Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-23 / 225. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 225. SZÁM 1906. SZEPTEMBER 23., FENTEK Növényvédelem Miért maradt ki a kéksziImport? Az olaszok fertőzésmentesen szállították Fogadóóra Ma délelőtt tizenegy és tizenkét óra között tartja dr. Hídvégi Zoltán megyei' tanácstag tanácstagi fogadó­óráját a gyermekkórházban. Lassan vége felé közeledik a gyümölcsbetakarítás. Meny­nyit használt az idejében el­végzett védekezés, mennyi kár származott abból, hogy egyes termelők elhanyagolták a nö­vényvédelmet? — Nem tudom eléggé hang­súlyozni — mondotta Lázár Albert, a városi tanács mező- gazdasági osztályának növény- védelmi előadója, — hogy a gondosan és idejében elvégzett növényvédelemnek milyen jó az eredménye. Természetesen ehhez szervesen kapcsolódik az, hogy megfelelő védekező­szert használtak a termelők. Nem féltek a befektetéstől. A növényvédelem egyálta­lán nem drága és költsé­ges ahhoz viszonyítva, hogy mennyi kárt jelent az elhanyagolása. Aki a növényvédelmet elha­nyagolja, önmagán kívül a kö­zösséget is károsítja, hiszen a kártevők jobban szaporod­nak és nemcsak az idei, ha­nem a jövő évi termést is koc­káztatják. — A cseresznyeléggyel például nagyon kevesen törődnek. Ezért volt a piacon olyan sok a fer­tőzött cseresznye. Jó lenne, ha a termelők komo­lyan védekeznének a cseresz­nyeléggyel szemben és ezzel sokat javítanának a négy-öt vagonnyi cseresznye minősé­gén. A sárgabarack az Alföld egyik igen értékes gyümölcse. A hazai piacon, de az export­ban is jól értékesíthető. Az utóbbi években jelentkezett a barackmoly. Az ellene való védekezés elhanyagolása különösen az exportértékesítésben okozott jelentős kárt. — Amilyen általános örömet jelentett az elmúlt gazdasági évben az, hogy a kék szilvánál el lehetett érni a 3,80 forintos átvételi árat, és az export so­rán jelentős mennyiségeket tudtunk értékesíteni, éppen olyan lehangoló volt az idén az 1,30 forintos belföldi felvá­sárlási ár és az exporí teljes kimaradása a kék szilvában. A külföldi átvevők ugyan­is Olaszországból fertőzés- mentes kék szilvát kaptak. — Dicséret illeti azokat a termelőket, akiket a múlt évi eredményes értékesítés arra biztatott, hogy kellő időben el­végezzék a szilvafákon a nö­vényvédelmet. Sajnos az ő fá­radozásukat is lerontotta sok termelő felületessége, akik teljesen elhanyagolták a kék szilva védelmét. — Jövőre még hazai for­galomban is szigorúan különbséget teszünk a kék szilva átvételénél a fertő­zött és fertőzésmentes áru között. Ez természetesen az átvételi árakban is kifejezésre jut. Érdemes ezen gondolkozni. (— si) Baromfipestis elleni védőoltás A városi tanács mezőgazda- sági osztályán megtudtuk, hogy a baromfipestis elleni kötelező védőoltásokat szep­tember 26-tól, hétfőtől kezdik meg az Állategészségügyi Szolgálat munkatársai. Az oltást reggeltől estig végzik. A baromfitulajdono­sok kötelesek baromfiállomá­nyukat mindaddig zárva tar­tani, amíg az — előző napon bejelentett — oltást végző személy megérkezik. MIKOR? Ismét a könyvtárról VÁLASZOK CIKKEINKRE Meddig vitáznak? A városi tanács művelődés- ügyi osztályától kaptunk vá­laszt Mikor kezdik el című július 27-i számunkban meg­jelent írásunkra. Arról ír­tunk akkor, hogy a hosszú hu­zavona után még mindig nem kezdték meg a művelődési ház tánctermének födémcseréjét. Az osztály válasza semmi jóval nem kecsegtet. A terve­zőiroda tervmódosítást készí­tett, amit a művelődésügyi osztály azzal a feltétellel fo­gadott el, hogy a Ceglédi Ta­nácsi Építőipari Vállalat az átdolgozott terv kivitelezésé­hez azonnal hozzákezd. Az iroda több ízben hívta a ki­vitelező vállalat képviselő­jét megbeszélésre, de ő nem jelent meg. A kivitelező és a tervező vállalat között a vita lapzártakor még tart — a fel­újítási munkák megkezdésé­nek határideje pedig egyre to­lódik. Jó lenne tudni, mikor óhajt a ceglédi vállalat végre mun­kához kezdeni? Előnyös rendszer Augusztus 11-én Egynapos késéssel címen írás jelent meg lapunkban, amely a külterü­leti postások hétfői egyesí­tett kézbesítésével foglalko­zott. Miről van szó? A posta kül­területi kézbesítői heti pi­henőnapjukat vasárnap kap­ják meg, a vasárnapi újságok ily módon egynapos késéssel jutnak el az előfizetőkhöz. A Budapest-vidéki Postaigazga­tóság vezetője cikkünkre kül­dött válaszában arról ír, hogy ezt a kézbesítési rendet az ál­lami gazdaság és a termelő- szövetkezetek kérelmére ve­zették be, mert az érkező kül­deményeket vasárnap nem tudják átvenni. Ez a rendszer a postának is előnyös, mert biztosítja a kézbesítők pihe­nőnapját. Az előfizetők között ez csökkenést nem okozott, megváltoztatásával viszont a fentebb említett közületek jo­gos panaszával kellene szá­molnia a postának. Van szappan és törülköző Augusztus 31-én Szappan és törülköző címen rövid írás­ban számoltunk be a vendég­látóipari egységek hiányos­ságairól. Az állami közegész­ségügyi felügyelő később el­lenőrizte a cikkben említett éttermeket és eszpresszókat, és mindenütt talált szappant^ és tiszta törülközőt. Egyúttal az üzletvezetők figyelmét is ^ felhívta arra, hogy állandóan $ gondoskodjanak kézmosási le- ^ hetőségekről. ^ Szinte kínos már befűzni a gépbe a papírt azzal, hogy is­mét a könyvtárról kell írni. De kénytelenek vagyunk, mert sokakat érdeklő kérdésről, közügyről van szó. Öröm leír­ni ezt így, „közügy”. De va­lóban, a könyvtár problémája a városban közüggyé vált né­hány hónap alatt. A jelenlegi helyiséget kinőtte, újra na­gyobbra (ha nem is területi­leg, de raktározás szempont­jából nagyobbra) van szükség. Július végén azt reméltük, augusztusban átköltöznek új rezidenciájukba. Nem így tör­tént, és ebben nem a könyv­tár a ludas. Hosszú ideig elhúzódott az épület átadása, azaz hogy a kiürítése, mert a kulcsot még Pedagógusőrjárat Nem mondvacsinált a prob­léma, a pedagógusoknak is­kolák szerte komoly nehéz­séget okoz a gyermekek is­kolán kívüli fegyelmének, udvarias, kulturált viselke­désének biztosítása. Különösen szembetűnik en­nek ellenkezője délidőben a MÁVAUT-állomás környékén. Ez a hely csomópont a vá­rosban. Három iskolának a diákjai futnak itt össze, s gyakran ezt egészen szó szerint teszik. Ebből adód­nak a kisebb-nagyobb vere­kedések, amelyek már túl­lépik a gyermeki csíny ha­tárait. Ahány pedagógus, annyi megoldás. Van, aki arra la­kó szülőt kér meg az el­lenőrzésre, más a legmesz­szebb lakó kisdiáknak adja feladatul a „vigyázást”, s a renitensek másnapi jelenté­sét. A vigyázónak nehéz a feladata. Hiszen — ez tu­dott dolog — a bejelentőt, ez esetben a vigyázót a gye­rekek árulkodónak tartják. .így volt ez, s most is így van. Mégis, miképpen lehet elejét venni a rendbontás­nak? Erre ötlöttek ki meg­oldást a pedagógusok» még­pedig egy délidei őrjárat­tal. Minden iskola felváltva egy tanárt küldene iskola utáni egy-két órára a kér­déses helyekre, akik fel­ügyelnének és rendet tarta­nának. így nem lenne meg­terhelő ez sem az iskolák­nak, sem a tanároknak. Jó megoldás, ha megcsinálják. (b. h.) A szocialista munka vállalata címért A Czeccon-bripád Százharminc százalék a tel­jesítményük, és nem ritkán — akár átlagosnak is mond­ható. A Czeccon brigád a savanyítóban dolgozik. Most éppen cukrozott szilvát zár­nak ötnegyedes üvegbe, ex­portra. Nyolc nő dolgozik együtt hét éve. Jövőre a szocialista brigádoknak kijáró legna­gyobb kitüntetés birtokosai lesznek. Nyolc év hosszú idő, különösen munkában töltve, s mégis ez a nyolc nő alig emlékszik vissza nézetelté­résre. A névnapokat az Aranykalászban ünnepük meg, együtt nyaralnak Csehszlo­vákiában — jutalomból, és közösen végzik a társadalmi munkát is. A sportotthon parkját hozták rendbe, ab­lakokat tisztítottak. Közö­sen járnak filmet nézni, de a legtöbbet mégis a munká­ban vannak egymás mellett — harag nélkül, neheztelés, kisebb-nagyobb összezörrenés nélkül. Ezzel lehet a legjob­ban jellemezni őket. 'ez min­dennél többet mond erről a brigádról — az egyik leg­régebbi konzervgyári bri­gádról, amelyik a szocia­lista címért küzd. Ma tárgyalja a NEB a kenyérpanaszok okait a mai napig sem kapták meg jogos tulajdonosai. Az épület üres, a szó legszorosabb értel­mében. Mindent kihordtak be­lőle, még azokat a méretre készült irattári állványokat is, amelyeket egy lépcsősor fölé terveztek annak idején és má­sutt — ez okból — csak át­alakítással lehet majd haszno­sítani őket. No, mindegy, több is ve­szett Nagykőrösön'. Szeptembert írunk. Az olva­sókat érdekli, mikör költözik a könyvtár. Sürgős lenne, mert már így is benne le­szünk lassan az őszben. Télen pedig könyvtárat költöztetni — nem kimondottan éssze­rű... (b. h.) Ma délelőtt kilenc órakor a városi tanács épületében ülést tart a népi ellenőrzési bizottság. ★ A NEB a közelmúltban vizs­gálatot végzett a Sütőipari Vállalatnál és ezzel párhuza­mosan meglátogatta a kenye­ret és péksüteményt árusító boltokat is, hogy megtudja mi a helyzet? Vannak-e nehéz­ségek, milyen intézkedések szükségesek a hibák kijaví­tásához? A NEB-vizsgálat megállapí­tása szerint a lakosság igé­nyeit a Sütőipari Vállalat mennyiségileg kielégíti. A hétvégi és ünnepek előtti ren­deléseknek a vállalat eleget tesz. Az előregyártott kenyér mennyisége szombatokon 15— 20, kettős ünnepek előtt 30— 35 százalékot tesz ki. Állandó problémát okoz az egy kilogrammos fehér ke­nyér minősége. Kistérfogatú, fúrkós belű, sületlen — ezek a leggyakrabban felmerülő panaszok. A vizsgálat során több ízben kifogás merült fel a kenyér súlyát illetően is. A 96 dekagrammos alsó súly­határnál kisebb súlyú kenyér is előfordult. Ezt igazolják a boltokban felvett jegyző­könyvek is. Felelőssége van a boltoknak is. Előfordult egy napon, hogy három üzletbe szállított a vál­lalat súlyhiányos kenyeret. De a három boltvezető közül csak egy nem vette át. A má­sik kettő átvette és csak a szállító jegyen tüntette fel. Ha a boltvezetők gyakrabban küldenék vissza a kiküldött árut — javulást lehetne ebben a kérdésben is elérni. A boltban történő raktáro­zás sem felel meg a követel­ményeknek a NEB vizsgálata szerint. Még a 131. számú ke­nyérboltnál sem, ahol pedig kizárólagosan pékárut árusí­tanak. Az eladni való áru­nak mindössze 50 százalékát tudják megfelelően tárolni. Ide kenyértároló-állványok és polcok kellenének. Ezekre és még sok más kér­désre kereste a NEB-vizsgálat a választ. Ma a NEB ülésén a sütőipar szakemberei mond­ják el a véleményüket. A kér­désre visszatérünk. ROZSDA A KIOSZ söntésének víztar­tályát vastag rozsdaréteg bo­rítja, felette a fal penészes, pókhálós, a vízbe hullik. Ez alatt mossák a poharakat. Nem lehetne egy új tartályt csinálni vagy a kútról venni a vizet? Eló&és Az út szélén halad az asz- szony meg az ember. Mindket­ten a kerékpárjuk kormányá­ba kapaszkodnak. A csomag­tartókon ládák, tele gyü­mölccsel. Egyikben egészséges almák pirosodnak. A másik színültig van kék szilvával. Még a konzervgyár II. ■ tele­pének kapujából látom a két öreget és néhány méterre mö­göttük kocog a szalmával tor­nyosán megrakott fogat. Hanyag volt-e a fogatos, vagy nem tudta jól bemérni a távolságot, nem tudom. Elég annyi, hogy amikor a szekér elhaladt, az öregasszonyt se­hol sem láttam, az ember pe­dig ugyancsak istenkedett az út szélén. Amikor a közeibe értem, az asszony kerékpárját az árok­ban találtam. A néni kárval­lotton nézte a szétgurult piros almákat. — Leszorított az átkozott! — tapogatta a derekát, majd nehezen feltápászkodotl. A szalmás kocsi már messze járt. Ott kanyarodott a Cifra­kertnél. Az öreg fergeteges átkot küldött utána. — Essen ki a kereked, de addig a nap se menjen le. És ha fogott volna a kíván­ság, akkor a fogatos a Fasor­vendéglő előtt tépi a haját kínjában. MULATUNK MA A MOZIBAN’ Utánam, gazfickók. Színes, szélesvásznú NDK kaland­film. Korhatár nélkül meg­tekinthető. Kísérőműsor: Színházi kör­séta. Előadás kezdete: fél 8 és 8 órakor. AZ UTCASEPRŐ Tilos pizsamában órára menni! Mi történik a norvég iskolákban han tekintetével a nyírfasep­rűn, a négykilós lapáton és azon a kétkerekű kordén, amely jóban-rosszban kitart mellette. — Takarítjuk ezt a gyönyö­rű utat! Ennyi az egész. Nem könnyű munka — mert ezen az úton minden piszok meg­látszik. Ezt nem lehet elha­nyagolni. Ha valaki kijön a Köztisztasági Hivataltól, köny- nyen megmutatja magát a szemét. — Számolta-e már egyszer is, hogy hány kordé szeme­tet. takarít el egy nap alatt? — Igen! Tizenöt-tizenhat taligával. Azt egy helyre rak­juk le és a város autója szál­lítja el. kénytelen tenni: „Szükség van ^ olyan szabályokra, amelyek ^ meghatározzák, hogyan öltöz- ^ ködjenek és viselkedjenek a ^ növendékek az iskolában, hogy 5 megfelelő munkakörülménye- ^ két lehessen biztosítani az ok- $ tatásnak. Nem megengedhető, 5 hogy a diákok teljesen mezte- ^ lenül, pizsamában, avagy al-^ sónadrágban jelenjenek meg. ^ Az ilyesmi ugyanis az egyik $ oslói iskolában a tavalyi tan- ^ évben ténylegesen előfordult”.*' A református templom ár­nyékától több mint két kilo­méter hosszú az a keramit- kockás út, amelyet hárman takarítanak: Horváth György, Marton László és Tatár Lász­ló. Mindhárman már jól benne gázolnak az időben. Horváth György a januári nyugdíjról álmodozik. Megegyeznek ab­ban, hogy az életük javát másutt* dolgozták le, ki az iparban, ki a mezőgazdaság­ban. Horváth György elcsodálko­zik, amikor megszólítom, mondván, hogy írni szeretnék róla. — Enrólam? — végigtekint magán a dupla szemüveg mö­gül. Egy pillanatra végigsu­— Akad-e néha öröm az életben? Elgondolkodik. Arca felde­rül. — Minden esztendőben ka­pok két-háromszáz forint ju­talmat. Megbecsülik a munká­mat. — Hát panasz? — Az is van. Nem takar­gatják a trágyás kocsikat, nem kaparják meg a szálas takarmánnyal megrakott sze­kér oldalát. A lehulló trágya, szalma sok felesleges munkát ad. — £s ha nyugalomba megy? — Nem tudom, majd az idő mondja meg. Ha bírom a munkát és ha szükség lesz rá, biztosan akad valami könnyű munka. Horváth György két kézre fogja a seprű nyelét. Tempó­san soroz végig-a keramitkoc- kákon. Nem aggasztja, hogy mikor jön váratlan ellenőr­zés. ISMERŐSEINK:

Next

/
Thumbnails
Contents