Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-03 / 156. szám
10 MST megyei \1Cívlm> 1966. JULIUS 3., VASÄRNAP Heti jogi tanácsaink A bérleti jogról. . . A bér lökijelölésről..* Aa özvegyi nyugdíjról... A bevonulási segélyről... és a vállalóit döntőbizottság határozata elleni fellebbezésről. . . N. A bérlő lemondhat bérleti jogáról testvére javára. Z. budapesti olvasónk írja, hogy testvére elköltözött a lakásból, és az ő javára lemondott annak bérletéről. A lakáshivatal mégsem utalja ki részére, pedig tudomása szerint a bérlő testvére jogosult a bérleti jog folytatására. Olvasónknak igaza van abban, hogy a testvér jogosult a bérleti jog folytatására, azonban ehhez azt is tudni kell, hogy a rendelkezés megkívánja a legalább 6 hónapi előzetes együttlakást. Megérdeklődtük, hogy mikor költözött olvasónk a lakásba, és a tanács közlése szerint nincs meg a törvényben előírt 6 hónapi együttlakás, ezért jogosan tagadta meg a lakáshivatal a kiutaló határozat kiadását. Mikor illeti meg a vállalatot a bérlőkijelölés joga. Nemrégen egy levél érkezett hozzánk K. F. váci olvasónktól, és kérdezi: milyen esetekben jogosult a vállalat a lakás bérlőjének kijelölésére? Az érvényes rendelkezések lehetővé teszik, hogy a vállalatok, szervek, egyes esetekben dolgozóik lakásbiztosítása céljából, bérlőkijelöléssel éljenek. Ez csak első bérlő kijelölésre jogosít, mégpedig akkor, ha a vállalat új lakást épít, használaton kívül álló lakást helyreállít, nem lakás céljára épült helyiséget lakássá átalakít, hivatali helyiséget lakás céljára felszabadít, emeletráépítés, padlástér beépítés folytán alakít ki lakást, vagy pedig lakáskontingensből kap részesedést. Ugyancsak egyszeri bérlő- kijelölés illeti meg a vállalatot annak a dolgozónak lakására, akinek szolgálati lakást biztosított, feltéve, ha a megüresedő lakás nem képezi valamilyen más vállalat (szerv) tulajdonát. Mikor jár állandó őzvegyi nyugdíj a feleségnek? D. R.-né ceglédi olvasónk írja, hogy férje múlt évben meghalt. Elhalálozása előtt üzemi balesetből kifolyóan rokkant nyugdíjas volt. Olvasónk most töltötte be az 55 évet, beteges, és azt kérdezi, kap-e állandó özvegyi nyugdíjat? A jogszabály kimondja, hogy állandó özvegyi nyugdíjra — az egyéb feltételek bekövet- > kezése esetén — az a feleség^ jogosult, aki férjének halála-^ kor az 55. életévét betöltőt-^ te, vagy férjének halálakor^ rokkant, vagy férjének halá-fc Iákor legalább két, árvaellá-S tásra jogosult gyermek eltar-S tásáról gondoskodik, vagy ^ akinek férje 1958. december^ 31. után a munkahelyén el- ^ szenvedett üzemi baleset kö- ^ vetkeztében halt meg. Állandó özvegyi nyugdíj | jár a feleségnek akkor is, ha ^ a férje halálától számított ti- ^ zenöt éven belül megrokkanj vagy az 55. életévét eléri. Az állandó özvegyi nyugdíj-1 ra jogosultság szempontjából 8 az a feleség minősül rokkant-^ nak, aki egészségromlás, ille- j tőleg testi vagy szellemi fo- j gyatkozás következtében leg- j alább kétharmad részben j munkaképtelen. j Véleményünk szerint olva-1 sónknak mindenképpen jár j az özvegyi nyugdíj, mert férje j halála után 15 éven belül be-j töltötte a szükséges korhatárt, j Tanácsoljuk, forduljon a SZOT j társadalombiztosítási igazga- j tóságához (Bpest) igényének 8 megállapítása céljából, § N. írja, Cs. írja, Tsz-tagnak is jár bevonulási segély. J. nagykőrösi olvasónk hogy tényleges sorkatonai szolgálatra vonul be őszszel. Szeretné tudni, a tsz-ta- gok is kapnak-e bevonulási segélyt? A tsz-tagokra vonatkozó rendelkezések szerint a tsz-tago- kat is éppen úgy megilleti a bevonulási segély, mint a munkaviszonyban álló egyéb dolgozókat. A rendelkezés szerint a tényleges sorkatonai szolgálatra bevonult tsz-tagot 450 Ft bevonulási segély illeti meg. Ha a bevonult tsz- tagnak gyermeke van és eltartásáról a bevonulásakor maga gondoskodott, akkor 900 Ft bevonulási segély jár. Mikor van helye fellebbezésnek, vállalati munkaügyi döntőbizottság határozata ellen? Á. dabasi olvasónk hogy munkafegyelem megsértése miatt szigorú megrovás fegyelmi büntetésben részesült. Panaszát a vállalati munkaügyi döntőbizottság elutasította. Ez ellen a területi MDB-hez benyújtott fellebbezését visszautasították érdemi kivizsgálás nélkül. A Munka Törvénykönyve a vállalati munkaügyi döntő bizottság határozata ellen fellebbezési jogot biztosít a vállalatnak is és a dolgozónak is. Abban az esetben azonban, ha megrovás, vagy szigorú megrovásban részesült, akkor a területi munkaügyi döntő bizottsághoz csak akkor van helye fellebbezésnek, ha azonkívül, amit a jogszabály kötelezően előír (béremelést nem kaphat, stb) még egyéb igényét is elvesztette. Ilyen ecetről van szó olvasónknál is, mivel a szigorú megrovás fegyelmi büntetéssel — a vállalati nyereségrészesedési szabályzat szerint — együtt jár a nyereségrészesedés csökkentése. Véleményünk szerint helytelen volt a fellebbezés elutasítása, ezért javasoljuk, forduljon panaszával a járási ügyészséghez. Dr. M. J. Új jelzőtáblák autósoknak A Budapest—Martonvásár közötti új autópályára vezető és a pályába betorkolló utakon, valamint a Budapest—Tatabánya autóúton már elhelyezték az autópálya, illetve autóút kezdetét és végét jelző, hazánkban eddig még nem alkalmazott — kék alapú — új táblákat. íme az új táblák: Autópálya A fehér arany varázslói Két és fél hét, sok ezer kilométer, rengeteg tapasztalat: így foglalhatjuk össze annak az útnak a lényegét, melyet dr. Lőrincz Imre nehézipari miniszterhelyettes vezetésével olajipari szakemberek egy csoportja tett a Szovjetunióban. A küldöttségnek tagja volt a Dunai Kőolajipari Vállalat két vezetője is: Simon Pál igazgató és Péczeli Béla főmérnök. Élményekről, tapasztalatokról beszélgetünk a százhalombattai irodaépületben. ♦ Tanulságos utazás ♦ A helikopter eltévedt ♦ Erdő és olaj ♦ Barátság és üzlet Autópálya vége Autóút vége — Az út igen hasznos volt — mondja Simon elvtárs —, mert módot adott arra, hogy a Százhalombattán felállítandó berendezéskomplexumok egészét üzem közben lássuk, azaz teljes keresztmetszetet kaptunk. A nagyságrend érzékeltetésére megemlítem, hogy a hat üzem, ahol jártunk — No- vokujbisevtöl Jaroszlávon át Ufáig —, mintegy háromszáz üzemegységet fog össze, s kapacitásban körülbelül a tízszeresét adják egész hazai kőolajfeldolgozó iparunk termelésének. A Dunai Kőolajfinomító itt, Százhalombattán, szovjet tervek alapján, s zömmel szovjet berendezésekkel épül. Az igazgató és a főmérnök érdeklődése tehát egyaránt kiterjedt a berendezések működésére, az alkalmazott techni- lógiákra, s a gyártásszervezésre is. Útjukat megelőzően kérdések tucatjait juttatták el a szovjet partnerhez: ezekre szeretnének választ kapni látogatásuk során. Sikerült? — Igen — mondja Péczeli elvtárs. — Átfogó képet láttunk a több mint száz éves múltra visszatekintő, fejlett, a korszerűséggel nemcsak lépést tartó, hanem annak élén járó szovjet kőolaj- és petrokémiai iparról, s ugyanakkor arról is, hogy idehaza milyen feladatok megoldására kell felkészülnünk. A legfontosabb tapasztalatok egyike az volt, hogy a szovjet berendezések rendkívül üzembiztosak, terhelhetőségük nem túl jelentős műszaki beruházásokkal a garantáltnál lényegesen tovább növelhető: nem véletlen tehát, hogy a szovjet kőolajipari berendezések az éles konkur- renciaharc ellenére is megállják helyüket a világpiacon, s sok ország vásárolja azokat. Százhalombattán végső kiépítésben harminc üzemegység dolgozik majd. Novokujbi- sevben 105 üzemegységet fog össze a leldolgozó kombinát: itt és másutt is, milyen üzemszervezési tapasztalatokat szereztek? — Elsősorban azt — mondja Simon elvtárs —, hogy növekvő szerep jut az önállóságnak, a helyi kezdeményezésnek, az eredményességnö- velő tényezőknek. A termelés- irányításban előtérbe kerül a gyorsaság: Ufában például már szerelik az elektronikus számológépet, a gép veszi át — sokkal megbízhatóbban, s főként összehasonlíthatatlanul gyorsabban intézkedve mint az ember — az üzemvezetési, s diszpécseri feladatok ellátását. A korszerű irányítási módszer egyben azt is lehetővé teszi, hogy maximális kapacitással működtessék a berendezéseket, míg az ember mindig hagyott önmagának bizonyos biztonsági tartalékot, hogy esetleges hibáit korrigálhassa. Derűs epizódot említenek annak illusztrálására, milyen ütemben fejlődik: a szovjet petrokémiai ipar: Ufából helikopterrel indultak útnak, hogy meglátogassanak egy feldolgozó üzemet. A helikopter azonban eltévedt... A pilóta leszállt, amikor látta, odalenn kirajzolódik egy hatalmas ipartelep képe. Ám kiderült, hogy — ez nem az. Távolabb van húsz kilométerrel. A pilóta csak vállat vont: — Annyi van erre ilyen... Baskírjában különben is sok élményük volt: nemcsak az a szeretettel teli fogadtatás, ami magyar voltuk miatt mindenütt kijárt nekik, hanem az a rendkívüli ütemű fejlődés, ahogyan a termelés növelése mellett a munkakörülmények javításában, a szociális és kulturális ellátásban is előbbre jutnak. Jártak hatalmas üvegházakban, melyeket a vállalat tart fenn, hulladékgőzzel fűtve azokat, s ahonnét állandóan friss zöldfélékkel látják el a dolgozókat, a legzordabb éghajlatú helyeken is. Látták a vállalat saját üdülőtelepét, ahová családostul költöznek ki a dolgozók, s onnét járnak munkába tavasztól — őszig. Verbőci Terikét, amikor elvégezte a gépipari technikumot, édesapja válaszút elé állította: — Most rajtad a sor, kislányom — mondta Verbőci Jenő, a jóságos atya. — Döntsd el, kislányom, hogy mit akarsz? Dolgozni vagy hivatalba járni? Ha akarod, beviszlek hozzánk a vállalathoz gépipari tanulónak. — Azt nem szeretném — mondta halkan Tériké. — Gyermekkorodban ez volt a vágyad — erősködött Verbőci. — Az akkor volt, de azóta elvették a kedvemet. — Nem mondanád meg, hogy mivel? — A politechnikai oktatással. Inkább valami mást szeretnék csinálni. — Jó, nem bánom — mondta Verbőci —, ha nem akarsz dolgozni, elhelyezlek a főközpontunkba. Feri bácsi megígérte, hogy elintézi. Így történt, hogy a tizennyolc éves Verbőci Tériké bekerült a főközpontba segéd iktatónak. Mivel szolgálatkész, kedves kislány volt, főnökei és kollégái hamar megszerették. A második évtől már rendszeresen kapott kisebb jutalmakat is, és öt év múlva megkapta a törzsgárda jelvényt. Mindenki meg volt vele elégedve, és úgy nézett ki, hogy soha nem is lesz semmi baj vele. A sors azonban közbeszólt. Egyik nap az osztályvezetője, Kenyeres hívatta. — Nem ezt vártam magától — mondta villámló szemekkel, mikor Tériké I a belepett hozza. — Csalódtam magában. — Miért, mi történt? ,— kérdezte a kislány megrettenve. — Hogy mi történt, azt maga jobban tudja, mint én. A múlt héten a főkönyvelőségen megbetegedett Kerekes- né. így volt? — Igen, megfázott Jucika és ágynak esett. — És ekkor Lontai, a főkönyvelő bement az iktatóba, és segítséget kért. így volt? — Igen, és én átmentem egy délután és segítettem a könyvelési zárlatnál. — De ez még semmi. Három nappal ezelőtt Mikola, a statisztikus lett beteg, így volt? — Igen, kibicsaklott a bokája. — Nagyon sajnálom Mikolát, de ez még mindig nem ok arra, ami történt. Mert utána Barabás, a statisztikai osztályvezető bement magukhoz az iktatóba, és ő is segítséget kért. így volt? — Igen, és én megint szívesen segítettem két délutánon keresztül. — Hát éppen erről van szó, ezekről a segítségekről. — De nagyon meg voltak velem elégedve, és engem nagyon érdekel a számvitel és a statisztika. Kenyeres most már ordított. — Akkor iratkozzon be a Közgazda- sági Egyetemre! És a maga munkáját ki végzi el? — Azt is elvégeztem. Iktattam és szétküldtem mindent. — De kislány, értse meg, ha maga segít a könyvelésnek és segít a statisztikának, és a maga munkáját is ellátja, akkor a maga munkaideje nincs kihasználva. — Délutánonként bennmaradtam, és akkor dolgoztam fel a restanciámat — pityergett Tériké. — Tudom, megnéztem a bélyegzőkártyáját. — Hát akkor mi a baj? — Az a baj, hogy maga más osztályoknak segít. És ki tud segíteni más osztályoknak? Az, aki ráér! Magáról, ha továbbra is így viselkedik, rövid időn belül elterjed majd, hogy ráér, egész nap lóg, ezért kimarad a jutalmazásból és a legközelebbi létszám- csökkentéskor repülni fog. De ez még semmi! Maga miatt az iktatóról is elterjed majd, hogy ott az emberek ráérnek, sőt, az igazgatási osztályról is ezt fogják mondani, esetleg a főosztályról is ez lesz a vélemény majd. Érti már, hogy micsoda bajt csinált? — Értem, értem — zokogott Tériké —, ígérem, hogy soha, soha nem fogok más osztályoknak segíteni. — Hát erről van szó — mosolygott megbékélten Kenyeres. — Menjen szépen a helyére, és dolgozzon úgy, mint eddig. De lassan a testtel, kislány, senkinek semmi segítség! így is történt. Ettől a naptól kezdve Tériké soha senkinek semmit nem segített, és állandóan panaszkodott, hogy milyen sok a munkája, úgyhogy rövidesen kiváló dolgozó kitüntetést kapott. Azóta újra szereti mindenki, és valószínű, hogy harminc év múlva a főközpontból megy majd nyugdíjba. Hacsak időközben a főközpontot meg nem szüntetik. Vagy ami még ennél is rosszabb, Tériké megbolondul, és segít egy könyvelési zárlatnál. Akkor pedig repülni fog. í Mert csak az segít, aki ráér. — Baskíriára azt mondják, hogy hatvan százaléka erdő, negyven százaléka pedig olaj — mondja Péczeli elvtárs. — Ezt most magunk is tapasztalhattuk: akár a földön utaztunk, akár helikopteren repültünk, bármerre néztünk is, mindenütt a fehér arany kincsesbányáit láttuk. A fehér arany varázslói — az olajipari szakemberek. Ha évtizedekkel ezelőtt világméretekben az acélipar előretörését kellett tudomásul venni, napjainkban vitathatatlanul első helyen a kőolajtermelés és feldolgozás áll, a hozzátartozó ágazatokkal, így például a földgáz-kitermeléssel együtt. Mindketten látták, tapasztalták ennek jeleit lépten-nyomon, s né- i mi büszkeséggel gondolok arra, hogy az olajtermelésben nem jelentős helyet elfoglaló hazánk a feldolgozásban — Százhalombatta létrehozásával — már előkelőbb helyre került, a Barátság vezetéken érkező szovjet olaj feldolgozásával, évi hatmillió tonnás kapacitásával az európai lista élcsoportjában van. Sok dologról szó esik: arról, hogy mennyivel olcsóbbak a szovjet berendezések például. Nyugati cégtől 150 ezer tonna kapacitású berendezést vásároltunk és állítottunk fel: Százhalombattán háromszázezer tonnás kapacitású szovjet egység kerül felépítésre, s a kétszer annyit termelő berendezés ára bőven számolva is csak tíz százalékkal haladja meg a nyugati cég által kért fizetséget! A munkaidő csökkentéséről is szereztek sokféle tapasztalatot: rendkívül pozitív hatása van az ötnapos munkahétnek, illetve a csökkentett, hat-hétórás munkanapnak a termelés egészére. Általában azt tapasztalták, nemcsak szakmai területükön, hanem a mindennapi élet ezernyi apró jeléből is, hogy — különösen az SZKP XXIII. kongresszusa óta — döntő kérdésként kezelik a dolgozók fokozott ellátását, igényeik jobb kielégítését, s ugyanakkor nagy léptekkel halad előre az .iparfejlesztés is. Különösen ! Simon elvtárs mérhette ezt 5 le, hiszen három évig tanult $ a Szovjetunióban. P Minyibajevoról mesélnek, Jahol hatalmas földgázfeldol- 5gozó üzem működik; a Bjelaja \folyón tett hajókirándulásról, ! ahol a hideg szél miatt áldották őseinket, hogy annak pidején eljöttek e tájról, egé- p szén a Duna—Tisza közéig; 5 Leningrádban a fehér éjszakák emléke, s az Ermitázs- ^ban a szomszéddal való táplálkozás, mert a Dunamenti p Hőerőmű igazgatójával, Csen- P terics Sándorral futottak pössze az egyik teremben; a p meglátogatott üzemekben ta- p pasztáit őszinte segítőkész- $ ség, hogy mindenben az is- J meretek maximumát bizto- ttthassák számukra — egy- p egy kockája az út egészét p összefogó mozaiknak, mely- ! bői végül is vaskos utijelen- ; tés lesz, s ezt nemcsak a heiy- p beliek forgatják majd, ha- p nem a Nehézipari Miniszté- P rium eljuttatja a többi „ola- P jós” üzemnek is. P És végül a szokott kérdési pa legkedvesebb emlék? P Ufából Moszkvába indul- 5 tunk repülőn: 1500 kilomé- P teres út — mondják. — A P küldöttség egyik tagja — !már csak azért is, hogy szó- ibaállhasson a nagyon csinos ! légikisasszonnyal — megkérdezte, lesz-e ebéd? A kis- ! asszony nagyon udvariasan, jde csodálkozó hangon vissza- i kérdezett: már miért lenne ;egy helyi járaton?... i (Mé)
