Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-16 / 167. szám

M«T mcrn '&CSi4tm 1966. JÜLIUS 16.. SZOMBAT (9 A temetőben jártam s feltűnt, hogy az illetékes szakemberek mi­lyen műgonddal ásnak egy sírt. Szépen, szabályo­san legyalulták a gödör oldalait, szinte, kicsiszol­ták, az alját is gyönyörűen ella­pogatták, a mély­séggel sem fukar­kodtak, ha lehet ezt így mondani, valósággal reme­keltek. Míg ellen­ben mellette, jobbról balra ép­pen hogy kiko­tort, omlott falú gödrök ásítottak — az embernek igazán elment a kedve, hogy belé­jük feküdjön. Meg is kérdez­tem a sírásóktól, miért ez a nagy ellentét a kivitel között, talán vala­mi fejes számára készül a nyug­hely? — Dehogy — felelték —, egy kollégáé lesz, és nem szeretnénk, ha panaszkodna a munkánkra... N. S. J. Megnyílt a balatonfüredi SZOT-szanatórium Balatonfüreden csaknem két évi szünet után pénteken is­mét megnyitották a kétszáz ágyas SZOT szanatóriumot. A híres gyógyhelyen pénteken fogadták a beutaltak első cso­portját. Felújították a szanatórium dísztermét, a híres füredi An- na-bálok színhelyét is. így jú­lius 23-án a 141. balatonfüredi Anna-bált, amelyre ezer meg­hívót küldtek szét, itt tartják. KÖNYVESPOLC ,, Fel jegyzések“ a hőskorról Erdős hegyek és a Duna között Új üdülő-, vikendtelepet tervez Kismaros Hogy mennyi felbecsülhe­tetlen értékű kihasználatlan adottság zsúfolódik össze a Dunakanyarban, annak egyik ékes példája Kismaros. Szere­pe alig van a gyors iramban fejlődő idegenforgalomban, pedig gyönyörű helyen fek­szik, a Börzsöny Duna-parti lejtőin, és talán innen tárul a legfestőibb panoráma a láto­gató elé, benne Visegrád fel­legvárával és a Pilis erdőbo­rította hegyeivel. Üdülési szempontból is csak az idén jutott némi jelentőséghez, miután közigazgatásilag hoz­GYURKO GÉZA: Tea és piskóta Kint vakít a nyár, bent a tenyérnyi cukrászdában züm­mög a meleg. Tétova léptek­kel, mint valami testet öltött délibáb, botorkál a felszolgáló a jobbára üres asztalok és rettenetes modern falak kö­zött. A sarokban, egészen a sarokban, a tenyérnyi aszta­lon, forró tea gőzölög. Aki rá­néz, azt menten elönti az iz­zadság. A tea felett két rán­cos kéz matat. Az ujjak között piskóta morzsolódik, mintha madárkának szánná, s a ke­zek felett parányi, komikusán ráncos, fintorgó orrú madárka- arc, fekete kendőben. Borka néni. Bevallom, a nevet úgy ta­láltam ki. Lehet, hogy egysze­rűen Júliának, Annának, Má­riának vagy éppen Erzsébet­nek hívják. De lehet Anna egy arasznyi kis, fintorgó, ráncosalma öregasszony? A ne­veknek megvan a hangulatuk. Nem, ez csak Borka néni le­het, így is hívom magamban, amint kellő tisztelettel, ám de­rűs mosollyal figyelem fél szemmel, amint nagy gondos­sággal aprítja a piskótát a teába. Már a piskóta is ke­mény eledel fogat rég felej­tett ínyének? De az is lehet, hogy régi ízek emléke ködlik fel a piskóta és a tea együt­teséből ... Mert higgyék el, csodálatos az emberi elme. Ahogy öregszik, úgy felejti el a múlt évet, a múlt hónapot, az elmúlt napot, sőt az imén­ti percet is, de úgy élesed­nek meg a képek a messzi távolból. A leánykorból, a gyermekkorból, sőt talán még ételízes emlékek szárnyán a karonülés múlt századi hó­napjai is felderengenek. Zümmög a meleg, aprókat cuppog a kis öregasszony. A piskóta aranyos sárgára fes­tette a teát, a kis kanál buk­dácsol a csészében, s mintha lassú imát mormolna, úgy haj­long az illat fölé. a kanál elé Borka néni. Nem hiszem, hogy lenne most nála boldogabb ember. Két kis piskóta, egy csésze forró tea, egy csendes sarok a nyári délutánban: megállt az idő felette, körülötte. S egy pillanatra, őt nézve, figyelve bennem is. Leszek-e én ilyen és ennyi­től boldog? Mert lám, lehet ilyen és ennyitől is boldognak lenni. Ha valakit nagyon sokat tapo­sott az élet. vagy ha valaki hagyon bölcs. De a bölcsesség sajnos, úgy látszik, csak az öregek saját­ja. zácsatolták Börzsönyligetet, amely eddig a távolabbi Szo- kolya „tartománya” volt. A területrendezés nagy feladatokat hárított a kis község vezetőire. Ez a vadregényes liget ugyanis, amelyet egy széles, mezőgaz­dasági művelés alatt álló, völgyszerű terület választ el a község beépített részétől, bel­területnek számít. Kommuná­lis ellátottsága azonban meg­oldatlan. A helyzet tehát elég furcsa: két belsőség közé egy széles külsőség ékelődik. De talán éppen ez a furcsaság szülte azt a gondolatot, hogy Kismarost nemcsak a Duna­kanyar, hanem az ország egyik szép üdülőhelyévé le­hetne fejleszteni. Ennek egyik fontos előfeltétele, hogy a község és Börzsönyliget közé ékelődő ,,külsőség”-et belterü­letté kellene nyilvánítani. A kérdés foglalkoztatja a közsé­gi tanácson kívül a járás és a megye tanácsát, sőt a Duna­kanyar Intéző Bizottságát is. A kismarosi tanácsházán Krepsz Józsefet, a vb elnökét kerestük. Közölték, hogy sza­badságon van, de ha okvetle­nül beszélni akarunk vele, ballagjunk ki a Szutten elne­vezésű területre, ahol neki is van vagy egyholdnyi „birto­ka”, azon éppen az idei árpa­termést aratja. Az elnököt valóban az aranysárga gabonatáblák kö­zött találtuk meg. Árpatermé­sének nagy része már vaskos kévékbe kötve, szép rendben hevert a frissen kaszált tar­lón. — Ez az igazi pihenés — mutatott a kévékre. Kiderült, hogy ez a húsz­holdas terület, a Szutten, amely csupa ilyen apró par­cellákból áll, szintén a két belsőség közé szorult külső­séghez tartozik a huszonhá­rom holdas „Svájci középdű­lő”-vei együtt. A kilátás innen valóban gyönyörű. Er- dőborította hegyek koszorúz- zák minden oldalról, és alat­ta, a pilisi hegyvonulat lábá­nál ezüstösen csillog a Duna. — A regionális tervek is üdülőtelepnek szánták ezt a területet — mondja az elnök. — Jelenleg a szakszövetkezet tagjaié. Csupa apró-cseprő parcella, olyan, mint Kisma­ros egész határa, amely két­százhúsz kataszteri hold, de több mint kétszázhetven tu­lajdonos között oszlik meg. Ideális hely üdülő és víkend- telep céljaira. Ha belterületté nyilvánítják, akkor hozzákez­dünk a parcellázás elég bo­A gyufa Hű barátod, ne légy hozzá Pillanatra sem mostoha, Nála nélkül hideg télben Fűtetlen marad a szoba. Hű barátod: ha eltévedsz, Tájékoztat: hol, merre jársz, Világánál a sötétben A helyes útra rátalálsz. Hű barátod, aki érted feláldozza önön magát, Megérdemelné, hogy egyszer Babérral díszítsd homlokát . . . Misik János népköltő nyolult műveletéhez. Épült rajta már eddig is elég sok víkendház, sőt nagyobbszabá- sú nyaraló is; a Mechanikai Művek kettős üdülője; a felső, amely ide látszik, a felnőtte­ké, alatta van a gyermeküdü­lő. Nagyon sok igénylő, ér­deklődő jelentkezett eddig is, köztük a főváros is, amely ugyancsak nagyobb üdülőt szeretne itt építeni. Engedélyt azonban mindaddig nem ad­hatunk, amíg a percellázás nem történik meg a szüksé­ges kisajátításokkal. A közművesítés elvileg különösebb gondot nem jelent, mert a villany is, a víz is úgyszólván kéznél van. Elmondta még Krepsz Jó­zsef; ha sor kerül majd a terv megvalósítására, ügyelni fognak rá, ne essenek a má­sutt, legkirívóbban a Velencei­tó partjain elkövetett hibába. Itt nem lesznek negyven-öt- ven négyszögöles milo-o ví- kendtelkek, hanem százötven­kétszáz kvadrátosnál nem ki­sebbek, mert hiszen igazi üdülést csakis a kertbe ágya­zott víkendházak, villák biz­tosíthatnak. — Szép lesz, ha egyszer meglesz — néz körül a tájé­kon az elnök —, de hogy mi­kor lehet meg, az sok minden­től függ. Elsősorban és minde­nekelőtt a pénzügyi, a gazda­sági lehetőségektől. Magyar László Nemcsak a hidak, vasutak, iskolák újjáépítésének van hőskora: a diplomáciatörté­netnek is. Dr. Sík Endre, az „Egy diplomata feljegyzései” írói vénájú politikus történész szerzője, nem mondja ki ezt az igazságot, de az olvasmá­nyos, érdekfeszítő emlékirat minden fejezetét a hőskor levegője járja át. Az író hosz- szas emigráció után tért visz- sza Magyarországra a felsza­badulás után- Még le sem verhette az út porát, amikor megtudta, hogy Washingtonba küldik diplomáciai szolgálat­ra. Tanácsos lett a magyar követségen. — Talán a legkri­tikusabb időben, amikor a szövetséges hatalmak győze­lem utáni „mézeshetei” las­san elmúltak és Fulton felől feltámadt a hidegháború sze­le, amikor itthon a koalíciós politikából kiábrándult polgá­ri politikusok egymásután hagyták el az országot, nagy­részt diplomáciai útlevéllel. Kémek, csempészek, papok, szerkesztők, zugpolitikusok nyüzsögtek a magyar követ­ségen és a követség tisztvise­lői körül. A külképviseleti hi­vatalban hosszú ideig alig folyt érdembeli politikai mun­ka, mert a tisztviselők is a sa­ját gondolatmenetük szerint fordították le a hazai politika eseményeit. — De aki akarta, kitűnően megtanulhatta a diplomáciai munkát. Sokan akarták, akik jószándékkal, de nem nagy képzettséggel és még szerényebb képességek­kel fogtak hozzá. Harminc-, negyven-, ötvenéves fejjel kezdték az új pályát, amely­nek szabályai, szokásai, eti­kettje, de még rutinmunkája is elképzelhetetlen gondokat, bonyodalmakat jelentett szá­mukra. Bele is fáradtak, jó néhányan, hiszen a hőskorban sem mindenki hős — akkor is voltak megfáradtak. Becsületes magyarok, disz- szidensek, kommunisták és fezőrök, munkások és hivatal­nokok forognak a könyvben: annyi név, annyi ember: amennyi csak az Ehrenburg- emlékiratokban található. Ki­kerülne belőlük az amerikai magyar who is who névsora. Ismert és elfelejtett figurák, megiraitlan irodalmi és törté­nelmi epizódszereplők, akik­nek már egy szűkszavú lexi­konban sem jut hely. Csak az emlékiratszerző krónikás! lel­ki ismerete jegyzi fel őket. — Krajcár — Meteorológiai nyitány Keszthelyen pénteken átad­ták rendeltetésének a Balaton második meteorológiai obszer­vatóriumát. Péntek reggeltől kezdve már Keszthely is szerepelt a rádió reggeli körzeti időjárás­jelentésében. TV-FIGYELO Gyenge folytatás Amennyire az elismerés hangján szólhattunk a televí­zió első táncdalfesztiváljának első elődöntőjéről, annyira elmarasztalóan kell véle­ményt mondanunk a folyta­tásról. A csütörtök esti má­sodik elődöntő huszonegy szá­ma közül alig egy-kettő emel­kedett az átlag fölé. Nem véletlenül kapott több szám a megszerezhető kétszáznegy­ven pontból száznál is ke­vesebbet. Pedig a zsűri ez­úttal mintha nyájasabb és elnézőbb lett volna a bemu­tatásra került táncdalokkal, mint az első alkalommal. Jel­legtelen, zeneileg nem sok újat nyújtó számok követték egymást s csak a műsor vége felé hangzott el néhány, át­lagon felüli produkció. Toldi Mária előadásában méltán került az első helyre a Más ez a szerelem című dal s nem sokkal maradt el mögöt­te a Mit hoz a jövő, Vámosi De a János tolmácsolásában, többi... Nem a szerzőket hibáztat­juk, inkább a műsor szer­kesztőit. Vagy gondosabb vá­logatást igényeltek volna a számok vagy pedig más cso­portosítást. Mert míg például az első elődöntőben elhang­zott s szinte máris slágerré vált Pardon című szám csak a közönség közreműködésé­vel kerülhetett az első öt kö­zé, most sokkal semmitmon­dóbb számok is több pontot kaptak. Reméljük, a döntőbe jutott számok sorsát nem az dönti majd el, hogy egy-egy elődöntő során melyik négy vagy hat szám volt a legsike­resebb, hanem hogy az el­hangzott hatvan szám közül melyik húsz kapta a legtöbb pontot, függetlenül attól, hogy melyik elődöntő során került bemutatásra. P. P­IKEBANA Tokióból hívta Budapestre a KKÍ a japán kultúra különle­ges művészi ágának mestereit; Goshima Taiun professzor vezetésével érkeztek az Ohara iskola tanárai — Ogawa Kei- ichi, Goshima Wakako és Gos- hima Yasuko. A művészet ne­ve, amelyre ők fiatalok ez­reit tanítják: ikebana — ma­gyarul virágrendezést, cso­korkötést, színpompás virág- együttesek komponálását je­lenti. Sajátos mesterségükből a japán vendégek bemutatót tartottak pénteken a sajtó képviselőinek a Kossuth La­jos utcai iparművészeti bolt­ban. Dr. Horváth Tibor, a Ke­let-Ázsiai Múzeum igazgatója „konferálta” Goshima Taiun ördöngős produkcióját, ami­dőn pillanatok alatt szebbnél szebb virágkölteményeket formált tálakba, vázákba, mennyezetről függő fonott kosarakba. Hogy miért mű­vészet ez a „bűvészkedés”, a virágokkal, zöldekkel, lombok­kal, óriási levelekkel, galy- lyakkal — azt jól mutatták a rögtönzött szénrajzok, ame­lyekről az elrendezés mértani, esztétikai, küllemi szabályait, a legcélszerűbb elhelyezési képek kitapasztalt formáit láthatták az újságírók, a fotó­sok, a tv-riporterek. Tizenhatodikén Keszthe­lyen, 17-én Balatonfüreden tartanak a japán művészek ikebana-bemutatót, 18-án és 19-én pedig Budapesten „lép­nek fel”, az Iparművészeti Múzeumba várják a közönsé­get Motor kuli A szegedi Fémfeldolgozó és Finommechanikai Vállalat műszaki dolgozói motorke- rékpár-kempingkocsi minta­példányát készítették el. A motorkerékpár hátsó vázré­széhez kapcsolható, egyke­rekű, teleszkópos rugózású, áramvonalas utánfutó, zárt csomagszekrényében hatvan kiló útipoggyász helyezhető el. Az üzemben már készülnek az új cikk sorozatgyártására. Erre az évre a nyolcvanda­rabos nullsorozat elkészítését tervezik. Az ország legmagasabb drótkötélpálya tartóoszlopa A Borsodi Szénbányászati Tröszt Terv-tárói bányaüze­métől a berentei központi szénosztályozóhoz 6,5 kilométeres drótkötélpályát építenek. A dombos vidék fölött ívelő szállí­tóberendezésnél csütörtökre befejezték az ország legmaga­sabb drótkötélpálya tartóoszlopának beemelését. A harmadik ötéves tervidőszak feladatai az építők szakszervezetének központi vezetősége előtt Pénteken az Építő-, Fa- és I Az ismertetést számos hoz- Építőanyagipari Dolgozók I zászólás követte, szakszervezetének központi vezetősége ülést tartott a szakszervezet székházában. Dr. Trautmann Rezső, épí­tésügyi miniszter elmondotta, hogy az építőiparnak a har­madik ötéves tervidőszak alatt 24—28 százalékkal kell növelnie termelését. Az ipari, mezőgazdasági, raktár- és középületeknél ki­terjedten alkalmazzák majd az előregyártott vasbeton-, il­letve acélvázas szerkezeteket. Erőteljesen folytatják — mondotta a miniszter — az ipar gépesítését is, hogy 1970- ben például a földmunkáknak 90 százalékát már gépekkel végeztessék. Ismertette dr. Trautmann Rezső a dolgozók szociális és kulturális ellátottságának javítására tervezett intézkedé­seket is. ha elutaznak, külföldről elküldik az ajándé- ^ kot — Persze, hogy elküldik. — Hát akkor? — Elküldik, de amikor hazajönnek, el is $ viszik majd. — Mit csinálnak? — Ha hazajönnek, elviszi« az ajándékot. S — De miért? ^ — Látszik, hogy te nem ismered a vám- $ rendeletet. Azért, mert ifjú házasoknak kül- $ földről 2000 forint értékig egy évig lehet 5 vámmentesen nászajándékot küldeni. — Micsoda? J — Igen, igen, jól hallottad. Egy éven be- 5 lül a házasságlevelünkre vámmentesen ki-$ adják nekünk az ajándékokat, és amikor $ Elemérék hazajönnek külföldről, mi vissza- $ adjuk nekik. — De mi ebben a jó? — Nekünk semmi. Viszont Elemér meg a $ többiek nyugodtan vásárolhatnak külföldön,' nem kell nekik csempészni, a vámnál izgul- ä ni, csak a cuccot egy külföldi állampolgár; nevén a címünkre feladni, mert az ajándék $ 2000 forintig vámmentes. — De, amit eddig ígértek, az több, mint $ 20 000 forint. 1 — összesen, de nem fejenként. És minden- $ ki csak a saját 2000 forintját ajánlotta. — Hát, ebből nem esznek — mondtam, és! tárcsázni kezdtem Elemért, Elvira nénit, $ meg a többieket, és szigorúan megtiltottam: nekik, hogy a részünkre külföldről nászaján- s dékot küldjenek. És ezt üzenem azoknak is, akik holnap és $ holnapután tisztességtelen ajándékaikkal pró- ; bálnak majd bennünket megkömyékezni. ! Hogy is ne! A vámrendeletet rajtunk ke- 5 resztül ne játssza ki senki. Különben is holnapután indulunk Olasz- $ országba nászútra, és mi is szeretnénk nász- $ ajándékot küldeni — magunknak. 1 Miklósi Oltó Nászajándékok Amikor kimondtuk a boldogító igent, kö­rülvett bennünket a násznép és elhalmoz­tak jókívánságokkal. A rokonság után a barátok, kollégák, is­merősök és felebarátok gratuláltak. Már reszkettem az idegességtől, amikor sógorom. Elemér, megszólalt: — Még egyszer minden jót kívánok, és a nászajándékot, egy-egy szivacskabátot majd Bécsből küldöm el. Ugyanis holnap reggel el­utazom. — Nagyon kedves vagy, és köszönöm. Jó utat! Ezután a nagynéném, Elvira néni, gratulált, és közölte, hogy ő Prágából egy camping- sátrat küld majd a címünkre. Unokahúgom, Kati, megcsókolt és úgy súgta a fülembe, hogy Belgrádból egy bőrkabátot küld majd, viszont a nagybátyám, Ede bácsi, egy gumi­csónakot ígért Rómából, Péter barátom fényképezőgépet küld majd Leningrádból, Koltai Laci diavetítőt Berlinből. ígértek még Laci, Inna, Veronka néni, Pityu, Dönci bá­csi, Gábor, Marika és Anna tanti Stockholm­ból, Várnából, Salzburgból, Zágrábból, Ná- polyból, Zürichből, Moszkvából és Firenzé­ből. Amikor hazamentünk, végigdőltem a dí­ványon és megszólaltam: — A jövő héten egy közraktárt kell majd kibérelnünk. — Ugyan, miért? — érdeklődött a fele­ségem. — Hát azt a rengeteg nászajándékot va­lahol el kell majd helyeznünk. — Ó, te kis csacsi — mosolygott —, nem kapunk mi nászajándékot. — Hogy-hogy nem kapunk, hiszen Elemér, Elvira néni meg a többiek megígérték, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents