Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-03 / 182. szám

hírlap 196«. AUGUSZTUS 3., SZERDA • • Üres csónak A falmouthi parti őrség hét­főn üres, hányódó csónakot ta­lált Cornwall sziklák övezte vizein. A hír szörnyű tragé­diára vall: az üres csónakot ugyanis a Darlwin nevű mo­toros kiránduló hajó vontatta, amely fedélzetén 31 emberrel — közöttük hét gyermekkel — a hét végén eltűnt. A csónakot 1€ kilométernyire Falmouthtól találták meg. A tengert a flotta hajói, repülő­gépek és helikopterek kutat­ják, de már szinte remény nél­kül. Ügy vélik, hogy a Darl- witi motorja felmondta a szol­gálatot, s a magatehetetlen ha­jót a nyílt tengerre ragadta a vihar, amely a hét végén tu­catnyi vitorlást borított fel, és romba döntötte a tengerparti sátortáborokat. Az idei üdülési idényben ez a második liajószerencsétlen- ség. Kilenc nappal ezelőtt mo­torcsónak fordult fel egy wa­lesi folyóban, s utasai közül 15-en vízbefűltak. SAIGON Ky megy vagy marad? A saigoni miniszterelnökség kedden kiadott közleményben hivatalosan is megerősítette, hogy Ky miniszterelnök visz- sza fog vonulni a politikai Longo a Litván Úton a Szovjetunió felé hét­főn felesége társaságában ér­kezett Várnába Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt főtitkára. Todor Zsivkov ebé­det adott tiszteletére. Az OKP főtitkára a Litva hajón foly­tatta útját. szintérről az új alkotmány el­fogadása után. Bár a miniszterelnökség nyi­latkozata ezúttal határozott­nak és véglegesnek látszik, mi sem zárja ki a bejelentés visszavonásának lehetőségét. Mindaddig, míg Ky megtartja a légierők parancsnokának tisztségét, ellenőrzése alatt marad a politikai élet, füg­getlenül a kormányzás formá­jától — hangsúlyozzák politi­kai megfigyelők. SZEPTEMBERBEN Magyarországra látogat az iráni sah Dobi István, a Magyar Nép­köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke magyarországi lá­togatásra hívta meg Moham­med Reza Pahlavit, Irán sahját és feleségét A meghí­vásnak eleget téve, az iráni sah és felesége szeptember 7—13 között látogat Magyar- országra. Utrechtből Leningrádba Traktoros „kalmárok" Különös utazásra szánta el magát az utrechti egyetem néhány diákja. Elhatározták, traktoron teszik meg azt az utat amelyen egykor az Oroszországgal kereskedő hol­land kalmárok jártak. Több mint kéthetes utazás után, Breszt szovjet határvá­rosba érkeztek a vállalkozó szellemű fiatalok. Itt újság­íróknak elmondották, hogy további útirányuk — Minszk, Szmolenszk, és Moszkva in­nen pedig — Leningrád. Ügy tervezik, hogy traktoruk­kal, amely lakókocsijukat von­tatja, augusztus 20-a körül ér­keznek Leningrádba. NEW YORK A Biztonsági Tanács ülése Hétfőn este összeült a Biz­tonsági Tanács, hogy folytassa a Szíriái Arab Köztársaság­nak Izrael ellen benyújtott panasza megvizsgálását. A Biztonsági Tanács tagjai­nak többsége elítélte Izrael agresszív akcióit. Az izraeli agressziót egy­hangúan elítélő felszólalások között disszonánsán hangzott a holland küldött beszéde, aki kijelentette, hogy nem támo­gatja a beterjesztett határozat- tervezetet. Megnyílt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) Tanácsa elnökségének elnöke nyitotta meg. A Nemzetiségi Tanács el­nökévé a 67 esztendős Ljustas Paleckist, Litvánia Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnökét választották, aki 1941 óta tag­ja a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának. Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke kedden beszédet mondott a Legfel­sőbb Tanács első ülésszakán. A Legfelsőbb Tanács keddi ülésén a Szovjetunió Minisz­tertanácsa benyújtotta lemon­dását. A Legfelsőbb Tanács a lemondást elfogadta, és új­ból Alekszej Koszigint bízta meg a miniszterelnöki teen­dők ellátásával. Egyben meg­bízta, hogy tegyen javaslatot az új kormány összeállítására. A minisztertanács az új kormány megválasztásáig hi­vatalban marad. A Legfelsőbb Tanács ülés­szakát szerdán folytatják. Ek­kor választják meg az állan­dó bizottságokat, a Legfelsőbb Tanács elnökségét és az új kormányt. A testvérországok életéből SZOVJET DIVAT Idén ősszel Svédországban Norvégiában és a Német Szövetségi Köztársaságban bemutatnak olyan szovjet készruhá­kat, amelyeket a Szovjetunió leg­jobb modellterve- zői készítettek. Körülbelül 100 modellt kínálnak a vásárlóknak. Ezek főként Uio- szánnal kevert pa­mut és lenszö net- ből készült női- és gyermekruhák. Sok nyugati új­ságíró szenzáció­nak nevezte azt a közleményt, hogy a „RAZNOEX- PORT” országos egyesülés a szov­jet vállalatoknál készült ruházati cikkeket ajánlott a világpiacra. Miért olyan várat­lan dolog ez? Sok nemzetközi divat- kiállításon sikert arattak és kitünte­tést kaptak az orosz gyártmá­nyok. A ruhadíszí­tés gazdag nemze­ti hagyományai lehetővé teszik az olyan modellek megalkotását, amelyek sajátos­ságuk folytán utá­nozhatatlanok és ugyanakkor meg­felelnek a nemzet­közi vásárló köve­telményeinek. Másrészt sokkal előnyösebb kész ruhát eladni kül­földön, mint szö­vetet. Mindez ar­A WHITMAN-REJTÉLY Világos lavszánnal kevert lenvászon gépi hímzéssel díszítve. A Háziipari Intézet művészének modellje. ra késztette a szovjet szerveket, hogy komolyan foglalkozzanak a ruhaexporttal. És vajon milye­nek a szovjet könnyűipar fejlő­désének távlatai? 1970-ben a 15 szovjet köztársa­ság közül csupán egynek — Orosz­országnak — a textilipari válla­latai 5—5,2 mil­liárd négyzetmé­ter pamutszövetet kell, hogy gyárt­sanak. Ehhez já­rulnak még a gyapjú-, a se­lyem- és a lenszö­vetek. Ebben az ötéves tervben a nagykapacitású textil- és konfek­cióipari vállalatok tucatjai kezdik meg működésüket. Nyolcvan perces lidércnyomásos álom Austinra gyász borult. Az egyetem, amelynek a gyil­kos építész-szakos hallgató­ja volt, felfüggesztette nyári kurzusának előadásait. Fél- árbócra engedték a zászló­kat. A 24 éves Charles Whit­man — Amerika, de a világ bűnügyi történetében is pá­ratlan szörny tettet követett el hétfőn délben, amikor a Texas állami egyetem felhő­karcoló tornyáról gyalogsági kézifegyverekkel, messze- hordó távcsöves vadászpus­kákkal és revolverekkel go­lyózáport zúdított a járóke­lőkre. A legfrissebb adatok sze­rint a tébolyult garázdálko­dásban Whitmannal együtt — aki a rendőrséggel folyta­tott tűzharc során ugyancsak halálos sebet kapott — ösz- szesen 17 ember vesztette életét és 32-en sérültek meg. Whitman tettét nyilvánva­ló elmezavarban követte el, amihez mindeddig kiderítet­len családi körülményei is hozzájárultak. Hétfőn reggel tőrrel halálra sebezte felesé­gét, ezután anyja lakására ment és a jómódú, idős a&z- ßzonyt leszúrta, majd revol­vergolyóval szétroncsolta a fejét. Whitman valóságos fegy­verraktárt szedett össze. A hírügynökségek fél oldalon át sorolják az egyetem kilá­tótornyába felei pelt messze- hordó vadászfegyverek, ka­rabélyok és revolverek típu­sait Whitman első dolga volt hogy leterítse a liftke­zelőnőt és azokat a turistá­kat, akik a közelben tartóz­kodtak. Miután a 26. emeleti toronyban elfoglalta tüzelő­állását megkezdődött a 80 perces lidércnyomásos álom. A tragédiához hozzájárult, hogy az egyetem környékét mindaddig, amíg ostromgyű­rűvel körül nem zárták, va­lósággal ellepték a kíván­csiskodók. A menekülő, tola­kodó tömegben aratott a ha­lál. A mesterlövész Whitman csaknem minden áldozatá­nak a felsőtestét érte golyó. A rendőrök viszonozták a tü­zet, egy páncélgépkocsit is felvonultattak és még egy repülőgép is megjelent, hogy géppuskatűzzel megsemmisít­se a dühöngő őrültet. A gép azonban menekülésre kény­szerült, minthogy Whitman nagy hatóerejű fegyverekkel rendelkezett. A 29 éves Ramon Martinez közlekedési rendőr aznap szabadnapos volt és pecse­nyesütés közben rádión hal­lotta, mi történik. Egyenru­hát öltött és a lövöldözés színhelyére hajtott. Ezekben az órákban ő Amerika nem­zeti hőse. Martinez segítsé­gül hívott egy McCoy nevű másik rendőrt és kúszva, ro­hanva, épségben elérték a főkaput. Bent az épületben Martinez rálőtt Whitmanra, aki visszatüzelt, de nem ta­lált. Martinez ezután egész tárát kilőtte a garázdálkodó őrültre, aki rögtön összero­gyott és valamivel később meghalt. Whitman egyébként kísér­teties pontossággal, ténysze­rűen lerögzítette anyja és fe­lesége meggyilkolásának és a halál beálltának időpontját. S még egy rejtély: két, színes filmmel töltött fény­képezőgépet hagyományozott az utókorra. Az ismeretlen megtalálót levélben kérte, hívassa elő a filmeket. CSAK RÖVIDEN... A SVÁJCI ÁLLAMSZÖ­VETSÉG hétfőn ünnepelte megalakulásának 675. évfor­dulóját. TRIESZTBEN kedden két­napos sztrájk bénította meg a város életét, melyet tiltako­zásul tartanak a San Marco Hajógyár bezárási terve ellen. KIUTASÍTOTTÁK kinsha- sai Kongóból Marchal belga főkonzult. A DÉL-KOREAI ÁRVÍZ­NEK eddig 101 halálos áldo­zata van. Lapzártakor érkezett Hanoi: Az amerikai légierő kedden újabb bombatámadást intézett Haiphong városa el­len. A gépek lakott negyede­ket és üzemeket bombáztak, —• július 29-e óta immár har­madszor. ★ Tiberia: Izraeli jelentések szerint szíriai katonák a keddre virradó éjszaka a Ti­berias tótól mintegy 30 kilo­méterrel északra több lövést adtak le izraeli területre. Se­besülés nem történt. 'sss//ssss/s/s/ssss/s//sss/sssssssssssssss/sssvyyssss/ss/ss/s//sss/s'sss/sssssss///sssjrss/s-ss/'s/rss////sssssssssss>-sssssssssssss/ss/sssssfrss///s/ssssssrsy-ssss*r. '"sssssssmsssssmssssssssssswssssfsssssss/ssssss/sssffssr* Tovább tart a kényszerpihenő | NAGYBÖRZSÖNYTŐL NAGYKŐRÖSIG « |Nem megyünk a Csóványosra (Folytatás az 1. oldalról.) §1 tották a szivattyúkat, igye- % < keznek levezetni a pusztító $; csapadékot. A megyei tanács $ c mezőgazdasági osztályán el- ^ i mondották: a kombájnosok ^ s készenlétben állnak, s mi- § i helyt elérkezik a pillanat — ^ 1 elbírja a talaj a gépet — ^ 1 nyomban folytatják a ga- bonabetakarítást. Minthogy a ^ I földeken nem tudnak dolgoz- % < ni, nagyobb erővel folytai- 5 ják a gabona tisztítá- ^' sát a fedett színek alatt. % ! S > A Gabonafelvásárló és Fel- § 1 doigozó Vállalat tájékozta- ^ ] tása szerint eddig — a kedve- ^ , zőtlen időjárás ellenére is ^ j gyors tempóban haladt a ga- ^ • bona felvásárlása. Első he- ^. lyen a ceglédi termelőszö- ^ 1 vetkezetek állnak, amelyek §, eddig az állammal kötött ^. szerződés 67 százalékát tel- ^, jesítették. A ráckevei já- ^ rás 64,5 százalékkal a má- ^ sodik helyen, a monori járás $ 63.4 százalékkal a harmadik, míg 61.7 százalékos teljesít-^ ménnvel a ceglédi járás a^: negyedik helyen áll. > — sp — § kot. Tipezett, kapirgált. Az órás csend után jó volt hal­lani a hangját. Ahogy köze­lebb kerültünk a tanyához, ugatni kezdett a kutya. A ház­ból kilépett egy ember. Kö­szöntünk. Komor arcú boros­tás ember volt, nem mosoly­gott, természetesnek vette, hogy vizet kérünk és termé­szetesen volt szíves. Hozta a vödröt, csikorogva szaladt a lánc a mély kútba, a kutya odaheveredett a lábunk elé. — Egyedül lakik itt? — kér­dezte B. a férfitól és hangja tompán kongott a csendben. — A családdal — szólt visz- sza az ember a kúttól. — Nem félnek itt? — kér­deztem. — Ugyan — mondta. — Jó messze vannak a falu­tól — mondta B. — Nincs az messze. Itt van egy ugrásra. A távolság ilyen szubjektív értékelésén elcsodálkoztunk és egymásra néztünk. A férfi elénk tette a Vödör vizet és poharat hozott. Merítettünk és ittunk. Felséges víz volt. Kris­tálytiszta és hideg, táplálék volt és gyógyszer. Azt hittük, olyan szomjasak vagyunk, meg tudnánk inni az egész vödörrel. Két kis pohárral ittunk. A férfi közben leült egy sámlira és mesélt Lát­szott, ki van éhezve a szóra. Voronyezs. Hadifogság. Beteg­ség. Az idillikus világ meg­telt csendes keserűséggel. „A háború óta nem vagyok én már ember” — mondta a férfi. A fátyolos égről eső szemer­kélt. Mondtuk, hogy me­gyünk. Marasztalt Mégis in­dulni készültünk. — Merre menjünk a Csóvá­nyosra? — kérdezte B. Bizonytalanul nézett ránk, mint aki nem érti a kérdést. Aztán eligazított minket — rossz irányba. Tíz percnyi gyaloglás után jöttünk rá. Ismét betájoltuk magunkat Ahogy kapaszkodtunk felfe­lé, a gyümölcsös pontos rend­jét felváltotta az erdő. Előbb akácos, aztán ritkás cserjék. Egy tisztáson, ahonnan elénk tárult az egész Ipoly völgye, megálltam. — Nem megyünk tovább? — kérdezte B. — Megveszek az éhségtől — mondtam. A tisztást cserjék ölelték körül, s a tisztás fölött már a tölgyek világa kezdődött Letelepedtünk és ettünk. In­nen föntről jól látszott a ta­nya, beláttuk a gyümölcsöst, Vámosmikolát, a kanyargó Ipolyt, — Hány kilométerre lehe­tünk a határtól? — kér­deztem. — Tíz — mondta B. — Felmegyünk a Csóvá­nyosra? Elővette iránytűjét — Északkeleti irányban el­érjük ... — mondta. Hallgattuk a csendet és ettünk. Aztán végighevered- tünk a füvön, fejünk alá támasztottuk zsákjainkat és néztük az eget. — Nehéz elképzelni — mondtam —, hogy mi örökké békében éljünk. B. nem válaszolt. . — Eddig minden generá­ciónak kijutott a háborúból. Miért éppen a mienk marad­na ki? — Félsz? — kérdezte csen­desen B. — Ha elnézem ezeket a fel­hőket, ezeket a fákat és lenézek ezekre a csendes fal­vakra és arra gondolok, csak egy pillanat és lángolhat az egész, akkor félek. Indulatosan ült fel. — Ugyan. Visszafeküdt. Nem beszél­tünk. A gyomrunk tele. A levegő megtette a magáét, mély zuhanás volt az álom. Aztán a csendes semmi. Csör- tetésre ébredtünk. — Délutáni pihenő? Előttünk egy fiatal alhad­nagy és négy géppisztoiyos katona állt. — Azt hittem, ez még va­lami furcsa álom. B. nyúlt a zsákja felé, hogy kivegye igazolványait. A katonák a földre ereszkedtek félkaréj­ban körülöttünk, előttünk a tiszt. Nem értettem semmit. Én is nyújtottam az igazol­ványomat. A tiszt sokáig for­gatta, nézte. Körülöttünk a katonák, a katonák körül a békés erdő. — Mit csinálnak itt? — Kirándulunk — mondja B. Ismét csend. A tiszt for­gatja az igazolványokat, a ka­tonák lihegnek. — Kirándulnak. És hová mennek? — Még nem határoztunk — mondja B. — És hová mennek? — kérdezi a tiszt. — Ne haragudjon, de mint állampolgár megkérdezem, miért kérdezi? — mondom csendesen. — Mert jogom van hozzá. És önnek, mint állampolgár­nak tudnia kellene, hogy milyen jogon kérdezek. — Tíz kilométerre van a határ. A Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság és a Ma­gyar Népköztársaság hatá­rán nem kell határsáv­engedélyt váltani! — mon­dom. — Ez nem csehszlovák—ma­gyar határ. hanem a Ma­gyar Népköztársaság állam­határa. A mi kötelességünk az állampolgárokat védeni. — Merre mennek? — kér­dezi a tiszt ismét.- Királyrétre — mondja B. — Elnézést a zavarásért — mondja a tiszt és elindulnak. — Viszontlátásra. Nádas Péter « Ember alkotta tájat ilyen kihaltnak nem láttam még. Már vagy fél órája mentünk a gyümölcsösben. Mértani pontossággal ültetett, gon­dosan permetezett metszett almafák álltak az út két ol­dalán. Az út — kiszikkadt már. Fáradtak voltunk és szomjasak. Éretlen zöld al­mákkal tömött fák. Körülöt­tük gyomtalanítatt világos- barna föld. És ember sehol. A cipőt B. pillantotta meg. Ott feküdt az úton. Fél pár női cipő. Mellette a szikkadt föld­ből egy szál margaréta nőtt. Néztük a cipőre száradt sa­rat. Vajon ki hagyhatta itt? : És mikor? Fiatal volt vagy : öreg? És miért rúgta le a lá- I bárói? Felhőkön át szórta fé- ; nyét a nap. S mi elgondolkod- : va álltunk a cipő felett. Ha ! nem lett volna ott, azt hihet- i tűk volna, egy idegen boly- i gón vagyunk, ahol láthatatlan ! kezek művelik a földet. Ez i egyszerre volt kellemes és i szorongató. A gyümölcsös I mozdulatlanul állt körülöt- I tünk. : Mentünk tovább. Talán fél (órát ismét, amikor feltűnt egy • tanya. Vedlett épületek. Füst jse szállt a kéményből. Talán ! nem is lakik itt senki. Aztán > megpillantottunk egy tyű-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents