Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-24 / 174. szám
r»tí mcru ir^ßMiro 1966. JULIUS 24., VASÁRNAP Kongresszusi versenyben: Füstbe ment olaj - Járdából kenőanyag Nyúzható-e a gödrön? - Napi 600 tonna többlet A látvány távolról imponáló, közelről inkább félelmetes. Tornyok fénylő erdeje, csövek kusza hálózata, s valamennyiben forr, bugyog, rohan a föld fekete leve. Aztán az út végén óriás csapok, s zuhog kifelé a több száz fokos tortúra eredménye, a benzin, a motorolaj. Esztendeje, hogy hogy a Dunai Kőolajipari Vállalat befogadja és önti magából az átalakítatt desztillált kőolajat. Ám úgylátszik, nincs megállás. Üjabb hengeralakú tornyok törnek ég felé. Mi történik itt? Péczeli Béla főmérnök jó hírt közölhet. — Ez lesz néhány nap múlBELÉPÉS CSAK AZ OLVASÓNAK is .nyúzható! Amit nyernek, felér a prémek értékével. De hát hol tart ez a legújabb boszorkánykonyha? — Már mozog az anyag benne. Az egyes szakaszok működőképességét vizsgáljuk. Ho , minden rendben lesz, — ' augusztus elsejétől — esedékes a próbaüzem. Hogy melyik nap startolunk, pontosan nem tudhatjuk, de küszöbön áll az indítás. Nyár végére már ömlik, s halmozódik az eddig veszendőbe ment olaj-alapanyag. Már a gyors és természetesen j nem pontos, előzetes számi- j tás is mutatja, hogy milyen I örvendetes, újabb avatásra j készülhetünk. A legfrissebb jelentés azt a közhasznú jó hírt is közölheti, hogy az eredeti programmal | ellentétben naponta 600 tonna olajjal többet dolgoznak fel, alakítanak üzemanyaggá - kongresszusi versenyben! T. Gy. A perdöntő szakvélemények Halott a motor mellett —- Az elégetett apa — A* erdő KELLEMETLEN ISMERŐSEINK Az üzletben hárman álltak sorba. Két fiatalasz- szony és egy férfi. Az eladónő ingerült, udvariatlan volt. Először az egyik aiskonykát „intézte el”, majd minősíthetetlen hangon beszélt a másodikkal is, aki a nemvárt támadás után csak értetlenül nézett s némán zsebrevágta a sértéseket. A férfi segítségére sietett az előtteállóknak. Védencei és a maga nevében is visszautasította az arrogáns hangot. Ám ö sem kapott kevesebbet, mint a többi: „Magának pedig mi köze van hozzá, miért avatkozik az én dolgomba?” — dördült az eladó a pult másik oldalán. Valóban: fogas kérdés. Vajon nekem, neki, nekünk mennyi a közünk az ilyen, és ehhez hasonló kis esethez, melyeket ha összesí- tünk, sok-sok keserűséggel „fűszerezi” meg életünket? Meg az is fölmerül, mikor vagyunk a pult másik oldalán, s mikor az innensőn? Sokan csak legyintenek; nem az én asztalom. És a vétkes talán észre sem veszi, hogy mi az, amit újra és újra elkövet. Talán nem is tudja, hogy hol hibázik. Hisz nem szólunk neki, beletörődünk, hogy ez már így van rendjén. Esetleg szégyellünk vitába szállni vagy fontoskodásnak tartanánk szót emelni a rossz ellen. Inkább eltesszük a kilenc deka szalámit tíz helyett, inkább isszuk a pohár sörünket félig habbal, inkább el- somfordálunk egy-egy fölényeskedő hivatalnok elől, mintsemhogy szóljunk. Mindennapos ismerőseink ők. az udvariatlan pincérek, a csaló csaposok, az arrogáns eladók. De szerencsére legtöbbjük ki- gyógyUhaíó. Hatásos — ha nem is az egyetlen — gyógymód számukra az egyenes, határozott emberi szó. Éppen ezért szólni kell nekik. Hallgatásunk csak kellemetlen magabiztosságukat növeli, számukat szaporítja. Szólni kell, hogy minél kevesebben legyenek és valamennyiünk számára minél kevesebbet kellemetlenkedjenek. R. I. va akcióba lépő új üzemünk. Hivatása nagyrabecsülendő! — Mindenekelőtt: mi a szerepe? — A lepárlás, a desztilláció mai végterméke a sűrű, hidegen kemény anyaggá összeálló gudron. Ha úgy tetszik, útbo- rítónak, járdának használható, ha szükség van rá, eltüzelhető. Ezzel fűtik a szomszédos hőerőművet. De a tüzelővel ma naponta sok olaj is elfüstöl. Ezt akarjuk kimenteni. — Mennyit ér a technikai machináció? — Évente negyedmillió tonna gudronból 25 ezer tonna kenőolajat menthetünk ki. Az értékkülönbség óriási! Az előbbiért 200 forintot, az utóbbiért 5—6 ezret fizetnek tonnánként! így hát nemcsak a kőzmon- dásbeli rókáról lehet két bőrt lehúzni, de még a gudron Zsiráf bika Hétfőn indult el Hannoverből, s pénteken délután megérkezett Budapestre a Fővárosi Állatkert fél évvel ezelőtt elpusztult zsiráfbikájának utóda. A két és fél éves szép fiatal állat méreteinek megfelelő, különleges ládában, az alacsony hidak, alagutak megkerülésével tette meg a hosz- szú utat. A Nyugati-pályaudvaron állatorvosok, az Állatkert vezetői és ápolói fogadták, s nyomban végleges lakóhelyére szállították az értékes állatot. Kerek-hegy Az ország első erdészeti és vadászati múzeuma A Keletbükki Állami Erdő- gazdaság Lillafüreden a festői szépségű Kerek-hegyen, egy munkásszálló átalakított épületében rendezi be az ország első erdészeti és vadászati múzeumát Az Európa-szerte ismert bükki nagyvadas terület emlékeit négy teremben állítják ki. A múzeum ősszel nyílik meg. Sokan azt hiszik, a bűncselekmények felderítése csupán nyomozói munka. Pedig nem így van. Baleset vagy gyilkosság? Egy vidéki város határában, az országúton felborult motorkerékpárt, s mellette súlyos fejsérüléssel, vérző, eszméletlen embert találtak. A férfi — anélkül, hogy magához tért volna — két héttel később, a kórházban meghalt. Azt kellett eldönteni, közlekedési baleset, vagy gyilkosság történt-e? A nyomozás során ugyanis olyan lehetőség is felmerült, hogy az illetőt leütötték. Ekkor kapcsolódott be a nyomozás munkájába B„ az Építőanyagipari Kutató Intézet tudományos mtinkatársa, az ismert vegyész-szakértő. B. mindenekelőtt alaposan megvizsgálta a motort. Megállapította, hogy a baloldali gumi lábtartó megrepedt, a másik, a jobb oldali csupán horzsolódott. Mindkét lábtartón szemmel alig látható porszemeket talált, a bal oldaliban fehéret, a másikban szürkét. Ezután bonyolult spektográfiai vizsgálatok egész sora következett, amíg a vegyésznek a fehér színű porban 0.000001 — vagyis: 1 milliomod — gramm kalciumot sikerült kimutatnia, a szürke porban viszont — semmit. Tehát a két, különféle színű por nem azonos. A továbbiakban azután tisztázódott, hogy a fehér színű por — és a kalcium — az útszéli, fehérre meszelt útjelző kőről, a szürke az országút porából, szennyéből származott. A vizsgálat után tehát feltételezhető volt, hogy a férfi — aki a véralkoholos vizsgálat szerint erősen ittas állapotban ült a motorra — az útszéli kőnek ütközve felborult. Nem történt bűncselekmény: az illető nem gyilkosság, hanem saját gondatlanságának, könnyelműségének áldozata lett. A nyomozás további bizonyítékai teljes egészében megerősítették ezt a szakértői véleményt. Levelek a másvilágról... Ez az ügy — az antropológus és az orvosszakértő bravúros, közös munkája. N. községben egyik napról a másikLenfonó tatarozás alatt Textilösvény Pesttől—Hatvanig Nyugdíjazás — kinevezés Újraéledt öreg gyár — Hát ezt hogy lehet gyorsan átszámítani? — Ha nem is gyorsan, de a logarléc segítségével viszonylag könnyen... — Az éppen nincs nálam. Ami van, az a ceruza és a papír. — Tehát számoljam én? A főmérnök már tudja sorsát s azt is, hogy jobb, ha ő számol. így hát néhány tíz másodperc múlva mosolyogva mondja az eredményt: — Hatvanezer méter, azaz hatvan kilométer! Most már gyerekjáték hasonlatot keresni. Budapest és Hatvan, vagy Budapest és Vác között húzhatnánk egy textilösvényt. Abból a többletből, amellyel nemsokára a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat budapesti üzeme dicsekedhet. De lássuk a történetet! Jóformán napok kérdése, s megkezdhetjük az előkészítő szereléseket. Kilenc modern fonógép és három nyújtóbetitka három év után ra nyomtalanul eltűnt egy j ember. Mint utólag kiderült, a részeges, brutális apát, aki ütötte-verte a családját, felesége és gyermekei közös megegyezéssel meggyilkolták, elásták, majd elhíresztelték, hogy disszidált. A mesét a környéken mindenki elhitte, annál is inkább, mert erről a vidékről annak idején sokan külföldre távoztak. A gyilkos családnak még azt is sikerült megszervezni, hogy a halott apa nevében külföldről leveleket írattak — haza. Hogy, hogy nem, egy idő múlva arról kezdtek beszélni az emberek: ebben az ügyben valami nincs rendben. A pletykákra, a híresztelésekre a rendőrség is felfigyelt, s megindította a nyomozást. A család megijedt. Kiásták a meggyilkolt embert, maradványait elégették. Arról fogalmuk sem volt, hogy az emberi csontvázat úgyszólván lehetetlen nyom nélkül eltüntetni, megsemmisíteni, másrészt arról sem, hogy a szakembernek a holt anyag is beszél. így nem tulajdonítottak semmi jelentőséget annak a néhány centiméteres csontdarabkának, amely az apából megmaradt, s amelyet végül a rendőrség megtalált. Az orvosszakértő és az antropológus a néhány centis csontdarabból a következőket állapította meg: A maradvány egy 50 évnél idősebb férfi bal lábának combcsont része. Többre nem is volt szükség: a széles körű nyomozás során kiderült, hogy ebben az időszakban erről a vidékről 50 éven felüli ember mindössze egy — az apa — ment, vagy tűnt el, tehát a család disszidálási meséje már eleve kétessé vált. Ezen a szálon folytatódott a nyomozás, s néhány hét múlva teljes sikerrel zárult: a család beismerő vallomásával. A mátrai erdő titka Az N.-i ügy tehát évekkel később is egy bűncselekményt bizonyított. A következő esetben az antropológus vizsgálata viszont azt állapította meg: a látszat ellenére sem történt gyilkosság. Néhány évvel ezelőtt egy mátrai üdülőből rejtélyes körülmények között, nyomtalanul eltűnt egy idősebb leány, aki Budapestről érkezett a nyaralóba. A zárkózott, hallgatag nőt este még a társalgóban látták, szokása szerint félrevonultan üldögélt, majd felment a szobájába, amelyet reggel már üresen találtak. Sem a nyomozás, sem a körözés nem hozott eredményt, az illetőnek nyömaveszett. Három évvel az eltűnés után fakitermelés közben a munkások csontvázat, retiikül- és ci- pömaradványokat találtak az üdülő melletti erdőben. A nyomozás megkezdésekor _ a rendőrségnek mindenekelőtt két kérdést kellett tisztáznia: férfi, vagy nő volt az illető, és milyen korú lehetett? A bűnügyi laboratóriumban először az orvosszakértők láttak munkához. Megállapították, hogy a munkások egy 35— 43 év közötti nő maradványait találták meg. A következő kérdés: lehetséges-e, hogy a lelet azonos a három évvel korábban éppen ezen a környéken eltűnt leánnyal? Erre a kérdésre azonban már a biológiai tudományok kandidátusa, az ismert antropológus, dr. N. válaszolt. A szuperpozíciós eljárás A személyazonosság megállapítására — amely a további nyomozás kiindulópontja volt — ilyen esetben az antropológia több eljárást is ismer, közöttük az úgynevezett mulázskészítés módszerét, amikor a koponya csontrészeinek, vastagságának és egyéb jellegzetességei alapján az antropológus viaszból elkészíti, rekonstruálja a fejet. Ebben az esetben azonban csak típusra lehet következtetni, konkrét személyre nem. Dr. N. tehát egy sajátos módszert használt: a szuperpozíciós eljárást. A rendőrség időközben beszerezte a három évvel ezelőtt eltűnt nők fényképeit — közöttük a mátrai üdülőből eltűnt nő képét is — és jóné- hány ma is élő leány és asz- szony képével együtt átadta a tudósnak. Az antropológus az erdőben talált koponyáról és a kapott képekről diapozi- tívet készített, s minden egyes képet paralell vetítéssel rávetített a koponyáról készült diapozitívre. Abban az esetben, ha a két diapozitívon a koponyák vonalai teljesen fedik egymást, megvan a keresett személy. A munka több, mint egy hétig tartott, mind kevesebb fénykép maradt a tudós előtt, aki — s ez volt a kontroll —, nem tudta, melyik fénykép ábrázol élőt, vagy meghalt személyt. A több tucatnyi kép közül végül is a tudós kiválasztotta a mátrai üdülő rejtélyesen eltűnt vendégének arcképét és kijelentette: az ő csontdarabjait találták meg az erdőben. így is volt. A nyomozás során kiderült, a csalódott, emberkerülő, gyengeidegzetű nő, aki már többször próbálkozott öngyilkossággal, az üdülőben ismét elszánta magát. Kiment az erdőbe — és feltehetően méreggel — végzett magával. Balogh László Ismerkedés a magyar zenepedagógiával Amerikai elő- adáskörútra indul Forrai Katalin, a legkisebbek zene- pedagógusa. A Nemzetközi Zenepedagógiai Társaság kétévenként tartja konferenciáit. A legutóbbit 1964-ben Budapesten rendezték, az ideit az észak-amerikai Michigan államban tartják meg. Forrai Katalin, mint a magyar delegáció egyik tagja, előadásokban számol be a konferencián a legkisebbek zene- pedagógiai foglalkozásairól Magyarországon. A képen bemutatjuk a „nagyobbakat” a Magyar Rádió és Televízió óvodájában, akik már a szolfézs és a ritmizá- lás alapfogalmaival ismerkednek. Forrai Katalinnal együtt énekelik és szolmizálják 4 most tanult dalt. t rendezes érkézét t Nyugat-Ne- metországból. Ezt állítják ^ össze a külföldi mesterek, ősz, közepére. ! L,esz-e folytatása? — Jövőre meg hat masina^ érkezik. Ezzel a géppark egy-5 harmadát nyugdíjazhatjuk, il-$ letve helyettesíthetjük vado- S natúj berendezésekkel. Közü- $ lük nem egy az eddigi pro- $ dukció háromszorosát nyújtja.; így juthatunk háromszáz ton-! na többlethez. 5 Ebből számítottuk ki a hat-; vanezer méteres óriás véget. < De nem csak több lenárut je-! lent egy öreg üzem befejezés-! hez készülődő rekonstrukciója.! A fonalnyújtók egyenlete- ! sebb átmérőjű anyagot készítenek. Menet közben önmagát ellen- j őrzi és szabályozza, hogy nej térjen el a megadott vastag- i Ságtól. Így érhetjük el, hogy a szá-i lak szövésnél kevésbé szakadnak, s az elkészített anyag felülete is sokkal egyenletesebb, gusztusosabb, esztétikusabb lesz. A főmérnök mindezt már látja lelki szemei előtt! Rajta; kívül még sokan várják a va-! lóságos perceket, amikor so-J rompóba állhatnak a legújabb! és legkorszerűbb textilmasi-: | nák. $ I T. Gy. > !
