Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-09 / 161. szám

1966. JÜLIUS 9., SZOMBAT rtii NICUI í^Vfap DUNAKESZI Az ezredik Pénteken kigördült a Duna­keszi Járműjavító nagycsar­nokából a BAH 4297 számú új négytengelyes vasúti személy- kocsi. Oldalán egy kis krómo­zott tábla jelzi, hogy ez az ezredik új vasúti személyko­csi. amely a Dunakeszi Jár­műjavítóban készült. Az ezre­dik kocsit a 16. vasutasnapra a kongresszusi verseny és a vietnami műszak segítségével az ott dolgozók határidő előtt készítették el. Katonák a nagykőrösi KISZ-táborban Híven a több esztendős ha­gyományokhoz, hadseregünk katonái idén nyáron is felke­resik a KISZ építő- és veze­tőképző táborait, s az úttörő­táborokat. A katonák honvé­delmi jellegű bemutatókkal, kultúrműsorokkal és sport­mérkőzésekkel gazdagítják a táborok programját. Pest megyében a nagykőrö­si KISZ-táborba látogatnak el a katonák július hónapban, mégpedig két alkalommal. A fiatalok érdeklődéssel várják a technikai bemutatókat, a katonai témájú filmeket, a harci játékokat és a baráti beszélgetéseket. Munkaköri kötelesség? Angliába utazott a rajkózenekar A KISZ Központi Művész- együttes rajkózenekarának 55 főnyi csoportja angliai ven­dégszereplésre utazott. A ma­gyar fiatalok több mint két hétig turnéznak Londonban, Manchesterben és más váro­sokban. Az angol fővárosban többek között fellépnek az Albert Hall-hun és szerepel­nek a BBC rádióban is. Mű­sorukban szólistaként közre­működik Kovács Apollónia és Urban Katalin népdalénekes­nő. Debrecen Orvosírók nemzetközi találkozója A debreceni Orvostudomá­nyi Egyetem augusztus 22—31 között rendezi meg a III. or­vosi nyári egyetemet. Ennek keretében bonyolítják le az orvosírók nemzetközi talál­kozóját is. A találkozó iránt nagy az érdeklődés külföldön is: eddig 15 országból 110-en jelentették be részvételüket. Az orvosírók megemlékeznek Schweitzer Albert, a nagy or­vostudós életéről és munkás­ságár ÓL Az újító ment a pénzéért. Az igazgató nagyon barátsá­gosan fogadta, leültette a kis kerekasztal mellé az öblös fo­telbe, s hívatta a főmérnököt. Addig, amíg a főmérnök meg­érkezett, cigarettával kínálta az újítót, s érdeklődött az egészségi állapoa felől. Majd amikor már a főmérnök is ott ült, egyszeri-e rátért a tárgyra. — Kérlek — mondta az igazgató a főmérnöknek — az elvtárs most eljött hozzám, hogy utaljam ki neki az újítá­si díjat, dehát éppen most j magyarázom, hogy ez teljes­séggel lehetetlen. Magas az összeg. így van? — így — nyugtázta a fő­mérnök. — Szóval, én azt magyará­zom neki — mondta az igaz­gató —, legjobb lesz, ha bepe­rel bennünket. Beperel, meg­nyeri a pert, s mi a bírósági ítélet nyomására fizetünk, mint a köles. Pereljen be bennünket — fordult csaknem könyörögve az újítóhoz, aki elképedve hallgatta, hogy a vezetőit kell beperelnie. Az újító végül engedett a rábeszélésnek, beperelte vál­lalatát, a pert természetesen megnyerte, s az igazgató vi­dáman adta át neki az újítási díjat: a bírósági ítélet volt számára a fedezet Bárki jön, hogy miért fizette ki a magas összeget az újításért, ott a bú­vóhely: „bírósági ítéletben kö­teleztek rá”. Tehát nem ő a felelős, mert ezt egyedül nem meri vállalni. Ez a történet akkor jutott eszembe, amikor a Gyapjú- mosó- és Szövőgyár pomázi gyáregységének újítási ankét­jén részt vettem. Azóta is fog­lalkoztat ez a dolog, hogy valami nincs rendben nálunk ezekkel az újítások­kal. Két okból is. Nevezetesen, az egyik: so­kan valami anyagi szempont­ból igyekeznek meglovagolni az újítási mozgalmat, Itt is. A felszólalók többsébe mindig oda tér vissza, hogy baj van a fizetséggel. Oly gyakran ke­rült ez szóba, hogy végül a főmérnök így fogalmazta meg véleményét: „tudom, önök is a piacról élnek, de ne felejt­sék el: van erkölcsi piac is”. Szóval felvetettek itt több olyan dolgot, hogy miért nin­csenek ma „ötletnapok”, ami­kor valaki mondott valamit és máris fizettek. Hát erre nincs szükség. Aztán: elhangzottak javaslatok, hogy miként kel­lene itt vagy ott újítani, de a főmérnök kész volt a válasz- szal: „Ugyan, régen megoldott dolog”. Röviden szólva, az újítási ötlet egy régen meg­mészetesen a művezető és az ilyen botcsinálta újító, végül osztoznak a bevételen. Ezt ott hallottam ezen az emlegetett ankéton. És mondjam-e tovább, hogy különösen nehéz egy ilyen gyáregység helyzete, mint éppen a pomázi is. Itt ugyan­is az a helyzet, hogy kétféle újítás létezik. Az egyik, amelynek a díja nem több 500 forintnál; ezt helyben ítélik meg, s helyben értékelik. Az ennél nagyobb horderejű újítások azonban a központra tartoznak, s on­nan már nehezebben érke­zik kedvező — már mint az újítónak kedvező — válasz. Ezt is elmondták. Összegezve a dolgokat, vé­gül nem is a pomázi elvár­ról, gyáregységről van Itt szó, hanem sokkal inkább az egész újítási mozgalomról, amelynek a gyermekbetegsé­gei még most is elő-előtűn- nek. Ahogy ez az ankét ta­núsította; mind a két rész­ről. Minden kis ötlet, min­den kis gondolat nem lehet újítás, s legfőképp nem le­het pénzforrás. De vannak jelentős, igazi újítások is, amelyek nem nyernek méltó jutalmat, elismerést. Végül is mit lehet itt akár ezredjére is — kimon­dani? Jóllehet munkaköri köte­lességem a válasz: mindig csak a tények, s az ésszerű­ség döntsön. És természetesen gyorsan... Dékiss János Megismerés és megértés „A XVIII. kerületi Pártbizott­ság javaslatára a Pamutfonó­ipari Vállalat lőrinci fono­dájában a művezetők, üzem­vezetők számára közgazdasági tanfolya •“ szervezését kezd­ték meg azzal a céllal, hogy a termelés közvetlen irányítói megismerkedhessenek a gazda­sági irányítás .új módszerei­vel és az alaposabb közgaz­dasági felkészültség birtoká­ban eredményesebben közre­működhessenek az űj gazda­sági mechanizmus megvalósítá­sában." (Újsághír) Növekszik a közgazdasági felvilágosító munka rangja és fontossága: nem túlzás azt állítani, hogy alapvető ténye­zőként játszik közre a gazda­sági mechanizmus reformjá­nak sikeres megvalósításában a megismerés és a megértés. Tudni mindenki tud a re­formról: azok száma már jóval kisebb, akik is­merik és értik is an­nak részleteit s egészét. Va­lóban nem olyan tudnivaló, amit egyszeri elolvasásra — hallásra megjegyez s megért az ember: éppen ez indokol ja a felvilágosító és meggyőző munka fontosságát, nékülöz- hctctlenségét. Mind több he­lyen kezdik felismerni ezt, de — a kívánatosnál jóval keve­sebb helyen ma még. Pedig azzal, hogy „fontos”, még sem­mit sem intéztek el: a legtöb­ben mégis csak eddig jutot­tak. „Fontos”, „döntő”, „nagy feladat”: igaz szavak, de en­nél már tovább kell jutni. A zsúfolódó napi feladatok köze­_ pette is kell, hogy legyen idő é s erő a reform megismerte­tésére és megértetésére. És persze: megismerésére és megértésére. Mert a felvilágosítást — meggyőzést elsősorban önmagunkkal kell kezdenünk! Súlyos hiba lenne bárkinek is úgy felfogni a gazdasági mechanizmus reformját, hogy azt „hivatalból” helyeselnie kell: nem szolgai módon vég­rehajtandó, végrehajtható fel­adat ez. Nem elég helyeselni, s közben semmit vagy alig tudni valamit arról, amit — helyeselünk. A bólogatássai vajmi kevésre juthatunk: a megismert és megértett re­formmal. az ennek alapján kialakított gyakorlattal már sokkal többre. A gazdasági mechanizmus reformjának megismerése nem beosztás kérdése: boldogulhat-e az igazgató, a főmérnök olyan segítőtársakkal, akik nem tud­ják, miben segíthetnek, segí­tenek; eredményesen irányít- hat-e egy üzemvezető, de akár egy szakmányvezeiő, ha maga sem érti az új módszereket, s emberei végképp semmit nem tudnak róla? A reform nem korlátozódik központilag elha­tározott és elrendelt intézke­désekre: ilyenek is vannak — a termelői árrendezéstől a hi­telpolitikáig — de még inkább olyanok, amelyeket helyben kell meghozni. Az idézett újsághír helyes cs jó kezdeményezésről tudó­sít: van, ahol a tanfolyamok, másutt a munkásakadémia keretében rendezett előadásso­rozat, a harmadik helyen a csoportos beszélgetések jelen­tik azt a módszert, amely hozzásegít a megismeréshez és a megértéshez. A lényeg az, hogy mindenütt keresni keli az utat-módot a közgazdasági ismeretek terjesztésére, elmé­lyítésére, a gazdaságpolitika egészének s részleteinek, így a mechanizmus reformjának megértetésére. És e munka megkezdése nem ér rá hol­nap vagy holnapután: nem könnyű feladat, idő kell hát hozzá! M. O. Új gépeket várnak Szentendrére Készül a magyar „Parker“ ♦ Korszerűsítés és összevonás az írószergyárban Kattog a gép, percek alatt aranyszínű csövecskék százai­ba illeszti bele az előregyár­tott golyócsúcsokat, majd sű­rített levegő préseli a tintát a betétvégek parányi golyócs­káihoz. Néhány próbavonás a papíron, és máris tokjába ke­rülhet a közkedvelt golyós- irónbetét. — Tizenhat ember helyett dolgozik a 0 34-es auto­mata — mondják a szakemberek üzemlátogató sétánkon, a szentendrei írószergyárban. A GOO ezer forint értékű svájci gép óránként 8000 betétet ké­szít és tölt meg tintával. Mindez mégsem elegendő. Ne­gyedévenként 2 millió golyós- irón-betétet gyártunk, de en- íj nél a nagy mennyiségnél is na- $ gyobb az igény. Ezért egy- | részt a legmodernebb gépeket í szerezzük be, másrészt cent- | ralizálják üzemeinket, j — Milyen gépeket várnak? ^ — Nemsokára — ugyancsak ^ Svájcból, két M 4-es tornosz 5 automatát kapunk," amelyek ^ az említett csúcsokat fogják $ készíteni. A magyar gyártmá- $ nyú Parker-rendszerű tolla- ^ kát és azok alkatrészeit az $ M 7-es automata gyártja ^ majd. Úgynevezett „csigaprés”- ^ gépeink is lesznek, amelyek ^ műanyagbetéteket állítanak ^ elő. Ezeknek különösen örü- $ lünk, mert a betét anyaga ^ most réz, ebben pedig szegény § az ország. A műanyag viszont § ezt is jól helyettesíti. A kö- ^ zeljövőben Szentendrére ér- § kező gépek értéke összesen ^ 1 millió 800 ezer forint § — És mit jelent a centra­§ lizálás? § — Még öt évvel ezelőtt ala­^ csony kisipari szintű munkát ^ végeztünk. Ma már — ver- ^ senyben a belföldi igénnyel és 4 a külföldi konkurrenciával — ^ hátrányos széttagoltságot je- ^ lent, hogy néhány üzemünk, ^ távol a gyártól, a városban ^ dolgozik. Ezért az alugrafikai ^ és fotorészlegünket ide tele- ^ pítjük a gyár területére. En- § nek örül a város Is, hiszen ^ helyükön új üzleteket nyit- $ hatnak. Máskülönben $ § most korszerűsítjük mű- hely csarnokunkat ^ 220 ezer forint költséggel, hogy i >s megfelelő körülmények között) Munkában a tmk. Kollektív szabadságra men­tek a Ceglédi Cipőipari Vállalat dolgozói. Helyü­ket most a tmk-műhely 12 lakatosa foglalta el, hogy rendbe hozza a megrongálódott gépeket. Képünkön egy halom cipöszállító kocsi látható. A hegcsztőműhelyben javítják majd ki őket. termelhessenek majd az auto­maták. Még annyit: első fél­évi tervünket 105 százalékra teljesítettük és a következő hat hónapban sok tízezer Par­ker-rendszerű golyósirónt ex­portálunk a szocialista orszá­gokba. — szil — Július 17-ig Folytatódik a vízeresztés a Sión A rendkívüli csapadékos idő szükségessé teszi a Bala­ton vízszintjének csökkenté­sét, ezért a Sió-csatornán a korábban megkezdett víz­eresztés július 17-ig folytató­dik. A vízmélység evezőscsó­nakok és kajakok közlekedé­sét teszi lehetővé, motorcsó­nakok részére nem elegendő. Vjítsa [el réfyí Lator át, [el Szere UJ, KORSZERŰ A\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\Y . BÜTORVERETEKKEL (fogantyúval, gombba' KAPHATÓK A VAS SZAKÜZLETEKBEN * \ Festőművészek stúdiuma i i Szentendrén « zetője — mert nem csak az édes­apja festőművész, de a nagyapja is, Remsey Jenő, aki nemrég érkezett haza párizsi kiál­lításáról s ahogy hallom, most New York-i kiállítására készül. A stúdium tag­jainak másik cso­portja ezalatt Dá­niel Kornél veze­tésével Szentend­re festői szépségű utcáit járja vagy éppen a Duna partján állította fel állványát, hogy olajban is meg­örökítse ezt a han­gulatos, patinás városkát. Mizser Pál fes­tőművész pedig a „közért fárado­zik” — ahogy a többiek tréfásan megsúgják. Az őket vendégül lá­tó iskola bejárati folyosójára fest két nagyméretű freskót, önfeled­ten játszó gyere­kekről. p. P. maikat. Könnyed vonalvezetés, sok érdekes ötlet, meglátás — ez jellemzi munkáju­kat. Van a stúdium­nak egy kedves vendége is. Rem­sey Flóra, Remsey Iván festőművész leánya. — A papa he­lyett jöttem — súgja csendesen, hogy ne zavarja a többiek munkáját. — A lábát törte és még mindig nem gyógyult meg tel­jesen. Elküldött hát maga helyett. Remélem azon­ban, hogy jövőre már rendes tag­ként vehetek részt a nyári fog­lalkozásokon. Flóra a képző- művészeti gimná­zium harmadéves hallgatója. Rajzai érlelődő tehetség­ről vallanak. — Könnyű Fló­rának — súgja mosolyogva Var­ga László, a da- basi művelődési ház művészeti ve­A szentendrei általános iskola épületét két hétre a megye képző­művészei és rajz­tanárai vették birtokukba. Ne­hezen férnek el a szűk padokban s a katedrán, a fe­kete tábla előtt ezúttal nem író­asztal áll, hanem egy csinos, fiatal aktmodell. A délelőtti fog­lalkozás tárgya: akttanulmányok, modell után. Kocsis László festőművész, a ; Képzőművészeti • Fői sírnia adjunk- i tusa vezeti a fog- ! lalkozást. Q ül az | első padban s ő 1 mondja meg idő- i ről-időre a modell : testhelyzetét. És ! természetesen ma- ! ga is szorgalma- i san készíti vázla- í tait. tanulmányait. : A másik padsor­: ban Kiss Ernő, al- ! sónémedi tanár és ! felesége szorong : egy padban. Más- ! más látószögből > készítik stúdiu­oiciou proDiema visszaiaezese lett volna. Mind a mai napig, ez az j egyik baj. Hanem a másik, amivel 1 kezdtem ... Az üzemek, a vállalatok is mereven visel- | kednek olykor az újítókkal. ‘ Elhangzott ezen az emlege­tett újítási ankéton, hogy a Pomázi Posztógyárban — ahogy régebbi nevéről ma is emlegetik a vállalatot —, tavaly 62 újítás futott be, s 45-öt fogadtak el. Az idén 37 újítás közül eddig — he­lyesebben: negyedéves szin- \ ten — 26-ot fogadtak el. Nem rossz arány. Csakhogy az újítók többsége friss, fia­tal ember. Az öregek — volt itt az ankéton néhány idő­sebb munkás — azt állít­ják, hogy azért a fiataloké a babér, mert a fiataloknak még nem égette meg a kása a száját. Azaz: az idősebbek már rájöttek, hogy nem ér­demes újításokkal foglalkoz­ni, mert nem kifizetődő. Az arányokból világosan kitűnik — tudniillik a számadatok­ból; tavaly 65 újítás közül 45-öt fogadtak el —, hogy nincs egészen igazuk ezek­nek az öregebb szakiknak. Ha elgondolkozunk azon, hogy a most megalakult fiatal mű­szakiak tanácsának miért kell külön újítási tagozatot léte­sítenie, s hogy miért kell a programjukba egy ilyen pont: „Figyelemmel kísérjük, hogy az elfogadott újításokat mi­kor vezetik be, s milyen meg­takarítás érhető el velük” — akkor csak az jut az em­ber eszébe; valami azért még- sincs egészen rendben. íme egy érv a sok közül. Régi újítási betegség, hogy nem tudják kellőképpen el­határolni; mi tartozik köz­vetlenül a munkaköri köte­lességek közé, s mi számít kimondottan újításnak. Eb­bő’ számos fordított dolog születik. Egy művezetőnek — mondjuk — támad egy ötlete, hogy változtatni kel­lene az eddigi sémákon. Nem jelentkezik az újítási felelősnél, mert tudja jól, esetleg azt a választ kapja, hogy az ilyen megoldás ki­gondolása munkaköri köte­lesség. Nem is kockáztat. El­megy egy munkáshoz, s el­mondja neki az ötletét: adja be ő újításnak. A munkástól elfogadják, mert neki nem munkaköri kötelessége. Tér-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents