Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-28 / 203. szám

1988. AUGUSZTUS 28., VASÄRNAP rt.nl jitei'fi MMap 7 Kamra-tányér—menü. FALKA AZ ASZTALON — HÁROM KONYHA — HÁROM ÍZLÉS Bármilyen elegáns is, bár­mennyire zászlólobogásos tap- sos, éljenzés is ez az esemény, s bármennyire is az újabb sportcsúcsok állnak a közép­pontban — a konyha szerepe előkelő maradt. Annál inkább, mert az előkészületek során nemcsak a napi beosztást és edzést, de még az étrendet is meghatározzák a célratörő bajnokjelölteknek. De hol az a szakács, aki ennyiféle ember­nek, s ennyiféle követelmény­nek eleget tehet. Nos nyugta­lankodni nem kell, hozzáértők állították össze már jóelőre a menüt, s állnak készen arra, hogy nap mint nap asztalra kerüljön a már írásban is ét­vágygerjesztő ebéd. Hogy ezt A hivatásos ifjú sportolók talán még tiltakoznának is az első pillanatban, de aztán ne­vetve bólogatni kezdenek. Az újságíró oszlopszállítás köz­ben találja a kék melegítés testnevelési főiskolásokat; más pályán kell most csúcsokat ja­vítani. Táblástól együtt fel­állítani a sok oszlopot, hogy lobogjon a zászló, útbaigazít­nem csupán az újságírói fan­tázia produkálja, arról meg­győződhet a kedves olvasó. Ám engedje meg azt is, hogy az étlap előtt néhány szót vált­sunk a konyhafőnökkel. — Milyen ízlés, melyik konyha az uralkodó? — Közép-európai, francia és magyar — választék szerint. Még érthetőbben: mindenki olyan menün él, amely gusz­tusának, s mindenekelőtt ed­zője parancsának legjobban megfelel. — Bőséges-e az asztal? — Nem hiszem, hogy bárki panaszkodni fog. Arról nem szólva, hogy fél és egész ada­got mérünk ki. Hiszen nyil­vánvaló, hogy a hosszútávfu­son in mu ru mi a Mmiii t-i v u felirat, vagy nemzetközien ért­hető rajz. Mire az első ven­dégek megjöttek, már túlju­tottak ifjú barátaink az Euró­pa-bajnokság első teljesítmé­nyén. Vigasztalhatja őket, hogy pár év múlva már ma­guk lehetnek egy nemzetközi találkozó ünncpeltjei. tők, vagy a kalapácsvetők más kosztot, több kalóriát igényel­nek, mint mondjuk a magas­ugrók. — Hány emberre főznek? — Legalább ezer ember na­pi ellátását biztosítjuk. Min­denekelőtt a sportolókét, de az újságírókét és kísérőkét is. — Mennyi fér a kamrába? — Már előre összegyűjtöttük és mélyen hűtve tároljuk a rendkívül nagy tételű, hét má­zsás bélszínt. Rengeteg állatot kellett levágni ahhoz, hogy ez a mennyiség összejöjjönl Bár­hogy is számolom, egy falká­ra való jószágot tálalunk itt a kedves vendég elé. Most pedig lássunk valamit az étlapból. Reggeli:, tga, kakaó, kávé, dzsem, vaj, zöldborsós omlet­tel, sonka tormával, zöldpap­rika és paradicsom kíséreté­ben. Ebéd: vitaminsnláta, máj­gombócleves, töltött sertéste­kercs, sónk ás rizs, vajas zöld­borsó ... (A folytatást a helyszínen olvashatják a részvevő ven­dégek.) Már nyitás előtt érzékelni lehetett, hogy nem lesz vala­mi nyugodt hely. Akár egy szálló „recepciójában” ott lóg­nak a számozott kulcsok, sora­koznak a nagy könyvek. Há­tul kapcsolótábla, ahonnan az egész földszint közvilágítását, párnázott ülőbútorokkal be­rendezett hallok, tárgyalószo­bák, ebédlők fénycsősorát igazgathatják. A portás szün­telenül mosolyog. Reményke­dünk benne, hogy nem fá­rad el s szívélyességre, szol- gálaíkcszségre soha nem kell lérni. Az elegáns hallban metszett üvegablak mögött ütött ta­nyát. Innen teszi szállító zsák­ba a vendégek képes üdvöz­leteit, leveleit. S innen biz­tosítja a jelentések gyors to­vábbítását a hírügynökségek­hez. Telefonfülkék sorakoz­nak s távírógép kész rá, hogy pillanatok alatt leko­pogja újságírók, szerkesztők, sportolók mondanivalóját. És ez a posta nyomja a levelező­lapokra a különleges bélyeg­zőt: „Atlétikai Európa-baj- nokság, Budapest”, Nem nagy boldogság, de így van: az ember többet lát lelki szemeivel, mint a valóságban. Az új épületeket övező te­rep már kisimítva, elrendez­ve. A figyelmes szemlélő azt is látja, hogy duzzadt fűma­gok borítják a barna talajt. De ez bizony még nem az a zöld pázsit, ami koszorúba foglalná az elegánsan modem épít­ményeket, Egy-egy táblán már kinőtt a fű, másutt mint­ha még csak most kezdődne a tavasz. Egy kicsit megkés­tek vele. Az évkezdő diákok­nak szép lesz a vidék. A kontinens is visszhangzik tőle. Először csak itt-ott tűnt fel, ma már filmhíradók, új­ságoldalak kürtölik világgá: Európa-bajnokság — Buda­pesten! A legszebb sportág, az atlé­tika legkiválóbb gyakorlói ér­keznek hozzánk. Holnap hiva­talosan is megkezdődik az erőpróba sorozat, amelyből mindenki győztesként re­ménykedik kikerülni. Az eredmények kiindulópontja és egy kicsit bölcsője is az új egyetemi város, a gödöllői diákszálló épületcsoportja. Vador.atúj falai közé fogadja, élellel-itallal jól tartja kedves, sok nyelvű vendégeit. Itt gon­doskodnak arról, hogy megle­gyen a sportkalória, nyugo­dalmas a pihenés és a kije­lölt időben. — edzésképpen — repüljön a gerely, dobbanjon a földet érő láb, port verjen a talajra zuhanó nehéz kala­pács. Az előkészület percei­ből próbáltunk megörökíteni néhány képet és dialógust. Némtudom.^ — Némtudom, némtudom — mosolyog a szőke kislány, és vitathatatlanul küzd, küsz­ködik zavarával. A sors úgy hozta, hogy ez a kétségtelt nül csinos, első fecske olyan „fo- gadóbizottság” körébe kerül­jön, amelynek tagjai nem be­szélik a franciát. Az viszont beszéli a magyart — a szótár­ból magolt egy szó erejéig. Keressük a tolmácsot, de nehezen kerül elő. A kislány az elsők közé tartozik, akik befutottak a gödöllői sporífa- luba. Nem kell eligazítás a látványhoz: tükrösen csillogó ablaksoruk, terméskővel, mű­márvánnyal borított falak, új utakat vízsugárral locsoló ko­csik, és sok kedves, várakozó ember. Ez a tolmács csak nem jön. Zavart mosoly, most már minden arcról. Aztán valaki meglátja a jelvényt a vendég kosztümjének hajtóleáján. Rá­mutat, s a maga jelvénykész­letéből előránt egy zöld-fehér Fradi címert. A kislány nevet és bólint; megérti Hogyne ér­tené! S másodperceken belül megtörtént az első jelvény- csere. Ezzel tulajdonképpen meg­kezdődött az atlétikai Európa- bajnokság. HÁZIVIZ1T Sportemberbe a professzor? Már messziről látni, hogy az új, utakon tisztes rangú dele­gáció halad. Azt vélhetnénk, idegen tájakról való emberek, de legalábbis a nemzetközi esemény főrendezői. Közelebb érve nem volt nehéz meggyőződni a tévedésről, de arról sem, hogy valóban tekintélyes poszton álló emberekről van szó, csak ép­pen háziak, idevalók. A rektor kicsi ember, s fürgén lépked az agráregyetem vezető professzorai között. Nem régen költözött ide. Új veze­tője az ország egyik legmodernebb egyetemi városának. Be­mutatkozunk: — Kiss Albert, rektor. — Üticél? — A nyitást megelőző órákban egy kis körséta, s ismer­kedés az új szolgálati hellyel. Nézzük a napsugaras, világos, kényelmes szállásszobákat. Az egyikben néhány percre leül a vezérkar. Elkészül a felvé­tel, s elhangzik még néhány kérdés. — ... Rendkívül örvendetes, egyben megtisztelő, hogy ilyen nemzetközileg is komoly eseménynek tudunk helyet biz­tosítani. Maga a tény is nagyszerű; olyan helyzetben vagyunk, olyan színvonalat nyújthatunk, amely megfelel az igények­nek ... — A tudományok embere, aki most egy vezető oktatási intézmény kormányosa, hogyan vélekedik a sportról? (Elmosolyodik.) — Úgy gondolom, a sport igen fontos ré­sze az életnek. Ügy is, mint időtöltés, úgy is, mint a testedzés. Régi dolog, most csak ismételni tudom, hogy a sport frissít, s lehetőséget ad az akarat erősítésére, s az ügyesség fejleszté­sére. — Erre most több mód kínálkozik ... — Külön öröm, hogy az otthonnyújtás kapcsán olyan sportlétesítményekhez jutott az egyetem, amely egyúttal az eddiginél jobb, vonzóbb alkalmat kínál. A pályák készen áll­nak, s az Európa-bajnokság után a mi fiataljainkon múlik, mennyire élnek az adott, kedvező lehetőségekkel. HANG A POLC FÖLÖTT Nem is vitatható, onnan szól. A könyvespolc fölül száll a szó, most éppen német nyel­ven: „Achtung, achtung.” Fi­gyelem, figyelem! De honnan érkezik? Nélkülözhetetlen kis szoba. Eléggé szűkre méretezett, mégis elegendő ahhoz, hogy mindenkit össszekössön, cél­hoz irányítson. Igaz, kell hoz­zá egy néhány rádiócső, erő­sítő, s természetesen mikro­fon is. A műszerész, az Elekt­roakusztikai Gyár megbízottja próbál most. Amennyire a helyen engedi, blokkot, ceru­zát ránt az újságíró és je­gyezni kezdi, amit a hang hi­vatásos embere mond: ... Nyolc hangvonalat épí­tettek, valamennyi végállo­mása a sok két-három szemé­lyes szoba. Az erősítők telje­sítménye: 640 watt. Aki nem hozzáértő, annak elég, ha any- nyit mondunk erről a teljesít­ményről, hogy a Hősök teré­nek hangosítását megoldhat­nák vele. A szobákban 310 kis hangszóró áll szolgálatkészen, hogy engedelmesen közvetít­se mindenki számára a stú­dióból elindított jelzéseket, így hívhat majd ebédre, va­csorára, edzésre, sétára. És az új világcsúcshoz. Az oldalt összeállította: Tóth György Fényképezte: Gábor Viktor Negyven éves gondolat Nyolcadszor rendezik meg a sportok királynőjének kon­tinensversenyét. Első ízben színhelye fővárosunk. Érde­mes emlékeztetni rá, hogy az EB gondolata nálunk született meg — négy évtizede. A Magyar Atlétikai Szö­vetség elnökének javaslata alapján 1934-ben — hosszú huzavona és csata utón — határozatot hoztak, az ese­mény megrendezéséről. Meg­bízták a magyar szövetséget a verseny szabályzatának kidol­gozásával. Német, olasz és lengyel szakemberek közre­működésével Budapesten ál­lították össze a kontinensek versenyének programját s ír­ták ki a szinteredményeket. A legtöbb bajnokságot a Szovjet­unió sportolói nyerték. A ma­gyar versenyzők 8 arany-, 1 ezüst- és 9 bronzérmet szerez­tek. Az Európa-bajnokságokon mindeddig 127 hazai atléta in­dult. Amerre csak nézek, a főépü­lettől az udvaron át, a most eltüntetett tornateremig min­denütt táblák terelnek: ,Szu­venír”, „Szuvenír”, „Szuvenír”. Már előre kínálják, ígérik az emlékeket, az emléktárgyakat, kiállításukról igazán példás ízléssel gondoskodott a Pest megyei Iparcikk Kiskereske­delmi Vállalat. Éppen ezen gondolkozunk, ebben gyönyör­ködünk, amikor — megtudva jövetelünk célját — valaki határozottan követelni kezdi: — Megkérem önöket, hogy ezt igazítsák helyre a lapban. — Miért, valami hiba van? — Persze hogy van! Az a hiba, hogy a hételeji újságban csak az iparcikket dicsérik. Tessék megnézni mellette a mi pultunkat, ez talán nem gaz­dag, nem szép? El kell ismerni, hogy nem­csak szép, de gusztusos is. A Vác és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat szál­lítja a csokoládét, a csemege­számba menő harapnivalókat, s a palackozott italok bőség­szaruba illő skáláját. Borból tizenöt fajta választékot kínál az üveg és címkesor. A kék­frankos csakúgy itt sorakozik, mint a KÖZÉRT üzletekben, népboltokban ismerős tolcs- vai... Az elmaradt dicséretért né­hány sor és kép a „helyreiga­zítás”. Európa Bajnokság Gödöllőn Oszlopba jnökság Park Posta Porta

Next

/
Thumbnails
Contents