Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-10 / 188. szám

ra.31 MEGY** 1966. AUGUSZTUS 10.. SZERDA EGY EV UTÁN A FÖLD ALATT Elkészült az Astoria -allomás Ötrészes alagút — Magyar találmány — A Fehér úttól a Bazilikáig Harminc fokos kánikula fent. Ingujjban is melegem van. Lent pufajkában is fá­zom. 36 méter mélyen járunk. A fölöttünk dübörgő forga­lom süketen hal el a vastag földrétegben. Budapest, As- toria-állomás. Ismerik or­szágszerte. Itt épült a főváros első gyalogos aluljárója, ami már összeköttetésben áll a föld alatti vasúttal. Ott lesz a lejárat, ahol most az élelmi­szer- és cigaretta-automata- sor áll. Nagy léptekkel, szorgalmas munkával haladnak előre az építők. Már kész az alagút nagy része, ahol majd 80—90 kilométeres óránkénti sebes­séggel száguldhatnak a szerel­vények, a Fehér úttól a Nép­stadiont, Baross a Blaha Luj­za teret, és az Astoriát érint­ve, a Bazilikáig. Már közele­dik a nap, amikor -találkoz­nak az építők — az Astoriától a Blaha Lujza tér felé halad­va. Egy éve jártam a föld alatt utoljára. A suhanó kas másod­percek alatt száll alá velünk a 12 emelet mélységbe. Már ki­nyitották a zsilipkamrákat. A keszonos munkahely az állo­más térségéből eltávolodott a Rókus-kórház alá. Áll az oszlopcsarnok — Itt az állomás — mutat körbe Gaál Imre, a Földalatti Vasút mérnöke és műszaki el­lenőre. Az oszlopfők szép sorjában nyújtóznak egymás mögött. Mintha a vállukon nyugodna az egész roppant alagút. Ki­bontakoztak a kapuzatok is. Esztendeje még hatalmas tá­rók, mindenütt földmunkála­tok, ma meg már kialakult rend. Száll a szikra. A csi­szolókorong sír a vasfelületen. Végig látni a 120 méteres ál­lomáson. Még gyengefényű villanykörték sávja húzza meg a határokat, de így is impo­záns. Gombnyomásra, látha­tatlan kezek irányítják a csilléket. Mellettünk úgy su­hannak el, terhüket cipelve, mintha az elvarázsolt kas­télyban járnánk. Minden szervezetten, pontos ütem szerint történik. Párás a le­vegő. Beletörik a vaku fénye, s a villanás mintha fehér pép­pé olvasztaná a ködszerű áramlást. Furcsa érzés. Ott állunk, ahol nemsokára a forgalom is zajlik majd. A peronon egye­lőre még csak a szegecselők munkája veri fel a csendet. De már van valami kész jelle­ge az építkezésnek, s ez új erőt, lelkesedést tőkbe Is. önt az épí­„Budapest-típusú“ A kezdeti tervek szerint az Astoriánál — ami egyébként a Belváros egyik ütőere — nem akartak állomást létesí­teni. A reális elgondolások módosították az eredeti elkép­zeléseket. S ez komoly gon­dot okozott. Ugyanis elkészült már a két szabványméretű vo- nalalagút, amely — az állo­másokhoz közeledve — ren­des körülmények között ki­szélesedik. Itt azonban válto­zatlan szélességgel futott to­vább pályáján. Elbontani a már kész ob­jektumokat és újakat épí­teni helyettük, amelyek a középső elosztó csarnokhoz kapcsolódnak, óriási költsé­get jelentett volna. így szü­letett meg a nagy ötlet, az új találmány, az ötalagutas állomásrendszer. A két vo- nalalagút és az elosztócsar­nok közé épült még két pe- ronalagút. A kapuzatokon keresztül kapcsolódnak egy­máshoz. Oly ötletes és gaz­daságos megoldás ez, hogy a továbbiakban még három ilyen, talán bátran nevez­hetjük: „Budapest-típusú” állomás épüL Megfigyelték a külföldi metróknál, hogy a beáramló utazó közönség csak néhány átjárót, elsősorban a közép­sőket veszi igénybe. Az el­sőket és a hátsókat nem. Ha kijutottak a peronra, ott az­tán ki-ki kedvére való ko­csiba szállhat. Ezt a megfi­gyelést az új típusú állo­másoknál már felhasználják és jelentős anyagi megta­karítást jelent, hogy fele­annyi átjáró kaput építenek, mint az eredeti tervben szerepelt. Három mozgólépcső A lejtakna, a mozgólépcső alagútja már kész. Impo­záns látvány a hatalmas, 30 fokban dűlő tübbingalagút. A mélyépítési munkálatokat befejezték. Az alagút a há­rom mozgólépcső beépítésé­re vár. Kettő mindig a for­galom fő irányának megfe­lelően halad majd. Bármi­lyen nagy legyen is az utas- forgalom, ha mindkét peron­ra egyszerre is fut majd be szerelvény, a mozgólépcsők könnyen, minden fennaka­dás nélkül szállítják az uta­sokat. Rövidesen megkezdődnek a ^ szigetelési munkálatok. A ta-! lajvíz beszivárgását kell megszüntetni. A betonfala­kat vaslemezekkel burkol­ják. Ha elkészül a teljes szi­getelés, átadják a terepet a gépészeknek és a belső épí­tészeknek. A Bazilikától új techniká­val készül már az alagút a Déli-pályaudvar felé, keresz­tül a Duna alatt. Megérkez­tek a szovjet gyártmányú mechanikus fúrópajzsok. A fizikai munkát szinte telje­sen megszünteti ez a nagy­szerű gépi berendezés. Végigmegyünk a peronon. Nem kis büszkeséggel, hisz mióta, a sok huzavona után ismét teljes tempóban megin­dult az építkezés, a munká­latok egyik legnagyszerűbb eredménye ez. Igaz, még hiányzik a burkolat, a dí­szítés, de a lényeg, az alap már készen áll. Mintha hal­lanánk, hogy suhan be majd 1969-ben méltóságteljesen az első szerelvény a sok száz utassal. A Blaha Lujza tér­től mindössze 8—10 perc lesz a Déli pályaudvar, 14—16 perc alatt végigszáguld a sze­relvény az egész útvonalon. A felszínen még teherau­tók sorakoznak. A földtároló bunkerekből kaparószalag jut­tatja hátukra a kitermelt földet. A külső szemlélő csak nyugadt, tempós munkát lát. — si — BANHIDA ÓRIÁSKAZÁN A bővülő Bánhidai Hőerő­műnél kedden begyújtották az óriás kazánba, amely a Ma­gyar Hajó és Darugyár kor­szerű gyártmánya, s egyben a legnagyobb hazai készítésű kazán. Óránként 320 tonna, 136 atmoszféra nyomású gőzt állíthatnak majd benne elő. Az 56 és fél méter magas, 4300 tonna súlyú acélkolosszusba csaknem 180 000 méter hosz- szú csőlabirintust szereltek be. A 10 000 méternyi hegesz­tett varrat minőségét fénykép- felvételekkel, izotópsugarak­kal ellenőrizték. Wartburg 1000. KECSKEMET Szüret az aranyhomokon Az idén szeptember 7 és 11-e között rendezik meg Kecs­keméten a „Szüret az arany- homokon" ünnepséget. Az ün­nepség ideje alatt a „hírős vá­rosban” megrendezik a fiatal műszakiak találkozóját és a népi zenekarok országos fesz­tiválját is. Kaposvár—Kalinyin Kaposvár szovjet testvérvá­rosának, Kalinyinnak négyta­gú küldöttsége érkezett ked­den Kaposvárra. A vendégek egyhetes somogyi tartózkodá­suk során megismerkednek Kaposvár város ipari, kultu­rális és egészségügyi intézmé­nyeivel. Ellátogatnak több mezőgazdasági üzembe is. Az NDK budapesti nagykö­vetségének kereskedelmi osz­tályán kedden bemutatták az újságíróknak az új Wartburg 1000-es személygépkocsit, amelynek sorozatgyártása megkezdődött az eisenachi autógyárban. Az új Wartburg az 1000 köbcentiméteres kate­góriában a legnagyobb telje­sítményű és a legkényelme­sebb kocsik közé tartozik. Há­romhengeres, kétütemű, 45 lóerős motorjával óránként 125 kilométeres sebességre is képes. Százkilométerenként 8,5—9,8 liter üzemanyagot fo­gyaszt. Külső vonalvezetése és szerkezeti megoldása egyaránt újszerű. Nem igényel sok kar­bantartást, rendes körülmé­nyek között 50 000 kilométerig egyetlen alkatrészét sem kell javítani. A kocsi négyajtós, utasterében öten kényelmesen elférnek. A Budapestre hozott minta- példányt az újságírók is ki­próbálták s érdeklődtek, hogy mikor lehet megvásárolni. A kereskedelmi osztály és az autógyár vezetői elmondták, hogy a napokban kezdődnek a tárgyalások a MOGÜRT-tel az új kocsi Magyarországra történő szállításáról. Valószí­nűnek tartják, hogy egy-két hónapon belül nálunk is meg­jelenhetnek az új Wartburg 1000-esek, s ez év folyamán feltehetően több százat szállí­tanak a MOGÜRT-nek. Az ára még bizonytalan, az NDK- ban 1500 márkával kerül töb­be az új Wartburg 1000-es a réginél. KÖNYVESPOLC GLEB GOLUBJOV: Híren piramisának titka Izgalmas, érdekfeszítő uta­zásra invitálja az olvasót az Univerzum Könyvtár leg­újabb kötetének szerzője: Egyiptom sok ezer éves ré- egeinek világába, ahol je­len és múlt keveredik, mert ott vannak azok, akik — nemzetközi összefogásként — megmenteni kívánják e fel­becsülhetetlen értékű mű­kincseket az asszuáni gát felépítésekor keletkező bel­Még csak gyér fény világít... tenger vizétől, s ott azok is, akik valaha létrehozták e cso­dálatos alkotásokat. A szerző tehát nem tudományos mun­kát írt, hanem — regényt A regény pedig nem ismer idő­beni távolságokat, lapjain egyszerre lehet jelen a szov­jet régészeti expedíció és Hí­ren, a zseniális építész, aki Ehnaton fáraó tanítványa­ként átvette elődje örökét. Azt írtuk: regény a könyv. Igen, regény, mert cselek­ményében a regényesség ér­vényesül, ám környezetraj­za, adatai a valóságon, a tu­dományos megalapozottságon nyugszanak. Felidéződik a fá­raók világa, mesés kincsek­kel teli sírokat ismerünk meg, s ravasz sírrablókat, akik egy-egy akciójuk so­rán horribilis értékű zsák­mánnyal megterhelten sur­rannak ki a sírkamrákból. A szovjet szerző könyve jó példája annak, hogyan lehet az olvasmányosságot és a látszatra száraz, unalmas archeológiái adatszerűséget ötvözni, hogyan lehet érde­kesen írni napjaink tudo­mányának nagyszerű ered­ményeiről. Külön szót érdemelnek a kötetben közölt fényképek: ezek többsége a nagyközön­ség előtt eléggé ismeretlen mozzanatokat örökít meg, így többek között Tutankh- amon sírjának feltárását, ami annak idején világszenzáció volt. (Kossuth Könyvkiadó) (m. o.) szigetelési munkálatok. A ta-! ............................................... > A NYERTES ■ A föld felett a lifttorony őrködik. Fiatalember száll fel a gyorsvasútra. Leül, tétován körülnéz, aztán megszó­lítja a szembenülőt. — A Rakéta utcát keresem... nem tetszene tudni véletlenül... A szembenülő nem tudja, de az az idősebb férfi, aki letelepedik mellé, az igen, meg is magyarázza, pontosan, szabatosan, A fiatalember megkönnyebbülten lé­legzik: — Nem vagyok ismerős... egy lakás­csere miatt megyek... — Magának? — Nem... a nagynénémék akarnak Vidékről feljönni... Kisvártatva hozzáteszi: — Nekem van lakásom. Belvárosi... — Ugyan? — fordul hozzá az idő­sebb férfi érdeklődve ... — Tetszik tudni szerencsém volt. Nagy szerencse. Szerződést kötöttem egy nénivel, kilenc hónap múlva meg­halt. Enyém a lakás... Körülnéz, már hallgatósága is van, majdnem meghajol, mint egy jól sike­rült mutatvány után. — Én is megcsinálnám — szólal meg egy kövér nő —, de amilyen pechem van... — Hát igen... — mondja szerényen a fiatalember — ezt ki kell fogni... Ö kifogta. És pontosan úgy érzi ma­gát mintha a lottón lett volna négy ta­lálata. Semmi differencia. KÉT FIÚ - EGY LEÁNY Villamosra várakozva ácsorog a megállóban két fiú és egy leány. A fiúk barátok lehetnek, de nagyon különbö­zők. Az egyik szolidnak látszik, jól va­Útközben salt nadrágja, tiszta inge van. Jóképű fiú bár a haja hátrafésült, „régimódi”, kezében aktatáska, talán könyvekkel. A másik fiú lezserebbül áll, zsebredu- gott kézzel, szájában cigaretta. Haja nyakába növesztve, farmernadrág, koc­kás ing. Tekintete kifejezéstelen, a semmibe bámul, unatkozik. Ugyanígy nézhet eszpresszóasztal mellett vagy bárhol ahol megfordul. Némelyeknél ez most divat. A leány — ez az élet — ezt a fiút ka­rolja. Szorosan, odaadóan. És éppúgy ahogy sokszor történik, nem veszi ész­re, hogy a kincs, aktatáskát szorongat­va a kezében mellette áll és asszisztál a regényhez, amelynek nem biztos, hogy happy end lesz a vége. ELLENŐR Ellenőr száll a MÁVAUT autóbuszra, mozgolódni kezdenek az utasok, töltő­toll kerül elő, alá kell írni a hetijegyet. Az ellenőr komoly, hivatalos, úgy tesz mintha nem venné észre a mozgolódást, de azért tetszik neki, hogy ilyen hatást vált ki a jelenléte. A harmadik utasnál már probléma van, nincs érvényesítve az igazolványa, nem pecsételtette le a munkahelyén, nagy bűn, a főbűnök egyike, nem úsz­hatja meg szárazon. — Kérem én... — szól az utas, de nem mondja tovább, látja, hogy remény­telen. A hatodik utasnak sincs pecsétje, a nyolcadiknak sem. A hangulat egysze­riben ellenséges lesz, az érvényes uta­sok rokonszenve az érvénytelenek mel­lett van, az ellenőr pedig lassan, de biztosan elveszti a fejét. Pedig még senki sem szólt, senki nem mondott ellent, csak a levegőben van valami amitől az ellenőrnek mentegetőznie kell hangosan és értelmetlenül. — Nekem ez plusz munka csak ... megspórolhatták volna nekem ... — Szegény... — szólal meg félhan­gosan valaki, s az autóbusz nevetésbe kezd. Az ellenőr most már kiabál. Nem tu­dom mit mond, a zajban elveszik a hangja, csak az arcát látom, amely ide­gesen rángatózik. Valószínűleg nem tudja mit mond és valószínűleg ezer­szer elmondta már ugyanezt. És fogja i$ még mindaddig, míg ellenőri egyen­ruhát visel, s amíg a feledékenység köz­tulajdon marad. AZ ÁCS Annyit látok csak felírva, amíg a hatos villamos átkígyózik az aluljáró­építkezés felett, annyi van krétával rá- kanyarítva egy oszlopra: — „Sárközi •István ács.” Az ács valószínűleg ott dolgozik az építkezésen. Nem tudom fiatal-e yagy idősebb, de annyi bizonyos, benne is ott van a természetes emberi kívánság: túlélni önmagát. Van aki regénnyel próbálkozik, van aki szoborral, ő így tette, krétával felírta nevét egy osz­lopra, tudomásul adva az embereknek: itt dolgozott Sárközi István ács, az ő kezemunkája benne van az aluljáró­ban, úgy közlekedjetek emberek. A krétabetűket valószínűleg lekop­tatja majd az eső. Sárközi István ezt talán meg sem tudja. Másik aluljáró­nál dolgozik majd, ahol szintén lesz oszlop és akad kréta is, és kedve, hogy megörökítse a nevét. Bár lehet, hogy csak unatkozott. B. I.

Next

/
Thumbnails
Contents