Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-23 / 198. szám

Kárt MEGYEf 1966. AUGUSZTUS 23., KEDD KÖNYVESPOLC Pierre Gamarra: Pireneusi rapszódia Pierre Gamarra francia író a német fasizmus áldozatai­nak, a francia ellenállás hő­seinek állít maradandó emlé­ket most megjelent Pireneusi rapszódia című könyvében. Lírai hangvételű, balladasze­rű kisregényének hőse Modes- ta Bestéguy, ez az egyszerű francia hegyilakó, akinek ap­ját fiatalon megölte egy med­ve s aki azóta is keresi ezt a Fenevadat, hogy bosszút áll­va apja haláláért, elpusztítsa azt. Ám az életre szóló harc során kénytelen rádöbbenni arra, hogy az ember legna­gyobb ellensége nem az üldö­zött Fenevad, hanem az em­berbőrbe bujt állat, a fasiszta. „Vannak élők, akik bőrrel és vassal fedik be fejüket.” És a felismerésig eljutva Modes- ta Bestéguy nem hátrál, a fa­sisztával is felveszi a küzdel­met és megöli. A kisregény döbbenetes ere­jű tablóval zárul. A németek felgyújtják a kis hegyi falut, ahonnan a regény hőse átjut­tatta Spanyolországba a fran­cia ellenállás vezetőit. A há­zak elpusztulnak, de az em­bertelenség elleni harc szelle­me töretlenül él tovább a re­gény mitikussá, nőtt hősének, Modesta Bestéguynek alakjá­ban, az öntudara ébredt, tár­sadalmi valóságra rádöbbent ember jelképében. Pierre Gamarra kisregénye ma is nagyon időszerű olvas­mány: az emberség diadalát hirdeti az embertelenséggel szemben. (Parancs János for­dítása, Európa Könyvkiadó.) AGRÁRNAPOK GÖDÖLLŐN: A falu fiataljainak nevében Vaságy az irodán — Még nem tudják: mi lesz velük ? — Ismerni akarják a távlatokat — Tanácskoztak a fiatal mezőgazdászok Felsöpakony erdősít, Bugyi legelőt teremt ' p Ésszerűen hasznosítják a gyenge szántóföldeket A felsőpakonyi Uj Élet Tsz hét és fél holdnyi gyenge mi­nőségű, durva szemcséjű, hu­muszban szegény, homokos ta­lajú, jelenleg szántóföldként nyilvántartott, de részben par­lagon heverő területnek a me­TV-FIGYELO iVáltozatos ünnepi program ez a műsor, azokat a szenve­délyes hangulatú költői este­ket, amelyek akkor nemcsak különleges művészi élményt jelentettek, de politikai de­monstrációt is. Jó volt fel­idézni. A három nap leggyengébb műsora következett ezután, a Köpenicki nyár című Inter- vízió műsor Berlinből. Ezzel kár volt lerontani az ünnep hangulatát. Ilyen produkciót már amatőröktől sem szívesen fogad el az ember. A Hétköznapi történet című tv-filmdráma második része zárta a vasárnap este műso­rát. Ebben a folytatásban már a felszabadulást követően kö­vethettük tovább Mester Mar­git életútját. Pergő ritmusú, hiteles játék volt, emberi mementója egy olyan kornak, amely ma már történelem, de amelyet mi magunk alakítot­tunk olyannak, amilyen. p. P. zőgazdasági művelésből való kivonására kért és kapott en­gedélyt a járási tanácstól. Ezen a földterületen eddig csak ráfizetéssel termőit bár­mit a tsz, most erdővel kí­vánják betelepíteni, s az en­gedély birtokában a suhángok elültetésére már az ősszel sor kerül. A bugyi Tessedik Sámuel Tsz az eddiginél fokozottabb mértékben szeretne szarvas­marha-tenyésztéssel foglal­kozni. Állománya növelésének azonban nagy akadálya, hogy legelője egyáltalán nincsen. Ezzel szemben néhány négy­szögöl híján 149 katasztrális hold olyan szántóföldje van, amelynek talajösszetétele erő­sen szódás, meszes szik. Csak kalászos terem meg ben­ne, de hozama holdanként mindössze 3—4 mázsa, tehát megművelni nem is érdemes. Ha viszont alapos körültekin­téssel kiválasztott megfelelő fűfélékkel vetik be, és fel­használják az öntözési lehető­ségeket is, jó minőségű, bő ho­zamú legelővel biztosítható a szarvasmarha-tenyésztés fej­lesztése. Művelési ágváltozta- íás iránti kérelmének a dabasi járási tanács végrehajtó bi­zottsága helyt adott. gondja. Jövőre harmincán in­dulnak az életnek — az első eresztés — érettségivel és szakmunkás bizonyítvánnyal a kezükben és még nem tudják, tulajdonképpen hol lesz a he­lyük a munkában. Vezetőként, vagy egyszerű gyalogmunkás­ként kezelik-e majd őket? A legtöbben elmondották; bizo­nyítani szeretnék mindenki­nek, mennyire alkalmasak a munkára. Nem sajnálják a na­pi 14 órát, sőt erejükből még többre is futná. Ahol jól működik a KISZ, vagy a termelőszövetkezet pártszervezete, és törődik a fiatalokkal, szép eredményt mutatnak fel más téren is. A kocséri agrárértelmisé­giek pezsgő kultúréletet hoztak létre. így váltak a falu ifjúságának becsült barátaivá. Mások arról szóltak, hogy míg régen a ta­nító volt az egyetlen, aki tö­rődött a néppel, ma ők is szí­vesen vállalkoznak erre a fel­adatra —, ha kérik — átadják tudásukat, szélesebb látókörü­ket. Felhívták arra is társaik fi­gyelmét; mennyire helytelen, ha valaki csak szakmailag ké­pezi tovább magát, s nem tö­rődik a körülötte folyó élettel, a beosztottak problémáival. Még ennél is károsabb, ha a fiatal „magas polcról” beszél a gazdag gyakorlati tudással rendelkező, egyszerűbb tsz-ta- gokkal. Elgondolkoztató volt a hoz­zászólásokban, hogy nemcsak saját magukról beszéltek, ha­nem a falu fiataljainak nevé­ben is szóltak. A jövedelem mellett azt is szeretnék tudni, milyen pers­pektíva várja őket, hogyan alakul majd a termelőszövet­kezet jövője. A tartalmas megbeszélés Kusza Béla megyei főagronó- mus felszólalásával és Dolá- nyi István járási KISZ-titkár válaszával ért véget. k. m. — ötszázhatvanezer forin­tos költséggel folyik s a ter­vek szerint október végére fejeződik be a nagykátai já­rási tanács épületének bőví­tése. Rekord-csíraképességű az új gabona A vetőmagfelügyelőségek or­szágszerte megkezdték az új gabona csíraképességének vizs­gálatát. Szabolcs-Szatmár me­gyében 14 állami és 50 szövet­kezeti gazdaságból gyűjtötték be a vizsgálati anyagot. Az eredmény kitűnőnek bizonyult. A megvizsgált rozsokon egyet­len „befulladt” szemet sem ta­láltak, csíraképességük tehát 100 százalékos. A szovjet ere­detű Bezosztája búza csírázá­sa 96—98 százalékos volt, 15 százalékkal jobb, mint a hazai meghonosítása óta eltelt évek bármelyiké­ben. Kisebb-nagyobb eltérés­sel hasonló eredményt mu­tatott a többi gabonák vizsgá­lata is. Hova leitek az „IGAZI“ NYARAK? Sajnálatos tapasztalati igaz­ság, hogy a régi idők nyárias, szép nyarai már csak ritka vendégként járnák vissza. A szeszélyes időjárás törvényeit kutató szakemberek feljegyez­ték, hogy az utóbbi két évtized alatt csak az 1947-es, az 1952- es, s az 1961-.es és az 1963-as nyarak- teljesítették becsülettel meleghozam és napfénytar- tambeli kötelmeiket. Az 1951-es esztendő pél­dául a Budapesten átlago­san 2100 óra napsütés he­lyett 1180 órát, az 1955-ös pedig csak 1750 órát telje­sített. Az említett évek júliusa 89, il­letve 100 órányi napsütéssel maradt adósunk. Viszont ebből az időből származik a szólás, hogy „nyárvíz idején”, amikyr is a folyók, patakok völgyében sok tízezer hold szántóföld, rét és legelő volt víz alatt. Átla­gosan 100—150 órányi nap­fénnyel kevesebbet adott az 1957, 1958, 1960 és az 1964-es esztendő. A tavalyi napfény­tartam 1964 óra volt, tehát az időszámítási évszámtól már csak egy órával maradt el. Az említett években a mos­toha nyarakat — dr. Berkes Zoltán szerint — az erős nap­folttevékenység okozta. A fo- ; kozott napfolttevékenység j ugyanis igen gyakran provokál [kontinensünkön erős és tartós [nyugati légmozgást, és követ­kezésképp atlantikus nyarakat. Az egyik leggyakoribb napfolt- tevékenységi ciklus 1968-ban éri el tetőpontját, így az „igazi” nyarak vissza­tértére majd csak 1970 tá­ján számíthatunk. Szabályerősítő kivételként voltak már az említetteknél ridegebb nyaraink is, mégpe­dig napfolttevékenységi mini­mum idején. Az 1912-es év a 2100 órás napsütési normából csupán 1533 órát teljesített. Szeptemberben az átlagos 208 óra helyett 56 óra napsütést jegyeztek fel. Ez máig is az abszolút borússági rekord. Oka pedig az 1912 nyarán Alaszká­ban kitört Katmal vulkán rengeteg lebegő hamuja, mely sokáig gátolta a napsütést vi­lágszerte. Még a következő évre is kihatott; 1913-ban még mindig 385 óra volt a napfény­hiány. Ennek az évnek a júliu­sa hűvösségi rekorddal jeles­kedett: középhőmérséklete a normális 22 fok helyett 18 fok volt. Az Abbáziában nyaralók táviratilag kértek itthonról meleg bundákat. KUTYA FA ták meg,1 fedezték fel a kutyafát, vagyis ezt a nevet már az ember ra­gasztotta az egy­két méter magas­ra növő cserjére, amelynek szürke, fénytelen kérgét rágták szorultsá­gukban a kutyák. Tudományos ne­vén Rhamnus, ma­gyarul kutyaben- ge, népiesen — kutyafai Főleg a nedves, égerláp- talajokon honos. Ma már gyógynö­vényként tartják számon. A tavasz elejétől őszig sze­dett, kellemes il­latú, kérgét szárít­ják, a kéregfőzet emésztési zavarok gyógyítására szol­gái. Legutóbb Da- bas határában egy védetté nyilvání­tott, úgynevezett turjános területen találtak nagyobb kutyafa telepeket. Érdekes, hogy a benge, vagy ben- ga szó önmagában is szerepel egyes dunántúli tájakon a gyomorrontás népies megnevezé­sére. Tehát a ku- tyabenge kutya­baj, s a kutyafa — kutya bajra jó fát jelent. Közvetlen hasz­na, nyilván olyan időkben mutatko­zott, amikor ku­tyamelegben nagy koncok kerültek ebek harmincad- jára: házőrzőink degeszre tömték a horpaszt, s ittak rá rogyásig, ami­dőn aztán csömör lett, kutyabaj. Ilyenkor a csika- rástól nem volt más mentség: lo­holtak ki a mező­re, erdőre és amerre csak ösz­tönük hajtotta, ke­resték a fűben, fá­ban rejtező „sza­badító” orvossá­got. £is így talál­borzong kissé, elképzelni sem tudja, hogy ilyenkor a fagy­lalt jólesik. Az a borotválatlan és zavaros tekintetű férfi érti csupán a kislány lelkét aki üveg sörrel vonul félre az esz­presszó egyik magányos sar­kába. ö ezzel kezdi a reggelt. Karfiol Figyelem, már hosszabb ide­je folyik a szópárbaj a szaty- ros asszony és a piaci stand árusa között. Nem maszek stand, valamelyik szövetkezeté, az árus előtt karfiolhegyek magasodnak. Csupa jólmegter- mett, habfehér karfiol. De a szatyros asszonynak csak egy egészen kicsi kellene. Csak annyi amennyit egy húsleves­be tesz az a háziasszony aki az ízek aromájával törődik. — Nem lehet — gáncsosko- dik az árus — elvágni nem le­het a karfiolt. — De hiszen — ellenkezik az asszony — volna más is akinek csak annyi kiellene mint nekem. — Az nem biztos... Végszóra megy oda valaki egy másik szatyorral. Karfiolt kér ő is, kicsit. — Asszonyom — szól oda sorstársának az előző szatyros — nem felezne meg velem egyet? — Szívesen... — bólint amaz. Az árus zord arccal vágja el a karfiolt. Több szó nem esik, fizetnek. — No ugye — próbál aztán még kedélyeslcedni az árus — minden sikerül... Az asszonyok nem szólnak vissza. Nem „veszik” a lapot. Úgy érzik, ennyivel tartoznak neki. B. I. neki annyi tiszteletet, hogy tü­relmesek. A férfi, aki hirtelen a sor elé áll nem is tudni honnan bukkant fel. — Két szendvicset kérek — mondja ellentmondást nem tű­rő hangon. S már veszi is át a két son­kásat, két papírdarabkát is kap hozzá. A sorbanállók először nem tudnak szóhoz jutni, aztán aki először tér magához ezt mond­ja: — Uram, remélem nem za­varja, hogy mi is itt vagyunk... — Egyáltalán — válaszol komolyan és udvariasan a fér­fi. Aztán fogja magát és az ajtónál ácsorgó nőhöz lép. Be­lekarol — legalább egy fejjel magasabb nála a lány — el­mennek. Már értem. A férfi ezzel, az ügyességével, a szem- fülességével bizonyította be imádottjának ér annyit mint a többiek. Azok akiknek a sors nála néhány centiméterrel több magasságot biztosított de legalább tíz perccel tovább ácsorogtak a büfépultnál. Fagylalt Kora reggel van, feketeká­véra térnek be az eszpresszór ba a munkábasietők. Aktatás­kás, szatyros asszonyok és fér­fiak várnak a kávéra csak egyetlen egy más van közöt­tük, egy kislány, nyolcéves le­het. Blokkot nyújt át, fogylal- tot kér. Kétforintosat. Meg­kapja, nem megy el, nyalo­gatja. Talán zsemléért küldték el a boltba, talán csak le­szökött miközben takarítanak vagy szőnyeget porolnak. Volt két forintja, gondolta meglepi magát egy fagylalttal. Szokat­lan időpont, aki ránéz meg­ÚTKÖZBEN Kukorica Helyes kis nyári ruha van a leányon, fehér retikült lóból I a kezében úgy megy az utcán. [ A másik kezében egy cső főtt [ kukorica. Kissé eltartja magá- [ tói a kukoricát mintha nem i hozzá tartozna, mintha nem is \ tudná hogyan került a kezébe i — meglátta, kedvet kapott [ hozzá, de most már nagyon [ bánja, úgy érzi elrontja az [ összhatást. Szereti a kukori- [ cát, otthon nem főznek, azt [ mondják hizlal, vigyáznak az [ alakjára. Most ott van, meg- [ vette, de nem tudja hogyan egye meg. És hol. Sokan jár- \ nak az utcán, fiúk is, megné- [ zik, csak nem fog előttük ku- ; koricát enni. Eldobni sajnálja. j Nagyon gusztusos, nagyon jc \ szaga van. Hát viszi. Ez is fur- • csa, de nem annyira. Arra is 1 gondolhatnak hogy az öccsé- : 7lek viszi, a nagymamájának j — milyen jó kislány — gon- \ dolhatják — milyen figyelmes ! A körúton megy, aztán betér ! egy mellékutcába. Talán egy ! barátnője lakik itt akinél vég- t re megeheti a kukoricát. Az \ is lehet csak egy elhagyottabl \ kapualjat keres, egy helyei \ ahol — mielőtt még a kukori­i ca kihűl — hozzáláthat a máj- , szóláshoz. Szendvics $ J Sorbanállnak a büfépult- ^ nál, körülbelül hatan. Tüzel- J mesen állnak, az eladó kedé■ ii lyes asszonynak látszik adnak Ezúttal nem panaszkodha­tunk: az ünnepi hét vége mindhárom estéjén érdekes, szórakoztató produkciókat lát­hattunk. Elsősorban a vidám­ság, a könnyű muzsika jegyé­ben készültek ezek a műso­rok, de azért komoly, magvas mondanivalójú műsorokban sem volt hiány. Plusz egy fő címmel zenés családi revüt láthattunk pén­teken este. A házigazda s egy­ben a riporter szerepét Sze­pesi György töltötte be — ki­tűnően. Már a műsor ötlete is dicséretes: ismert művészek többségében már ismert mű­vészgyerekeit láthattuk-hall- hattuk, természetesen a mű­vész-szülők társaságában. Hogy melyik produkció volt a legsikeresebb, nehéz lenne el­dönteni. Kedves, szórakoztató műsorszám volt. Ez a lényeg. Költők a hazáról című mű­sor vezette be az alkotmány­nap estjének, műsorát. Kitűnő versek, avatott tolmácsolás­ban — ez jellemezte ezt a fél­órás produkciót A Magyar Televízió I. tánc­dalfesztiválja elérkezett a döntőhöz. Újra hallhattuk a tizenkét legsikeresebb számot és a zsűri is meghozta dönté­sét. Az abszolút győzelmet Gyulai Gaál—Hajnal: Nem le­szek a játékszered című dala szerezte meg Kovács Kati elő­adásában. Nemcsak az első díjat nyerte, de megkapta a Magyar Rádió és Televízió elnökének nagydíját, valamint a Magyar Zeneművészeti Szö­vetség elnökének különdíját, továbbá a kitűnő hangszere­lésért és előadásért járó díjat. Teljesen megérdemelten. Az utóbbi esztendők zeneileg is legsikeresebb magyar tánc­dalai közé tartozik. Úgy gon­dolom, ez nem csupán a zsűri véleménye volt, hanem a né­zők millióinak a véleménye is, akik végighallgatták és izgul­ták a fesztivál minden közve­títését. Szintén első díjat nyert és megérdemelten Bá- gya—G. Dénes: Más ez a sze­relem című dala Toldi Mária tolmácsolásában. Ez a szám is több díjat nyert, előadóművé­szi, hangszerelési és szövegírói díjat is. Joggal. A négy máso­dik díj odaítélése ellen sem lehet kifogás — Idegen uta­kon, Hol jár az eszem, Any- nyi ember él a földön, Még fáj minden csók — zenében és szövegben egyaránt — talán csak az utóbbi számot kivéve — az átlagosnál színvonala­sabb alkotás. összegezésül: jó, hogy megrendezték ezt a táncdalfesztivált — nyeresége volt a magyar tánczenének. Reméljük, hogy az elkövetke­ző években folytatása lesz. A vasárnap estét ismét a költészet vezette be. A hu­szonöt év előtti vigadói sza­valóestek emlékét idézte fel A gödöllői járási agráma- pok keretében vasárnap dél­előtt, a fiatal agrárértelmisé­giek az élet- és munkakörül­ményeikről, a faluban végzett közéleti tevékenységükről ta­nácskoztak. A megye minden részéből és a még messzebb­ről összesereglett fiatalok a já­rási KISZ-titkár beszámolója után őszinte szavakkal ismer­tették életüket, gondjaikat, terveiket. Mindből akadt szép szám­mal. A gördülékeny monda­tokból rövidesen kialakult: az anyagiakkal nincs baj, még azoknál sem, akik gyengébb szövetkezetben találtak mun­kára. Azonban... A legtöbben csak munkát találtak — sokat —, de közösséget és otthont nem. Fiatalságuk, az új diploma tartózkodást vált ki a vezető­ségből. Sokan úgy gondolják, az iskolázott ember veszélyez­teti pozíciójukat. Néha még a társadalmi munkától is elta­nácsolják őket, nehogy nevük, tevékenységük közismertté váljon. Különösen nehéz a város­ban nevelkedett agrárértelmi­ségiek beilleszkedése, öt két­szeres bizalmatlansággal fo­gadják. Van olyan termelőszö­vetkezet, ahol a fiatal agronó- mus az irodán alszik vaságy­ban, mert nem akad egy szoba a számára a községben. Kevés kivételtől eltekintve ét­kezésük is megoldatlan, hét­szám szalonnán-kenyéren rá­gódnak és senki nem kérdi; lenne-e valamire szükségük? A túrái mezőgazdasági szak­iskola növendékeinek más a „Tavasz46 Baranyában A szeszélyes tavaszi-nyár. időjárás hatására az idén kü­lönösen tömegesen jelentkezik a másodvirágzás az ország déli vidékén, Baranyában. Rendkívül dúsan hoztak má­sodvirágot az orgonabokrok, s ezek épp olyan színesek é< illatosak, mint a tavasziak. Pé­csett egy tulipánfa, Mohácson egy vadgesztenyefa, Pécsud- vardon pedig egy almafa is „feliratkozott” a kétszer vi­rágzó fák idei listájára. A Drá­va mentén ugyanakkor az akácfák öltöttek ismét tavaszi köntöst.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents