Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-23 / 198. szám

TEREFERE MOHOMIDÉÜ 1ÍÖ N K I A P A S A VIII. ÉVFOLYAM, 198. SZÁM 1966. AUGUSZTUS 23., KEDD Az ünnepi közgyűlésén Már a reggeli órákban látni és érezni lehetett, hogy valami nem mindennapos eseményre készül a község lakossága. Az emberek ünneplőbe öltöztek. Jóval többen voltak az utcán mint általában. Egyébként is az a magyar falu egyik jelleg­zetessége, hogy nagy dologidő­ben kevés embert lehet a köz­ségben látni. Aznap ünnepre készültek Káva község dolgozói, tsz-tag- jai. Ünnepi közgyűlést hívott össze a tsz-vezetősége, s ide­gyűltek, sereglettek az embe­rek. Az ünnepi közgyűlésen Gaál Ferenc elvtárs, a községi tanács elnöke méltatta az al­kotmány és augusztus 20 je­lentőségét. A nem mindennapi közgyűlésen képviseltette ma­gát a tsz-t patronáló vállalat, a II. számú Autó Szerviz Vál­lalat. Az ünnepségnek egyik igen megható jelenete volt, amikor Mészáros Sándor tsz- elnök méltatta a munkás-pa­raszt szövetség fontosságát, je­lentőségét, majd e szövetség jelképeként átadta Kecskeméti elv­társnak, a patronáló válla­lat vezetőjének az új búza lisztjéből sütött kenyeret. Az ünnepség után a tsz- közgyűlése megtárgyalta és vita után elfogadta a tsz alap­szabályának módosítását. A módosítás lényege röviden a következő: az a tsz-tag, aki az előző évben 200 munkanapnál kevesebbet dolgozik 3 isz-ben, az egy napra eső ■Hlagának 50 százalékát kapja betegségi segélyként annyi napra, ahány napig beteg, de egfeljebb annyi napig, ahány napot az előző évben dolgo­zott. Az a tsz-tag, aki 200-nál több napot dolgozott íz az átlagkeresetének 70 szá­zalékát kapja betegségi se­Nagy érdeklődés — 8 ezer látogató A nagydíjat a vecsési Zöld Mező Tsz kapta módosították a tsz alapszabályát Káván Kertészeti kiállítást először rendeztek a monori járásban. A nagy érdeklődés azt bizo­nyította, hogy hasznos és cél­szerű volt a Monori Járási Pártbizottság kezdeményezése. Számot adott továbbá a ki­állítás a monori, a nagykátai, a gödöllői és dabasi járás nö­vénykultúrájának fejlődésé­ről. Erről tanúskodnak a ki­állított szép termékek, kor­szerű kertészeti gépek, s a vendégkönyv elismerő bejegy­zései is. A kiállítást mintegy nyolc­ezer látogató tekintette meg. Elismerését fejezte ki a látot­takról dr. Pénzes János, a me­gyei tanács elnökhelyettese, Cöndics Zoltán, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Kusza Béla, a megyei tanács főagronómusa, és Pancsovai Nándor megyei főkertész. A zöldségkiállítás huszonhá­rom kiállítója kemény küzdel­met vívott egymással, paprika, paradicsom, uborka, káposzta- félék, gyökérfélék igen szép választékával. A kertészeti gépek közül az ötsoros burgonyaültető gépet a helyszínen a monori Uj Élet Tsz vásárolta meg. Felsora­koztak a palántázó, a nagy­üzemi permetezőgépek, (Rapi- toxok); szőlőpermetező, fél­automata paradicsomszedő, nagyteljesítményű műtrágya­szóró, öntözőgépek stb. A rendező bizottság nagy­díját az összbenyomásért fa kiállított termékek ízléses be­mutatásáért) a vecsési Zöld Mező Tsz kapta! A 34 díjból 11-et a monori járás tsz-ei kaptak. A színvonalasan megrende­zett kiállítás közreműködésé­ben hathatós segítséget adtak a monori járási 1V1ÉK szakem­berei. (ő—ő) Újabb leielmentő munkálatok Mende határában Előkerült a középkori Billye falu Már 1954 óta ismert lelőhely Mende község déli határában az úgynevezett Billye nevű dombos, mintegy 100 holdnyi terület. Kerültek elő innen ko­rábban is bronzkori és kora vaskori cseréptöredékek, szarmata edénytöredékek és római bronzpénz, ezenkívül sok középkori lelet és egy te­mető nyomai is fellelhetők voltak. A szántások, a nagy esőzések folytonosan pusztíta­nak egy feltehetőleg nagy, ed­dig ismeretlen kori temetőt. 1965-ben a legveszélyeztetet­tebb területen folytattunk le­letmentést. A temetkezés jel­legéből egy többrétegű, temp­lomkörüli középkori temetőre következtethettünk. A tavalyi leletek, bár igen szegényesek, mégis több meglepetéssel szol­gáltak. Igen szép bronz pe­csétgyűrű került elő, iramló szarvast ábrázoló dísszel. Több XVI. századi vascsatok, vaské­sek alkották a leletegyüttest. A temető utolsó sírjai — a tava­lyi leletmentés szerint — az 1530-as években kerültek a földbe, tehát valószínűleg tö­rök támadás pusztította el a falut, amit több kardvágástól és lándzsaszúrástól éktelenke­dő koponya is bizonyít. Az elmúlt napokban ismét sírokat hozott felszínre az eső­zés, és így egy újabb kis lelet­mentést végezhettem. Az idei munkálatok megerősítették a tavalyi megállapításaimat. A legkorábbi középkori sírok a XIV. századból, a legutolsók az 1530-as évekből valók, te­hát a falut, amely minden va­lószínűség szerint a középkori oklevelekben Zsigmond birto­kaként említett Billye faluval azonos, a török támadás pusz­tította el. Az idei leletmentés szenzá­ciója azonban az, hogy a kö­zépkori sírok alatt avar sírokat találtam. A három avar sírból kettő kirabolt volt (valószínű­leg a középkori sírok ásásánál bukkantak rá és fosztották ki), a harmadik sírból igen szép bronz bogyós függő, övveretek, vaskés és csiholókő került elő. Szórványként egy avar nagy­szíjvég és egy bronz öntött griffes övveret került még elő, amely hasonlóságot mutat az üllői nagy avar temetők anya­gával. A nagyfontosságú avar és középkori temetőt további szakszerű feltárásokkal még meg lehetne menteni a végső pusztulástól. A Magyar Nem­zeti Múzeum adattárát értesí­tettük a leletekről, és remél­jük, rövidesen komoly sikerek­kel kecsegtető ásatás indulhat az elpusztult Billye falu he­lyén. Rolkó István gélyként, annyi napig, ahány napig beteg, de legfeljebb egy évig. Ha a megbetegedést tbc okozza, két évig jár a betegsé­gi segély. A módosítás másik lényeges pontja az iskolára menők díja­zása. Eddig úgy volt az alap­szabályban, hogy aki iskolára megy, az napi fél munkaegy­séget kap. S nem titok, hogy ezért az összegért senki — de főleg a fiatalok nem iparkod­tak iskolára, tanfolyamra men­ni. Most, a módosítás után a következő a helyzet: az, akit a tsz vezetősége iskolára vagy tanfolyamra küld, ha fix bérezése van azt kapja, ha nincs, napi egy munkaegység jóváírásában részesül. Remélhetőleg ez a bérezés vonzóbb lesz a tanulni vágyók részére. Még egy érdekessége volt az ünnepi közgyűlésnek. Egy tag­gal szaporodott a tsz-tagság száma. Nagy Mátyást, aki kér­te felvételét, a tsz-tagság pél­damutató és szorgalmas mun­kájáért egyhangúlag felvette a tsz-tagok sorába. A közgyűlés „utolsó napi­rendi pontja” egy kis ün­nepi vacsora volt a munkában élenjáró tsz-ta­gok „részvételével”. A vacso­ra készítésében élenjártak és sokat segítettek a tsz nőbizott­ság tagjai. Mindnyájukat di­cséret illeti, de mégis külön kiemelve a legtöbbet dolgozó­kat: Kerekes Aladárnét, öz­vegy Burján Pálnét és Holló Károlynét. A kávai Haladás Tsz tagjai becsületes, derekas munkát vé­geztek. Augusztus 20-ra befejez­ték az összes aratási és cséplési munkákat. A tsz főmezőgazdásza már el­készítette az őszi kampányter­vet, s most a legfontosabb fel­adat felkészülni az őszi beta­karítási, vetési és mélyszántási munkákra. M. 3. 1 169 400 forint — járdára A főútvonalak legtöbb ré­szén, amerre a bejáró dolgo­zók járnak, a gyalogjárdák nagy részben megépültek. A község az 1966 évi kofa tervé­ben 169 400 forintot irányzott elő járdaépítésre. A járdák építése megkezdődött. A: anyagot a község adja, az ér­dekelitek pedig felajánlották hogy társadalmi munkában a járdát megépítik a tanács ál­tal rendelkezésükre bocsátott szakértő közreműködésével. — Ezzel a könnyítéssel a tanács­nak lehetősége nyílik arra, hogy több gyalogjárdához biz­tosítson anyagot. A tanács­ülés határozata szerint a Kis­temető, Gyár, Vasadi, Petőfi József Attila és Virág utcák járdái kerülnek megépítésre, A gyalogjárdákat folyamato­san építik. eml SPORTJEGYZET: „Csak“ döntetlen... Dimoff készülődik — Sáránszki a védelemben Az MTK Monoron Szerdán, 24-én öt órai kéz- noron. 1913-ban, akkor 12:l-re defcíel játszik a fővárosi csa- győztek, majd 1937-ben, ami- pat Monoron. A kék-fehérek kor 6:1 volt az eredmény a bu- eddig kétszer szerepeltek Mo- dapestiek javára. Látatlanban kiegyeztünk vol­na a Csepel Autó ellen egy döntetlenben. Most pedig — amikor a monori sportvezetők és szurkolók felidézik a mér­kőzés egyes mozzanatait — sajnálkozunk, hogy „csak" döntetlen lett az eredmény. A helyzetek alapján gólokkal, de legalább egy szerény gólocs- kával kellett volna nyerni ezen a fontos mérkőzésen. Hangsúlyozzuk, hogy fontos, mert minden idegenből elho­zott pont igen értékes, külö­nösen a bajnokságra törő mo­nori labdarúgó-csapat szem­pontjából. De hallgassuk meg, mit mondanak a szemtanúk. Solti László: — A különö­sebb játékerőt nem képviselő Csepel Autó ellen — sajnos — a legtechnikásabb játéko­saink mondtak csődöt! Igaz, ebben a sáros, csúszós pálya is közrejátszott. Támadósorunk több gólhelyzetet dolgozott ki, mint az ellenfél hasonló csa- patrésze, de balszerencsénkre, egyet sem tudott értékesíteni belőle. Ezt a luxust pedig nem engedhetjük meg ma­gunknak! Gólt kell rúgnunk vidéken is, annál biztonságo­sabb lesz, szoros emberfogású védekező taktikánk. Nekem elsősorban Petrányi, Simono- vits, Kalocsa és Bajkai játéka tetszett. ★ Rigó István: — Már az első percekben Bajkai majdnem megszerezte a vezetést: ott­hagyta őrzőjét és éles szögből kapura lőtt. A labda a lécről pattant kapu fölé! Ezen kí­vül volt három nagy gólhely­zetünk. K. Nagy, Petries azon­ban — döntő pillanatokban hibázott! Véleményem szerint mind lelkesedésben felülmúlták a fiúk, mind erőnlétben az ellenfél játékosait, s ha száraz talajon került volna sor a mérkőzésre — győztes­ként hagyták volna el a pá­lyát. Nekem Petrányi, Szol­noki, Bajkai játéka tetszett. Tóth János: — A sárdagasz- tásban nem alakulhatott ki jó játék. Az agyagos talajú pá­lya erősen felázott — különö­sen a kapuk előtt! — azon futballozni nemigen lehetett. K. Nagy és László — akik ki­tűnő technikával rendelkeznek — ezen a mérkőzésen nem nyújtották azt, amit tudnak. Az ő eredményes játékuk el- dönthette volna mindkét pont sorsát. így „csak” döntetlen­re tellett, de ezt is igen érté­kesnek tartom! Az őszi for­duló elején kell biztosítani a csapat jelenlegi pozíciójának megerősítését. Hogy ,ki ját­szott jól? Valamennyi játékos dicséretet érdemel, de Petrá­nyi, Simonovits, Szolnoki és Bajkai különösén. ★ Solti Lászlótól megtudtuk még: rövidesen Sáránszki is játszik — a visszaigazolása már megtörtént! Edzésbe áll a mononak kiváló középhát­védje, Dimoff János is, aki hosszú betegeskedés után ha­marosan pályára lép. (hj) Maglódtól az Adriáig 16-an, 8 motorral, 5 napig - Jugoszláviában in. A plitvicai tavaktól 84 ki­lométeres út vezet a tengerig. Ezen indult el a következő nap reggelén a motoroscso­port. — Reggel korán ébredtünk, gyorsan megreggeliztünk — egyszóval lázasan készültünk a tengerhez — meséli tovább az élményeket Fejes István. — A gramári fürdőhelyen azon­ban már elsők nem tudtunk lenni, megelőztek bennünket más országbeli turisták. Cso­dálatos élmény volt találkozni a tengerrel, habozás nélkül akartuk hát bevetni magun­kat a hús hullámokba. De még csak gyalogolni sem tud­tunk a vízben. A tengerfenék itt nem iszapos, hanem köves. Négykézláb másztunk a vízbe. Eléggé sós ez a tenger, köny- nyebb benne az úszás, mint a mi Balatonunkban. Felfrissülve jöttek ki a ten­gerből a maglódi turisták. Út­juk a közelben levő teraszos, emeletes vendégfogadóba vitt, amely páfrányok és leanderek gyűrűjében áll, igazi festői környezetben. Itt akartak ebé­delni, de a magas árak halla­tán megelégedtek a magukkal hozott hideg falatokkal, amit a sátorban fogyasztottak el. Nagy út állt még előttük: Rijeka, a legszebb és legna­gyobb jugoszláv tengerparti kikötőváros és üdülőhely. — Hatvan kilométert moto­roztunk, amíg elértük utunk utolsó állomását, az adriai tengerpart ékességét, Rijekát. A legkorszerűbb és legrende- zettebb városok egyike. Az ut­cák ragyognak a tisztaságtól, a parkok gondozottak, az épü­letek szépek. A környék campingtáborai pazarul be­rendezettek. Több érdekes dolgot megfi­gyelhettünk Rijekában. Egy apróság: a fagylaltot pálciká­ra fagyasztva árusítják, cso­koládéval vonják be. Különös az, hogy náluk nem kötelező a bukósisak, a motor pótuta­sai meg — ha éppen kedvük szottyan — oldalt is ülhet­nek ... — Kora délután vettünk búcsút Rijekától és az Adriá­tól. Hazafelé robogtunk, meg sem állva Zágrábig, ahol rö­vid kis pihenőt tartottunk. Közvetlenül a város előtt — szándékosan parkíroztunk le egy útkereszteződésnél, illetve egy bukkanás előtt. Vártuk a horvát rendőrséget, vajon ész- reveszik-e a szabálytalansá­got, szólnak-e? Percek múlva már fékezett is mellettünk a jugoszláv közlekedésrendészet egyik gépkocsija, s a rendőrök a legnagyobb udvariassággal kérdezték tőlünk, tudjuk-e, hogy tilos helyen állunk? Vá­laszoltunk, hogy igen, mire ők barátságosan köszöntek el, mondván, remélik, hogy mi­előbb felkerekedünk! Termé­szetesen azonnal továbbhajtot­tunk ... — Voltunk egyébként egy presszóban is, de az itt diva­tos törökös kávé nekünk nem ízlett. / — Szomjas voltam, gon­doltam, iszom valami jó „ma­gyaros” italt. Lázasan für­késztem a feliratrengetegben, amikor megpillantottam a ke­resett címtáblát:„Borovo". Aha, szóval borivó — örvendeztem magamban —, hát ide aztán bemegyek! Villámcsapásként ért a meglepetés, amikor be­nyitottam a helyiségbe, egy cipőüzlet volt... Lám, nyelv­tudás nélkül még el is adhat­nák az embert! Kedvesek voltak a zágrábi gyerekek. Amikor megláttak bennünket, hangosan kiabál­ták: Pannónia, Danúvia — magyaru, magyaru!... és in­tegettek sokáig. A dragonicei erdőben kö­szöntött ránk az utolsó ju­goszláv hajnal. Aztán motor­ra ültek, célba véve most már egyenesen a határt. Mind a határőrség, mind pedig a vá­mosok igen előzékenyek vol­tak velük. — Annak rendje-módja sze­rint kipakoltuk csomagjain­kat a vámőrök előtt, mégpe­dig semmi vett árut el nem titkolva — meséli az esetet Fejes István. — Szemvillanás- nyi idő alatt átfutottak a téte­leken, én azonban láttam, hogy arcukon valami kétkedés ül. Az egyik vámos aztán el­szánta magát a kérdésre: — Mondja, nem hoztak női ruha­neműt? — Bocsánat a feledé- kenységért — válaszoltam és már vettem is elő belső zse­bemből a kis csomagot: ere­deti fügefalevél volt benne! Velkei Árpád Vége Szakadó esőben is Az időjárás alaposan felbo­rította az MHS által tervezett és szervezett honvédelmi nap programját 20-án, Monori-er- dőn. A zivataros, esős idő ellené­re mégis igen sok versenyző jelent meg a rajtnál — és az összetett honvédelmi versenyt a motoros ÖHV-t, valamint a kispályás labdarúgó villám- tornát megtartották. Spenger István, a járási pártbizottság munkatársa nyi­totta meg az ünnepséget, a versenyeket. Beszédében az ünnep jelentőségének méltatá­sa után elismerését fejezte ki mindazoknak a vezetőknek és versenyzőknek, akik az időjá­rással dacolva eljöttek és rajt­hoz álltak. Eredmények Összetett honvédelmi ver­seny: I. korcsoport 1. Gyömrő MHS csapata. 2. Gomba MHS, 3. Üllő MHS; II. korcsoport: 1. Gyömrő MN 3265, 2. Monori- erdő MHS, 3. Üllő MHS; III. korcsoport: 1. Gyömrő MHS, 2. Vecsés MHS, 3. Üllő MHS. A nők versenyében a vecsési lányok győztek. Motoros ÖHV, 50 köbcentis kategória: 1. Bertalan Barna­bás (Vasad); 125 köbcentis: 1. Ordasi Árpád (Gomba); 250 köbcentis: 1. Negyedi Elek (Monor). MAI MŰSOR MOZIK Gyömrő: Jégbalett csillaga. Mag­lód: Csak neked (széles). Monor: Sok hűség semmiért (széles). Pilis: A __ csábítás trükkje. Tápiósüly: szép családok. Üllő: Az orvos ha­lála (széles). Vecsés: A fehér asz- szony (széles).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents