Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-07 / 159. szám

ro»i Meere» sfärkiD 1966. JÚLIUS CSÜTÖRTÖK FREIBURG Meghalt Hevesy György Kedden nyolcvannégy éves korában a freiburgi egyetem klinikáján elhunyt Hevesy György magyar származású svéd Nobel-díjas kémikus. Hazatért az Ikarus—55-ös a „Magyar várak története” Firbás Oszkár volt szegedi (gimnáziumi igazgató hagyaté­kában, a régi könyvek és ira­tok közül előkerült Dugonics András, az első magyar re­gény szerzője egyik elveszett­nek hitt értékes kézirata, a „Magyar várak története”, amelyről a magyar irodalmi lexikon is csak azt közli, hogy „kéziratban maradt fenn a második világháborúig, ami­kor elveszett”. Szerda délelőtt begördült az Ikarus Karosszéria- és Jár­műgyárba az az Ikarus 55- ■ös, farmotoros autóbusz, ame­lyet 1957-ben adtak el a Szov­jetuniónak. Azóta a kocsi az Észt Szovjet Szocialista Köz­társaságban Tallinn környé­kén közlekedett. Két sofőrje, Heino Eek és Alfred Pille re­kordot ért el, 1160 000 kilométert tettek meg a busszal a karosszé­ria nagyjavítása nélkül. Tavaly az égymilliomodik ki­lométer elérése után a magyar autóipar vezetői kitüntették a két sofőrt és feleségükkel együtt meghívták őket Ma­gyarországra. A meghívásnak most eleget tettek, azóta azon­ban a kilométerek száma újabb százezerrel megnőtt. A két gépkocsivezető a rekordot elért busszal jött hazánkba, a Tallinn—Budapest közötti utat három nap alatt tették meg. Éjjel-nappal utaztak, felváltva vezettek. Elmond­ták, hogy utasaik a kocsival rendkívül elégedettek, az Ika­rus-busz igen kényelmes, biz­tonságos. A kiváló szovjet sofőrök fe­leségükkel együtt két hétig az Ikarus-gyár vendégei lesznek. A hosszú utat megtett autó­busz pedig tanulmányi célok­ra végleg az Ikarus-gyárban marad. Szökött lányok Mit sem tudnak egymásról, mégis közös a sorsuk. A múlt­juk, kevéske élettörténetük színhelye valamelyik vidéki kisváros vagy falu. Nem akar­tak ott gyökeret verni, valami más után vágytak és elszöktek. Hátra se nézve, mindent felej­teni akarón. Pesten vannak, s a nagyváros valahogyan nem fogadja be őket. Idegenek itt ezek a lányok. HAT KRESZ-ÓRA 38 ZONGORAMŰVÉSZ A budapesti nemzetközi ze­nei versenyekre — a Liszt— Bartók zongoraversenyre — ugyan a napokban hivatalo­san már lezárultak a nevezé­sek, azonban még új és új ver­senyzők jelentik be részvételü­ket. A szeptember 19-én kez­dődő találkozóra eddig már 38 zongoraművész jelentkezett Bulgáriából, Lengyelország­ból, Kubából, a Német Demok­ratikus Köztársaságból, Ro­mániából, a Szovjetunióból, Argentínából, Ausztráliából, Brazíliából, az Egyesült Álla­mokból, Franciaországból és Svájcból. A Művelődésügyi Miniszté­rium rendelkezése értelmébep a következő tanévben foko­zott gondot kell fordítani ar­ra, hogy az általános iskolák tanulói megismerjék a közúti forgalom legfontosabb szabá­lyait, elsősorban a gyalo­gosok, a kerékpárosok, va­lamint a közhasználatú sze­mélyszállító járművek — au­tóbusz, villamos — közleke­dési rendjét. Ezért ősztől kezdve az általá­nos iskolák VI—VII. osz­tályaiban évi hat-hat órát kell az órarendben biztosítani közlekedés- rendészeti ismeretek ok­tatására. Az intézményes oktatást ál­talában azokban a városok­ban és nagy forgalmú telepü­léseken szervezik meg, ahol a tanulók részvétele a közúti ezt különösen forgalomban indokolja. A helyi lehetőségektől füg­gően három elméleti és há­rom gyakorlati órát lehet be­állítani az óratervbe. Az oktatás könnyítésére előreláthatóan még ez évben tanulói kéziköny­vet adnak ki. Az órák megtartásáról min­denütt a helyi rendőri szer­vek képviselői gondoskod­nak. — Az MSZMP KB Politi­kai Akadémiájának legújabb füzete Kállai Gyula: „A nemzeti kommunista mozga­lom és a nemzetközi politika kérdéseiről” címmel megje­lent a Kossuth Könyvkiadó­nál. „Meglékelték" a pusztát Az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet deb­receni talajosztálya 1964 tava­szán kezdte meg a Hortobágyi Állami Gazdaságban a geneti­kus üzemi talajtérképek ké­szítését. A nagy munkát ez évben befejezik, s csaknem 60 000 hold terület állapotáról adnak tájékoztatást a mező- gazdasági szakembereknek. Minden 20 holdon meg­nyitották a szikes földet, másfél méter mélységig „meglékelték” a pusztát. Egy-egy talajszelvényből öt földmintát vettek, s azokat la­boratóriumban vizsgálták meg. összesen 150 000 laboratóriumi vizsgálatra volt szükség ah­hoz, hogy a Hortobágy szikes talajának összetételéről a szak­mai véleményt kialakíthassák. A Hortobágyi Állami Gazdaság két kerülete, a borsósi és az elepi már rendelkezik geneti­kus üzemi talaj térképekkel. Az év végéig összesen 35 genetikus üzemi talajtér­képet kap a gazdaság a debreceni talajtani szakem­berektől. CD Szőke, rövid, fiús frizurával, apró, álmos szemmel. Tizen­hét éves Sz. Piroska. Hajdúsá­gi faluból jött. Riadtan, és bi­zalmatlanul felel get, már majdnem sírva kérdezi: — Ugye, maga nyomozó? — Miért? Csak nem követett el valamit...? — Nem. De anyám biztosan kerestet, és haza akar vitetni. Amikor megnyugszik, már beszédesebb. Elmondja, hogy kertészetben dolgozott. Unta a palántázást, a sok gyomot, a kezét feltörő kapanyelet, és a korai felkelést. „Olyan szörnyű volt ott élni”. Csak forróság, eseménytelenség, unalom. És a gyakran italozó papának hirte­len „eljár” a keze. Elég volt. — Van szakmája? — Nincs. — Most hol dolgozik? Sokáig hallgat. — A Gabi szerez nekem munkát. — Milyen Gabi? — A másik nevét nem tu­dom. De rendes fiú, tessék el­hinni. Elvitt már egyszer a Híradóba. Három hete van a főváros­ban. Két éjszaka a Gellért-he- gyen aludt, aztán talált egy is­merőst, és most ott lakik. Nem keres, a pénze fogytán. Nem lenne jobb mégis haza­menni? Dacosan, eltökélten rázza a fejét. — Soha. — És itt mihez kezd? — Majd lesz valahogy. 00 A szoba pici, poros ablaka világítóudvarra néz. A dohos szagú helyiségben két vaságy, a dísztelen falra valaki felrajz- szögezett egy újságból kivágott Mastroianná képet. Itt lelek R. Líviára. Azzal foglalatosko­dik, hogy egy tavalyelőtti nyá­ri ruhát alakítson a jelenlegi divathoz. Ismerőst vél felfe­dezni bennem. — Jé, Feri, ugye, mi Szege­den találkoztunk? — és emlé- kezően ráncolja homlokát. — Nem hiszem — mondom — és különben sem Ferinek hívnak. Tágra nyitott szemmel tűnő­dik és fejéhez kap: — Persze, hisz neki szemölcs volt az állán. A kedélyes beszélgetés to­vább tartana, ha néhány kel­lemetlen kérdésre netm kelle­ne válaszolnia. Ekkor már ko­mor és kimért. Kicsit még büszke is. — Mi van abban, ha valaki fellázad a sorsa ellen? — kérdi támadón. — Semmi, csak értelmesen lázadjon. — Ez az — hagyja jóvá. — Érettségiztem, majd adminiszt- rátorkodtam egy vállalatnál. Egész nap számok, intrikák és főnököm hangja: „Lívia, nem gondolja, hogy sokat feketézik munkaidőben.” S mindezt ha­vi ezerkétszázért. A városban volt egy kis színház, három presszó, semmi több. Én pedig nem akarok úgy élni, hogy megpenészedem egy irodában; vasárnap a barátnőmmel a korzón sétálok, s bámulnak a fiúk, mi viszont. Anyámék erővel férjhez akartak adni. Hát igen. Gyerek, mosogatás, főzés. Fogtuk magunkat Gizi­vel és jöttünk. — Gizi kicsoda? — Barátnőm. — ö is itt lakik? — Már nem. — Hát? — Nem avatkozom a dol­gaiba. Ö tudja. A házmestemétől tudom meg, hogy Gizikéhez néhány­szor kocsin jött egy idősebb férfi. Azóta már Giziké kije­lentkezett onnan. S az érett­ségizett, irodai munkától vi- szolygó lány sem dolgozik. A háziaknál takarítgat, mos és viszi reggelenként a kisfiút óvodába. CD Friss jövevény. Még nála a bőrönd, azon ül. Körülötte a Teleki tér bódéi, felette a csillagos ég. Késő este van. A bemutatkozásnál ennyit mond: Ilona. — Kire vár? — Senkire. Most érkeztem a vonattal. — És hol alszik? — Még nem tudom. — Nem fél? A fejét rázza, de nagyon bizonytalanul. — Mit akar itt Pesten? — Élni, dolgozni. — És odahaza? — Nem lehet. A „miértre” sokáig nem vá­laszol. Végül ennyit: — Anyu kórházba került és a mostohaapám erőszakos­kodott velem. Megmondtam anyunak, de nem hitte el. Az­tán mégis szólt a férjének. Látja, meg is vert. A világító neon felé fordít­ja arcát. Kék foltok vannak a szeme alatt. Tizennyolc éves. Szakmája, lakása, állása nincs. Csak egy bőrönd, három ru­hával és egy zippzáras pénz­tárca, benne kétszáz forint. — Gondolkozott már azon, hogy itt mihez kezd? Halk a hangja: — Még nem tudom. © íme, három „szökött” lány. Okkal vagy ok nélkül, de va­lamennyien azt hitték: egyet­len megoldás az, ha a fővá­rosba mennek. ügy érzik, hogy lázadtak a tágabb terű élet akarásának jogán. Pedig csak szöktek. Értelmetlenül és kicsit ostobán. Nemcsak ők hárman, hanem sok más hoz­zájuk hasonló sem tudja, mit akar. Lehetetlen körülménye­ket teremtenek maguknak, s legtöbbjük csak későn eszmél. Amikor már alig van kiút. Hankóczi Sándor KONYVESPOLC Három útibeszámoló - világról | Makai György: Vietnam Helon László: Felfedeztem Amerikát Boglár Lajos: Trópusi indiánok között Barkácskapa Alighanem sokallotia a ház körüli földmunkát a fiatal gépésztechnikus, Vörös Géza. így határozhatta el magát arra, hogy bar- kácsmunkával összehozzon egy rendkívül ügyes kis masi­nát. Kis kerékpármotor hajtja, s a kertészetekben, gyü­mölcsösökben és szőlőben szorgalmasan kapálhat. Nyolc óra leforgása alatt egy holdon tíz centiméter mélyen for­gatja a talajt. A következő lépés, hogy a törpe-traktor­hoz pótkocsit, csörlőt s permetezőgépet konstruáljon a kisgép alkotója. Színes telefon Igaz, hogy csak az őszre, de ismét megvalósul egy régi Ígéret, lesz színes telefonké­szülék. A telefon­gyár visszaigazo­lása szerint októ­ber 31-ig ezer szí­nes telefonkészü­léket kap a posta. A CB 66-os újtí­pusú telefont nem merev bakelitből, hanem rugalmas műanyagból gyártják. Köny- nyebb az előzőek­nél. Hosszúkás formájú, kecse­sebb, tetszetősebb, modernebb a ré­gebbi típusokénál. Fekete, vaj, piros, szürke és zöld színben készül, hozzá ugyanolyan színű „rugós” mű­anyagzsinór tarto­zik. Beszédérthetősé­ge kedvezőbb, mint a CB 55-ősé, vagy a CB 35-ösé. Az újtípusú ké­szüléket — kizá­rólag csak novem­bertől — az illeté­kes távbeszélő- üzemnél lehet kér­ni. A típuscseréért, vagy ha az új elő­fizető ragaszkodik hozzá, a színes készülékért külön száz forintot kell fizetni. Tessedik-íemplom A Kossuth Könyvkiadó Egy ország — egy könyv soroza­tában jelent meg az ismert újságíró beszámolója a Viet­nami Demokratikus Köztár­saságban tett útjáról: nem a műemlékcsodáló, érdekessé­geket hajszoló turistaút szok­ványos lejegyzése e könyv, hanem egy szenvedő, harcoló, végsőkig elszánt országban tett út tapasztalatainak rögzítése. Vietnam ma valóban első kérdés a világpolitikában: a szerző érzi és érezteti is ezt, de nem direkt módon, hanem azzal, ahogyan meg­mutatja Észak-Vietnam hős népének küzdelmét a rom- boló-gyilkoló amerikai bar­bárság képviselői, a terror- bombázók ellen. A hatvanéves művezető, aki élete felét háborús körül­mények között élte le, a fiatalok munkabrigádja a ko­romsötét éjszakában, a bom­bázástól tönkretett vasútvo­nal újjáépítésén munkálkod­va, a katona, a Hamrong-híd hőse; egy-egy alak a hőssé növő hétköznapi emberek közül, akik tegnap még tet­ték a maguk mindennapi dolgát, de ma már hőssé avatja őket a hazájukért, a szabadságukért, annak meg­védéséért vívott küzdelem. Makai sokfelé járt, igen so­kat látott a szenvedő ország­ból; sehol nem tapasztalt kishitűséget. Rendkívül nehéz körülmények között, nemegy­szer pi'imitív eszközökkel tesznek csodát a harcoló­dolgozó emberek: néhány óra alatt újjáépítik a tönkretett vasútvonalat, a lerombolt híd mellett másikat létesítenek Makai' elkerüli a lelkendező- álpótoszt: tisztában van az­zal, hogy e hősi harcról a leg­többet, a leeigazabbat a té­nyek mondják el. Okos, mérlegelni tudó em­ber írta ezt a könyvet: tudta, hogy nem kell hozzátennie vagy elvennie a valóságból, „csak” olyannak kell meg­mutatnia Amerikát, amilyen. Háromszor járt a „leg”-ek or­szágában: nyitott szemmel. Megmutatja az imponáló ará­nyokat, a nagyszerű techni­kát — és azt az ellenszen­ves valamit, amit amerikai életformának neveznek, s azt a társadalmat, mely hihetet­len nagyra növelte az osztá­lyok közötti távolságot, s még nagyobbra a közöttük levő ellentmondásokat. Egy 17 éves fiú a szálloda tizenkettedik emeletéről akar leugrani: öngyilkossági szán­déka odalenn, a várakozók (!) körében fogadási lázat in­dít el: leugrik vagy nem? Kennedy elnök szavai a né­gerek sorsáról, s a harlemi, megdöbbentő körülmények: a faji kérdés, mint az ameri­kai társadalom ellentmondá­sainak egyik legélesebben jelentkező példája. A növek­vő profitok, a monopóliumok hihetetlen hatalma, s a mun­kásáruló szakszervezetek — a reklám hálójában vergődő hírközlés és a fiatalkorúak elrettentő bűnözési adatai, tényei: a ma amerikai való­ságának egy-egy rétege. He- Ion nem elégszik meg fe­lületi benyomásaival: alapos munkával keresi a tények magyarázatát, s anélkül, hogy bonyolult eszmefuttatásokba bocsátkoznék, meg is adja okok és okozatok összefüggé­seit. Élvezetes, sokat adó úti­beszámoló ez; valóban Ame­rika friss, jó szemű felfe­dezése, s ezt elősegítik a szép számmal közölt fényképek is. (Kossuth Könyvkiadó) Mennyi arca lehet egyetlen i országnak!? Kápráztató gaz- $ dagság és megdöbbentő sze- ( génység: a szellemi élet sok- $ rétűsége, s emberek, akik ép- $ pen hogy túljutottak a kő- $ korszakon. A szerző a magyar $ Néprajzi Múzeum számára; végzett kutató-gyűjtőútja so- $ rác jut el Brazíliába, ott is 5 a Mato Grosso állambeli 5 nambikuara indiánok közé:; könyve első részében a gyűj- $ tőút előkészületeiről, Brazília 5 néhány városában szerzett 1 tapasztalatairól számol be, $ míg a második részben a $ nambikuarák között töltött $ időről. s Valaha urai voltak e tájnak: 5 most megtűrt szerencsétlenek, ^ akik a civilizációval csak szén- s védések formájában találkoz- $ nak. Annak nevében sem- $ mizték ki őket, űzték mindig ^ távolabb és távolabb, s tét- $ ték rabbá a szabadságát min- $ dennél jobban szerető törzse- $ két. Mennyi indián legenda ^ — s milyen elgondolkodtató $ valóság: így summázhatjuk $ Boglár könyvének mondani- $ valóját. A szerző legendáktól ^ mentes, valódi arcát mutatja $ meg azoknak, akiket jól meg- ^ ismert: a trópusi indiánokat. $ Barátságos, nyílt szívű emfc: ^ rek, akik mindennap elszánt ^ küzdelmet kényszerülnek foly- ^ tatni megélhetésükért, betevő ^ falatjukért. A könyvet, mely ^ a Világjárók sorozat kötete- ^ ként jelent meg, sok, igen ér- ^ dekes, elsősorban a nambi- ^ kuara indiánok életét bemu- ^ tató fénykép egészíti ki. (Gon- ^ dolat Kiadó) $ (m. o.) $

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents