Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-11 / 137. szám

Már MEGYEl 1966. JŰNIUS 11., SZOMBAT Az átlagdiák A GÖDÖLLŐI TÖRÖK IG­NÁC GIMNÁZIUMBAN arra kértem az iskola igazgatóját, hadd beszélgethessek néhány diákkal könyvről} irodalom­ról. Ne válogassa ki őket, azo­kat küldje be az irodába, akikkel éppen összetalálkozik. Hárman jöttek. Három har­madikos lány. Tizenhét éve­bek. Kettő közülük közepes, egy pedig jó rendű. Vagyis nem az iskola legjobb diák­jai, de nem is a leggyengéb­bek közül valók. Az átlag. Akik a legtöbben vannak. A nevük talán éppen ezért nem is fontos. Válaszaik az átlag­diák válaszai. Akár Katinak, Anikónak vagy Annamáriá­nak hívják is őket. Legkedvencebb mai magyar írójuk Berkesi András. Ket­ten közülük olvasták a Húsz­évesek című regényét, ketten a Magányt. Egyikük Németh Lászlót kedveli. Most olvassa tőle a Bűnt, filmen látta az Iszonyt, színházban a II. Jó­zsefet Fejes Endre: Rozsda- temetőjét szintén ketten ol­vasták. Aztán ... aztán mint­ha le is zárult volna számuk­ra a mai magyar prózairoda­lom. És a mai magyar költészet? Mindössze egy említi közülük Váczi Mihály nevét. A másik kettő hallgat. Egyetlen mai magyar költő nevét sem tud­ják ... — Ismerik Zolát? — kér­dezem minden különösebb meggondolás nélkül. — Francia író volt — mondja az egyik. — Nana, Tisztes úriház... — toldja meg a másik. A harmadik hallgat. — Melyikük olvasott már Zola-regényt? Csend. — Milyen művészeti irány­zatnak volt a képviselője? Hallgatás. — Kicsoda Osborn, Mora­via? A nevüket sem hallották. — Milyen könyvet olvas­nak most? — Németh Lászlótól a Bűnt... — Rejtő Jenőt... — A Büszke szív című le­ányregényt. Az írója nevét nem tudom... — Hogyan választják ki: i milyen könyvet olvassanak | el? — Ha valaki egy jó köny­vet olvas, az hamar elterjed az osztályban. Például a Ber- kesi-könyvek. VALAKI ELOLVASTA, AZ­TÁN TOVÁBBADTA. Majd az egész osztály elolvasta... — Mennyi időt töltenek ol­vasással? — Naponta öt órát tanulok otthon. És másfél órát zongo­rázom. Olvasásra csak nagy ritkán jut időm . .. — Bejáró vagyok. Az utazás sok időmet elveszi. Öt óra van, mire hazaérek... — Én naponta csak egy órát tanulok otthon, vacsora után. De segítenem kell a szüleimnek. Az olvasásra ke­vés időm jut... — Mennyi könyvük van odahaza? — Ezer-ezerkétszáz... Nem tudom pontosan ... — A padláson a ládák, bőröndök tele vannak könyv­vel. Hogy mennyi lehet a szá­muk, nem tudom. Biztosan több száz darab ... — öt-hatszáz biztosan ... — Mennyit költenek köny­vekre? — Harminc-negyven dara­bot biztos, hogy megvesz a család évenként. Lehet, hogy többet is... — Kevés a pénzem. Csak ritkán veszek... — Van otthon elég? — Melyikük könyvtári tag? Hallgatás. Nemcsak a tudásuk, gon­dolkodásuk átlagos, gondjaik is az átlagdiákok gondja. — Minek készülnek az is­kola befejezése után. Hosszú ideig csend. A vála­szok később is csak bizonyta­lanok. — Történelemtanárnő sze­rettem volna lenni. Vagy ta­nítónő ... Bár azt hiszem, a négyes átlag ehhez már ke­vés ... — A Testnevelési Főiskolá­ra szerettem volna menni. Közepes eredménnyel azon­ban ... — Még nem tudom... NEM CSUPÁN ÖK HAR­MAN VANNAK ÍGY. Sokan, nagyon sokan, a most érett­ségizettek közül is. A tovább­tanuláshoz kevésnek bizonyul tanulmányi eredményük. Ma­radna a hivatal... ha lenne belőlük annyi ebben az or­szágban. Fizikai pálya? Arra egyelőre még nem gondolnak. Még hátravan egy évük. Lemondóan jegyzik meg szinte mind a hárman. — Jelentősebb előrelépésre egy esztendő már kevés... Valóban kevés? Ha maguk­ban sem hisznek, akkor va­lóban az. Szándékosan nem említet­tem a nevüket. Mert nem egyedül ők a felelősek, ök is. De az iskola is, a tanárok is. AMÍG EZ ÍGY VAN, addig hiába állapítjuk meg újra és újra, hogy az élet egyre kö­zelebb kerül az iskolához. Elvben talán igen. De a gya­korlat legalább atinyire lénye­ges! Prukner Pál BAKS 3400 éves arany ékszerek a barázdában Tóth János traktoros, a Csongrád megyei Baks község határában szántás közben kü­lönleges, sárga színű fémtár­gyakat vett észre a barázdá­ban. Nem gondolta, hogy na­gyobb értékre bukkant, de hazavitte azokat és a szer- számosdobozba tette a csa­varok és a szegek közé. A csillogó holmikkal még a gyerekek is játszadoztak. Né­hány hét múlva újra a kezébe kerültek a földben talált, sár­garéznek tartott szívalakú kis tárgyak. Ekkor gondolta, hogy talán aranyholmit lelt. A lele­teket megvizsgálásra a szege­di Móra Ferenc Múzeumba vitte, ahol megállapították, hogy mintegy 3400 éves arany ékszereket talált a szerencsés traktoros. A két nagyobb és a négy kisebb színarany dísztárgy súlya több mint száz gramm. A Csongrád megyei múzeu­mi szervezet 5000 forinttal ju­talmazta meg az értékes leletet beszolgáltató traktorost. A ré­gészek azt tervezik, hogy a le­lőhely környékét elektromos műszerekkel alaposan átvizs­gálják, hátha további kincse­ket rejt még a föld mélye. Párizsi notesz Ady Endre Párizsban te­leírt noteszei a Petőfi Iro­dalmi Múzeumba kerültek: ugyanis az itt őrzött gyűj­temény bővítésére nemrégi­ben értékes Ady-hagyatékot vásárolt meg a budapesti kiállítási intézmény. Sub auspiciis rei publiac populáris A Budapesti Orvostudomá­nyi Egyetem tanácsa pénte­ken az egyetem Markusovszky Lajosról elnevezett kollégiu­mában ünnepi tanácsülést tartott, amelyen az egyetem­nek az 1964—65. tanévben végzett két hallgatóját, Szen­de Lászlót és Tamás Gyulát „sub auspiciis rei publicae po­puláris” kitüntetéssel avattak doktorrá. Dobi István rövid beszéd keretében nyújtotta át az aranygyűrűket a két „sub auspiciis rei publicae popu­láris” orvosdoktornak. Világrekorder lett volna... A gemenci vadgazdaság agancskiállításán, a keselyüsi vadászház fedett előterében 360 gímszarvasbika elhulla­tott agancsát tették ki köz­szemlére. Bemutatták a ta­valyi nagy árvízben elpusz­tult 14 szarvasbika trófeás koponyáját is. Ezek között KÖNYVESPOLC REFLEKTOR-SOROZAT Újtípusű, izgalmas kalandregények jelennek meg a Zrínyi Kiadónál Előkelő utasszállító hajó ha­sítja a Csendes-óceán habjait. Egyik kabinjában két japán tiszt egy titokzatos gépet őriz. Ha a készüléknek bármi baja történik, számukra nincs más út, mint a harakiri... erről a rejtelmes küldetésről rántja le a leplet a Zrínyi Kiadó új sorozatának első kötete, Roman Kim Elolvasás után elégetendő című kalandregénye. A könyv , lapjain megelevenedtek a Pearl Harbor-i japán táma­dást megelőző feszült napok, a japán és amerikai titkosszol­gálat harca, kémek és ellen­kémek izgalmas küzdelme. A REFLEKTOR SOROZAT kiadásával a Zrínyi Kiadó a kalandregények iránt egyre fokozódó érdeklődést akarja kielégíteni. A sorozat irodalmi igényű kötetei, ízléses kivitel­ben, nagy példányszámban és olcsó áron jutnak el az olva­sókhoz. A REFLEKTOR SOROZAT további kötetei között megta­láljuk a külföldön már nagy sikert aratott, és több kiadást megért kalandregényeket. Nagyszámú izgalmas könyv szerzője Günter Spranger a Halál­ra ítélt támaszpont c. munkájával jelentkezik a sorozatban. A történet a rokit- nói mocsarak vidékén, a láp rejtelmes világában játszódik le. A partizánok és a fasisz­ták élet-halál küzdelme pereg az olvasók szeme előtt. Az A—54-es kém titka című kötet Paul Thümmel- nek, a német titkosszolgálatba beépült antifasisztának állít emléket. Rajta keresztül ju­tottak el a nácik féltve őrzött titkai az angol és szovjet hír­Yakáció (Foto: Kotroczó) különleges példány is akadt: egy páratlan 22-es agancs. A szarvasbikáknak 10—12 éves korukban fejlődik ki a leg­nagyobb agancsuk, ez a fiata­lon elpusztult gemenci vad pedig már 6 évesen tekinté­lyes fejdíszt viselt. Hétéves korára páratlan, 34-es agan­csot rakott volna. így — az ágak számát tekintve — vi- lágrekorder-jelölt pusztul el az árban. Az agancsok nagy részét a MÁVAD-nak adják át, a legszebbekkel pedig a ge­menci vadászlakokat díszí­tik. Topográfiai körút XVII. századi reneszánsz- kelyhek is jegyzékbe vétet­tek — sok más értékes mű­kinccsel együtt — azon a műtárgyak felkutatására in­dított országos körúton, amelyre az Iparművészeti Múzeum munkatársai vállal­koztak, hogy topográfiailag összeírják a megyékben fel­lelhető művészeti emlékeket. BACSBOKOD Hármas ikerborjak A bácsbokodi Uj Élet Ter­melőszövetkezet tehenészeté­ben az egyik tehén hármas ikerborjakat ellett, hatvan­három kilogrammos össz­súllyal. Az újszülöttek egész­ségesek, s hogy fejlődésük gyorsabb legyen, „pótma­mát” is kaptak. a ka­lesen megsajnáltam, s amíg gyámolta­lanul rendezgette az iratait, keresgette a szemüvegét — s közben a földre söpörte az írásokat — csaknem meghasadt a szívem. Egész nap böngésztük a hivata­los papírokat, mert az öregnek sze­génynek fogalma sem volt arról, mi a baja, mit akar kérni. Csak azt hajtogat­ta, hogy borzasztóságok történnek, ké­rem, a világban, borzasztóságok! Bő­vebb felvilágosítást nem adott, mert o.z volt a véleménye, engem azért tartanak, hogy a többit magam találjam ki. Amikor a hold már az égen ragyo­gott, felcsillant bennem a remény, mert az öreg elgondolkozva megszólalt: — Mocsok egy alak a Lapcsák, ké­rem. — Bántotta magát, megsértette? — kérdeztem reménykedve. — Dehogyis, kérem —, válaszolt Rap- csák bácsi méltósággal — megtiszteljük egymást mindig. — Akkor miért mocsok alak? — kér­deztem és éreztem, hogy kicsit vibrál a szemhéjam, és mintha ebben a pilla­natban csavarnák a legérzékenyebb idegszálamat egy spulnira. — Olyannak születeti — mondta ha­ragosan az öreg, és nagyon utált, hogy mindenkiről csak rosszat tételezek fel. Alig pitymallott, összehoztunk egy kér­vényt, felvettünk egy jegyzőkönyvet. A nap fényesen ragyogott az égen, mikor az öreg újra megjelent és meg­kérdezte, mi újság? Volt egy olyan ér­zésem, hogy el sem ment. Komótosan szalonnázni kezdett, s csak úgy evés közben bökött felém a bicska hegyével: — Magával aztán jól bevásároltam! — közölte. Csak kérdezgeti az embert, de nem intéz semmit. Ekkor már több idegszálamat spulniz- ták, és általános viszketegség fogott el. — Mi baj van? — kérdeztem megre­megő hangon. — Semmi baj nincs, csak igényeltem egy toronyórát lánccal, de nem adtak, csak az jött meg egy írásban, hogy kap­tam egyet, használjam azt. Szép egy vi­lág van, mondhatom. — Minek magának a toronyóra? — Jó, ha van. Néha nézegetem. Ma­ga ezt nem érti, nyolcvan elmúltam, a toronyóra az egyetlen, ami még érdekel az életből. Persze, maga, ezt úgy sem tudja elintézni, mondták is otthon; papa menjen rögtön a Legfelsőbb Miniszté­riumba, azok majd intézkednek. Újra felvettünk egy jegyzőkönyvet, hogy o becsületben megöregedett Rap- csák bácsinak csak a toronyóra hiányzik a boldogságához, teljesítsék hát a ké­rését. Másnap reggel már ott ült az öreg, és hosszú ideig nem szólt semmit. Az­tán mutatta az írást, amit Icapott, hogy meglesz az óra, de láncot csak később kap. — No, képzelem, milyen óra lesz az! — mondta. Persze, az nem jut eszükbe, hogy tornyot is küldjenek hozzá. Hol tartsam? — Nézze, drága Rapcsák bácsi — mondtam elcsukló hangon — népgaz­daságunk jelenlegi helyzete nem engedi meg, hogy tornyot is építsenek magá­nak. Irtó drága egy ilyen torony. Azt majd kap jövőre. Egyébként is maga nyolcvan elmúlt, minek akar a torony­ba mászkálni, hogy megnézze, hány óra van? — Torony nélkül nem kell — szegezte a földre elszántan a szemét az öreg. Azelőtt ez nem volt probléma. De most?! borzasztó világ van kérem, bor­zasztó! Ebben maradtunk. Az órát pironkod­va visszarendeltem és Rapcsák bácsi a továbbiakban nem vett észre. Itt tarthattam az emlékezésbe.n, ami­kor a bárányfelhő minden előzetes be­jelentés nélkül felrobbant alattam. S megszólalt az Ür hangja: Ugyanis ott állt az íróasztal előtt Rapcsák bácsi, sapkáját szégyenkezve gyűrögette, s azt mondta: — Meggondoltam a dolgot. Mégiscsak kell az az óra. A tornyot meg majd megcsinálja a község társadalmi mun­kában. Csak néztem, néztem Rapcsák bácsit, s valahogy elszomorított az a vitatha­tatlan tény, hogy feltámadtam. szerzőkhöz. Feszültség, izga­lom és igazi hősiesség bemu-| tatása a könyv minden lapja. ^ Rzsevszkaja és Berezs- $ kov A kezdet és a vég $ című munkája fellebbenti a^ fátylat Hitler és a fasiszta fő- ^ kolomposok magánéletéről. ^ Lelepleződik benne a náci ^ diktátor környezete, szerelme $ és öngyilkossága. A kötet drá-^ maian ecseteli továbbá a hit- 4 leri „uralkodó elit” életét a 5 „nagy győzelmek” és a ka-í tasztrofális vereség napjai-$ ban. A „Hitler halála mítosz $ nélkül” című fejezet minden $ kalandregénynél izgalmasab- $ ban mutatja be, hogyan tett $ pontot a szovjet hadsereg $ 1945 májusában a Harmadik^ Birodalom történetére. A REFLEKTOR SOROZAT $ kötetei méltán lesznek hamar $ népszerűek az irodalmi igényű, $ izgalmas kalandregényeket ked-$ velő magyar olvasók között is. í $ Keserű István 5 y ■ -------------------------------------­\ a sár nap $ . .. [ PÜNKÖSDI KIRÁLYVÁLASZTÁS Pénteken megkezdődött a 5 Hortobágyon a lovasnapok $ háromnapos programja. Dél- 5 előtt a mátai új lovaspályán $ az összetett (militáry) ver- ; senydíjlovaglásra került sor. í Szombaton és vasárnap foiy- ! tatódnak a lovas, valamint a! fogatversenyek. Megrende-; zik a Pünkösdi királyválasz-! •tás című népi lovasjátékokat ! A lovasnapok iránt nagy az; érdeklődés: több mint 10 000; vendéget várnak. ; Azt álmodtam, hogy meghaltam, és nem nyertem bebocsátást a mennyor­szágba. Nem azért, mintha bűneim vál­ságosán lenyomták volna annak a sokat emlegetett mérlegnek a serpenyőjét, ha­nem, mert a szomszéd bárányfelhőn ott állt Rapcsák bácsi és egy tekintélyes iratcsomóval hadonászott Szent Péter orra előtt. A legendás hírű öreg feje sokkosán remegett, néha szemrehá­nyóan emelte valahová felfelé a kapu­kulcsot, másik kezével viszont tehetet­lenül markolászta a szakállát. — Nem értem én kérem az egész dol­got — nyilatkoztatta ki Rapcsák bácsi a bárányfelhőn — miféle elszámolás ez, meg adósság itten, nincs énnekem sem­mi adósságom. — Minden el van intézve papa — kelt ki a szent öreg ingerülten — csak men­jen be. Udvözült — és kész. A többit bent elintézik. — Egy tapodtat sem megyek — sze­gezte a felhőre a szemét gyanakodva Rapcsák bácsi — érzem én, hogy rossz helyre küldenek. Mondta az ángyom még lent, hogy senki máshoz ne men­jek, mint a magasságos Úristenhez... Nem ért maga az elszámoláshoz. Egy portás?! — és Rapcsák bácsi megvetően legyintett. Üldögéltem a szomszédos bárányfel- * hőn és nagyon ismerős volt a jelenet, meg az öreg is. Mintha valahol a Földön már találkoztunk volna. Ismerős volt az öregúr konoksága, meg a szúrós pillan­tás, amitől az ember többszörösen bün­tetett előéletűnek érzi magát. Hát per­sze, a Rapcsák bácsi! ö az, aki lent megkeserítette az életemet és puszta je­lenlétével olyan kétségbeesésbe kerge­tett, hogy azonnal hajlandó lettem vol­na önkezemmeu véget vetni a Rapcsák bácsival súlyosbított földi létnek. Ügy kezdődött a dolog, hogy rettene-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents