Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-02 / 155. szám
Szentendre X. ÉVFOLYAM, 53. SZÁM 1966. JULIUS 2., SZOMBAT P E s T ME GYE I HÍ RlAP K ÜLÖN KIADÁS A Autós-motoros találkozó A Pest megyei Közúti Balesetelhárítási Tanács, a Magyar Természetbarát Szövetség, az Állami Biztosító és a Magyar Autóklub közös rendezésében július 10-én autós- motoros találkozó lesz Viseg- rádon, a fellegvár melletti fennsíkon. A délelőtt 10 órakor kezdődő programban hegyi gyorsasági autóverseny, autós és motoros terepverseny szerepel. Rossz idő esetén a találkozót egy héttel később tartják meg. , Ragyogó" szervezés Aratás nagy szemveszteséggel Megmakacsolták magukat a gépek — Miért kell büntetést fizetni? Kallódó gyermekek MEGSZIGORÍTJÁK a társadalmi ellenőrzést Még az év elején a Szentendrei Gépjavító Állomás munkagépeinek átadásakor a Mathiász János Tsz vezetősége ígéretet kapott arra, hogy egy cséplőgépet és egy kévekötő-aratógépet vásárolhat. Várták a gépet, de hiába. Június 18-án, miután az őszi árpa beérett, a járási tanács meEPPEN FURjODNI NEM LEHET UJ STRAND - KIS HIBÁVAL Idestova már tíz napja, hogy megnyílt az új városi strand a Pap-szigeten, a camping, a bisztró és az ABC áruház „ölelő karjai" között. Régen vártunk már rá és éppen ezért nagy kíváncsisággal látogattuk meg először. Megváltottuk jegyünket (aki esetleg még nem tudná: felnőtteknek 2 forint, gyermekeknek 1 forint és ezzel a jeggyel napjában kétszer léphet ki, illetve térhet vissza a strandlátogató) az ízléses pénztárházikónál, és a nagy „menő” strandoknak is díszére váló kapun át beléptünk az új fürdő impozánsan nagy területére. A strand egyik fele már tökéletesen elkészült. Sárga murvával beszórt utak vezetnek a friss pázsitos területek között a vetkőző fülkék, a korszerű mosdó, a hármas zuhanyozó, a gyerekmedence és a játszótér felé. Igazán szemet gyönyörködtető minden, és ami a legfontosabb: használható is! Örömmei nyugtázzuk, hogy városunk újabb szép létesítménynyel gazdagodott, amely méltó az ideálisan szép környezethez. Szerencsére meleg volt, és a széles sétányon a strand tulajdonképpeni „fő attrakciójához”, a Dunához siettünk. Itt kellemetlen meglepetés várt ránk. Fürödnénk, de nincs miben. A Duna, igaz, ott csillog alig néhány méternyire előttünk, de, hogy hozzáférhessünk, át kellene gázolnunk egy néhány méteres, térdig érő iszapszakaszon, át kell vágnunk magunkat a fűzfabokrok rengetegén, hogy aztán a bójákig terjedő, alig méternyi széles vízsávban leáztathassuk a lábunkra gyűjtött iszapréteget. Elkedvetlenedve kapaszkodtunk vissza a verőfényben úszó strandterületre. Itt a szép strand, de fürödni nem lehet (legfeljebb tusolni, de kánikulában ez az egy tus vajmi kevés lesz), vagy belelopakodni a gyermekmedencébe, esetleg napozni. De úszkálni — az kizárt dolog! A 250 méter hosz- szú part mindenütt bozóttal sűrűn benőtt, iszapos, ráadásul még az sem segíthetne, ha a fákat, bokrokat kirángatnák. Ugyanis a megengedett 11 méteres fürdősáv itt legfeljebb hét méter lehetne csak, mert azon túl már a hajóárok kezdődik. Még egy nagymérvű apadás sem jelentene megoldást. Hát akkor mi? Nem marad más hátra, az idén meg kell elégednünk azzal, ami van. Jövőre azonban tanácsunk adhatna még egy kis pénzt arra, hogy a strand még parkí- rozatlan részén egy vagy két nagy medencét és 4—5 zuhanyozót építhessenek. Ha mindez meglesz, akkor valóban lesz mivel büszkélkednünk. A fenti ünneprontó sorok után azonban feltétlenül hangsúlyoznunk kell, hogy az, ami van, jó, szép, üzemeltetésük feltételei biztosítottak. És ha nem is lehet hosszabb úszkálásokra alkalmat találni, de tusolni, napozni, egyszóval kulturált környezetben kikapcsolódni már most is lehet. Gyerekeknek pedig egyenesen valóságos paradicsom. Fürödni, játszani itt aztán igazán biztonságban lehet! Talán nem árt szóvá tenni: igaz ugyan, hogy „Margitszigetünk, a Papsziget, évről évre szebb és szebb, létesítményekben egyre gazdagabb. De mint most a strandnál jelentkező problémák is bizonyítják, a jövőben, ha valamit tervezünk, azt komolyan, komplex módon tegyük. Mert például nem volna fürdési probléma, ha a strand került volna a mai camping területére, a camping pedig a jelenlegi strand helyét foglalta volna el. Ha a bekötő gát a sziget déli csücskére „futna” be, közelebb hozta volna mindezeket a városhoz. És így tovább. Ma már ezen nincs mit segítenünk, de okulhatunk belőle a jövőben. Horányi Sándor zőgazdasági osztályának vezetője azonnal elintézte, hojgy a Budapesti Gépjavító Állomás küldjön egy gépet a tsz- nek. Gödöllőről kaptak is egy kévekötő-aratógépet, ezt a tsz át is akarta venni. Kiderült azonban, hogy a Pest megyei Tanács mező- gazdasági osztálya a gép eladását nem engedélyezi, azzal csak bérmunkát vállalhatnak a gépjavítók. A tsz — mivel nem tehetett mást — kérte, hogy arassák le az őszi árpát. Igen ám, de ekkor kiderült, hogy mjvel nem kötöttek szerződést, csak 50 forint holdankénti büntetés ellenében vállalhatják a géptulajdonosok az aratást. A tsz június 20-án akarta kezdeni az aratást, de — a naponkénti sürgetés ellenére — az csak 23-án kezdődött meg. A gép azonban, amivel arattak, csak aratott, de kévét nem kötött. Egy sor learatása után a szerelő javításhoz láthatott. A kötőfejet alkatrész hiányában nem tudta megjavítani. Másnap estig összesen másfél holdat „sikerült” learatni, de annak nagy része kötés nélkül maradt, s ezt később kézi erővel kellett pótolni. A gép harmadnap is munkába állt, de nem sok sikerrel. Időközben szélvihar támadt, s az eső is megeredt. Mindez jelentős károkat okozott. Huszonhatodikán ismét megkísérelték a géppel az aratást, de különféle hibák miatt a munka minduntalan félbemaradt. A következő nap a gépet javítás után megint munkába állították, és megígérték, hogy egy másik kévekötő gépet is adnak. A sors iróniája: ez a második cs'ak délután 5 órára vált üzemképessé! Az összesen 26 hold területből így, annyi nekibuzdulás után, mindössze 14 holdat „sikerült” learatni. A „ragyogó” szervezés miatt igen nagy kár érte a termelőszövetkezetet. Már az aratás kezdetén — a késés következtében — szemveszteség jelentkezett, ami 27-ére 3 mázsára emelkedett. Ha a kért és megígért gépet a tsz megvásárolhatja, az aratással már régen elkészült volna, a rossz idő megérkezése előtt. Év végén hét tárgyból bu- j kott meg a kisfiú. A szülők panaszkodnak, hogy már hetedik napja nem megy haza. Ők is, mások is látják az utcán csavarogni — csak éppen haza nem hajlandó menni. Tizennégy éves a kislány. Otthon minden házi munkát elvégez és keservesen panaszkodik, hogy nap mint nap agyongyötörtén és fáradtan még tanulnia is kell. — Nem csoda, hogy ilyen körülmények között nem tud helyt állni az iskolában. Anyja talán más munkával van elfoglalva, hogy mindent kislányára bíz? Távolról sem! Szórakozik, iszik idegen férfiakkal — kislánya jelenlétében. A Duna-parton áll egy kis ház, ahol esténként nyolc-tíz fiatalkorú „szórakozik” — természetesen szülői felügyelet nélkül. Csak néhány esetet ragadtunk ki a sajnálatosan sok közül, amelyek a gyámhatóság és az ifjúságvédelmi állandó bizottság elé kerülnek. Az állandó bizottság legutóbbi ülésén dr. Mikó Tibor igazgatási osztályvezető számolt be a gyámhatóság első félévi tevékenységerői. Elmondta többek között, hogy ismét négy kiskorút kellett álse előtt. Nem beszélve arról, hogy indokolatlanul fizettettek a tsz-szel büntetést, hiszen bizonyított tény, hogy gépet akartak vásárolni, tehát emiatt nem kötöttek aratási szerződést. Az is furcsa, hogy a hosszú ideig eladóként szereplő gépjavító nem adta el a gépet, de büntetést felszámított. Kató György JúUus 1—8-ig: állatszámlálás A városi tanács értesíti a lakosságot, hogy a Központi Statisztikai Hivatal reprezentatív állatszámlálást végeztet városunkban, július 1-től 8-ig. Az adatszolgáltatás kötelező. A tanács végrehajtó bizottsága felhívja a lakosságot, hogy a számlálóbiztosok munkáját segítsék. A fent közölt időpontban felnőtt személy tartózkodjék otthon, hogy a szükséges adatokat és felvilágosításokat megadhassa. lamá gondozásba venni, és ezzel a város területén 43-ra emelkedett az állami gondozottak száma. Emelkedett az engedélyezett kiskorú házasságkötések száma is. Fél év alatt négyet engedélyeztek, és most van folyamatban két ilyen kérelem elintézése. További adatok: három esetben szüntették meg az állami gondozást, négy örökbefogadást engedélyeztek, négy nagykorú személyt pedig gondnokság alá kellett helyezni. Gyermeke veszélyeztetése miatt egy részeges anya ellen eljárást indítottak, és két esetben kérték a szülők rendőri felügyelet alá helyezését. Az elkövetkezendő időszak fő feladatai között szerepel mindkét mozi állandó ellenőrzése, a késő esti órákban utcán csavargó fiatalok szigorúbb szemmeltartása, és bizonyos szabálysértési eljárások alkalmazása. Sürgősen kérték a tanácstól egy gyermekjátszótér létesítését. Amit nagyon hiányoltunk ezen az ülésen: a városi KISZ-bizottság függetlenített titkára nem volt jelen, és az iparita- nuló-iskola képviselője sem. Pedig mind a két intézmény jelentős segítséget tudna nyújtani a bizottság munkájában-. Negyvenen a megyéből Megnyílt a képzőművésztábor Alig csitult el a gyerekzsivaj a Bajcsy-Zsilinszky úti iskolában, máris újra megtelt néhány tanterem. Ezúttal azonban nem gyerekekkel, hanem felnőttekkel, akik két héten keresztül, június 27-től július 10-ig állandó lakók itt A Pest megyei Kópzőművé-1 saeti Stúdió tartja itt szokásos évi „táborozását”. Részvevői a megyében működő képzőművészeti szakkörvezetek, a megye legjobb hivatá- ■es képzőművészei és rajztanárai. — A két hét programja lényegében kötetlen — tájékoztatott a megnyitó után Dániel Kornél festőművész, a „tábor” vezetője. — Délutánonként különböző előadásokat hallgatnak a részvevők, amelyeknek előadói között szerepel Pemeczky Géza, Körner Éva, Bánszky Pál, Gere Géza. „Táborozásunk célja többrétű. A legfontosabb: egymás közelében folytatott alkotómunka, viták, időszerű kultúrpolitikai kérdések megbeszélése. Most értékeljük majd az egész évi stúdiómunkát, és megrendezzük a szak- körvezetők tapasztalatcseréjét is. Negyvenen jövünk itt ösz- sze, szinte a megye minden részéről. Gondolom, mindany- nyiunk alkotókedvét fokozza a város és a környék szépsége, de nem hiányzik programunkból a műtermi munka sem, ahol bő alkalom kínálkozik maid az egyéni „technika” csiszolására. ORVOSI ÜGYELET ' Szombat déltől hétfő reggelig a város ügyeletes orvosa dr. Darnyi Sarolta körzeti orvos (Aradi u. 5.). Sürgős járóbetegek részére vasárnap 9— 10-ig külön rendelést tartanak a körzeti orvosi rendelőben (Bükkös-part). Ösztöndíj hat hónapra Deim Pál festőművész három képével szerepelt a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának az Ernst Múzeumban megrendezett kiállításán. Képei annyira megnyerték képzőművészeti életünk vezetőinek tetszését, hogy a művészt hathónapos ösztöndíjban részesítették. 1912. Hogy ebben az évben milyen lehetett a város közvilágítása, azt legjobban a Szentendre nevű lapnak első januári száma tanúsítja. Ugyanis így ír, szatirikus hangnemben, Közigazgatási vívmányok című cikke: „A lámpa. Született a középkorban és máig sem akar kihalni. Az anyaföldből nőtt ki egy oszlop s azon van négy üvegtábla, lehetőleg teljesen piszkos, nehogy a kutató elme azt is felfedezze, hogy belül egy szellemtelen szerkezetben vízzel itatott petróleum adja azt a gyufafej nagyságú fényt, mely mindenre van hivatva, csak világításra nem. Eleinte városokban ütött tanyát, sőt már' egyes községekben is látható. Tanulmány- utam során akadtam olyan községre is, hol három lámpa kutatta bágyadt pislákolással az éj titkait: egyet a jegyző, másikat a bíró, harmadikat a pap lakása előtt találtam. Hozzájuk is eljutott nagynevű rokonainak, a gáz és villanylámpának a híre, de az emberekbe vetett hite még nem veszett el, jól tudja, hogy azok szeretik a régiségeket; büszkén kacag, de csak nappal, szemünkbe. Hihető tehát, hogy még sok száz évig tekintheti magát a közigazgatás legszebb vívmányának.” Ilyeneket és hasonlókat olvashatunk az egykori lapok hasábjain. Olvassuk, megmosolyogjuk — de okulunk is belőlük. Horváth Levente 1906. Ugyanennek a lapnak március 11-i számában olvashatjuk: ,,A hét jelentős eseménye a városfejlesztő bizottság értekezlete, melyen határozatba ment a város csatornázása, utainak, utcáinak rendezése. Az értekezleten szóba kerültek a közlekedés simább és gyorsabb lebonyolítására az u. n. motoros kocsik, de leszavazták. Egyelőre tehát nyakunkon marad a gőzvasút, dacára a miniszteri rendeletnek, amely annak két éven belüli villamosra való átalakítását hagyta meg a társaságnak”. (Lám, már akkor is előfordultak határidőeltolódások! 1914 májusában villamosították helyiérdekű vasutunkat.) 1909. Január 24-én a lap Népkönyvtárak című vezércikkében városi és községi könyvtárak, kölcsönikönyvtá- rak létesítését sürgetik. A következő oldalon arról olvashatunk, hogy néhány hónap múlva már a szentendrei helyiérdekű vasút helyett villamosjárat lesz. Mint írja: „Az áramfejlesztő telepet a Papsziget partján építik fel, mert annak szabadon folyó vize teljesen megfelel a kívánalomnak. De azért is célszerű, mert a telep ellátná kellő árammal egész Visegrádig a vasutat, és , vasúti végállomásunk is a ; Papszigethez lenne helyezve, . és a mostani vicinális állomás . helyén létesíthetnénk egy nya- - ralótelepet, mely megint a városnak válna javára .. .” A Széchényi Könyvtár hírlaptárának tanúsága szerint 1899 óta városunknak mindig volt helyi újsága. Persze szerkesztőinek és kiadóinak változásával együtt változott az újság neve is. így például a Par- laghy Aladár (eredeti nevén: Brachfeld) hírlapíró szerkesztette, szombatonként megjelenő, négyoldalas lapocskának Szent-Endre és Környéke Hiteles és Közérdekű Tudósítója volt a neve. Ennek a lapnak 1903. január 31-i számában olvashatjuk, hogy a szentendrei önkéntes Tűzoltó Testület Petrovics János parancsnok elnökletével tartotta meg évi közgyűlését, melynek során Németh István és ifj. Mihájlo- vits Mihály kapott ötéves szolgálati érmet, melyet Mihájlo- vits Mihály szertámok tűzött fel. (Mihájlovits Mihály később hosszú éveken át a testület parancsnoka volt, s utódjait, unokáját, dédunokáját ma is jól ismerjük, mint városi tanácsunk építési osztálya kö- ía-brigádjának tagjait.) 1905. A Szentendre és Vidéke Hírlapjának ekkor Perjesi Sándor, a későbbi rendőrkapitány, 79-es vörösőr-parancsnok volt a felelős szerkesztője, s egyik márciusi vezércikkének címe: A haladás érdekében! A felekezeti iskolák államosítását, középiskola felállítását, s Duna-part szabályozását éi fásítását, a város csatornázását és a szemétrakodás szabályozását követeli a bátor hangú cikk. Elhatározták 1906-ban TALLÓZÁS RÉGI SZENTENDREI ÚJSÁGOKBAN Minél kopottabb, annál „mííemlékebb“? Városunk igen gazdag műemlékekben. Ez vitathatatlan tény és erről győzik meg az idegeneket a Szentendréről készült kiadványok is. A műemlékek sorában előkelő helyen szerepel a Vörös Hadsereg útja menti Preobrazsenszka- templom is, szépmívű kapujával. Sajnos, az az idegen, aki közelebbről meg akarja szemlélni, vegyes benyomásokkal távozik onnan. Nem tudjuk, ki hibájából vagy miért, de a templom és kapuja, valamint környékük nemcsak jellegében, hanem küllemében is erősen magán viseli a régiségjelleget, sőt kimondottan elhanyagolt állapotban van. A kis tér kövei közötti fűcsomók és a köztük rejtőző szemét már eleve rossz „bevezető”. A kapuoszlop még áll valahogy, bár a festés, helyesebben a vakolat erősen mállik róla. A kerítés pedig szinte hónapról hónapra fogy, vörös téglái a lehullott vakolat alól szinte önmagukat kínálják: „vigyetek magatokkal, otthon, nálatok talán jobb szolgálatot tehetek.” Maga a templom is több, mint elhanyagolt. Valamit tenni kellene a Preobrazsenszkával, mert kopott külsejével nemcsak mint műemlék, hanem mint városképrész is igen rossz benyomást tesz „bennszülöttre” és idegenre egyaránt. Hiába van szép, újszerű szoborkertünk, ha a megtekintésére igyekvők — akik többnyire ezen az úton közelítik meg — ilyen rendetlen utcarészen juthatnak el odáig. (horányi) —
