Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-13 / 216. szám

**ar «sent 2 1966. SZEPTEMBER 13., KEDD A testvérpártok életéből Róma Luigi Longo beszéde Modenában vasárnap végét­ért a kommunista sajtó ünne­pe. Ebből az alkalomból Lui­gi Longo, az OKP főtitkára nagy tömeg előtt beszédet mondott. Egyebek között kije­lentette, hogy a kommunisták osztoznak a Sár agat köztársa­sági elnök által kifejezésre juttatott haragban amiatt a tény miatt, hogy a náci diktatúra összeom- ! lása után több mint húsz évvel még mindig mene­déket és védelmet élvez­nek a nácizmus képviselői és a náci gyilkosok eredmé­nyesen működhetnek. Hol vannak a gyilkosok megbízói, bűntársai, pénzelői és védel­mezői? Ausztriában és a Né­met Szövetségi Köztársaság­ban találjuk meg őket — mondta. A probléma magva az a tény, hogy a bonni kormány nem haj­landó elismerni a második világháború folytán kiala­kult határokat. Másodsorban a bécsi és a bon­ni kormánynak törvényenkí- vül kell helyeznie minden új­náci, revansista és pángermán szervezetet. Délkelet-Ázsiáról szólva Longo hangsúlyozta, hogy a helyzet súlyosságáért az Egyesült Államokat ter­heli a felelősség. Beszéde befejező részében Luigi Longo kijelentette, az Unita modenai ünnepén je­lenlévő nagy tömeg erőteljes cáfolat azok szá­mára, akik mostanában az OKP elszigetelődéséről és gyengülésről beszélnek. A párt elleni rágalmazási kampányból a kommunisták megerősödve kerültek ki. Párizs A Humanité ünnepe Waldeck Rochet a Francia Kommunista Párt főtitkára vasárnap a Humanité ünne­pén beszédet mondott. Hang­súlyozta, hogy ezt az ünnepet a kommunisták az amerikaiak Vietnami agressziója ellen ví­vott harc jelszavával ülik meg. Waldeck Rochet hangsú­lyozta, hogy a Francia Kommunista Párt követeli a katonai tömbök felszámolását, az európai kollektív biztonsá­gi rendszer megteremtését. Mindebből kiindulva határozott haladásként üd­vözöljük a kapcsolatok meg javulását Franciaország és a Szovjet- j unió, valamint a többi szocia- i lista ország között. London Nagy-Britannia Kommunista Pártjának nyilatkozata Az a munkáspárti kormány, amelyet a nép azért válasz­tott meg, hogy megváltoztas­sa a konzervatívok politikáját, most a háború utáni idők ed­többet exportálunk ugyanis, mint amennyit importálunk, a hasznot azonban elnyelik a külföldi katonai kiadások és a tőkekivitel. Vietnami jelentés (Folytatás az 1. oldalról) t gyermek szüleivel — ökrössze- : kéren haladt az országúton, s az amerikai járőr partizánok­nak nézte őket. A tévedésbe mindannyian belehaltak. A dél-vietnami felszabadítá- si hírügynökség jelenti, hogy a partizánok egy év lefor­gása alatt megsemmisítet­GEMINI11. (Folytatás az 1. oldalról) a felbocsátás után Conrad és Gordon űrhajója találkozott az Agena célrakétával, majd mintegy 15 percig tartó műve­let eredményeként a két test — az űrhajó és a célrakéta — összekapcsolódott és szilárd rendszerként folytatja szágul­dását a Föld körül. Az űrhajósok ezúttal nem kaptak segítséget a földi állo­másoktól. A Gemini 11. a Föld körüli első fordulatra kitűzött fel­adatát eredményesen teljesí­tette. Ma délelőtt Richard Gordon kilép az űrbe és mun­kafeladatot hajt végre. Az űr­kabinnak a tervek szerint új magassági rekordot kell elér­nie: a Föld felszínétől 1385 ki­lométerre kell majd eltávolod­nia. ték az 1. amerikai légi- mozgékonyságú hadosz­tály csaknem tízezer kato­náját. Az egységet a múlt év szep­temberében vezényelték Dél- Vietnam területére. Hétfő délután Saigonban hivatalosan is közzétették a vasárnapi választások vég­eredményét. A dél-vietnami rezsim vezetői óriási győze­lemként könyvelik el azt a tényt, hogy az ország lakosságának nem egészen 39 százaléka részt vett a vasárnapi választásokon. Ky tábornok, miniszterelnök sietett a rádió hullámhosszain világgá röpíteni a „győzelem” hírét. Paradox módon kijelen­tette, hogy a választási ered­mények a dél-vietnami fegy­veres erők óriási győzelmének tekintendők. Megnyílt a bécsi vásár Franz Jonas osztrák köztár­sasági elnök vasárnap meg­nyitotta a hagyományos 84. bécsi nemzetközi őszi vásárt, amelyen 28 országból összesen 2245 kiállító mutatja be ter­mékeit VASÁRNAPI RÁADÁS (Folytatás az 1. oldalról) keszi és a nagykőrösi üzem is — Pancsovai Nándor megyei főkertész szerint — továbbra is nagy gondot okoz a ter­melőszövetkezeteknek a paradicsom többlettermé­sének elszállítása. Az uborka-fronton már va­lamelyest javult a helyzet. A paprika termését zavartalanul fel tudják dolgozni az üze­mek. Elmondotta a főkertész, hogy a gyümölcsösökben is lá­zas munka folyik, szedik a szilvát, az almát, a gazdag idei őszibarackszüret befejezéshez közeledik. Közben a jövő esz­tendőről sem feledkeznek meg a gazdaságok: eddig 200 hold szamócát telepítettek. Gyors tempóban halad az ősz­szel telepítésre kerülő 950 holdnyi nyárfa talajelókészíté­se is. Még egy jó hír: a Budapes­ten rendezett ötödik nemzet­közi borversenyen a Pest me­gyében termett és az országos vetélkedőre is eljutott borok közül a Tápiószelei Kísérleti Gazdaság aranyérmet szerzett bora mellett három termelő­szövetkezeti bor kapott eddig ezüst érmet. — sp — Befejeződtek a magyar-iráni tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) és zenei általános iskolába látogatott Az iráni uralkodó feleségét és kíséretét az iskola bejáratánál Lugossy Jenő mű­velődésügyi miniszterhelyettes fogadta. A gyermekek virág­csokrokkal köszöntötték a ma­gasrangú vendégeket, akik az úttörők sorfala előtt mentele be a tanácsterembe. Ezután Tímár Istvánná, az iskola igaz­gatója tájékoztatta a vendége­ket az iskolában folyó zene­oktatás módszeréről. A csá­szárné ezt követően részt vett a V. és VII. osztály foglalko­zásán. Majd meghallgatta a felsőtagozatos tanulók énekka­rát. A császárné nagy elisme­réssel szólt a magyar zenepe­dagógiáról és további sikere­ket kívánt az iskola tanári ka­rának. Irán sahinsahja hétfőn dél­után sajtóértekezletet tartott a Gellért Szálló gobelintermé­ben. Az újságírók kérdéseire válaszolva utalt a magyar— iráni gazdasági kapcsolatok kedvező alakulására, majd a béke védelméről és a nem­zetközi feszültség enyhítésé­nek lehetőségéről szólt. El­mondotta : a magyarországi látogatásáról kiadandó közös közlemény tükrözi majd a két kormány álláspontját, azt az elhatározást, hogy minden lehetőt megtesznek a célokért. Megállapította, hogy az iráni és a magyar fél teljes mérték­ben egyetért a békés egymás mellett élés politikájával, tisz­teletben tartja minden nép jo­gát, hogy maga döntsön sorsá­ról, függetlenségének elnyeré­séről, továbbá, hogy nem avatkozik be más országok belügyeibe és híve az orszá­gok közötti gazdasági, keres­kedelmi, műszaki és kulturális kapcsolatok kiszélesítésének. Tiszteletben tartják az ENSZ alapokmányát, s arra törek­szenek, hogy valóra váljék az általános és teljes ellenőrzött leszerelés. A sajtótájékoztató végén az iráni uralkodó köszönetét mondott a magyar kormány­nak és népnek a szívélyes vendéglátásért, s kijelentette: nagyon jól érezte magát ná­lunk, felejthetetlen napokat töltött Magyarországon. Hétfőn délután az Ország­házban befejeződtek a magyar —iráni tárgyalások. PAPEETE Atoiaar©]bfeaiitás De Gaulle Jelenlétében Franciaország vasárnap este sikeres atomkísérletet hajtott végre Mururoa korall-záto- nyon. A robbantást De Gaulle köztársasági elnök jelenlété­ben végezték el. A robbantást plutonium-ha- sadáson alapuló robbanószer­kezettel hajtották végre. Sem­milyen zavaró körülmény nem merült fel, és magyar idő sze­rint pontban 18.30 órakor, 25 mérföldnyire a De Grasse-csä- tahajótól, a kísérlet sikerrel járt. A nagyméretű nukleáris szerkezet valószínűleg eléri a ' 100 kilotonnát. A bombát egy hatalmas, .sárgaszínű léggömb­re szerelték, amely mintegy 500 méter magasságban lebe- ! gett tíigí legszigorúbb bérbefa­gyasztását vezette be — hang­zik a Nagy-Britannia Kommu­nista Pártja végrehajtó bizott­ságának Londonban vasárnap közzétett nyilatkozata. A kormány azzal érvel, hogy a magas bérek passzív egyenleget idéznek elő az or­szág külkereskedelmi mérle­gében. Ez az állítás egyáltalán nem felel meg a valóságnak: \;'SS/SSS/SSSSS///S/SSSSSSS/SSSSSS,-''S/SSSSfSSSSSSSSS/SSSSSSSJSSSSJ'SS/SSSSS/SSSSS/SSSSSSSSSSS'SSSSSSSrfSSS/SSS//SS/SSSSS/SSSS/SSSS///S/SSS/fSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSS/SS/SS 'SSSS/S/SSS/SSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSS/SSSSS/YSS* A FORTE FOTOKÉMIAI IPAR azonnali felvételre keres villanyszerelő szakmunkásokat fmk munkára, telep­kezelői vizsgával rendelkező elektriku- sokat 35/04 KV-os transzformátorház üzemeltetéséhez, valamint ipari vízmű üzemeltetéséhez szivattyúkezelőket. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán. Vác, Vám utca 3. Férfi méretes részleqtlnkbe (Vác, Széchenyi utca 31.) FÉRFiSZABÓT FELVESZÜNK. Lehet bedolgozóként is. Női munkaerőt kézimunkásnak tudunk alkalmazni. Jelentkezés: Dunakörnyéke Ruházati és Háziipari Szövetkezet. Vác. Széchenyi u. 24. 8-tól 16 óráig I. § Claudia eddig a vezetéssel ^ volt elfoglalva, de most, hogy ^ a gépkocsi a városi autóára- ^ datbói kiért, a nyugodtabb *■ sztrádára, már megoszthatta figyelmét férje és a volán kö­zött. — Boldog vagy, darling? — kérdezte a mellette ülő férfi­től. Francis Rowers bólintott, de az arca éppen boldogtalan­ságról árulkodott. — Mire gondolsz most? — kérdezte a felesége. És aztán fékezett. A férj bal kezével befogta a száját, jobb kezét pedig figyelmeztetően felemei- te. Az asszony megállt a ko­csival. Rowers feltépte az aj­tót, s az út menti bozótba ro­hant. Hányt. Az asszony egy­kedvűen várt a kocsiban. Meg­szokta már ezeket a rohamo­kat — mint feleség, s mint pszichológus nagyon jól tudta, hogy a férfi idegei egyáltalán nincsenek rendben. Legfeljebb az lepte meg, hogy Francis- nak éppen most van újabb rohama. Most, amikor minden oka megvan rá, hogy boldog legyen. Csak az imént adták át neki a CIA kitüntetését. Az ünnepséget titokban tar­tották meg, mint ahogy maga a kitüntetés is titkos. Nem szabad beszélni róla, s nem szabad hordani sem. A kitün­tetés épp olyan furcsa, mint az ő szakmájuk. Francis Ro- wersé, aki CIA-pilotákat ké­pez ki Colorado államban, a San Fernandó-i légitámasz­ponton, s feleségéé, Claudia Ebben a regényben a nevek költöttek, de maga a történet igaz. Rowersé, aki pszichológusnő ugyanott: arra vigyáz, hogy a fiúk lelkileg fittek legyenek. Öt perc sem telt bele, s Francis visszatért a kocsihoz. Falfehér volt. Az asszony szó nélkül kinyitotta a kesztyűtar­tót, egy üveg whiskyt vett ki belőle és férjének nyújtotta. Az mohón a szájához emelte a flaskát, s kortyolgatott belő­le. — Jobban vagy? — érdek­lődött Claudia. Francis megrázta a fejét. — Nem. Ismét rámtört. — Most próbálj mindent el­felejteni — mondta a felesé­ge. — Nem tudom. Nem tudom azt elfelejteni. Én semmit sem tudok elfelejteni... 1. — És végül — mondta Khelton ezredes — egy jelen­téktelen apróság... Tessék, egy mérgezett tű ... Minden eshetőségre... Látta, hogy Rowers megle­pődik. Ezért az ezredes hoz­zátette: — Nem kell berezelni, öreg­fiú ... A főnökök túlságosan elővigyázatosak. Reszketnek, hogy valamelyikünk a vörösök kezére kerül. De hát ezt tud­ja ... Meg aztán, vannak hely­zetek, amikor egy ilyen szer­szám is segít az emberen. Egy apró karcolás és kész... De hát ez annyi, mint egy az ezerhez... Ezret teszek egy ellen, hogy ezt a tűt maga két nap múlva visszaadja ne­kem ... Tokba búitatta a tűt, s Ro­wers markába nyomta: — Viszontlátásra. főhad­nagy! Sok sikert! Ahogy meg­beszéltük! Akkor nem lehet baj! Ezek el sem látnak odáig, ahol maga repül. Kezet nyújtott, Rowers a szokottnál gyengébben szorí­totta meg. Őszintén szólva meglepte a mérgezett tű. Hi­szen eddig nem is gondolt rá, hogy rosszul is végződhet a dolog. Az ezredes távozott, Rowers pedig fejére húzta az oxigén- belélegző készülék sisakját. Igen, most oxigént kell belé­legeznie. Két óráig csak friss, tömény oxigént. Húsz-huszon- kétezer méteren repülni nem tréfa dolog. Megfelelő élőké*- szülétek kellenek hozzá. Belé­legezte az oxigént, aztán ki­fújta. Egy, kettő... Be-ki... Be-ki... Hol is látott ő már mérge­zett embert? Igen, kétszer is látott. Mind­kétszer az érettségi előtt. Az első, Mrs. Fieldet még meg is könnyezte. Szó, ami szó, nagyon szerette a tanító­nőt. Ö tanította gyermekkorá­ban, s valahogy a kis Fran- cis-szal még kedvesebb volt, mint más gyerekekkel. Olyan szép meséket tudott Mrs. Field! S amikor már kikerült a keze alól, Francis Rowers, akkor sem szakadt el első ta­nítónőjétől. Az asszony — 50 év körül volt már és özvegy, férje, szintén tanító, egy autó­szerencsétlenség miatt vesztet­te életét —, a Rowersékéve! szomszédos házban lakott. Francis gyakran bekopogtatott hozzá, s segített neki a ház körül ezt, azt. Hiszen Mrs. Fieldnek olvan nehéz volt egyedül, férfi nélkül. S R >- wers akkor már az érettségi előtt állt Field asszony is gyakran be­kopogtatott Rowersékhez. Szí­vesen elbeszélgetett Rowers édesanyjával. Igazán nem ta­pasztalták, hogy más lenne, mint a többi asszony, mint a többi tanítónő. Legfeljebb sze- retetre méltóbb. Nagyon sze­rette az életet. Nem volt köny- nyű egyedül élnie, de mindig vidám volt. Órákig tudott me­sélni egy-egy tehetséges, vagy az átlagnál rosszabb tanítvá­nyáról. Rowersné hallgatta, s ha éppen nem akadt jobb dol­ga, Rowers is részt vett a be­szélgetésekben. Őszintén szól­va nem nagyon érdekelte az iskolások oktatása és nevelése, de Mrs. Field olyan tűzzel, olyan lelkesedéssel tudott be­szélni az ő gyerekeiről, hogy érdeklődést keltett azokban is, akik különben közömbösek voltak a téma iránt. Elbeszélése közben többször fordult Francishoz. — Hiszen emlékszel rá, fiacskám, hogy így szoktuk... Vagy: — Ez a gyerek épp olyan kerek képű, szeplős, mint Ro­bert Nelson, aki veled járt egy osztályba. Emlékszel rá? Francis már nem emléke­zett erre a gyerekre —, régen volt, már, amikor ő az alsó osztályokba járt. Legtöbb osz­tálytársának mgT a nevére sem emlékezett, nemhogy az arcára. De nem akarta meg­bántani Mrs. Fieldet, s így in­kább bólintott: — Hogyne emlékeznék ... Kerek képű volt és szeplős ... Field harminc esztendeje ta­nított a városka iskolájában, az ő keze alatt ismerkedtem meg a nebulók a betűvetéssel, ő tanította meg őket írni-ol- vasni. Talán nem volt egyet­len tanítványa sem, a harminc esztendő alatt, akire ne emlé­kezett volna kitűnően. Meg­mondta, hogy hívták őket, hány testvérük volt és merre laktak. Keze alatt már egész nemzedék nőtt fel. Közülük nem egy jóval többre vitte, mint egykori tanítónőjük. De Mrs. Field, ha gondban volt is, nem fordult hozzájuk és nem kért tőlük segítséget. Maga viszont mindent meg­tett, hogy másokon segítsen. Harminc esztendeje, kará­csonyról karácsonyra Mrs. Field szűkös erszénye mélyére nyúlt, anyagot vásárolt és az­tán éjszakákon át dolgozott odahaza, hogy tanítványait az ünnepen megajándékozhassa, így volt ez 1948 karácsonya előtt is. Ezekben a napokban Mrs. Field ritkán vendégeske­dett Rowerséknél. Sok dolga akadt —, szabad idejében ott­hon dolgozott, késő éjszakáig. Rowers apja, aki maga is későn tért pihenőre —, sok­szor éjfélig javítgatta a meg­rendelők cipőit, hiszen öt gyer­meknek kellett enni adnia —. gyakran látta, hogy Mrs. Field ablakai világosak. Karácsony előtti napon, a reggelinél, amikor együtt ült az egész család, Mr. Rowers szóvá is tette: — Hívjuk meg karácsony estére Mrs. Fieldet... Szegény olyan egyedül van ... És olyan jó asszony, megérdemli... Na­gyon rossz lenne egyedül töl­tenie a karácsonyt... Az ötletet Francis édesany­ja örömmel üdvözölte. Nem kevésbé örültek Francis test­vérei, hogy Mrs. Field náluk vendégeskedik majd kará­csony este. Hiszen a tanítónő árasztotta maga körül a meg­hittséget, a meleget, a szerete- tet, a barátság légkörét. Francist mindjárt átszalasz- tották Field asszonyhoz — hív­ja meg a család nevében es­tére. Amikor a fiú kopogtatott az ajtón, nem kapott választ. Óvatosan lenyomta a kilin­cset. Az engedett — nyitva volt. Belépett a lakásba. Vé­gighaladt az előszobán, aztán belépett a szobába. És akkor látta meg Mrs. Fieldet. Ott ült egy karosszék­ben — holtan. Előtte egy po­hárban a méreg maradványai. Testét görcsök húzták össze — szörnyű haláltusája lehetett. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents