Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-15 / 166. szám
160 ezer forint Időarányos többlet Befejezéshez közeledik az aratás a pilisi Hunyadiban Álmos még a napfény, hűvösek a hajnalok, a siető ember is kabátot húz, mert itt bizony sietni kell, amott már a korán kelő traktoros a barázdába állt, s egyre fogy a sárga, szikkadt tarló. — Magukénak tekintik a tagok a termést, igyekeznek is, hogy mielőbb zsákba kerüljön, fedél alá jusson... — mindezt Kovács Endre, a pilisi Hunyadi Tsz főmezőgazdásza mondja el, akitől megtudjuk még, hogy Molnár László 12 tagú kiszolgáló brigádja siet, igyekszik itt az ekéket húzó traktorok előtt, hogy elegendő szabad területet biztosítson. A két SZK 4-es kombájn pedig alig kőhajításnyira jár. Kétszáz hold árpa termése már a magtárban van, 13.6 mázsás az átlagtermés a tervezett 12 mázsa helyett. A 320 mázsa többlettermés már a munkaegység értékét emeli. A búza aratása is szépen halad, a vetésterület felén már csak a tarló fehérük, s a hozamok is meghaladják a tervezett 12.5 mázsát, az egyik 100 holdas táblán közel 13 mázsa, a másikon pedig pontosan 15.51 mázsa az átlagtermés. jÉs a többi sem lesz gyengébb! Huszonhat vagonnal már átadtak a Terményforgalmi Vállalatnak, s a napokban pedig az adógabona és a gépállomási járandóság következik. Ha minden jól megy, akkor tíz nap múlva befejeződik a Hunyadiban az aratás, indulhatnak más határba a kombájnok. Derék munkát végeznek — dicséri is a fömezőgazdász. Igaz, az egyik gépen a múlt évi aratási verseny járási győztese Kovács János ül, aki jelenleg 40 vagonos teljesítménynél tart. A szorgalmas munka eredménye a féléves felmérésnél is jelentkezett, megmutatkozott. A bank és a járási tanács szigorú szemmel mérő szakemberei 160 ezer forint időarányos többletet mutattak ki, persze, sok verejtéknek kell elcsorogni addig, amíg ez az összeg — esetleg a sokszorosa — év végén a borítékba kerül. Ehhez azonban minden alapfeltétel biztosítottnak látszik. Százötven holdon a tarló is aláfordult, öt holdon káposztát palántáztak, öt holdon kel a bab, tizen a borsó, 25 holdon pedig csalamádét vetettek ... Javában folyik az aratás Pilisen, persze, nem úgy, mint régen; a derékfájdító kaszákat lepi a por, eszi, marja a rozsda a padlások pókhálós kakasülőin. És így van ez rendjén. Kiss Sándor VIDÉKE A PEST MEGYÉI H í R L A P K fj LÓN KI A.DASA VIII. ÉVFOLYAM, 166. SZÄM 1966. JŰLIUS 15., PÉNTEl; „Te ehhez nem értesz! Segít az Országos JSötanács Ankét Versesen, Gyomron, Monoron Uí Tanácsülések Tanácsülés lesz ma Menőén 16 órai kezdettel. Napirenden a művelődési ház «smnlsája. Monoron nyolc órakor a község közrend- és közbiztonságáról, valamint az 1966 első félévi KÖFA és költségvetésről tárgyalnak. Vecsésen. 17 órakor a népművelési koordinációs munkaterv teljesítése, jövő évi terv jóváhagyása és az 1965—66. év eredményei napirenden. évi oktatási szerepelnek a Megfelel majd a legkorszerűbb követelményeknek a monori Kossuth Tsz új istállója Mint arról már korábban beszámoltunk, a járás tsz- eiben több női brigád küzd a szocialista cím elnyeréséért. A szerződést megkötötték a tszszel, s nagy lelkesedéssel láttak munkához. Mert most dől el, nem vállalkoztak-e olyan feladat megoldására, melyhez néni elég erősek, s most derül esetleg ki, hogy ennek megoldásához kevés a lelkesedés. Most már tárgyilagosságra, megfontoltságra van szükség, becsületes, kitartó munkára. Látni kell a célt, a végsőt; mely: a közös gyarapítása, gazdagítása. Szándékosan nem közös vagyont írtam, mert nemcsak arról, pontosabban nemcsak a számokban kifejezhető vagyonról van szó. Hanem a szakmai tudás gyarapításáról, meg az életük gazdagabbá tételéről is. Furcsa munkaverseny az, melyet a szocialista cím elnyeréséért folytatnak ezek a közösségek. Gazdagabb lesz tőle a tsz, s gazdagabb, értékesebb az ember. A nyár közepén vagyunk. Az asszonyok most a földePolenyik Sándor és brigádja a tetőn dolgozik (Foto: Antal László) Június elején kezdték el építeni, s immár rövidesen elkészül a monori Kossuth Tsz Gombai út melletti tanyáján a 92 férőhelyes korszerű istálló. Polenyik Sándort, a kőművesbrigád vezetőjét a tetőszer- kezet peremén — s némi elégedetlenkedés közepette — találtuk: — Sajnos, pillanatnyilag akadozik a munkánk, mert nem kaptuk meg időben a tetőzet vasszerkezetének felső, állítható szelemen papucsrészeit — panaszolja. — Pedig a falak s az ajtók is készen vannak, csak be kellene őket raknunk, amíg azonban a tetőszerkezet hiányos, nem kezdhetünk hozzá. Az istálló egyébként a legkorszerűbb követelményeknek megfelel, 74 méter hosszú, 12 méter széles. vakuumvezeté- kés. fala hőszigetelő blokktéglából épül, nyitható-csukható gerincszellőzövel, 12 ajtóval. Az épületből 12 méter lekapcsolódik, itt lesz a tejház és különböző kezelőfülkék. Elkészültek már a szikkasztó és bűzelzáró aknák is. De nemcsak maga ez épület elégíti majd ki a legmodernebb igényeket, hanem a majdan benne folyó munka is teljesen gépesített lesz: működni fog a trágyakihúzó gép; önitatással, gépi fejessel helyettesítik maid a ma még nehéz és kevésbé kellemes munkafolyamatokat. A jövőben itt dolgozókról tehát valóban már majd mint üzemben dolgozó állatgondozókról beszélhetünk, s minden bizonnyal jobban csábítja a fiatalokat is a mezőgazdasági szakmunka, hiszen manapság jórészt azzal az illúzióval „menekülnek” fiaink-lányaink az iparba, mert ott egyelőre hi- giénikusabb és vonzóbb munkafeltételeket találnak. Lassan azonban megérjük, hogy a mezőgazdaság is „divatos szakma” lesz. F. O. Figyel« Fogpiszká lók Már több ízben szóvá tettük, hogy mind a sülysápi vasútáUomásnál, mind a Szől- lősnyaraló megállóhelynél a földbe vájt kőoszlopok egymagákban meredeznek az ég felé. A pad mindenütt hiányzik róluk, s az utasok — jobb híján kénytelenek a kőoszlopok hegyére ülni. Igen furcsa képet mutatnak így. Kissé távolabbról úgy festenek, mintha fogpiszkálókon ülnének. Úgy véljük, e hiányosságot minél előbb fel kellene számolni, annál is inkább, mert illetékes helyen azt ígérték, hogy június 30- án már újonnan festett padok állnak az utazóközönség rendelkezésére.-ky KORAI SIRATÓ Nemzeti gyászunk első óráiról számolnék be. A gyászt bent viseljük a szívünkben, szemérmesen. Nem először gyászolunk, mondhatnám már tiszteletre méltó gyakorlatra tettünk szert a nemzeti gyász kollektív elviselésére. Olvasom, hogy az angliai labdarúgó világbajnokság nyitó mérkőzésének hibás televízióközvetítése miatt Nyugat- Németországban egy férfi felakasztotta magát. Úgy látszik, mi edzettebbek vagyunk, mint a németek, mert értesüléseim szerint a portugáloktól elszenvedett vereség ellenére sem akasztotta fel senki magát délibábos hazánkban. Csak gyászolunk. Reggel a szomszédasszony — aki néhány napja úgy nyilatkozott, hogy őt már semmi nem lepi meg — csak áll a kertkapuban és ingatja a fejét. — 1526-ban volt egy ehhez hasonló tragikus eset. Mikor Lajos a vízbe fulladt. Együttérzően nézek rá, bár meglep, hogy ő már akkor is élt. Kis csenddel áldozunk Lajos emlékének, aztán a bánatos dáma bevonul a szemetesvödörrel a másik Lajoshoz, aki úgy érzi, hogy a vereség után értelmét vesztette az élete. A presszóban egy pirospozsgás férfi igyekszik lelket önteni az emberekbe, mondván, hogy itt van még az Állami Népi Együttes meg a Csárdáskirálynő. El még a magyar — rikkantja. — Inkább focizna — borong a kávéfőzőnő teljesen logikátlanul. A buszban az a vélemény, hogy minden kezdet nehéz, s minden jó, ha a vége jó. Persze, hogy kikaptunk a portugáloktól! De a brazilokat megverjük, s akkor a bolgárokkal már nem lesz nehéz dolgunk. Utána meg megy majd minden, mint a karika- csapás. S aztán felcsendül a magyar himnusz, s tízmillió magyar, plusz idegenbe szakadt hazánkfiai egy emberként zokognak a tévé előtt. S akkor elmondhatjuk, hogy vannak még hibák, ezt- azt még rosszul csinálunk, de focizni, azt aztán tudunk! — Es ha nem? — veti közbe egy sunyi tekintetű pasas. Ha a braziloktól is kikapunk? Elképzelhető! — Ilyet nem szabad mondani — inti le reszkető hangon egy izomkolosszus. Szerdán azt hittem, meghalok. A szemem vérben forgott, a szívem felugrált a torkomba. Még egy ilyen meccs és engem temethetnek. Olyan csend van, amilyen 1526-ban lehetett a mohácsi csatamezőn. Ha netalántán, ne adj isten, újabb csapás érne bennünket ma, azok a szurkolók, akik úgy érzik, céltalan az életük, gondoljanak Mohácsra. Azt is túléltük. (deli) ken dolgoznak, s a járási nőtanácsnál mégis szeptembert mutat a képzeletbeli naptár. Már most, a betakarítási munkák kellős közepén arra gondolnak, milyen tanulási, kulturálódási lehetőséget biztosítsanak az asszonyoknak, ha kevesebb lesz a munka. A már szinte hagyományos szakmai tanfolyamokat ebben az évben is megtartják. Mo- nor, Üllő, Gomba, Süly és Úri községekben pedig a szülők akadémiája sorozat előadásait hallgathatják meg az érdeklődők. A többi községben gazdasszonykörök és a vők művelődési köre gondoskodik arról, hogy az asszonyok hasznosan töltsék el szabad idejüket. A felsorolt előadásokat az elmúlt években is megtartották. Az idei év meglepetése egy újfajta összejövetel lesz, mely nemcsak érdekesnek, de nagyon hasznosnak is ígérkezik. Az Országos Nőtanács évek óta igyekszik segíteni a szülők nevelési munkáját könyvecskéivel, melyeket szakemberek írtak, s melyekben gyakorlati tanácsokkal látják el az apákat, anyáidat, s próbálnak eligazítást nyújtani, hogy neveljék iskolás korú gyermekeiket. A szülők gyakran panaszkodnak, hogy serdülő gyerekükkel nem bírnak, úgy érzik, a gyerek rossz úton jár, de hiába figyelmeztetik, mert a felelet: mit értesz te ehhez!? No, ezek a kiadványok éppen azt a célt szolgálják, hogy a szülő megtalálja a közös hangot a gyerekkel, s megtalálja a nevelés helyes, célravezető eszközeit, módját. Az Országos Nőtamács, országos felmérést végez, mely azt hivatott kideríteni, beváltak-e ezek a brosúrák, segítettek-e a szülőknek, s milyen kérdésekkel, problémákkal kellene még foglalkozniuk. A járásban Vecsésen, Gyomron, Monoron és Pilis körzetében rendeznek ankétot ezeknek a kiadványoknak az anyagából. Ezeken az összejöveteleken a pedagógusok, szülők elmondhatják, milyen nevelési problémával küszködnek, s milyen feladat megoldásához van segítségre szükségük. A nőtanács jövő évi terveiben szerepel egy érdekes elképzelés. Az óvodások szüleit kívánják összehívni, hogy megbeszéljék velük az iskolai munkára való felkészítés módszereit. Természetes, hogy a felsorolt előadások látogatása nem kötelező, de az elmúlt évek tapasztalata, meg a statisztika azt mutatja, hogy különösen a gyermekneveléssel és jogi kérdésekkel foglalkozó előadások igen népszerűek. Egyetlen tisztességes szülőnek sem lehet mindegy, milyen embert nevel fel. S ennek a nemzedéknek a neveléséhez nem elég a szülő ösztönössége, jóindulata, hanem ezen túl, alapos pedagógiai felkészültségre is szükség van, S akkor ritkábban mondja az édesanya, vagy az édesapa — esetleg egy bírósági tárgyalás szünetében-, hogy: én nem bírtam már vele, s hiába szóljam, csak legyintett, s azt mondta, te ehhez nem értesz. (dm) Mozgó büfé A sülyi határban a napokban megjelent a földművesszövetkezet mozgó büféje. Farkas József italboltkezelő és Szabó András minden mezsgyét felkeresett, ahol csak dolgozót látott a kukoricásban és a sürűpusztai tanyán. Természetesen meglátogatták a kombájnosokat is. A tsz-tagok nagy örömmel fogadták a hűsítő italokat. Elfogyott 80 üveg őszibarack, birs- és citromlé. Ezenkívül nagy keletje volt a csokoládénak, a cukorkának és a pogácsának is. Farkas József megígérte, hogy minden héten kétszer fogja felkeresni finom süteményeivel és hűsítő italával a tsz-tagokat a határban. TALÁLKOZÓ Iskolai találkozót rendeznek szombaton az üllői kisvendéglőben a 15 évvel ezelőtt végzett tanulók. Előreláthatólag százan jelennek meg. — A bényei termelőszövetkezet eddig 213.044 forint bevételt ért el málnából. Ez holdanként 4200 forint jövedelmet jelent. A Saturnus együttes szombat este és vasárnap délután ismét Üllőn, a Vasutas Klub kerthelyiségében játszik. MAI MŰSOR Mozik Manor: Egy kis csibész viszontagságai (széles). Vecsés: Cicababák (széles). Két arany, egy bronz A vecsésiek ismét kitettek magukért A vasárnapi ceglédi sparta- kiáddöntőn járásunk sportolói, sajnos, foghíjasán jelentek meg. Az úri, mendei és mag- lódi sportolók ugyanis nem jöttek el a versenyre. Ez a cselekedetük bizony sportszerűtlen dolog volt. A maroknyi, alig 12 fős, ve- csésiekből álló csoport azonban ismét kitett magáért. Igaz, nem szereztek annyi aranyat, mint tavaly, de szereplésük így is dicséretre méltó. Funt Imre már évek óta szép eredményeket ért el. Tavaly is győzött. A hagyomány ezúttal sem szakadt meg. Először 400 méteren állt rajthoz. A járási döntőn 53,2 másodpercet futott, Cegléden ezt az eredményt is megjavítva 52,7 másodpercre. Szünetben a kézilabdapálya mellett a lányoknak drukkolt Nem sokáig volt azonban erre ideje, mert rajthoz szólították a 800-asok mezőnyét. A vecsé- si fiú itt is nagyszerűen futott, s a harmadik helyet szefaoldogan napi „terrezte meg. Társai gratuláltak neki. A mése” tehát: egy arany és egy bronzérem volt. Ö volt tán a legboldogabb a résztvevők közül ... A vecsési kézilabdázó lányok már a területi döntőn is jól játszottak. Itt nem kisebb ellenféllel kerültek szembe, mint a gödöllői járás csapatával. Először a gödöllőiek vezettek, de a második félidőben Bene Rózsi vezetésével a vecsésiek 6:3-ra megfordították az eredmény állását. A döntőben a szobiak már nem tanúsítottak komolyabb ellenállást. Az eredmény 6:1 lett a vecsésiek javára. Bene Rózsin kívül jó teljesítményt nyújtott még Tuza Margit kapus is. Többször védett, biztos gólnak látszó labdákat. Gáspár Mária ezúttal is a karmester szerepét töltötte be, Zsobrák Erzsi pedig a mezőnyben ügyeskedett. Szöveg: Gér József Képek: Tóth Ambrus Funt Imre A vecsési kézilabdacsapat
