Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-20 / 197. szám

um. AtTGTTSZTUS 5«., SZOMBAT pest me er*» 5 A döntőbíró előtt Az ügy egy kicsit álmasít, oem ilyen fullaszt« nyári dél­előttre való; úgy sejtem, a pa- nasj^s sem gondolja komo­lyan, hogy sikerrel végezhet. Középkorú ember, villanysze­relő, aki tavaly valamikor alaposan felöntött a garatra, elment a munkahelyére, s elő­ször csak összezörrent az egyik művezetővel, majd neki támadt, ahogy itt többször jís elhangzik: tettlegességre derült sor. A villanyszerelőt ezért elbocsátottók a vállalat- '•*ól; s most itt a területi mun­kaügyi döntőbizottság előtt Jkeresi az igazát. így veszem Sri az elhangzottakból. Pihen előttem az írószer- .«zám, a dolog világos. Nincs ■ezen mit tárgyalni; hiszen az ■volna csak a szép, ha büntet­lenül hagynák, hogy valaki (berúg, aztán oda megy a »munkahelyére botrányozni, «verekedni. Jogos a büntetés. Az ember különben nem ta- tgad semmit. Előfordult, már ■ meg is bánta, de lássák be, :hogy ő ittas volt. Nem értem azonban a dön­tőbírót. Érdekes asszony; ko­moly, de teljesen póztalan, s inkább mintha valami ment­ség után kutatna mindig. Pe­dig az asszonyokban általában van egyfajta leküzdhetetlen viszolygás a részeges botrány­okozók iránt; még ha bírók, akkor is. Amikor kérdez egyszerű és nyugodt minden szava, mon­data — majd élénk, őszinte figyelemmel hallgatja a vá­laszt. De egyszerre vált. ami­kor a jegyzőkönyvbe diktál, a kérdés-felelet után, — valami hihetetlen biztonsággal és gyorsasággal beszéli a jogá­szat, az akták formanyelvét. Végül felszólít bennünket, hogy hagyjuk el a helyisé­get; a bizottság dönt. Két perc sem telik bele, szólítanak, hogy megszületett a határozat. A döntőbizottság helyben hagyta a fegyelmi határozatot, amelyet Cegléden az ÉM. Mélyépítő . Vállalat igazgatója hozott, s az elsőfokú döntőbi­zottság is helyben hagyott. További fellebbezésnek helye nincs. A dolgozó rossz példá­val szolgált — hangzik az in­doklás —, amikor a munka­helyén, dolgozótársai előtt it­tasan mutatkozott, botrányo- zott, egy művezetőt bántalma­zott. Az ittasság nem mentség, ellenkezően — súlyos bitó kö­rülmény ... Eddig a hivatalos rész, az­tán fellazul a tárgyalási lég­kör; — Nézze, legyen ön rendes férj, családapa, dolgozzon be­csülettel és tartózkodjon az ivástól, ha így megárt magá­nak. Ez most alapos lecke volt. Az ember csak hümmög, mormog, s ahogy elmegy, alig szól valamit. A következő ügy rövid és egyszerű. A felsőpalkonyai Uj Élet Termelőszövetkezet veze­tősége fegyelmivel elbocsátot­ta az egyik üzemvezetőt, mert munkaköri mulasztásokkal vádolták. Az üzemvezető bete­ges ember, aki sem a szövet­kezeti fegyelmi tárgyaláson, sem az elsőfokú döntőbizott­^ „ÚGYIS MIENK A SZÉP SZÜRET ...” (Brecht) § A tűző nap ezernyi mása fordítja kerek fejét a forró í égitest felé. A hőség rekkenő, s a határban a letarolt táblák 2 > között szemet, lelket gvönyörködtető az óriás napraforgó- ! tábla. Az érdi határban magtól terhes, tömött fejű, óriásvirá- 1 gok biztatnak nagyobb bőséggel, dúsabb asztalokkal. A XII. megyei képzőművé­szeti kiállítást szeptember 5- ig tekinthetik meg az érdek­lődők. Filmre kerül a Kakuk Marci Bensőséges ünnepség szín- } helye volt tegnap délelőtt a megyeháza. Hargitai Károly, a tanács művelődésügyi osztá­lyának vezetője nyújtotta át a jutalmakat azoknak a népmű­velőknek, akik az elmúlt esz­tendőben kiváló munkát vé­geztek. Szocialista Kultúráért em­lékérmet nyolcán kaptak. Bé­res Károly, a ceglédi zeneis­kola igazgatója. Dániel Kornél festőművész, megyei képzőmű­vészeti szakreferens, dr. Fabó Istvánné, a dányi művelődési ház igazgatója, Fábri Mihály, a gödöllői járás népművelési fel­ügyelője, Kékesi Ilona, megyei Ma délután öt órakor Arany István, a Váci Városi Tanács vb-titkára nyitja meg a váci Madách Imre Művelődési Ház­ban a XII. megyei képzőművé­szeti kiállítást. Ünnepi be­szédet mond Végvári. Lajos, a művészettörténeti tudományok kandidátusa. A tárlaton har­mincegy művész hatvanhat képe kerül bemutatásra. A megnyitó ünnepség ke­retében kerül sor a megyei ta­nács művelődésügyi osztálya jutalmainak kiosztására. Há­rom-háromezer forintos juta­lomban részesül Mizser Pál és Cs. Nagy András festőmű­vész. Kétezer forintos jutal­mat kap Hock Ferenc. Ezer­ezer forintos jutalomban ré­szesül Dániel Kornél és Kris­tóf János. népitánc szakreferens, Kucs Béla szobrászművész, a szent­endrei Parkmúzeum létrehozá­sában kifejtett munkájáért, Pongor Istvánné budakeszi könyvtáros és Szabó Kálmán, a váci járási könyvtár munka­társa. Miniszteri dicséretben része­sült Nagy Ijijos, a galgagyör- ki művelődési ház igazgatója, valamint a váci állami zeneis­kola nevelőtestülete. Kiváló dolgozó jelvényt ka­pott Tóth Sándorné, a bagi művelődési ház gondnoka. | Mii akarhat, ez a CSERE PKALYHA- ÉPÍTÉST válla! rövid határidőre Komárom megyei Kályhacsempegyártó és Építő V. Beépítő részlegek. Budapest IX. kér.. Bokréta u. 9. Telefon: 143—861 Esztergom, lőwy S. u. 1. b Si közöltem Gerebennel, hogy ez ^ sajnos munkaköri kötelessége $ akkor is, ha éjszaka csinálta, i mire ő élénken helyeselt, hogy $ ő is így gondolta, és esze ágá- \ ban sem volt újításként bead-§ ni. Ö, igy ahogy van, ingyen \ és bérmentve a vállalat ren- ^ delkezésére bocsátja a tervet, ^ sőt, munkaidő után hajlandóJ a kivitelezésben is résztvenni. § — Ha kifizeted neki azt, i. amit túlórában dolgozik. — Nem. Azért sem fogad el^ egy fillért sem. — Szabad a gazda — mond- $ tani kimerültén. — Mit kér $ helyette? \ — Semmit. Azt mondta, § hogy ö ezt munkaköri köteles-§ ségének tartja, a tervezésben ^ örömét lelte, örül, hogy a vál- § lalatnak egy új gyártmányt si-^ került terveznie, és hogy ezzel^ is elősegítheti a tervteljesítést. ^ — És te megetted ezt a ti- \ pusdumát? i — Dehogy ettem meg. Azért ^ jöttem, hogy megkérdezzem ^ tőled, vajon mit akarhat ez Gereben? — Fogalmam sincs, de meg§ vagyok döbbenve — mond tam. — Valóban, mit akarhat § ez a Gereben? — És ilyen embereket aján- ^ lasz te nekem. Máskor jobban^ nézd meg azt, akit hozzánk $ protezsálsz — kesergett Sán- $ dór, és elbúcsúzott. i ' s — Igazad van! — válaszol-§ tam. — Többet ilyen gyanús^ pasas érdekében egy szót sem ^ fogok szólni. Hát minden jót ^ öregem. i És azóta is folyton töröm fejemet: — Mi az úristent akarhat ez ^ a Gereben? J Miklósi Ottó $ JtZOJVNALI BrLÉPÉSRE FEL VESZÜNK szerkezetlakatos szakmunkásokat, valamint vidéki munkára qép- és szerkezetlakatost lánghegesztőt, férfi segédmunkásokat és portást Jelentkezni lehet ORSZÁGOS 6ANYAGÉPGYARTO VALLALAI 8pest IV., Baross u. 91—95. — Rögtön megmagyarázom. A gyártást azonnal elkezdhet­jük, de neki sajnos, egy fillér fizetésemelést sem tudok ad­ni. — Amire ő közölte, hogy akkor köszöni szépen, a terv­rajz marad, majd odaadja egy maszek kisiparosnak. — Látod, ez az. Ez lett vol­na a természetes, de ő azt mondta, hogy ő nem azért csinálta, mert fizetésemelést vár ... — Elég, ha állományon kí­vüli bérből kifizeted azt a pár ezrest — vágtam közbe —, úgyis éjszaka csinálta az egé­szet. — Stimmel, én is erre gon­doltam. Megmondtam neki, hogy sajnos állományon kívü­li béralapunk sincs, mire ő ki­jelentette, hogy erre nem is gondolt, nem azért tervezett ő éjszakákon keresztül, hogy ál­lományon kívüli bért kapjon, különben ő is tudja, hogy nincs béralapunk... — Megelégszik ő igazgatói alappal is, mert a pénznek nincsen szaga, és annak a né­hány ezresnek olyan mindegy, hogy a béralapból, vagy az igazgatói alapból fizetik ki. — Ez az. De sajnos igazgatói alapunk sincsen. Közöltem is vele, mire ö irulva-pirulva ki­jelentette, hogy ő nem azért csinálta, és ő ezért nem is fo­gadna el jutalmat. — Bolond lenne. Beadja újí­tásnak, és vígan felveszi azt az évi tizenöt-húsz darab ezrest. —Én is erre gondoltam, és Barátom Sándor, a kitűnő vállalati főmérnök keresett fel a minap és megkérdezte: — Öregem, milyen ember ez a Gereben Károly? ; — Nagyon rendes — vála­szoltam. — A sógornőm uno- i kaöccsének a barátja. Én aján- I lottam be hozzátok műszaki : előadónak. — Éppen azért jöttem hoz- \ zád. Szeretném róla hallani a \ véleményedet, mert nagyon | furcsán viselkedik. : — Miért, mi történt? — ér­| deklödtem. \ — Képzeld el, a múlt héten I bejött hozzám, és hozott egy tervrajzot, egy újfajta hidrau­likus villanyszökkencs tervraj­zát. Tudod, hogy a szökken­éseket most hozzánk profilí­rozták. — Szóval behozta a tervraj­zot és megkért, hogy nézzem meg, mert ezt ö éjszakákon át tervezte, és szeretné hallani róla a véleményemet, mert ne­kem a hidraulikus villany­szökkencs a kisujjamban van, ami igaz is. — Tudom, tudom, azt is me­sélted. — Megnéztem a tervrajzot, alaposan áttanulmányoztam ... — És rögtön láttad, hogy egy dilettáns munka. — Tévedsz. A legragyogóbb elképzelés volt, amit valaha láttam. A tervrajzot, úgy ahogy volt, ki lehetett adni a prog­ramozónak. Meg is mondtam Gerebennek, hogy kitűnő, de ... — De? — De nincsen béralapunk. — Ezt nem értem. sági tárgyaláson nem jelenhe­tett meg. Ilyen módon eddig még senki sem hallgatta meg a védekezését. Az egyik tár­gyalást — ahogy a döntőbíró az aktákból megállapítja — éppen azon a napon tartották, amikor a panaszost operálták. A bizottság ügy határoz; foly­tassanak le szabályos eljárást — s az ügyet visszateszi az el­sőfokra ... így nyerünk egy kis időt, hogy a bíróval beszélgessek a következő ügyig. — Döntőbíró. Tehát jogász. Doktor. — Igen. Jogot végeztem. Doktor Ölveczky Edit vagyok. — Hány éve dolgozik dön­tőbizottságban ? — Nyolc. — Levelezőn végzett? — csúszik ki a számon a kérdés. Sejtem ugyanis, hogy már nagykorúan, tudatosan tanult, amikor már pontosan tudta, hogy mit akar. Megérzi ezt az ember. Nem is csalódom. — Valóban — mondja —, már dolgoztam, amikör egye­temre jártam. Éjszakánként tanultam, s volt, amikor egy év alatt két tanév anyagából vizsgáztam. Különben én itt csak helyettesítek; amúgy a Budai Járási Tanács munka­ügyi csoportvezetője vagyok. — És a járási döntőbizott­ság elnöke. Igaz? — Az társadalmi munka. Az elsőfokú bizottságok elnökei társadalmi munkások — ma­gyarázza . Persze, havonta hatszor tár­gyal. Az idén 180 ügyben ho­zott határozatot. És a munka­ügy — „hiszen gondolhatja!” — óh, nehéz, szerteágazó do­log; hány törvényt, rendelke­zést kell olykor felkutatni. Az elsőtök meg különösen mun­kaigényes, egy ügyet kétszer, háromszor is tárgyalnak. Itt folytatják le a bizonyítási el­járást. — Mindezt társadalmi mun­kában végzi. Miért csinálja? — Mert szeretem ezt a mun­kát. Sokrétű, érdekes. — A jogi pályának vannak ennél érdekesebb munkakörei is. Lehetne bíró a bíróságon, vagy ügyész, vagy akár ügy­véd is. Erre még nem gon­dolt soha? — Nem, — s ez a válasz na­gyon határozott. — Nekem ezen a munkahelyemen na­gyon sokat segítettek, amikor tanultam. Egyetlen szó ellen­vetés nélkül engedtek szabad­ságra, ha kellett. Amikor egy év alatt négy félévet tettem le, megkaptam a teljes két évi ta­nulmányi szabadságot. Szó­val ... — Szóval hálás. — Nem igy mondanám. Ne­kem végülis így a legjobb. Ez a munkahely és ez a munka. Láthatta, itt meg kell véde­nünk a társadalom érdekeit — és a villanyszerelő esetére utal, aki részegen botrányozoít. — Ez az ember bomlasztotta a munkamorált. De arra is oda kell figyelnünk, hogy mi lesz a panaszosok sorsa ... Ahol nagy a család ... Vagy előfor­dulhat jogtalanság... Szenvedélyes, és igazán szép szavak. Szép szavak, amelye­ket el is lehet fogadni. Mert értem már a döntőbírót: hogy miért kell az a sok kérdés. A következő panaszos ezút­tal egy vadász — lám valóban, milyen változatos hely ez! —. egy hivatásos vadász áll a döntőbíró előtt. Fegyelmivel elbocsájtották a Börzsönyi Ál­lami Erdőgazdaságból. Az el­lene a fő vád, hogy kiment hozzá egy külföldi vadász, akit amúgy puska nélkül kivitt az erdőbe, s megmutatta neki a „vadmozgást”. A szabályok szerint előre kellett volna je­lentenie a látogatást az erdő­gazdaságnak. ő meg utólag je­lentette. Másnap. Ha nem szól, meg sem tudják a dolgot. Volt egy másik vádpont is, de erről már korábban kiderült, hogy alaptalan. És még egy, valami kisebb mulasztás szerepelt a vadász rovásán. A szakszerve­zet. a MEDOSZ, külön védőt állított a vadász mellé. A döntőbíró most elemében van. Hány éve dolgozik a gaz­daságban? Volt-e valaha fe­gyelmije? Kapott-e jutalmat, kitüntetést? Beteg; mi a baja? A vadász pedig elmondja, hogy 14 esztendeje van a gaz­daságnál, többször is megjutal­Királynő a Dunán Petro-queen: 1700 tonna A hajó kecsesen ívelt vonal- vezetésű, reprezentálja a nor­vég megrendelő s keresztelő választotta nevet. Petro- quenn-nek hívják csütörtök délutántól a Magyar Hajó és Darugyár hajóújdonságát Ki­rálynőnek keresztelték, s ilyen méretekben nem zavarhat márí a súlya sem: 1700 tonnás. Az, angyalföldi gyáregység máso-i dik kőszállító vízijárművét ai megrendelő személyesen vette i át, hogy 10 és 10 ezer kilomé- ] teres hosszú víziutakra indít-! hassa. ^ 20000 \ . » Agfa Color diafilm j kerül forgalomba I 5 Az OFOTÉRT húszezer nyu-j gatnéipet Agfa Color diafilmet: : hoz forgalomba. Egy tekercs! film ára. az előhívással együtt! 100 forint A leexponált fii-; meket az OFOTÉRT Alpári! Gyula u. 2. szám alatti fiók-! jában kell leadni előhívásra, 6! a kész film ugyanott vehető át.: A vidéki amatőrök postán; küldhetik el a tekercset és ai kész diafilmet az OFOTÉRT; j ugyancsak postán, dijmente-; 1 sen juttatja vissza hozzájuk. XII. megyei képzőművészeti kiállítás Megnyitó, díjkiosztás Tersánszky Józsi Jenő nép­szerű regénye, a Kakuk Mar­ci megfilmesítésére vállalkoz­tak a televízió filmforgatói. A külső felvételeket Pest me­gyében, Gvömrőn és Pécelen forgatták az elmúlt hetekben. A hat részből álló tévé-filmet Markos Miklós rendezi, neves színművészek vesznek benne részt s jövőre kerül képernyő­re. mázták, egyszer, igaz, volt egy szóbeli megrovása. De az is miért...? Jót akart, mindig csak jót akart a gazdaságnak. Mondják most rá, hogy bete­ges és nem bírja már a fizikai munkát. Elvégzett ő mindent, amit kellett. És az, hogy be­teg? Hát igaz; szívvel, gyo­morral operálták most... Do­hát, hol szerezte ö ezt a be­tegséget? A döntőbizottság visszavo­nul. A vadász javára dönte­nek. Igaz, nyereségrészesedést nem kaphat erre az esztendő­re, s megvontak néhány nap pótszabadságot tőle. De vissza­helyezték az állásába. Előbb azt kérdeztem a dön­tőbírótól; melyik volt a leg­érdekesebb ügye nyolc év alatt. Nem tudott válaszolni. Most azt mondja, ahogy el­mennek az ügyfelek: — Soha sem láttam még, hogy ilyen semmiségekből ek­kora ügyet csináljanak. Ez az ember ott dolgozik hosszú évekig, járja az erdőt, hogy bele betegszik, jutalmakat ka.p . .. S akkor ... Ez vala­mi személyeskedés lehetett... Rendezgeti az aktáit, és só­hajt. Egészen olyan most, mint a többi asszony, akik az élet fonák dolgait rosszalják kicsit dohogva, sóhajtozva ... A vadász meg azóta megy valahol a forró pesti utcán. Nyert az utolsó fórumon, az ügy lezárult; fellebbezésnek helye nincs ... Dékiss János Népművelők kitüntetése

Next

/
Thumbnails
Contents