Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-12 / 190. szám
H» me er» 1966. AUGUSZTUS 12.. PÉNTEK Kemény Zsigmond lépcsőjén 1 PERCES INTERJÚ SÜTŐ ANDRÁSSAL Németországból hazatérőben a román íróküldöttség — Darvas József meghívására — pár napig Magyarországon vendégeskedett. A delegációt a román írószövetség alelnöke vezette, s tagja volt Sütő András, a Félrelépő Salamon szerzője, a Marosvásárhelyen megjelenő Üj Élet főszerkesztője is. Sütő András szerint az erdélyi irodalom legfontosabb műfaja az esszé. — Az esszé — mondta — megnyitja azt a bizonyos kaput, amin az ember bejut a nagyobb és tiszteletet parancsoló szellemek várába. És a nagyobb szellem oldalán önmagát is bemutathatja az esz- széíró. Sütő András versei és regényei mellett maga is ír esszéket, most jelenik meg a kötete. — Erdélyi magyarokról írok: Misztótfalusi Kiss Miklósról, Kemény Zsigmondról, Mikes Kelemenről, és Tamási Áronról. — Azt a kaput ezek szerint az erdélyi nagyok jelentik? — Igen, kapcsolódni kell a nyolcszázéves magyar irodalomhoz. Jó az, ha a mai író tudja, hogy Kemény Zsigmond lépcsőjén indult el. Ma Európa ban nincs keresnivalónk európai utánzatokkal, éppen ezért tekintem fontosnak a magyar hagyományokat, az erdélyi tradíciókat. — Kik a legnépszerűbb szerzők ma Erdélyben? — Illyés Gyula és Németh László. Esszéköteteik pillanatok alatt elfogytak. Az esszéről még azt mondta: talán még a regényből is pótol valamit. A regényhőst helyettesíti. Alkalmas arra is, hogy megragadja egy nép mostani, életérzéseit, amelyek nem azonosak a lélek peremrezdüléseivel. Ezek recitatív leírása, ahogy Misztótfalusi mondaná —, „elbénítja” a legjobb törekvéseket is. Ügy érzem, ez néha gyökértelensé- get takar. Sütő András 1949 óta ír. Mit tart az író legfontosabb feladatának? — Azt, hogy harcoljon a butaság ellen — mondotta. —Krajczár— Visegráddal ismerkednek Berlinben Dr. Fridlich Knorr előadása a Pergamen Múzeumban! Dr. Fridlich Knorr tudományos kutató állatorvos neve ismerősen cseng a Német Demokratikus Köztársaságban. A világhírű berlini Pergamen Múzeumban tart rendszeresen előadást Magyarországról. Hazánk szépségéről, történelmi nevezetességéről, népünk munkájáról. A szabadságát idén is itt töltötte, hogy a két évvel ezelőtti látogatásához hasonlóan gazdag élményekkel térjen vissza. Bőven jegyzetelt, sok fényképet készített Visegrádon, a Mátyáspalota feltárt részéről, az újjáépített Salamontoronyról és a jelenlegi ásatásokról. — Magyarország nagyon szép, szeretek itt lenni, örülök, ha előadást tarthatok róla — mondotta. — A berliniek, főleg az utazni vágyók, a turisták és az idősebbek mind nagyobb érdeklődéssel jönnek el a múzeumba, hogy az ismeretterjesztő előadáson kívül megnézzék azokat a diaképeket is, amit készítettem. Sokan közülük a következő vezik meg vakációjukat, hogy személyesen is lássák azt, amit én fényképről mutatok meg nekik. A Dunakanyar szép, lenyűgöző látvány, kicsit hasonlít a mi Szász-Svájcunk- nak a bastei és kőnigsteini részéhez. Csak itt a lankás hegyek nem olyan zordak, hűvösek, mint nálunk. Ez igazi pa- | radicsom a pihenni, szórakoz- ’ ni vágyóknak. Nem beszélve a sportolási lehetőségről. — Csak Magyarországról tart előadást? — Egyelőre- igen. Szeretném igazán megismerni ezt az országot. Mielőtt eljöttem volna, sok időt töltöttem otthon könyvtárban, hogy annak a vidéknek a műemlékeiről, nevezetességeiről tájékozott legyek, ahová megyek. Az őszi előadások nagy része Visegrádról szól majd, s egy-kettő talán Szentendréről, a magyar festők kimeríthetetlen szépségű városáról. Itt kevés időt töltöttem, nem ismertem meg eléggé, újból el kell ide jönni. — S mint szakember tapasztalt-e olyat, amit otthon át tudna adni orvos kollégáinak? — Két évvel ezelőtt érdekes dolgot figyeltem meg, s ezt egy dolgozatomban meg is írtam. Több éve lestem, hogyan reagálnak az állatok a földrengésre. Itt láttam először azt, hogy egy kutya, ahol laktunk — amelyik egyébként igen szelíd jószág volt — furcsa módon nyugtalankodott, ugatott, mászkált, szagolt mindenfelé. Aztán másnap hallottuk, hogy a szomszédos Jugoszláviában volt földrengés. Ezért viselkedett úgy a kutya. A tanulmányomat, amelynek fordításán most dolgozik egy magyar kollégám, hamarosan olvashatják itt is az érdeklődők. — A jövő évi szabadságra van már terve? — Hogyne. Ismét itt szeretnénk eltölteni három hetet Magyarországon. A Mátra, a Bükk szépségével szeretnénk megismerkedni, s ha sikerül, a szegedi szabadtéri játékokat is megnéznénk. S aztán természetesen rövid idő után szintén tovább adom élményemet német honfitársaimnak baráti társaságban és több előadáson a Pergamen Múzeumban, úgy mint eddig. András Ida A bizánci buzogány ... és akkor ott állt Botond Bizánc kapuja előtt, kezében hatalmas buzogányával, s bekiáltott a kapun: — Hé... én vagyok, Botond! Nyissák ki! — Egy fityiszt! — mondták a kapu mögül és nem nyitottak. — Mondom, nyissák ki a kaput! — harsogott a tömzsi Botond, meglóbálva hatalmas buzogányát. — Remélem, ismerik a mondát. Akkorát vágok a kapura a buzogányommal, hogy egy tízéves gyerek ki-be járhat rajta. Halló, hé! — kiáltott még egyet, hogy a kapun összecsendültek a belé vert rézszegek, de a kapu nem nyílt. Botond egy ideig tanácstalanul tén- fergett Bizánc kapuja előtt, nem értette a dolgot. Ezek a nyavalyás bizánciak maguk is elismerik, hogy hallották, sőt tanulták is minden bizonnyal, hogy mekkorát tud ő ütni a buzogányával, s ahelyett, hogy megijednének, hogy kinyitnák a kapukat előtte, van képük orcátlanul fityiszt kiáltani vissza. — Ide figyeljenek, emberek. Jöjjön valaki a várfalra. Sajnálom ezt a kaput, értsünk szót egymással — kiabált be Botond, aki buzogány ide, buzogány oda, jobban szerette a békés egymás mellett élést, mint a felesleges csapkodást. Egy ősz hajú bizánci főkönyvelő hajolt ki a fal peremén, s kissé unott hangon szólt le: — Na, mi van, Botondka? Mondtuk már, hogy nem nyitunk kaput. Botond a becé- zésre felhördült, de még uralkodni próbált magán: — Te nyamvadt, nyápic alak... Én neked nem vagyok Botondka. Én neked Botond vagyok, a buzogd- nyos. A hatalmas. Azt mondtam, nyissátok meg a kapukat, mert jó a szándékom, nem akarom tönkretenni ezt a szép két- szárnyú ajtót. De ha felbosszantotok, olyat ütök, hogy nem is egy, de tíz kilencéves gyerek ki-be ugrálhat a résen. Érted? — Lári-fári —• intett a bizánci főkönyvelő. — Nem félünk mi a te buzogányodtól?! — De miért nem? — Mert ezt <t buzogányt a bizánci finomipari szövetkezet készítette és visszamaradt az exportból. Fityiszt az orrodra, Botondka! — mondta a bizánci főkönyvelő és eltűnt a fal mögött. Botond, mint a sebzett oroszlán ordított fel és meglóbálta rettenetes buzogányát és már sújtott is. Aztán fél óráig nézte azt az elgörbült valamit a kezében, amit állítólag buzogánynak neveztek. Köny- nyekre fakadt és lehorgasztott fejjel visszament a történelembe. Gyurkó Géza Vadak a gyümölcsösben Äz özvegy keresete Mennyi a fuvardíj? Tsz-ek vitás ügyei a Legfelsőbb Bíróság előtt — Saját maga számára hogyan rendezi el az idei élményeket? Kútágas és hidroglóbus A Szarvastól 15 kilométerre elterülő terméketlen, szik legelőn, 15 évvel ezelőtt mindössze egy gólyafészkes kútágas tanúskodott az ember közelségéről. A helyi kísérleti gazdaság azóta a régi kútágas közvetlen közelében építette fel a vízellátást szolgáló, ezüstösen csillogó hidroglóbust. A hatalmas kétágú villára emlékeztető kútgém csak azért kapott kegyelmet, mert jelenleg is négytagú gólyacsalád fészkel a régi kútgémen a modern vonalú hidroglóbus árnyékában. — Bélyeggyűjtő vagyok. Azokon a helyeken, ahol jártam, s onnan a Magyar Posta bélyeget adott ki — égy-egy műemlékről, épületről — azokat én lefényképeztem saját magamnak, s a bélyeg mellett mindenkor láthatom a megnagyított fényképeket is. Gyakran megmutatom ezt filatelis- ta társaimnak. ÁTLÉNYEGÜLÉS A beteg könyörgőre fogta a hangját: — Doktor úr, hallgasson végig türelemmel, azt mondják, ön kiváló diagnoszta. — Tíz évvel ezelőtt kerültem a hivatalba. Azóta is ugyanazon a helyen vagyok, ugyanabban a beosztásban. Eleinte, amíg Konta elvtárs volt az igazgató, minden rendben volt, Konta elvtárs nagyon rendes, nagyon becsületes ember volt, jól viszonylott a dolgozókhoz. El sem tudtam volna képzelni, hogy létezik rendesebb, becsületesebb elvtárs, mint amilyen ez a Konta elvtárs. Egy szép napon leváltották és oda került Gegenye elvtárs. És akkor — most tessék jól figyelni, doktor úr — azt kezdtem érezni, hogy ez a Konta elvtárs nem is volt olyan nagyon rendes elv- társ, és fokozatosan úrrá lett rajtam egy olyan érzés, hogy ez a Gegenye, ez az igazán rendes, becsületes elvtárs. Hiába küzdöttem ez ellen az érzés ellen, teljesen hatalmába kerített. Csak a Gegenyét szerettem. — Képzelheti doktor úr a lelkiállapotomat. Magam sem értettem, de attól a perctől kezdve, hogy megtudtam: Gegenye megy, határozottan úgy éteztem, hogy én ezt az embert utálom, és örülök, hogy megszabadulok tőle. S amikor az új igazgató, Simonka belépett az ajtón, tudtam, hogy ez az igazi. Megjegyzem, ilyen derék, becsületes igazgatót még nem láttam, mint az a Simonka volt. Meg is mondtam neki. A kollégák pedig odajöttek hozzám, és azt mondták nekem, hogy feledékeny vagyok, hogy nemrég még Gegenyére esküdtem. És doktor úr — ha hiszi, ha nem — én minderre nem emlékeztem. Hiába mondták nekem, hiába bizonygatták tanúkkal; számomra Gegenye már nem létezett és gazdaságot 85 százalékos kártérítés fizetésére kötelezte. A bíróságra tartozik Egy tsz-tagot munka közben halálos baleset ért. Özvegye, áld nem volt tag, kérte a szövetkezetei, hogy a férje által bevitt öt hold földet neki, mint örökösnek adják ki. A szövetkezet közgyűlése úgy döntött, hogy az özvegynek használatra átengedi azt az egy kataszt- rális hold háztáji földet, amit eddig férje kapott, da a bevitt öt holdat csak 1980-ban adja át. Addig pedig haszonbért fizet utána, amelynek összege' azonban a földjáradéknál magasabb nem lehet. Ennek a közgyűlési határozatnak hatályon kívül helyezése érdekében bírósághoz fordult az özvegy. A járásbíróság és a megyei bíróság végzésében azzal utasította el, hogy a vita eldöntése nem tartozik bírói hatáskörbe. A legfőbb ügyész törvényességi óvásira a Legfelsőbb Bíróság a végzéseket hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra, valamint új határozat hozatalára utasította. A döntés indoklása szerint a tsz-en kívül álló olyan örökös földjét, aki — mint jelen esetben — mezőgazdasági termeléssel élethivatásszerűen foglalkozik, a rendkívüli kilépés szabályai szerint ki kell adni. Az erről szóló közgyűlési határozat ellen bíróság előtt keresetet lehet indítani. Az alsófokú bíróságok tehát helytelenül állapították meg hogy az ügy elbírálására nincs hatáskörük. Hiány a káposztában Az egyik megyei értékesítő központ egy termelőszövetkezettől háromezer mázsa I—II osztályú dán káposztát vásárolt. A vételárat kifizették és megállapodtak, hogy az átvétel később történik meg, addig az árut a szövetkezet „minden mennyiségi és minőségi kockázatot vállalva” őrzi. Ennek ellenében a központ felemelt tárolási díjat fizet. Átvételkor kiderült, hogy több, mint 1500 mázsa hiány van, 230 má- • zsa káposzta pedig harmad- osztályú. Az elszámolás miatt keletkezett per másodfokú elbírálását a Legfelsőbb Bíróság elnöke a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonta és ítéletében a szövetkezetét 135 000 forint visszafizetésére kötelezte. Nem bérfuvarozás Egy szövetkezet élő szarvasmarhákat adott el egy másik szövetkezetnek és az állatokat saját autóján fuvarozta el. A fuvardíjat az ÁKÖV díjtételei szerint számította. A vásárló szövetkezet ezt az összeget nem volt hajlandó megfi-* zetni: álláspontja szerint az eladó a fuvardíjat csak a tsz-ek gazdasági melléktevékenységéről szóló áralapon számíthatta ki. Az emiatt keletkezett perben a bíróság kimondta: — A termelőszövetkezetek egymás részére történő fuvarozása nem minősíthető bérfuvarozásnak, hanem a mező- gazdasági gépi munkák elvégzésére vontakozó rendeletnek a fuvarozásra. megállapított .szabályait kell irányadónak tekinteni. Az aláírás érvényessége Az egyik tsz egy vállalattal növénytermelési szerződést kötött, amelyet a szövetkezet nevében a könyvelő írt alá. A tsz kötelezettségét csak részben teljesítette, ezért a vállalat 30 ezer forint kötbér megtérítéséért pert indított ellene. A vitában a bíróság a következőképpen döntött: — A Polgári Törvénykönyv értelmében növénytermelési szerződés csak írásban köthető. Szövetkezeteknél írásbeli jogvállaláshoz az elnök és a közgyűlés által erre kijelölt vezetőségi tag együttesen jogosult. Ebben az esetben a szerződést csak a könyvelő írta alá, akinek erre nem volt joga. Ezért a megállapodás érvénytelen és így a tsz-től szerződésszegés címén kötbér sem követelhető. (H. E.) egyszerűen nem hittem el, hogy azt az em-l bért, aki elment tőlünk, én valaha is szeret- j tem. — Mikor megtudtam, hogy Simonkát ala- \ csonyabb beosztásba helyezték, akkor haté-] roztam el, hogy a végére járok magamnak. ] Nyolc órakor tudtam meg, hogy Simonka i nincs többé, s hogy Vaszelicset nevezték ki. i Már előre remegtem magamtól, a szörnyű i átlényegiiléstől, amely ilyenkor végbemegy i bennem. Úgy döntöttem, hogy most megfi- \ gyelem magam. Bezárkóztam a mosdóba, el- ] oltottam a villanyt, a kezemmel eltakartam az arcomat, csak néha pillantottam rá a karórám foszforeszkáló számlapjára — és vártam. — Negyed kilencig nem éreztem semmit.: Nyolc húszkor, mintha valaki a fülembe súgta volna, hogy Simonka egy gazember volt. Elhessegettem a hangot, de visszajött és egyre makacsabbul ismételte. Éreztem, hogy az átlényegülés misztikus perceit élem. A két ellentétes érzelem, mint folyadék a közlekedő edényben, percről percre emelkedett, illetve süllyedt. Fél kilenckor már nem szerettem Simonkát, és kezdtem megbarátkozni Vasze- liccsel, háromnegyed kilenckor már utáltam Simonkát és szerettem Vaszelicset, kilenckor már azt sem tudtam, hogy ki az a Simonka és a tűzbe mentem volna Vaszelicsért. Negyed tízkor már zörögtek az ajtón és szitkozódtak, hogy ennyi ideig nem lehet lefoglalni. — Kijöttem és most már láttam, hogy minden hiába, érzelmeim hullámai még a falakon is áttörnek. A folyosón szembetalálkoztam Simonkával. Nem tudtam köszönni neki. Azután szembetalálkoztam Vaszelics- csel, aki éppen akkor elejtette a pipáját. Nem tudtam nem odaugrani és nem felemelni. Érti, doktor úr, nem akartam, megtenni, de nem tudtam nem megtenni!? Hát, így állok .., Novo Egy termelőszövetkezet öt- venholdas gyümölcsösében a szomszédos állami gazdaság vadjai olyan súlyos károkat okoztak, hogy a szövetkezet 825 000 forint megfizetéséért pert indított. A gazdaság azzal védekezett, hogy a kárt nem nagyvadak, hanem nyulak, őzek okozták, tehát nem felelős. A Legfelsőbb Bíróság ezt a védekezést nem fogadta el és a gazdaságot kártérítésre kötelezte. — Vadászterületen akkora és olyan vadállomány tartható fenn, amely az ott folytatott mező- és erdőgazdálkodásban jelentős kárt nem okoz, a vár- ^ ható kisebb kártételek nagy- irésze pedig megfelelő intézke- Sdésekkel megelőzhető, vagy el- $ hárítható — hangzik az ítélet. $— A vadkár megelőzése, illetővé csökkentése érdekében a Ő nagyvadas vadászterületet ke- Ő zclő, vagy használó köteles a Ő vonatkozó rendeletben megszabott intézkedéseket megten- Ő ni. Viszont, a mezőgazdasági S ingatlan használója is köteles Ő a veszélyeztetett termelvé- Ő nyék. őrzésében, valamint a Őszarvas, dám, vaddisznó, muf- Ő ion elriasztásában közremű- ^ködni. E kötelezettségét azon- Ő ban az állami gazdaság nem S teljesítette, ezért felelősségét Smeg kell állapítani. Különösen ^kirívó az az eljárása, amelyet Őaz etetőhöz vezető szóró-út légiesítésénél tanúsított. Ugyanis szóró-utat a szövetkezet gyü- Ő mölcsösén keresztül vezette és Ő ezzel az őzeket, valamint a inyulakat odaszoktatta. Ugyaniakkor semmiféle intézkedést ^sem tett, hogy a gyümölcsöst ^ ily módon fenyegető kár elhá- Ő rítható legyen. A szövetkezet Ő sokezer gyümölcsfáját nádból Ő és napraforgószárból készült Ő védőkötéssel látta el, és őriz- Ő tette. Helytelen volt azonban a § szövetkezet részéről, hogy az ^ őrzés inkább nappal történt, ^éjszaka, meg hajnalban kévésébe, pedig a vadak mozgása, Ő károkozása leginkább a hajna- Ő li órákban szokott történni. Ő Mindezekre figyelemmel a Leg- Ő felsőbb Bíróság — a szövetke- Szet csekélyebb mulasztását fi- igyelembe véve — az állami évre — amint tájékoztattak — már Magyarországra tér-
