Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-16 / 167. szám
M«T mcrn '&CSi4tm 1966. JÜLIUS 16.. SZOMBAT (9 A temetőben jártam s feltűnt, hogy az illetékes szakemberek milyen műgonddal ásnak egy sírt. Szépen, szabályosan legyalulták a gödör oldalait, szinte, kicsiszolták, az alját is gyönyörűen ellapogatták, a mélységgel sem fukarkodtak, ha lehet ezt így mondani, valósággal remekeltek. Míg ellenben mellette, jobbról balra éppen hogy kikotort, omlott falú gödrök ásítottak — az embernek igazán elment a kedve, hogy beléjük feküdjön. Meg is kérdeztem a sírásóktól, miért ez a nagy ellentét a kivitel között, talán valami fejes számára készül a nyughely? — Dehogy — felelték —, egy kollégáé lesz, és nem szeretnénk, ha panaszkodna a munkánkra... N. S. J. Megnyílt a balatonfüredi SZOT-szanatórium Balatonfüreden csaknem két évi szünet után pénteken ismét megnyitották a kétszáz ágyas SZOT szanatóriumot. A híres gyógyhelyen pénteken fogadták a beutaltak első csoportját. Felújították a szanatórium dísztermét, a híres füredi An- na-bálok színhelyét is. így július 23-án a 141. balatonfüredi Anna-bált, amelyre ezer meghívót küldtek szét, itt tartják. KÖNYVESPOLC ,, Fel jegyzések“ a hőskorról Erdős hegyek és a Duna között Új üdülő-, vikendtelepet tervez Kismaros Hogy mennyi felbecsülhetetlen értékű kihasználatlan adottság zsúfolódik össze a Dunakanyarban, annak egyik ékes példája Kismaros. Szerepe alig van a gyors iramban fejlődő idegenforgalomban, pedig gyönyörű helyen fekszik, a Börzsöny Duna-parti lejtőin, és talán innen tárul a legfestőibb panoráma a látogató elé, benne Visegrád fellegvárával és a Pilis erdőborította hegyeivel. Üdülési szempontból is csak az idén jutott némi jelentőséghez, miután közigazgatásilag hozGYURKO GÉZA: Tea és piskóta Kint vakít a nyár, bent a tenyérnyi cukrászdában zümmög a meleg. Tétova léptekkel, mint valami testet öltött délibáb, botorkál a felszolgáló a jobbára üres asztalok és rettenetes modern falak között. A sarokban, egészen a sarokban, a tenyérnyi asztalon, forró tea gőzölög. Aki ránéz, azt menten elönti az izzadság. A tea felett két ráncos kéz matat. Az ujjak között piskóta morzsolódik, mintha madárkának szánná, s a kezek felett parányi, komikusán ráncos, fintorgó orrú madárka- arc, fekete kendőben. Borka néni. Bevallom, a nevet úgy találtam ki. Lehet, hogy egyszerűen Júliának, Annának, Máriának vagy éppen Erzsébetnek hívják. De lehet Anna egy arasznyi kis, fintorgó, ráncosalma öregasszony? A neveknek megvan a hangulatuk. Nem, ez csak Borka néni lehet, így is hívom magamban, amint kellő tisztelettel, ám derűs mosollyal figyelem fél szemmel, amint nagy gondossággal aprítja a piskótát a teába. Már a piskóta is kemény eledel fogat rég felejtett ínyének? De az is lehet, hogy régi ízek emléke ködlik fel a piskóta és a tea együtteséből ... Mert higgyék el, csodálatos az emberi elme. Ahogy öregszik, úgy felejti el a múlt évet, a múlt hónapot, az elmúlt napot, sőt az iménti percet is, de úgy élesednek meg a képek a messzi távolból. A leánykorból, a gyermekkorból, sőt talán még ételízes emlékek szárnyán a karonülés múlt századi hónapjai is felderengenek. Zümmög a meleg, aprókat cuppog a kis öregasszony. A piskóta aranyos sárgára festette a teát, a kis kanál bukdácsol a csészében, s mintha lassú imát mormolna, úgy hajlong az illat fölé. a kanál elé Borka néni. Nem hiszem, hogy lenne most nála boldogabb ember. Két kis piskóta, egy csésze forró tea, egy csendes sarok a nyári délutánban: megállt az idő felette, körülötte. S egy pillanatra, őt nézve, figyelve bennem is. Leszek-e én ilyen és ennyitől boldog? Mert lám, lehet ilyen és ennyitől is boldognak lenni. Ha valakit nagyon sokat taposott az élet. vagy ha valaki hagyon bölcs. De a bölcsesség sajnos, úgy látszik, csak az öregek sajátja. zácsatolták Börzsönyligetet, amely eddig a távolabbi Szo- kolya „tartománya” volt. A területrendezés nagy feladatokat hárított a kis község vezetőire. Ez a vadregényes liget ugyanis, amelyet egy széles, mezőgazdasági művelés alatt álló, völgyszerű terület választ el a község beépített részétől, belterületnek számít. Kommunális ellátottsága azonban megoldatlan. A helyzet tehát elég furcsa: két belsőség közé egy széles külsőség ékelődik. De talán éppen ez a furcsaság szülte azt a gondolatot, hogy Kismarost nemcsak a Dunakanyar, hanem az ország egyik szép üdülőhelyévé lehetne fejleszteni. Ennek egyik fontos előfeltétele, hogy a község és Börzsönyliget közé ékelődő ,,külsőség”-et belterületté kellene nyilvánítani. A kérdés foglalkoztatja a községi tanácson kívül a járás és a megye tanácsát, sőt a Dunakanyar Intéző Bizottságát is. A kismarosi tanácsházán Krepsz Józsefet, a vb elnökét kerestük. Közölték, hogy szabadságon van, de ha okvetlenül beszélni akarunk vele, ballagjunk ki a Szutten elnevezésű területre, ahol neki is van vagy egyholdnyi „birtoka”, azon éppen az idei árpatermést aratja. Az elnököt valóban az aranysárga gabonatáblák között találtuk meg. Árpatermésének nagy része már vaskos kévékbe kötve, szép rendben hevert a frissen kaszált tarlón. — Ez az igazi pihenés — mutatott a kévékre. Kiderült, hogy ez a húszholdas terület, a Szutten, amely csupa ilyen apró parcellákból áll, szintén a két belsőség közé szorult külsőséghez tartozik a huszonhárom holdas „Svájci középdűlő”-vei együtt. A kilátás innen valóban gyönyörű. Er- dőborította hegyek koszorúz- zák minden oldalról, és alatta, a pilisi hegyvonulat lábánál ezüstösen csillog a Duna. — A regionális tervek is üdülőtelepnek szánták ezt a területet — mondja az elnök. — Jelenleg a szakszövetkezet tagjaié. Csupa apró-cseprő parcella, olyan, mint Kismaros egész határa, amely kétszázhúsz kataszteri hold, de több mint kétszázhetven tulajdonos között oszlik meg. Ideális hely üdülő és víkend- telep céljaira. Ha belterületté nyilvánítják, akkor hozzákezdünk a parcellázás elég boA gyufa Hű barátod, ne légy hozzá Pillanatra sem mostoha, Nála nélkül hideg télben Fűtetlen marad a szoba. Hű barátod: ha eltévedsz, Tájékoztat: hol, merre jársz, Világánál a sötétben A helyes útra rátalálsz. Hű barátod, aki érted feláldozza önön magát, Megérdemelné, hogy egyszer Babérral díszítsd homlokát . . . Misik János népköltő nyolult műveletéhez. Épült rajta már eddig is elég sok víkendház, sőt nagyobbszabá- sú nyaraló is; a Mechanikai Művek kettős üdülője; a felső, amely ide látszik, a felnőtteké, alatta van a gyermeküdülő. Nagyon sok igénylő, érdeklődő jelentkezett eddig is, köztük a főváros is, amely ugyancsak nagyobb üdülőt szeretne itt építeni. Engedélyt azonban mindaddig nem adhatunk, amíg a percellázás nem történik meg a szükséges kisajátításokkal. A közművesítés elvileg különösebb gondot nem jelent, mert a villany is, a víz is úgyszólván kéznél van. Elmondta még Krepsz József; ha sor kerül majd a terv megvalósítására, ügyelni fognak rá, ne essenek a másutt, legkirívóbban a Velenceitó partjain elkövetett hibába. Itt nem lesznek negyven-öt- ven négyszögöles milo-o ví- kendtelkek, hanem százötvenkétszáz kvadrátosnál nem kisebbek, mert hiszen igazi üdülést csakis a kertbe ágyazott víkendházak, villák biztosíthatnak. — Szép lesz, ha egyszer meglesz — néz körül a tájékon az elnök —, de hogy mikor lehet meg, az sok mindentől függ. Elsősorban és mindenekelőtt a pénzügyi, a gazdasági lehetőségektől. Magyar László Nemcsak a hidak, vasutak, iskolák újjáépítésének van hőskora: a diplomáciatörténetnek is. Dr. Sík Endre, az „Egy diplomata feljegyzései” írói vénájú politikus történész szerzője, nem mondja ki ezt az igazságot, de az olvasmányos, érdekfeszítő emlékirat minden fejezetét a hőskor levegője járja át. Az író hosz- szas emigráció után tért visz- sza Magyarországra a felszabadulás után- Még le sem verhette az út porát, amikor megtudta, hogy Washingtonba küldik diplomáciai szolgálatra. Tanácsos lett a magyar követségen. — Talán a legkritikusabb időben, amikor a szövetséges hatalmak győzelem utáni „mézeshetei” lassan elmúltak és Fulton felől feltámadt a hidegháború szele, amikor itthon a koalíciós politikából kiábrándult polgári politikusok egymásután hagyták el az országot, nagyrészt diplomáciai útlevéllel. Kémek, csempészek, papok, szerkesztők, zugpolitikusok nyüzsögtek a magyar követségen és a követség tisztviselői körül. A külképviseleti hivatalban hosszú ideig alig folyt érdembeli politikai munka, mert a tisztviselők is a saját gondolatmenetük szerint fordították le a hazai politika eseményeit. — De aki akarta, kitűnően megtanulhatta a diplomáciai munkát. Sokan akarták, akik jószándékkal, de nem nagy képzettséggel és még szerényebb képességekkel fogtak hozzá. Harminc-, negyven-, ötvenéves fejjel kezdték az új pályát, amelynek szabályai, szokásai, etikettje, de még rutinmunkája is elképzelhetetlen gondokat, bonyodalmakat jelentett számukra. Bele is fáradtak, jó néhányan, hiszen a hőskorban sem mindenki hős — akkor is voltak megfáradtak. Becsületes magyarok, disz- szidensek, kommunisták és fezőrök, munkások és hivatalnokok forognak a könyvben: annyi név, annyi ember: amennyi csak az Ehrenburg- emlékiratokban található. Kikerülne belőlük az amerikai magyar who is who névsora. Ismert és elfelejtett figurák, megiraitlan irodalmi és történelmi epizódszereplők, akiknek már egy szűkszavú lexikonban sem jut hely. Csak az emlékiratszerző krónikás! lelki ismerete jegyzi fel őket. — Krajcár — Meteorológiai nyitány Keszthelyen pénteken átadták rendeltetésének a Balaton második meteorológiai obszervatóriumát. Péntek reggeltől kezdve már Keszthely is szerepelt a rádió reggeli körzeti időjárásjelentésében. TV-FIGYELO Gyenge folytatás Amennyire az elismerés hangján szólhattunk a televízió első táncdalfesztiváljának első elődöntőjéről, annyira elmarasztalóan kell véleményt mondanunk a folytatásról. A csütörtök esti második elődöntő huszonegy száma közül alig egy-kettő emelkedett az átlag fölé. Nem véletlenül kapott több szám a megszerezhető kétszáznegyven pontból száznál is kevesebbet. Pedig a zsűri ezúttal mintha nyájasabb és elnézőbb lett volna a bemutatásra került táncdalokkal, mint az első alkalommal. Jellegtelen, zeneileg nem sok újat nyújtó számok követték egymást s csak a műsor vége felé hangzott el néhány, átlagon felüli produkció. Toldi Mária előadásában méltán került az első helyre a Más ez a szerelem című dal s nem sokkal maradt el mögötte a Mit hoz a jövő, Vámosi De a János tolmácsolásában, többi... Nem a szerzőket hibáztatjuk, inkább a műsor szerkesztőit. Vagy gondosabb válogatást igényeltek volna a számok vagy pedig más csoportosítást. Mert míg például az első elődöntőben elhangzott s szinte máris slágerré vált Pardon című szám csak a közönség közreműködésével kerülhetett az első öt közé, most sokkal semmitmondóbb számok is több pontot kaptak. Reméljük, a döntőbe jutott számok sorsát nem az dönti majd el, hogy egy-egy elődöntő során melyik négy vagy hat szám volt a legsikeresebb, hanem hogy az elhangzott hatvan szám közül melyik húsz kapta a legtöbb pontot, függetlenül attól, hogy melyik elődöntő során került bemutatásra. P. PIKEBANA Tokióból hívta Budapestre a KKÍ a japán kultúra különleges művészi ágának mestereit; Goshima Taiun professzor vezetésével érkeztek az Ohara iskola tanárai — Ogawa Kei- ichi, Goshima Wakako és Gos- hima Yasuko. A művészet neve, amelyre ők fiatalok ezreit tanítják: ikebana — magyarul virágrendezést, csokorkötést, színpompás virág- együttesek komponálását jelenti. Sajátos mesterségükből a japán vendégek bemutatót tartottak pénteken a sajtó képviselőinek a Kossuth Lajos utcai iparművészeti boltban. Dr. Horváth Tibor, a Kelet-Ázsiai Múzeum igazgatója „konferálta” Goshima Taiun ördöngős produkcióját, amidőn pillanatok alatt szebbnél szebb virágkölteményeket formált tálakba, vázákba, mennyezetről függő fonott kosarakba. Hogy miért művészet ez a „bűvészkedés”, a virágokkal, zöldekkel, lombokkal, óriási levelekkel, galy- lyakkal — azt jól mutatták a rögtönzött szénrajzok, amelyekről az elrendezés mértani, esztétikai, küllemi szabályait, a legcélszerűbb elhelyezési képek kitapasztalt formáit láthatták az újságírók, a fotósok, a tv-riporterek. Tizenhatodikén Keszthelyen, 17-én Balatonfüreden tartanak a japán művészek ikebana-bemutatót, 18-án és 19-én pedig Budapesten „lépnek fel”, az Iparművészeti Múzeumba várják a közönséget Motor kuli A szegedi Fémfeldolgozó és Finommechanikai Vállalat műszaki dolgozói motorke- rékpár-kempingkocsi mintapéldányát készítették el. A motorkerékpár hátsó vázrészéhez kapcsolható, egykerekű, teleszkópos rugózású, áramvonalas utánfutó, zárt csomagszekrényében hatvan kiló útipoggyász helyezhető el. Az üzemben már készülnek az új cikk sorozatgyártására. Erre az évre a nyolcvandarabos nullsorozat elkészítését tervezik. Az ország legmagasabb drótkötélpálya tartóoszlopa A Borsodi Szénbányászati Tröszt Terv-tárói bányaüzemétől a berentei központi szénosztályozóhoz 6,5 kilométeres drótkötélpályát építenek. A dombos vidék fölött ívelő szállítóberendezésnél csütörtökre befejezték az ország legmagasabb drótkötélpálya tartóoszlopának beemelését. A harmadik ötéves tervidőszak feladatai az építők szakszervezetének központi vezetősége előtt Pénteken az Építő-, Fa- és I Az ismertetést számos hoz- Építőanyagipari Dolgozók I zászólás követte, szakszervezetének központi vezetősége ülést tartott a szakszervezet székházában. Dr. Trautmann Rezső, építésügyi miniszter elmondotta, hogy az építőiparnak a harmadik ötéves tervidőszak alatt 24—28 százalékkal kell növelnie termelését. Az ipari, mezőgazdasági, raktár- és középületeknél kiterjedten alkalmazzák majd az előregyártott vasbeton-, illetve acélvázas szerkezeteket. Erőteljesen folytatják — mondotta a miniszter — az ipar gépesítését is, hogy 1970- ben például a földmunkáknak 90 százalékát már gépekkel végeztessék. Ismertette dr. Trautmann Rezső a dolgozók szociális és kulturális ellátottságának javítására tervezett intézkedéseket is. ha elutaznak, külföldről elküldik az ajándé- ^ kot — Persze, hogy elküldik. — Hát akkor? — Elküldik, de amikor hazajönnek, el is $ viszik majd. — Mit csinálnak? — Ha hazajönnek, elviszi« az ajándékot. S — De miért? ^ — Látszik, hogy te nem ismered a vám- $ rendeletet. Azért, mert ifjú házasoknak kül- $ földről 2000 forint értékig egy évig lehet 5 vámmentesen nászajándékot küldeni. — Micsoda? J — Igen, igen, jól hallottad. Egy éven be- 5 lül a házasságlevelünkre vámmentesen ki-$ adják nekünk az ajándékokat, és amikor $ Elemérék hazajönnek külföldről, mi vissza- $ adjuk nekik. — De mi ebben a jó? — Nekünk semmi. Viszont Elemér meg a $ többiek nyugodtan vásárolhatnak külföldön,' nem kell nekik csempészni, a vámnál izgul- ä ni, csak a cuccot egy külföldi állampolgár; nevén a címünkre feladni, mert az ajándék $ 2000 forintig vámmentes. — De, amit eddig ígértek, az több, mint $ 20 000 forint. 1 — összesen, de nem fejenként. És minden- $ ki csak a saját 2000 forintját ajánlotta. — Hát, ebből nem esznek — mondtam, és! tárcsázni kezdtem Elemért, Elvira nénit, $ meg a többieket, és szigorúan megtiltottam: nekik, hogy a részünkre külföldről nászaján- s dékot küldjenek. És ezt üzenem azoknak is, akik holnap és $ holnapután tisztességtelen ajándékaikkal pró- ; bálnak majd bennünket megkömyékezni. ! Hogy is ne! A vámrendeletet rajtunk ke- 5 resztül ne játssza ki senki. Különben is holnapután indulunk Olasz- $ országba nászútra, és mi is szeretnénk nász- $ ajándékot küldeni — magunknak. 1 Miklósi Oltó Nászajándékok Amikor kimondtuk a boldogító igent, körülvett bennünket a násznép és elhalmoztak jókívánságokkal. A rokonság után a barátok, kollégák, ismerősök és felebarátok gratuláltak. Már reszkettem az idegességtől, amikor sógorom. Elemér, megszólalt: — Még egyszer minden jót kívánok, és a nászajándékot, egy-egy szivacskabátot majd Bécsből küldöm el. Ugyanis holnap reggel elutazom. — Nagyon kedves vagy, és köszönöm. Jó utat! Ezután a nagynéném, Elvira néni, gratulált, és közölte, hogy ő Prágából egy camping- sátrat küld majd a címünkre. Unokahúgom, Kati, megcsókolt és úgy súgta a fülembe, hogy Belgrádból egy bőrkabátot küld majd, viszont a nagybátyám, Ede bácsi, egy gumicsónakot ígért Rómából, Péter barátom fényképezőgépet küld majd Leningrádból, Koltai Laci diavetítőt Berlinből. ígértek még Laci, Inna, Veronka néni, Pityu, Dönci bácsi, Gábor, Marika és Anna tanti Stockholmból, Várnából, Salzburgból, Zágrábból, Ná- polyból, Zürichből, Moszkvából és Firenzéből. Amikor hazamentünk, végigdőltem a díványon és megszólaltam: — A jövő héten egy közraktárt kell majd kibérelnünk. — Ugyan, miért? — érdeklődött a feleségem. — Hát azt a rengeteg nászajándékot valahol el kell majd helyeznünk. — Ó, te kis csacsi — mosolygott —, nem kapunk mi nászajándékot. — Hogy-hogy nem kapunk, hiszen Elemér, Elvira néni meg a többiek megígérték, hogy
