Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-03 / 208. szám
nur mcrn 'ZfCirltw 1966. SZEPTEMBER 3., SZOMBAT Ritmus - nemzedékről nemzedékre A legkisebb — Zsuzsika, aki nagyon tehetséges ... — Régen jobbára csak divat volt az apróságokat balettiskolába Íratni és azzal dicsekedni, hogy „az én gyerekem balettre jár” — emlékeztet mindjárt a beszélgetés kezdetén a budapesti VII. kerületi Táncstúdió balettmestere, Ács Vali. — Azóta messze jutottunk ettől a divat-szolgálattól”. — Miért választotta ezt a pályát? Mélybarna szemében fény csillan: — Magam is táncolni tanultam, mint a többi gyerek. Az iskolában a tornatanárnő hívta fel szüleim figyelmét a tehetségemre, meg a pedagógiai készségemre. Ez abban nyilvánult meg, hogy „magánórákat”- adtam a kisebbeknek. A zene és a ritmus később Nádast Ferenc operaházi balettmester iskolájáig vitt. Ezután a balettmesterképző- tanfolyam következett. Ügy éreztem, többre is képes vagyok. Művészi tornát tanultam — Bérezik Sáritól — és ebből edzői képesítést szereztem. — Mióta tanít? — Tizenhárom éve a VII. kerületi Táncstúdió tanára vagyok. — Tematika? — A mestereimtől és a hivafegyelmezetté nevel. Például félszeg, esetlen gyerekek magabiztos, jó kiállású, egészséges emberekké válnak. Néhány évvel ezelőtt jelentkezett nálam egy tizenkét esztendős kislány a mamájával. Az anya elpanaszolta, hogy a gyerek bár amolyan „csoda” — kis korától kezdve zongorázik és a tanárai szerint művész lesz belőle, azonban olyan gyáva, sőt ügyetlen, hogy közönség előtt csak téblábol meghajlás helyett. Ma már ez a kislány jó nevű zongora- művész és nemcsak a játéka, hanem megnyerő külseje és biztos fellépése is teljes sikert arat. Hát így van ez. Most már nem az úgynevezett „sikk”-re törekszünk, hanem arra, hogy a tanítványok esztétikai nevelést és ügyességet, valamint jókedvet nyerjenek a mozgás művészetéből. — S mint magánember? — A magánéletem is a tornáé, a táncé. A mozgást „családi torna” biztosítja minden reggel. Aztán vásárlás, háztartás, majd ebéd, pihenés és felkészülés az órákra. Délután SZEKSZARD Restaurálják Babits Mihály szülőházát Babits Mihály szülőházát restauráltatja a Szekszárdi Városi Tanács. A Séd-patak partjánál levő egyemeletes öreg ház süllyedni kezdett és már összedőlés fenyegette. Miután lakóit elköltöztették, a régi főszerkezeti vályogfalakat téglára cserélték ki, födéméit megemelték, megerősítették. Az épületet Babits-em- lékháznak rendezik be. Vasi táncosok a Koreai NüK-ban Öt hétig a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban és Mongóliában vendégszerepeinek a vasi táncosok, zenészek, énekesek. Fellépnek a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából a fővárosban rendezendő ünnepségeken is.. Két község határmezsgyéjén Megnyílt a kiskunlacházi új iskola talos tematikából tanultakat a saját elképzeléseimmel egészítem ki. Négyéves apróságok jönnek hozzám, s közülük nem ' egyből hivatásos sportoló vagy táncos lesz. Három csoportom van. A kicsik, a haladók és a művész- kiépzősök. Persze ezen belül tudás és korosztály szerint is külön-külön kategóriába sorolhatók a gyerekek. Nagyobb óraszámot igényelnek a táncos pályára alkalmas növendékek. Szép mesterség ez. El sem tudnám képzelni az életemet tánc és tanítás nélkül. A nagyobbik lányom jóformán minden órámat végigstatisztálja, szinte minden délután négytől kilencig. — Ügy tudom, a nyáron a Vidám Színpadon rendezte a vizsgaelőadást. Milyen érzés a keze alól kikerülő tanítványok produkcióját színpadon látni? — Jó érzés. Nem egy tanítványom bekerült az Állami Népi Együttesbe, a Honvéd Művészegyüttesbe, sőt a Pécsi Balett egyik szólistája is nálam tanult. A balett és a művészi torna szép, arányos testalkatot, harmonikus mozgást ad és fejleszti a zenei hallást, a ritmusérzéket is. Nem túlzás azt állítani, hogy jellemformáló ereje is van, Művészi torna — egy „haladó” tolmácsolásában Ahogy a friss, üde, élet-lehel - letű hajtás bújik elő a rögök alól, úgy bukkannak egyre- másra szemünk elé ezek az épületek a pusztaságon, ott, ahol csak fekete, érdektelen parlagot szokott meg a szem. Ez a gondolat motoszkált a fejemben, amikor az új iskola felé tartottam. Szeptember 1-én végre kinyíltak kapui, s tegnaptól már a lacházi és peregi tanítóké és gyerekeké. A bábáskodás türelmetlen éveit szorongató helyzetben élte át a helyi közoktatás. Nyolc évvel ezelőtt kilenc helyen, elszórtan — legtöbbször szükség-tantermekben — folyt az oktatás. A javítgatás, a toldozás, mit sem ért, mert ami kevés volt 1958-ban 876 gyereknek, sehogy sem lehetne ma elég 1200-nak. A Munkaügyi Minisztérium támogatásával közben megépült héttantermes iskola is kevésnek bizonyult, a nagy központi iskola gondolatával még szorgalmasabban foglalkoztak a korszerűtlen, fogyatékos oktatási körülmények miatt gondterhelt tanácsi vezetők és pedagógusok. Az új iskola tágas, világos, csupa fényre éhes ablakszem. Tizenkét tanterem, jól felszerelt szertárak, az audiovizuális oktatás szükséges feltételeivel — három magnetofon, három televíziókészülék, lemezjátszó, diavetítő, háztartási gépek és csupa technikailag modem segédeszköz. Napközi otthon, óvoda tartozik az iskolához. Száz dolgozót foglalkoztat az új intézmény, köztük 58 peregi és lacházi pedagógust. A két község örökös torzsalkodása, a „kishal-nagyhal” előítélet, az anakronisztikus ősi ellentét, melyet mindenekelőtt a szükség, a nincste- lenség szült és táplált, ezzel a létesítménnyel alapjaiban megingott. Néhány napja 30 teherautónyi berendezést, felszerelést hordtak be szakadatlan naphosszat tartó munkával és megkülönböztethetetlen lelkesedéssel, tanárnők, tanárok — peregiek, lacházi- ak. Az első munkaértekezletre még aggodalommal ment el Balogh László igazgató, attól tartott, a régi ellentétek surlóA román katonai művészegyüttes - Debrecenben A román néphadsereg munkaérdemrenddel kitüntetett központi művészegyüttese — a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese romániai útjának viszonzásaként — hosz- szabb magyarországi tartózkodásra pénteken Debrecenbe érkezett. A 180 tagú együttes érkezése napján Debrecen nevezetességeivel ismerkedett. Első előadásukra szombaton este kerül sor. A művészképzősük modern balettszáma Az irodában Tohonya I. Benő elszundított. Kifárasztotta a beszéd. Tohonya II. Benő tárcsázott. — Kérlek, itt van egy jó szakember, biztos lehetsz az ítéletemben, hisz a sógorom, légy szíves, biztosíts neki helyet. Letette a hallgatót. Felébredt Tohonya I. Benő. Ö is telefonált: — Ugyan kérlek! Az én hivatalomban nem tűröm a protekciót. Ismerhetsz. Most Tohonya II. Benő tárcsázott. — Szóval ma este találkozunk. Pá! Tohonya I. Benő fegyelmi tárgyaláson szónokolt: — Én csak azt tudom mondani, nem érdemel kíméletet az, aki megcsalja a feleségét. Tohonya II. Benö meghúzta Tohonya I. Benő fülét, mire az felüvöltött. — Igenis, azt mondom, hogy az ilyen ember nem érdemel kíméletet. Tohonya II. Benö születésnapot tartott; folyt a bor, a pezsgő. Másnap így szólt a beosztottjához: — Legyen szíves, ezt a számlát csapja hozzá a külföldi vendégek fogadására elköltött pénz számláihoz. — De, kérem! — Tegye, amit mondtam. Nem bánja meg. A beosztott sunyin mosolyogva meghajolt. Tohonya I. Benő behívatta az egyik munkást. — Figyeljen ide, maga nem is tudom, hogy micsoda. Hát mit képzel? Fejőstehén az állam? — Csak egy sprájcniról van szó, kérem. Nekem családom van. — Gondolt volna akkor a családjára, amikor azzal a sprájcnival... — Kérem, én ... — Ne szóljon közbe. Az ilyen embernek nincs joga közbeszólni. — Ez egy filléres dolog! — Ki a fillért nem becsüli.. . Ismeri ugye a közmondást!? A munkaügyi osztályon átveheti a munkakönyvét... így éltek évekig Tohonya I. és Tohonya II. Benő. Aztán nincs tovább! A haláluk oka: annyira meghíztak, hogy már nem fértek el egy bőrben. 1 kjpfefv <iqn bőv \ \ Akkor még Benőkének hívták Tohonya Be- J nőt. Ö is olyan volt, mint a többi gyerek. § Egyszer azonban, hazafelé menet, egy pocso- § lya került az útjába. Megállt. Nézte a szeny- ^ nyes lét, és ekkor döbbent rá, hogy végered- $ ményben ketten vannak egy bőrben. Két Be- \ nő. Az egyik azt mondta: ne ugord át, a má- $ sík pedig biztatta: ugord csak át. Es, amíg \ ezek ketten vitatkoztak, ő ugrott. Rövidre si- § került az ugrás, és így fenékkel a pocsolya ^ közepébe esett. § Ebből olyan következtetésre jutott: a jövő- ^ ben mind a kettőnek engedelmeskednie kell. ^ Persze, nem mindegy, hogy mikor melyiknek. ^ Ha látják, akkor annak a Benőnek kell en- \ gedelmeskednie, amelyik azt mondja: na $ ugord át, ha nem látják, akkor kisebb a koc- \ kázat, tehát nyugodtan engedelmeskedhet a \ másik Benőnek is. \ A két Benő nőtt, növögetett. Mind a kettő i sokat tanult és mind a kettő pontosan tudta, i mikor mit kell csinálnia. § Ha előadást tartott Tohonya I. Benő pél- J dául az erkölcsről, akkor Tohonya II. Benő \ csendben a háttérben maradt. Hallgatta To- \ honya I. Benőt, s csodálta, mily ékesszólóan \ tud beszélni a legkényesebb témáról is. i A hallgatók megtapsolták Tohonya I. Be- \ nőt. \ Tohonya II. Benő nagyon mérges volt. A \ szűk bőrben különben is igen nehezen fér- $ tek, ilyenkor meg éppenséggel nagyon kicsi- ^ nek bizonyult a hely, mert Tohonya l. Benő ^ szüntelenül hajlongva fogadta a tapsokat. I Tohonya II. Benő belerúgott az ülepébe: \ hagyja már abba a hajlongást, fejezze be ezt $ oz egészet, őt várják, de nélküle ö sem merhet. \ A taps elült, a két Tohonya ment vissza az $irodába. Mindketten szuszogtak a kövérség- 5 tői, hiába szedtek Gracidint, semmit sem $ használt. Vészesen híztak, egyre jobban fe- \ szítette őket a bőr. Attól féltek, hogy egyszer \ szétrobbannak. egeszen az estebe nyúlva a nebulóké. A tanítványok zongorakísérettel és magnóval gyakorolnak. Persze, magánélet ... Néha színház, mozi. Ilyenkor is a mozgást figyelem, s felmérem, harmonikus-e a játék a mozdulattal. — Vizsgák előtt? — Három hónapig készülünk a vizsgára. Csoportos számokat igyekszem összeállítani, lehetőleg a gyerekek korának, jellemének és ügyességének megfelelően. Közös fő műsorcím alatt különféle karakterszámokat állítunk be — amiért nagyon meg kell dolgozni. Nincs „sztárkultusz” az iskolában. — Egyéb? — A tv-ben gyermekműsorokat csináltam ... — Nem erre gondoltam. Mi az, ami egy tornatanár életében még fontos lehet? Elmosolyodik. — Annál nagyobb gyönyörűséget nem tudok elképzelni, mint látni az apróságokat, akikből nyúlánk, ügyes, mozgékony és tehetséges emberek lesznek. A maguk örömére, egészségük és biztonságérzetük tökéletesedik, a nézőknek szórakozást, nekem pedig büszkeséget szereznek. Egy arc a sok közül. Karcsú és finom a lénye. Járása könnyed. Mosolya közvetlen. Olyan mint más fiatal nő és mégis új. A harmonikus mozgás mestere, aki tovább öregbíti nemzedékről nemzedékre a ritmus szeretetét. Gáspár Judit dást okoznak, felébresztik a harcot az egyesített tantestületben. Aggodalma azonban alaptalannak bizonyult. Amikor a hivatalos ünnepség a kulcsátadás után szétoszlott a szülők, gyerekek koszorúja, végigáramlottak az iskola jövő birtokosai a tantermekben, a folyósokon s az igazgató magára maradt egy percre, kezében a kulccsal* arra gondolt: — íme, milyen egyszerű dolog: egy kulcs, mely otthonosan fordul egyetlen reá szabott zárban. Ennyi az egész, s mégis, milyen nagy jelkép lett. Nemcsak megnyitott, le is zárt valamit, talán örökre egyenlőségjelet tett Pereg és Lacháza közé. Azt mondják, i az iskola a két község határ- mezsgyéjén áll, ha nem is földrajzi pontossággal, de je'- képesen feltétlenül. Jelképnek szánták, és a hozzáfűzött remények jogosnak bizonyultak. A szimmetrikus U-alakú épület egy-egy kinyúló szárnya peregi és lacházi földet egyformán ölel magához. A szükség-tantermekre egy ideig még szükség lesz. Amíg a Vörösmarty iskola új szárnyát meg nem építik. De 560 gyerek már otthagyta a nyomasztó, ócska falakat, a nélkülözést. Itt végre minden olyan friss, mint a megálmodott gyermeki értelem, melynek most már e falak között kell kibomla- nia. D. J.
