Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-10 / 188. szám

Szentendre X. ÉVFOLYAM, 64. SZÁM 1966. AUGUSZTUS 10., SZERDA . 0-. ..... ­PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA KONGRESSZUSI VERSENYBEN Négy napot lefaragtak Százezret keresett a papírgyár a vagonokon A legutóbbi időben új üzem­ágakkal bővült állandóan fej­lődő nagyüzemünk, a Szent­endrei F.pírgyár. Meglátogat­tuk néhány hatalmas munka­termét, a saját nyomdarészle­get, meg a mellette levő borí­téküzemet, ahol túlnyomó részben nők dolgoznak a gé­pek mellett. Elismeréssel néz­tük a szebbnél szebb levélpa­pírokat — Hírős, Hortobágy, Don Juan, Revü —, amelyek díszítését nagy részben a mi grafikus művészünk, Szánthó Imre tervezte. A munkahelyi látogatás után a központi irodában Hegedűs István főmérnök, a gyár igaz­gatója, Lusztig Kálmán párt­titkár és Gaál Lászlóné ver­senyfelelős az alábbiakban tá­jékoztattak a kongresszusi fel­ajánlásokról. — Ma már 525 dolgozója van a vállalatnak. Ebből 457 a fizikai dolgozó, köztük tizen­öt ipari tanuló. — Dolgozóink három fel­ajánlást tettek: Először éves felajánlást, azután a kongresszusit, amely szerint nem az év végére, hanem a kongresz- szus időpontjára, novem­ber huszonnyolcadikára teljesítik az éves felaján­lást. Harmadiknak pedig — a du­naújvárosi papírgyárban kelet­kezett kétmillió forintos tűz­Klement Miklósné halálára A Szentendrei Járási Ta­nács egészségügyi csoportjá­nak régi munkatársa, Kle- ment Miklósné, Palotás Er­zsébet hosszas szenvedés után elhunyt. 1940-ben szerezte meg a vé­dőnői diplomát Szegeden. 1947-ben került Szentendré­re. A terhes anyákkal, a csecsemőkkel és a hat éven aluli gyermekekkel foglal­kozott. Az ő munkaköré­be tartozott a csecsemők és kismamák látogatása, gon­dozása. Hosszú időn át egye­dül végezte ezt a munkát. Vá­rosunkban a korszerű cse­csemőgondozás úttörője volt. Négy éven át szenvedett súlyos betegségben. Ez alatt az idő alatt is — ha egy kicsit jobban érezte magát — visszatért hivatásához. kár megtérülése érdekében — csatlakoztak a Szolnoki Papír­gyár kezdeményezéséhez, mely szerint minden papírgyár, to­vábbi vállalással egyenlíti ki ezt a nagy népgazdasági vesz­teséget. Az első féléves papírterme­lést I. osztályú minőségben 20 tonnával, összességében 56 ton­nával máris túlteljesítették. Importanyag megtakarítást is vállaltak, s ezen a téren az első félévben 250 000 forint eredményt értek el. Az egy teljesített órára jutó termelési érték túlteljesítését 2 száza­lékkal vállalták — s 2,3 száza­lékra sikerült. Évente két hétre szokott le­állni az üzem, a „nagy gépja­vítás” miatt. A gyár vállalta, hogy ezt az időt három nap­pal megrövidítik, de jó mun­kájuk révén lefaragtak négy napot, s ez termelési értékben 960 000 forintot hozott. Vagonálláspénz megtakarí­tást is vállaltak. Százezer forint a félévi eredmény. A borítéküzem elhatározta négy új gyártmány forga- lombahozatalát, az is si­került. Ebből 1 026 000 fo­rint a népgazdaság hasz­na. Hogyan érték el, ezeket a kiváló eredményeket? — A gyárban öt szocialista brigád dolgozik, s két, ebben az évben alakult ifjú brigád most küzd a szocialista cím megszerzéséért. Közülük a leg­jobbak: a borítéküzemből a hét fővel alakult Tyereskova brigád, Gabai Istvánná veze­tésével, a válogató teremben a „kiváló” címet elért kilenctagú Zója brigád. Itt Kováts Ri- chárdné a „brigadéros”. A Varga Károly és Németh András vezette Mező Imre brigád húsz tagú „komplett közösség”: a kongresszusi ver­senyben több brigád egyesü­lésével alakultak. Az öt-ötfős Táncsics és Zalka Máté nevét viselő kol­lektívák, Lanszky István, il­letve Bándy József vezetésé­vel ugyancsak büszkeségei a jó gyári kollektívának. A kongresszus tiszteleté­re idén alakult a Vadró­zsa és a Béke brigád, mindkettőnek tagjai negy­ven éven felüli, nagy szakmai gyakorlattal ren­delkező nők. Náluk is biztosítottnak látszik, hogy mielőbb joggal viselhe­tik a szocialista brigád címet. Lusztig párttitkár búcsúzá­Pomázon ötven liter életmentő vér Reggel nyolc órától forgal­mas és mozgalmas volt Po­mázon a posztógyár hatalmas kultúrterme, s mellette a kor­szerű ebédlőhelyiség. Itt tar­tották a Váci Véradóállomás négy orvosának vezetésével az önkéntes véradónapot. Őr­jártunkkor megszakítás nélkül váltották egymást az önkéntes jelentkezők. Mint a Vöröskereszt járási vezetőitől másnap megtud­tuk: este fél kilenckor feje­ződött be a véradás, összesen kétszázhatan jelentek meg, s közülük száznyolcvanketten ötvennégy liter vért adtak. A gyár Vöröskereszt-szer­vezete, Komáromi Mártonná titkár vezetésével, karöltve a községi szervezettel és tit­kárával, Apáty Szvetozárné- val, a faluban is, s a többi üzemnél, szövetkezetnél is megszervezték a véradást, így érték el a szép eredményt. A szövőgyárból nagyon so­kan (köztük az üzemi párt- szervezet vezetőségének min­den tagja) eljöttek, s a Fa­ipari Ktsz, a Szegkovács Ktsz, a Háziipari Szövetkezet szá­mos dolgozója is megjelent, az Állami Gyermeknevelő Inté­zet dolgozói teljes létszámban, a Munkaterápia Intézetből, a Petőfi Tsz-ből is nagyon so­kan jelentek meg — és sok­sok pomázi is ott volt. A jó szervező munkában élenjárt Boros Istvánná elnök vezetésével a községi nőta­nács, valamint minden elő­feltétel biztosításával a posz­tógyár vezetősége. Örömmel tapasztaltuk, hogy Pomázon megértették a fel­hívás jelentőségét. Az ötven liter pomázi vér sok beteg, vagy súlyos állapotban levő embertársunknak jelent fel­becsülhetetlen segítséget. sül köznapi hibákról, fájdal­makról is beszélt. Az első egy tollvonással is könnyen meg­oldható lenne: — Nagy a panasz a dolgo­zók körében, hogy mind a Pannónia telepi mind a Telep utcai népbolt reggel hét órától csak délután három óráig tart nyitva. Mennyivel ésszerűbb lenne az egyik délutáni, esti nyitvatartását is biztosítani! A másik panasz nehezebb, de sürgős megoldást igényel. — A nyár folyamán sok baj van a vízszolgáltatással. Két óra után a műszakzá­ró dolgozók a legritkább esetben tudnak tisztálkod­ni, fürödni. A gerincve­zeték nem bírja a mind nagyobb igénybevételt, fejlesztésre, csőcserére lenne sürgős szükség. E panasz, mint elmondták, nemcsak a papírgyáré: a töl­tőtollasoké, sőt a Pannónia telepi háztartásoké is. Segíteni kellene mielőbb. Miért ne lehetne ez a segít­ség az illetékesek kongresszu si felajánlása? H. L. Szentendrei kulturális napok Az I. Pest megyei aszfaltraj zverseny A megye minden részéből harmincnyolc általános isko­lás „rajzművész”-jelölt állt rajthoz, hogy eldöntsék, ki a legjobb aszfaltrajzoló a me­gyében. Dániel Kornél elnökletével, Mizser Pál és Iglói Márta zsű­ritagok vasárnap délelőtt 11 órakor nyitották meg a ne­mes vetélkedést. A mozi előt­ti téren minden versenyzőnek *- > • % r - *1 * ’■ * — Színes televízió Len­gyelországban. Lengyelor­szágban is lesz színes tele­vízió. Ezzel a problémával hét éve foglalkozik három lengyel kutatóintézet, s már a kísérleti adás is megtörtént. Az előirányzat szerint a rendszeres színes tv-közve- títést 1970 végén indítják meg. '(■ r í \ * A versenyzők egy csoportja alkotás közben Foto: — ff AKÁR BISZTRÓ, AKÁR BÜFÉ ­nem erre vártunk hét hőnapig Bisztró: annyi, mint kis­kocsma. Büfé: annyi, mint vendéglátó üzlet, ahol hi­deg és meleg ételeket és ita­lokat állva fogyasztanak. Az új kiadású Idegen sza­vak szótárában így olvastam a meghatározásokat. S mert a bisztrónak nevezett, Gyors­büfé cégjelzésű új állomási vendéglátó üzletünk végre pénteken valóban megnyílt, odasiettem és megnéztem. Nagyon szép mind külső­leg, mind belsőleg, ragyog minden, kedvesek az alkal­mazottak, azonban... Nincs felszolgálás, csupán „önkiszolgálás”, de mindez hogyan történik? Bemegyek, két helyen sorba kell állnom. A kasszánál megváltom a blokkomat és odaállok a másik pulthoz. Kivárom, míg rám kerül a sor, majd odaegyensúlyozom magam a kávéval együtt egy asztalhoz, leülök és elfo­gyasztom. Ha időközben eszembe jut még valamit fo­gyasztani, kezdődik újból az egész. Kassza, pult, egyen­súlyozás. De az már nem biztos, hogy újból jut hely a számomra, mert nincs ná­lam papír és ceruza, hogy rá­írjam az asztalra „Foglalt”, vagy „Mindjárt visszatérek”. Ugyanis mindössze hat asztal van a helyiségben és állva fogyasztani nem lehet, mert nincs hol! Na meg aztán van egy na­gyon szép tetőterasz. Végre nem göngyölegraktárnak hasz­nálják; szép napernyőkkel felszerelt pihenőhely. De csak úgy tudok ott valamit fogyasztani, ha a hosszú lépcsősoron a markomban felviszem az enni-innivalót. Sajnos, erre alkalmatlan va­gyok, nagyon sokad magam­mal együtt! Ételek is vannak. Virsli, rántott hús. De az árak! Egy rántott szelet 13,80, egy pár virsli mustárral 7,80. Egy büfében — önkiszolgálva? Egy üveg sör 5,70, ugyanez pár lépéssel arrébb 3,90 — igaz, ott is önkiszolgálva. Na meg este nyolcig van nyitva, az állomás mellett, ahol éjjel kettőig járnak a vonatok. Igaz, reggel ötkor nyitnak. De miért? Hajnal­ban legfeljebb egy féldecire állnának meg a vonathoz sietők, nem hiszem viszont, hogy a 36 forintos palack­bor becsalná őket. Legfel­jebb egy csésze teát kaphat­nak. Nyugodtan nyithatnának reggel hétkor, de legyenek nyitva este tízig. A hajnali féldeciseknek ott van nem messze a villasori „álom­szép” talponálló! Mindezeken felül, min­den részvétem a pénztá­rosnőé, mert nincsen sem elkerített blokk, sem pénztárgép, kézzel kell írnia minden tételt! Január óta épült ez a „kacsalábon forgó álompa­lota”. Azt hittem, kényelme­sen ülve, vagy álló pultok­nál, mint a Margit-hídnál, a teraszon pedig néhány ügyes felszolgáló segítségé­vel kényelmesen elfogj aszt- hatok majd egy jó gulyást, bablevest vagy pörköltet. De- hát... Bosszantó dolgok ezek, ami­ken még az elegáns külső sem segít! (horváth) Hol az óra? Szinte már magam szé­gyellem, annyiszor írtam már erről. 1959-ben a ta­nácsházán megrendezett közlekedési ankéton a HÉV igazgatóság képviselői jelen­létében is előterjesztettük ezt a panaszunkat, és Őri elvtárs, a forgalmi főosztály- vezető jogosnak találta a kérést. Kijelentette, sürgő­sen intézkedik a hivatalos vasúti óra felszereléséről. (Volt az állomás homlokza­tán egy impozáns óra, járt is, három hónapig. Aztán megállt. Alit ott néhány hó­napig, aztán leszerelték és eltűnt. Az iroda ablakába azonban kitettek egy kis vekkert, de azt Őri elvtárs megértő nyilatkozata után sietve eltüntették.) Az egész utazóközönség nevében ismételten és hatá­rozottan kérjük, hogy a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően szereljenek fel és tartsanak üzemben nagy forgalmú vasúti állomásun­kon egy pontos órát! Úgy, mint hatvan évvel ezelőtt Akkor pici gyermek­koromban volt öreg állomá­sunkon egy nagyon pontos óra, amellyel ellenőrizni tudtuk a vonatok helyes és menetrend szerinti indítását, érkezését. Ám, úgy látszik, ma, a technika fénykorá­ban, erre nincs lehetőség. — th egy négyzetméternyi terület volt kijelölve, ahol elkészít­hette rajzát. A rekkenő hőségben dere­kasan helytálltak a gyerekek Kiváló felkészültségről, ko­ruknak megfelelő, sőt, azt meghaladó művészi érzékről tettek tanúbizonyságot. Negyvenöt perc állt a raj­zok elkészítésének rendel­kezésére. Aztán a zsűrizés kö­vetkezett. Nem volt könnyű dolog. De végül is a közvéle­ménnyel megegyező döntés született. Az I. megyei aszfaltrajz­verseny győztese: Klémcr György, a szentendrei Rákó­czi Ferenc úti általános iskola VII. osztályos tanulója (taná­ra: Szösz Jenő), 2. Vékony Mi­hály, a szentendrei Bajcsy Zsilinszky úti iskola diákja (tanára: Szösz Jenőné), 3. Molnár István (Abony, tanára: Horváth József). Az első há­rom helyezett pénzjutalomban részesült. De minden induló kapott ajándékot. A verseny zökkenőmentesen folyt le, amelyért külön elis­merés illeti a rendezőséget. A Bóbitások Tudom nem ez a hivatalos nevük, hanem pécsi Bóbita Bábegyüttes. Csupán azért írom Bóbitásoknak őket, mert a név említése során nyelvé­szeti vita támadt a családban. — Ma jönnek a Bóbitások mondta valaki. — Azok nem Bóbitások, ha­nem ... A szó szót, a felek „egyéni” igazságérzete vitát követett. Az előadás adta meg a vá­laszt. Bevallom magam vesz­tes fél oldalán álltam. Kide­rült ugyanis, hogy az amit ez az együttes produkál, nem fe­di a hivatalos címet. Ezt leg­jobban azok érezhették akik apró gyermekeiket is maguk­kal hozták. A „bábegyüttes” fogalmát csupán csak távolról érinti ez a produkció. Előadásuk na­gyon Ids hányadában dolgoz­nak bábokkal, de itt is csak harmadrendű szerepet tölte­nek be a bábok. Ha mégis pontosan meg akarnám hatá­rozni az előadás mikéntjét, inkább „kézpantomimesek-” nek nevezném őket. Mert ná­luk csak a kéz mozgása és a zene dominál. Legtöbbször csupán a kézre húzott kesz­tyűk különböző színe adja a keret változatosságát, a többit a zene ritmusára, dallamára végzett kézmozgás egészíti ki és emeli művészi fokra. Ragyogó elképzelés alapján ez az együttes, a maga való­ságában felfedezte a kezet, mint „művészi kifejezési esz­közt”. A Hattyú halála, vagy a kü­lönböző Bach zenére előadott számaik, igazi művészi fokon állnak! Nagyon nagy kár, hogy a ta­nácsház nagyterme, — mint bebizonyosult — nem a legal­kalmasabb előadóterem e mű­faj számára. Ezen az estén valami újjal, egy újszerű műfajjal találkoz­tunk, amit nem tudok másként helyesen kifejezni, mint azzal, hogy „bóbitásnak” nevezem, így kerültem a vesztes oldalra a vitában’ és mégis nyertes oldalra, az előadás során, mert felejthetetlen élményben volt részem. — ff — Angola fővárosától, Luandától, 150 kilométerrel délre, új kőolajlelőhelyet ta­láltak. A portugál távirati iroda közlése szerint lehet­séges, hogy ez a világ leg­nagyobb olajlelőhelye.

Next

/
Thumbnails
Contents