Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-21 / 171. szám

1966. JÜLrUS 81., CSÜTÖRTÖK real HiCltl yf/Hflp ßizling cs kékfrankos 1967-re készül Pest megye legjobb bortermesztóje Olyan a színe, mint a drága olajé; aranyosan csillogó, zöl­desfehér. Ereje 12 és fél Ma­ligán fok, az illata — bor­nemisszák is esküsznek rá: mennyei. Neve tápiószöllösi, kétkristálykupás rizling. Vgy ám, ez a borfajta Varga Sán­dor tápiószöllösi gazda háztáji kis pincéjéből két első he­Szerényen, felelősséggel Kommunisták egy kis pártszervezetben ga? Aztán nem őt választották ide, hanem engem. Amikor másfél évé Miszlai Etel került ide vezetőnek, egy csapásra könnyebb lett. Keménykezű asszony, régi párttag, tudja mit akar. Első órától megért­jük egymást. Volt, akiknek ez nem tetszett. Tudták. így ha­marabb felszámolhatjuk a ré­gi „jó világot”, elkezdtek név­telen leveleket írogatni. Éjjel zörgették fel a lakásán, hogy pletykáljanak rólam. Csakhogy mi kiterítettük az asztalra a névtelen leveleket, nyilatkoz­zon akinek mondanivalója van. Hosszú a munkaidő. Napi tíz orat dolgoznak, két óra ebédszünetet tartanak. Ehhez számítódik az utazás. Többsé­gükben olyan asszonyok, akik­re otthon vár a család, a ház­táji. A kétórás ebédidőből tíz perc volt míg bekapták a ha­zulról hozottat, aztán csak bó­biskoltak. Mindjárt más lett az élet, hogy közösen rendbe­hozták a konyhát, pihenőt és ebédlőt létesítettek. Bevált a politikai iskola is. Hetente az ebédidőben kezd­tek el beszélgetni az emberek­kel az aktuális politikai-gaz­dasági kérdésekről. Eleinte alig maradtak. Később aki már nem volt hivatalos rá, az is kérte, szoruljanak összébb, jus­son neki is hely. Különösen nagy volt a vita, amikor a munkásosztály vezető szerepé­ről és a szakszervezet felada­tairól tanultak. A megkövetelt fegyelemnek érik a gyümölcse. A betoppanó vezetőnővel, Miszlai Etellel együtt nézzük a kimutatásokat, hogyan dol­goznak. A legrosszabb egység­ből élenjáró lett. — Mi húzzuk a szekeret elő­re — panaszolják. — Mások meg tartjáik vissza. Nagy vi­tában vagyunk az igazgató­sággal. Addig forgattuk a munkarendet, hogy emelni tudtuk az órabéreket egy fo­rinttal a segédmunkásoknál, tíz fővel csökkentettük az idő­szakos munkások számát. Fél év alatt harmincnyolcezer fo­rint megtakarítást értünk el. [ Ennek az Összegnek az ittma­radó részét ki akartuk oszta­ni a brigádtagok között. Fél­évenként átlag 800 forint pluszt jelentett volna, ami szé­pen megemelné a havi ezer­kétszáz forintos átlagjövedel­met. A központban viszont azt mondták: Ácsi! Előbb majd j prémiumfeltételt szabnak erre az összegre. j A reggeli nap delelőre áll. ahogy indulunk a mezőre, i Horváth Sándort megkeresni. — Sanyi tagjelöltünk, min­denképpen kitűnő ember. Teg­nap volt a járásnál, tudnunk | kell. mit intéze*' — töpreng j Tankóné. — Két éve igényel j házépítésre negyvenezer forin- j tot. Nem kapott, állítólag ki- 1 merült a keret. De a sógora később adott be igénylést, az­tán mégis megkapta. Most át­adná a pénzt Horváthnak. mert a sógor időközben saját erőből megépítette a házát, csakhogy nagyon döcög az ügy. Versegen azt mondják, Hor­váth is úgy érzi, cigányvolta miatt szorítják háttérbe. — De sok ilyen ügyünk van — így a telepvezetőnő. — Közeledik a pártkongresszus, az új választások. Erről mi a mondanivalója? — Taggyűléseket tartunk majd, pártnapot, előadást, hogy mindenkit tájékoztassunk. Is­mertetjük a határozatokat... — Ne erről Editke — vág közbe Miszlai Etel. — Inkább azt mondja el, miért nem bí­zik magában. Fél, hogy na­gyobbodik a telep, nő a párt- szervezet, nagyobb tudású tit­kár kellene a helyére. Hiába mondom, akkor se féljen, ha több lesz a munka, több kö­zött oszlik meg. — Ez igaz. Mégis. Pedig ke­veset vagyok otthon, a kislá­nyomat legtöbbször alva lá­tom. És ha már idáig jutot­tunk itt a telepen, nem szeret­ném elrontani ... Tankó Józsefné embernek, vezetőnek, párttitkárnak egy­aránt nagyon fiatal. S talán nem is baj. ha kételkedik ön­magában. Ez az elégedetlenség további szerénységre, ember- szeretetre serkenti. Komáromi Magda nx u Békét Vietnamnak! Tüntetés a budapesti USA-nagykövetség előtt Tegnap délután 5 órakor mintegy kétezer fiatal tilta­kozott az Amerikai Egyesült Államok vietnami agressziója ellen az USA budapesti nagy- követsége előtt. „Vádoljuk az imperializ­must!” „Békét Vietnamnak!” — Ilyen és hasonló feliratú táblákkal vonultak fel. Két­ezer fiatal egyszerre kiáltott \ étót. Az agresszort jelképező rongybabák gyulladtak fel itt is. ott is . . . Az Amerikai Egyesült Álla­mok nagykövetségének abla­kait zöld redőnyök takarták. Apró hír lenne csupán: teg­nap kétezer fiatal tüntetett az USA magyarországi nagy­követségé előtt, de ez a két­ezer fiatal is képviselője volt a békét akaró milliárdoknak. S. Boda ITTHON Ősszel „HIDEG NAPOK“ Szerdán hazaérkezett Kar­lovy Varyból a filmfeszti­válon részt vett magyar fümküldöttség. A hagyomá­nyos Karlovy Vary-i feszti­válon két díjat nyert „Hi­deg napok” című filmet ősz­szel tűzik itthon műsorra. Fontos közérdekű vizsgálatok a népi ellenőrzés A Pest megyei Népi Ellen- i őrzési Bizottság második fél­évi munkaterve sok fontos közérdekű vizsgálatot sorol | fel. Részben központi, rész­ben pedig csak a megyére vonatkozó problémákban nyújtanak segítséget. Megvizsgálják például, hogy a vegyipari és az élelmiszer- ipari gépgyártás miért nem célratörőbb. Sort kerítenek a közutak állapota fejleszté­sének kérdéseire, a termelő- szövetkezetek belső úthálóza­tának hel3rzetére. Kiemelkedő feladat lesz megvizsgálni, hogy a II. ötéves terv alatt készült csatornaművek műkö­dése miért marad alatta lehe­tőségeiknek. A hússzükséglet jobb kielé­gítésére megnézik, miképpen lehetne a nagyüzemi és ház­táji baromfitartást még gaz­daságosabbá tenni. Foglalkoz­nak majd a tanácsi építőipar tevékenységével, a községfej­lesztési alapok képzésének és felhasználásának módozatai­val, miképpen járulnak hoz­zá a III. ötéves terv célkitű­zéseinek megvalósításához. Külön vizsgálják a megye öt városának ily irányú tevé­kenységét. A termőtalaj védelmére megnézik, hogy a gazdaságok, a tanácsi szervek és a vízgaz­dálkodási társulatok milyen talajvédelmi intézkedéseket tesznek. Felhívás A KISZ Központi Bizottsá­gával és az Építők Szakszer­vezetével egyetértésben az ÉM Építőipari Főigazgatóság fel­hívást bocsátott ki a kong­resszusi verseny fokozására. Babszedő gép, paradicsomszüretelő A konzervipar segítsége a mezőgazdaságnak Pest megye kertészkedő ter­melőszövetkezeteinek többsé­ge szerződéses kapcsolatba áll a konzervgyárakkal. Az együttműködés évről évre szo­rosabb, az ipar különféle pekkel segíti a gazdaság Most, hogy a borsósze zon lezajlott, a másik __ nagy idénymunka, a bab | betakarításának gépesíté- % sere tett lépéseket a konzerv- ^ ipari tröszt. A nemzetközi vá- ^ sáron egy holland gyártmá- ^ nyű, korszerű bahszedö gépet ^ vásárolt, amelyet ezekben a ^ napokban próbálnak ki Nagy- ^ kőrös határában. A gép 100 § dolgozó munkáját képes elvé- ^ gezni, naponként 3—4 holdról $ szedi le a friss babot. Ameny- $ nyiben a próba sikerül, jövő- ^ re több ilyen berendezést he- ^ lyeznek üzembe a gazdaságok- % ban. $ A konzervipar megrendelé- ^ sere az Állami Gazdaságok ^ Szerelőipari Vállalata 100 pa- § radicsomszedő gépiét készített. $ Ezeket a berendezéseket az ^ idén adják először bérbe a $ paradicsomtermesztésre szer- ^ ződött termelőszövetkezetek- 5 nek. A gép tulajdonképpen ^ traktor vontatta szállítórend- t kzer, amely ugyan nem nélkü- ^ lözi a kézierő alkalmazását, ^ de kevesebb fáradsággal és 40—50 százalékkal nagyobb termelékenységgel szüreteli a paradicsomot. UTAZNI JÓ ILLATOS SZÉNA KÖZÖTT (Foto: Gábor) Csaknem minden ország­ban, fővárosban van egy- egy nevezetes hely, amely­ről az a legenda járja, hogy aki oda elzarándokol s eleget tesz a hagyományos szokásoknak, clőbb-utőbb ab­ban a szerencsében lesz ré­sze, hogy ismét eljut oda. A Fontana Treviről, Róma híres díszkütjáról például azt mond­ják: aki pénzdarabot dob a kút fenekére, az még viszont­látja Rómát. Esztendők óta egyre több az egy- és kétfo­rintos a tóban, s valóban — igaz, ebben az egyébként ked­ves legendának nem sok sze­repe van — nagyon sokan vannak, akik idén már má­sodszor láthatják meg a szép Olaszország műemlékekben gazdag, gyönyörű fővárosát. Sok mindent mutat az uta­zások növekvő népszerűsége életünkből. Mutatja igényeink fejlődését, azt, hogy mennyien vágynak nálunk tanulni, meg­ismerni a világot. Mutatja hi­vatalos szerveink, hatóságaink megértését az emberek igé­nyei, tervei iránt — hiszen az utazások száma minden deviza és más probléma ellenére év­ről évre növekedhet. Mit hoznak haza a külföld­járók egy-egy kiruccanásuk­ról? Egy fiatal építészmérnök, aki Olaszországban járt, lelke­sülten beszélt Róma új város­negyedéről, az EUR-ról. Mint mondja, a látottakat haszon­nal és sikerrel alkalmazza majd soronkövetkező munká­jában. Egy közgazdász, aki Csehszlovákiában járt, végre ^ személyesen is megismerke- $ dett ottani kollégájával, akivel ^ már régen levelezget. A mű- ^ értő orvos, akinek régi óhaja ^ teljesült azzal, hogy láthatta í a párizsi Louvret, felkereste a $ kórházakat is. A kollégák szí- $ vesen fogadták, s az eszmecse- $ re megajándékozta őt néhány ^ olyan új gondolattal, amelyek ^ hasznosítása a gyógyító mun- ^ ka javára válik majd. Sorol- i hatnák tovább, mennyi ta- % pasztalattal, élménnyel térnek ^ haza az utasak. $ Természetesen eltérőek azok ^a körülmények, amelyek a ^különböző társadalmi rend­szerű országokban fogadják a ^látogatókat. Aki szocialista or­szágba látogat, számíthat rá, ^ hogy mindenütt barátokra ta- ^lál, akik szabadon elétárják r ^ hétköznapok örömei mellett a ^ gondokat, nehézségeket, meg- ^ oldandó feladatokat is. A nyu- %gati világ sokkal zárkózottal)!). $ igaz, nemcsak tőlünk, hanem $ a nyugati országokból érkező $ vendégek előtt is. Mégis, a ^ kiutazók legtöbbje módot ta- ^ Iái rá, hogy — jelképesen szól­ova — benézzen a mellékut­cákba, a dolgozók, a munká­sok lakásaiba is. Az ulas, aki megismeri a nyugati világot, kezdi igazán becsülni hazán­kat, annak vívmányait. S aki a szocialista országokkal is­merkedik, az azzal az öröm­teli felismeréssel térhet haza, hogy sok millió barátunk van, olyan emberek, akik velünk egy irányban küzdenek, dol­goznak egy szebb, boldogabb és békés világért. Bármennyire is nem érdem­lik meg, ejtsünk néhány szót azokról, akik visszaélnek a megnövekedett utazási lehető­ségekkel. Vannak, akik ta­pasztalatok gyűjtéséről, világ­látásról beszélnek, s amikor útnak indulnak, legfeljebb az áruházakig, vagy a különböző európai fővárosokban, elsősor­ban Bécsben működő rosszlií- rú „magyar” üzletekig jutnak el. Ezek az emberek — hz diplomások is vannak köztük — rövidlátó, kultúrálatlan em­berek, akik mindent pénzzel mérnek, s az utazások hasz­nát aprópénzre akarják vál­tani. Ük azok, akik nem a múzeumok prospektusait, ha­nem a zugárfolyainokal tanul­mányozzák, akik mindenféle kétes üzletekbe bonyolódnak, idehaza nem élményeikkel di­csekednek, hanem azzal, hogy az út „kifizetődött”. Mások azon töprengenek, miként ad­hatják el magukat, s azt tart­ják, amit már kétezer évve» ezelőtt megvetettek inég a ró­maiak is: ubi bene, ibi patria, vagyis, ahol jól megy dolgod, ott van a hazád. Az ilyen em­berek nem érdemlik meg, hogy útiokmányt kapjanak. Miért segítsük a saját hasznukhoz azokat, akik a mi kárunkon akarnak nyerészkedni? Miért tűrnénk, hogy kapzsi emberek rossz hírünket keltsék Európá­ban, amely éppen kiutazó tu­ristáink révén is egyre inkább reális képet kap hazánk va­lódi életéről, népünk munká­járól és eredményeiről? l’tazni jó dolog, egyre több ember számára válik lehetővé, hogy világot lásson. A turis­tákkal a megtett utakról be­szélgetve kiderül, hogy egy kicsit valamennyien belesze­rettünk azokba a városokba, tájakba, országokba, ahol jár­tunk. Szívünk egy darabja ott­marad Szocsiban. a csodálatos tengerparton, vagy Rómában a Colosseumnál, az arany Prága ősi falai között, vagy az Eiffel-toronynál. Szívünkben ugyanakkor haza is hozunk egy-egy darabot a külföldből, a nagyvilágból. Haza, a ki­csiny Magyarországra, amelyet talán meg jobban szeretnek és becsülnek azok, akik ismerik a külföldet is. P. I. Évszázados fák alatt sárga falú kastélyka, előtte-körötte rengeteg virág. Valahonnan messzebbről vidám baromfi - zsivaj. A lárma ugyancsak jo­gos, hiszen tábla adja tudtul, hogy a Baromfiipari Vállalat kiskartali telepén vagyunk. A dúslombú fák mögött hó­lepett táj. Hó júliusban? Tíz­ezer pecsenyekacsa, hatezer tyúk, ötezer hófehér angol pulyka óriási serege világ­uk. — A párttitkárnénk? Amott van hátrébb Editke. Rátalál­nak, olyan kis szemüveges. A személyleírás nagyon pon­tos. Tankó Józsefné sötét­kék köpenyben inkább szél­fúttahajú iskoláslánynak hat, mint családanyának. — Nem is tudom hirtelen­jében, könnyebb-e, vagy ne­hezebb az ilyen kis pártszer­vezetben az élet. Tény, hogy nálunk nem kell a gondnok­kal megtárgyalni, legyen te­rem a taggyűlésre. Elég egy kis asztal, hogy körülüljük. Reggel hatkor, ahogy jönnek az emberek a buszról befe­le, szólok mindenkinek, úgy készüljetek, délben lesz be- szélnivalónk. Az a legjobb, akármi van, intézzük el rög­tön. ötvennégy dolgozóból hatan vagyunk kommunisták. Tankóné négy éve dolgozik a telepen, két éve párttitkár, akárcsak férje a vérségi termelőszövet­kezetben. Nem akarja fe­lejteni, hogy amikor idejött, két évig egyetlen taggyű­lést sem tartottak. Jóformán nem tudtak egymásról, nem ismerték, ki a kommunista. — Tudom én, nem egyetemi tanárokkal dolgozunk. Sok­félék, emberek. De alapjá­ban becsületesek és ha pél­dát látnak, követik. A kiskar­tali volt a vállalat „nehéz” te­lepe. Félévenként váltották egymást a vezetők. A dofgo- zók azt nézték, mit lehet zsebben elvinni. Akkor is brigádvezető voltam, mint most. Amikor megválasztot­tak, ezt gondoltam; mire mennék, ha egyszerre ötven­hat emberből akarnék szentet faragni. Akármilyen kicsi, de ha erős a pártszervezet, már van kikre támaszkodni. Ez a „támaszkodás” nem ment azonnal. Túlságosan hozzászoktak a párttagok is, hogy semmiféle felelősségük nincs, senki nem kérdi, jó-e, ha kommunista létére egész napon át pityókás, vagy szá- i zával hullik keze alatt a jó­szág? Elsőnek, ha valaki mu­lasztott, vagy hanyagul dol­gozott, még aznap felelősség- . re vonták. Furcsa volt az ilyesmi, mert az „én sem bánt- lak, te se bánts” elv volt itt szokásban. — Nehéz — sóhajtja. — So­ha nem voltam vezető. Elvé­geztem a mezőgazdasági tech­nikumot, a tanácsnál voltam beosztott, aztán ide jöttem. Mondták, családban van a párttitkárság, ott a férjed, majd patronál. No dehát, nin­csen neki a magáéval elég dol­lyczést, két értékes kristály­vázát szerzett már a megyei borversenyeken. Tavaly nyá­ron a ceglédi borvetélked&n, de az idei dabasi versenyen is megcsodálhatták a zsűri tagjai a kitűnő termést. Varga Sán­dor pedig, amíg a hűvös pin­cében a győztes ó-bort az üveglopóból a poharakba en­gedi, fölfedi, mi is a jó bor titka. Nem a szüretnél kezdő­dik! — Sok függ a trágyázástól — magyarázza a homoki bo­rok szakértője — szuperfosz­fát is kell oda, az adja az erőt. A kálisó a cukrot. A Zineb vi­szont, — azzal permeteztek — megvédi a termést. A met­szés? Csak rövid csapra. In­kább legyen rajta kevesebb, nyolc-tíz fürt, de az jobban kifejlődik. A szüretet, amíg csak lehet, halasztóm. A faj­tákat külön szüretelem és már a kádban megkezdem a kénezést. Nos így „fest” a recept, ami­nek a lényege, hogy Varga Sándor nem idegenkedik az újtól, a vegyszerek alkalma­zásától. A rizling mellett a jö­vő esztendei vetélkedőre kék­frankost is küld. 390 tőkén fejlődnek a kertjében a für­tök, bizonyítékául annak, hogy a nemes borfajta nemcsak Sopron környékén, de a Tápió menti homokon is életképes. — sp —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents