Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-20 / 222. szám

VLTAVA-HADGYAKORLAT A magyar alakulatok vasárnap megérkeztek rendeltetési helyükre Baráti fogadtatás a határállomáson A világ népei konstruktív döntésekre várnak Ma kezdi meg munkáját az ENSZ 21. ülésszaka Mi kerül a mérleg ,, serpenyőjé be“? Rekordtermés burgonyából — Megnőtt a korai érésű kukorica becsülete - A hét végére elkészítik a magágyat ruktív döntéseket várnak, amelyek előmozdítják a béke és a nemzetközi együttműködés megszilár­dítását, a nemzetközi légkör tisztulá­sát. A Szovjetunió kész min­den támogatást megadni az ENSZ-nek e nemes feladata teljesítéséhez — fűzi hozzá a tudósító, majd így folytatja: A nemzetközi horizontot mindinkább sötét fellegek vonják be. Ennek oka Washington agresz- szív politikája, a vietnami nép ellen viselt kíméletlen hábo­(Folytatás a 2. oldalon) Ünnepélyesen fogadták vasárnap délelőtt a „Vitává” had­gyakorlatra érkezett magyar csapatokat Komarnoban. A Vltava hadgyakorlaton részt vevő magyar katonai egységek megérkeztek Cseh­szlovákiába. Vasárnap délelőtt a komarnói határállomáson ünnepélyesen fogadták nép­hadseregünk katonáit. A zász­lókkal, üdvözlő feliratokkal díszített pályaudvaron jelen voltak a komarnói járás párt­ós tanácsi vezetői, továbbá a csehszlovák néphadsereg és az ifjúsági szövetség képviselői. A járás dolgozói nevében Kosztanho Antal, a járási pártbizottság első titkára mon­dott üdvözlő beszédet. Az üdvözlő szavakra a ma­gyar egységek nevében Laka­tos Béla vezérőrnagy vála­szolt. Megköszönte a baráti szava­kat, majd hangsúlyozta: na­gyon nagy öröm számunkra, hogy ránk esett a választás és eljöhettünk erre a nagy jelen­tőségű gyakorlatra. Délután a szerelvények megérkeztek rendeltetési he­lyükre, ahol nyomban meg­kezdődött a fegyverzet és a haditechnikai eszközök kira­kása, majd a csapatok rövid menet után elfoglalták gyüle­kezési helyüket Kádár János fogadta a Spanyol Kommunista Párt küldöttségét A megye állami gazdasá­gaiban. a gondok egy része ab­ból adódik, hogy a kapások­ból rég nem látott termést ta­karítanak be az idén ősszel. Erről és az őszi munkákról'tá­jékoztatta lapunkat dr. Lő- rincz József, a Pest Nógrád megyei állami gazdaságok igazgatója. Burgonyából például nem ritka, a 120-—130 mázsás ter­més. Többet ad a cukorrépa is a tervezettnél. A kukoricára sem lehet panasz — ami a ter­mésátlagokat illeti. Sokkal nagyobb gond azonban, hogy egy-két héttel későbben érik a szo­kásosnál. ban néhány gazdaságban diá­kok is segédkeznek; főleg a gyümölcs- és a szőlőszüretnél. Az utóbbival kapcsolatban ar­ról tájékoztatott a megyei igazgató, hogy rothadást ész­leltek főleg a kadarka és az ezerjó fajtáknál. Véleménye szerint a héjpattanás élettani okokra vezethető vissza, még pedig ebben a nitrogén túlzott adagolása a „ludas”. Minden­esetre szakembereket kémek fel ennek tanulmányozására. A bor minőségét rendkívül le­rontja ugyanis, ha 14—15 cu­(Folytatás a 2. oldalon) Kádár János, az MSZMP KB első titkára fogadta a Spanyol Kommunista Párt küldöttségét, amely Dolores Ibarrurinak, a párt elnökének vezetésével hazánkban tartóz­kodik. A megbeszélés során eszmecserét folytattak a két pártot kölcsönösen érintő kér­désekről és a nemzetközi kommunista mozgalom idősze­rű problémáiról. Az igazgatóságon több év ta­pasztalata alapján azon gon­dolkoznak, hogy jövőre na­gyobb területen vetnek korai érésű fajtákat. A Cifrakerti Állami Gazdaságban nehézség nélkül takarították be a korai érésű kukoricát. Ez a gazdaság egyébként hasznos módszert dolgozott ki a silókukorica be­takarítására. Gabonakombájnokat sze­reltek át erre a célra. Példájukat több állami gazda­ság is követte — így a dán- szentmiklósi is. A több termés betakarításá­MA: Tanévnyitó az Agrártudományi Egyetemen Ma délelőtt fél tizenegykor ünnepélyes tanévnyitó kereté­ben kezdődik az új oktatási év a gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Dr. Pethő György egyetemi tanár, rektorhelyettes ünnepi bevezetője után az Ag­rártudományi Egyetem új rek­tora, dr. Kiss Albert tartja meg rektori székfoglalóját Me­zőgazdaságunk távlatai és az agrárszakemberek feladatai a XX. század utolsó harmadában címmel. Ezt követően kerül sor az egyetem elsőéves hall­gatóinak ünnepélyes eskütéte­lére. PÁRIZS A Franciaországban élő magyarok Rákóczi emlékművénél Holnapra itt az ősz A franciaországi magyarok kölcsönös segélyező egyesülete és a második világháború ma­gyar származású önkéntesei­nek és ellenállóinak szövetsé­ge vasárnap a Párizs melletti Yerres-Grosbois-ban ünnepsé­get rendezett II. Rákóczi Fe­renc emlékművénél. Rákóczi a szatmári béke után 1713 és 1717 között az ottani bencés­kolostorban lakott. Makkszőnyeg — szarvasnász Kikiricsígéret — erdészjóslat Szüreti kocsioszlopok Már-már egy kicsit giccsee is, de pótolhatatlan a kép: az ősz nálunk örökké a szüret jelképe marad. — Szedjük a jonatánt. Most fogtunk hozzá, s eltart vagy két hétig. Fehér almából már nem maradt egy szem 6em. — Melyik szüret mutatja leginkább az őszt? — Nálunk, a Törökbálinti Állami Gazdaságban talán az előbb említett almaszüret. A nyár végét pedig az jelzi szá­munkra, hogy ma ládába szed­tük az utolsó birsszemet is. Az erdőik csendesen, bár an­nál nagyobb pompával jelen­tik be az őszt. Kérdezzük is a szentendrei erdőgazdaságot mi dolga-gondja akad ilyenkor? S lám mégsincs uborkaszezon. A balta már nem. csattog: 11 ezer köbméter fa lelte halálát a favágók szerszá­maitól, hogy aztán ezer új formában ismét új életre keljen. A tölgy, a cser, a gyertyán, bútornak való falemezzé, parkettfává változik. Ez utóbbi egy részét saját üzemük szabdalja a meg­adott minta szerint. Nemso­kára szilvesztereznek: az er­dőgazdaság szeptember végén (Folytatás a 2. oldalon) — Mi maradt még a ker­tészetben? — Már a szamócapalántát szedjük, s postázzuk. Bőven termő fajtát kapnak a magá­nos és közös gazdaságok. Más­fél hétig több százezer tő" ki­emelése és útnak indítása ad munkát. — Zöldségféle? — A sárgarépa szépen kike­rekedett, meghízott s készen áll arra, hogy konzervdobozba költözve finomfőzelékként bol­dogítsa a gyerekeket. GONDŰZŐ Vannak emberek, akik sze­retnek panaszkodni. Lelkűk rajta — az ég tudja, miért esik nekik jól, ha folyton so­pánkodhatnak, hiszen ők is tudják, hogy a derűlátás jobb a pesszimizmusnál. Akadnak az­tán nálunk olyan panaszko- dók is, akik tulajdonképpen a saját maguk hibáitól szenved­nek. Múltkoriban a miniszté­riumi osztályvezető egy válla­lati igazgató levelét mutatta, amelyben keservesen panasz­kodik: milyen laza náluk a munkafegyelem és azt kéri, a minisztérium hasson oda, hogy megváltozzanak az állapotok, különben nem vállal felelős­séget a tervteljesítésért. Vé­gighallgattam a főkönyvelőt, aki azon kesergett, milyen bo­nyolult náluk az adminisztrá­ció, mennyi felesleges munkát végeznek a tisztviselők, mi­lyen nehéz áttekinteni: való­jában hogyan is dolgozik a vállalat. Ismerünk embereket, akik szóvátesznek, panaszkodnak, keserűen emlegetik a náluk levő állapotok tarthatatlansá­gát, de tenni nem tesznek semmit. Mintha valahonnan a messzi külvilágból érkeztek volna munkahelyükre, előkelő, bár jóindulatú idegenként, s nem dolgoznának ők maguk is ott, nem ők lennének a leg­illetékesebbek a cselekvésre. Tény és való, hogy sok dol­gunk és gondunk van. Ezt felesleges lenne tagadni, már csak azért is, mert akkor ma­gát a munkát, az élet nehéz­ségeit, bonyolultságát tagad­nánk vele. Igaz, némelyek gondolatvilágában a kelleténél mélyebb nyomokat hagyott a másfél évtizeddel ezelőtti ro­mantikus elképzelés, amikor az új társadalom tudományo­san előrelátható képét gyak­ran felcserélték az utópiával. Eszerint a szocializmus olyan új aranykor, amikor egycsa- pásra megszűnik minden gond, kitárul a bőségszaru, és az emberek gáncsnélküli lo­vagok lesznek. Ez kárpótolja majd az embereket a néhány évi nehéz, fáradságos mun­káért, s a néhány esztendeig hozott áldozatokért. Sok szép és vonzó, lelkesítő volt ezek­ben az. elképzelésekben, s jól­lehet ma már túl vagyunk rajtuk, sokkal reálisabban szemléljük a világot, megálla­pítjuk, hogy a valóság sok tekintetben túlszárnyalta ak­kori legmerészebb elképzelé­seinket is. Akik azonban ak­kor úgy képzelték, hogy nem lesznek gondok, megoldandó feladatok, azok bizony na­gyot tévedtek. Az az út, amelyet megtet­tünk, kétségtelenül nem volt sima. Gondokat, nehézségeket, buktatókat rejtett. Visszate­kintve az elmúlt időkre, még­is jóleső érzéssel, a jól végzett munka örömével állapíthatjuk meg, mi mindent végeztünk el, oldottunk meg. Előre te­kintve pedig látnunk kell, hogy — ha szívesebben is vennénk a problémátlanabb, gondtalanabb, könnyebb vilá­got — még igen sok feladat áll előttünk. S vajon ki oldja meg majd ezeket és azokat is, amelyek holnap állnak előttünk, ha nem mi? Gondjainkkal ma­gunknak kell megbirkóznunk, kinek-kinek a maga helyén. A vállalati igazgató hiába várja, hogy a minisztérium rendet teremt helyette a vállalatánál: bizonyos központi intézkedé­sek segíthetnek ebben, kedve­ző feltételeket teremthetnek hozzá, de a munka nagyja a vállalat vezetőségére marad. S ha a főkönyvelők, az admi­nisztráció vezetői közül keve­sebben keseregnének a túl sok felesleges papírmunka miatt, de többen cselekednének, ak­kor bizonyára kisebb lenne náluk a bürokrácia. Ha vannak — és ha akar­juk, ha nem, mindig is lesz­nek — gondjaink, feladataink, nekünk valamennyiünknek kell megoldanunk azokat, sen­ki sem végzi el helyettünk, ami a mi dolgunk. Különösen a kommunistákra vár sok és nagy feladat. Uj hazánk törté­nelmének immár tradíciója, hogy a munka nehezebbik vé­gét mindig a kommunisták ra­gadják meg először. És nem­csak azért, mert a kommunis­ták pártjának tagjai azt vál­lalták, hogy áldozatkészebbek, önzetlenebbek lesznek mások­nál, hanem azért is, mert a* új társadalom tudatos építői, akik látják az erőfeszítések történelmi értékét. Talán furcsa, hogy helyi je­lentőségű gondok kapcsán ilyen nagy párhuzamokat idé­zünk fel. Távlatok nélkül azonban sokkal nehezebb dol­gozni, sokkal könnyebben el­fárad az ember, ha nem látja munkája általános értelmét. Csodát nem várhatunk, annyi bizonyos. Munkánk értelme nem az, hogy elérjük azt a bűvös napot, amikor egycsa- pásra nem lesz több problé­mája, nehézsége az életnek, hanem az, hogy gondjaink megoldásával, munkánk elvég­zésével minden eddiginél kü­lönb társadalmat, életkörülmé­nyeket teremtsünk. P. L 1 a í A Pravda hétfői számában Kurgyumov, a lap New York-i tudósítója megállapítja, hogy az ENSZ-közgyűlés kedden megnyíló 21. ülésszakától a világ népei olyan konst-

Next

/
Thumbnails
Contents