Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-06 / 185. szám

1966. AUGUSZTUS SZOMBAT re" » MKHI 3 TŰZBE NÉZŐ KAMERA Nemcsak hojy képes rá. de erre is hivatott. A Hír­adástechnikai Ktsz 12 felvevőből álló ipari tv-láncot ké­szít a kassai kohó­kombinál részére. A modern készü­lékek és monito­rok még 150 fo­kos forróságban is működő-képesek. Az első készülékek vizsgája után az elkövetkező hetek­ben állítják össze valamennyi beren­dezést. A szocialista embernevelés műhelyei Eredményes oktatási év a szakszervezeti iskolákon A fóti Vörösmarty, az FM levele meg az új mechanizmus állapodunk meg a vevőkkel — mondják. — És a MÉK-kel? — Azzal szintén van szerző­désünk. De jut szép mennyiség a Vörösmarty Tsz budapesti csarnokokban tavasz óta léte­sült saját standjaira is. Szó­val Sziráki István sok adatot jegyezhet fel mindennap a füzetébe. • Az utcai kapun befordul a postás, mindenki siet az iro­dába postabontásra. Az első kézbekerülő levél a Földmű­velésügyi Minisztérium Ter­melőszövetkezeti Értékesítést Tervező és Ellenőrző Osztá­lyától érkezett Kóczián Antal elnöknek címezve. Ez áll ben­ne: „Kedves Elnök Elvtárs! A Budapest. Rákóczi téri csarnokban üzemelő zöldség­gyümölcs árudájuk — ez év tavaszán — nagy mennyiségű korai zöldséggel, gyümölccsel és egyéb áruval segítette a főváros ellátását. A zöldség­félék forgalmazása mellett igen számottevő az a szamóca, cseresznye, zöldpaprika, újbur­gonya, zöldborsó mennyiség, amit nagy tömegben, jó minő­ségben és az állami, valamint a magánkereskedelemben ki­alakult fogyasztói árnál vala­mivel alacsonyabban értékesí­tettek. Ezzel a tevékenységükkel növelték a termelőszövetkezeti kereskedelem jó hírét, a ki­alakult fogyasztói árnál ol­csóbban adott áruval pedig pozitív irányban, bizonyos piacszabályozó szerepet is be­töltötték. Elismerésre méltó munkáju­kért a termelőszövetkezet ve­zetőségének és tagságának há­lás köszönetét mondok. Ké­rem, hogy hasonló módon se­gítsék a jövőben is a főváros lakosságának ellátását. További jó munkát kíván, elvtársi üdvözlettel: Alle Pál osztályvezető." Azt mondják, nehéz meg­magyarázni, mi is az az új mechanizmus, pedig ime, mi­lyen egyszerű. A Vörösmarty Tsz új értékesítési módszeré­ből és az idézett levél tartal­mából, hangjából könnyen megérthető. Szokoly Endre „Az Ideológiai munka csak a társadalmi gyakorlattal, a tö­megek tapasztalatával össz­hangban vezethet sikerre. Nagy felelősség hárul a köz­oktatásra, a tudomány, a, mű­vészet, a népművelés munká­saira, de területei a gyárak és a termelőszövetkezetek, a vál­lalatok és intézmények, a tár­sadalmi-politikai szervezetek is, amelvek nemcsak a ter­melőmunka és az alkotó köz­életi tevékenység területei, hanem a szocialista ember- nevelés műhelyei is. Az ideo­lógiai nevelőmunka a munká­sok, parasztok és értelmisé­giek millióinak, az egész nép eszének és szívének meghó­dításáért folyik. Át kell fog­nia tehát társadalmunk min­den rétegét” — állapítják meg az MSZMP Központi Bizottsága ideológiai irányel­vei. — Ennek szellemében ho­zott határozatot a SZOT el­nöksége a politikai iskolák színvonalának és hatékony­ságának megjavításáról. Helyi problémák is A tömegoktatás négy évvel ezelőtt kezdődött országszerte a szakszervezeti mozgalomban — üzemekben, intézmények­nél, munkásszállásokon — olyan dolgozók részvételé­vel. akik más politikai okta­tásban nem vettek részt. A beszélgetéseken szóba ke­rültek az időszerű nemzet­közi és hazai eseményeken kí­vül a helyi problémák is. Ez a kötetlen tanulási forma si­kert aratott. Évről évre több és több dolgozó érdeklődését kelti fel a közügyek, a haladó eszmék megismerése iránt. In­nen már egyenes út vezet egy fokkal tovább, a magasabb színvonalú politikai vagy szakmai iskolákhoz, eseten­ként a pártoktatáshoz. Az elmúlt oktatási évben a csaknem hétezerré növekedett politikai iskolákon nagyobb volt az érdeklődés a közügyek, a közösségi problémák iránt, vitatkozóbb légkör alakult ki, mint korábban. A főbb témakörök közétar­tozott a Munka Törvényköny­vének megtárgyalása, a szak- szervezetek érdekvédelmi te­vékenysége, a szocialista er­SZIGETCSEP KÖKÉNY-SZILVA A KOPÁR VIDÉKEK ÚJ GYÜMÖLCSE Az erózió pusztította kopár domboldalakra, terméketlen talajokra nemesítenek új, gyümölcsfajt a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán. . Egyik szülője a kökény és a zöld- ringló keresztezéséből szár­mazik, s a Szovjetunióból ke­rült a szigetcsépi nemesítő te­lepre. a másik szülő a köz­kedvelt hazai kékszilva. A hármas keresztezésből eddig 12 utód jött létre, s mindegyik más-más termést hozott. Van, amelyiknek a gyümölcse majdnem olyan ki­csi, kemény és ízetlen mint a kökény, néhány pedig szép formájú és színű-, meglehető­sen jó minőségű kékszilvát érlel. Csaknem olyan igényte­lenek, hideg- és szárazság- tűrőek mint a „kősziklán is megélő kökcnybokor”. Éppen ezért Ígérkeznek al­kalmasnak arra, hogy megho­nosodjanak azokon a vidéke­ken, főleg az északi megyék­ben, ahová most messziről kell szállítani a gyümölcsöt. I NAGYBÖRZSÖNYTŐL NAGYKŐRÖSIG MÁV-csodával a tanyákig (5.) keltettünk. Mellettünk a pá­don magas szikár öregember ■ült, zöld ellenzés vászonsip­kában, és egy kövér asszony. Az öregember többször végig­nézett rajtunk, aztán órazse­béből előszedett egy hatal­mas ezüst órát és megnézte. Az óra állt. — 11 óra 20 — segítette ki barátom, B., az öreget. Az öreg komótosan beiga­zította az órát. — Szép — mondta B., és az órára mutatott, amely való­ban szép volt, és hiányzott róla az üveg. — Száz pengő volt az ilyen azelőtt — modta az öreg. — Nyolcvan fillérbe került egy kiló hús — mondta az asszony. — És egy hatosért nyolc zsemlét adtak, de nem ám ilyen nyeszletteket. — Nem ám ilyen nyeszlette­ket — Nem is tudják a mai fiatalok — folytatja az öreg — milyen jó világ volt a régi. B. rám kacsint. — Ebből azonnal nemzedé­ki vita lesz — mondja. Az öreg hátra tolja kopasz fején a sipkát. Belelendül. — Semmi pénzért nem len­nék most fiatal, még akkor sem, ha tíz fiatalságot kap­nák vénségemért. — Miért nem bácsikám? — kérdezi B. — Ez kérem nem ifjúság. Mi kérem tizennégyen vol­tunk testvérek és mi tud­tuk, mi az igazi boldogság. Délutánonként kimentünk métázni... Tudják most, hogy milyen szép játék a méta? Nem tudják. Na lát­ja .. Mi kérem még egy szem cukornak is tudtunk örülni, az volt az igazi boldogság. Most nem tud a fiatalság sem­minek örülni. Csak inni tud­nak. — Tisztelet a kivételnek — néz rám bizonytalanul az öreg. — De úgy igaz, ahogy mondom: A mai fiatalság a züllés útjára lépett. A lá­nyoknak már a térdük is ki­látszik a szoknyából... Azt hiszem ennél többet nem is kell mondanom. Ezeknek már semmi sem elég. — Ezeknek már semmi sem elég — ismétli fejhangon a kövér asszony. — Az én Pi­tyukéin tízéves, a napokban jól elvertem, nem sír ám, ha­nem azt üvölti, hogy felje­lent. — Hogy feljelenti a tulaj­don szülőanyját? — vörösö- dik el az öreg, — Az én apám úgy elvert minket, úgy meg­taposott, hogy még most is érzem a hátamon. És így lett belőlem ember. Ezek meg... — legyint. Néhány óra múlva Nagy­kőrösön vagyunk. Nyugalma­san terül el a város. Itt már semmi nem emlékeztet a hegyvidékre, más világ. Meg­csodáljuk a barokk városhá­zát, amelynek erkélyéről va­laha Kossuth beszélt, a re­formátus templom szép tor­nyát, és a város legdivato­sabb presszójában, a Vénusz­ban kávéztunk. Találkozunk S-névéi, egy fiatal orvos szép feleségével, beszélgetünk a helybeli költővel, aki elmélóz- va írja napszámra verseit, aztán ismét sétálunk a város utcáin. A naplemente rózsa­színűre festi a tornyokat, szombat este van, a főutcán hullámzik a tömeg. Minden­ki megy valahová, vagy jön valahonnan, s ha sétál is, tudja hová fog megérkezni, családhoz, albérletbe, — egy­szóval Nagykőrös otthon van. Csak mi kószálunk a kis há­zak között, a szűk utcákban magányosan. Szeretném be­keríteni, megismerni a várost. Ismét beszédbe elegyedünk kocsmákban, utcán, a város mégis elzáikózik. Szép, nyu­godt és kiismerhetetlen. Sok mindenről hallunk, a nagykő­rösi öregek helyzetéről, az értelmiségiek unalmáról és érezzük, ezek csak az idegen­nek odavetett morzsák. Az egyetlen elégtétel, hogy a nem éppen szép, de tiszta szál­lodában végre ágyban al­szunk. Illetve csak B. alszik, én hallgatom a földszintről felhallatszó mulatozást. Szomjas leszek, felöltözöm és lemegyek. Éjjel 12 óra van. Az utcák üresek. Az ét-r teremben tetőpontjára hág a hangulat. Részeg üvöltözést igyekszik túljátszani a zene­kar, az asztalokon tócsák, ci­garettafüst. Málnát . rende­lek. A pincérnő mosolyog, és együttérzést keresve néz rám. — Nagyon nehéz itt ilyen­kor — mondja. Másnap reggel elindulunk a tanyavilágba. Motoron, gya­log, kerékpáron mennek a vá­ros felé, fehér ingbe, sötét öltönybe, nylon ruhába öltö­zött tanyasiak. Dolgozik a kombájn, néha elporzik az úton egy maszek rendszámú gépkocsi. Szekér zörög mögöt­tünk tejeskannákkal. A kocsis megállítja a lovakat és fel­vesz. Aztán felvesz még egy asszonyt is a fiával. Az asz- szony feketében. A reggeli miséről igyekeznek visszafelé. Zörög a kocsi, csörögnek az üres kannák. A tanyai életről beszélgetünk az asszonnyal. A házukban nincs villany, tek- nőben mos. faszénnel vasal. De van Moszkvicsuk. Azt mondja, nem cserélné fel sem­mivel a tanyai életet. Hozzá­szokott, jól élnek, csak plety­kától mentse meg az^ isten. Kilométerre egymástól' állnak a házak. Ahogv körülnézünk, ismét hatalmába kerít a természet csodája. Talán nem is vélet­len, hogy őseink lapos ko­rongnak hitték a földet. A vi­lág itt lapos korongnak tűnik, s mint sajtbúra nehezedik rá a tiszta kék ég. Leszállónk a szekérről. Ott fekszik előt­tünk szétdobált fehér tanvái- val egy különös világ. Hat nap alatt a hegyvidékről jöt­tünk ide. 900 méterről eresz­kedtünk alá. Utaztunk szeké­ren, buszon, vonaton és trak­toron is, mentünk gyalog. Be­szélgettünk hosszan s röviden, fiatalokkal és öregekkel, s itt e különös égbolt alatt kellett rájönni, nemcsak egy ország, egy megye is kiismerhetetle­nül gazdag. S arra is rá kel­lett jönni, hogy megismerni sem nagyon lehet. Ahol em­berek élnek, minden mozog és változik. Nádas Péter Mivel sokat utaznak az emberek, sokat és gyakran szidják a MÁV-ot. Lehetséges, hogy bennünket a véletlen szerencse segített? B., aki a MÁV lelkes híve és védelme­zője, azt mondta, így termé­szetes, csodák nincsenek. Én mégis csodára gyanakodtam és a hihetőség kedvéért köz­löm, a MÁV-csoda pontos adatait: Vácbottyánból indu­lás 6,25-kor. Érkezés Veres­egyházra 6.35-kor. Indulás Veresegyházról 6.37-kor, ér­kezés Gödöllőre 7,04-kor. In­dulás Gödöllőről 7,08-kor. ér­kezés Pécelre 7,55-kor. Sehol egy perc késés. Mintha maga isten irányította volna a köz­lekedést. Pécelről gyalog in­dultunk Maglódra. Tíz óra­kor érkeztünk oda. 10 óra 10- kor indult autóbusz Monorra. És 11 órakor már a monori pályaudvaron voltunk. Szé­dültem. Alig négy óra alatt értünk Pest megye egyik fe­léből a másikba. Persze, nem Csupán a csoda volt szédítő, más volt itt a levegő, nehe­zebb és puhább, mások voltak az emberek, nyugodtabbak és kedélyesebbek, s bármennyire furcsa, még az ég színe is más volt, halványabb kék, kissé sárgás. Ültünk a pályaudvar padján, a levegőváltozástól I megszédülve. Asszonyok ültek ; szemben velünk, nézték fur- I csa öltözékünket, kuncogtak I és összesúgtak. Ruházatunk i a hegyvidéken teljesen ter- i mészetesnek tűnt, itt feltűnést köles, az üzemi demokrácia, a szocialista brigádmozgalom kérdései. Különösen nagy vi­tákat váltott ki az év eleji ér­és bérrendezés. A foglalkozá­sokon a nemzetközi helyzet alakulása is az érdeklődés kö­zéppontjában állt; a vietnami, ghanai, indonéziai események kerültek rendszeresen napi­rendre csaknem valamennyi politikai iskolán. Igaz, a vita­szellem nem mindenütt ala­kult ki: voltak még úgyneve­zett „csendes” foglalkozások is, ahol vagy a részvevők kö­zönye, vagy a propagandisták gyakorlatlansága, itt-ott rossz módszere, esetleg túl magas mércéje volt az oka a valóban' „hallgatóknak” nevezhető je­lenlevők tartózkodásának. Növekvő akti vitái» A szakszervezeti politikai iskolák elmúlt oktatási ívadja egészében eredményes volt. i Ez az ideológiai irányelvek | feldolgozásán kívül annak az ■ együttműködésnek is köszön- i hető, amely a budapesti és megyei pártbizottságokkal jött létre az iskolák megszervezé­sénél. az oktatási terv össze­hangolásánál. A pártbizottsá­gok segítséget nyújtottak a propagandisták kiválasztásá­hoz, felkészítéséhez. Ez is bi­zonyítja, hogy a pártbizottsá­gok a szakszervezetek isko­láit a politikai oktatás szer­ves részének tekintik. A meg- növekedett érdeklődés a na­gyobb aktivitáson kívül a számszerű növekedésben is ta­pasztalható volt. különösen a vasasszakszervezet, a HVDSZ és a KPVDSZ által szervezett foglalkozásokon. Olyan szak­mában, is. mint amilyen pél­dául a bőr- és cipőipar, sike­rült jó eredményt elérni: az elmúlt évinél több üzemben szervezték meg a politikai is­kolákat, több részvevővei. A hallgatók 90 százaléka fizikai dolgozó volt, és 78 százalékuk nő. Jövő évi tervek A sikeres esztendő tapaszta­latai alapján ipegkezdődött az I960 67-es oktatási év előké­szítése. Az első és második évfolyamok foglalkozásain megtárgyalják majd az SZKP XXIII. és az MSZMP IX. kongresszusának határozatait, népgazdaságunk harmadik öt­éves tervét, sor kerül az új gazdasági mechanizmus vitá­jára. a falu szocialista fejlődé­sének kérdéseire. Hangsúlyos téma lesz a magyar szakszer­vezetek helye, szerepe és fel­adatai a szocializmus építésé­ben, a szakszervezetek érdek- védelmi tevékenysége, a szo­cialista brigádmozgalom, vala­mint az üzemi demokrácia tárgykörei. Varga Aranka Sándor bácsi, a párttitkár, aki egyazon személy Tarka Sándor elnökhelyettessel, két órával a déli harangszó után berobban a tsz irodájába. Most jött a búzaföldről. Öröm cseng a hangjában: — Már jár megint mind a három! Cselőkei József főagronó- mus felugrik íróasztala mel­lől, levágja kezéből a tollat, félresodor egy csomó papírt maga elől, egy szót sem szói, a szeme, az arca, a termete, az egész ember némán örül. Van jó' oka rá, mert a megint járó három nem más. mint a három kombájn, amelyik teg­nap állt rá az utolsó száz hold búzára. Ma estig befe­jezték volna az aratást, talán a 15 hold zabbal együtt, ha tegnap déltájt az egyik kom­bájn ferdefelvonója el nem szakad. Ma reggel meg a má­sik szerkezetében tört le egy fogaskerékből kis darab. így hát a búzát csak egyetlen kombájn vágta, csépelte, ha az időjárás engedte. Persze, hogy kitolódott az aratás be­fejezése. Most, hogy a szerelők ro­hammunkával gyorsan meg­javították a hibát, remélhető, ha egynapi késedelemmel is, nem marad holnap estig egy szál búza sem lábon. Hacsak..., mert megint ott lóg az eső a fejünk felett. * Földes György, a főkertész, ha egyáltalán lehetséges, a másik kettőnél még jobban örül. Hogyne. Amint vége az aratásnak, a szemet behordó három, meg a szalmabálázó vontató másik két traktor kö­zül egyet, talán kettőt is, meg­kap termelvényei szállításá­ra. Alig győzi már két trak­torral, három teherautóval és vagy nyolc fogattal. Szedik a sárgadinnyét, a zöldséget, az uborkát, a tököt, a paprikát, de légióként Fót hagyományos gyümölcsét, a paradicsomot. A Vörösmarty Tsz irodájának udvarára minduntalan bedübörög egy- egy vontató, kövein csattog a társzekereket húzó lovak pa­tája, hordják a sok fajta ter­ményt. Tisztes, idősebb, parasztem­ber, Sziráki István, a Vörös­marty vezetőségi tagja, pa­rancsnokol itt az udvarban, mint árudiszponens. Ezen a napon csupán paradicsombó! két vagon elszállításáról kell gondoskodnia, de előbb sze­menként osztályoztatni a re­keszekben pirosló gyümöl­csöt. Eldönteni, melyik kerül­het közvetlen fogyasztásra, melyik való a konzervgyár­ba. Kis kék füzet kandikál ki zsebéből, benne van abban; miből, mennyit vár a pesti Nagy vásártelepen a Zöldség- Gyümölcs Nagykereskedelmi Vállalat hajnalra, mennyit a konzervgyár, és reggelre a község ellátására a Fóti Föld­művesszövetkezet. — Mi ma már közvetlenül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents