Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-03 / 182. szám

Szentendre X. ÉVFOLYAM, 62. SZÁM 1966. AUGUSZTUS 3., SZERDA • . V ... - i ' , . ' ■ .V '•'Aj <}'?>■ ■? ' • N''" A A PEST MEGY El H 1 R L / \e KÜL ÖNKIADÁ . S A V ••• •• ) A '-i'' MEGKEZD ŐD TEK A SZENTENDREI KULTURÁLIS NAPOK Szombaton este a tanácsháza nagytermében Sziráki Ferenc, a városi tanács elnöke ünne­pélyes külsőségek között megnyitotta a szent­endrei kulturális napokat. Az idei kulturális program szervesen illesz­kedik bele az egész Dunakanyar nyári prog­ramjába, és a helyi lakosság igényeinek ki­elégítésén túlmenően az idegenforgalmat is szolgálni kívánja a július 30-tól augusztus 14-ig megrendezésre kerülő változatos, igé­nyes, a művészetek szinte valamennyi ágát felölelő eseménysorozat. Sajnos, a Duna váratlan áradása kellemet­len közjátékként megzavarta terveinket, en­nek ellenére, remélhető, hogy az idei kultu­rális napok jelentős idegenforgalmi sikert is jelentenek. Nem kívánunk rivalizálni olyan nagy váro­sok, mint Szeged, Székesfehérvár, vagy Szom­bathely kulturális megmozdulásaival. Szeré­nyen, saját eszközeink keretén belül kívánjuk szolgálni a kultúra ügyét és nemes szórako­zást kívánunk biztosítani a remélhetőleg mi­nél nagyobb számú érdeklődőnek. A tanácselnök megnyitó szavai után került sor a kulturális napok első nagyszabású prog­ramjára, amelynek keretében a nemzetközi zenei verseny, 1965 díjnyertesei adtak hang­versenyt. Mind a szólisták: Kovács Lóránt fuvolaművész, Dietrich Tibor klarinétmüvész, Hara László fagottművész, Krause Annamária zongoraművész, Varga Zsuzsa csellóművész és Forgács Éva énekesnő, mind pedig a Simon Albert vezényletével közreműködő Budapesti Stúdió Kamarazenekar megérdemelt szép si­kert aratott. Vivaldi, Liszt, Mendelssohn, Mo­zart, Berlioz műveit tolmácsolták magas mű­vészi fokon. A „nyitány” tehát sikeres volt. Kíváncsian várjuk a folytatást. Nem ünneprontásként, de most a kezdetné] már el kell mondanunk: a szentendrei kul­turális napok városunknak évről-évre a leg­jelentősebb kulturális eseménye. Ez nyilván­való, köztudott dolog... Mint ahogy köztudott az a részvétlenség is, amely a helyi lakosság részéről iránta megnyilvánul. Ezt bizonyította a szombat esti nyitóünnepség is. Pedig ezen részt venni — szerintünk — megtiszteltetés! Mégis, alig százan tartották érdemesnek meg­jelenni. És az arcokat figyelve azt is megál­lapíthattuk, hogy a százból mintegy negyven ember az, aki valamennyi szentendrei kultu­rális esemény állandó, lelkes részveyője. De miért csak ők? Szentendrén 11 000 ember él... (horányi) A szentendrei Kilencedik kultúrális nap­jaink keretében, a Ferenczy Károly Múzeum helyiségeiben dr. Mezősi Károly, a Pest me­gyei Múzeumok igazgatója nyitotta meg a szentendrei festők tárlatát, szép számú érdeklődő jelenlétében. Dr. Mezősi Károly megnyitó szavaiban elmondta, hogy múzeumunk ebben az évben emlékezik meg tizenötéves fennállásáról, s ez idő alatt egymást követték helyiségei­ben a szentendrei festők tár­latai. E város régóta a festők városa elnevezést viseli. Leg­újabban kezdjük a múzeumok városa elnevezést is hallani, amióta megnyílt a szerb egy­házművészeti állandó kiállí­tás, majd a Szobormúzeum — s most kezdődik a falumú­zeum, a skanzen létrehozása. Neve, rangja, híre és tábora van a szentendrei festészet­nek, s régi megállapítás, hogy az ősi múzeumépület három szobája és folyosója már szűknek bizonyul ahhoz, hogy a szentendrei festészetet min­den ágában a nagyközönség elé tárja. Éppen ezért, már ebben az ötéves tervben elő­irányozták a múzeum bővíté­sét, s az emelendő új szárny­ban állandó anyag lesz a szentendrei festők alkotásai­nak kiállítása. Őszintén tanácsolhatjuk: aki nem volt ott a vasárnap déli megnyitón, ne mulassza el megnézni városa országos hírű büszkeségét: a szentend­rei festők szentendrei képeit. Horváth Levente A II. Dunakanyar Bélyegkiállítás A II. Dunakanyar Bélyegki­állítást (a kiállítók nem csu­pán szentendreiek, hanem Vác, Dunakeszi, Alag és Kisalag legjobbjai is) Jászay Béla, városi művelődésügyi felügyelő nyitotta meg az Alkotmány utcai iskolában, s méltató szavai után Steiner László, a Magyar Bélyeg- gyűjtők Országos Szövet­ségének főtitkára is szólt annak jelentőségéről. Ki­emelte, hogy a vélogatottan ritka és értékesen szép anyag összegyűjtése, össze­állítása elsősorban Faragó László érdeme, a helyi kör elnökéé, mellette Kallós Mik­lósé, az ifi-gyűjtők veze­tőjéé. S hogy az 1963-ban 15 fővel irdult ifjúsági csoport ma már messze felette van a 130-as létszámnak is, az két általános iskolánk érde­me, s két pedagógusé: Gaál Kataliné és ifjú Szatura Istvánnéé. A kiállítás megnyitását megelőzően a bíráló szak- bizottság az alábbi értéke­lésben méltatta és jutalmaz­ta a kiállítókat: Klasszikus anyagban: I. díj: Tomecskó Mihály váci g/űjtő (a múlt évi bécsi kiállításon a kiállítás nagy plakettjét kapta), II. díj: llosvai Varga István nagy nevű festőmű­vészünk, III, díj: Kallós Mik­lós, IV. díj: Ducz László. Motívum anyagban, speciá­lis gyűjteményeikkel: I. díj: Himberger József (A Duna a bélyegeken című anyagáért), II. díj: Sántha Ferenc, III. díj: Lelitereg Andor, IV. díj: Szekula János, Vác. Első napi bélyegzés című szakmegjelöléssel a szent­endrei Baumgartner Bélát díjazták. De rendkívül ér­dekes a szentendrei Margari- tovits Iván anyaga, aki a világ minden országából ösz- szegyűjtötte a Lenin arcké­pével ellátott bélyegeket. Margaritovits Iván a Politi­kai sorozatban kapott ezért II. díjat, a váci Szintűi Márton I. díja után, kinek Munkás- mozgalom címmel látható a gyűjteménye. Az ifjúsági kiállítók közül a zsűri a kisalagi általános iskolát I. és a szentendrei Bájcsy-Zsilinszky utcait II. díjra érdemesítette. Egyéni díjazásban Szentendréről a kicsik közül egyedül Faragó Tibor részesült. Kórushangverseny Pénteken: Bóbita Pénteken este 7 órakor a pécsi Bóbita bábegyüttes lép fel a Parkmúzeum szabad­téri színpadán. A kulturális napok vasár­nap esti programjának köz­pontjában a tanácsháza dísz­termében megrendezett kórus- hangverseny állt, amelynek keretében a József Attila Művelődési Otthon kórusán kívül, az országos, sőt eu­rópai hírű váci Vox Humana énekkar is szerepelt. A műsor első részében közkedvelt városi kórusunk Kovács Lajos karnagy ve­zényletével Praetorian, Jan- nequin, Regnart, Hindemith, Udvardi és Sugár egy-egy kórusművét mutatta be a tőle megszokott magas szín­vonalon. Őket követte az est „főattrakciója”, a Vox Humana énekkar, Makiári József Liszt-díjas karnagy irányításával. A híres váci énekkar most először szere­pelt Szentendrén. A nyári szünet után ez volt első fel­lépésük, amelyet a Debre­cenben sorra kerülő nemzet­közi kórusfesztiválra való felkészülés első állomásának tekintettek. Bemutatott mű­soruk lényegében azonos volt azzal, amellyel május­ban nagy sikerrel szerepel­tek Nyugat-Európában. A mintegy 70 tagot számláló kórus először német, francia és olasz műveket adott elő, kórus­került majd pedig magyar művek bemutatására sor. Hangversenyük valóban ma­radandó élményt jelentett minden megjelentnek. A tervezettnél többet hoztak a kalászosok Kazalban áll 18—20 vagonnyi széna ♦ Helytálltak az áradásnál is az Április 4. Tsz tagjai Az Április 4. Tsz-ben Bajna István agronómus a követke­zőkről tájékoztatta lapunkat: — Az aratást teljesen befe­jeztük: a 81 hold őszi árpát, a 110 hold búzát és a 21 hold rozsot learattuk. A gabona be- hordása még folyik, az ered­mény azonban — megállapít- hatólag — a tervezettet messze felül­múlja. Második hete fo­lyik a cséplés és nagyon szép, 16—17 mázsa közötti a holdankénti eredmény. A szeszélyes és esős időjárás nagyban akadályozza a mun­kálatokat, a második kaszá- lású pillangós takarmányt már éppen harmadszor veri az eső. — A takarmánybázis már így is biztosított: 18—20 va­gonnyi széna máris kazalban áll. Ez, a munkát hátráltató esős Időjárás viszont — mint Bajna István szakszerűen megma­gyarázta — az augusztus— szeptemberben begyűjtésre kerülő silótakarmányra na­gyon kedvező hatással van. A beszélgetés során az ag­ronómus arról is tájékoztatott, hogy a szállítóeszközöket mind elvitték Tahitótfaluba, menteni a gabonát, a veszé­lyeztetett dunai árterületeken. Azonkívül két gépkocsijuk és tizenöt emberük a Papszige­ten dolgozott egész éjjel, ahol a camping védelmére a nyúi- gátak építésében vettek részt. És ugyanazok az emberek, akik egész éjjel a Duna ellen viaskodtak, reggel­től már a Határcsárda mellett építették az autó­parkírozóhelyet, a campingkongresszus rész­vevői számára. (Bár a pap_zi- geti árveszély valószínűtlenné teszi a szép camping-kong- resszusi terveket.) A beszélgetés során azt is megtudtuk,' hogy a héten ti­zenegy hízómarhát adtak át a felvásárló szerveknek, s újabb húszat állítottak be hízásra. A Boldogtanyán ma már csak a juhanyaállományuk „lakik”, háromszázöt birka Pintye Gyuri főjuhász bácsi felügyelete mellett. Azokat ott fejik és a tejet gomolyaként adják át a Tejipari Vállalatnak. Még huszonnégy növendékmar­ha is fenn van, a boldOj- tanyai hegyi legelőn. A szintén hízóba állított kis bárányok pedig a Püspök-, majori tanyán élnek, Tóth bá-. esi őrködése mellett kétszáz-, hetvenötén. Ők, hetvenkilencen Negyvenhét éve annak, hogy 1919. augusztus elsején külső és belső ellenséges erők elbuktatták a Tanácsköztársa­ságot és Szentendrén is úrrá lett az „alkotmányos jogrend”. Negyvenhét éve annak, hogy Szentendrén is börtönbe ve­tették azokat, akik néhány hónapig szabadon mertek ten­ni és gondolkozni. A Pestvidéki Királyi Tör­vényszék 1920. május 10-én kelt, 92 oldalas vádindítványa összesen hetvenkilenc emberre kért halál- és fegyházbünte­tést. Dolgos, becsületes szent­endreiek neveit találjuk a hetvenkilenc között: kommu­nistákét és nemkommunistá­két. Néhány an ma is közöt­tünk élnek, sokuknak itt élnek leszármazottai. Szúlyovszky, Balogh, Farkas. Takácsy, Ar- zenovits, Franges, Kramár, Vörös, Mrazik, Szolga, Bresz- ka, Dehurta, Lepusán, Bran­czeisz, Básits, Klement, Gyö-. ry, Puppán, Szadeczky, Stiog- ler, Ivanics, Gál, Rozsnyai, Bajza, Korcsok, Sarkóczy, Stocker, Benkovits, Sturm, Zsigmondy, Korenchy, Vörös, Király, Pálfy — csak néhány a hetvenkilenc ember közül, Akik közül — ekkora jogtan lanságot nem tehetett az éli lenforradalmi bíróság — sem kit nem ítéltek halálra; a vád­lottakat hosszabb-rövidebb fegyházbüntetéssel sújtották. A vádindítványból megállaí pítható, hogy az elítéltek kői zül harminchétén voltak vasi munkások (lakatos, esztergá­lyos, vasöntő) heten tanárok és tanítók. A szomorú évforduló alkal­mából emlékezzünk tisztelet­tel és szeretettel rájuk, a het- venkilencekre, akik már ak­kor megtettek mindent a leg­igazságosabb társadalmi ren­dért, a néphatalomért. H. L. ZOLDAR UTÁN A Duna figyelmeztet Egy éve múlt már, hogy a máskor oly szelíden, békésen folydogáló „kék” Duna óriássá duzzadva kitört medréből és szennyes áradatával elnyelés­sel fenyegetett mindent, ami az emberé, amit az ember szorgos keze épített. De az em­ber felvette a vízzel a harcot. Uj hősök születtek, akiknek lankadatlan helytállása végre véget vetett az elemek vandál pusztításának. Aztán kezdő­dött a pusztítás nyomainak el­tüntetése. Uj, erős gátakat emeltünk, elpusztult ottho­nainkat újjáépítettük, és kezd­tünk újból nyugodtabban élni. ... Nagy eseményre készü­lődtünk az utóbbi hetekben. Hiszen a nagy nemzetközi camping-előrally központja éppen városunk, pontosabban, a Papsziget lett volna. Az elő­készületek szépen haladtak, sőt már a „diadalkapú” vázát i: ............... • ...... .. ..• B efejeződéshez közeledik az aratás Dunabogdányban — a rossz idő ellenére is. Horváth István kombájnvezető és Novák Imre traktoros munka közben. (Foto: Gerlai) is felállították ... nem kis do­log több mint ezer árgus sze­mű külföldit néhány napra vendégül látni! És akkor, a múlt hét elején a nagy sürgés- forgás közepette váratlan ven­dég jelezte érkezését: emel- kedni kezdett a Duna. Először óvatosan, lassan, aztán egyre magasabbra ugorva. Ekkor még a legpesszimistábbak is úgy nyilatkoztak: Sebaj, ez még nem vészes. Rossz jósnak bizonyultak, Nem ment le, sőt fittyet hányva a sebtében épített nyúlgátaknak, Péntekre maga alá nyelte az egész szigetet, sőt az odavezető gát nagy részét is. És ezzel nemcsak újabb nagy károkat okozott az egyre jobban épülő, szépülő kis szi­getnek és az ott elhelyezett lé­tesítményeknek: campingnék, ABC áruháznak, bisztrónak, strandnak, hanem megfosztot­ta városunkat egy jelentős nemzetközi eseménytől is, amely jelen esetben szerencsé­sen találkozott volna a szent­endrei kulturális napokkal. A vízszint azóta csökkent. Még­is, a Duna mostani váratlan áradása újra figyelmeztetett: az utóbbi évek szokatlanul esős nyarai során szinte biz- tosna vehető egy-lcét nagyobb méretű árhullám. Ezeket pedig felkészülten kell fogadni. Cso­dálkozunk azon a túlzott op­timizmuson, amely a papszige- tí létesítmények tervezőit el- töltötte, amikor a tavalyi nagy árvíz pusztítását feledve, nem gondoskodtak kellő erejű vé­dőgátakról, amelyek minden esetben megvédenék a szigetet és létesítményeit az árvizektől. Tudjuk, hogy sok pénzbe ke­rülne, de még így is keveseb­be, ha arra gondolunk, hogy egy-egy elöntés milyen káro­kat okoz minden épületben és egyéb anyagiakban. Hiszen a július eleji kisebb áremelke­dés is napokra megbénította a sziget forgalmát. Horányi Sándor SSSj/^SSS^SSSSJrSSJYSSSSSSyVSSSYSSSSSSJSrSSSJYSSSSSSS^/^SSSSSSSArSSSSSS^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS* LÁTOGASSA A IX. SZENTENDREI KULTURÁLIS NAPOK RENDEZVÉNYEIT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents