát s elrabolja Han- Sajnos, csupán csak ennyi a ^ kát, de a lányt ez sem hatja film. S ezen még a híres len- § meg, csakúgy, mint Robert gyei együttes néhány száma % házassági ajánlata. Mi mást gém segít. Stanislaw Bare ja ^ tehet ezekután a kenguruk és rendező sem tudott sokat kéz- ! struccok földjéről jött fiatal- deni a vérszegény mesével. $ ember, búskomoran hajóra MuékájE nyomán gyenge film & száll. Hogy eppen azon a ha- sikeredett Ez azonban nem ^ ion utazik angliai turnéra a _ .... - ..... s Mazowsze-együttes, soraiban e®'-c<^u^ fz,° ^ibaja. Legalább s Hankával ? Ez már csak tér- «mnyira ludas benne a forga- 4 mészetes, akárcsak az, hogy a tókönyv két írója: Románt váratlan találkozás Hanka szí- Niewiarowicz és Hieronim § vét is meglágyítja s boldogan Przybyl. $ «»XXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXN.'O.XXXXXXXW.XXÄXXXV.NVC» Erwin Strittmatter: Ole Bienkopp Erwin Strittmatter ége­tően aktuális könyvet írt. A regény cselekménye, mel­lékszálait, visszautalásait is beleszámítva, felöleli az utol­só húsz évet, sőt, a háború időszakának egy részét is. A szocializmus építésének ide­jét németföldön. Öle Bienkopp életútja, el­térően a sematizmus „alkot­ta” pozitív hősökével, teli van buktatóval, akadállyal. De Bienkopp önfejű ember, „önfejű, önös érdek nélkül, amire még nincs megfelelő kifejezés” — mondja róla az egyik szereplő. Szövetke­zetét akar, amikor senki sem beszél róla, és meg is csinálja, központi irányítás nélkül. Ál­landóan előbbrejár egy lé­péssel, az államapparátus nehezen tud a nyomában maradni. Kishitűség, rossz­akarat s kifejezett ellensé­gesség állja útját. Strittmatter rövid, érdes mondatai mentesek minden sallangtól. A rendkívüli ere­jű, tömör stílus a hatalmas ismeretanyaggal rendelkező író kezében tökéletes eszköz­zé válik. Strittmatter az új falu születésének szociogra­fikus pontosságú rajzát adja. S ami legfőbb érdeme: nem áll meg a személyi kultusz éveinek végeztével, napjain­kig követi az eseményeket. Öle Bienkopp elpusztul a harcban. Maga okozza halá­lát, ha úgy vesszük, dacból erejét meghaladó munkába kezd. De haláláért többeket is felelőssé tesz az író. S nem a parasztok közül. Nem az „ellenség” pusztítja el Bienkoppot. Ahhoz már mezőn virágok készülődnek kacagősan két gyerek vár otthon a legszebb ruhát fogjuk magunkra venni «ÄXXXXX\XX\X<XXXXVXXV,XXXXXXXXXXX«VVS,N»» Tamás Menyhért: VÁLTOZATOK A TENGERRŐL A végtelen eget tartva lábam elől fut a partja, telítődő Hold a szívem, égaljára kifeszítem: hullámokat gyűr a tenger, elé állok szikla-mellel... Hogy is tudnálak formába zárni, hiszen testeddel betelik az ég, amint kék nyugtalanságod elönti szemem, szertebomlik arcodra-szállt énekem, félszeg reményem nekifeszül az égöveknek. Tenyered, amelyben pőrén tartod a fényt, kibontva belőlem a szenvedélyt, a képzelt végtelenbe emel. Ó, tenger, mióta ismerlek, szűk lett álmaimnak az éjszaka! (Cs. Kovács László szobra) ^//yKSSSSSf/y'SS?fSSS7SJYSSSSSfJYS*fSSSSSSSSSfS/7S//SSSSSS/SSSSr/^SSSSSfSi#7/7sS£&/SSSS/'SS/'SSSSSSSJ//SfSSfS/fSSSSSSS/rSSf/V;i'//SfSSSSSfSfSS/S* 1 Szép nyomtatványt kézbe­sített a pos­gyenge Semo, a kulák s ne- ^ hány társa. | Figyelemre méltó bátorság^ ez a fiatal író részéről. ^ Bienkopp élete derekán meg- ^ ismerkedik a szerelemmel ^ Märtke, a fiatal, iskolapadból ^ — „ inJ0. a szövetkezetbe került lány í; ^ A címzettek a világ költői, személyében, de Strittmatter ij s természetesen magyar kollé- nem engedi rózsaszínbe fül- ^ gáik. ök lesznek a házigazdák ladni a kegyetlenül éles ^ azon a találkozón, amelynek kontúrokkal megrajzolt fres-^ programját francia, orosz, an­két. ^ goi és német nyelven közük a Döccenőivel. nem mindig! rendezők. A találkozó hivata- . , . .. ...... , _.... S los neve: A költészet napjai indokolt kitérőivel egy ütt iz- | BudapeSlten_ A patronáló tes­galmas. hallatlanul időszerű. ^ tület elnöke Ilku Pál művelő­szocialista mű. Minden falusi ^ désügyi miniszter, tagjai a könyvtár polcán ott a helye. ^ magyar szellemi ólet kiváló (Európa) ^ képviselői, akadémikusok, pro­Vágó Péter ^íesszorok, Kossuth-díjas kői­líránk a vitái színe előtt tők. A lebonyolítás gondját a Magyar írók Szövetsége és a Magyar PEN Klub vállalta.' Á világlíra és a magyar költészet időszerű kérdéseit megvitató októberi találkozó már most, a vendéglátók és a vendégek el­ső baráti kézszorítása előtt je­lentős állami üggyé vált. író-diplomatáink nemcsak helyreállították, hanem meg is erősítették, ki is terjesztet­ték a magyar irodalom nem­zetközi kapcsolatait. Az újsá­gok híradásaiból minden ér­deklődő tudja, milyen konst­ruktív szerephez jutnak a ma­gyar küldöttek a Pen, az Eu­rópai Iróközösség és más szer­vezetek tanácskozásain. Fel-' szólalásaik, javaslataik gyor­sítják a két világrendszer írás­tudóinak a közeledését, segítik a párbeszédes légkör javulá­sát. Aktivitásuknak és a ma­gyar Pen rangjának szép pél­dája volt a nemzetközi Pen el­nökségének tavalyi budapesti ülése. Sok neves író látogatott el hozzánk, barátkozott és is­merkedett. Reális képet kapott élő irodalmunkról, társádal- munkról és szellemi életéről. Ezt a képet teljesebbé teszi az 1966 októberi találkozó, ame­lyen még többen vesznek majd részt, a világ sok-sok or­szágának képviseletében. | Nagyszerű alkalom | ez a-------: talál­kozó a magyar--------költé­s zet múltjának és jelené­nek bemutatására. Ami a múltat illeti, vita nélkül, köz­megegyezéses alapon lehet so­rolni líránk klasszikusait, a legnagyobbakat, akik művé­szetük erejével nemcsak ön­magukat, hanem népük, nem­zetük szellemét, érzésvilágát és gondolkodásmódját is kifeje­zik. A közelmúlt értékeinek vá­logatásában már több kérdés vitatott, az értékrend sark­pontjai azonban közvéle­ményben és irodalomtörténeti rendszerezésben azonosak, csaknem egyformán szilárdak. Annál több az ellentmondás a felszabadulás után induló ge­nerációk legjobbjainak kivá­lasztásában. Közönség és kritika ízlésének, szelekciós szempontjainak eltérése, sőt ütközése, persze, nem magyar sajátosság. A hozzánk látogató költők és esztéták jól ismerik ezt a problémát. Ami őket meglepheti, s ami bennünket, vendéglátókat megelégedéssel JEGYZETLAP TÜNTETÉS A fiatal francia író első könyvét 1965-ben Renaudot- dijjal jutalmazták. A fiatal író neve: Georges Perec. A, könyv, amelynek címe szósze­rinti fordításban \(Les choses — A dolgok) rosszul hangzik ugyan, de valójában jó könyv. Nem lehet elmondani róla, hogy kitűnő könyv, sőt egé­szen pontosan műfaját sem lehet meghatározni, hiszen nem klasszikus értelemben vett regény, nem novella és nem értekezés. Jó könyv. S ez elég. Georges Perec, ha nem is a szépirodalom, de a gondolat fegyvereit minden­esetre kitűnően forgatja. S ez korunk, szépirodalmának leg­fontosabb követelménye? Nem tudom. Mindenesetre, ha jövő századok nem találnak más forrásmunkát korunkról, ebből a könyvből, amely A DOLGOKRÓL szól, pontosan rekonstruálni lehet a ma kis­emberének vagy közemberé­nek képét. Annak ellenére, hogy a könyv házaspár-hősé­ről, Jerome-ról és Sylvie-röl mi sem tudunk semmit. Illet­ve, azt nem tudjuk, hogy sző­kék-e vagy barnák, magasak-e vagy alacsonyak, soványak-e vagy kövérek. S az író, ha nem is közli velünk hősei ha­jának, szemének, arcának szí­nét, Jerome-ról és Sylvie-röl pontosan tudjuk kicsodák. Is­merjük vágyaikat és gondola­taikat. Illetve, gondolataikat nem ismerhetjük, mert Je­rome és Sylvie nem gondol­kodnak. Csak élnek. Élnek és A DOLGOKRA vágynak. Ol­vassák az újságok hirdetéseit, nézik a fényes kirakatokat, a monstre-filmeket és vágya­koznak. Mire? Fáradtfekete bőrkerevetre, achátra, kőtojásra, bumot- szelencére, bársonytakaróra, miniaturára ovális keretben, gyöngyházkagylóra, ezüstös zsebórára, címeres kiskanálra, angol cipőre, Chesterfield- diványra, egzotikus madarak­ra, kastélyra, kőházra, lenvá­szon ruhákra . .. Mindenre. Mindenre, amit egy társada­lom reklámgépezete felkínál nekik. Azt mondja róluk az író: „Két boldog marha!” Akik számára „az ellenség láthatatlan maradt. Vagy pon­tosabban szólva, ott volt ben­nük, magukban, megrágta, el- rohasztotta őket. Mindennek ők itták meg a levét. Engedel­mes emberkék voltak, közön­séges visszfényei a világnak, s az kedvére packázott ve­lük. Nyakig ültek egy tortá­ban, aminek életük végéig csak a morzsáit rágcsálják majd.” Az arc nélküli Sylvia és Jerome nem elégszik meg a morzsákkal. Hajszolják a tor­tát, miközben elvesztik arcu­kat. ök az arc nélküli tömeg. Akik, ha kell. elmennek az algériai háború ellen tüntetni. Mert oda is elmennek. Nem mintha a fasizmtis elleni gyű­lölet vezetné őket oda, azért mentek el, mert „bizonytala­nul érezték magukat". És amikor ott voltak már a me­netelük között, „görcsös mo­sollyal nézték a többi tünte­tőt, keresték barátaikat, más­ról próbáltak beszélni”. És ők, az arc nélküliek az elsők, akik megfutamodnak. Nemrég olvastam Simone de Beauvoir emlékiratainak három kötetét. (Egy jó házból való úrilány emlékei, A kor hatalma. A körülmények ha­talma.) Az emlékirat egy pol­gári intellektuel útját repre­zentálja, utat az elszigetelt­ségtől a társadalmi aktivitá­sig. Addig a pontig, amíg a polgári intellektuel felismeri, nincs hely a világon, ahová vissza lehetne vonulnia. Vá­lasztania kell. Vagy csendesen tűri a fasizmust (például az algériai háborút), vagy harcol ellene. Simone de Beauvoir, bár látja e harc értelmének határait is, a tüntetést vá­lasztja. Emlékiratainak har­madik kötetében a tüntetés­ről szólók a legforróbban megírt lapok. Az a pillanat, amikor szinte spontáp módon kerül Sartre-val o tömeg élé­re, a rendőrökkel szemben, a tüntetők első sorába. A körül­mények, a történelem sodorta Beauvoirt az első sorba. S a küldetést Beauvoir vállalja. S most, Sylvie és Jerome furcsa, DOLGOKKAL körül­bástyázott életéről olvasva, óhatatlanul eszembe jut ez a jelenet. Hiszen S. de Beauvoir, Sylvie és Jerome együtt tün­tettek. De Georges Perec könyvének házaspár-hőse tün­tetett-e egyáltalán? Nem. ők tudatosan nem vállalnak sem­mit a világból, „csak közönsé­ges visszfényei a világnak”, amely kedvére „packáz” ve­lük. tölthet el: az a vártnál gyor­sabban kibontakozó folya­mát, amely élő költészetünk igaz és helyes értékrendjét mind szélesebb körben segít elfogadtatni. Szorosan össze­függ ez az európai rangú ifjú magyar líra eszmeiségének, hangulatának megítélésével. Ebben az elmúlt évek nagyon kedvező fordulatot hoztak. Az ifjú magyar líra újszerűsége, ihlete és sugárzó jelentése összhangban áll a legjobb ha­ladó törekvésekkel. Ez a felis­merés azért nagy jelentőségű, mert irodalmunk története fo­lyamán első ízben biztosít­hatja a lírai forradalom leg­újabb hullámának egyidejű, kortársi elismerését. Petőfit, Adyt és József Attilát inkább csak utókoruk övezte méltó elismeréssel. Biztató jel az, hogy művük és ügyük folyta­tóit harmincegynéhány éves korukban kezdik érteni és be­csülni. Ami nem azt jelenti, hogy nem ütközik művük még gyakran értetlenségbe, ellen­állásba. Ennek főképpen íz­lésbeli okai vannak. A költé­szet népszerűsítőinek tehát a költői önkifejezés és világér­telmezés új eszközeit, formáit, módszereit kell ismertetni és elfogadtatni. Hasznos segít­séget és jó érveket adhat eh­hez a nemzetközi költő-talál­kozó.---------------------- újabban I költészetünk | nemcsak----------------------------anyanyel­vén hódít. Petőfit Éluard sza­valta a rokonlelkű költő elra­gadtatásával. Adyért Martine» lelkesedik, József . Attila for­dítására a legjobb francia köl­tők fogtak össze, Olaszország­ban és több más országban is felfedezték, kora előtt járó művészként becsülik. Radnóti legendája is túljutott hatá­rainkon. S az élők? Illyés Gyula belgiumi sikere, Som­lyó György párizsi fogadta­tása után nem utópista ál­modozás arra számítani, hogy Európa és a nagyvilág Vasi Benjámint, Juhászt, Nagy Lászlót és ifjabb társaikat is hamarosan megismeri. A Kosztolányit kétségbeejtő ét annyi társát rezignációba szo­rító társtalanság, a világ és a lélek teljes színképét meg* ragyogta!© magyar líra be­zártsága. visszhangtalansága a mi időnkben szűnik meg-. D ersi Tamás Az Observateur munkatársi azt mondta Sartre-nak: „Fran­ciaország depolitizálódik. If­júsága nemcsak a pártoknál és az ideológiának fordít há­tat, hanem rövidesen az esz­méknek is. Nem lesz más is­tene, mint a technika, és sem­mi egyébről nem fog álmodni mint a jólétről.” Jean-Paul Sartre felpattan — „Az ifjúságot megfosztot­ták attól az érzéstől, hogy cse­lekedetei kihatnak az égést világra, és cserében azt sen mutatták meg nekik, mit te­hetnek saját hazájukban. E: nem véletlenül történt így Aki arról beszél, hogy az ifjú­ság depolitizálódik, az kí­vánja is ezt, s azt kívánja hogy a depolitizálódás foko­zódjék. Az a tény, hogy a fia­talokban kevesebb közvet­len érdeklődés él a politika harc iránt, alibiül szolgál ah­hoz, hogy még jobban elfor­dítsák őket ettől a harctól.” Sartre a francia ifjúságnál egy olyan rétegéről is beszél akiknek „az a kiindulópontjuk ahová én eljutottam. Nem azért jönnek, hogy tanuljanak tőlem, hanem azért, hogi egyenrangú féluént vitatkoz­zanak velem”. Jerome és Sylvie nem tar­toznak a francia ifjúság e ré­tegéhez. Georges Perec köny­ve, bár közvetlenül nem be­szél ilyen kérdésekről, rá­mutat — ez tragédiájuk oka Nem látnak túl a DOLGO­KON. Azt hiszik: „huszonö\ esztendővel ezelőtt ezért a la­zacért, ezekért a szőnyegekért kristályokért nemzette őket egy kistisztviselő, szülte őket egy fodrásznő". Még fiatalok. N. P.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents