Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-30 / 204. szám

ft at uccut hírlap 1966. AUGUSZTUS 30., KEDD Olyan alacsony, mint a pesti rakpart Feltöltéssel és gátak építésével elhárítható a campingek árvlzveszedelme Az áradás az idén is alapo­san összekuszálta a Dunaka­nyar Pest megyei szakaszán létesített új, első osztályú cam- ptngekkel kapcsolatos elgondo­lásokat. A múlt évben, mint emlékezetes, a szokatlanul nagy arányú és hosszantartó áradás miatt be sem fejez­hették a kitűzött időre a pap­szigeti, a nagymarosi és a leányfalui camping építését, így aztán ezeket át sem adhat­ták rendeltetésüknek, az idén pedig az augusztusi áradás ve­tett idő előtt véget ezekben a nyár elején végre megnyílt új sátortáborokban a szezonnak. A Duna megáradt vize úgy el­borította a Papszigetet, a leányfalui és a nagymarosi camping területét, hogy mindhármat ki kellett ürí­teni. El kellett hagyniuk a tábort azoknak a külföldi vendégek­nek is, akik részt vettek a Nemzetközi Comping és Kara­ván Szövetség, a FICC nagy­sikerű magyarországi kong­resszusán, és utána itt kíván­ták eltölteni nyári szabadsá­gukat. Köztük volt F. Ch. Baumgartner is, a FIC elnö­ke, aki a debreceni autókong­resszus után, visszatért a pap­szigeti campingbe és az volt a terve, hogy néhány hetet tölt a nagyszerűen fölszerelt tábor­ban. Az országot azért nem hagyta el, mert annyira meg­szerette a Dunakanyart, hogy szabadságának hátralévő ré­szét itt kívánja eltölteni. Nem érintette a nyári ára­dás az érdi és a sződligetí. camping életét, mindkettőben zavartalanul tart a szezon csaknem „telt házak”-kal, és kapuzárásra csak az euró­pai atlétikai bajnokság le­zajlása után kerül sor. Az áradás nemcsak a forga­lom szempontjából okoz a papszigeti, a nagymarosi és a leányfalui campingekben sú­lyos károkat, hanem más vo­natkozásban is: eliszaposítja a táborok területét, megrongál­ja az épületeket és a berende­zéseket. Az iszap eltávolítása és a helyreállítás jelentős költ­séggel terheli a campingek jö­vő évi költségvetését. Ezekre a rendkívüli áradá­sokra senki sem gondolt, ami­kor kijelölték az új campingek helyét és hozzáláttak a ter­vezéshez, majd a sok millió forintos beruházást igénylő építkezésekhez, bár számolni lehetett volna az ismert vízügyi adatok eset­leges következményeivel. így a többi között azzal, hogy a Papsziget legmagasabb pont­ja körülbelül megegyezik a budapesti alsó rakodópart j szintjével. Ha tehát a Duna annyira megárad, hogy vize elborítja az alsó rakodó.partot, ami elég gyakran megesik, a Papsziget is víz alá kerül. Ezt az állandó jellegű veszedelmet csakis a camping területének fel- töltésével és megbízható gátak építésével lehetne elhárítani. A leányfalui és a nagymarosi campingek területének védel­mét feltöltés nélkül, csupán gátak építésével is biztosíthat­nák. A fővárosban a Római­parton épített camping feltöl­téséhez hetvenezer köbméter földet használtak föl. A pap- szigeti camping huszonöt- ezer négyzetméternyi területé­nek feltöltéséhez tizenöt-húsz­ezer köbméter föld is elegendő lenne. Értesülésünk szerint a Du­nakanyar Intéző Bizottság és a megyei tanács műszaki szer­vei az Országos Idegenforgal­mi Hivatallal együtt, már megkezdték a kérdés beható tanulmányozását. m. 1. TV-FIGYELO Érdektelen hétvége Érdektelen hétvégi progra­mok ... Azt hiszem ez a leg­találóbb megfogalmazás a te­levízió szombati—vasárnapi műsoraira. Szombaton este a Nagy siker volt sorozatban a magyar származású amerikai rendező, Kertész Mihály Casablanca cí­mű filmjét láthattuk, kitűnő szereposztásban. Ám a remek színészi játék sem tudta feled­tetni a forgatókönyv naivitá­sát. Bár csak ilyen egyszerű dolog lett volna a második vi­lágháború, mint ahogyan a film alkotói akkor elképzelték! A Casablanca akkor mégis nagy siker volt. De nem időt­álló, nagy siker. Elszürkült, beporosodott... Ami a televízió vasárnap es­ti műsorát illeti... Szeretem a sportot. De ami túlzás, az túlzás. Közel három hétig néz­tük a labdarúgó világbajnok­ság küzdelmeit. Éppen csak szusszanni jutott időnk, s máris elkezdődtek az úszó Európa-bajnokság közvetítései. S tartottak egy héten át. S háromnapos pihenő után ma már az atlétikai Európa-baj­nokság közvetítései következ­nek. Mondom, szeretem a spor­tot. Rendjénvaló, hogy köz­vetítse a televízió a nagy ver­senyeket. De az már túlzás, hogy vasárnap este, csúcsidő­ben, ráadásként még sportve­télkedőt is rendeznek, még­hozzá ilyen ötlettelen, semmi­képpen nem képernyőre kíván­kozó vetélkedőt. Amúgy is torkig vannak már a nézők a vetélkedőkkel. Igaz ugyan, hogy ez a legolcsóbb műsorok közé tartozik. (Még a díjakat sem a televízió adta!) Akkor is ... A közönség másra is kiváncsi lenne már.... p. p. GYÚR KO GÉZA: A kompresszor Elzácska könnyű nyári ruhában, idomai­nak teljes ingerlő pompájában fellátogatott otthonomba, hogy megtekintse a maga nemé­ben egyedülálló piszkavas-gyűjteményemet. Igaz, hogy piszkavasam sohasem volt, és ma sincs, de ezt Elzácska is sejtette, s a legna­gyobb mértékben zavarba jött volna, ha törté­netesen tényleg piszkavas-gyűjteményemet kezdtem volna mutogatni neki. Piszkavas nincs, de szerelem van. Magam mellé ültettem a drágát, könnyű nyári ruhájában, idomainak teljes ingerlő pompájában, mert bizonyos ese­tekben nem vagyok olyan, mint az oroszlán: szeretem, ha ingerelnek. Mondom Elzácskának, hogy: — Elzácska, azt hiszem, mióta ember él a földön, annyiszor elmondták már azt, amit én most mondani akarok. Azért engedje meg, hogy csak annyit mondjak és csak arra kér­jem ... Ebben a pillanatban felzúgott az utcán az úttestjavítók nemes céhének kompresszora ... — Mit mondott? — kiáltotta Elzácska, de én intettem, hogy várjon, mert amit mondani kell ilyenkor, azt nem szokás üvölteni. Leg­feljebb suttogni, ha már beszélni kell egyálta­lán. Ültünk hát egymás mellett, Elzácska könnyű nyári ruhában, idomainak teljes in­gerlő pompájában, és vártuk a kompresszort. Elhallgatott. — Édes, aranyos Elzácska ... Ott kezdtem, hogy amióta ember él a földön, annyiszor el­mondták már, amit én most el akarok monda­ni magának ... Egy szó, egy vágyakozás az egész. Meghallgatja ezt az egy szót? — Meg — sütötte le forró pilláit forró combjaira. — Mondja! — tette hozzá súgva. Es én... A kompresszor felüvöltött. Elzács­ka is. — Mit mondott? A vér, a felingerelt vér, agyamban kezdett disztingvált dühvé válni, de legyintettem, hogy várjon, mert amit ilyenkor mondani szo­kás, azt nem szokás üvölteni. Legfeljebb sut­togni. A kompresszor elhallgatott, és én megszó­laltam. — Nem kezdem elölről Elzácska ... — Ne is — pihegte az édes ... — Csak arra akarom kérni, hogy ... A kompresszor felüvöltött. — Mit akar? Mondja már! — sikoltott ver­gődő madárként Elzácska, de én intettem, hogy várjunk, amíg a kompresszor ... közben úgy éreztem, hogy menten megüt a guta. A kompresszor elhallgatott... és én már mond­tam is: — Azt akarom, csak, hogy maga ... A kompresszor felüvöltött. — Mit akar? — Hogy menjen a kegyetlen fészkes fenébe a... — üvöltöttem én is, de közben a komp­resszor elhallgatott, és hiába tettem a kezem a szivemre, a másikat az 6 szívére, adott egy hatalmas pofont, és felháborodottan távozott otthonomból, mert a mai férfiak, úgy látszik, csak azért visznek fel nőt a lakásukra, hogy káromkodva elzavarják. Mindennek egy esztendeje. Szolid, önmeg­tartóztató életet élek azóta, és még egy eszten­deig. Akkorra állítólag befejezik a munkáju­kat az útépítő céh tagjai — kompresszorukkal együtt. Mesterséges kőolaj A francia geológiai társulat egyik legutóbbi ülésén holland geokémikusok bejelentették, hogy mesterséges úton kőola­jat állítottak elő. Rothadó szerves anyagokból származó zsírsavakat agyagos földdel itattak fői és ezt az anyagot egy hónapon át 200 C fokon tartották. Az így nyert folya­dék kémiai sajátosságai a kő­olajéval azonosak. EZ IS OLASZORSZÁG MAGNO CSEREBERE Naponta számos magneto­fontekercset indítanak útba a Magyar Rádióból öt világrész különböző rádióállomásainak címére. A szalagok többsége zenei felvételeket tartalmaz. Ugyanakkor a Bródy Sándor utcába is nap nap után érkez­nek zenei felvételeket tartal­mazó küldemények a világ 115 rádióállomásától. Évente általában csaknem 20 ezer perc zenét „tesz postára” a budapesti adó, s külföldről 16—17 ezer perc­nyi zenét importálunk. Az év első felében 58 külföldi állo­más részére 161 küldemény indult útnak a Bródy Sándor utcából. A legtöbb magyar zenét Prága kérte. Brüsszel tavaly például több mint száz koncert anyagát vásárolta meg. Az idén a rá­dió cserepartnere lett a török- országi, a San Francisco-i és a nyugat-berlini rádió, valamint több dél-amerikai állomás. Nemrégiben kérés érke­zett a magyar rádió címé­re Teheránból is. Mint ismeretes, az iráni sah a közeli hetekben Budapestre látogat és ebből az alkalomból a teheráni rádió több magyar zenei műsort akar bemutatni. / Jelenet a filmből Olaszországot sokan ismerik. Részint turistaként járták csodálatos 'tájait, ismerkedtek nevezetességeivel, vagy csak olvastak, hallottak csodálatos látnivalóiról. Ezúttal a kame­rák egy más világot mutatnak be a nézőknek. Olyan látvá­nyosságokat, amelyet nemcsak a külföldi turisták nem ismer­Az Ember és az Éjszaka A z éjszaka mindenütt sötét, s mégis: hány féle lehet ez a sö­tét éjszaka. A békésen pihenőt puha palásttal befedő, s komor, gyilkot rejtő. Csillagokkal sziporkázó, s égő falvak rőt fényével ijesztő. Csendes és elviselhetetlenül zajos. Virradatot ígérő és kibírhatatlanul hosszúra nyúló. A természet mindenütt egy­formán méri sötét és világos válta­kozását: a világmindenségben sem­mi sem mozdulatlan. A természet törvényeit az ember másítja meg, s teszi elviselhetetlenné, vagy pirka- datot ígérővé a történelmi napszako­kat. Mi mindent hordott és hord ma­gában a történelmi sötét, s mennyi könny, kín, vér kellett ahhoz, hogy megláthassák, meglássák az embe­rek a napot. Az embert pithecant­hropus korától kíséri a félelem az éjszakától: az embert előember ko­rától kíséri a vágy, az elszánás, hogy legyőzze az éjszakát. Voltaic és vannak bátrak, voltak és vannak gyávák is. Bátrak, kiket az éj sötétje sem riaszt vissza, s gyávák, akik pisszenni sem mernek, ha sötét az ég felettük. Sokféle az éj: hány féle az ember!? Okoskodás — intem le magam —, a történelmet társadalmi törvényszerűségek hatá­rozzák meg; megállj — mondom ma­gamnak —, de hiszen, kik szabják meg, e törvényszerűség útját? Az éjszaka csak addig terpeszkedhet a történelmi égbolton, míg kevesen vannak azok, akik nemcsak álmo­doznak, hanem tesznek is azért, hogy meghozzák a virradatot. Ten­ni? Mit? Olyan sokféle akarat szövi át a glóbust, s oly sok helyen úr még a sötét! Terítsd magad elé a térké­pet, s rajzolj piros karikát oda, ahol nyugtalan a világ, ahol a sötétség martalócai küzdenek a világosság erőivel. Mennyi piros karika! Milyen nyugtalan világ! És milyen elszánt világ: elszánt a harcra, a küzdésre, a halálra is, ha ezzel hozhatja meg a virradatot. ilág: az ember. Mert általa és V akik a történelmi tegnapot, a rab­lást, a leigázást, a más népek feletti uralkodást szolgálják: vannak — és mind többen vannak —, akik a holnapra tették fel az életüket, a szabadságra, a függetlenségre, a népek közötti egyenlőségre és ba­rátságra. Az éjszaka nehezen húzó­dik vissza, talpalatnyi földet is csak harc árán ad fel. Kíméletlen, eszközeiben nem válogatós: júdás- pénz az árulónak, vérdíj a zsoldos­nak, napalm, gáz, mérgező vegy­szer, terrorbombázások. A világ nyugtalan pontjai közül a legvasta­gabb piros karikánál megtalálod a sötétség e szörnyű, emberekből álló, s mégis, elembertelenedésével tün­tető frontátvonulatát: igen, Vietna­mot. És e piros karikáknál ott látod magad előtt azokat is, akik szenve­dik, de nem félik e történelmi sö­tétséget, akiket terror sújt, bitó vár, s mégis, pillanatra sem adják fel a harcot. És tőlük északabbra azokat, akik már ismerik a történelmi nap­világ minden szépségét és melegét, s éppen ezért, meg déli testvérei­kért fogják a fegyvert, vállalnak ezernyi áldozatot, véreznek a sötét­ség dögkeselyűinek acélkarmaitól, de visszavágnak, és mind kemé­nyebben teszik ezt, szivükben a ha­zájukért harcolók, a testvérek tá­mogatására számíthatók erejével. A történelem nem ismétli önmagát, de vannak, akik szeretnék megis­mételni a történelmet: ám a törté­nelem megismételhetetlen. Vannak, akik kísérleti terepnek tekintenek más országokat, s próbabábuknak emberek millióit. A történelmi sö­tétség képviselői mesterséget csi­náltak a gyilkolásból, a háborúból szakmát, s e típus jellegzetes figu­ráit megdöbbentően nagy számmal jegyezte, jegyzi fel a történelem. Ám velük szemben százmilliók ne­ve sorakozik. É' í s e százmilliók nemcsak gyű­lölni tudnak, harcolni, küzde­ni a végsőkig, hanem megtanulták azt Is, hogy elválasszák egymástól a félrevezetettet, a közömböst, s az elszánt gyilkost. Egy ország, mely­nek vezetői oly sokszor használják a béke, szájukból hamisan hangzó szavát, megpróbálja uralkodóvá tenni a történelmi sötétséget. És egy másik, kettészakított ország népe szenved, de nem adja meg magát. Uj és új fegyverek, hadi- technikai eszközök ömlenek a föld­részre: különleges kiképzésű csapa­tok váltják fel az öldöklésben, pusztításban elfásultakat; a próba- háború eszköz és ember vizsgája, s a Vietnamnak nevezett földdarabon újra és újra elbuknak azok, akik jogot, törvényt, nemzeti szuveréni- tást taposva, a háború lapjára tet­tek fel mindent. Próbaháború?! Micsoda megcsúfolása az ember szónak! Mégis: zsoldosok és gaz­dáik mennyien vannak, akik a tör­ténelmi éjszaka legmélyebb régiói­ból bújnak elő, s népük nevében irtanak más népeket. I rtóhadjárat, napalm, romok, szenvedések ellenére nemcsak harckészségét őrzi töretlenül e nép, hanem emberi nagyságát is. Naponta robbannak a bombák, a gyilkolás megszállottái — kudarcaik nyomasz­tó súlyát hordva, a kivezető utat sorra eltorlaszolva — szárazföldi támadást követelnek Észak ellen, kórházak, falvak, iskolák pusztul­nak el, gyermekek, asszonyok vé­resen hullnak a porba, s akkor az éter hullámain e nép elnökének szavai szállnak messze: az őket pusztító zsoldosokat, bérgyilkoso­kat, s azokat, akik mozgatják e martalócsereget, nem azonosítják az amerikai néppel. A rádiószózat szavai mindennél jobban hangsú­lyozták, mi az, ami elválasztja a sötétség és a világosság harcosait, s mi az, ami összeköti a népeket. És a válasz? Újból bombák, ismét gyilkolás, romok. Az éjszaka mindenütt sötét — mormolom újra és újra magamban — s vannak, akik mindent meg­tesznek azért, hogy az éjszaka sö­tétjét megtöltsék rettegéssel. Van­nak, akik a történelemmel szemben akarnak történelmet csinálni: e tör­ténelem csak pusztulásuk históriája lehet. Pusztulásuké, mert vannak, akik tudják, hogy Ember és Éjsza­ka harcából, az Ember kerül ki győztesen, hogy a huszadik század országok, földrészek sokasága egé­ről űzte el a történelmi éjszaka sö­tétjét. A történelmi világosság katoná­jának lenni Vietnamban harcos­ként, tüntetőként az Egyesült Álla­mokban, bármiként a föld bármely pontján, egyet jelent az Ember név­vel. És ezt már százmilliók tanul­ták meg. Mészáros Ottó nek, de gyakran még maguk az olaszok sem. Hátborzongató és mulatságos képsorok váltják egymást a filmben. Hét asszony, hét öz­vegy és hét leány különös, erotikus tánccal próbálja visz- szahozni az életet a kígyómar­ta, haldokló öregemberbe. Prostituáltakat látunk, akik v rajokban lepik el a nagyváro­5 sok utcáit. Pedetasztákat szó- ^ laltat meg ezután a rendező — ^ Pasquale Primes — kifestett, ^ hosszúra növesztett körmű ^ „kétnemű” lényeket. Majd Ci- ^ ano gróf fia nyilatkozik a ri- ^ porternek nagyatyja, Mussoli- fcni képei között unottan „élet­6 elveiről”. Régi népszokáson ^ alapuló véres látványosságok $ követik egymást, a nyulak ün- § nepe és a kakaslefejezés. Ne- ^ héz lenne felsorolni mindazo- ^ kát a képeket, amelyekből ez a színes, kaleidoszkóp-szerű § film összeállt. ^ Kitűnő film, csak a kísérő ^szövegét tudnánk felejteni. A ^ legtöbbször feleslegesen ma- & gyaráz, kommentál, pedig a 5 képsorok beszédesebbek min- $ den kimondott szónál. Kár, ^ hogy ezzel alkotói lerontották ^ a film értékét. De ennek elle- ^ nére is érdemes megnézni. ^ Nemcsak látványosságáért, ta- i nulságáért is. | -------------------------­| Molyiildöző ultrahang ^ A gyapotültetvényekben je- ^ lentős károkat okoz egy éjjeli ^ lepke, a gyapotmoly. A dene- ^ vérek zsákmányul ejtik ugyan 8 ezt is — ha tudják. A gyapot- > moly ugyanis a denevérek ál- s tál keltett, tájékozódásra ^ használt ultrahanghullámo- $ kát érzékeli és menekül elő- § lük, így a denevérek elől is. 6 Ez a felismerés adta az ame- ^ rikai kutatóknak azt az ötle- ^ tét, hogy olyan ultrahanghul- S lámokkal, amelyek a denevé- 8 rek által kibocsátott hullá- ^ mokkái azonos rezgésszámú- $ ak, megkíséreljék „üldözni” a | gyapotmolyokat. A kísérlet ^ bevált. 1

Next

/
Thumbnails
Contents