Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-05 / 184. szám

A PIACON M0N0B°VIim _______ A PEST M E G y t ■ H I R, I A P K |J t Ó N K I AD Á S A V III. ÉVFOLYAM. 184. SZÁM 1966. AUGUSZTUS 5.. PÉNTEK Ahol már a jövőről esik szó Bénye az elsők között Az elmúlt napokban ülést tartott a bényei Népfront Tsz vezetősége. A vezetőség tag­jait és a meghívottakat Kun I^ászló főmezőgazdász tájé­koztatta az aratási és csévlési I munkákról, a jelenleg folyó j talajmunkákról, és a közeljö­vő feladatairól. Befejeződött az aratás a tsz-ben. Nem elsőnek, de az elsők között végzett ez­zel a munkával a tsz. rint szeptember 1-ig kell el­végezni. A tsz vezetősége a szocialista traktoros brigád jó munkája következtében lehetőséget lát arra, hogy ez a munka augusztus 15-ig befejeződjék. Segít ezen elképzelés meg­valósításában az is, hogy a tsz a közeljövőben kap egy MTZ erőgépet, egy tárcsát és egy láncos út- boronák Egységes volt a vélemény a vezetőségi ülésen abban a kér­désben is, hogjr minőségi mag­ágyat kell készíteni az őszi és a tavaszi vetések alá egyaránt. Le keli trágyázni minél több területet még az őszi vetéseb előtt. Szépek ezek a tervek, re­méljük valóra is válnak. <MJ| Havonta 22 ezer üveg szódavíz készül Elégedettek a fogyasztók Biztonságban dolgozik a maglódi szikvizüzem Csaknem mennyezetig érnek az üres szódásüvegekkel teli ládák a maglódi FMSZ 1. számú szikvízüzemében. Ép­pen most tölti őket Rakita János, az üzemvezető, aki né­hány percre abbahagyja a munkát, és szívesen ad felvi­lágosítást kérdéseimre. — Milyen mennyiségű a napi termelése? — Hát ezt pontosan nem tudnám megmondani, mert a megrendelések eléggé válto­zóak. Ecser és Maglód köz­ség üzleteit, vendéglátóhelyeit naponta kell ellátni friss szó­daszállítmánnyal. Havi össze­sítésem egyébként van erről, mely szerint harminc napon­ként átlag húsz-huszonkét- ezer üveg szódavíz kerül ki az üzemből. — Hónapokkal ezelőtt gya­kori panasz volt a két köz­ségben, hogy a szódavizet több esetben nem vagy csak igen nehezen tudták az üveg­ből kiereszteni. Más helyütt pedig érintés nélkül kifolyt a szódavíz az üvegből. Mosta­nában ilyen reklamációkról nem hallunk. Mi ennek a magyarázata? — Roppant egyszerű erre felelni: a szódavíz készítésé­nél az előírásoknak megfele­lően használom fel a szénsa­vat. Elődeim kevésbé tették ezt. A másik lényeges dolog pedig az, hogy a meghibáso­dott üvegekben nem hozok forgalomba szódavizet. Mint Rakita János mondja, tartályonként 20 kg szénsavat kap rendszeresen, melyből kétezer üveg szódavizet tud készíteni. Egyik problémája pillanatnyilag az, hogy csu­pán hétszáz normális üvege van forgalomban, s mintegy kétezer üvege pedig javításra szorul. Nyomatékosan kéri azonban a fogyasztóközönsé­get, hogy az elromlott szódás­üvegeket ne házilag javítsák meg, mert így nem veszi ész­re hirtelen a meghibásodást, ami a töltésnél robbanással is könnyen megbosszulhatja magát! Volt már erre ugyan­is példa, s az üzemvezetőt csak a szerencse mentette meg a komoly következmény­nyel járó balesettől. A maglódi szikvizüzem be­Manyika, a monori logar- üzem adminisztrátora, nem provokálta túlságosan a sze­rencsét. Heti egy szelvényt vásárolt, és ahogy mondani szokták, csak úgy „félkézről”* találomra ikszelt át hetenként más és más számot. Az évi szabadságát töltötte éppen, amikor a 30. játékhét nyerő­számait bemondta az üdülő mikrofonja. Manyikénak eszé­be jutott az otthon szerényke­dő egy szelvénye, és bár a számokra nem emlékezett, agytekervényei rögzítették a bemondott számokat. Amikor hazaért, elővette íróasztalából az iratok között szerényen lapuló szelvényét, és emlékezetére támaszkodva, örömmel állapította meg, hogy 3 találata van. Remek dolog lesz az a nem várt pár szá­járata előtt nemrégen beto­nozták le a kocsibeállót. Épí­tettek palacktárolót, új ajtót szereltek fel, a szennyvíz el­vezetésére pedig lefolyót ké­szítettek. A nem éppen kevés­nek számító munkát Rakita János végezte, társadalmi se­gítséggel. S ha még mindeh­hez hozzászámítom azt, hogy az üzem töltőhelyisége is szé­pen kifestett, a javítóműhely­ben is szemet gyönyörködtető rend, nyugodtan állíthatom, hegy gondos gazdája van en­nek az FMSZ-termelőüzem- nek Rakita János személyé­ben. Velkei Árpád zas, lehet, hogy még 5—600 fo­rintot is fog fizetni, biztatták őt a kollégák. Szabó bácsit, a Kefegyár és Logarüzem albi- zományosát kérte meg, hogy vigye be az OTP-be, nézzék meg hogy van-e rajta valóban 3 találat. Szabó bácsi örven­dező arccal hozta a hírt: — Na, Manyika, magának nem pár száz, de 13 000 forint üti a markát, mivel a szelvé­nyen nem három, de 4 találat van! A meglepetés nagy örömet akozott az építkezési gondok­kal küzdő Ácsai Jánosaiénak. Gerendára, cserépre változik át hamarosan a 3,30-as lottó- szelvény. Tanulság: lehet csalódni, kedves lottózók, kellemesen is, no persze, egy kis szeren­csével. (reiter) A kézzel aratott gabona cséplése és a borsóé van még hátra. Jól szervezték az aratá­si munkát a tsz-ben. Ezt igazolja az a tény is, hogy kombájn-meghibásodáskor — ami igen kevés esetben for­dult elő — az erőgépek azon­nal ráálltak a talajmunkák végzésére. lgy a gépek kihasználása gazdaságosabb, jobb volt. Hibaként említette az aratás­nál a főmezőgazdász, hogy a kézi aratók egy része bandá­ban aratott és igy nem volt elég intenzív a munka üteme, ezért elcsúszott egy kicsit a kézi aratás. A terméseredmények a kö­vetkezőképpen alakultak. — Árpából sajnos a tsz nem érte el a tervezett és várt ered­ményt. Ennek okával a veze­tőség később még foglal­kozni fog. Búzából megvan a terve­zett mennyiség, sőt körül­belül 260 mázsa többlet is mutatkozik. Rozsból is meglesz a tervezett mennyiség. A soron következő sürgős tennivalókat is megjelölte a főmezőgazdász, melyet a ve­zetőség is jóváhagyott. A kézzel aratott gabonát osztagba kell hordani és meg kell kezdeni a cséplését. Ugyancsak sürgősen asztagba kell hordani a borsót és csép­lését meg kell kezdeni. Igen sürgős a Zsigeni dűlőben levő széna kazalba hordása. Jó ütemben, a kampány­terv szerint halad az ara­tás utáni munka is. A 718 hold kalászos tarló kö­zül csak 138 holdról nincs lehúzva a szalma. Elvégezték 417 hold tarló szántását, őszi vetés alá elkészítettek, illetve felszántottak több mint 200 holdat. Sajnos, ez évben is ka­lászost kalászos után kell vet­niük. A nyári mezőgazdasági munkákat a kampányterv sze­Kellemes meglepetés ANNA-BÁL PÉTERIN Péteri község dolgos népe a nyári nehéz munkából kicsit kizökkenve ünnepelte szom­baton a hagyományos Anna- bált. A kisvendéglő eléggé gyér propagandája mégis el­jutott a község majdnem minden lakójához, amit bizo­nyít, hogy már a bál előtt töb­ben igyekeztek maguk, csa­ládjuk és barátjaik részére asztalt biztosítani. A bál — bár egy kicsit von­tatottan indult — aztán annál jobban sikerült. Áll itt is az a magyar közmondás, hogy „minden jó, ha jó a vége”. Hogy ez így van, illetve volt — bizonyítják az alábbiak. A szombaton este megkez­dődött bálnak vasárnap haj­nalban 5 órakor lett vége. Sokan még ekkor sem akar­ták elhinni, hogy már befeje­ződött. A telt ház mellett tar­tott Anna-bálon rekordfo­gyasztás volt: 40 adag halász­lé, 30 adag rántott szelet, 15 adag rántott hal, 45 adag sült hal, tíz hektoliter sör, két hektoliter oor, 40 liter rövid­ital talált gazdára. Rekordnak számít a forgalma is. Elérte a húszezer forintot. Végezetül, de nem utolsó­sorban, a jó hangulatért di­cséret illeti az üllői Suta ze­nekart, s természetesen a rendezőket, a szervezőket, a kisvendéglő vezetőjét, Szabó- nét és munkatársait. Villáminterjú az országos horgászverseiiyröl Vasárnap a soroksári Duna- ágban bonyolították le az or­szágos horgászversenyt. A gyömrői horgászok négy fel­nőtt és egy ifiversenyzővel képviseltették magukat. A legeredményesebben Júzsa László ifi szerepelt. — Mit fogott? — Húsz darab keszeget s ezzel minden bizonnyal a har­madik helyet szereztem meg. — A felnőttek? — Nekik nem volt szeren­cséjük. Egyetlen hal sem akadt horgukra Nekem jó volt halászni a Dunában, hi­szen nem először csináltam. Bezzeg, aki először próbáiko- | zott. nem akadt a horgára semmi... (g.) MAI MŰSOR MOZIK Monor: A fehér asszony (széles). Vecsés: Mindenki haza (széles). Súlyos közlekedési baleset a 4-es műúton Szerdán a déli órákban sú­lyos baleset történt a 4-es műúton, a volt Jávorszki féle vendéglő előtt. Egy német gyártmányú Taunus személy- gépkocsi belerohant egy AFORT tehergépkocsiba. A szemtanúk a következőképpen látták az esetet. Susánszki Lajos, nyugdíjas MÁVAUT autóbusz vezető: — A Taunus előzésben volt, amikor az útpadkán veszteglő AFORT tehergépkocsi, kellő körültekintés nélkül meg­akart fordulni — kihajtott az Hírek a versési Ezüst kalász Tsz-bül A napokban két vagon bur­gonyát adtak le terven felül exportra, a MÉK számára pe­dig paprikát, uborkát, vala­mint a konzervparadicsomot szállítják, jelenleg azonban göngyöleghiánnyal küzdenek. ★ A tsz új elárusítóhelyet állít fel Budapesten, Vecsésen pedig a két vasútállomás mellett lé­tesített ideiglenes elárusítóhe­lyet a község lakosságának zöldségellátására. országútra. Véleményem sze­rint, a Taunus szemfaygépko- csi vezetője nem hibáztatható, mert későn vette észre a sza­bálytalanul eléje bukkanó te­hergépkocsit, s ezért nem tu­dott megállni. Hegedűs Gyula motorszere­lő: — A személygépkocsi nem ment túlságosan gyorsan, úgy 60 kilométerre becsültem. Amikor előzött, akkor még nem láthatta az ÁFORT gép­kocsi szándékát, amikor meg észrevette — már késő volt! Véleményem szerint azonban, döntő lehet az előzés, a köve­tési távolság, valamint az AFORT tehergépgocsi indexé­nek jelzése. A nagyobb hibás mindenesetre az AFORT-gép- kocsi sofőrje. Felelőtlen volt!-Jk A Taunusban öten ültek. Egy Svédországba kiván­dorolt magyar férfi családjá­val és szüleivel. Albertirsáról jöttek és rokoni látogatásra indultak. A svéd fiatalasszony valamint magyar anyósa sú­lyosan, ketten könnyebben megsérültek. A mentők mind a négyüket a baleseti sebészetre szállították. A rendőrségi vizs­gálat folyamatban van. <h.) Befejezték az aratást Az utolsó re.det vágja Szűcs Károly, a nyáregyházi Béke Tsz-ben. (Foto: Turáni) Sportportré : Húsz év a pályán Húsz év nem kis idő, külö­nösen egy sportoló életében. Húsz évet a pályán eltölteni nem kis teljesítmény. Tóth Pál, a vecsésiek kitűnő játékosa idén jubilál. Két évti­zede kezdte meg labdarúgó pá­lyafutását a SZAC kölyakcsa- patában. És Tóth Palinak nincs szégyellnivalója. Nagy­szerű labdarúgó múlt áll mö­götte. Két évet töltött az MTK- ban. Az MTK akkoriban má­sodik fénykorát élte. Az „aranycsapatba” nem tudott bekerülni. Ez a két év mégis nagy szerepet játszott pályafu­tásában. A „nagyoktól” nagyon sokat lehetett tanulni és Tóth Pali szorgalmas diák volt a labdarúgó pályán. Aztán ki­lenc év a KISTEXT csapatá­ban. Ragyogó, küzdelmes, em­lékezetes NB Il-es találkozók sorozata. Labdarúgó pályafu­tásának a felét itt töltötte, ért­hető, hogy ezek az évek a leg­emlékezetesebbek számára. De az élet sokszor hálátlan. Volt már rá példa, hogy aki olyan sokat tett csapatáért, rosszemlékű búcsút vett tőle. De Tóth Pali harminc éves korában sem akarta abbahagy­ni a labdarúgást, örömmel jött Vecsésre — és a vecsési fiúk rövid idő alatt szívükbe fogadták ezt a rokonszenves sportembert. — A legszebb jubileumi ajándék az lenne — mondta a jubiláns — ha sikerülne a vá­gyunk: feljutni az NB Ill-ba. Aztán? Ki tudja, mi jöhet még? Hiszen olyan messze van még a 25 éves jubüeum. Mert Tóth Pali még ezt is pályán szeretné megünnepelni. (szatti) Tanács ülés lesz ma Gyomron kilenc órai kezdettel. Napirenden: a tsz soronkövetkező feladatai és az 1966. első félévi költségvetés, valamint a bírósági ülnökök beszámolója. Ezúton mondok hálás köszö­netét rokonoknak, jóbarátoknak, munkatársaknak, az utca lakói­nak és az összes ismerősöknek, akik férjem temetésén résztvet tek, sírjára koszorút. virágot helyeztek és fájdalmamat eny­híteni igyekeztek. özv. Róth Ernöné, Monor. Ariadne fanalán Az idős asszony, hogy• idejét eltöltse, horgolni szokott. Hosszú, keskeny ujjai alól csodaszép min­tájú csipketerítők kerülnek, elő. Órákig ül a székben, fáradt szemhéjakkal figyeli a külföldi képeslapok min­táit, míg ujjai fürgén per­getik Ariadne fonalát. S ekkor közelről fel­hangzik a rádióból Bach oratóriuma és dübörgő hangorkánná erősödik. Ez a bal oldali szomszédja. Ezzel a bábeli hangzavar­ral még megbirkózna vala­hogy: ha tűrhetetlen a zaj — becsukja az ajtót, abla­kot, elzárja az éltető nap­fényt, levegőt egészsége elől. Mit tehet mást. Gyű­löli a haragot, a veszeke­dést, a békétlenkedést. In­kább visszavonul... Jobb oldali szomszédja- egy kedves fiatalember, kereskedelmi dolgozó. Rit­kán van otthon, s ez idő alatt sógornője a főbérlő. Ha amott a bömbölő rádió, emitt miért nem lehet egy füstölgő tűzhely — kint a gangon —, amely árasztja a széngázt? De még ez is kibírható, csak ne bújna meg sápadt irigység a kellető mosoly mögött. Nem értem, hogy mindez miért? Egy beteges, pihe­nésre vágyó idős asszony nyugalmát milyen érdek teheti tűrhetetlenné? Talán a lakása, amelyért huszon­öt forintot fizet, immár tizenöt éve? Vagy férje mozgalmi munkásságának sikere? Nem tudom. Az idős asszony nem panasz­kodik, sőt védi szomszéd­jait. De belül, érzem — fájj a szíve, a lelke. Hogyan kellene segíteni rajta? — gondolkodom. Nagyon egyszerűnek lát­szik és még sem könnyű, i Szóljon nekik? Mondja' meg, hogy kíméljék, vi- j gyázzák egy kicsit nyugal­mát, elfáradt életét, hiszen ’ egyszer — talán — ők isi megöregszenek? Látom te­kintetét, azt gondolja: hiá­ba való, nem értik meg, kötelezőnek vennék. Pedig Ariadne fonala csak így vezetheti el a megbékélt pihenéshez, nyugalomhoz! (h.)

Next

/
Thumbnails
Contents