Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-14 / 165. szám

"sj&£*rbm 1966. JÚLIUS 14., CSÜTÖRTÖK Telj es kapacitással Főszezon az ország legnagyobb főzelékkonzervgyárában A modern gyárépületek sora Felépült az ország legna­gyobb, legmodernebb, főzelék­féléket feldolgozó konzervgyá­ra Békéscsabán. Az irodaépü­let tetejére még csak most szerelik fel a hatalmas betű­ket: konzervgyár. Az üzem termékeit már évek óta isme­rik országszerte, sőt a határo­kon túl is. Szocialista gyár ez a csabai. Nem cím, nem verseny során érdemelték ki. Csupán már a kezdet kezdete óta ebben a szellemben él, lüktet a fiatal gyár napi tevékenysége. 1962-ben meg traktorok zajától hangos a vidék. Szántottak, vetettek, arattak itt. Ma állnak a hatalmas üzemépületek, dolgoznak az okos, automatagépek. Mind­össze négy esztendő telt el. Egyszerű iroda, fehér, dísz­telen falak. A vitrinben több­féle konzervminta. Paradi­csom, lecsó, uborka. Az író­asztal mögött Kardos Ernő, a termelési osztály vezetője. Fia­tal ember: a Szovjetunióban végzett, hűtő- és konzervipari mérnökteohnológus. A gyár születése pillanatától kezdve itt dolgozik, bábásko­dik. így emlékszik vissza a kezdeti időkre: — Fölépült egy gyár. Mo­dern gépekkel, berendezések­kel. Meg kellett indítani a ter­melést. De kivel? Békéscsabán alig volt né­hány ember, aki életében látott konzervgyárat. Az első lépés volt a törzsgárda kialakítása. Szegedről, Kecs­kemétről jött néhány szakem­ber. Én foglalkoztam az újon­cokkal. Képeztük a fiatal szak­munkásokat. A szakma alap­jait sajátították itt el. Érettsé­gizett fiatalok voltak. Azóta itt dolgoznak. Közülük került ki a művezetők 70—80 százaléka és a legtöbb csoportvezető. Többen tovább tanulnak. Be­iratkoztak szakiskolába, van aki egyetemre jár. A szakmai tudáson kívül igen fontos a konzervgyártásban az odaadás, a nagyfokú figyelem. Itt nem lehet „mellénézni”. Egy-Iíét Celsius-fok elírás a selejt tömegét okozhatja. A békéscsabai konzervgyár egyik érdekessége, hogy már az építkezés első esztendejében termelt. Amint felépült egy üzem­rész, megkezdték a gyártást. Először egy vonalon zöldborsót dolgoztak fel, aztán folyamato­san szélesedett a munka: amíg az idén áprilisban elérték a teljes kapacitást. Jelenleg 1400 dolgozója van a gyárnak. Sze­zon-üzem. Ez okozza a leg­több problémát. Gyakran egy­beesik a termékek feldolgozási ideje. Ilyenkor aztán éjjel-nap­pal teljes kapacitással dol­goznak minden vonalon, ömlik a feldolgozandó nyers­anyag: paradicsom, paprika, uborka, tök. A szárítmány- üzemben hagymát és zöldség­féléket szárítanak. Az üzem­hez tartozik az egyre nagyobb volumennel termelő tésztagyár is. Néhány érdekes adat az 1966-os évről: 460 vagon üve­ges zöldborsó kerül forgalom­ba, 180 vagon zöldbab, 350 va­gon natúr lecsó könnyít majd a háziasszonyok gondjain. 60 vagon tök. Szovjet exportra 530 vagon úgynevezett zakuszka ké­szül, összesen tehát 1580 vagon főzelékféle hagyja el a gyár kapuit. Ez a savanyúsággal együtt 3680 vagonra emelkedik. Most indul a főszezon. A zöldborsó­vonalakon már folyik a mun­ka. És a fiatal gyár — az idén először — teljes kapacitással bekapcsolódik a konzervgyár- tásba. Nagymaros, 66 | ^ANDORí QoifoMflpOlfv A Dunakanyar Intéző Bi zottság, a Műcsarnok, vala mint a nagymarosi művelő­dési ház közös rendezéséber nyílik meg vasárnap délelőt 11 órakor a nagymarosi mű­velődési házban a nagymaro­si művésztelep festőművészei nek tárlata. A kiállításon har minckilenc művész alkotása szerepelnek, többek közöt Göllner Miklós, Luzsica La jós, Demjén Attila, Med veczky Jenő, Szentgyörgy Kornél, Pál Gyula, Uhri{ Zsigmond alkotásai. A kiállí­tást Szabó Sándor, a Pest me­gyei Tanács vb-elnökhelyette- se nyitja meg. NŐI ORKÁN A soproni ruhagyárban £ második félévben a belkeres­kedelem megrendelésére nő orkánkabátok készítését kezdil meg. Az idén gyártásra kerti' 20 000 női orkánkabát. Menekült-statisztika ENSZ jelentése szerint £ portugál uralom alatt állc afrikai területekről menekü­lők száma tavaly 17 száza­lékkal emelkedett. A mene­kültek száma ma már megha­ladja a 282 000-et. M 25 EV UTÁN... rancika, akivel egy szo­bában dolgozom, dél­után két órakor jött meg valahonnét. Azonnal el­mondtam néki esetemet, mert eddig mindig nagy megértés­sel viseltetett irántam. Dél­után háromkor bejött a férje a vállalathoz, és váratlanul nagy botrányt csapott. Először alig értettem, mit kiabál. Ál­lítólag dühömben össze-visz- szaharapdostam felesége tér­dét és nyakát, mert nem bí­rom a nikotinmentes életet, a szenvedély rabja vagyok és menjek a Hárs-hegyre. Ott ha- rapdossam az ápolókat. — Ugye, nem haragszik rám? — kért később Mancika. Nem tudtam rá haragudni, olyan szépen nézett. Minden­esetre magyarázatot kértem tőle. — Tudja, délelőtt kint vol­tam Karcsival a könyvelésből a Palatínuson. Az az őrült szerelmes belém és össze-visz- szaharapdosott. Délután jött a férjem, és akkor jutott eszembe maga. Magára nem féltékeny, tudja, a kora miatt. Es jól jött az a dohányzás, amit maga elmondott. Hiszen mindenki tudja, milyen idege­sítő valamiről leszokni. C sendes melankóliával a szivemben, tartottam a mosdóba, hogy stikában elszívjak egy cigarettát, ami- koris réveteg szemem meg­akadt a faliújságon. Friss ki­adás volt, képem ott éktelen­kedett az elején és alatta a szöveg. Egy kissé elnyújtva, a hivatalnokoktól megszokott udvariassággal, de félreérthe­tetlenül azt fejtegette a szer­ző, hogy közveszélyes hülye vagyok, aki elől mindenki me­nekül, és jobb volna, ha ki­mennék a Hárs-hegyre az ápolókhoz... Aláírás: Karcsi, a könyvelésből. Este a feleségem vállára bo­rultam és sírva annyit mond­tam; nagyon szép, ízléses a blúza. Szalad a vonalon a megtöltött üvegsor. Elkészült a friss zöldborsókonzerv. Kép—szöveg: Regős István Oroszlánfóka Kedden rendszerű ,SSSSSrSSSSSSSSSSSSSSSSfSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSffS*S/SSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSS/SSSSSJSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS, Látogatás — Muszáj? — kérdezte borúsan a kis Kovács. — Muszáj... — csukta be a dossz!ét a KISZ-titkár. — Ti vagytok a soro­sak ... — Legalább húsz évvel fiatalabb len­ne... — sóhajtott Kelemen. — Vagy a Sophia Lnren lenne — gurult méregbe a titkár. — Akkor már rohannátok... Nevettek. Aztán átvették az ötven fo­rintot, cédulát adtak róla és töpreng­tek, mit vegyenek érte. — Tüdős... — latolgatta kis Kovács —, tehát ehet nyugodtan. — De öreg... — vetette közbe Kele­men — szalonnát nem veszünk. Sporttáskába pakolták az ennivalót, sonkát, szalámit, zöldpaprikát, gyümöl­csöt, csokoládét. — Ismered? — kérdezte útközben kis Kovács. — Sose láttam... — Hátha fertőző ... Kelemen nem válaszolt. Arra gon­dolt, hogy visszafelé taxit vesz, mert nem ér oda kezdésre a moziba, és Er­zsi dühös lesz. Erzsi egyébként el sem hiszi ezt a látogatás-dolgot, mondd, hogy közben egy másik randevút bo­nyolítasz le — gúnyolódott a telefon­ban. — Gyere, ha nem hiszed... — Majd őrült vagyok, kórházba ... Kétszer szálltak át, mire odaértek. A portástól tudakozódtak, s közben re­ménykedtek, hátha már bent sincs az öreg. Meggyógyult, kiment, van ilyesmi. — Nyolcas szoba... — nézett föl a nagykönyvből a portás, és szemével a folyosó bal oldala felé intett. Elindultak. Kis Kovács határozottan zavarban volt. Ez az első látogatása, amikor szó esett róla, hogy a KISZ ilyesmit szervez, benne volt, érdekes­nek találta. Csak arra nem gondoit. hogy idősekre is vonatkozik. Mit be­széljen egy öregemberrel, akit nem is­mer. Hátha rosszul lesz — borzongott — hátha nyögni fog... — A mi családunkban — szólalt meg Kelemen, aki, úgy látszik, hasonló gon­dolatokkal küzdött —, nálunk még so­ha nem volt beteg. Benyitottak a kórterembe. Első pil­lantásra nem is tudták, hányán lehet­nek odabenn, minden ágy mellett ült valaki, virágok voltak a vázában és egy nő a mosdókagylónál epret öblített. Zavarodottan néztek körül. Több öregember volt a teremben, az egyik csíkos kórházi kabátban üldögélt az ágya szélén. Fehér haja volt. Egyedül ült, de nem szomorúan. Figyelte a töb­bieket. — Bányai Jánost keressük... — szó­lalt meg végül kis Kovács, s az ágyon ülő öreg felkapta a fejét. — Én vagyok! Kíváncsian méregette a két fiatalem­bert. Amazok rögtön kezet nyújtottak. — A gyári KISZ-ből vagyunk. Láto­gatóba jöttünk. — Hozzám? — nevetett az öreg, de nagyon homályos volt a szeme —, hisz kinőttem én már a fiatalkorból. — Nem baj — kezdett múlni a zava­ra Kelemennek —, mi mindenkit meg­látogatunk ... — Hát... üljenek le ... Mereven ültek a széken. Még a villa­moson megbeszélték, hogy betegségről a lehető legkevesebbet fognak beszélni. Az nem jó — okoskodott kis Kovács — attól a beteg még betegebb lesz. Ültek Az öregember velük szemben. Köpenye gombját babrálgatta. Világoskék sze­me volt, az arca sovány. — Hát... hogy tetszik lenni... — Köszönöm. Most már egészen jó’. — Mi baja volt a bácsinak? — Az öregség... — nevetett újból a beteg — az az én legnagyobb bajom . Megint hallgattak. Aztán Kelemen pakolni kezdte az ennivalót. Az éjjeli- szekrényre rakta a csomagokat, egészen tele lett. — Jaj, hát nem is tudom... — jött zavarba most az öregember — miért költenek... — Nem mi... a KISZ adta ... Kelemen oldalbabökte kis Kovácsot. Ezt most minek kellett. Közben újabb látogatók érkeztek, el­oszlottak az ágyaknál, szófoszlányokat hallottak, csirkecombot kínált valaki, hangosan dicsérte, hogy milyen friss, ropogós. — A bácsihoz nem jönnek? — kér­dezte tapintatlanul Kelemen. Az öreg derűs maradt. — Nekem már senkim... — Hogy-hogy? — Két leányom külföldön, feleségem a temetőben. Kelemen a torkát köszörülte. Kis Ko­vács nyelt egyet. — A bácsi mit szeret a legjobban? — Sakkozni, fiam, de hát, nincs part­ner. Ügyetlenek ezek az itteniek... — Legközelebb majd hozok be táb­lát. — Tudást hozzál, fiam, táblám ne­kem is van. S előhúzott az éjjeliszekrényből egy sakkdobozt, szép kis faragott figurák­kal. Félóráig tartott a látogatás. Kelemen tudta, hogy már taxival sem éri el az előadás kezdetét. — Jövő héten összemérjük az erőn­ket ... — szorított kezet az öreggel. — Az jó lesz... Kint, a kórház kapuja előtt kis Ko­vács azt mondta Kelemennek: — Miért hazudtál neki? — Nem hazudtam. — Bejössz? — Be... Felszálltak a villamosra. Kis Kovács arra gondolt, hogy elmegy és megnézeti a tüdejét. Sohasem árt az ilyesmi. Kelemen aznap szakított Erzsivel. Bende Ibolya délben a menet- repülőgéppel Bu­dapestre érkezett — három tengeri oroszlánfóka. Állandó lakónak jöttek a Fővárosi Ál­latkertbe, amelynek 25 esz­tendeje nem volt fókája. Most a hannoveri állat- § kertből szereztek be, cse- § rébe két sajátnevelésű zebráért. í Az új jövevények — két nős- S tény és egy hím — másfél-két ^ esztendősek, ami fókáéknál I serdülőkort jelent. Súlyuk mintegy 60 kiló, hosszuk 100— 120 centiméter. Az egyébként is barátságos, játékos állatok új otthonukban, a jegesmedvék sziklája előtti, tóban tatarozott láthatóan magukat. frissen szemmel máris jól érzik Nem zavartatván nagyszámú nézőjüktől, rögtön bőségesen lakmároztak egyetlen táplálé­kukból, a tengeri halból. Szeptember végén Münchenben lép fel a Magyar Lovas Népi Együttes % kerülő 1 ^ Vállalat a Belkereskedelmi Mi- ^ nisztérium Ruházati Főigazga- ^ tóságával és a különböző tár- ^ sadalmi szervezetekkel, első- 1 sorban a KISZ-szel együttmű- $ ködve ez évben is folytatja a § dmattanácsadásnak azt a mód- ^ ját, hogy a legtöbb fiatalt fog- J lalkoztató munkahelyeken és ^ az iskolákban diafilmvetítéssel ^ vagy ruhabemutatókkal il- í lusztrált előadásokat tart a he- ^ lyes öltözködésről. Ez év első $ felében 55 ilyen előadás, illet- J ve divatbemutató volt az üze- $ mekben, hivatalokban és isko- ' Iákban. zetközi lóversenyen vesz részt. Az állami gazdaságok me- zőhegyesi, bábolnai, szilvás- váradi és hortobágyi méne­seiben a következő hetekben rendszeres gyakorlatokkal ed­zik a híres kettős-, négyes­és ötösfogatokat. Ugyanígy a „szilaj” csikósok és négylábú partnereik is megkezdik gya­korlataikat. megrendezésre bajor mezőgazdasági § kiállításon és a kiállítással ^ kapcsolatos nagyszabású nem­| Öltözködési tanácsadás I A Ruházati Mintatervező 1966 nyarának divatját ezek­ben a hónapokban — a szün­idő alatt — szintén sok fiatal­lal ismertetik meg. A divat- szakértők felkeresik az üdülő­helyeket és ifjúsági építőtábo­rokat is. A program szerint a Balaton környékén az aügai, a földvári, a bogiári. a bala- tonújhelyi, továbbá a lengyel­tóti és a kapuvári táborokban és több más helyen lesz öltöz­ködési tanácsadás Budapes­ten július 19-én az Ifjúsági Szállóban rendeznek egy na' gyobb'zabáisú divatparádét a hazai és az itt-tartózkodó kül­földi fiatalok számára. stlossz napom volt. Pedig nem volt frontátvonu- iás. A nap szépen sü­tött, és szellő sem rebbent egy álló napig. Fejem sem fájt, tu­lajdonképpen boldog is lehet­tem volna. Reggel kezdődött, azaz, hogy még tegnap este. Feleségem új blúzára azt mondtam, hogy egy kissé harsány, nem illik korához ez a szín. A vacsorát már nem tudta visszacsinálni, előre elkészítette volt. és én jó étvággyal elfogyasztottam. Másnap korán kelt, csapkodta az ajtót. Még az ágyban szu­nyókáltam, amikor a fürdő­szobából kijövet nagyokat prüsszögve többször is azt mondta fennhangon: Jujj, de finom friss a víz! Fél szemével konstatálta, hogy fölébredtem, és nagyon örült. Reggelit természetesen nem készített, amikor kér­deztem, csak annyit válaszolt, tehetségtelen, lusta fráter, még a kávéját sem tudja el­készíteni. Elment a hivatalba, egy órával a szokott idő előtt. STyent a vállalatomnál j/í Zsuzsika, a titkárnő, azt mondta, hogy én va­gyok a cég leg neveletlenebb embere. Sohasem köszönök és mindenkire ötvenhat előtti gyanúsítgató, lapos pillantáso­kat vetek. Engesztelő sza­vaimra, hogy talán 1956 előtt ö nem is élt, duzzogva hátat fordított. Délelőtt még kétszer hallottam, hogy mindenkinek panaszkodik rám. Tíz órakor otthagytam a hi­vatalt. Átmentem az SZTK- rendelőbe, mert napok óta kínzott a gyomrom. Az orvos azt mondta, egy óra múlva, hogy ejnye! — A dohányzást hagyja abba, fiam. Az utcán szórakozottan rá­gyújtottam egy Kossuthra, a füst íze azonnal megkesere­dett a számban. Én már nem dohányozhatom, gondoltam és nagyon sajnáltam magam. A nyugat-európai országok- : ban évek óta szerepel és rend­szeresen nagy sikert arat a Magyar Lovas Népi Együt­tes. Most a müncheni lovas­szövetség meghívására újabb szereplésre készül: a szep­tember 29—október 2 között Münchenben megrendezésre kerülő bajor mezőgazdasági kiállításon és a kiállítással kapcsolatos nagyszabású nem-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents