Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-15 / 166. szám

160 ezer forint Időarányos többlet Befejezéshez közeledik az aratás a pilisi Hunyadiban Álmos még a napfény, hű­vösek a hajnalok, a siető em­ber is kabátot húz, mert itt bizony sietni kell, amott már a korán kelő traktoros a ba­rázdába állt, s egyre fogy a sárga, szikkadt tarló. — Magukénak tekintik a ta­gok a termést, igyekeznek is, hogy mielőbb zsákba kerül­jön, fedél alá jusson... — mindezt Kovács Endre, a pilisi Hunyadi Tsz főmezőgazdásza mondja el, akitől megtudjuk még, hogy Molnár László 12 tagú kiszolgáló brigádja siet, igyekszik itt az ekéket húzó traktorok előtt, hogy elegen­dő szabad területet biztosít­son. A két SZK 4-es kombájn pedig alig kőhajításnyira jár. Kétszáz hold árpa termé­se már a magtárban van, 13.6 mázsás az átlagter­més a tervezett 12 mázsa helyett. A 320 mázsa többlettermés már a munkaegység értékét emeli. A búza aratása is szépen halad, a vetésterület felén már csak a tarló fehérük, s a hozamok is meghaladják a tervezett 12.5 mázsát, az egyik 100 holdas táblán közel 13 mázsa, a másikon pedig pon­tosan 15.51 mázsa az átlag­termés. jÉs a többi sem lesz gyengébb! Huszonhat vagonnal már átadtak a Terményfor­galmi Vállalatnak, s a napokban pedig az adó­gabona és a gépállomási já­randóság következik. Ha minden jól megy, akkor tíz nap múlva befejeződik a Hu­nyadiban az aratás, indulhat­nak más határba a kombáj­nok. Derék munkát végeznek — dicséri is a fömezőgazdász. Igaz, az egyik gépen a múlt évi aratási verseny járási győztese Kovács János ül, aki jelenleg 40 vagonos teljesít­ménynél tart. A szorgalmas munka ered­ménye a féléves felmérésnél is jelentkezett, megmutatko­zott. A bank és a járási tanács szigorú szemmel mérő szakemberei 160 ezer fo­rint időarányos többletet mutattak ki, persze, sok verejtéknek kell elcsorogni addig, amíg ez az összeg — esetleg a sokszoro­sa — év végén a borítékba kerül. Ehhez azonban min­den alapfeltétel biztosítottnak látszik. Százötven holdon a tarló is aláfordult, öt holdon káposz­tát palántáztak, öt holdon kel a bab, tizen a borsó, 25 holdon pedig csalamádét ve­tettek ... Javában folyik az aratás Pilisen, persze, nem úgy, mint régen; a derékfájdító kaszá­kat lepi a por, eszi, marja a rozsda a padlások pókhálós kakasülőin. És így van ez rendjén. Kiss Sándor VIDÉKE A PEST MEGYÉI H í R L A P K fj LÓN KI A.DASA VIII. ÉVFOLYAM, 166. SZÄM 1966. JŰLIUS 15., PÉNTEl; „Te ehhez nem értesz! Segít az Országos JSötanács Ankét Versesen, Gyomron, Monoron Uí Tanácsülések Tanácsülés lesz ma Menőén 16 órai kezdettel. Napirenden a művelődési ház «smnlsája. Monoron nyolc órakor a köz­ség közrend- és közbiztonsá­gáról, valamint az 1966 első félévi KÖFA és költségvetés­ről tárgyalnak. Vecsésen. 17 órakor a népművelési koordi­nációs munkaterv teljesítése, jövő évi terv jóváhagyása és az 1965—66. év eredményei napirenden. évi oktatási szerepelnek a Megfelel majd a legkorszerűbb követelményeknek a monori Kossuth Tsz új istállója Mint arról már korábban beszámoltunk, a járás tsz- eiben több női brigád küzd a szocialista cím elnyeréséért. A szerződést megkötötték a tsz­szel, s nagy lelkesedéssel lát­tak munkához. Mert most dől el, nem vállalkoztak-e olyan feladat megoldására, melyhez néni elég erősek, s most de­rül esetleg ki, hogy ennek megoldásához kevés a lelke­sedés. Most már tárgyilagos­ságra, megfontoltságra van szükség, becsületes, kitartó munkára. Látni kell a célt, a végsőt; mely: a közös gyarapítása, gazdagítása. Szándékosan nem közös va­gyont írtam, mert nemcsak arról, pontosabban nemcsak a számokban kifejezhető va­gyonról van szó. Hanem a szakmai tudás gyarapításáról, meg az életük gazdagabbá té­teléről is. Furcsa munkaver­seny az, melyet a szocialista cím elnyeréséért folytatnak ezek a közösségek. Gazdagabb lesz tőle a tsz, s gazdagabb, értékesebb az ember. A nyár közepén vagyunk. Az asszonyok most a földe­Polenyik Sándor és brigádja a tetőn dolgozik (Foto: Antal László) Június elején kezdték el épí­teni, s immár rövidesen el­készül a monori Kossuth Tsz Gombai út melletti tanyáján a 92 férőhelyes korszerű istálló. Polenyik Sándort, a kőmű­vesbrigád vezetőjét a tetőszer- kezet peremén — s némi elé­gedetlenkedés közepette — ta­láltuk: — Sajnos, pillanatnyilag aka­dozik a munkánk, mert nem kaptuk meg időben a tetőzet vasszerkezetének felső, állítha­tó szelemen papucsrészeit — panaszolja. — Pedig a falak s az ajtók is készen vannak, csak be kellene őket raknunk, amíg azonban a tetőszerkezet hiányos, nem kezdhetünk hoz­zá. Az istálló egyébként a leg­korszerűbb követelményeknek megfelel, 74 méter hosszú, 12 méter széles. vakuumvezeté- kés. fala hőszigetelő blokktég­lából épül, nyitható-csukható gerincszellőzövel, 12 ajtóval. Az épületből 12 méter le­kapcsolódik, itt lesz a tejház és különböző kezelőfülkék. El­készültek már a szikkasztó és bűzelzáró aknák is. De nem­csak maga ez épület elégíti majd ki a legmodernebb igé­nyeket, hanem a majdan ben­ne folyó munka is teljesen gé­pesített lesz: működni fog a trágyakihúzó gép; önitatással, gépi fejessel helyettesítik maid a ma még nehéz és kevésbé kellemes munkafolyamatokat. A jövőben itt dolgozókról tehát valóban már majd mint üzemben dolgozó állatgondo­zókról beszélhetünk, s minden bizonnyal jobban csábítja a fiatalokat is a mezőgazdasági szakmunka, hiszen manapság jórészt azzal az illúzióval „me­nekülnek” fiaink-lányaink az iparba, mert ott egyelőre hi- giénikusabb és vonzóbb mun­kafeltételeket találnak. Lassan azonban megérjük, hogy a mezőgazdaság is „di­vatos szakma” lesz. F. O. Figyel« Fogpiszká lók Már több ízben szóvá tet­tük, hogy mind a sülysápi vasútáUomásnál, mind a Szől- lősnyaraló megállóhelynél a földbe vájt kőoszlopok egy­magákban meredeznek az ég felé. A pad mindenütt hiány­zik róluk, s az utasok — jobb híján kénytelenek a kőoszlo­pok hegyére ülni. Igen furcsa képet mutatnak így. Kissé távolabbról úgy festenek, mintha fogpiszkáló­kon ülnének. Úgy véljük, e hiányosságot minél előbb fel kellene számolni, annál is in­kább, mert illetékes helyen azt ígérték, hogy június 30- án már újonnan festett pa­dok állnak az utazóközönség rendelkezésére.-ky KORAI SIRATÓ Nemzeti gyászunk első óráiról számolnék be. A gyászt bent viseljük a szí­vünkben, szemérmesen. Nem először gyászolunk, mondhat­nám már tiszteletre méltó gyakorlatra tettünk szert a nemzeti gyász kollektív elvi­selésére. Olvasom, hogy az angliai labdarúgó világbajnokság nyi­tó mérkőzésének hibás televí­zióközvetítése miatt Nyugat- Németországban egy férfi fel­akasztotta magát. Úgy látszik, mi edzettebbek vagyunk, mint a németek, mert értesüléseim szerint a portugáloktól el­szenvedett vereség ellenére sem akasztotta fel senki ma­gát délibábos hazánkban. Csak gyászolunk. Reggel a szomszédasszony — aki néhány napja úgy nyi­latkozott, hogy őt már semmi nem lepi meg — csak áll a kertkapuban és ingatja a fe­jét. — 1526-ban volt egy ehhez hasonló tragikus eset. Mikor Lajos a vízbe fulladt. Együttérzően nézek rá, bár meglep, hogy ő már akkor is élt. Kis csenddel áldozunk Lajos emlékének, aztán a bá­natos dáma bevonul a szeme­tesvödörrel a másik Lajoshoz, aki úgy érzi, hogy a vereség után értelmét vesztette az élete. A presszóban egy pirospozs­gás férfi igyekszik lelket ön­teni az emberekbe, mondván, hogy itt van még az Állami Népi Együttes meg a Csárdás­királynő. El még a magyar — rikkantja. — Inkább focizna — borong a kávéfőzőnő teljesen logikát­lanul. A buszban az a vélemény, hogy minden kezdet nehéz, s minden jó, ha a vége jó. Per­sze, hogy kikaptunk a portu­gáloktól! De a brazilokat megverjük, s akkor a bolgá­rokkal már nem lesz nehéz dolgunk. Utána meg megy majd minden, mint a karika- csapás. S aztán felcsendül a magyar himnusz, s tízmillió magyar, plusz idegenbe sza­kadt hazánkfiai egy ember­ként zokognak a tévé előtt. S akkor elmondhatjuk, hogy vannak még hibák, ezt- azt még rosszul csinálunk, de focizni, azt aztán tudunk! — Es ha nem? — veti köz­be egy sunyi tekintetű pasas. Ha a braziloktól is kikapunk? Elképzelhető! — Ilyet nem szabad monda­ni — inti le reszkető hangon egy izomkolosszus. Szerdán azt hittem, meghalok. A sze­mem vérben forgott, a szívem felugrált a torkomba. Még egy ilyen meccs és engem temet­hetnek. Olyan csend van, amilyen 1526-ban lehetett a mohácsi csatamezőn. Ha netalántán, ne adj isten, újabb csapás ér­ne bennünket ma, azok a szurkolók, akik úgy érzik, cél­talan az életük, gondoljanak Mohácsra. Azt is túléltük. (deli) ken dolgoznak, s a járási nő­tanácsnál mégis szeptembert mutat a képzeletbeli naptár. Már most, a betakarítási mun­kák kellős közepén arra gon­dolnak, milyen tanulási, kulturá­lódási lehetőséget biztosít­sanak az asszonyoknak, ha kevesebb lesz a munka. A már szinte hagyományos szakmai tanfolyamokat ebben az évben is megtartják. Mo- nor, Üllő, Gomba, Süly és Úri községekben pedig a szülők akadémiája sorozat előadá­sait hallgathatják meg az ér­deklődők. A többi községben gazdasszonykörök és a vők művelődési köre gondoskodik arról, hogy az asszonyok hasz­nosan töltsék el szabad idejü­ket. A felsorolt előadásokat az elmúlt években is megtar­tották. Az idei év meglepetése egy újfajta összejövetel lesz, mely nemcsak érde­kesnek, de nagyon hasz­nosnak is ígérkezik. Az Országos Nőtanács évek óta igyekszik segíteni a szü­lők nevelési munkáját köny­vecskéivel, melyeket szakem­berek írtak, s melyekben gya­korlati tanácsokkal látják el az apákat, anyáidat, s próbál­nak eligazítást nyújtani, hogy neveljék iskolás korú gyerme­keiket. A szülők gyakran panasz­kodnak, hogy serdülő gyere­kükkel nem bírnak, úgy érzik, a gyerek rossz úton jár, de hiába figyelmeztetik, mert a felelet: mit értesz te ehhez!? No, ezek a kiadványok éppen azt a célt szolgálják, hogy a szülő megtalálja a közös han­got a gyerekkel, s megtalálja a nevelés helyes, célravezető eszközeit, módját. Az Országos Nőtamács, or­szágos felmérést végez, mely azt hivatott kideríteni, beváltak-e ezek a brosú­rák, segítettek-e a szülők­nek, s milyen kérdések­kel, problémákkal kellene még foglalkozniuk. A járásban Vecsésen, Gyom­ron, Monoron és Pilis körzeté­ben rendeznek ankétot ezek­nek a kiadványoknak az anya­gából. Ezeken az összejövete­leken a pedagógusok, szülők elmondhatják, milyen nevelé­si problémával küszködnek, s milyen feladat megoldásához van segítségre szükségük. A nőtanács jövő évi tervei­ben szerepel egy érdekes el­képzelés. Az óvodások szüleit kívánják összehívni, hogy megbeszéljék velük az iskolai munkára való felkészítés mód­szereit. Természetes, hogy a felso­rolt előadások látogatása nem kötelező, de az elmúlt évek tapasztalata, meg a statisztika azt mutatja, hogy különösen a gyermekneve­léssel és jogi kérdésekkel foglalkozó előadások igen népszerűek. Egyetlen tisztességes szülőnek sem lehet mindegy, milyen embert nevel fel. S ennek a nemzedéknek a neveléséhez nem elég a szülő ösztönössége, jóindulata, hanem ezen túl, alapos pedagógiai felkészült­ségre is szükség van, S akkor ritkábban mondja az édes­anya, vagy az édesapa — eset­leg egy bírósági tárgyalás szünetében-, hogy: én nem bírtam már vele, s hiába szól­jam, csak legyintett, s azt mondta, te ehhez nem értesz. (dm) Mozgó büfé A sülyi határban a napok­ban megjelent a földműves­szövetkezet mozgó büféje. Farkas József italboltkezelő és Szabó András minden mezs­gyét felkeresett, ahol csak dolgozót látott a kukoricásban és a sürűpusztai tanyán. Ter­mészetesen meglátogatták a kombájnosokat is. A tsz-tagok nagy örömmel fogadták a hűsítő italokat. El­fogyott 80 üveg őszibarack, birs- és citromlé. Ezenkívül nagy keletje volt a csokoládé­nak, a cukorkának és a pogá­csának is. Farkas József megígérte, hogy minden héten kétszer fogja felkeresni finom süte­ményeivel és hűsítő italával a tsz-tagokat a határban. TALÁLKOZÓ Iskolai találkozót rendez­nek szombaton az üllői kis­vendéglőben a 15 évvel ezelőtt végzett tanulók. Előrelátható­lag százan jelennek meg. — A bényei termelőszövet­kezet eddig 213.044 forint bevételt ért el málnából. Ez holdanként 4200 forint jövedelmet jelent. A Saturnus együttes szombat este és vasárnap dél­után ismét Üllőn, a Vasutas Klub kerthelyiségében ját­szik. MAI MŰSOR Mozik Manor: Egy kis csibész viszon­tagságai (széles). Vecsés: Cicaba­bák (széles). Két arany, egy bronz A vecsésiek ismét kitettek magukért A vasárnapi ceglédi sparta- kiáddöntőn járásunk sporto­lói, sajnos, foghíjasán jelentek meg. Az úri, mendei és mag- lódi sportolók ugyanis nem jöttek el a versenyre. Ez a cselekedetük bizony sportsze­rűtlen dolog volt. A maroknyi, alig 12 fős, ve- csésiekből álló csoport azon­ban ismét kitett magáért. Igaz, nem szereztek annyi aranyat, mint tavaly, de sze­replésük így is dicséretre mél­tó. Funt Imre már évek óta szép eredményeket ért el. Ta­valy is győzött. A hagyomány ezúttal sem szakadt meg. Elő­ször 400 méteren állt rajthoz. A járási döntőn 53,2 másod­percet futott, Cegléden ezt az eredményt is megjavítva 52,7 másodpercre. Szünetben a kézilabdapálya mellett a lányoknak drukkolt Nem sokáig volt azonban erre ideje, mert rajthoz szólították a 800-asok mezőnyét. A vecsé- si fiú itt is nagyszerűen fu­tott, s a harmadik helyet sze­faoldogan napi „ter­rezte meg. Társai gratuláltak neki. A mése” tehát: egy arany és egy bronzérem volt. Ö volt tán a legboldogabb a résztvevők kö­zül ... A vecsési kézilabdázó lá­nyok már a területi döntőn is jól játszottak. Itt nem ki­sebb ellenféllel kerültek szem­be, mint a gödöllői járás csa­patával. Először a gödöllőiek vezettek, de a második félidő­ben Bene Rózsi vezetésével a vecsésiek 6:3-ra megfordítot­ták az eredmény állását. A döntőben a szobiak már nem tanúsítottak komolyabb ellenállást. Az eredmény 6:1 lett a vecsésiek javára. Bene Rózsin kívül jó telje­sítményt nyújtott még Tuza Margit kapus is. Többször vé­dett, biztos gólnak látszó lab­dákat. Gáspár Mária ezúttal is a karmester szerepét töltötte be, Zsobrák Erzsi pedig a me­zőnyben ügyeskedett. Szöveg: Gér József Képek: Tóth Ambrus Funt Imre A vecsési kézilabdacsapat

Next

/
Thumbnails
Contents