Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-10 / 188. szám
Szentendre X. ÉVFOLYAM, 64. SZÁM 1966. AUGUSZTUS 10., SZERDA . 0-. ..... PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA KONGRESSZUSI VERSENYBEN Négy napot lefaragtak Százezret keresett a papírgyár a vagonokon A legutóbbi időben új üzemágakkal bővült állandóan fejlődő nagyüzemünk, a Szentendrei F.pírgyár. Meglátogattuk néhány hatalmas munkatermét, a saját nyomdarészleget, meg a mellette levő borítéküzemet, ahol túlnyomó részben nők dolgoznak a gépek mellett. Elismeréssel néztük a szebbnél szebb levélpapírokat — Hírős, Hortobágy, Don Juan, Revü —, amelyek díszítését nagy részben a mi grafikus művészünk, Szánthó Imre tervezte. A munkahelyi látogatás után a központi irodában Hegedűs István főmérnök, a gyár igazgatója, Lusztig Kálmán párttitkár és Gaál Lászlóné versenyfelelős az alábbiakban tájékoztattak a kongresszusi felajánlásokról. — Ma már 525 dolgozója van a vállalatnak. Ebből 457 a fizikai dolgozó, köztük tizenöt ipari tanuló. — Dolgozóink három felajánlást tettek: Először éves felajánlást, azután a kongresszusit, amely szerint nem az év végére, hanem a kongresz- szus időpontjára, november huszonnyolcadikára teljesítik az éves felajánlást. Harmadiknak pedig — a dunaújvárosi papírgyárban keletkezett kétmillió forintos tűzKlement Miklósné halálára A Szentendrei Járási Tanács egészségügyi csoportjának régi munkatársa, Kle- ment Miklósné, Palotás Erzsébet hosszas szenvedés után elhunyt. 1940-ben szerezte meg a védőnői diplomát Szegeden. 1947-ben került Szentendrére. A terhes anyákkal, a csecsemőkkel és a hat éven aluli gyermekekkel foglalkozott. Az ő munkakörébe tartozott a csecsemők és kismamák látogatása, gondozása. Hosszú időn át egyedül végezte ezt a munkát. Városunkban a korszerű csecsemőgondozás úttörője volt. Négy éven át szenvedett súlyos betegségben. Ez alatt az idő alatt is — ha egy kicsit jobban érezte magát — visszatért hivatásához. kár megtérülése érdekében — csatlakoztak a Szolnoki Papírgyár kezdeményezéséhez, mely szerint minden papírgyár, további vállalással egyenlíti ki ezt a nagy népgazdasági veszteséget. Az első féléves papírtermelést I. osztályú minőségben 20 tonnával, összességében 56 tonnával máris túlteljesítették. Importanyag megtakarítást is vállaltak, s ezen a téren az első félévben 250 000 forint eredményt értek el. Az egy teljesített órára jutó termelési érték túlteljesítését 2 százalékkal vállalták — s 2,3 százalékra sikerült. Évente két hétre szokott leállni az üzem, a „nagy gépjavítás” miatt. A gyár vállalta, hogy ezt az időt három nappal megrövidítik, de jó munkájuk révén lefaragtak négy napot, s ez termelési értékben 960 000 forintot hozott. Vagonálláspénz megtakarítást is vállaltak. Százezer forint a félévi eredmény. A borítéküzem elhatározta négy új gyártmány forga- lombahozatalát, az is sikerült. Ebből 1 026 000 forint a népgazdaság haszna. Hogyan érték el, ezeket a kiváló eredményeket? — A gyárban öt szocialista brigád dolgozik, s két, ebben az évben alakult ifjú brigád most küzd a szocialista cím megszerzéséért. Közülük a legjobbak: a borítéküzemből a hét fővel alakult Tyereskova brigád, Gabai Istvánná vezetésével, a válogató teremben a „kiváló” címet elért kilenctagú Zója brigád. Itt Kováts Ri- chárdné a „brigadéros”. A Varga Károly és Németh András vezette Mező Imre brigád húsz tagú „komplett közösség”: a kongresszusi versenyben több brigád egyesülésével alakultak. Az öt-ötfős Táncsics és Zalka Máté nevét viselő kollektívák, Lanszky István, illetve Bándy József vezetésével ugyancsak büszkeségei a jó gyári kollektívának. A kongresszus tiszteletére idén alakult a Vadrózsa és a Béke brigád, mindkettőnek tagjai negyven éven felüli, nagy szakmai gyakorlattal rendelkező nők. Náluk is biztosítottnak látszik, hogy mielőbb joggal viselhetik a szocialista brigád címet. Lusztig párttitkár búcsúzáPomázon ötven liter életmentő vér Reggel nyolc órától forgalmas és mozgalmas volt Pomázon a posztógyár hatalmas kultúrterme, s mellette a korszerű ebédlőhelyiség. Itt tartották a Váci Véradóállomás négy orvosának vezetésével az önkéntes véradónapot. Őrjártunkkor megszakítás nélkül váltották egymást az önkéntes jelentkezők. Mint a Vöröskereszt járási vezetőitől másnap megtudtuk: este fél kilenckor fejeződött be a véradás, összesen kétszázhatan jelentek meg, s közülük száznyolcvanketten ötvennégy liter vért adtak. A gyár Vöröskereszt-szervezete, Komáromi Mártonná titkár vezetésével, karöltve a községi szervezettel és titkárával, Apáty Szvetozárné- val, a faluban is, s a többi üzemnél, szövetkezetnél is megszervezték a véradást, így érték el a szép eredményt. A szövőgyárból nagyon sokan (köztük az üzemi párt- szervezet vezetőségének minden tagja) eljöttek, s a Faipari Ktsz, a Szegkovács Ktsz, a Háziipari Szövetkezet számos dolgozója is megjelent, az Állami Gyermeknevelő Intézet dolgozói teljes létszámban, a Munkaterápia Intézetből, a Petőfi Tsz-ből is nagyon sokan jelentek meg — és soksok pomázi is ott volt. A jó szervező munkában élenjárt Boros Istvánná elnök vezetésével a községi nőtanács, valamint minden előfeltétel biztosításával a posztógyár vezetősége. Örömmel tapasztaltuk, hogy Pomázon megértették a felhívás jelentőségét. Az ötven liter pomázi vér sok beteg, vagy súlyos állapotban levő embertársunknak jelent felbecsülhetetlen segítséget. sül köznapi hibákról, fájdalmakról is beszélt. Az első egy tollvonással is könnyen megoldható lenne: — Nagy a panasz a dolgozók körében, hogy mind a Pannónia telepi mind a Telep utcai népbolt reggel hét órától csak délután három óráig tart nyitva. Mennyivel ésszerűbb lenne az egyik délutáni, esti nyitvatartását is biztosítani! A másik panasz nehezebb, de sürgős megoldást igényel. — A nyár folyamán sok baj van a vízszolgáltatással. Két óra után a műszakzáró dolgozók a legritkább esetben tudnak tisztálkodni, fürödni. A gerincvezeték nem bírja a mind nagyobb igénybevételt, fejlesztésre, csőcserére lenne sürgős szükség. E panasz, mint elmondták, nemcsak a papírgyáré: a töltőtollasoké, sőt a Pannónia telepi háztartásoké is. Segíteni kellene mielőbb. Miért ne lehetne ez a segítség az illetékesek kongresszu si felajánlása? H. L. Szentendrei kulturális napok Az I. Pest megyei aszfaltraj zverseny A megye minden részéből harmincnyolc általános iskolás „rajzművész”-jelölt állt rajthoz, hogy eldöntsék, ki a legjobb aszfaltrajzoló a megyében. Dániel Kornél elnökletével, Mizser Pál és Iglói Márta zsűritagok vasárnap délelőtt 11 órakor nyitották meg a nemes vetélkedést. A mozi előtti téren minden versenyzőnek *- > • % r - *1 * ’■ * — Színes televízió Lengyelországban. Lengyelországban is lesz színes televízió. Ezzel a problémával hét éve foglalkozik három lengyel kutatóintézet, s már a kísérleti adás is megtörtént. Az előirányzat szerint a rendszeres színes tv-közve- títést 1970 végén indítják meg. '(■ r í \ * A versenyzők egy csoportja alkotás közben Foto: — ff AKÁR BISZTRÓ, AKÁR BÜFÉ nem erre vártunk hét hőnapig Bisztró: annyi, mint kiskocsma. Büfé: annyi, mint vendéglátó üzlet, ahol hideg és meleg ételeket és italokat állva fogyasztanak. Az új kiadású Idegen szavak szótárában így olvastam a meghatározásokat. S mert a bisztrónak nevezett, Gyorsbüfé cégjelzésű új állomási vendéglátó üzletünk végre pénteken valóban megnyílt, odasiettem és megnéztem. Nagyon szép mind külsőleg, mind belsőleg, ragyog minden, kedvesek az alkalmazottak, azonban... Nincs felszolgálás, csupán „önkiszolgálás”, de mindez hogyan történik? Bemegyek, két helyen sorba kell állnom. A kasszánál megváltom a blokkomat és odaállok a másik pulthoz. Kivárom, míg rám kerül a sor, majd odaegyensúlyozom magam a kávéval együtt egy asztalhoz, leülök és elfogyasztom. Ha időközben eszembe jut még valamit fogyasztani, kezdődik újból az egész. Kassza, pult, egyensúlyozás. De az már nem biztos, hogy újból jut hely a számomra, mert nincs nálam papír és ceruza, hogy ráírjam az asztalra „Foglalt”, vagy „Mindjárt visszatérek”. Ugyanis mindössze hat asztal van a helyiségben és állva fogyasztani nem lehet, mert nincs hol! Na meg aztán van egy nagyon szép tetőterasz. Végre nem göngyölegraktárnak használják; szép napernyőkkel felszerelt pihenőhely. De csak úgy tudok ott valamit fogyasztani, ha a hosszú lépcsősoron a markomban felviszem az enni-innivalót. Sajnos, erre alkalmatlan vagyok, nagyon sokad magammal együtt! Ételek is vannak. Virsli, rántott hús. De az árak! Egy rántott szelet 13,80, egy pár virsli mustárral 7,80. Egy büfében — önkiszolgálva? Egy üveg sör 5,70, ugyanez pár lépéssel arrébb 3,90 — igaz, ott is önkiszolgálva. Na meg este nyolcig van nyitva, az állomás mellett, ahol éjjel kettőig járnak a vonatok. Igaz, reggel ötkor nyitnak. De miért? Hajnalban legfeljebb egy féldecire állnának meg a vonathoz sietők, nem hiszem viszont, hogy a 36 forintos palackbor becsalná őket. Legfeljebb egy csésze teát kaphatnak. Nyugodtan nyithatnának reggel hétkor, de legyenek nyitva este tízig. A hajnali féldeciseknek ott van nem messze a villasori „álomszép” talponálló! Mindezeken felül, minden részvétem a pénztárosnőé, mert nincsen sem elkerített blokk, sem pénztárgép, kézzel kell írnia minden tételt! Január óta épült ez a „kacsalábon forgó álompalota”. Azt hittem, kényelmesen ülve, vagy álló pultoknál, mint a Margit-hídnál, a teraszon pedig néhány ügyes felszolgáló segítségével kényelmesen elfogj aszt- hatok majd egy jó gulyást, bablevest vagy pörköltet. De- hát... Bosszantó dolgok ezek, amiken még az elegáns külső sem segít! (horváth) Hol az óra? Szinte már magam szégyellem, annyiszor írtam már erről. 1959-ben a tanácsházán megrendezett közlekedési ankéton a HÉV igazgatóság képviselői jelenlétében is előterjesztettük ezt a panaszunkat, és Őri elvtárs, a forgalmi főosztály- vezető jogosnak találta a kérést. Kijelentette, sürgősen intézkedik a hivatalos vasúti óra felszereléséről. (Volt az állomás homlokzatán egy impozáns óra, járt is, három hónapig. Aztán megállt. Alit ott néhány hónapig, aztán leszerelték és eltűnt. Az iroda ablakába azonban kitettek egy kis vekkert, de azt Őri elvtárs megértő nyilatkozata után sietve eltüntették.) Az egész utazóközönség nevében ismételten és határozottan kérjük, hogy a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően szereljenek fel és tartsanak üzemben nagy forgalmú vasúti állomásunkon egy pontos órát! Úgy, mint hatvan évvel ezelőtt Akkor pici gyermekkoromban volt öreg állomásunkon egy nagyon pontos óra, amellyel ellenőrizni tudtuk a vonatok helyes és menetrend szerinti indítását, érkezését. Ám, úgy látszik, ma, a technika fénykorában, erre nincs lehetőség. — th egy négyzetméternyi terület volt kijelölve, ahol elkészíthette rajzát. A rekkenő hőségben derekasan helytálltak a gyerekek Kiváló felkészültségről, koruknak megfelelő, sőt, azt meghaladó művészi érzékről tettek tanúbizonyságot. Negyvenöt perc állt a rajzok elkészítésének rendelkezésére. Aztán a zsűrizés következett. Nem volt könnyű dolog. De végül is a közvéleménnyel megegyező döntés született. Az I. megyei aszfaltrajzverseny győztese: Klémcr György, a szentendrei Rákóczi Ferenc úti általános iskola VII. osztályos tanulója (tanára: Szösz Jenő), 2. Vékony Mihály, a szentendrei Bajcsy Zsilinszky úti iskola diákja (tanára: Szösz Jenőné), 3. Molnár István (Abony, tanára: Horváth József). Az első három helyezett pénzjutalomban részesült. De minden induló kapott ajándékot. A verseny zökkenőmentesen folyt le, amelyért külön elismerés illeti a rendezőséget. A Bóbitások Tudom nem ez a hivatalos nevük, hanem pécsi Bóbita Bábegyüttes. Csupán azért írom Bóbitásoknak őket, mert a név említése során nyelvészeti vita támadt a családban. — Ma jönnek a Bóbitások mondta valaki. — Azok nem Bóbitások, hanem ... A szó szót, a felek „egyéni” igazságérzete vitát követett. Az előadás adta meg a választ. Bevallom magam vesztes fél oldalán álltam. Kiderült ugyanis, hogy az amit ez az együttes produkál, nem fedi a hivatalos címet. Ezt legjobban azok érezhették akik apró gyermekeiket is magukkal hozták. A „bábegyüttes” fogalmát csupán csak távolról érinti ez a produkció. Előadásuk nagyon Ids hányadában dolgoznak bábokkal, de itt is csak harmadrendű szerepet töltenek be a bábok. Ha mégis pontosan meg akarnám határozni az előadás mikéntjét, inkább „kézpantomimesek-” nek nevezném őket. Mert náluk csak a kéz mozgása és a zene dominál. Legtöbbször csupán a kézre húzott kesztyűk különböző színe adja a keret változatosságát, a többit a zene ritmusára, dallamára végzett kézmozgás egészíti ki és emeli művészi fokra. Ragyogó elképzelés alapján ez az együttes, a maga valóságában felfedezte a kezet, mint „művészi kifejezési eszközt”. A Hattyú halála, vagy a különböző Bach zenére előadott számaik, igazi művészi fokon állnak! Nagyon nagy kár, hogy a tanácsház nagyterme, — mint bebizonyosult — nem a legalkalmasabb előadóterem e műfaj számára. Ezen az estén valami újjal, egy újszerű műfajjal találkoztunk, amit nem tudok másként helyesen kifejezni, mint azzal, hogy „bóbitásnak” nevezem, így kerültem a vesztes oldalra a vitában’ és mégis nyertes oldalra, az előadás során, mert felejthetetlen élményben volt részem. — ff — Angola fővárosától, Luandától, 150 kilométerrel délre, új kőolajlelőhelyet találtak. A portugál távirati iroda közlése szerint lehetséges, hogy ez a világ legnagyobb olajlelőhelye.
