Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-14 / 192. szám

WíT •teer» ZJCMtm 1966. AUGUSZTUS 14., VASÄRNAP / Az irsaiak monopóliuma | Jó üzlet a Romantika I az akácosban $ AZ ORSZÁGÚT ASZFALTJA VAKÍTÓAN CSILLOG A RÓ- | LA VISSZAVERŐDŐ NAPFÉNYBEN. A GÉPKOCSIVEZETŐ $ LEHAJTJA A ZÖLD NAPELLENZŐT, DE AZ IS CSAK A | SZEMEBE ZÜDIJLO SUGÁRZÁSTÓL VÉDI, NEM AZ ASZ­FALTON VIBRÁLÓ FÉNYEK APRÓ LANDZSAHEGYÉTÖL. ^ AZ ELŐTTÜNK HALADÓ GÉPKOCSI LASSÍT, AZ AL­| bertirsan tüli akácosnál, a romantika ar­V NYÉKOS ASZTALAI CSALOGATJÁK AZ ÁTFORRÓSO­DOTT TESTŰ GÉPKOCSI ELERNYEDT UTASAIT. Feketepárduc kölykök «í’Ä zában a íeketepárduc-mamának két kölyke született. A mama kissé idegesen fogadta az újszülötteket és ezért Zita, a vizslamama, vállalta a dajka szerepét. TEHERKOCSIVAL: Budapest, London, Moszkva Ritka teljesítményt köny­velhetett el a magyar nem­zetközi autóközlekedési vál­lalat. A Hungarocamion egyik járműve néhány nap alatt 3500 kilométeres utat futott be, s így érkezett vissza Budapestre. A kocsi Kecskemétről in­dult, Londonba igyekezett, majd onnan Moszkvába foly­tatta útját. Itthonról fürdő­kádakat szállított a magyar külkereskedelem rendelésére, majd egy londoni cég meg­bízatáséként kiállítási anya­got szállított a nagyszabású moszkvai rendezvényre. A Bihari művészegyüttes Isztambulban Törökországba utazott a HVDSZ Bihari művészegyüt­tes, hogy a török diákszövet­ség meghívására részt vegyen Isztambulban az esztendőnként ismétlődő nemzetközi népdal- és népitánc-fesztiválon. idő szemügyre venni a mint­ágasfán fekszik a nyárs. Aki megkívánja a szalonnasütést, helyben vehet szalonnát, hagymát, kenyeret. S ha ma­gának az erdei kirándulás ro­mantikus illúzióját is meg akarja teremteni, előveszi a bicskáját, felszeleteli a hagy­mát, megvagdossa a szalon­nát, s a rőzseláng felett piru­ló szalonna zsírját a kenyeré­re csepegteti. Ha akar, leül­het a földre, de kényelmesebb, és stílusos is a sültszalonna- evéshez, az a kis asztalka, melyet egy vaskos akácfa tör­zséből „metszettek”, s földbe vert cöveklábakra erősített deszkapadokat helyeztek el mellette. o Ennél az asztalkánál isszuk mi a hideg sört. Közben az üz­letvezető számokkal bizonyít­ja, mennyire jó üzlet ez az or­szágút menti Romantika. — Már a második hónapban megközelítette a községben le­vő jó forgalmú üzlet forgal­mát: száztízezer forint bevé­tel volt júniusban. Naponta 100—150 ételadagot szolgálunk ki, vasárnap természetesen többet Babgulyás, roston sült A május elsejei megnyitás óta három hónap telt el, elég idő ez ahhoz, hogy lemérhető legyen: érdemes volt-e pénzt, időt,. munkát befektetni a Romantikába? Szabó György üzletvezető éppen egy friss hordó sör csa­polásával fáradozik, van hát Utazás Dél-Amerikáid GANZ-EKM Columbiában A nyugdíjasok országa — ... és Lisszabonnál hagy­tuk el Európát. Egy nagy ug­rás Afrika, aztán nekivágtunk a véget nem érő, elmondha­tatlanul kék óceánnak. Itthon áprilist írtunk, s az időjárást tekintve október volt, mikor leszálltunk Sao Paulóban. És itt lepihenhettünk egy brazil kávé mellé. (Egyébként ször­nyen rossz, úgy főzik, mint nálunk a teát.) A ritka szép útra a Ganz Elektromos Készülékek és Mé­rőműszerek Gyára küldte ve­zető munkatársait. A vállalat igazgatójával s a külkereske­delem megbízottjával együtt ért partot a másik kontinen­sen Szepesi István, aki az árammérőgyár gyakorlott, régi üzletembere. — Azért kerekedtünk fel, mert új piacokat, új eladási lehetőségeket kutattunk. In­donéziába most nem szállí­tunk, így érthető, hogy termé­keinket másfelé kell elhelyez­ni. Ezzel együtt régi üzleti és emberi kapcsolatainkat is igyekeztünk felmelegíteni. — Az első állomás, tehát Brazília? — Csodálatos szépségekkel, és drámai ellentétekkel. Tíz­emeletes, pehelykönnyű konst­rukciójú hipermodern háztöm­bök, s rengeteg kolduló gye­rek. A hegyoldalban messziről festői, pl éhtetős, színes favis- kók tarkállanak, de az ég őriz­ze az idegent attól, hogy oda­tévedjen. — Üzleti cél? — Olyan üzemek keresése, Vagy életre hívása, amelynek Uíla'donioga az illető országé, de a mi feladatunk berendez­ni, a munkásokat betanítani és az árammérő gyártásához szükséges alkatrészeket szállí­tani. Természetesen nem vala­mennyi hozzávalót. Ebbe nem menne bele egy dél-amerikai ország sem. Előbb néhány szá­zalékot, később az alkatrészek felét a honi ipar produkálja. Ilyesmit szeretnénk Brazíliá­ban, s nincs kizárva, hogy si­kerül is. Már most megálla­podtunk viszont abban, hogy ezidén 80—90 ezer fogyasztás- mérőt szállítunk. — További út? ■— Távirati stílusban: repü­lő, Uruguay, az AIR-France sztrájkja miatt 14 és félórás késés. Valamikor jó vevőnk volt, most eléggé tönkrement ország. Nem csodálom: min­den második ember nyugdíjas. Az ezredes negyvenéves korá­ban nyugdíjba vonul. Nem azért, mert öreg, hanem ... szóval jobb a nyugdíj, kényel­mesebb. Ha egyszer gazdasá­gilag rendbejönnek, ide sok készüléket szállíthatunk. Szá­molunk ezzel a lehetőséggel. — Tovább? — A világ legszebb repülő- útján az Aconcaqua 7000 mé­teres hegyóriása mellett a gép meredeken bukik, nehogy túl­szaladjon, mert ott már az óceán. A világ egyik legkeske­nyebb országában, Chilében vagyunk. Sok a műveletlen föld, az emberek általában szegények. A rézércet, ezt a nélkülözhetetlen kincset, érc­formában rakják hajóra, s vi­szik otthoni feldolgozásra az amerikaiak. Az ő befolyásuk és a japánoké nagyon erős. En­nek ellenére indító üzleteket kötöttünk. Az emberekről: csöndesek, szerények az inkák ivadékai. Erre láttam a felejt­hetetlen természeti játékot; a havas csúcson kibuggyanó és lefelé folyó lávát. A víz és tűz, jég és forróság drámai csatája szivárványszínbe öl­töztet mindent, sziporkázik, gőzfelhőtől fehérük a kör­nyék. — Útirány? — Bogota, Columbia fővá­rosa. Ebben az országban mű­ködik egy szerelőüzemünk. Itt már gödöllői alkatrészekből építik a mérőket. S nem is könnyű a felszínen maradni. A nyugatnémet, belga és észak-amerikai kereskedők nyomása igen erős. Előfordult, hogy szándékosan tönkretett, gőz fölött tartott, magyar árammérőket tálaltak az ille­tékesek elé, hozzá hasonlítva a maguk ládából, frissen elő­rántott elegáns készülékét. — Ez volt az út leg­fontosabb része? — Itt vettünk részt egy üzemavató estélyen. Megje­lent a gyárosokon kívül az azóta kereskedelemügyi mi­niszternek kinevezett meghí­vott is. Az est kitűnően sike­rült, Egyébként ezt a már ki­tűnően működő bázisunkat szeretnénk erősíteni. Meg­könnyíti helyzetünket, hogy a legújabb árammérőtípust mindenben egyenértékűnek fo­gadták el az Egyesült Államok termékeivel. — Egy kis egzotikum? — Láttunk aszték és indián aranyleleteket, sótemplomot, burjánzó növényzetet, és cso­dálatosan színes tájakat... És ismét felsüvöltött a sugár- hajtású repülő motorja. In­dultunk jól ismert, kevésbé egzotikus, de nekünk annál kedvesebb ha-ai tájak felé. T. Gy. idő szemügyre venni a mint­egy holdnyi területen fekvő Romantikát. Majdnem minden asztal mellett vendégek ül­nek. Előttük sörös poharak, fogytán az imént hozott sör, mások — mint magunk is — a csapolásra várnak. Van, aki megelégszik a málnával. Ezt azonban nem kell a pincértől kérnie, egy sudár akácfa tör­zséből folyik az, csak fel kell venni egy poharat a tálcáról, megnyitni a csapot, s buzog is a habos ital. Persze, az árát, az egy forintot a vendég már beledobta a „becsületpersely­be”, s mint mondják: itt min­den vendég becsületes. Odébb a kőből épített kerek „tűzhely”. A két szemközti máj, marhapörkölt, s igen gyakran pacal is van az étla­pon. Sörből szombatonként négy-öt, vasárnaponként nyolc hektó is elfogy. Kik a Romantika vendégei? Csak turisták, utasok? — kérdezem. — Mindenki. Kijönnek ide délutánonként Albertirsáról, Pilisről, különösen szomba­ton és vasárnap. Ugyancsak hét végén és hétfőn rajzanak át a külföldi autósok. Megáll­nak itt pihenni az árnyékban, legtöbben csehek és lengyelek, útban Románia és Bulgária felé. Zene? — Talán éppen az a vonzó, hogy itt nincs zene. De, ha valaki hangszert hoz magával, vagy néha egy-egy társaság zenészeket —, nyugodtan megteheti. Úgy tölthetik itt szabad idejüket, mintha az erdőbe mentek volna kirán­dulni. Meddig tart nyitva e nyári vendéglő? — Előreláthatólag egész éven át, hiszen télen nagy forgalmú a 4-es országút. Tél­re faházat építünk, s addig az AJaddin-lámpákat is felvált­ja a villany. Jövőre pedig ki­építjük az autóparkolót, in­gyenes kocsimosóval. Szó van arról is, hogy esetleg strand is létesül, s az ÁFORT is megépíti a benzinkutat, a mostani campingsátrak he­lyett pedig négyszemélyes len­gyel fa-műanyag házakat vá­sárol a földművesszövetkezet — csillantja fel előttünk az összkomfortos Romantika jö­vőjét az üzletvezető. Ferencz Lajos Módosítani kel! sok község megvalósíthatatlan rendezési tervét Megszűnnek a felesleges építési tilalmak Az erősen idős korosztály még bizonyára emlékszik a század elején divatos levelező­lapokra, számos városka, sőt falu is csináltatott olyat. Fel­hőkarcolók felett az akkor még kezdetleges repülőgépekkel, az utcákon Noé bárkájához ha­sonló automobilok és a lófoga­tú társaskocsiktól alig külön­böző emeletes autóbuszok sü- rögtek. Mind e látványosság felett a felirat, mondjuk: Bi­valysáros — ez vastag nagy­betűvel, alatta kisebbel, véko­nyabbal —: ötven év múlva. Ami mind együttvéve, bár hu- morisztikus formában, mégis csak az emberben öröktől fog­va élő fejlődési vágy, színes anzikszon ábrázolt eltúlzott ve- tülete volt. Nevetni való áb­ránd, már csak azért is, mert ha időközben nem szakad ránk két pusztító világháború, ak­kor sem válhatott volna való­ra. Túl a lehetőségek felső határán Akaratlanul ezek a képesla­pok jutottak eszembe most, amikor arról hallottam, hogy a községek néhány éve elké­szült és sürgősen jóváhagyott általános és részletes távlati rendezési tervét seregével kell módosítani. Település rende­zést tervező tehetséges mér­nökművészeinket ugyanis szép munkájuk közben nem egy esetben elragadta, és a valóság talajától a lehetőségek felső határain túlra emelte képzelő­erejük. Egyetlen döntő jelentő­ségű tényezőt hagytak ki kal­kulációjukból, megfeledkeztek arról, lehetséges-e belátható időn belül a rendezési terv végrehajtásához szükséges anyagi eszközöket előteremte­ni. önmagába véve nem lenne hiba, ha a szépen megrajzolt terv csupán a községi tanács­elnök hivatali szobájának ékességét emelné. A község fejlődésének irányt szabó ter­vet azonban a tanács jóvá­hagyta, és ezzel nem is egy esetben a természetes növek­vésnek szabott gátat. Építési tilalom alá vont területeket, ott ahol például a terv, egyelő­re beépítetlen területen ké­sőbb kiépítendő községköz­pontot jelölt ki, ahová új ta­nácsház, egészségház, kuitúr- ház, üzletházak kerültek volna, mégpedig csupa emeletes épü­let. Lebontásra ítélt házsorok Ennél még súlyosabb hely­zetet támasztott azonban ott, ahol a központ helyét sűrűn beépített részen szabta meg. Itt tulajdonképpen valamennyi házat lebontásra ítélt, nem­csak azért, hogy az új középü­leteknek helyet biztosítson, hanem hogy a földszintes la­kóházak emeletesre cserélőd­jenek ki. Addig ezeken a he­lyeken még a tatarozás is ti­los. Nem vették azonban a ter­vezők figyelembe, honnan, mi­ből ad a községi tanács csere­telket, kártalanítást a lebon­tásra ítélt házak tulajdonosai­nak. Nagykátán is a túlméretezett magasépítési övezet miatt szükséges például a rendezési terv módosítása. Monoron ugyanez a helyzet. Vácott az új lakóterületet a vágóhíd környékén jelölték ki, köz­egészségügyi szempontból azonban a vágóhidat át kíván­ták helyeztetni, ami sokmilli­ós költséggel járt volna. Szigetszentmiklós új köz­pontját a terv a József Attila lakótelep és a község régebbi része közötti gyéren beépített területre helyezi. Nemcsak egyelőre, hanem sokáig meg­valósíthatatlan elgondolás, olyan sokba kerülne. Beépíthetetlen házhelyek Érden A legtöbb zűrzavart, méltat­lankodást Érd rendezési terve váltja ki. Ebben a terjedelmes községben 11 087 a beépítetlen házhelyek száma. Hatezer üres telek a tervrajzon pirossal je­lölt, sűrűbben beépített övezet­ben van, míg kétezer a ví- kendházak építésére fenntar­tott kék övezetben. Mintegy háromezer pedig a zöldövezet­be esik, ahol néhányszáz lakó-, vagy víkendház már áll. Ez a hatalmas övezet építési tila­lom alá került, fásításra és természetesen kisajátításra van kijelölve. Ezer meg ezer kis­ember még ha tudna és akar­na, akkor sem építheti meg családi házát ezen a területen. Sőt a községen belül másutt sem, miután a kisajátítás csak távlati terv és így cseretelket sem igényelhet. Jóváhagyás — mérlegelés nélkül A megye öt városának és hetven nagyobb községének rendezési terve készült el az utóbbi években. Vannak kö­zöttük természetesen megva­lósíthatók is. Feltűnő azonban, hogy talán csak Cegléd város és Gödöllő — akkor még köz­ségi tanácsa — utasította el a nem reális tervet, illetve csak részben hagyta jóvá. Hogyan lehetséges, hogy a többi mind elfogadta? — Hibás abban a községi ta­nács és építési hatóság is, — válaszolja Wächter Lóránt a megyei építési hatóság veze­tője. Rendelet írja elő a ren­dezési terv közszemlére téte­lét, hogy kifogásait bárki elő­terjeszthesse. Nagyon sok községben erre nem került sor. Majdnem mindenütt mérlege­lés és vita nélkül jóváhagyta a tanács a tervet. Siettek elfo­gadni, nehogy év végén „a pénz elvesszen”. így azután a jóvá­hagyás pusztán formálisnak tekinthető. — A tervező intézetek is hi­básak. Majdnem mindig a ha­táridő lejárta előtt szállították a tervet, annak gondos tanul­mányozására nem maradt ide­je a tanácsnak. A tervező mi­előtt belefogott a munkába, kiszállt ugyan a községbe, de nem nagyon érdeklődött a ta­nács elképzelései iránt, nem lépett érintkezésbe a Hazafias Népfronttal, sem más szerv­vel, így a lakosság igényeiről, kívánságairól nem is tudhatott. — Egyébként, a hibákat ki­küszöbölő tervmódosítások fo­lyamatban vannak. A település tervezése az épí- i tőművészettel abban is rokon, hogy az anyagi lehetőségek szabnak határt az egyiknek és a másiknak is. Ha a ház, vagy a város tervezője azt akarja, hogy terve megvalósuljon, az adottságokhoz alkalmazott mértéktartással kell alkotó képzeletével bánnia. Különben megrajzolt terve könnyen vá­lik humoros levelezőlappá. Szokoly Endre A távoli tájakra indulót mindig is a váratlanul fel­bukkanó ismeretlen élménye hívogatja. S minél ellentéte­sebb az élmény, annál csa- logatóbb. Az országút forró aszfaltja után zöld akácliget, az asztalok fölött nagykarimá- jú, tarka „napernyők”, babgu­lyás, pörkölt illata árad, utá­na egy pohár sör, vagy valami hűsítő: nem, ennek a romanti­kával körített, szagolható, íz­lelhető valóság igézetének az országúti utazás évezredek óta nem tud ellenállni. Az albertirsai földműves­szövetkezet vezetői jó gyakor­lati érzékkel tapintották ki az utazás „lélektanát”, amit ők egyszerűen az utasember igé­nyeinek neveznek, nagyon he­lyesen. S amivel ők Budapest és Szolnok között monopol­helyzetet teremtettek maguk­nak, az éppen ez a jó levegő­jű akácos. Több, mint egy kerthelyiség: a szabad termé­szet darabja, ahol ráadásul fi­gyelmes kiszolgálást talál ételben, italban az ott megpi­henő.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents