Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-25 / 200. szám

Csemőben húszmázsás szőlőtermést várnak a Rákóczi Tsz-ben Terv: hatmillió bevétel A csemői Rákóczi Termelő­szövetkezetnek több mint négyszáz holdnyi szőlője van. Az elmúlt év közismerten gyenge termése után az idei kilátásokról érdeklődtem a termelőszövetkezet elnökénél, Szálkái Istvánnál. — Tavaly valóban jelentős kiesésünk mutatkozott szőlőte­rületünkön, s így a tervezett bevételnél lényegesen kisebb összeg származott szőlőből, borból. — Az idei év is gcmdokkal kezdődött. A belvizek, a kései tavasz késleltette a szőlőmun­kákat is. Ehhez járult a szo­katlanul esős nyár, amely szükségessé tette, hogy szőlő­ink két-'három permetezéssel többet kapjanak, mint más években. — Nem nehéz pontosan ki­számítani, mennyi többletkölt­séget jelentett a védekezés. Egy permetezés száznegyven­ezer forintjába kerül a terme­lőszövetkezetnek. — Az idei termés azonban nem vámolja meg a tagság jö­vedelmét. Az esztendő nehe­zén túl vagyunk. A befekteté­sek, a gondozás után most már a betakarítás ideje közeledik. — Előzetes becslések szerint holdankénti húszmázsás ter­mésre számíthatunk. Csak az a fontos, hogy zavartalanul folyjon a szüret. Igaz, hogy addig még egy hónap van hát­ra, s ez azt jelenti, hogy még harminc napig a tőkéken a szőlő. Kárt tehet benne a ma­dár, a darázs, az eső, rotha­dás, de azért bizakodunk a jó termésben. — Egyébként is minden le­hetőséget felhasználunk a tag­ság jövedelmének növelésére. Termelőszövetkezetünkben jól beváltak a primőrök. Csupán szamócából kétszázezer forin­tos bevételünk volt. — Jó eredménnyel működik három termelői borkiméré­sünk is. Igen szép eredménye­ket érünk el a szarvasmarha- és sertéshizlalásban. — Minden hónapban ponto­san fizetjük a harminc forin­tos munkaegységelőleget. Bí­zunk a hatmillió forintos szőlőtermésben, s akkor év vé­gére meglesz a negyven forin­tos munkaegység is — mon­dotta Szálkái István.-ssi Fiú vagy, Kati! Emeletes épület lesz ezen az udva­ron. Téglahalmaz virít az őszies nap­sütésben, s a ha­talmasra nőtt dud- vák mérges zöld­je mellé komo­lyodva frissen fes­tőit ólajbarna aj­tók támasztják a már deréknyi ma­gasra nőtt falat. A gyerekek né­gyen vannak. Mind szőkék. Tu­lajdonképpen erre figyelek fel. Ha­juk úgy csillog, mint a gyermek­láncfű pihekönnyű termése, ha a nap elé sodorja a szél. A fiúk a téglacso­món ülnek. A vékony arcú kislány arca szin­te átviláglik a napsütésben, s nedves nagy sze­mein meglátszik a felzuhogó víz ör­vényes, gyöngyös játéka. — Már csobog, kiáltja a fiúk fe­lé. A fiúk azon­ban nem törődnek vele. — Nagyon hi­deg, — kiáltja is­mét. Kezében pál­cával odamerész­kedett a vízhez és kedves ügyetlen­séggel dugta oda ujját a bőven öm­lő víz sugarába. — Vigyázz, Kati! Kati azonban már ordít. Bokáig csúszott a sárba, s most nagy köny- nyek hullanak a szeméből. Fehér harisnyája csupa sár. A fiúk gyorsan odaugranak hozzá és kisegítik a sár­ból. — Na, jól van Kati, lehetsz fiú. Gyere felenge­dünk a téglákra is. Ülnek hát a [ téglahalmazon, ló- bálják a lábukat. Kati pedig, hogy még jobban rá­szolgáljon a ki­tüntetésre, csöpp­nyi izmát muto­gatja, hogy — néz­zétek milyen ke­mény! Katit fiúsítot- ták. (ko) A Sok hűség semmiért című magyar film csütörtöktől va­sárnapig kerül bemutatásra a Szabadság Filmszínházban. A szocialista országok filmművészetéből ÚJ SOROZAT A TV-BEN Uj sorozattal jelentkezik a televízió szeptember 1-től: csütörtöki és vasárnapi napo­kon hat szocialista ország fej­lődő filmművészetének egy- egy reprezentáns alkotását mutatja be a nézőknek. A mű­sorban mindössze két olyan film szerepel, amelyet a mo­zikban is vetítettek. A sorozat első darabja — a világháború kitörésének nap­jára emlékezve „A hétköznapi fasizmus” című szovjet doku­mentumfilm. A román film- művészetet a „Négy évszak” című alkotás képviseli. „Őszi váltás” a címe a sorozat cseh­szlovák filmjének. Története a századforduló idején játszó­dik. A jugoszláv filmművé­szek a második világháború sötét napjainak emlékét idé­zik fel „Jó vadászatot” című filmjükkel, amelyet Milutin Kosovac rendezett. Szeptember közepén kerül sor az NDK televíziója „Dup­la vagy semmi" című, kétré­szes bűnügyi filmjének bemu­tatására. A sorozatot a „Tilos a szerelem” című magyar film zárja. F. hó 25-én csütörtök este 7 órai kezUettel az ABONYl MŰVELŐDÉSI HÁZBAN vendégszerepel a Jugoszláviai Ljubljana városból a „Tine Rozanc“ művészi együttes. Az együttes ezen előadásával viszonozza a két évvel ezelőtt Jugoszláviában véndégszarep- lő budapesti József Attila Művelődési Ház és az abo- nyi „Rozmaring” művészeti együttes látogatását. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLEPI JÁRÁS ES CEQu 1966. AUGUSZTUS 25., CSÜTÖRTÖK ----------------------------------------------T— „NAPRA KÉSZÉN" ÁLLNAK ­az abonyitermelőszövetkezetek Egy hét múlva szedik a cukorrépát - Jé! halad a mélyszántás, talajerőpótlás X. ÉVFOLYAM, 200. SZÁM — Az abonyi termelőszövet­kezetekben jó ütemben fqdy- tak a nyári mezőgazdasági munkák, s az őszi előkészüle­tekben sem mutatkozik lema­radás, — mondotta az Abonyi Községi Tanács elnökhelyette­se, Tarkó Sándor. — A Kossuth Termelőszö­vetkezetben már július 20- án befejeződött a gabona be­takarítása. Három nap múl­va vége volt a cséplésnek is. A szalmalehúzást, kazlazást is gyors ütemben végezték el. Látszott, hogy jól megszervez­ték a munkákat. — A betakarítás után ki­derült; hogy valamennyi közös gazda­ság teljesítette, illetve túl­teljesítette gabonatervét — a belvizes tavaszi időszak ellenére is. — Augusztus végéig min­den termelőszövetkezetben be­fejezik a vető- és mélyszán­tást, határidőre végeznek a szerves trágyázással is. A Kossuth Termelőszövetkezet­ben ezzel a munkával is szép teljesítményt értek el. A négyezer holdas gazda­ság szántóterületéből 500 holdnyi területet trágyáz­tak meg ebben a hónap­ban. — A magrépa cséplése a na­pokban fejeződött be. Jelen­leg négy SZ—100-as és hét lánctalpas DT-traktor végzi a mélyszántást a határban. A szövetkezetek vezetői úgy tervezik, mire az őszi betaka­rítás véget ér, befejeződik a szántás is az abonyi határban. A műhelyekben az őszi mun­kákra készítik elő a gépeket. A vetőgépek üzemképes álla­potban fognak a munkákhoz. Megkezdődött a gabona csává- zása is. A jövő héten a József Attila és az Űj Világ termelő- szövetkezetben hozzáfognak a cukorrépa szedéséhez, a Kos­suth Temelőszövetkezetben pe­dig a silózást kezdik el. A Kossuth Tsz-ben — úgy látszik — nem lesz gond a ta­karmánnyal, hiszen még az elmúlt évről is maradt lu­cernájuk, s most is 500 holdról takarították be a termést. A harmadik kaszálást mindenütt elvégezték, s a Lenin Tsz-ben kezdődik a negyedik kaszá­lás is. Most nem kell félni a téltől, minden tsz-ben a ta­valyi lucematermés kétsze­rese mutatkozik. Őszi árpából az Üj Világ Tsz-ben értek el jó termés­eredményt, s a Kossuth Tsz- ben Is azokon a területeken volt az átlagnál jóval maga­sabb gabonatermés, amelyet az elmúlt években trágyáztak. — Elsősorban a kazlazásnál mutatkoztak hiányosságok. Eb­ben a munkában a József At­tila Tsz-nél van lemaradás. Az Üj Világ Tsz-ben két mű­szakban is dolgoztak az erőgé­pek, hogy időben végezzenek a munkákkal. Most már az egész határ­ban „napra készen” áll­nak a munkákkal. A közelmúltban megtartották a közgyűléseket és küldött- gyűléseket is, amelyeken a termelőszövetkezetek féléves munkáját ismertette a vezető­ség a tagsággal — mondotta az abonyi tanács elnökhelyet­tese. Kis épületben sok tanuló IPARI TANULÓK MÉG JÖHETNEK A ceglédi iparitanuló-inté­zet a város egyik legkisebb is­kolája, amely mégis a legtöbb tanulót fogadja be. Ezekben a napokban már itt is az új tanévre készülődnek. — A szükséges nyári tata­rozások nagyobb részét diák­jaink végezték. Csupán a tor­naterem javítását bíztuk az Építőipari Ktsz-re, mondotta Czinege Imre igazgató. A javítóvizsgák most foly­nak az intézetben. A nyolc­száz növendékből hetvenen állnak most tanáraik előtt. Ez bizony elég magas bukási szá­zalék, s többek között arra vall, hogy nem mindig képes­ségeiknek megfelelő szakmát választanák a fiatalok. Egyes szakmák elméleti ok­tatásában fokozatosan új óra­rendet vezetnek be. A hasonló szakmákban tanulók számára összevonásokat végeznek, s így általános alapokra helye­zik a későbbi speciális okta­tást. Az új tanterv azonban még nem készült el minden évfolyam számára. — Az új tanévre még nem zártuk le a jelentkezést. Né­hány szakmában van még hely tanulóknak. Elsősorban az építőiparban és a vasipar­ban tanulhatnak mesterséget a jelentkezők — mondotta az intézet igazgatója. Néhány nap múlva ebben az iskolában is megkezdődik az új tanév, szeptember else­jén délelőtt 9 órakor lesz a tanévnyitó. OSTORNYELESEK Városunkban a Kossuth Fe­renc utcában is korszerűsítik a közvilágítást. A vasvázas villanyoszlopok tetejére helye­zik a modern ostornyeles lámpákat. Tomcsányi Sándor felvétele esik — jól esik Esik, Nemcsak a vak- lárma, a forgószél is általában nagy port kavar fel a kisvárosban. Mint például egy ilyen augusztusi, dörge­delmes esőzuha- tag előhírnöke. Ablakok csapód­tak be önkéntesen, nagy zörejjel, dö­rejjel 'amerre a szél elszáguldott, s vitt magával min­den mozgatható dolgot: papírt, új­ságot, virágszir­mot, hirdetőáll­ványt plakátostul. Aztán megeredt a zápor, mintha dézsából öntötték volna. A csatát vesztő visszavonu­lók nem menekül­hettek sebesebben, mint a lenge nyári öltözékü, eser- nyőtlenül fegyver­telen honpolgárok. Az egyik kapu alatti védett terü­leten vagy hatan értékeltük kere­setlen szavakltal az időjárás-felelős kaméleon termé­szetét. Csuromvi­zesen, bőrigázva penderült közénk a hetedik is. — Hát ez... hogy úgy mond­jam, jól esik. — kapcsolódik a té­makörbe, buzgón törölgetve az áb­rázatát. Vagy hárman torkolják le egy­szerre. — Még hogy jól esik? Esetleg ma­gának! De mi le­késünk a vonat­ról, és így várha­tunk — beáztatva — míg a követke­ző hazavisz.! Fene megette az ilyen maga-fajta jól- esik-et... — es fs,ssysssssssssssssss/sss/ssssfssss//sssssssssss//sssss/ssss/ssssssssss/s/ssss//s/s/sssss/s/ss.'sssssss/ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/ssssssssysssysssssssssssss/sJ Egy kissé őseink Irán távoli vidékeiről három szarmata törzs szakadt ki s mondákba illő évszázados vándorlások és harcok után a nagy magyar Alföldön rekedt meg, itt végezvén be önálló történel­mét. Közülük a Pontusi-tenger északi steppéiről a Dnyesztert és az Ister deltavidékét a jazigok törzse lépte át először és tört fel a nagy folyó mentén, vette birtokba tizenkilenc-húsz- ban a ceglédi tájat. Ez ijjas, kardos lovasok megjelenésére építették ki a rómaiak Pannónia keleti határvidékét szilárd erődítésvonallal, ekkor hozták le a Rajnától azokat a légiókat, melyek hamarosan véres védelmi ütközeteket vivtak a Du­nántúlra betörő, tomboló szélen, havon, fagyon vagy bágyasz- tó kánikulában edzett nomádjaikkal. Első időkben a jazigok közvetlen kapcsolatban voltak a még keleten élő rokon törzsekkel, mindaddig, míg Traianus császár Erdélyben új provinciát nem szervezett, ellenőrzése alá nem vette az Al-Dunát, elvágva a rokoni összeköttetést. Válaszul a nagyalföldi törzs harcosai betörtek Pannóniába. Hadrianus légiói kényszerítették békességre őket. A béke éveiben nyitották meg a dáciai karavánutakat, amelyek Ceg­léden át vonultak Aquincumból jövet a Tiszának, onnan Er­délybe. Az ősi úton, melyen mi is járunk s melyen tízezer éve vonulnak az emberek nyugatról keletre, vagy éppen a ke­lő nap irányából napnyugtának. A jazigok sűrűn látogatták a limesen túli vásárokat el­adni kövér vágómarháikat s a gyenge bárányokat a capito- liumi istenek ünnepeire és a ludi siatikra. A nyert pénzen pannóniai-mázas korsókat, domborműves térré sigillátákat, agyagbográcsokat, belgicai színes zománccal égetett kerek fa­bulákat és itáliai bronztükröket, finom kelta tálakat, textíliá­kat hoztak haza szállásaikra. Az északról lezúduló germánok támadása szakította meg a békés korszakot 167-ben és a jazigok azonnal csatlakoztak száguldó harci egységeikkel betörve ismét Pannóniába, fel­gyújtani a római városokat és lakóikból sgázezret rabszíjra fűzni. Ekkor vált szabaddá az út Dácián keresztül a pontusi szarmatákhoz, kik közül a testvéri roxolán és ólán törzs is feljött duzzadásig sűrítve népeivel a Duna-Tisza közét, meg­szállva a Tiszántúlt is. Közel négyszáz évig élt egymás mellett aranyló napja hanyatlásában a merőben különböző életformájú két nép a sátoriaké, vérségi kötelékekben szerveződött szarmata no- mádság és az akkor már katonai felkelésekben és rabszolga­lázadásokban, a provinciák önálló iparának kifejlődése miatt élesedő gazdasági válságokban és egyre erősödő külső fegyve­res támadásokban vergődő világbirodalom lakossága. A dunántúli római városok polgárai úgy éltek, mint Itá­liában a csodás azúrkék-egű tengerek partjain, s a tusculumi halmokon, hol port vert a lóverseny, lármát a vidám hadijá­ték. Perdült a kocka és a zsúfolt amfiteátrumokban zúgott a taps. A pannóniai nyarakon zsalut leeresztett, elfüggönyözött ablakok mögött, a ritka szövésű finom tunikát is ledobva, he­vertek a meztelen szeretkezők. A hűvös, vérpiros bort nehéz kékezüst kupákból itták és szolgák hordták bronztálakon a sülteket és gyümölcsöket. Télen is, a jól fűtött lakomákon, lá­gyan gördülő verseken merengtek, felhevült testüket kőme­dencék vize várta, s ha a szabadba kívánkoztak, könnyű ko­csikon járták a szépséges Dunántúlt, kikövezett útjaikon, a lankák közt, melyeken ősszel zamatos fürtöket hozott a szőlő. Addig egy nép sem volt, mely úgy élvezte volna az életet, mint ők. Az örömökért indították világhódító útjukra a légió­kat, és rabszolgák sokasága azért szorgoskodott, hogy széppé tegye gyönyöreiket. Dáciát és Pannóniát a halálba zuhanó Róma felhagyta, légiói elvonultak a IV. század végén, átadni helyüket frissebb népeknek. Dúlásokon megrongálódott kőházaikat, díszkutas piacaikat, vásárcsarnokaikat, műhelyeiket, nyaralóikat, iste­neik oszlopcsarnokos szentélyeit, az amfiteátrumokat és a kormányzósági palotát lassan betemette a mindent feledni törekvő por és iszap, mely alól ezerhatszáz év múltán ml tár­juk napfényre költséges ásatásokkal a csodás romokat. A tra­gikus sorsú szarmaták is eltűntek, elenyésztek az időben, mert nem jutottak el még a nomád állam színvonalára sem, alá kellett rendelniük magukat a később jött hunoknak, avarok­nak, magyaroknak. Mindazt, amit művelődésben feltaláltak, át kellett adni az utánuk valóknak. Nyelvük egyes szavai a mi szókincsünket gyarapítják, dalaik, meséik, hiedelmeik to­vább élnek a magyar hagyományvilágban, örököseik közvetett leszármazottjaik mi vagyunk. A magas, barna lovasok és asszonyaik itt nyugszanak a két széles folyó közti szelíd hal­mok alatt és a tiszántúli síkon sírba vitt agyagedényeikkel, használati tárgyaikkal, ékszereikkel. Cegléd számos pusztája is őrzi temetőiket és a telepek nyomát, Nyilas, Gerje, Kámán, Értem, Csíkostó, Tölös, Kosérhegy és Félegyháza régészeti le­letei idézik emléküket. A minap a szomszéd Abonyban bontottak megy egy szarmata temetőt, Tejkék kalcedon nyakékek, zománcfibulák és piros agyagedények társaságában egy bronztükör is beke­rült a Győré Pál vezette értékes falumúzeumba, akkora, mint egy férfitenyér. Nyelevesztett ötvözött fémöntvény. Enyhén domború lapja a vörös foltokban kiütközött réz között ezüst­fehéren csillog. Ha sokáig figyelem, úgy tűnik, mintha olaj- barna szemek tekintenének vissza reám; hajdani gazdájának, a magát tükörben nézegető régi asszonynak, szépanyámnak szemei. Hídvégi Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents