Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-10 / 162. szám

ftsr Mccrftf ^/&i4ao 1966. JÜLIUS 10., VASÁRNAP VISEGRAD Hegyi autóverseny A Magyar Autóklub rende­zésében ma délelőtt 10 órai kezdettel Visegrádon, a Nagy- villámhoz vezető úgynevezett „Panoráma” úton bonyolítják le a túrakocsik hegyi gyorsa­sági versenyét. Ugyanekkor a Pest megyei Tanács egész na­pos autós-motoros találkozót rendez — KRESZ-ve rsennyel és ügyességi játékokkal kar­öltve. Megbűnhődve, megtisztulva KÖRMEND Hotel Rába Szállodát avattak szomba­ton Körmenden. A Hotel Rá­ba 26 vendégnek nyújt ké­nyelmes otthont Modern Va- ria-bútorokkal berendezett szobáinak legtöbbje fürdőszo­bás. Az épület földszintjén hangulatos eszpresszót ren­deztek be. A szállodához 22 személyes turistaszálló rész is tartozik. — Az utolsó félévben már nagyon féltem attól, hogy mi lesz, amikor kijövök. Ujjal fognak rám mutogatni: nicsak itt megy Z., aki most szaba­dult a börtönből..; Borzal­mas volt — Nem gondolt arra, hogy máshol telepedik le? — Dehogynem ... De ez is elviselhetetlen lett volna. Ide köt minden emlékem, itt él minden rokonom, itt voltak a barátaim. Egy idegen város­ban egyszerűen csak egy bör­töntöltelék lennék, itt azonban mégis csak ÉN vagyok. Én, aki csináltam azt a... de azelőtt én voltam a Rudi, akit majd­nem mindenki ismert a város­ban ... — Mi volt az a... — Társadalmi tulajdon ... ötvenezer forint... A presszóban beszélgetek Z. R.-rel. Nemrégen szabadult a börtönből. Az érdekel, hogyan fogadták, hogyan helyezkedett el újra az életben. Nem na­gyon örül a beszélgetésnek: Találkozás három fiatal aggastyánná Ritka szép ünnepre hívott szombaton a Pest megyei Semmelweis kórház. Három osztályvezető főorvosa, Czey- da-Pommersheim Ferenc az I. számú sebészeti, Fejér Ár­pád a II. számú belgyógyá­szati és Götze Árpád a fülé­szeti osztály vezetője egy­szerre érte meg, mégpedig jó egészségben és munkában a 75. életévet. Mindhárman 52 esztendeje orvosok. Együtt jártak egye­temre, egyszerre indultak el, és bár más-más utakon — két-három évtized múltán mindegyik a maga szakmá­jában már hírnevet szerez­ve — eljutottak az öreg kórházépületbe, egy-egy osz­tály élére. Életútjuk sok minden másban is hasonló. Dr. Czeyda-Pommersheim: A fiam orvos, szintén sebész, ő az adjunktusom. A menyem belgyógyász, de sem a vöm, sem a lányom nem orvos. Hat unokám van, még gye­rekek, nem tudom lesz-e kö­zöttük követőnk. Dr. Fejér: Orvos a fiam, meg a vöm is. Egyetlen uno­kám műszaki pályát válasz­tott, a felsőfokú technikumot Végzi. Dr. Götze: Orvos fiam a János-kórház audiológiai ál­lomásának vezetője, amint engem, őt is a fülészet ér­dekli legjobban. Építészmér­nök fiam főelőadó az Épí­tésügyi Minisztériumban. De a lányom férje állatorvos. Orvosdinasztia-alapító mind a három, vagy a gyógyítás mesterségét már elődeik is űzték volna? Csak egyikük válasza igenlő félig-meddig. Dr. Fejér: Az apám szere­tett volna orvos lenni, csak­hogy nem volt pénze egye­temre. Kora reggel gyakran első­nek érkeznek osztályaikra. A belgyógyász délelőttönként száznál több beteg ágyánál áll meg, legalább 40—50 szív­hangot meghallgat, a kórlap­ját azonban valamennyi be­tegnek gondosan áttanulmá­nyozza. A sebész mindennap leg­alább 3—4 nagyműtétet, 8— 10 kisebbet végez, azután órá­kon keresztül vizsgál, konzul­tál. A fülész sem dolgozik ke­vesebbet. Késő délután, amikor napi munkájukat befejezik, a fá­radtság jelei egyikükön sem mutatkoznak. Több ezer idei páciensük is tanúsíthatja. Azok pedig, akik sok esztendő után ismét valamelyiküknél keresi a gyógyulást, mind azt mondják, olyanok ma is, akár tíz-húsz- harminc éve voltak. Ami­kor délután hazamennek, biz­tosan nagyot pihennek, al­szanak, erejüket úgy regene­rálják. Dr. Czeyda-Pommersheim: Délutánonként beültetem Ope­lembe és megkocsikáztatom a feleségemet. Felmegyünk a budai hegyekbe, ott sétálga­tunk. Az autóvezetésnél szük­séges koncentrált figyelem remek idegnyugtató, nagysze­rű kikapcsolódás számomra. Régebben vitorláztam a Bala­tonon, de most már abba­hagytam. Dr. Götze: A múlt évadban az előző éveknél valamivel kevesebbszer vadásztam, de azért nagyokat sétáltam. Va­dásztársaságunk elnöke kü­lönben Frigyesi Józsi bácsi (a szülészet és nőgyógyászat nagynevű nyugalmazott egye­temi tanára 93 éves, de még puskát vesz a kezébe, vadat is ejt). Dr. Fejér: Az ember átlagos életkora meghosszabbodott, csak a bányászé, meg az orvo­sé nem. Az egyiké, mert a föld alatt, egészségtelen kö­rülmények között dolgosak, a másiké, mert a felelősség mi­att állandó idegfeszültségben él. — De hiszen önökkel csak­nem egyidős, sőt idősebb or­vos nem is egy dolgozik jó egészségben. Dr. Fejér: Ez azonban nem cáfolat, csak szabályt megerő­sítő kivétel. Dr. Czeyda-Pommersheim: A Nemzetközi Gerontológiai Társaság tavaly kimondta, hogy 60-tól 75 évig terjed az öregkor, azután kezdődik az aggastyánkor. Ma már tehát aggastyán vagyok. Ezt viszont fürge mozgása, friss szelleme, munkabírása határozottan megcáfolja. Két vele ünnepelt kortársáé nem­különben. Ugyan mi lehet a titka annak,- hogy ilyen fiata­losan aktívak 75 évesen is. Dr. Götze: Szeretni kell a természetet és minél több időt tölteni a szabadban jó leve­gőn. De öregembernek legjobb fiatalítószer mégis a munka. Dr. Czeyda-Pommersheim: Jó alkattal születni és úgy él­ni, hogy az ember ezeket a kapott javakat ne herdálja el. Aki számára pedig a foglal­kozása hivatást jelent és nem­csak munkát lát benne, az még öregkorában is vidáman tud dolgozni. Dr. Fejér: Ránevelheti ma­gát az ember, hogy mindent a humoros oldaláról nézzen. Azt hiszem, humorérzékem segít abban, hogy ma is ellátom munkámat. íme három igen kiváló or­vos receptje arra, hogyan él­het az ember még idős korá­ban is tevékenyen. Szokoly Endre — Szabadulásom után olvas­tam el azokat a riportokat, melyeket rólam írtak __meg­é rti, ha egyelőre nem rajon­gok az újságírókért — mondja de mosolyog hozzá, majd arra ke.-, hogy ne nehezítsem a helyzetét azzal is, hogy újra felhívom rá a közfigyelmet. Megígérem, hogy elhallgatom a nevét és a lakhelyét. Csak ezután ül le az asztalhoz. Meg­hívásom elutasítja: — Köszönöm ... nem iszom semmit... Tudja, odabent el­vonókúrán is voltam. Mert a szesz volt mindennek az oka... — Hogyan fogadták, amikor hazajött? ♦ A zárt ajtó — A feleségem elköltözött a közös lakásból és kijelentette, hogy nem is hajlandó vissza­jönni. Elvitte a fiamat is — Nagyon boldogtalan voltam, hiszen erre még a legrosszabb ólmaimban sem számítottam. A feleségem minden lehető al­kalommal bejött és soha nem beszélt arról, hogy válni akar. Most azt mondta: nem akarta bent a helyzetemet megnehe­zíteni. Számtalanszor elkép­zeltem a találkozást... Ne ne­vessen ki, de pontosan tud­tam, hogy mit fogok csinálni és mondani. Amikor leszáll­tam a vonatról, először egy vi­rágüzletbe mentem. Vettem egy nagy csokor szegfűt, meg sok-sok cukrot a gyereknek ..; De zárt ajtó fogadott és egy | kis cédula, hogy a kulcs a ' szomszédban van ... — Hogyan helyezkedett el? — Mielőtt tisztviselő lettem, lakatos volt a szakmám. Ezt a börtönben is gyakoroltam. Másnap jelentkeztem a gyár igazgatójánál. Rögtön fogadott. Nagyon barátságos volt, ha a bűnömről kezdtem beszélni, csak legyintett. „Hagyjuk, ez elmúlt, ne beszéljünk róla töb­bet.” Felvett. Másnap reggel izgatottan mentem a gyárba. Féltem. Mit fognak mondani a többiek? Irtóztam a kiváncsi tekintetektől, a tapintattól, a célzásoktól vagy a kerülő úton feltett kérdésektől. Az első na­pokban ha valaki mosolygott rám, arcáról a kárörömet ol­vastam le, ha komolyan né­zett úgy éreztem, hogy meg­vet. Féltem, hogy beszélnem kell a történtekről és két-há- rom nap után már az idegesí­tett, hogy senki nem kérdez semmit. Nem tudom jól meg­magyarázni, de valami olyas­mit éreztem, mintha lábujjhe­gyen járnának körülöttem. Figyelem arcvonásait, mi­közben beszél. Negyvenéves, bőre rugalmas és sima. Vilá­goskék szemével nyíltan néz. Hanghordozása, modora filozo­fikus, csendes, kiegyensúlyo­zott. Ügy érzem, hogy ez az ember tisztában van önmagá­val. Ügy beszél magáról, mint egy harmadikról. — Mindjárt az első napon felvettek a brigádba. Ez a bri­gád most akarja elérni a szo­cialista címet. A felvétel látvá­nyos volt. Tudtam, hogy utasí­tották őket erre és ez a felvé­tel még nem jelenti azt, hogy be is fogadtak maguk közé. De ezt nagyon természetesnek tar­tottam. A dolgok rendje az, hogy ezt nekem kell majd ki­harcolnom. Azt hiszem, hogy a hivatalos felvétel után két hónappal történt meg a való­di felvételem... * Az igazi felvétel — Hogyan? — A brigád tagjai vidám emberek. Rendesen dolgoznak. A nehéz munkát, a gyárban töltött nyolc órát olykor tré­fákkal igyekszenek megszíne­síteni. Különböző beugratáso­kat eszelnek ki egymás bosz- szantására. Ha a tréfa sikerül, együtt nevet a kárvallott és az értelmi szerző. Szóval, en­gem ezekből a tréfákból min­dig kihagytak. Nem avattak be a készülő stiklikbe, és per­sze, nem is tréfáltak velem. Két hete egyszer félrehívott a főheccmester. Azt mondta, hogy be kell ugratni az egyik fiút, aki a műszak végével máris rohan a szekrényéhez és szinte futva öltözik. Megbíz­tak, hogy az ügyet nekem kell megcsinálnom, mert rám nem gyanakszanak, ha eltűnök egy időre. Az öltözőnkben hárma­sával állnak a szekrények. Megmutatták, hogy melyik az övé. Az volt a feladatom, hogy a lakatja lyukába meg­olvasztott ólmot öntsek. Kö­télnek álltam. A feladatot vég­rehajtottam, és nagyon örül­tem, hogy végre én is részt vehetek tréfáikban. Két óra­kor aztán az egész brigád kuncogva figyelte a fiút, aki ezúttal is rohant. De nem a saját szekrényéhez, hanem az enyémhez. Az történt ugyanis, hogy a két szekrényt kicserél­ték, és velem, a saját laka­tomba öntették az ólmot. Fet- rengtünk a nevetéstől. Sza­vamra, én nevettem a legjob­ban. Ez volt az igazi felvéte­lem. A többiek akkorát vere­gettek a hátamra, hogy don­gott az öltöző, de én úgy éreztem, hogy simogatnak. ♦ Jók az emberek — Tudja, én ezekben a hó­napokban jöttem rá, hogy tu­lajdonképpen jók az emberek. Ezt csak a bajban érezheti meg az ember. Szaktársaim felajánlották, hogy a piszkos ruháimat a feleségük kimossa. Meghívtak vasárnaponként ebédre. Volt nálunk gyermek­napi ünnepség, ahová elhoz­ták a fiamat. Ma sem tudom, hogy ezt szervezte-e valaki vagy magától jött Akár így, akár úgy történt, mindegy. Azt hiszem, ezért történt, hogy ma már nem riadok fel éjszakánként, és nem ugróm az ajtóhoz, hogy meggyőződ­jem: valóban nyitva van-e, és ki tudok rajta menni, ha aka­rok. — A családja...? — A szüleim nem élnek már... Anyám meghalt míg benn voltam ... Érdeklődtem a feleségem után is. Megtud­tam: sokaktól kérdezi, hogy milyen vagyak, iszam-e, mit csinálok, van-e valakim. Tu­dom, hogy neki sincs senki­je... Tudja, mit fogok ten­ni? ... Udvarolok a saját fe­leségemnek ... Ma például fél hatkor találkozunk. Az órájára néz. öt óra el­múlt. Elbúcsúzunk. Nevet és fesztelenül kezet nyújt. — Ne haragudjon, hogy nem ittam magával... Talán egy év múlva, amikor biztos leszek benne, hogy egy pohár sörnél meg tudok állni. Ott marad az asztalnál, és izgatottan figyeli a bejáratot. Egy óra múlva újra bekuk­kantok a presszóba. Ott ülnek az asztalnál, és a férfi moso­lyogva simogatja egy asszony kezét... ö F. Oktatási intézmények korszerűsítésére... Alsó- éis középfokú oktatási intézményeink idei nyári fel­újítására, korszerűsítésére a költségvetésből mintegy 300 millió forintot költ a Művelő­désügyi Minisztérium. Ezenkí­vül a tanácsok ugyanerre a célra országosan további 40 mil­liót fordítanak a községfejlesz­tési alapból. Készül a vizsgaremek ££» * ■£■ O gaznak Erden a gépjavító állomás iskolaműhelyében a harmadéves ipari tanulók. Pest megye járásaiból jönnek itt össze, hogy megmutassák, mit tanultak gyakorlati ismeretekből. (Foto: Gábor) CSUKOTT ABLAKSZEMEK A ,,hálás“ Raábék és a lojális törvény Lesz-e nj körzeti orvosa Budakeszinek? A ház csukott ablakszemei­vel közönyösen fürdik a nap­sütésben. Kapuja lakatra zárt, a rácsos kerítésen belül csak a növények burjánoznak. Za­vartalanul tehetik, hiszen a szó szoros értelmében kará­csony óta a kutya sem tapos rajtuk. Két éve még névtábla volt az ajtón: Raáb Ferenc mér­nök. A mérnököt és családját rendes embernek ismerték Budakeszin. Amikor régi há­zikóját hipermodern, négyszo- bás luxusvillává alakította, vagy amikor új Volkswagen kocsiján begördült a nagyka­pun, a szomszédok összesúg­tak: teheti, hiszen jól keres, és a nyugati rokonság is támogatja. Aztán azt is mondták, hogy Raáb Ferenc megérdemli a jómódot, hiszen megdolgozott érte. Egyszerű kőfaragóból vált mérnökké 1957-ben. Em­lékeznek arra is, milyen sok­szor elmondogatta Raáb, mek­kora szerencséje van, hogy ez a rendszer ennyit áldoz á szakemberképzésre. Raáb Ferenc hálából két éve összecsomagolta, ami ér­ték volt a lakásában, a Volks­wagenbe ültette feleségét, két fiát, s érvényes útlevelük bir­tokában kiautókázott velük Heisbergbe. Ott annyira meg­tetszett neki a táj, hogy azonnyomban munkát vál­lait, fiait beiratta iskolá­ba. S hogy ne sírjon utána senki, múlt karácsonykor egy jótét szomszéddal még a kutyáját is maga után vitette Heis­bergbe. Régi hazája szólogatta fiát, hívta haza nem is egyszer. Csak amikor nyilvánvaló lett, hogy Raábéknak nincs többé szándékukba visszatérni, in­dult meg a bírói eljárás el­lenük. S míg távollétükben folyt a per, a faluban izga­tottan várták az ítéletet. Budakeszi majd tizenkétezer állandó lakosára mindössze három orvos jut Közülük ket­ten beteges, idős emberek, nehezen bírják már a nagy iramot. Lenne mód, hogy még egy körzeti orvost kapjanak, hiszen státussal rendelkez.- nek, csak éppen lakást és ren­delőt nem tudnának az új orvosnak biztosítani. Hogy építsenek, akkora ki­adásra a községfejlesztési alapból nem futná, az állami hozzájárulást pedig már kime­rítették. Hiszen egy ekkora községben sokkal több a ten­nivaló, mint amennyi pénz jut rá. A Raáb-ház éppen meg­felelne erre a célra. Ha igény­be vehetnék, rövidesen hoz­hatnának új orvost a faluba, egycsapásra megváltozna az igencsak nehéz közegészség- ügyi helyzet. Jelenleg az or­szágos átlagot messze megha­ladóan egyenként négyezer ember jut Budakeszi három or­vosára. Az ideális pedig a 2700—3000 ember lenne. A Pest vidéki Járásbíróság április végén hozott döntése Raáb Ferencet távollétében két és fél évi börtönbüntetéssel súlytotta. Nem valószínű, hogy hazatér letölteni, de a hazáját és a neki kalácsot nyújtó tár­sadalmat kijátszó szökevény­nek módja van arra, hogy megbízottja útján házát el­adja s vételárát átutaltassa. Törvényeink elég lojálisak! Ügy gondoljuk azonban, budakeszi lakosainak érdeke — ez esetben az új orvos gyó­gyító munkája — fontosabb, mint Raábék anyagi jóléte. Nem akarunk illetéktelenül beavatkozni államhatalmi szerveink tevékenységébe, de véleményünk szerint, meg kellene találni a módját, hogy az elhagyott házból orvosi rendelő és lakás legyen. Komáromi Magda 1 l

Next

/
Thumbnails
Contents