Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-20 / 170. szám

CSATLAKOZTAK A JÁRÁS TSZ-EI A KONGRESSZUSI MUNKAVERSENYHEZ A Pest megyei Termelőszö­vetkezeti Tanács felhívással fordult a megye valamennyi szövetkezetéhez, hogy vegye­nek részt az MSZMP IX. kongresszusának tiszteletére kezdeményezett szövetkezetek közötti versenyben. A verseny feltételei többek között: Az önköltség csökkentése, a közös alapok növelése, a gaz­daságosság és jövedelmezőség fokozása, valamint a tagság jövedelmének növelése, az alapszabály szerinti gazdálko­dás. A szentendrei járás szövet­kezeti gazdaságai csatlakoztak a szocialista munkaverseny­hez, mert meggyőződésük, hogy a verseny mint eddig, a jövőben is találkozik a szö­vetkezetek, a szövetkezeti pa­rasztság érdekeivel. A maga­sabb terméseredmény elérése, a kitűzött feladatok megvaló­sítása saját gazdasági jólétü­ket segíti elő. A verseny végleges értéke­lése az év lezárásakor, a zár­számadás elkészítése után tör­ténik majd meg. A kongresszusi verseny ki­tűnő alkalmat nyújt a külön­böző munkaterületen dolgozó brigádok versenyére, a járás­ban a „szocialista brigád" cí­mért indított verseny kereté­ben. Legenda a Vaskapu rétről Meleg délután, meg-megáll- va kapaszkodunk fel a pilis- szentlászlói utcán a posta felé. A napsugár beragyogta zöld hegykoszorú nyugalmas szép­sége, felemelő látványt nyújt. Elérjük a postát. Szép, ta­karos épület. Tréningnadrágos ember könyékig festékesen matat a kerítésen. Pesti, szé- pítgeti. — Magam készítettem — mondja büszkén Kovács Géza postamester —, már majdnem teljesen készen van. — Bent hűvösebb van — s már nyitja is az ajtót. — Ügy hallottuk, monográ­Cél: századunk zenéjének megismerése LÁTOGATÁS A ZENETANÁROK TOVÁBBKÉPZŐ TANFOLYAMÁN fiát készített a faluról, annak történetéről? Felcsillanó szemében valami furcsa tűz jelenik meg. Me­sélni kezd. Mondandóját úgy adja elő, hogy magával ragad­ja a hallgatót. Aztán magáról kérdezzük. Itt született „Szentlászlón”, itt él azóta is családjával. Há­rom gyermeke van, felesége pedagógus, ugyancsak hely­ben. A községnek igazi szerel­mese. Volt már tanácselnök, színjátszó rendező, mozigé­pész, kőműves, lakatos, mikor mi kellett, mindig az. amire szükség volt rá. Valóságban Szentendrén rendezik a II. Dunakanyar bélyegkiáflrtást sze felül fogja múlni a múlt évi hasonló kiállítást. A kiállítás harmincegyedi­kén, vasárnap délelőtt nyílik az Alkotmány utcai általános iskola tornatermében és augusztus 14-ig lesz naponta 18 és 17 óra között megtekint­hető. Ez alkalomra a kör ve­zetősége emléklapot fog kibo­csátani, mely a város képét és a papszigeti campinget ábrá­zolja, ízléses linómetszetről ké­szült nyomással. Az emléklap és az emlékbé­lyegző Szánthó Imre grafikus- művész alkotása. A kiállítás színhelyén alkalmi postahiva­tal működik, különleges emlék­bélyegzővel. A rövid tíz nap alatt, mely délelőtti és délutáni előadá­sokból áll, politikai, és művé­szetpolitikai előadásokat is meghallgatnak a szíves vállal­kozók. Kovács karnagy sze­rint századunk zenéjének megismerése az iskola első­rendű célja, valamint mind­annak a zenei anyagnak tö­kéletesebb megismerése, amit iskoláinkban tanítaniok kell. Jólesett hallani és látni a kedves és lelkes arcokat, akik valóban vallják és hiszik az örök igazságot, hogy: a zene fiatalít, életszere te tre tanít, s a zene minden emberi érzelem nemzetközi nyelve! H. L. KORKÉRDÉS STRANDUGYBEN Szép is, jó is, de... A közelmúltban, amikor be­számoltunk a papszigeti váro­si strand megnyitásáról, el­mondtuk első benyomásain­kat, tapasztalatainkat, véle­ményünket is az új létesít­ményről. Most, csaknem egy hónappal a kapunyitás után, szólaljanak meg a „legilleté­kesebbek”, a strand technikai dolgozói és legfőképpen azok, akikért létesült: maguk a strandolok. A pénztáros, Huba Éva, így vélekedett: — Sajnos, igazán meleg, napsütéses nyári nap kevés volt eddig. Pedig a szemnek is szép, tágas, kényelmes strandot sokan és szívesen látogatják. A legutóbbi meleg vasárnapokon 3—400 vendé­günk is volt. Már szép szám­mal voltak külföldi vendé­geink is: németek, lengyelek, csehek... Sajnos, nagyon hiányzik a felnőtt medence, így nagyon jó lenne, ha leg­alább a Dunát hozzáférhetőb­bé tennék. Akkor nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is kedvükre kifürödhetnék magukat. A „fürdőmester” és mentő tisztét betöltő Pekala Károly szerint: — A kezdeti nehézségek le­küzdése után, úgy érzem, vég­re, a rendes kerékvágásba ke­rültünk. Ha sikerülne kielé­gíteni a felnőttek fürdési igé­nyeit is, azt hiszem, nem túl­zók, ha azt mondom, hogy a szentendrei strand méltó ver­Az MSZMP városi alap­szerve ezúton is közli minden­kivel, akit városunk jelene és legközelebbi jövője érdekel, hogy e tárgyban holnap, hu­szonegyedikén, csütörtökön délután hatórai kezdettel a Kossuth Lajos u. 5. szám alat­ti, emeleti párthelyiségében szabad pártnapot tart, amely­re mindenkit szeretettel hív KAMARAHANGVERSENY A SZOBORPARKBAN A rossz idő, no meg a teljes érdektelenség miatt több ízben elhalasztott kamarahangver­seny-sorozat első előadására most szombaton, végre sor ke­rülhetett. A színhely a Szobor­park volt, az előadó művészek pedig a tv „Kit mit tud?” ve­télkedőjének egykori győztesei, a Szilvay testvérek, valamint Rossa László zongoraművész és Békefi Júlia énekesnő voltak. Az időjárás most sem volt túlságosan kegyes sem a mű­Dr. BOTOS TIBOR 2-secsemő- és gyermeksz-akorvosl magán- rend-e-lését a Dumtsa Jenő u. 9. K-záim alatt megkezdte Rendel: kedden, csütörtökön és szom­baton délután 5-től 7 óráig. y I ezermester. De a fő szenvedő- lye a község múltjának kuta­tása. — Most min fáradozik? — Nem tudom, hallottak-e már a Vaskapu-rétről? A le­genda szerint ott egy vasrács­csal fedett lyuk van, melyben rengeteg kincs van elrejtve. Ennek az eredetére szeretnék rájönni. — Csak nem akar kincske­resőnek felcsapni? — ingerke- dünk. — Ne értsenek félre, én nem a kincset kutatom, ha­nem a szájhagyomány erede­tét. Valami alapjának kell lennie. Hiszen az idősebbek állítják még ma is, hogy a rács nem is olyan régen még kilátszott a földből! És fűzi tovább a szót, s a legenda szinte megelevenedik, olyan hittel mondja. Lassan besötétedik, vihar­felhők csoportosulnak az „Urak asztala” felett. Az órá­jára pillant. — Ne haragudjanak, men­nem kell, ma mozi van, és én vagyok a gépész. A régi elment, most ismét nekem kell vetítenem, nincs más. Hazafelé jövet a zuhogó eső veri az autó ablakát. Tisztára mossa az üveget, akár az em­ber, a múlt idők porát letörli, mely mögött magát az alkotó embert, az igazságot kutatja. A napokban a Futó utcá­ban, amint befelé ballagok, kellemes énekhang üti meg a fülemet. A városi klub helyi­ségéből hallom a hangokat, odasietek. Belépve azonban zavarba jövök. Nem tudom hová kerültem? Harminc fel­nőtt „diák” ül ott, „iskolá­sán” összetolt széksorokban, a tanári „katedrán” pedig Kovács Lajos, kitűnő kar- . nagyunk és énektanárunk. Előtte lemezjátszó, onnan csendülnek a szebbnél szebb dallamok, a felállított iskola­tábla hangjegyekkel tele. Az első szünetben, amikor megközelíthetem Kovács La­jost, kedvesen tájékoztat: — A megyei tanács műve­lődési osztályának rendezésé­ben, évről évre ismétlődő tíznapos tanfolyam folyik most itt. Szentendrén. Har­madik éve itt tartjuk meg előadásainkat. A megye min­den részéből, Nagykőrösről csakúgy, mint Dabasról, Ócsá­rol és máshonnan, összesen harmincöt karnagy és isko­lai énektanár végzi e szak­mai továbbképzést célzó tan­folyamot. A „diákok” a Baj- csy-Zsilinszky utcai iskolá­ban laknak. Szívesen jönnek ide, szinte évről évre ugyan­azok, — pedig nyári sza- badságulcat élvezhetnék. Nem szakmai előmenetel, diplo­maszerzés céljából történik mindez, kizárólag a zene, a dal, hivatásuk igaz szereteté- ből, tudásukat óhajtják gaz­dagítani. Megtudom, hogy a mi Ko­vács Lajosunk, mint megyei szakfelügyelő, a tanfolyam ve­zetője, s országos nevű ze­neművészek vannak az elő­adók között. így az idén: Bár­dos Lajos zeneszerző, zene- akadémiai tanár, Turcsányi Emil, a Főiskolai Tanárkép­ző igazgatója és Juhász Előd zenetörténész. Az énekkarve­zetés előadója: Makláry Jó­zsef, az ország legjobb kó­rusának, a váci Vox Humá­nénak Liszt Ferenc díjas kar­nagya. (Aki különben, e hó 31-én, a szentendrei napokon fellép nálunk a nagyszerű kó­russal.) Hazánkban a jövő hónapban megrendezésre kerülő nem­zetközi campingkongresszus alkalmából Szentendre város abban a megtiszteltetésben ré- i szesül, hogy több mint két­ezer vendéget kell fogadnia. , Tekintettel erre a nagy ide­genforgalmi látogatottságra, de az élénk hazai érdeklődésre is, : a Dunakanyar bélyeggyűjtői itt i kívánják bemutatni gyűjtemé­nyeiket. : A városi bélyeggyűjtő 1 szakkör ezért a szentendrei kulturális napok keretében rendezi meg a II. Dunakanyar . bélyegkiállítást, amely így mé- 1 Heteiben és színeiben mesz­vészekliez, sem a megjelent% gyérszámú (pontosan 17-en\ voltak) közönséghez. „Az szakhoz képest hűvös idő” erő-§ sen érződött és ezen sem a lel- ^ kés művészek színvonalas ésj — különösen zeneínyencek szá-^ mára — érdekes műsora, sem § pedig a zenebarátok elismerő^ tapsai nem sokat segítettek. § Igen érdekes kezdeményezés az$ ifjú művészek előadás-soroza ta, mert hazánkban szinte^ egyedülállóan ők vállalkoztak§ arra, hogy egyrészt a magyar § kamarazene, másrészt az ősi ^ magyar dallamkincs műzenei § feldolgozásának tolmácsolói propagálói legyenek. Ugyanezen évben: „Rezső János helybeli lakatosiparos folyamodik a preobrazsenai egyház tornyán létező órának helyreállításáért érdembe ho­zott jutalom megállapítása és kiutalványoztatása eránt.” 1882. Az én korosztályom még ismerte Dilber Izsák vá­rosi rendőr őrmester bácsit, aki a régi földszintes város­háza épületében szolgálati la­kásában lakott és 48 évig szolgálta a várost. 1882-ben „Dilber Izsák városi rendőr az irodai másológép kezelése és a dobszó melletti hirdeté­sek teljesítése körüli fárado­zásának illendő megjutalma- zása gyanánt jelenlegi cse­kély bérét némileg felemeltetni kéri.“ S a közgyűlés „elismervén, hogy a három nyelven való hirdetés (dobolás) és a máso­lógép melletti fáradozás az eddiginél magasabb jutalmat érdemel, a másológép kezelési bérét folyó hótól havonként 50 krajcárra felemeli, a dobolá­sért fizetendő 1 forint 50 kraj­cárból pedig felét bocsátja rendelkezésére, 75 krajcárt pedig esetenként a város köz­pénztárába kell befizetnie!” Nemhogy a szegény városi rendőrrel, de még a rendőr- kapitány özvegyével sem vol­tak túlzottan bőkezűek váro­sunk akkori gazdái. Mint ké­sőbb olvashatjuk: 1896. öz­vegy Szelvényt (Schindler) Imréné kéri hátramaradt két figyermeke részére „némi felneveltetési kegydíj megállapítását.” S az urak ezt mondják: „Daczára, hogy a város nyugdíj alappal nem rendelkezik, (mindenki hal­lotta?!) mindazáltal tekintet­be véve, hogy megboldogult Szelvényi Imre városi volt rendőrkapitány, előadó ta- nátsnok és községi bíró hiva­talos teendőit 35 (harmincöt) éven át oly példás ügybuzga­lom, kitartó szorgalom és ki­tűnő tapintattal végezte, — szerzett érdemei elismerése és emléke iránti kegyeletből hát­rahagyott szegény sorsú és még neveltetésre szoruló ke­resetképtelen kiskorú Imre és Ferencz árva gyermekekről gondoskodni óhajtván, egy­hangúlag elhatározza, misze­rint tíz éven át évi 150 forint­tal (?!) neveltetésükhöz hoz­zájárul. Oly kikötéssel azon­ban, miszerint ez idő alatt a gyermekek bármelyike fizeté­ses alkalmazásba vagy üzlet­be lép, a kegydíj kifizetteté­se beszüntettetni fog.” 1887. Indul vasutunk építé­se. Nagy József ügyvéd és városi képviselő indítványoz­za: „Mivel a vasútépítés kö­vetkeztében előreláthatólag a filoxéra által elpusztított sa- naczi és réti dűlői szőlők te­rületén nyaralók fognak épít­tetni, az azon tájékon létező szőlőrészletek alkalmas par­cellákra felosztandók és a közlekedési utak idejekorán rendezendők legyenek!” A közgyűlés „ildomosnak” találja az indítványt, bizott­ságot alakít, közköltségen mérnököt „veend igénybe”, s megkezdődik a parcellázás. Megvetik alapjait a virágzó Április 4. Termelőszövetkeze­tünk értékes réti termőterü­letének, és a 78 éve fennálló és örvendetesen fejlődő mai helyiérdekű vasútnak. Emlékezzünk és olvassunk néha nagyon régi papírokat: is! Mert a jelent csak úgy; szerethetjük, ha múltunkat is; értékelni és elemezni tudjuk. ■ Horváth Levente j senytarsa lenne a fővárosi fürdőknek is. Horváth Győző a felnőttek és a gyakorló szülők nevében így nyilatkozott: — Mindennapos vendége vagyok az új strandnak, csa­ládommal együtt. Nagyon tet­szik. Kellemes nemcsak gyer­mekeknek, hanem a felnőt­teknek is. Ideális hely pihe­nésre, kikapcsolódásra. Tisz­ta, rendes, kulturált, amit nem mondhattunk el a régeb­bi strandról. És ami a leg­nagyszerűbb benne, gyerme­keinket nem kell féltenünk attól, hogy valami bajuk esik. Nekik valóban igazi kis gye­rekparadicsom. És most beszéljenek az új strand legnagyobb számú és leghűségesebb látogatói, a fia­talok: A 14 éves Törzsök Éva „törzsvendég” itt, — Szívesen járok ide, és a szüleim is nyugodtan enged­nek el. Nem kell félniük at­tól, hogy vízbefulladok. Na­gyon szép itt, barátnőimmel együtt nagyon jól érezzük magunkat. Azért egy nagyobb és valamivel mélyebb meden­ce még kellene. A három kedves kis barát­nő, Mihajlovics Gizella, Kiki- lai Teréz és Jelenics Éva az­előtt Budapestre jártak stran­dolni. Mióta az új városi strand megnyílt, idepártoltak. — Itt minden szórakozást megtalálunk: játszhatunk, tö­rődhetünk, napozhatunk ked­vünkre. Van olyan ez is, mint a pesti strandok! És ráadásul nem kell utazni és sok pénzt kiadni érte! — nyilatkoztak egyöntetűen. A 12 éves Krunity Xénia szerint jó volna, ha lenne né­hány pad is a strand terüle­tén. A legfiatalabbak nevében Stocker Jutka, Gurgut Andris és Krunity Vladi szinte egy­más szavába vágva bizonygat­ták: — Csudajó itt! — és már rohantak is a zuhanyozó alól a medencéhez, hogy aztán nagy csobbanással a tisztán csillogó vízbe vessék magukat. A vidáman pacskoló, han- cúrozó gyerekek látványa bi­zonyította: nekik valóban „csudajó” itt! És, ha a nagy medence elkészültéig a Duna is hozzáférhetőbb lenne, ak­kor, úgy gondoljuk, a felnőt­tek is ugyanezt mondanák. Horányi Sándor üik teltetik? Kétségbeesett asszonyok ke­restek fel bennünket, azt pa­ri. szólva, hogy az alsó, vasúti temetőben csúnya kegyelet­iértés formájában rongálják ilvetemült emberek hozzátar­tozóik. szüleik sírját. Eltört izobrocskák, betört üvegtáb- ák, bepiszkított sírhalmok fö­ladják őket minden alkalom­nál. valahányszor emlékezni negjelennek a kedves hantok­tól. Kik csinálják ezt? Nem ikarju hinni, hogy a mi gyer- nekeink, fiataljaink. Talán •léraé "teg nem bélyegezhető, r, agukról elfeledkező része­lek?.' . Y . es elvár a szervezet vezetősé­ge. Az előadás tárgya a harma­dik ötéves terv ismertetése, elsősorban a város fejlődésére és fejlesztésére való tekintet­tel. Az előadást Sziráki Ferenc, városi vb-elnök tartja, s azt természetesen hozzászólások, kérdések és az azokra adott válaszok fogják követni. Ami mindenkit érdekel Szabad pártnap városunk közeljövőjéről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents