Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-11 / 189. szám
ns T MC4.lt t 1966. AUGUSZTUS 11., CSÜTÖRTÖK KUKORICAKONZERY PAPRIKÁVAL — PARADICSOMMAL Különleges újdonságot: pri- tamín-krémmel dúsított cse- megekukorica-konzervet készítenek a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola technológiai tanszékén. A hagymával, sóval, cukorral ízesített pritamín-krém és a csőről lemorzsolt kukoricaszemek keveréke nemcsak igen jó ízű, hanem nagy tápértékű készítmény: egy adag elegendő belőle egy felnőtt napi C-vitamin-szükségleté- nek fedezésére. Fogyasztásra többféle kép- pen alkalmas: kenyérre kenve jó uzsonna vagy vacsora, s hús mellé kitűnő mártás. Az új kukoricakonzerv másik változata nem pritamin- nal, hanem paradicsommal készül, ez főként frissen sült húsok jó kiegészítője lehet. Elektronikus zenemű LUNA 9. Egyévi külföldi tanulmányútjáról visszaérkezett Debrecenbe Pongrácz Zoltán zsneszerző. Holland ösztöndíjjal az utrechti egyetem elektronikus zenei tanszékén folytatott kutatómunkát. Kisebb debreceni stúdiójában — hazánkban az első elektronikus zenei stúdió — generátor segítségével „komponál”, azaz a generátor által előállított hangképeket magnetofon-szalagra rögzíti. Most készül második elektronikus zenei alkotása, amelynek címe: „Luna 9”. Ez a mű hétperces lesz. Az elektronikus zenei alkotást ősszel Debrecenben mutatja be. Társastánc- sikerek A közelmúltban hazánkban megrendezett két nemzetközi társastánc-versenyen a magyar versenyzők jól megáll- ták helyüket: a budapesti, majd később a szombathelyi erős mezőnyben nyolc magyar pár jutott be a tánctudás magas színvonalát elismerő „B”-kategóriába. Közülük az első három pár azóta is számos külföldi meghívást kap. Módi Júlia és László Attila — akik kétszeres országos bajnokok — az idén Berlinben az FDJ versenyén, Prágában közép-európai versenyen, Pozsonyban és a jugoszláviai Velemjében szerepelt sikeresen. Juhász Valéria és Jánosi László ugyancsak Jugoszláviában, a bledi társastáncfesztiválon képviselte a magyar fiatalokat. Lukács Zsuzsa és Mészáros Miklós — az idei budapesti bajnokpár — augusztus végén a salzburgi nemzetközi vetélkedőn vesz részt. HORGÁSZTANYÁN Egy horgásztanya mindig úgy élt képzeletemben, mint valami szalma- vagy nádtetős vityilló a folyóparton, amelyben az a romantikus, hogy a halpaprikást szabadtűzön, bográcsban főzik — miközben a füst kimarja mindenki szemét — s csak úgy eszik meg a bográcsból, mint valami közös nagy csajkából, hogy ki-ki kenyeret vág, kap egy kanalat s lehúzódik a lehető legkényelmetlenebb törökülésbe, s hozzákezd a tűzpiros léhez... Károly barátunk is úgy beszélt a tanyáról, hogy egy vityilló a Duna-parton, Ráckeve falett, ahol a helyiérdekű csak feltételesen áll meg. Azután egyszerre vége lett romantikus elképzelésemnek, tinikor megérkeztünk. Csodálatos kis ház volt ez a vityilló: vadszőlővel befuttatott verandával, két szobával, pincével, tíiófás kerttel, villannyal, rá- j dióval, ivóvizű kúttal — s mindez a fűzfaszegélyű folyópart egyik kis öblénél, amelyben motoros ladik állt kikötve, s ahonnan nagyszerű volt a kilátás a szélesen hömpölygő vízre. A veranda hűsében asztal. körülötte kényelmes széki/, az asztalon pincehideg fehér homoki bor, s autószifon, egy tálban illatos-hamvas sárga őszibarack. — Hát akkor: .egészségetekre — emelte poharát a házigazda. — Egészségünkre. Tegnap, tegnapelőtt szakadt az eső — iít-ott még tócsák csillogtak a mélyedésekben, most pedig ragyogóan sütött a nap és a fűzfák hajladozva fürödtek a fényben. A könnyű szél a folyással szemben apró hullámokat vert a vízen, majd suttogva halt el a partmenti sásban. A hajladozó bambuszbuzogányok fölött kék és pirostestű szitakötők cikáztak, szárnyuk parányi nesszel ziz- zent ide-oda. — Megyünk a halakért — íntett a víz felé a házigazda. — A pontyot három napja fogtam, a süllőket, meg néhány fekete sügért tegnap. Ott vannak a horgászhelyen, hálóban. Valamikor olyan gazdag volt itt a folyó, hogy fél nap alatt két bottal három családnak is bőven elegendő halat lehetett fogni — most pedig, ha valaki vendégséget hív, három-négy nappal előtte fogjon hozzá a horgászáshoz ha azt akarja, hogy elegendő legyen az asztalon. Mi az oka? Sokféle magyarázata van, ezek egyik véglete, hogy sok a horgász, a másik pedig az, hogy sok fenoltartalmú szennyvíz kerül a folyóba, ez riasztja el a halakat. S a két válasz között még sokféle variáció van. Lényeg az, hogy Károly barátunk három napig ült a botoknál, amíg azt Harsogó motorral lapos csónak jött velünk szembe, matrózinges, fehérsapkás fiatalember ült a kormánynál. Ránk nézett, azután csónakjával hullámokat verve elhúzott mellettünk. Utána fordultam, s láttam, hogy nagy ívben megfordul s nyomunkba iramodik. — Jön. — Flangál. A motorcsónak elsiklott mellettünk, a kis zászló szelesen lebegett az orrán. A matrózinges félkézzel fogta a kormányt, a másikkal ismerősként integetett. Szomszédom is felemelte a kezét, de inkább csak legyintett utána. Az egvik part menti kisvendéglőnél fordultunk meg. Most már szembe fújt a váratlanul megerősödött szél. Felnéztem és láttam, hogy az ég aljáról szürke felhő indul a nap felé. Eső lesz, vagy mi az ördög ... Házigazdánk is az eget nézte a motor mellől: másnap a folyó alsóbb szakaszán akart már- názni, s az idő elmoshatja a programot. Nyár lévén, elég lehetne már a rossz időből. Furcsa ez a nyár: gonosz, szeszélyes, mint egy bolond. Megérkeztünk az öbölbe, a ladik orra felcsúszott a lapos partra, zökkentünk egy kicsit. Valamelyik szomszédos halásztanyán káposztásrétest sütöttek, legalábbis ilyen illat terjengett végig a parton. Az eső végül is elmaradt, a városba érve már felhő sem volt az égen. Szeszélyes, bolond ez a nyár. Dér Ferenc Érzelgősség helyett szenvedélyessé^ Vassy Viktor a szegedi Faustról Róna Viktor és Kékesi Mária. (MTI Foto — Keleti felvétele) A szegedi szabadtéri játékok idei programjának egyik legnagyobb érdeklődéssel várt eseménye kétségtelenül Gounod operája, a Faust, amelynek bemutató előadására vasárnap került sor. A két korábbi attrakció a Háry János és Az ember tragédiája sikerével meg lehet elégedve a játékokat rendező város. Kodály Zoltán bájos mesejátéka és Madách remekműve egyaránt négyszer szerepelt a műsoron és minden alkalommal zsúfolásig megtelt a hét és félezer személyes nézőtér előtt. A Faust most először szerepel a Dóm tér színpadán, világhírű külföldi operaénekesek közreműködésével. Az előadás mind rendezési, mind zenei szempontból igen izgalmas kísérletet jelent, mert hiszen a Dóm tér méretei és rendkívüli adottságai elég súlyos den színpadra. Azóta rengeteget érlelődött bennem és állandóan foglalkoztattak azok a problémák, amelyek abból a közismert tényből adódnak, hogy Gounod zenéjének csak igen kevés részlete tudja megközelíteni a goethei magaslatot. Hosszú zeneművészeti pályám tapasztalatai alapján ért meg bennem az a meggyőződés, hogy zeneileg éppen ezeknek a részleteknek kell a legnagyobb hangsúlyt kapniuk. Gounod lírájában igen sok az olyan szentimentális elem, amely a mai ember számára már idegen. Az volt tehát a feladatom, hogy ezeket az érzelgős elemeket a mai ember idegrendszeréhez hangoljam, a szentimentális színeket lehe tőleg a szenvedély tüzével fűt sem át. Erre az áthangolásrí megítélésem szerint legfőkép pen a darab befejező részében a börtönjelenetben volt szükség. Gounod muzsikájábai Margit egészen sematiku: Gretchen-figura, amely a ma ember lelkében már egyálta Iában nem kelthet a goethe Margit alakjának megfeleli visszhangot. A börtönjelene apoteotikus hangulatát tehát amennyire csak lehetett, ze neileg szenvedélyesítettem Megkönnyítette munkámat hogy Szinetár Miklósban, i darab rendezőjében egyetértő nagyszerű partnerre találtam Felfogásunk mindenben meg egyezett. Amire én zenei vonatkozásban törekedtem ugyanarra törekedett ő is ren dezői téren. Közös törekvé sünk sikerét, azt hiszem, a: biztosítja, hogy nagyszerűéi képzett, kiváló szólisták vál lalták a vezetőszerepeket, va lamennyien modern énekesei és — ami a legfontosabb - velem is, a rendezővel is tö kéletesen egyetértenek. és bonyolult feladatok elé állítják a szólistákat, a kórust, Szinetár Miklóst, a rendezőt és Vászy Viktort, a karnagyot egyaránt. Amíg a Dóm tér színpadán a Háry János és Az ember tragédiája foglalta le, a karmester és a rendező a Városi i Színház színpadán és próbatermeiben dolgozott a világhírű nagyopera egy-egy részletén, a Dóm térre csak néhány nappal ezelőtt juthattak be, amikor már Szegedre érkeztek az opera szólóénekesei is. Vaszy Viktor nagy lelkesedéssel beszél a súlyos feladatról, amelynek megoldására vállalkozott. — Gounod operáját nem most tanítom be először — mondja. — Pontosan huszonhárom évvel ezelőtt volt vele, mint karmesternek az első találkozásom és nyolc évvel ezelőtt vittem először SzegeNemzetközi kutya ki állítás A jellegzetes öt magyar kutyafajta — a puli, a pumi, a kuvasz, a komondor és a sárga magyar-vizsla — tenyésztésével foglalkozó klubok és egyesületek képviselői az egész világról Budapestre gyűlnek össze a szeptember 8-án és 9-én megrendezésre kerülő Hungária Kinológiai kongresszusra. A kongresszus után a városligeti Nemzetközi Vásár területén nemzetközi kutyakiállítást rendeznek. A Dóm téri Faust ezek szerint nemcsak azért újdonság, mert ilyen monumentális keretek között most kerül színre először, hanem azért is, mert a játékban és a zenében érvényesíteni kívánják a korszerűség követelményeit, mégpedig azzal a szép művészi céllal, hogy Gounod zenéje minél jobban megközelítse a goe-. thei magaslatot. Magyar László SZÉKESFEHÉRVÁR Négyes kisborjak Négy kisborjúnak adott életet a közelmúltban a székesfehérvári Vörösmarty Termelőszövetkezet 17 éves Eszti nevű tehene. A kis állatok közül egy elpusztult, a többi egészséges, kitűnő étvágyuk van, súlyban is hamarosan utolérik a boci-óvoda többi növendékét. Révforgalom A tihanyi és a szántódi révnél naponta 14—16 ezer utas, kétezernél több személyautó, ötven autóbusz és negyven tehergépkocsi kel át a kompok fedélzetén egyik partról a másikra. KECSKEMÉT Igénykutatás A kecskeméti Katona József megyei könyvtárban igénykutatási munkaközösség kezdett munkához. Felmérik a különféle foglalkozású emberek kulturális érdeklődését. A kutatás a kulturális élet továbbjavítá- sát célozza a több mint 70 000 lakosú alföldi városban. Óriás exkavátor A Köln közelében levő bergheimi lignitbányában kezdte meg működését a Krupp-konszern által készített exkavátor, amelynek markolókereke egy háromemeletes ház magasságánál is nagyobb. mondhatta: most már elegendő. Kieveztünk az öbölből. A motor az első rántásra megindult, s a kétágú csavar fehér tajtékcsíkot húzott a ladik nyomában. Kint a vízen erősebb volt a szél és a hullámverés; a szembe libbenő hullámok zajosan csapkodták a ladik felálló orrát és a víz hűvösen porladva szóródott ránk. A folyó közepén nád- és sássziget zöldellt, mellette ki- cövekelt ladikban idősebb horgász ült, közeledtünkre bevonta a horgokat és felállt. — A halakért? — Igen. Magának van valami? — Tudja a fene. Nem nagyon kapnak. Hajnal óta vagyok kint. —■ Iszik egy pohár pálinkát? Vegyes gyümölcs. Kisüsti. — Egészségükre ... Hrrr. Jó. Erős. — Szövetkezeti. Még egy pohárral? — Köszönöm. > A vasárnap fogott ponty háromkilós volt. Tömör, erős teste meg-megrándult a hálóban, amint kiemeltük a vízből. — Hohó, te ... A süllők, a két fogas és a fekete sügérek kapcsokra fűzve csendhen voltak, hosz- szú, sima testük ívbe hajolva feszült a ladik alján. Pompás darabok voltak. A házigazda készítette az ebédet. Halászlé, azután sügér, süllő paprikás lisztbe forgatva, s rántott fogasszeletek. A sült-rántott halhoz senki Sem kapott tányért; a közös tálból vettük ki és úgy ettük, mint a kalácsot. Többet lehet isv enni, mert a tányérban adagszerű jellege: van az ételnek, s ha elfogy : belőle az egv-két darab, az: ember úgy érzi: vége az ét-i kezésnek. A nagy tálban pedig végtelennek tűnik a hal- j evés lehetősége, hiszen a kő-; zös tál egyben mindenki sa-j játja is. Rettenetesen jóllak- ] tunk és sűrűn koccintottunk j a könnyű fehér borral. Jólesett volna egy kis; ebédutáni szunnyadás a csend- j ben, a hűvösben, a jó leve-1 gőn, de ladikba szálltmik, sj ki a vízre. Felfelé haladtunk a folyón:: kétoldalt füzesek és sás, a i parton végig apró házak — i horgásztanyák, stégekkel, ki- i kötött ladikokkal. S min- i denütt horgászok, két-há- i rom-négy bottal a parton,; vagy a folyó közepén levert; cölöpökön. Az egyik ilyen | alkotmányra kimustrált teherautó-vezetőfülkét szerelt a gazdája, s messziről úgy tűnt, mintha valami kísértetautó hasítaná a hullámokat. Pedig csak egy öteletes horgász találmánya volt eső ellen. Kajevác buta ember volt. Nem szégyen ez még egymagában, legfeljebb kissé kellemetlen néha, mint a fognyilal- lás. Kajevác azonban a buta emberek ama alcsoportjába tartozott, akik ezt az elismerésre aligha méltó tulajdonságot igyekeztek széles körben publikálni. Egyesekben ez dühöt, másokban nevetést, ismét másokban reménytelen kétség- beesést keltett. Kajevác soha nem mulasztotta el, hogy bármilyen társaságra akadva, ott bármilyen témáról legyen is szó, ki ne fejtse véleményét a világ égető, perzselő vagy csak mélegítő kérdéseiről, s konstruktív javaslataitól egy lajhár idegrohamot és egy cápa nevetőgörcsöt kapott volna. Kajevác szerint a kvantumelméletet egy Engelsstein neqű indonéz tudós találta fel, hogy ezáltal is emelje a trappista sajt lyukátlagát. Az atomenergia felszabadítását úgy képzelte el és úgy is hirdette, hogy az atomok is lerázzák az imperializmus jármát. Széles körű tájékozottságot tanúsított az irodalom és művészetek ügyében is, amely szerint a milói Vénuszt egy Picasso nevű szobrász készítette az angliai Milánó városában, időszámításunk előtt tizenkétezer- háromszázhuszonnyolc évvel. A körülötte elájult em,bereket felmosván, sajnálkozását fejezte ki, hogy néhány esztendőt tévedett, de ez Brehmnél, a nagy történettudósnál is előfordult, aki azon veszett össze Darwinnal, hogy Amerika felfedezése 1852-ben, vagy 1825- ben volt-e. Értett a külpolitikához is, és javaslatai nem nélkülözték a merészséget, a határozottságot és o, hajtépésre való ingerlést. A kubai probléma megoldásával szerinte sok felesleges ostobaságot követtek el: vontassák el azt a szigetet, hogy az amerikai imperialisták bottal üssék a tengert. A kongói \ helyzet megoldása pedig Ázsia \ népeinek belügye, legfeljebb a $ tasmánok szólhatnak bele, lé- $ Pin Tasmania és Kongó hatá- $ ros egymással. s ÍJ Ezek után, ha mindenkiben \ kétséges is lehetett, de Kaje- ^ vácban semmiképpen sem, \ hogy a véleménye szerint a $ svédországi Genfben megren- \ dezésre kerülő szellemi öttusa- \ olimpia magyar csapatának $ egyik tagja ő lesz. A válogató ? bizottság — úgy látszik, aljas \ indokoktól veszérelve — Tes- $ sedik Sámuelt, Herman Ottót, \ Jánossy Lajost jelölte, akik a $ menetrendszerű időgéppel el is , utaztak a verseny színhelyére, i Kajevác azóta a protekció- \ nizmus történeti eredetéről \ folytat kutatásokat, és mély j sértődöttséggel a szívében ma- § gyarázza mindenkinek, hogy a 5 legtehetségtelenebb és tökéle- $ tesen ismeretlen emberek \ rendszere és országa lett Ma- $ gyarország és visszabújt az Üj\ Magyar Lexikon oldalai közé: \ készül a következő szellemi i. olimpiára. Már a „g” betűnél j tart! S; Gyurkó Géza * Kajevdcot mellőzik
