Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-17 / 220. szám

rear HEGYEI &£wrlap 1966. SZEPTEMBER 17., SZOMBAT Merre tart a kínai „nagy proletár kultúrf orradalom“ ? Részietek a Pravda pekingi tudósítójának jelentéséből Nácimentés Nyugat-Németországban Botrányosan kicsi büntetések Gyorsabban, jobban; olcsóbban A kínai sajtó szerint „újabb fellendülés vette kezdetét a nagy proletár kultűrforrada- lomban”. Az „új fellendülés összefügg azzal, hogy nemcsak Pekingijén, ha­nem az ország más váro­saiban is kivonultak az utcára az úgynevezett vö­rösgárdisták”, vagy ahogy Kínában nevezik őket „hungvejpingisták”. A lapok „rohamcsapatoknak'’ és „retténhetetlen élgárdának” nevezik ezeket. A „hungvejpingisták” je­lenlegi tevékenységének jel­legzetessége, hogy egyre szélesebb támadáso­kat intéznek a vállalati, városi és területi pártbi­zottságok ellen, párt- és állami vezetők elten. A „hungvejpingisták” nyíltan buzdítanak arra, hogy „felül kell vizsgálni és meg kell tisz­títani minden pártbizottsá­got”. Ez a magatartás kiváltotta a lakosság tiltakozását. A sanghaji textilgyár munká­sainak egy csoportja felhívás­ban a következőket írta: „a munkások kijelentik, hogy az utóbbi időben olyan események tanúivá váltak, amelyek mély megdöbbenést, haragot és felháborodást keltettek bennük”. Egyes emberek azt állítják, hogy a „sanghaji városi párt- bizottság feloszlik és vezetői revizionisták”, hogv „tüzérsé­gi tüzet kell nyitni a városi pártbizottságra". „Az idős munkások úgy vélik — hangsúlyozza a röpirat-, hogy csak az osz­tályellenség járhat így Miért van az, hogy ez a „proletár” mozgalom a kínai munkásosztály min­dennemű részvétele nél­kül megy végbe? | Miért van arra szükség, hogy I Kínában a népi hatalom tör­vényes szerveit mással he­lyettesítsék, megsértsék az alkotmányt és a törvényes­ség elemi elveit? Mi rej­tőzik az olyan felhívások mögött, hogy a Kínai Nép- köztársaságban meg kell va­lósítani „szocialista rendünk jelentős reformját?” A kínai propagandában az utóbbi időben egyre több szó esik a Kínai Népköz- társaságban végbemenő ese­mények nemzetközi jelentő­ségéről. A „hungvejpingisták” most azt hangoztatják, hogy a „kultúrforradal- mat” át akarják vinni Kína határain túlra. A „vörösgárda” — írja a kínai sajtó — teljes ko­molysággal közli az egész világgal: „mi nemcsak Kí­nában támasztjuk fel a for­radalmi vihart, hanem ki­terjesztjük azt az egész föld- i kerekségre. Hadd ragyogjon Mao Ce-tung eszméje a vi­lág minden sarkában. En­nek a gondolatnak adott ki­fejezést nemrégiben Csen Ji, a KKP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Kínái Népköz- társaság külügyminisztere, aki egyik hivatalos beszédében kijelentette: „a nagy kultúr- forrádalom nagy kezdemé­nyezés a nemzetközi huma­nista mozgalomban” és „két­ségtelenül felbecsülhetetlen és messzemenő befolyást gya­korol majd korunkban és a jövőben a világforradalom fejlődésére”. Frankfurtban pénteken be­fejeződött a második Ausch- witz-per. A bíróság botrányo­san csekély büntetéseket sza­bott ki a vádlottakra. A fő­vádlott Wilhelm Burger volt SS-tisztet, az auschwitzi kon­centrációs tábor adminisztrá­ciójának vezetőjét, aki szám­talan fogoly meggyilkolásá­ra a mérgesgázt beszerezte, csak nyolcévi fegyházra ítél­ték. A bíróság ezenkívül be­számította azt a nyolcévi bör­tönbüntetést, amelyet Burger Lengyelországban töltött, úgy­A Német Demokratikus Köz­társaság fővárosában nagy felháborodást keltett az a hír, hogy Ilse Koch, az egykori buchenwaldi náci koncentrá­ciós tábor hírhedt parancs­noknője, aki emberi bőrből készített lámpaernyőket ma­gának, még az idén kegyel­met kap Nyugat-Nemetország' Pénteken hajnalban befejez­te munkáját a Szerb Kommu­nisták Szövetsége Központi Bi­zottsága. Az előterjesztett té­nyek alapján úgy döntött, in­dítványozza a JKSZ Központi Bizottságának, hogy Alexan­der Rankovicsot zárják ki a Jugoszláv Kommunisták Szö­PRÁGA Eltűnt egy légitaxi Eltűnt pilótájával és négy utasával egy légitaxi, amely a jaromerzi repülőtérről szállt fel és Kassára indult. A gép feltehetően lezuhant a hegyek között. hogy az auschwitzi gázbeszer­ző szabad emberként hagyhat­ta el a tárgyalótermet. Josef Erber, az auschwitzi— birkenaui női tábor rendőr­ségének volt vezetője, akit bűnösnek találtak a kollektív gyilkosság elkövetésében het­ven esetben, életfogytiglani tegyházbüntetóst, Gerhard Neubert 53 esetben elkövetett kollektív gyilkosságban való részvétel miatt három év és hat hónap fegyházbüntetést kapott. ban. Ilse Koch jelenleg az ainachi női börtönben tölti életfogytiglani fegyházbünte­tését. Az ítéletet 1951-ben az augsburgi esküdtbíróság mondta ki felette. Most a ba­jor igazságügyminisztérium­ban megtörténtek az előké­születek arra, hogy Ilse Koch- nak megkegyelmezzenek. vétségének soraiból. Az ülésen lefolyt vita még teljesebben világította meg Alexander Rankovics frakciós tevékeny­ségét. (Folytatás az 1. oldalról) ja a Cegléden épülő új cuk­rászüzem. Szállodák sora épül Buda­pesten, s mindenekelőtt a Ba­laton vidékén. Közel 7000 sze­mélyt befogadó,' részben idényjellegű, részben egész éven át üzemelő szállásról van szó. Nemsokára elkészül az 560 személyes Budapest Szálló. A Margitsziget is új hotelt kap a Tabánnal együtt. Ez utóbbi gyógyszálló jellegű. Kétszáz új bolt épül az or­(Folytatás az 1. oldalról) tása nagyobb felkészültséget követel a vezetőktől, szere­lőktől egyaránt. A gépállomások megyei igazgatósága, az ország több megyéjében kialakult mód­szer tanulmányozása után tervezetet dolgozott ki, ame­lyet röviden így lehetne ösz- szefogialni: az eddiginél gyor­sabban, jobban és olcsób­ban végzik majd a gépja- I vító állomások a megye j termelőszövetkezetei erőgé- j peinek javítását. A mostani 20—25 napos átfutási időt felére csök­kentik, javítják a műszaki színvo­nalat a gépjavításoknál, így javul a minőség is, továbbá remény van arra, hogy a javítási költségek csökken­tése után, csökkentik a tsz- ek fizetési kötelezettségét is. Csakúgy, mint a mezőgaz­daság más ágában, a gépja­vításoknál is a nagyüzemi termelést szándékoznak meg­valósítani. Rendezik a gépi- javító állomások jövőbeni termelési, illetve javítási irányát. Egy-egy gépjavító csak egy traktorcsalád javítá­sával foglalkozik majd. Ezek javításához azonban megteremtik a maximális fel­tételeket. A tervezet szerint a termelőszövetkezetek to­vábbra is körzetük gépja­vító állomásával tartják a kapcsolatot, ide adják be a főjavításra szánt traktoro­szágban 5 év alatt. Megoldat­lan a magánerőből készülő lakótelepek ellátása. Csak az | állami házsorok kapnak költ- i ségvetést üzletek építésére is. j Az árucikkek szakszerű táro- I lása érdekében több nagyrrté- ! retű, korszerű raktárát építe- j nek. Ilyen készül Budaörsön is. A többszintes létesítményt a kor követelményének meg­felelően gépesítik, öt eszten­dő alatt 4 és fél milliárdot költenek áruházakra, étter­mekre, szállodákra — a keres­kedelem fejlesztésére. T. Gy. kát, innét kapják vissza a kijavított gépeket. A ga­ranciális javítást ugyancsak a helyi gépjavítók végeznék, ugyanígy a folyó javításokat is. Tervezik, hogy lehetővé teszik fődarabcseréket a szö­vetkezetek számára, továbbá a traktorcserés javítást. A vitában sokan felszólal­tak, s elmondották: egyet­értenek azzal, hogy fejleszte­ni kell a műszaki színvona­lat a javításoknál, többen azonban aggodalmukat fe­jezték ki: a tervezet meg­valósításával „távolabb” ke­rülnek a javító üzemek a gaz­daságoktól. Bírálták azt is, hogy a jövőben a gépjavító állomások nem biztosítják a szövetkezetek alkatrész-ellá­tását. Sok panasz hangzott el a garanciális javítások ké­sedelmes újrajavításával kap­csolatban, s aggodalmukat fe­jezték ki, hogy az új rend­szer mellett, még tömege­sebben jelentkeznek az ilyen nehézségek. Az alkatrészellátással kap­csolatos nehézség, az érte­kezleten „megoldódott”, ugyanis a Gépállomások Fő- igazgatóságának jelen levő ve­zetője megígérte, hogy a gépjavítók továbbra is biztosítják az alkatreszt. De ígéret hangzott el arra vonatkozóan is, hogy az ér­tekezleten elhangzottak alap­ján átdolgozzák a terveze­tet és mindenképpen bizto­sítják: a gépjavító állomá­sok a megváltozott körülmé­nyek között is a mezőgaz­daság javát szolgálják. A megyei termelőszövet­kezeti tanács • úgy foglalt ál­lást a műszaki ellátás fej­lesztésével kapcsolatban, hogy javasolja színvonalának eme­lését. Dolgozzanak ki új formát a javítás lebonyolí­tására, de azok elfogadását bízzák a termelőszövetkeze­tekre. Más szóval: a termelőszövetkezetek vá­logathassanak a lehetősé­gek között. Javasolja még a tsz-tanács, hogy a gépjavító állomások műszaki színvonalának fej­lesztése mellett, a termelő- szövetkezetek is fordítsanak nagyobb gondot javító ka­pacitásuk fejlesztésére. — m. s. Mse Kochnak megkegyelmeznek? Fontos határozatok a Szerb Kommunisták Szövetségének plénumán Üzlet, szálló, áruház el...” A tiencsini iparitanuló-is- kola képviselői Pekingben röplapokon számolnak be a „hungvejpingisták’” bestiali- tásairóL A „hungvejpingisták” pél­dául egy munaást azért vertek meg, mert a helyiségben, ahol tartózkodott, egy olyan Mao Ce-tung kép függött a falon, amelynek sérült volt a kere­te. Csen Csang-huan, a tien­csini „vörösgárda” egyik ve­zetőjének csoportja Tien- csinben két embert megölt és több mint tizet megvert, közülük hálom súlyos sérü­léseket szenvedett. Emberei botokkal, szíjakkal, szék­lábakkal, villany dróttal verik az embereket. Egy embert egész éjszaka kí­noztak, amikor elvesztette eszméletét, hideg vízzel leön- tötték, addig csinálták ezt, amíg meg nem halt. A Sanszi Ribao című lap azt írja, hogy Csao Sou-ji, a tartományi pártbizottság másodtitkára, „sok bűntényt követett el”. A legfőbb bű­ne az, hogy „veszettül tá­madta Mao Ce-tung esz­méit”, mondván, hogy a ».pártmunkásoknak amikor el­méleti kérdésekkel foglal­koznak, mindenekelőtt Marx, Engels és Lenin műveit keli tanulmányozniuk”. Lu Taot, Fucsien tartomány pártisko­lájának helyettes igazgatóját azzal vádolják, hogy fellé­pett a „nagy ugrás” és a népi kommunák ellen, ál­lást foglalt az SZKP-val és a Szovjetunióval való szö­vetség és az antiimperia- lista erők egységfrontjának megteremtése mellett. A TASZSZ tudósítója fel­veti a kérdést: miért bízzák bártonkívüli ifjakra és isko­lásokra a kommunisták bí­rálatát, a pártszervezetek te­vékenységének értékelését? V. Az angol nyelv és irodalom § tanára még folytathatta volna, § de az elnöklő Mr. Rubin lein- S tette: $ — Azonnal hagyja abba! ^ Vegye tudomásul, hogy vizs- § gálóbizottság előtt áll, és nem $ tűröm, hogy még itt is kom- $ munista propagandát űzzön! ^ Rosa a hallgatóság soraiból § csillogó szemmel figyelte ap- 5 ját. % — Ugye, milyen kemény $ ember, igazi férfi! — súgta a ^ mellette ülő Nicknek, iskola- $ társának. A fiú bólintott, s ^ óvatosan belekarolt a lányba, ^ mintha moziban lennének. % A lány tűrte, nem vonta ki § karját, pedig máskor megtette § voLna. Most azonban minden :$ idegszálával az elnöki székben ^ trónoló apját figyelte. Ügy ^ érezte, hogy a „papi” most ^ szavaival egész Amerika sza- i badságát és civilizációját védi ^ a barbárok ellen. ^ DeBoer folytatta: ^ — Én is nehezen türtőztet­^ terr magam, amikor most ez a ^ fickó — bökött megvetően a ^ tanár felé — félbeszakította ^ szavaimat, s propagandaelő- ^ adásba kezdett. Igazán nehe- ^ zemre esett, hogy türtőztessem ^ magam. De így legalább a ^ tisztelt vizsgálóbizottságnak ^ módja volt hallania, milyen ^ módszerekkel dolgoznak 8 Moszkva ügynökei. Nos. biztos § tudomásom van arról, hogy a ^ vörösök már elkészítették a ^ vörös lázadás tervét, amelyet ^ itt akarnak végrehajtani Ame- rücnhnr» íj piszkos ^ rikában. Ezekben a b tervekben kapott .vezető sze­repet McGrath. Az ő feladata lett volna a diákok közül vö­rös ügynököket toborozni eh­hez a lázadáshoz ... DeBoer — mint a színész a színpadon, a szavalat befejez­tével — meghajtotta magát, s diadalmasan nézett körül a teremben. Ott zúgás támadt. Fantasztikus! Rettenetes! Ké­szen áll már a vörös lázadás terve! Milyen veszélyben vol­tak ... Ki hitte volna, hogy ez az igénytelen külsejű angol tanár ilyen nagy szerepet ka­pott volna a lázadásban ... Mr. Rubin néhányat kopo­gott a ceruzájával az elnöki asztalon. — Uraim, a tárgy komoly­ságához illő csendet kérek! Van valakinek kérdése a ta­núhoz? McGrath felállt: — Van. Honnan veszi Mr. DeBoer a vörös lázadás állító­lagos tervét? Azt mondotta, hogy biztos tudomása van er­ről __Honnan szerezte ezt a b iztos értesülést? És mivel bi­zonyítja, hogy az én felada­tom az lett volna, hogy ehhez az akcióhoz, a diákok közül vörös ügynököket toborozzam? Várom a választ! DeBoer kivörösödött, s se- gélytkérően nézett az elnökre. Csak annyit tudóit kinyögni: — De kérem, hallatlan, hogy a becsületes amerikaia­kat ilyen impertinens hangon, még itt a vizsgálóbizottság előtt is rágalmazzák! Mr. Rubin segítségére sie­tett a matematikatanárnak: — Igaza van, Mr. DeBoer- nek! Nem kell ezekre a kér­désekre válaszolnia. A vád­lottnak pedig megtiltom, hogy a tanúhoz további kérdéseket intézzen. Diadalmasan nézett körül, a mellette ülő két urat, a vész­bíróság tagjait kereste tekin­tetével. Azok bólintottak. McGrath még egyszer szót azonban a vizsgálóbizottság sem tudta - megakadályozni, hogy a tanár szavai ne hagy­janak nyomot volt tanítvá­nyaiban. Igaz, Rowers hama­rosan elfeledte, mit tanított a tanár a második világhábo­rúról, de az megmaradt ben­ne, hogy a repülők igazi hő­sök. McGrath repülés iránti rajongása összekeveredett benne azokkal az élmények­kel, amelyeket máshonnan szerzett. S amikor elhatározta, hogy pilóta lesz, úgy okosko­dott, hogy a vörösök támadá­sa elsősorban a levegőből vár­ható. Az atomriadók megtet­ték a hatásukat. A tizennyolc éves fiú el sem tudta képzel­ni, hogy az oroszok annak a másik nagy és hatalmas or­szágnak a fiai, akik a második világháborúban vállvetve har­coltak Amerika fiaival, s nem akarnak támadni, hanem bé­kében akarnak élni. Rowerset az újságok, a mozik, a tele­vízió, a rádió arra tanították, hogy az oroszok háborút akar­nak, s erősnek kell lenni, hogy ea háborút az Egyesült Ál­lamok, vagyis az igazi demok­rácia, a szabadság és a civili­záció nyerje meg. Francis otthon, a szülői ház­ban egyelőre nem mert elő­állni a tervével. Ügy gondol­ta, kinevetik és valamifajta romantikus álmodozónak tart­ják, aki ahelyett, hogy vala­miféle egyszerű, hétköznapi foglalkozást választana, pél­dául átvenné apja cipészmű­helyét, vagy banktisztviselői állást keresne, esetleg az állam szolgálatába állna, mint hiva­talnok, pilótának megy. A fiú maga is romantikus­nak képzelte a repülőtiszti foglalkozást. Este, lefekvéskor, újra és újra álmodozott. Le­játszotta magában azokat a filmeket és televíziós színda­rabokat, amelyeket látott, új­raírta a könyveket, amelyeket olvasott — mindig saját ma­gával a főszerepben. (Folytatjuk) kapott, az utolsó szó jogéin be szelhetett. Ennyit mondott: — Semmi olyasmit nem tet­tem, ami összeférhetetlen len­ne a mi amerikai demokrá­ciánk igazi eszményeivel. A hisztéria, amelyet ez a bizottság felkorbácsolt, a legaljasaDb üldöztetésnek tesz ki engem. Az ellenem, mint tanár ellen indított üldözés annak a kam­pánynak egy része, amelynek célja, hogy a tanárokat ország­szerte megfosszák gondolat­szabadságától ... A bizottság kétperces ta­nácskozás után úgy döntött, hogy McGrath „vörös”, aki minden alkalmat megragadott, hogy a gondjaira bízott gyer­mekeket a vörösök szájaíze szerint nevelje. Külön meg­említették: az iskola egyik „tragikus körülmények között” elhunyt tanulójának temeté­sén „lázító beszédet” mondott és úgy állította be a dolgot, mintha az amerikai ifjúság nevelése nem lenne a legjobb kezekben. Ezzel is a vörösök propagandaszólamait ismétel­te. Ezért McGrathot állás­vesztésre ítélte. A tárgyalóterem közönsége megelégedetten vette tudomá­sul a döntést. Francis, aki mindeddig szerette McGrathot, ugyancsak helyesnek tartotta, ha a tanárt eltávolítják — ta­lán még a többieknél is job­I J ban gyűlölte most, amint ki­derült róla, hogy vörös. Hiszen ennek a tanárnak majdnem sikerült őt is hálójába keríte­nie. Pedig az ifjú Rowers, iga­zi amerikai akart lenni, s még a gondolatától is irtózott, hogy saját hazája ellenségének te­kintsék. Ha némi rokonszenv maradt is még bénne a felfüg­gesztett tanár iránt, arról nem volt hajlandó tudomást ven­ni. Egy igazi amerikainak nem szabad szentimentálisnak len­nie. A kommunisták terve ép­pen az, hogy bizalmat keltve férkőzzenek közel az embe­rekhez. McGrath közel került az ő szívéhez, s bizonyára azért, hogy később felhasznál­ja majd őt Amerika ellensé­geinek érdekében. De nem, abból nem eszik Mr. McGrath. Francis Rowers amerikai, s eszerint él, s ha kell, hal is. 3. Ebben az időben már Fran­cis elhatározta, hogy repülő lesz. Ez az elhatározása még McGrath elbeszéléseinek ha­tása alatt érett meg benne. McGrath nagyszerű története­ket tudott a háborúról. Repü­lő élményeiről mesélt, légicsa­tákat elevenített fel, amikor fent a levegőben harcolt a fa­siszta repülők ellen. Az igaz, hogy McGrath másképpen mondotta el ezeket a történe­teket, mint ahogyan azokban a könvvekben álltak, amelyek az amerikai légierők második világháborús hőstetteiről szól­tak, s szép számmal lehetett találni a hadiözvegy kölcsön- könyvtárában. Ezekben a könyvekben ritkán esett szó a másik frontról. McGrath vi­szont minduntalan beleszőtte elbeszélésébe: „Ez akkor volt, amikor Hitlert Moszkva alatt..Vagy: „Amikor le­szálltunk, rohantunk a rádió­hoz, hogy meghallgassuk, a Volga mellett hogyan állnak a dolgok?...” Mindezt a vizsgálóbizottság terhére rótta McGrathnek. Azt

Next

/
Thumbnails
Contents