Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-16 / 219. szám

rms i HECYki K/fírlao 1966. SZEPTEMBER 16., PÉNTEK Vendéglátóipari múzeum a budai Várban Uj múzeummal, Európa- szerte egyedülálló gyűjte­ménnyel gazdagodott Buda­pest A Várban, a Mátyás­templom közvetlen közelé­ben, a Fortuna-házban, a Fortuna utcában megnyílt a Magyar Vendéglátóipari Mú­zeum. Kétezer tárgy, főző- és cukrászeszköz, szakács- könyv, rajz, grafika, étlap­kollekció, valamint a ma­gyar vendéglátás történetét bemutató külön kiállítás fo­gadja itt a látogatót. Budai, pesti dokumentu­mok mellett a magyar vá­rosok, falvak speciális his­tóriai emlékei is láthatók, így — találomra kiragadva — a pécsi, XVIII. századi Siberau, az 1828-ban alapí­tót1: miskolci Jóst cukrász­dák (a Resarius előde) és a debreceni „Arany Bika”, a Váci „Fehér Hajó”, a mis­kolci „Magyar Korona”, a nyíregyházi „Korona” szál­lodák képei, alapító levelei. A kuriozitások között ta­lálható római kori, aquincumi boroskorsó és az Árpád-házi IV. László király italvámtarifája (1288- ban minden hordó magyar bor után a kocsmáros 1,49 pengőt fizetett a kincstári adószedőknek). 1507-ben nyom­tatott szakácskönyv és Ali török kávéfőző 1580-ban használt rézszerszáma, ro- zsolis pohár az 1780-as évek kávéházaiból és XVIII. szá­zadi csárdákban kiragasz- tott betyárkörözvény. Az 1817- ben alapított, híres Kugler- cukrászda 1870-es újdonsá­ga: a ma is működő, Kék Duna keringőt játszó zenélő doboz és az utód: az 1910-es párizsi világkiállítás nyertes magyar cukrásza, Gerbeaud díja, kitüntetése, oklevele. A két világháború közötti ran­gos magyar vendéglátó, Gun- del Károly portréja és a maga idejében ugyancsak is­mert Keszey Vince 1921-ben kelt beadványa a hatósá­gokhoz, felhívása szakmája hazai kitűnőségeihez: ala­pítsunk múzeumot! A régi vágy, a régi terv most, 1966-ban valóra vált. A múzeum leleteiből, okmá­nyaiból kitűnik, hogy magyar földön, Pannóniában már a rómaiak korában 25 mérföl­denként (37 kilométer) a pos­taállomások őrtornyai szom­szédságában vendégfogadók várták az utazókat. A II—III. századból fennmaradt császá­ri utasításból kiolvasható há­rom név: Ad Flexum (A nyílhoz), Ad Pirum (A körte­fához), Tras Tabemas (A há­rom kocsmához) s a csúcshe­gyi mansio postaállomás egyik taberhájának kis tűzhelye is előkerült. Egyébként a ró­maiak a bort meleg vízzel és fűszerekkel keverték. A históriát követve: a ke­reszténység Magyarországon is eltiltotta híveit a kocsmáktól. A IV. század végén az imahá­zak, később a kolostorok mel­lett szálláshelyeket, étterme­Autó-,nagypapák“ (löu Olomoucban nagy érdeklő­dés mellett rendezték meg századeleji autók és motorke­rékpárok jelvonulását és ver­senyét. A legrégibb gyártmá­nyú gépkocsikat a Prága, a Winhoffer, egy múzeumi Tát­ra gépkocsi és 1901-ből szár­mazó Buchet típusok képvisel­ték. Az autó „nagypapák“ fel­vonulásáról szovjet dokumen­tum filmesek filmet készítettek a moszkvai Circoráma film- \ színház részére. A bál A csintalan ötösikrek világ egyetlen csak fiúk- álló ötösikerpárja, a Prieto-ötös ikrek a venezuelai Maracaiboban a napokban ün­nepelték harmadik születés­napjukat. Szüleik állítása szerint az I ötös ikrek „olyan .csintalanok, I hogy aki nem szokta meg i őket, egy órán belül megbo- ! londul”. TV-FIGYELO Tiszta ügy A Tiszta ügy, Példázat című Mesterházi Lajos sorozatának hato­dik része, tisztázatlan kérdések egész sorát veti fel. Miért nem jó a fiatalon kötött házasság? Miért sok a válás? Miért nem vigyázunk jobban magunk s embertársaink egészségére? Miért kevés a gye­rek? Miért nincsenek arányban az igények a lehetőségekkel? Es így tovább. Választ azonban egyik kérdésre sem ád. Csak elgondol­koztat. Olyan kérdések felett, amelyek valóban problémái min­dennapi életünknek. Azért ilyen formában is hasznos az író mon­danivalója. Egyetlen dolog gyen­gíti csupán, s már-már a monda­nivaló hitelét veszélyezteti. A két főalak megválasztása. Miről is szólt tulajdonképpen a Példázatnak ez a folytatása? Egy boldogtalanná vált házaspár életé­nek több mint egy évtizedét kí­sérte végig. A fiú és a lány még szinte gyermekfejjel kötött házas­ságot. Még egyetemi tanulmá­nyaik közben. Minden energiáju­kat. a tanulás és az otthonterem­tés kötötte le. Majd a munka s a „vinni valamire” elv gyakorlati megvalósítása. A tízegynéhány esztendő alatt valóban vitték va­lamire. Kényelmes, modern ott­hont teremtettek maguknak. A fiú főmérnök lett, a lány tanító­nő. Az életük mégis boldogtalan. Mert az életüknek nem lehet foly­tatása. Az asszonynak tizenhá­romszor lehetett volna gyereke. Tizenháromszor nem kellett. Ti- zennegyedszerre pedig már nem lehet. Soha többé nem lehet gye­reke. Van ilyen eset az életben. Menő is kevés. Ahogy a film falusi igaz gaíója, a narrátor szerepét játszé Bansi Béla mondta: a feldolgo­zott történet igaz, úgy történt ahogy eljátszották. Mégis nehéí elhinni. Mint már említettük, a játék ké*. főalakja: főmérnök és tanítónő. Két diplomás ember. Az átlagnál magasabb műveltséggel rendelke­ző emberpár. Éppen ők ne ismer­nék a védekezés módját, ha mái nem akarnak gyereket? Ráadás­ként a fiú gyermekkori barátja, akivel felnőtt korban is őszinte kapcsolatot tart fenn: orvos. Ab­ban a kórházban, ahol a fiú fele­ségén tizenháromszor hajtanak végre műtétet. Elképzelhetetlen, hogy soha ne szólt volna ellene. Elképzelhetetlen, hogy két diplo­más ember, ne döbbenne rá idő­ben a műtétek veszélyességére. Ebben tévedett az író s vélemé­nyem szerint nem is keveset. Az egész helyes és nagyon időszerű mondanivaló hitelességét tette kockára a figurák helytelen meg­választásával. Kár ezért a bukta­tóért. Jó példázat lehetett volna — más figurák szerepeltetésével. Prukner iái Blásius, a kávéfőző 1714. feb­ruár 19-én négyszáz forintnyi vételárért megszerzi a Vízika­pu utcában levő 241. számmal jelölt ház haszonjogát. S meg­nyitja Pesten az első kávéhá­zat... Képünkön: a későbbi nevezetes Upor Kávéház egyik tekintélyes kávéfőző edénye. (Wormser Antal felv.) ahol a Magyar Vendéglátóipari Múzeumot elhelyezték, beren­dezték: 1784-től fogadó, dísz­termében színielőadásokat tar­tottak. Az 1910-es években pe­dig kis kávéház, Krúdy Gyula, az ételszerető, italkedvelő nagy magyar író kedvenc helye.. László Miklós Évadnyitás az Állami Déryné Színházban Nyolc társulat már játszik — A Néma levente Pest megyében Októberben három bemutató — Jugoszláviai turné A budapesti színházakkal egy időben megkezdte új évad­ját az Állami Déryné Szín­ház. Jelenleg nyolc társulata játszik az ország különböző megyéiben. Az új évadot Pest megyében Heltai Jenő: Néma levente című színművével kezdik. Szeptember 17-én Ceg- lédbercelen lépnek fel, majd ezt követően a hónap végéig Üjhartyánban, Újlengyelben, Dunabogdányban, Dabsson, Vácott, Koceéron és Újszilvá­son mutatják be Heltai nép­szerű színművét. Az Állami Déryné Színház társulata néhány új művész­szel bővült az idei évadban. Miskolcról Dávid Ágnes, Kecskemétről Iván József, Békéscsabáról Bíró József, a Honvéd Művészegyüttestől pedig Kutas József szerződött a színházhoz. A győri Kisfa­ludy Színháztól került a tár­sulathoz Vágvölgyi Ilona jel­meztervező. Az új évad első premierjére október elsején kerül sor. Nicola Manzari: Római gye­rekek című vígjátékát mu­tatják be Csongrádi Mária rendezésében. Októberben ezen kívül még két premiert tartanak. Október nyolcadikán kerül sor Mikszáth Kálmán: Mácsik a nagyerejü című mű­vének színpadi bemutatójára Szécsi Ferenc rendezésében, míg október 22-én mutatják be Shakespeare: Othello című drámáját, a színhház igazgatója, Szalai Vilmos ren­dezésében. A tavaszi nagy sikerű ju­goszláviai turné után októ­ber 8-án ismét a Vajdaságba látogat az Állami Déryné Színház egyik társulata. Ez­úttal az Oké, Mr. Kovács című zenés vígjátékot mutatják be a nyolcnapos vendégszereplés során. A vendéglátó Növi Sad-i rádió együttese novem­ber első napjaiban ■viszonozza az Állami Déryné Színház társulatának fellépéseit. Az Állami Déryné Színház Kulich Gyula téri színháza ok­tóber 29-én nyitja meg ka­puit a budapesti közönség előtt. Elsőként Ábrahám Pál: Bál a Savoyban' című ope­rettjét mutatják be, majd sor kerül a színház többi sikeres darabjának előadásaira is. Európai köl löta Iá Ikozó Európa költőtársadalma nagyszabású találkozóra küldi el képviselőit a magyar fő - városba októberben. „A köl­tészet napja Budapesten” címmel hívja össze a Ma­gyar írók Szövetsége a poé­ták fórumát. Tíz ország vízumának megszerzését vállalja az IBUSZ Az IBUSZ az utazóközönség kényelme érdekében tovább szélesítette az egyébként is népszerű közönségszolgálatot. Az IBUSZ ma már tíz ország vízumának megszerzését vál­lalja el egyéni turisták szá­mára. Ez a szolgáltatás nem új ke­letű, az IBUSZ még 1964 ele­jén megkezdte ezt a munkát. délye. A nemzetközi versenye­ken nyertes szakácsok arcké­pe; a Dobos torta s a Pischin- ger szelet első receptje. Az egyik teremben XIX. századi cukrászdát, a másik­ban ugyancsak XIX. századi magyar csárdát rendeztek be. Talán nem mindenki tudja, maga a csárda szó „pusztában levő vendégházal” jelentett. A szilaj pásztorok melegedő ta- nyája, s a városból kivetődő legények hajléka volt. A csár­dák épülete úgynevezett kár­mentős ivószobából, borospin­céből, a csapiáros lakásából, valamint egy-két vendégszobá­ból állt. Stílszerű a Fortuna-ház is, két, közös konyhákat építet­tek. Itt egyházi. emberek szolgáltak lel. A monostorok­ban az érkezőket portás fo­gadta, ancillák (kiszolgálók) tálaltak, az étkezés refektó- riumokban közösen történt. Fő étel a hal volt, gyümölcs, hús csak ünnepeken került az asztalra. Ital a „kerekes kút vizén” kívül a bor és a ser. 1006-ban I. István király a nyitrai káptalannak adomá­nyozza az Előváros és Újváros között elterülő falut: „ .. .ital­méréssel együtt. . .” Az első magyar fogadós, Kopasz Péter Esztergom várá­ban 1279. évben nyitott. 1522- ben II. Lajos király hadiadót vetett a borra és a serre. Egy edény bor után 50 dénárt, a „pozsonyi nagy edény” (fuder) után egy forintot kellett fi­zetni. 1800-ból kecskeméti zárórarendelkezés: „Minden csapszékekről a musikusok vasár és ünnepeken éccakai tíz órakor és minden asszonyok is hazatakarodjanak tizenkét korbács büntetés alatt...” A kávé Magyarországon a XVI. század utolsó negyedében vált ismertté. A XVIII. században vándorló kávéfőzők járták az országot, rác, görög, török ká­vésok terjesztették a keleti ká­véfőzés tudományát. A magyar konyháról Má­tyás, a reneszánsz magyar ki­rálya krónikása, Galeotto így írt: „A magyarok ... ludat, ka­csát, kappant, fácánt, foglyot és seregélyt, továbbá a mar­ha, bárány, gödölye, házi és vaddisznó húst, s különféle halakat s több eféléket min­dig más és saját levőkben fő­zik vagy párolják. Sok „he­vítő fűszerszámot” is, sáfrányt, olaszdiót, fahéjat, borsot, gyömbért használnak, a már­tások sűrítésére pedig kenye­ret.” E szokást csak a XIX. században váltotta fel a rán­tás. A XIX. században lett va­lóban a magyar ételek szerves részévé a leghíresebb magyar fűszer, a paprika. 1867 óta francia hatás enyhített a ma­gyar konyha zsíros, túlzottan fűszeres ízein. A tárlók három szakács­könyv-ritkasága az 1601-ből származó, Szentbenedeki Mi­hály: Magiar étkeknek főzése, Apafi Mihály szakácsának 1667-es kiadású könyve és az 1698-as Szakáts-mesterségek könvetskéje. Egyébként a legrégibb szakácskönyv-emlék bizonyos Radvánszky munká­jában közzétett müncheni kó­dexlap ... Minden szobában, minden tablón, minden vitrinben más és más érdekesség. Az 1848-as magyar forradalom ereklyéje :$j • . , . ^ a Pilvax kávéház bútorai \ az 1820-ban fogalmazott „le-S gényrend” a kávéfőzők és más ^ alkalmazottak kötelességeiről § és jogairól; az 1856-ban ala-§ kult első ipartársulat alapsza-^ bályai. Céhlevelek, cégérek, a ^ ma is divatos, szintén a Vár-^ ban levő Ruszwurm cukrász- ^ da 1827-ben kiadott iparenge-i S Jött a fatányéros. Gyö­nyörű volt, mondhatom. Azok a szépen sült húsok! Pirított burgonyaszeletek!... Jóízűen falatoztunk, s köz­ben persze ittunk is. — A magyar túlságosait szeret enni-inni, ez a hibá­ja — mondta Bolnár. Elfogyott a borunk, Bol­nár most wermuthot ren­delt. — Külföldön pazarlónak tartják a magyarokat — folytatta. — Olyannak, aki csak a mának él. Igazuk is van — mondta teleszájjal. Mikor elfogyasztottuk a fa­tányérost, túróscsuszát ren­delt az én okos beszédű barátom. Hiábavaló volt minden tiltakozásom. Sőt, még a cigányt is odahívta. — Húzd el azt, hogy „De­res már a határ!...” A cigány húzta, és erre újabb liter bor következett. Bolnárnak már alig forgott a nyelve, de azért beszélt. — Külföld ... egész más a külföld!... Ott az embe­rek ... kukk!... józanabbak, spórolósabbak. Tanulni lehet tőlük. Én is ott láttam elő­ször, hogy a pénzt becsülni kell, igen öregem, becsül­ni... Taxival mentünk haza, há­romszáz forint körül költöt­tünk. Nem tudom, mennyit költöttünk volna, ha Bolnár barátom nem jön rá külföl­dön, hogy a pénzt meg Kell becsülni. Fürtös Gusztáv Abban az évben 18 000, 1965- ben pedig már 32 000 vízumot szerzett meg ügyfelei számá­ra, mégpedig Angliába, Auszt­riába, Franciaországba, Ju­goszláviába, az NSZK-ba, Olaszországba és Svájcba. (1966 februárjában jugoszláv vonatkozásban megszűnt a ví­zumkényszer.) Idén a szolgálat népszerűsége tovább növeke­dett, ezt mutatja, hogy az IBUSZ által megszerzett vízu­mok száma — nyolc hónap alatt — augusztus végéig el­érte a 24 000-ret. Az elmúlt hetekben életbe lépett az az új megállapodás is, amelynek alapján az IBUSZ Madách té­ri fiókja, illetve a megyeszék­helyeken működő irodái az eddigieken kívül vállalják a belga, holland, luxemburgi és svéd vizűm megszerzését is. Repülős sólymok A szuperszonikus repülőgé­peknél nemegyszer idéz elő kisebb-nagyobb balesetet, ká­rosodást, hogy madaraknak ütköznek a gépek. Különösen a repülőterek környékén gyü­lekező sirályok veszélyesek. Különböző módszerekkel igye­keznek a madarakat valami­képpen eltávolítani a repülő­gépek közeléből. Skóciában újabban „középkori” módszer­rel kísérleteznek, _ sólymokat küldtek a sirályok ellen. És a módszer bevált. Négy sólyom „teljesít szolgálatot” a repülő­téren, és láttukra a sirályok elmenekülnek. Sőt, ha heves szél, hózivatarok miatt a sóly­mok nem tudnak kirepülni, a sirályok annak a motornak a zajától is elmenekülnek, ame­lyen a sólymokat vadászatra szokták vinni. A repülőtér sólymászai ugyanis nem lóhát­ról vadásznak — ők is moto­rizáltak. szélgztünk az utcán? Gye­re, üljünk be valahova! Bementünk a sarki zenés vendéglőbe, szerencsére ta­láltunk üres asztalt. — Fél liter rizlinget! — mondta Bolnár a pincérnek. — Tudod, először külföldön tűnt fel nekem, hogy a ma­gyarok milyen költekezők. Ott is szeretnének mindent megvásárolni, mint itt. És hogy mulatoznak! Literszám­ra hozatják a bort, míg a született külföldi alig iszik többet egy-két pohárnál. Tu­dod mit reggelizik például egy amerikai? Két deci te­jet, pár szelet szalámit, két deka vajat, érted? Két deka vajat, és egy zsemlét. Elég volna ez egy magyarnak? Fenét! Annak mindjárt tiz deka vaj kell, vagy legalábbis a fele, és fél liter kávé, vagy pedig tíz deka szalonna. Tel­hetetlenek vagyunk, öregem, ez a baj. Telhetetlenek!... No, igyunk!... Ej, kezdek éhes lenni!... Pincér! Bolnár figyelmesen néze­gette az étlapot. — Szereted a fatányérost? Az jó bőséges, és lehet rá inni is. § A napokban Bolnár Jós- ^ kával találkoztam. Igen, Bol- ^ nárnak hívják, és nem: Mol- ^ nárnak, nem tudom, miért. ^ Elég az hozzá, ez a Bolnár ^ bevonatozta, berepülte, be- ^ utazta már egész Nyuga- ^ tot, sőt Amerikát is, s a vé- ^ gén mégiscsak hazajött, \ majdnem hogy gyalog. Saját ^ bevallása szerint-csupán azért ^ jött haza, mert nem felej- ^ tette el azt a közmondást, ^ hogy „Mindenütt jó, de leg- ^ jobb otthon”. Ha elfelejtette | volna, eszébe sem jut haza- ^ jönni. Rengeteget mesél kül- ^ földről, s nálunk sok min- ^ dennel nincs megelégedve. § Láttam, hogy most is rossz- $ kedvű. ^ — No, mi a baj? — kér­\ deztem részvéttel. $ $ — Hát ez a sorbanállás, ^ öregem!... Nincs olyan üz- § let, legyen az trafik, kesz- § tyüsbolt, hentes, vagy zipp- § zárás, ahol mindjárt te ke- ^ rülnél sorra. Nem értem; ^ mintha mindenki tele volna ^ pénzzel. Itt mindenki költ. ^ Ez látod nincs Nyugaton ... ^ Itt még a szórakozóhelyek 5 is zsúfoltak... De mit be­A csárda: pusztában levő vendégház, a csárda: szilaj pásztorok melegedő tanyája, a csárda: városból kivetödő hetyke legények hajléka... Képünkön: rekonstruált XIX. századi kármentős, falipolcos, kecskelábas asztalú, petró­leumlámpás, schwarzwaldi órás, betyárkörözvényes csárda­részlet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents