Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-12 / 163. szám

Ismét indul a szezon A Szeszipari Vállalat ceglédi telepén ismét megindult a be­vált módszer alkalmazása, a másként fel nem használható gyümölcsfélék, zöldségek szá­rítással való tartósítása. Amióta a ceglédi telepen bevezették ezt a gazdaságilag igen jelentős ipari eljárást, híre elterjedt nemcsak az or­szágban, a külföldi érdeklődés is egyre nagyobb. Ma már az Express Ifjúsági Utazási Iro­da is elhozza a külföldi fiata­lokból álló turistacsoportokat, bemutatni a gyárat, a gyártás­eljárást. A közelmúltban is francia közgazdasági egyetemisták is­merkedtek az egyéb célra nem használható gyümölcsök és a hagyma szárításával. Most, az új szezon beindu­lásakor tizennégy évnél idő­sebb fiatalokat és női munka­erőket vesz fel szezonmunkára a vállalat. A több hónapig tartó könnyű munkára várják a jelentkezőket. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS ES CEGLÉD V ■==--- ... --".m-. ■ — ■■■ . . - , - ---------= X . ÉVFOLYAM, 163. SZÁM 1966. JÜL1US 12., KEDD Tiltakozó röpgyűlések Szolidaritás Vietnammal Mint ahogy az ország vala­mennyi városában, települé­sén, — úgy természetesen Cegléden is fellángolt ismét a ARANKA HIVATÁSA A borjak az istálló tiszta Szalmáján heverésznek. Néha egyik-másik váratlanul fel­pattan, játékosan körülugrál­ja a többit, aztán ismét el­nyúlik. Messze van még az etetés ideje. Hároméves az itatásos bor­júnevelés a ceglédi Táncsics Termelőszövetkezetben. Koz­ma Aranka azóta dolgozik itt. A gondozónő akkor ás ta­lál munkát, amikor minden a legnagyobb rendben van és az istálló, a raktár, fölöző­berendezés ragyog a tiszta­ságtól. — Hol tanulta ezt a fog­lalkozást? — A növénytermesztésben dolgoztam, amikor a tsz ve­zetősége elhatározta az itatá­sos borjúnevelés bevezetését. Szakember nem volt, vala­kinek el kellett menni tan­folyamra. Ketten vállalkoz­tunk, Csépe Katival. — Amikor a tanfolyamot a Kecskéscsárdai Állami Gaz­daságban elvégeztük, ketten vállaltuk a munkát. Kati nem­sokára baromfitenyésztő ...lett, á llást változtatott. Jelenleg a gazdaság bérelszámolója. Az­óta egyedül dolgozom. Het­vennyolc jószágot gondozok. Számukra naponta három­száz liter tejet fölözök. — Mennyi tejet kap egy-egy állat? — Korcsoportonként álla­pítjuk meg a tejmennyisé­get. A legtöbb egy-egy ete­tésre a három és fél liter fö­lözött tej. Ezenkívül napon­ta egy kilogramm borjútápot kapnak és lucernát, amennyit megesznek. — Mennyi a napi súlygya­rapodás ? — Hetven-nyolcvan deka. Közeledik az etetés ideje. A borjak egyre türelmetle­nebbek. Bőgéssel jelentik, hogy nehezen várják a kosz- tot. De mintha elvágták volna türelmetlenségüket, amikor zúgni kezd a fölözőgép. — Tudják, hogy hamarosan sor kerül az etetésre — mondja gondozójuk. — Mennyi a kereset? — A múlt hónapban száztíz munkaegység, de volt már százötven is. — Akkor talán maga keres legtöbbet a gazdaságban? — Rá is dolgozok! Egy év alatt ezefszáz munkaegység nem kis teljesítmény. Nagyon kell a pénz annak, aki házat épít. A takarékbetétkönyvben szépen gyarapodik a rá való pénz. (rossi) KISZ-fiatalok tiltakozó moz­galma az amerikai agresszo- rok szünet nélküli, újabb em­bertelen akciói ellen. Valamennyi üzemben, munkahelyen, állami gaz­daságokban röpgyűlése­ket tartanak a KlSZ-alap- szervezetek. Röpgyűléseken az ifjúsági szö­vetség alapszervezeti titkárai ismertetik röviden a fiatalok­kal és valamennyi dolgozóval — tízperces, negyedórás elő­adásokon — a Vietnamban kialakult helyzetet, és a Var­sói Szerződés tagállamai poli­tikai tanácskozó testületé ülé­sének egyhangú nyilatkozatát. A szolidaritási mozgalom ismét teljes erőre kapott Ceg­léden. ^ ValamenPi munkahely fiataljai tiltakozó távira­tokat küldenek a KISZ Központi Bizottságához,, melyben tanúbizonyságot tesznek szolidaritásukról. A múlt héten a KGV-ben és a Kossuth Termelőszövetke­zetben lezajlott röpgyűlések nyitották meg a ceglédi tilta­kozó ifjúsági mozgalmat, mely e héten tovább szélesedik. Két pohár sör Itösöii Simon Pali bácsi a Táncsics Termelőszövetkezetben „éjje­liőr’’. Nem a magtárat kerül­geti, a szérűt sem vigyázza. Az ő dolga jelentősebb eme­zeknél: a szarvasmarha-hiz­lalásban ügyel arra, hogy ne legyen valami hiba az állatok között. Most „szolgálaton” kívül van, alkalmas idő a beszélge­tésre — két pohár sör között. Amikor az elsőt lehúzta — vettem észre a bal fülén a kö­tést. — Megnyomott az egyik bi­ka — tapogatja a kötést. — Nem az első, de nem is az utolsó — legyint és már foly­tatja is azzal, hogy a jó erő­ben levő állatok az egész hiz­lalást idő alatt istállóban van­nak. Érthető, hogy nyugtala­nok, játékos kedvűek, és ha elszakad a kötél, vagy roppan a lánc: elszabadul a jószág. Akkor aztán kezdődik a nagy hacacáré. Különösen, ha ked­vet kap több jószág is, hogy körülugrálják az istállót. — S olyankor ki segít magá­nak? — Hát ki más, mint a ku­tyám! Más segítség nem kell nekem. Na, meg hát a kezem ügyében van a lánc, s a ka­rikás kötél. A kutyám elkap­ja az elszabadult jószág far­kát vagy megharapja a kis­körmit. Én a nyakába vetem a kötelet, s amikor aztán a láncot a szarvára húztam, ak­kor már megcsendesedik. Innen van hát Pista bácsi fülsérülése is. — A betyár odanyomott a já­szolhoz és megszaladt a fü­lem. No, nem nagy hiba, be­éri ez a maga foltjával... S már rendeli is a második pohár sörét Pista bácsi, mert­hogy beszéd közben erősen megszomjazott. Kik. Nógrád megyei látogatása Cegléden Egy esztendeje annak, hogy tíztagú magyai kisiparos cso­port járt Lengyelországban. Az úton ismerkedett meg Dubniczky Mihály, a KIOSZ városi és járási titkára Sán­dor Istvánnal, aki a Nógrád megyei kisiparosok képvisele­tében járt a baráti országban. Az ismeretségből jó barátság iett és Sándor István a búcsú- záskor a salgótarjániak nevé­ben meghívta a ceglédieket egynapos vendéglátásra. — Őrömmel vettük a meg­hívást — mondottá Dubniczky Mihály —, és februárban negyvenöt tagú ceglédi cso­port indult a kényelmes Ika- rus-autóbuszon Salgótarján­ba. — A tarjániak nagy szere­tettel fogadtak bennünket. Gazdag programot . állítottak össze. Megtekintettük a híres salgótarjáni üveggyárat. a vasgyárat, az ország egyetlen bányamúzeumát és ámultunk a bányaváros szédületes fej­lődésén. — Este baráti vacsorán vettünk részt a salgótarjáni kisiparosokkal és a hajnali órákban azzal búcsúztunk, hogy júliusban viszontlátásra Cegléden. Szombaton reggel megér­keztek a vendégek. Eljött a salgótarjániak ötven tagú cso­portja Sándor István, megyei Hálás köszönetét mondunk rokonainknak. ismerőseinknek, szomszédaink', ah a Május 1 Ru- hagy/ir vezetőségének és dolgo­zóinak. akik szeretett édes­anyám. /feleithetetlen emlékű leányunk és testvérem' Raloc’n Lészlóné szül Némedi Vilma te­metésén megjelentek, -úszvétíik- k©l nagy bánatunkban osztoz­tak. sírjára - koszorút. virágot lieivezlek. Baloqh Vilma, Né­meth József és családja. KlOSZ-titkár vezetésével. A ceglédi kisiparosok vezetői fo­gadták a .vendégeket. — Megfelelő programról gondoskodtunk — mondotta Gyarmati Imre, a ceglédi, 'já­rási KIOSZ elnöke. — Több üzem részéről meghívást kap­tak a salgótarjániak. Délelőtt a Szeszipari Vállalathoz láto­gattak, ahol nagy érdeklődés­sel nézték meg az országos hírű szárítóüzemet. — A közös ebéd előtt vá­rosnézésre is sor került. A vendégek megtekintették a Szabadság teret, a Kossuth és Dózsa-szobrot, majd a Lenin parkot. Délután a Május 1. Ruhagyár ceglédi telepe várta a vendégeket. Vasárnap délután a Kossuth Múzeum kiállítását nézték meg, majd este a Kossuth ét­terem pálmakertjében szóra­koztak, és a késő esti órákban indult vissza a vörös Ikarus- sutóbusz. KORSZERŰ ÜZLET A napokban nyílt meg is­mét Törteién a földműves­szövetkezeti textil ruházati szaküzlet, amelyet 60 ezer forintos költséggel korszerű berendezéssel láttak el. VÁSÁR Július 17-én, vasárnap or­szágos állat- és kirakodó vá­sár lesz Cegléden. Vészmentes helyről, szabályszerű járlatle- véllel, mindenféle állat fel­hajtható. SPORT VÍZILABDA Ismét vereség Budapesti Építők—Ceglédi VSE 4:0 (1:0, 1:0, 1:0, 1:0). Cegléd: 400 néző. Vezette: Miklós. Ceglédi VSE: Szepes I, Rát- kai, Revuczky, Vámosi II, Zsí­ros, Jegessy, Biró. Csere: Ki$- faludi. Edző: Revuczky. Sajnos csapatunk képtelen mérkőzést nyerni az OB II- ben. Pedig Budapesten e csa­pat ellen elért döntetlen után joggal reménykedhettünk ha­zai pályán a győzelemben. Nem így történt. Az ellenfél bízva kitűnő válogatott kapu­sa képességében, zónavéde­lemre rendezkedett be, játé­liazai pályán! kosainkat hagyták lőni. Mol­nár mindent védett, s ellentá­madásaik során négy gólt lőt­tek a ceglédi kapuba. Vízilabdázóink e vereséggel — számítás szerint — már nem tudják a kiesést elkerül­ni. A még hátralevő mérkő­zéseken csak azt tehetik, hogy továbbra is szívvel-lélekkel küzdve szokják az OB II-es légkört, hogy egyre több ru­tint szerezve hasznosítsák az Országon Bajnokságban eltöl­tött 1966-os évet. A következő mérkőzés Bu­dapesten lesz az MTK ellen. Beck Mihály Ösztönzőbb bérezés... j ... növekvő termelés...! (Komódi karikatúrája) Miért nem csinos Á CSINOS UTCA? Nyúlfarknyi utcácska a Fel­húz utca és a Bezerédi utca között. Hogy hajdanában ki és miért keresztelte Csinos utcá­ra, azt ma már reménytelen dolog lenne felkutatni. Éveken keresztül az egyik ház udvarán lévő famegmun­káló üzem az úttesten tárolta a gerendákat, rönköket, amik­től a közlekedés nagyon bi­zonytalanná vált, az autók, te­herkocsik csak üggyel-bajjai vergődtek keresztül az utcán. Néhány héttel ezelőtt a fa- megmunkáló elköltözött és a Csinos utca végre valóban csi­nos utca lehetne, de... De ehhez azonban édeske­vés, hogy az utca lakói társa­dalmi munkában rendbehoz­ták a baloldali járdát. Azaz, hogy csak egy részét, mert a Felház utcáról való bekanya­rodásnál, a járókelő jókora, építkezésből kimaradt anyag­kupaccal találja szembe ma­gát, amitől a legkisebb eső is nagyon csúszóssá teszi a jár­dát. A szembelevő oldalon pedig egyáltalán nincsen szabályos, rendes gyalogjáró. Harminc- negyven centis tó takargatja békésen a járókelők szeme elől. A helyzetet még elviselhe­tetlenebbé teszi az az illat, amit az egyik kerítés mögött levő szemétgödör áraszt... Egy kis jó akarat, egy kis kötelességbeli összefogás, tár­sadalmi munkára alapozva: biztos, hogy lehetővé tenné, hogy a Csinos utca — a nevét meg nem hazudtolva — való­ban az is legyen! (r — i) • • Öregek Az udvar csendes, kellemes, hűs árnyat nyújt a fák lomb­ja látogatásom meleg nyári délutánján a szociális otthon­ban. Kézimunkázó nénikék ülnek a kerti asztal mellett, bácsikák olvasnak a padokon. Beszélgető, nézegető csoport­jukkal már az otthon felé közeledve,, a Bajcsy-Zsilinszky téren találkoztam. Nézték a suhanó jármüveket, némelyi­kük újságot olvasott. . — A délutáni pihenő óráit ismét a megszokott körülmé­nyek között tölthetik a beteg és idős gondozottak. Elvonul­tak a festők, átrakták a cse­répkályhákat, mintegy hetven­ezer forint értékű munkát vé­geztek a Ceglédi Járási Épí­tőipari Ktsz munkásai. Az egész épület megújulva, fel­frissülve ad helyet a százhá­rom gondozottnak. Néha látogatók is jönnek. A kisiparosok dalárdája — ha- gyományszerűen — minden évben legalább egyszer fel­keresi őket, és ilyenkor a felcsendülő énekszó és az át­nyújtott apró ajándékok a kedves figyelmesség hosszú ideig kedvenc beszédtéma az otthon lakói között. A törődés szép példáját mutatják a ruhagyári dolgo­zók is. A „Hatszázéves Ceglé­dért” nevű szocialista brigád tagjai rendszeresen felkeresik ezeket az idős embereket. Ilyenkor érdeklődő szavaikon kívül néhány szál virág, édes­ség, cigaretta is jut az ápol­taknak. között Az otthon vezetői elmond­ják, hogy nemcsak a koros emberek hajléka a szociális otthon. Több középkorú, ideg- bénulásos beteget is gondoz­nak. Ezek az emberek egész életükre ágyhoz kötöttek. Többféleképpen igyekeznek szórakozást biztosítani szá­mukra, azonban egy televízió is igen hasznos volna ebben a ázebában. Igaz, hogy mind a férfiúk, mind a nők lakosztá­lyán van egy-egy tv-készülék — ennek ellenére ez a hat beteg megkaphatná a harma­dikat. A megkérdezett otthonlakók sorsukkal, körülményeikkel elégedettek. A folyosókon, a nappaliban és a hálótermek­ben mindenütt tisztaság, rend és otthonosság. Az ápoltak ál­talában jó kedélyű emberek. A vezetőnő szívesen beszél a Kísérleti Intézet vezetőiről, akik rendszeres támogatást nyújtanak a szociális otthon­nak. A legszebb gyümölcsök­ből és zöldségfélékből látják el — teljes megelégedésre — a gondozottak konyháját. Hasznos lenne azonban az is, ha sikerülne javítani az orvosi ellátást. Jelenleg csu­pán másodállásban és heten­ként alig néhány órában jut idő a koros és beteg — több­ségében rendszeres gyógyszert fogyasztó — emberek egész­ségügyi ellenőrzésére. Ezen szükséges, és jó lenne még segíteni. Kisdobos becsületszó Lázas csomago­lás a második emelet 2-ben. A lakás két napja úgy fest, mint a nagytakarítás kel­lős közepén szo­kott: olyan mohá­csi csatatér, ter­mészetesen mo­dern kivitelben. És persze — szin­tén természetesen — azért, mert nyaraim indul a család. Mindenki csomagol, tépelő- dik, hogy mit, s hogyan — mit vi­gyenek, mi ma­radjon a szekré­nyekben ? A mostani idő­járás olyan kiis­merhetetlen: reg­gel nagykabát kell, délután für­dőruha. Csak Éva j ár­kel helyiségről helyiségre, mint valami házi szel­lemke. Nézelődik, keres valamit. A „valami” viszont sehol. Pedig meg­ígérték. Maga apu Ígérte meg titok­ban, mikor anyu már háromszor kijelentette a „va­lami” ügyében a megmásíthatat­lan nemet. — Apu! Az uszógumi ... a ka­csafejű ... — Hű. Évi, ar­ról teljesen meg­feledkeztem — gyöngyözik a rö­vid mondattal ol­dalba támadott atya homloka. (Nem a támadás­tól: épp a degesz­re tömött bőrön­döt zárja.) — Pedig meg­ígérted, igaz-e? — Persze. A Balatonnál meg is kapod. Megkapod, istenbizony! Éva összerán­colja a szemöldö­két. — Mit mond­tál? Hogy hogy kapom meg? — Istenbizony. Ez olyan eskü, tu­dod. — Nem tudom. És nem is hiszem igazán. (A kis­lány hangja szigo­rúan cseng, el­lentmondást nem tűrően.j — De ha azt mondod, hogj) tényleg veszel egjl olyat. kisdoboj becsületszóra, aki kor igen! 4 * *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents