Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-03 / 156. szám

Az első csatlakozók Alig hirdette meg a betaka­rítási versenyt a Ceglédi Me­zőgazdasági Gépjavító Állo­más két kombájnosa, máris csatlakozásról érkezett hír szerkesztőségünkbe. A ceglédi kombájnosok kö­zül Zzemlye János jelentke­zett, aki SZK—4-es típusú 37- es kombájnjával 700 kataszt- rális holdon vállalta a mun­kát a IX. pártkongresszus tiszteletére. Egyben védnöksé­get vállalt vele egy munkahe­lyen dolgozó fia felett is, aki az SZK—3-as gépek kategó­riájában 500 holdon kezdte meg a jó minőségű betakarí­tási munka elvégzését. Kiss Ferenc, aki szintén SZK—4-es kombájn vezetője, ugyancsak elsők között fogad­ta el a versenyfelhívást. PEST NEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS ES CE6UÉD VÁROS RÉSZÉRE X. ÉVFOLYAM, 156. SZÁM 1966. JULIUS 3., VASÁRNAP Nem élőfákról beszélünk A város idegenforgalmának nagy része a 4-es főközleke­dési útvonalon zajlik le. En­nek megfelelően csinosítják a Pesti utat és a Szolnoki Utat is. A főváros felől érkező ide­gent a szépen parkosított Baj­csy-Zsilinszky tér köszönti, és jó impressziókkal búcsúztatja a Béke tér is. Hanem, ami közötte van ... Az érdekeltek figyelmébe ajánlom, hogy a Szolnoki út elején, a második háznál, ár- váskodik egy kipusztult akác­fa dereka. Néhány lépéssel ar­rébb a gumijavító háza előtt ugyanezt láthatja az idevető­dő idegen. A Borz utca sar­kán az égre mutat a nyugdí­jazott villanykaró, amit ugyancsak érdemes lenne sür­gősen eltávolítani, nem élőfák ezek. S hogy teljesebbé tegyük a kifogások sorát: az árokpar­ton elvadult fű, méteres úti­lapu rontja a városképet. Kis jóakarattal, talán társa­dalmi munkával, könnyű len­ne segíteni rajta. — rk — Mint ismeretes, a 16/1966. (VI. 1.) számú kormányrende­let értelmében július 1-től csa­ládi pótlékra jogosult az a termelőszövetkezeti tag, aki az előző naptári évben férfiak esetében legalább 120, nők esetében pedig legalább 80 munkaegységet teljesített, és legalább két 14 éven aluli gyermeket tart el. A rendelet hatálybalépése alkalmából megkérdeztük a ceglédi társadalombiztosítási kirendeltséget: hogyan állnak a családi pótlékok folyósításá­nak előkészületi munkáival, az arra igényjogosult termelő­szövetkezeti tagok bejelentet- ték-e már igényeiket a kiren­deltséghez? Kovács Gyula, az SZTK ceg­lédi kirendeltségének alapszer­vezeti párttitkára a követke­zőkben tájékoztatta lapunkat a termelőszövetkezeti tagok családi pótléka folyósításának módjáról. — A társadalombiztosítási igazgatóságok és kirendeltsé­gek dolgozóinak ezekben a napokban az új családi pót­lékra jelentkező termelőszö­vetkezeti tagok igényeinek az Kernács-teiepet még mindig a talajvíz nyugtalanítja Se a városban, se a határ­ban: a kettő között árvás- kodik a Kernács telep. Itt búcsúzik el a közvilágítás. Szerencse, hogy odakerült a MÉH-vállalat új telepe, mert így finom ártézi vizet kapott a környék. A városi ember számára olyan magától értetődően hangzik, hogy tető van a feje felett, kerítés védi az udvarát és kulcsra zárt a kapuja. Lakos — mondja, ha a kényelmes, két-háromszo- bás, fürdőszobás otthonára gondol. Áhítattal azonban csak a Kernács telepen mond­ják ki e szót: hajlékl Nem számoltam meg, hány viskó sorakozik az út men­tén. Bekopogtattam az első ajtón, özvegy Dudás Sándor- néhoz és véletlenül ott talá­lom a harmadik házból Sza­bó Sándomét is. Mindketten nem régen költöztek a Ker­nács telepre. Dudásné hat­ezernyolcszázért vette a há­zikót, Szabóék tizenötezer forintot számoltak le a szo- bakonyhás házért. Miért éppen ide? A kérdésre majdnem együtt mondják, hogy közelebb akartak kerülni a munkahe­lyükhöz, ide a Jászberényi út szélére, Szabóék éppen­séggel a túlsó oldalról jöt­tek, az Ugyerből. A talajvíz itt hónapok óta még mindig napi „aktuali­tás”. NYÁRSAPÁT: Tanárok, diákok - iskolák Az iskolaudvar csendes. A fák árnyékában is csupán né­hány kerékpár hűsül, az épí­tő munkásoké. Az egyébként megszokott zsibongás vagy az osztályokból kihallatszó, lár­ma most sehol. Az irodában is csupán az igazgató, Jakus Béla tesz-vesz, forgatja a napi postát Jászkarajenőn. — Hogyan gondoskodtak a gyerekek nyári foglalkoztatá­sáról? — teszem fel a kér­dést. — Az iskolai napközi ott­hon a nyári hónapokban is működik. Naponta huszonhét tanuló tölti itt idejét reggel kilenc órától délután fél né­gyig. Ilyenkor nevelői fel­ügyelet alatt vannak, s dél­előtt, délután uzsonnát, dél­ben ebédet kapnak. . — Nézhetik a televízió ne­kik való adásait, a rádió gyermekműsorát hallgatják, közös játékokkal, sétával telik az idő — mondja az igazgató. — Hányán mentek táborba az iskola úttörőcsapatából? — Ezen a nyáron huszon­nyolc pajtás indult táborba. A legtöbben a balatonszárszói üdültetésben vesznek részt, de mentek úttörők a szaktá­borokba is. — Mezőgazdasági munkára akadt-e jelentkező az itthon­maradt gyerekek közül? — A községi termelőszövet­kezetben huszonöt főnyi cso­port dolgozik „ifjúsági bri­gádban”. A növénytermesztés különböző ágaiban találnak munkát, gyakori vendégek a kertészetben is. Az augusztus közepéig működő brigád ve­zetője is pedagógus. Munká­jukat teljesítménybér, illetve órabér alapján fizetik. — Több fiatalnak adtunk engedélyt, hogy a közelben le­vő Tiszavárkonyi Állami Gaz­daság kertészetében vállaljon munkát a szünidőben. Akik nem mentek „idegenbe” dol­gozni, azok a ház körül se- gítkeznek szüleik munkájá­ban. Szabadságon vannak a peT dagógusok is. Tatarozzák, meszelik a tantermeket, fel­újításra szorul a két alsóka­rai, tanyai iskola is. Úgy re­mélik, hogy az új tanév kez­detére elkészül az iskolaudva­ron épülő négy tanterem, amelynek berendezése már megérkezett. Addig van még idő pihenni is a diákoknak, tanároknak és dolgozni a ter­melőszövetkezeti építőbrigád kőműveseinek a bővülő isko­lán. (tamasi) Nyári felhők Tóth István felvétele Kutyahistória A Szabadság moziban hétfőtől szerdáig Az első esztendő című magyar film kerül bemutatásra. Öregedő, egyszerű asszony Kovács Ferencné. Mindig si­et az utcán, karján szatyor­ral — a Gém utcai kis lakás­ba. Miről nevezetes ez a kis nyugdíjból éldegélő, hajlott asszonyka? Mert nevezetes, hiszen alig van olyan hét vagy hónap, hogy a hatóságok egyiKe, másika ne foglalkoz­na vele. S a gyerekeknek ő a „kutyás nénije”. Igen, a kutyás néni, akinek megmagyarázhatatlan szenve­délyből, hobbyból vagy vala­mi tudatalatti indítékból olyan kutyafarmja van, mint senkinek ebben a városban. Nem fajkutyákból, törzsköny­vezett nemes ebekből, ame­lyek „állítólag” még pénzt is érnek. Ennek az asszonynak közönséges kutyából van egy jókora falkája. S ez az, ami miatt a ható­ságok is foglalkoznak vele. Köztudott, hogy a város bel­területén házőrzés céljára egy, a külterületen két ebet sza­bad tartani. Ha valaki a vá­ros belterületén már két ebet tart, az első házőrző korcs- fajtáért 16 forintot, a másodi­kért azonban már — mivel az kedvtelésből tartott ebnek számít — 240 forint adót kell fizetnie. A mi nénink ilyen cí­men akár „virilis” is lehetne, mert bizony ebeinek se szeri, se száma, könnyen fizethetne akár ezer forintot is. Fizethet­ne — mondom, de nem fizet, s ebből van a baj. ö nem kedvtelésből, hanem valami megmagyarázhatatlan kény­szerből tartja az ebeket. De emellett szegény is, magános is, senkije sincs. Az ebek szolgáltatják ebben az életben számára az egyetlen gyönyö­rűséget. Hetenként felkeresi az illetékes tisztviselőt a ta­nácsházán. Megmutogatja a kutyákról készült fényképe­ket, elmagyarázza, hogy me­lyik milyen előnyös tulajdon­sággal rendelkezik. Az egyik masnis, a másik nyakában kis pergő van, a harmadik most neveli kölykeit. S milyen ara­nyosak a kicsinyek! Néha még a szatyorba is beletesz egyet- kettőt, s beviszi a hivatali he­lyiségekbe. Igenám, de foglalkozik az ebtenyésztés e halk szavú, de annál bővebb beszédű asszo­nyával a rendőrség is. A lakó­társak már számtalanszor pa­naszt tettek ellene. A jóked­vű kutyatársaság egy-két tag­ja folytonosan csahol, a koro­sabbak ugatnak, vagy éppen vonítanak. Ha összemarakod­nak, vagy ha valaki ingerli őket, olyan éktelen morgással, herregéssel vannak, hogy azt bizony tudomásul kell venni a lakótársaknak is, sőt az alsó és felső szomszédoknak is. S ebből származik a sok perpat­var. A szomszédok feljelen­tést tesznek az öregasszony ellen, az viszont bevádolja őket, egyiket ezért, a másikat azért. így aztán a tanácsháza sza­bálysértési előadójának is akad tennivalója e kutyahis­tória kapcsán. Többszöri tár­gyalás, tanúkihallgatás, jegy­zőkönyvezés, elnapolás, újabb adatgyűjtés, helyszíni kiszál­lás után sem tud azonban e furcsa tényállásban eligazod­ni egyik fórum sem. A kutyák elkobzása lelketlenség lenne. Kiirtásuk talán az öregasz- szony lelki egyensúlyának el­vesztését is okozhatná. Ennyi kutya azonban egy rakáson ... Talán a híres egy­kori kutyavásáron sem volt ennyi Budán. Kisebb-nagyobb, öreg és fiatal, valamennyi egy vérből származó. Tele az udvar velük. Tányérból esz­nek, mosogat utánuk az öreg­asszony, s inkább nem eszik, de a kutyáknak előteremti a bőséges mindennapit. Itt bi­zony a kutyáknak is „kutya­jó” dolguk van. Kinek van igaza? Ki lehet itt elég okos? Ki tud dönteni ebben a kutyakomédiában ... De hogy egészségügyi szem­pontból kívánatos lenne ezen a portón rendet csinálni, az bizonyos. De hogyan? Hátha megtalálják a módját az egészségügyiek. Ők talán még nem szerepeltek ebben a ku­tyahistóriában. Vagy igen? Sz. I. — Februárig csak megvol­tunk valahogy — mondja Dudás néni. — Elég partos a házunk. A víz csak kerül­gette. A két arasznyi tégla­lábazat jól tartott. — Az ajtónkig ért a víz — szól Szabóné. — A sárfalban nem nagyon lehetett bízni, a szigetelőt régen elemésztette az idő. — Hanem aztán az olvadás márciusban — emlékezik Dudásné. — Nem jó lenne még egyszer átélni. A szom­szédban Karaiék az őszön vették a hazukat tizenegy­ezerért. Egyik délelőtt való­sággal összerogyott. Isten keze volt, hogy éppen senki nem tartózkodott az épület­ben. Nem is maradtak Ka­raiék semeddig. Háromezer forintért nyomták el a ro­mot s egy hét múlva már Érdről írtak. — Szóval közelebb akartak jönni a tsz-hez? — fordítok a szón. — Tizennyolc esztendeje vagyok tsz-tag — válaszol Dudás néni. — Innen ka­pom a nyugdíjat. Minden esztendőben ledolgozok száz­harminc-száznegyven munka­egységet. Nem is akármi­lyen a részesedés, mert évek óta tartja az ötven forintot a munkaegység. Aztán tud­ja-e, hogy milyen jó az, hogy a busz itt áll meg előt­tünk. Azon járunk ki a gazdaságba. Szabóné még szebben mond­ja: — Négyszáz munkaegységet számoltak el nekünk a múlt esztendőben is. A párom a tsz útmunkáján dolgozik je­lenleg. Én pedig végzem a háztájit meg a három hold kukorica minden munkáját. Szürkül, amikor elindulok haza. A közvilágítás egyet­len lámpája már kacsin­gat. A Kemács-telepi két asz- szony nagy gondját ismétlem magamban: — Megvagyunk, megva­gyunk, csak a víztől, a talaj­víztől szabadítsanak meg valami módon ... (rossi) Piros aasató a lödomhon A városi tanács igazgatási osztálya közli: Ma reggel 7 órától délután két óráig lóversenyt rendez az MHS ceglédi lövészklubja a Törteli úti lőtéren. A lövé­szet ideje alatt a lődombon piros zászló jelzi, hogy a lőté­ren tartózkodni tilos. Az igaz­gatási osztály lapunk útján is felhívja a város lakosságát, hogy a lövészet ideje alatt még a környéken se járkálja­nak, illetve azon a területen állatokat ne legeltessenek. Építőanyagok raktárról A Balaton és egyéb üdülő­helyek várható nyári csúcsfor­galmával foglalkozik legújabb számának főhelyén a Figyelő. Nemesi Konrád Vendégvárás — csúcsidény előtt címmel kö­zöl cikket a meghosszabbított nyári szezonról. Ebben az év­ben ugyanis már egy hónap­pal előbb kezdték a főszezont, s az a cél, hogy az idény meg­hosszabbítása is sikerüljön. Beck Béla Terv öt esztendő­re című írásában az ország- gyűlésen megtárgyalt és jóvá­hagyott harmadik ötéves terv­vel foglalkozik. A termelé­kenység növelését, a mezőgaz­daság fejlesztését és az élet- színvonal emelésének prog­ramját emeli ki az elkövetke­ző öt év népgazdasági tervé­ből. Fock Jenőnek A reform a hatékonyabb gazdaságfejlesz­tés eszköze címmel megjelent cikke az országgyűlésen el- 1 hangzott felszólalásból közölt részlet. Építőanyagok raktárról cím­mel Sebestyén Tibor, Tájékoz­tatás a vállalatnál címmel dr. Sánta Bálint ír. Külkereske­delmi témával jelentkezik a Nyolcéves „számadás” a Kö­zös Piacon című írás. Diákok a mezőn címmel Lovas Már­ton az általános és közép- iskolás fiatalok nyári termelő­szövetkezeti foglalkoztatásáról számol be. 4 elbírálása jelenti a legfonto­sabb munkát. A ceglédi tár­sadalombiztosítási kirendelt­ség is azon fáradozik, hogy valamennyi igényjogosult tsz- tag megkapja a kormányzat által biztosított családi pótlé­kot a rendeletben előírt határ­időre: augusztus 20-ra. Beérkeztek-e már az igény- jogosultak bejelentései? — Felhívtuk már a ter­melőszövetkezetek figyelmét, azonban még sok helyről nem jelentették be az igényeket. Márpedig ahhoz, hogy az ú rendelet alapján családi pótlék ra igényjogosult termelőszö vetkezeti tagok a rendeletbe: előírt határidőre meg is kap hassák a családi pótlékot — a szükséges, hogy minél előbl megtörténjenek a bejelenté sek. Hol kell jelentkezniük a csa ládi pótlékra igényjogosult tér melőszövetkezeti tagoknak? — A tsz-tagoknak a terme lőszövetkezet irodájában kel jelentkezniük. (—ez) i Megkezdték a tsz-tagok új családipótlék-igényeinek felülbírálását Vontatottan megy az igények bejelentése — Augusztus 20-ra fizetnek

Next

/
Thumbnails
Contents