Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-10 / 136. szám

rfeJ t MtGYki cHíi'Infi l:k>t> JUNIUS 1U. i'ENTEK Több madár, mint ember Hazánkban ed­dig 334 madárfajt vettek úgynevezett észlelési leltárba az ornitológusok. Ebből 210 faj fészkel és költ ná­lunk, 124 pedig csak átvonul. Ez utóbbiak között vannak rendsze­res „beszálló ven­dégeink”, de ide sorol a flamingó is, amelyből az utóbbi száz év alatt csupán 4—5 példányt láttak, vagy a vadhattyú, amelynek néhány példánya a Fertő tó ausztriai sza­kaszain, valamint a Duna deltájá­ban fészkel, s így néha nálunk ven­dégeskednek pár napot. A honos és ven­dég madárfajok egyedszámának nagy különbségé­re jeUemzö, hogy a vándorsólyom­ból jelenleg csu­pán egy-két pár fészkel a hegyvi­dékeken. Pedig 1950-ben még 15 vándorsólyom­fészket tartottak számén. A pusztu­lás oka az, hogy egyes „specialis­ták” kisíbolták az országból a rend­kívül értékes, rit­ka vadászmadara­kat. Nem hivata­los árfolyam sze­rint egy vándor- sólyomért csak­nem félezer nyu­gatnémet márlcát fizetnek, sőt volt eset, hogy zugma­darász hazánkfia két sólyomért sze­mélygépkocsit ka­pott ajándékba. A kerecsensólyom ugyancsak kive­szőben levő ma­darunk, alig 8—10 pár fészkel az or­szágban. Ornitoló­giái ritkaságnak számít a kigyász- ölyv: a Bükkben és a Pilisben tud­nak 3—4 kigyász­fészekről. A né­hány éve még ki­pusztulástól fél­tett holló létszáma a korábbi 3—4 párról 10—12 pár­ra szaporodott. Viszont a kívána­tosnál sokkal több van például szür­ke varjúból, szarkából, veréb­ből és balkáni ger­léből. A kártékony szürke varjút és szarkát a vadá­szok és vadőrök rendszeresen pusztítják: évente 70 000—80 000 tró­feát (csőrt, vagy lábat) mellékel­nek jelentéseik­hez. Erdős vidé­keken a szajkót is irtják. A varjúfé­lék és a verebek létszáma megkö­zelíti vagy eléri az ország lakossá­gáét, a honos és vendégfajok össz- létszáma pedig többszörösen meg­haladja. CAPA A TEHERAUTÓN Állatkerti szállítmány • Barlangmozi vetélkedő A különleges teherautó megállás nélkül robogott. A legközelebbi tengerpartról a lehető leggyorsabban kellett célhoz érni. Az Állatkert tegnap fogadta a népes, vízben úszkáló kül­döttséget. Közülük a legtekin­télyesebb s legfélelmetesebb hírű a cápa, de akadnak sze- lidebb és szolidabb érdekessé­gek, mint a rákok, moszatok. Az utazást sikeresen átvészel­ték, s új lakhelyükre kerül­tek ... A Budapesti Állat- és Nö­vénykert szenzációja a kétré­szes vetélkedő. Két napig az általános iskolások, két napig a középiskolások mérik ösz- sze tudásukat — biológiából. A Barlang-moziban ma zá­rul a győztesek vetélkedője. A díjakról ennyit: részvétel gyüjtöutakon, értékes köny­vek, mozibérletek... Az első és második helyezettek már kis tudományos munkatársak lesznek; jogot szereztek arra, hogy az állatkerti szakkörök tagjai közé lépjenek. 40 fokos melegvíz tört fel a Gellérthegy tövében MADARAS TITOK A Bács megyei Madaras község határában már ne­gyedik éve kutatják a leg­nagyobb hazai hun temető maradványait. Hetvenkét ha­lomsírt és ennél jóval több külön-külön álló sírt kell itt feltárni. A nagy munka első szaka­szát, az északi halomcso­Foglalkozás? Hivatás! Emlékszem, éppen hajnalo­don, amikor fölébredtem. Rá­zott a hideg. Lázam volt. Min­denem fájt. Lüktetett a friss seb. A kórteremben sóhajok szálltak. Csöngettem. Meg kell valakivel osztanom a szenve­dést. Hófehér fityulával a fe­jén, fehér köténykében meg­állt az ágyam mellett a nővér. „Nagyon fáj!” — mondtam. Fölémhajolt. Arcát valami szép aggódás varázsolta finom­má. Injekciót adott. De talán a gyógyszernél is jobban gyó­gyított a szó. Beszélgetett ve­lem, megsimogatta az arcom. Megnyugodtam, újra elalud­tam. Azóta tisztelem, szeretem az ápolónőket. Nem kívülről né­zem ezt a hivatást. Nem tu­dom hideg tárgyilagossággal a szakmák egyikének tekinte­ni. A kórházakban mégis gon­dot okoz az ápolónő utánpót­lás biztosítása. Mégis kevés fiatal lányban él a vágy: szol­gálni a beteg embert, enyhíte­ni a szenvedést. Gyógyítani, — segíteni az orvosoknak. A betegség ellenség. Ellene a harcot — a siker esé­lyével — csak j ólképzett egész­ségügyi szakember veheti fel. A felszabadulás előtt Ma­gyarországon általában külön­féle apácarendek látták el a kórházi szolgálatot. 1948-ban véglegesen feloszlottak a ren­dek és megkezdődött hazánk­m ü 1 í ÉH Cödöllo Készülődés az EB-re Már nemcsak az egyetem te­rületén látni a készülődést az atlétika Európa-bajnokságra, hanem a városban is. A Váci Vendéglátóipari Vállalat Gö­döllőn újjávarázsolta a Pálma presszót, kicsinosította, világí­tását hangulatosabbá tette. A presszó kéthetes szünet után kedden nyílt meg újból. Hogy ily gyorsan végeztek az újjá- varázslással, ez az üzlet dol­gozóinak is köszönhető, kik el­végezték társadalmi munká­ban az összes takarítási mun­kálatokat, élén vezetőjükkel. Cs. J. — Szlovákiában 1968-ban üzembe helyezik az ország első atomerőművét. Rá egy évre az első erőmű közelé­ben megkezdődik a második atomerőmű építése, amely­nek kapacitása az elsőnek kétszerese (megközelítően 300 megawatt) lesz. A ter­vek szerint a második atom­erőművet 1974-ben adják át rendeltetésének. ban is a modern ápolónőkép­zés. Az első időkben arra fek­tették a legnagyobb súlyt, hogy a kórházak növekvő ápo­lónő hiányát a legrövidebb időn belül enyhítsék. Ezért néhány hónapos, úgynevezett „gyorstalpaló” tanfolyamokon sajátították el a jelöltek a mi­nimális alapot, és szereztek később gyakorlatot a munká­ban. Ma már országszerte kiépült a korszerű egészségügyi isko­lahálózat. Ha ilyen nagy a szervezettség, akitor mi a baj? — kérdezheti joggal az olvasó. Ma már az ápolónők kivá­lasztása és képzése terén is a minőség kérdése került előtérbe. Olyan fejlett az orvostudomány, olyan összetett, bonyolult gyógyítási eljárások ismerete­sek, amelyeket csak jóképes­ségű, kulturált, jólképzett, hi­vatásszerető fiatalok képesek elsajátítani. Ehhez természe­tesen az is szükséges, hogy az általános iskolák, de elsősor­ban a középiskolák kiválói kö­zül jelentkezzenek az ápolónői hivatásra. Elképzelhetetlen, hogy valaki ezt a hivatást csak mint valami szükséges kötelességet tekintse. „Nem vettek fel kozmetikusnak, hát elmegyek ápolónőnek!” Az emberszeretetet, a gyógyítás vágyát az iskolákban megtaní­tani nem lehet. Ezt mindenki önmagában kell, hogy hordoz­za. Minél több érettségizett, alapos általános műveltséggel rendelkező fiatal lányt várnák az ápolónőképző iskolák, ahol kiváló orvosok, nagyművelt­ségű előadók készítik elő a je­lentkezőket hivatásukra. Ápo­lónőkre igen nagy szükség van. Nélkülük bénák a kórhá­zak. Az emberekben mély a tisztelet a jóképzettségű, em­berileg is kiváló ápolónak iránt. Kormányunk nemrégen ren­port kiásását most fejezték be. A régészek nagy meg­lepetésére eddig még nem akadtak férfisírra. A feltárt sírok mindegyike nők ás gyermekek maradványait tar­talmazta. Az eddig feltárt hun te­metőkben ilyet még nem tapasztaltak, s most több szakember is foglalkozik a kérdéssel. Természetesen a déli halomcsoport feltárása még elősegítheti a „titok” ki­derítését. Fűtött talaj: évi ötszöri termés Érdekes találmányt dolgo­zott ki Harmati Ferenc a ter­mőtalaj fűtésére. Módszere szerint a kertészetek földjébe párhuzamos csatornákat kell ásni, ezeket jó hővezető fémle­mezekkel fedik, s a csatorna- hálózat fölé 30—40 centiméter vastag melegágyi földet hor­danak. A csatornákba gőzt, vagy termálvizet engednek, s a fűtött talajon a hideg hóna­pokban is megterem a primőr­áru, évente ugyanazon a terü­leten ötször is szüretelhetnek. Elsőként a Sasadi Termelő- szövetkezet tárgyal a talál­mány bevezetéséről. A Duna budapesti szaka­szán — amint a korábbi ku­tatások és számítások megál­lapítják — percenként három­ezer liter meleg gyógyvíz tör fel a folyó medrében. Ezért dr. Kessler Hubertnek, a Víz­gazdálkodási Tudományos Kutató Intézet szakértőjének vezetésével a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság fúrócso­portja kutatófúrást kezdett a Gellérthegy tövében, a Gel- lért-rakpartnak Erzsébet- és Szabadság-híd közötti szaka­szán. A néhány héttel ezelőtt megkezdődött munka kedden délután sikeresen fejeződött be azzal, hogy 40 fokos gyógy­víz tört fel, s szivattyúzás se­gítségével percenként 500 li­ter termálvizet hoznak fel­színre. A kutatók a gel­lérthegyi sziklafal törésvonala mentén mindössze 20 méter mélyen találtak rá a gyógy­forrásra. A helyszínen külön­leges elektromos ellenállásmé- rő műszerrel vizsgálják a víz kémiai összetételének válto­zásait. Az első méréssorozat alapján annyi máris megálla­pítható, hogy a kutatófúrással feltárt víz éppen olyan minő­ségű gyógyvíz, mint a Gellért és a Rudas Gyógyfürdő ter­málvize. A napokban sor ke­rül még egy kutatófúrásra a Gellért-rakpart páimkerti sza­kaszán. A két kutatófúrás alapján lehet majd elkészíte­ni a végleges műszaki terve­ket a Duna medrébe távozó gyógyforrások elfogásáról, ami lehetővé teszi, hogy a jelen­legi gyógyfürdők termálvíz- kincsének csökkentése nélkül hasznosítsák a percenként há­romezer liternyi hévizet. Ha a második kutatófúrás is si­keres lesz, akkor újra szóba kerülhet a tabáni gyógyszálló létesítésének kérdése is. Restaurálják a győri vastuskót Győr egyik idegenforgalmi látványossága a Széchenyi téren levő „vastuskós ház”, amely na^t onnan kapta, hogy a ház utcai sarkán egy vas tuskó látható. A vas- tuskóba a szájhagyományok szerint a céhekben dolgozó és vándorló legények ütöt­tek egy-egy vasszeget. A győri vastuskó most a Xan­tus János Múzeumba került, ahol restaurálják. A már erősen enyészetnek indult vastuskó fa- és vasrészét meg­tisztítják, konzerválják. A vé­dőréteggel ellátott vastuskó rövidesen újra a régi helyén díszük majd, de már védő­ráccsal ellátva, hogy az em­léket gyűjtő kíváncsi turis­ták rongálásától megóvják. — Hosszú menetelés — éhezéssel. Marion Pearson 66 éves michigani üzletem­ber elhatározta, hogy „bebi­zonyítja az emberi szervezet ellenállóképességét”. A na­pokban 960 kilométeres gyalogtúrára indult a michi­gani Salt.-St. Mary-ből az Indiana állambeli Rich- mondba. A fantasztikus a teljesítményében az, hogy járás közben semmiféle szi­lárd élelmet nem fogyaszt. Könyvespolc Hans Werner Richter: LEGYŐZŐITEK A haladó szellemű nyugat­német írócsoport, a Gruppe 47, alapító tagja és vezetője Hans Werner Richter. Kalandos, megpróbáltatással teli életútja Hitler uralomrajutása után pá­rizsi emigrációba vezeti. De itt sem marad meg néhány esz­tendőnél tovább, visszatér ha­zájába, ahol már katonai behí­vó várja. Három esztendőt tölt a fronton, majd amerikai fog­ságban fejezi be katonai pá­lyafutását. Regénye, amely az idei könyvhét egyik újdonsága, az első német regény, amelynek cselekménye a második világ­háború idején játszódik. Rich­ter, az amerikai fogságba esett német katonák életét írja meg önéletrajzi elemekkel át meg átszőtt művében. A regény lapjain az olvasó elé tárul a német hadifogolytábor külö­nös élete, amelyben továbbra is él és uralkodik a fasiszta terror, a „láger-Gestapo”, ahogy a szerző nevezi. Ez a terrorszervezet még a hadi­fogságban is az életére tör mindazoknak, - akik hisznek, egy új Németország felépítésé­ben, akik a demokrácia szelle­mében keresik a kibontakozás útját. Hans Werner Richter kemé­nyen fogalmaz, érzelgősség nélkül, naturális egyszerűség­gel mutatja be a fogolytábor hátborzongató légkörét, s ille­ti éles kritikával mindazokat, akik az újjáéledő vagy még tovább élő nácizmus hívei. Regénye mégsem pesz- szimista kicsengésű. Hősei, akárcsak az író, hisznek egy emberibb világ, egy becsületes Németország megszületésében. A kitűnő regényt Póka End­re fordította. (Európa Könyv­kiadó). IÁ=>oíof£Pi: Arm'RúR Mfi'som mwsm Varga Júlia másodéves ápoló­nőképzős már biztos kézzel adja az injekciót. dezte az egészségügyi dolgozók béreit is. Ez elsősorban az ápolónők fizetését érintette. Az ő hivatásukat azonban talán mindennél jobban jutal­mazza a betegek hálás tekin­tete, szere tete, egy-egy csokor virág. Regős István XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'XXXXXXXXXXXXXXXXXXXV^CXXXXXXXXXXXXXXXXXXWXXXXXXXX\>.XXXXXXXXXWXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX»?«»XXXX'* — Nem olyan könnyű... gyerekkel... Most a leányok ócsárlása követke­zett, a leányoké, akik nem tudják, ki az igazi, jólelkű, jellemes férfi, akiket a gitár vonz és a farmernadrág. — Így fogja felnevelni a gyereket — szögezte le végül a közvélemény — sze­génynek ez a sorsa... S némelyek már színezték, szövöget­ték a jövőt, amikor a gyerek^ diplomás mérnökként kocsival jön idős apjáért, sétálni viszi, gyengéden karonfogva se­gíti a kocsiba: — megérdemli, apám, a kényeztetést, hiszen maga nevelt en­gem ... Szép, sírós történet volt, szerepelt benne a kegyetlen anya is, aki ősz haj­jal esengve kér bocsánatot a férjétől, de az ridegen elutasítja és azt mondja: — távozz... Mind ezek után pedig a csevegő, be­szélgető asszonyok szétrebbentek, haza­mentek vacsorát főzni, de egynek sem jutott eszébe, hogy meleg ételt küldjön, egy kis pörköltet, rántott húst, levest juttasson a magányosan élő könyvelő­nek. A sajnálat, szánakozás idáig nem terjedt. Es most jön a tanár úr, sötétkék öl­tönyt visel és egy nő van a karján. Nem túlságosan fiatal nő, az a másik szebb, mutatósabb volt nála. De belekarolt a tanár úrba, s vállalta, úgy látszik a gye­reket is a gondokkal együtt. Már olyan összehangolt léptekkel mentek, már olyan egybevágó ritmusban, mint akik értik egymást. Egy asszony állt meg mellettem. — Ez a második feleség ... — mondta ragyogó arccal, mintha ő hozta volna össze a házasságot. — Ugye helyes ... Nem tudom, tud-e takarítani, moso­gatni, főzni. Csak azt tudom, hogy a ta­nár úr második házassága óta a közvé­lemény megnyugodott, elégedett. Es végeredményben ez sem kevés. Egy férfi ment az úton karonfogva egy nővel. Szombat délután volt, vala­mi programjuk lehetett, mert a férfin sötétkék öltöny, a nőn sima, de elegáns köpeny. Amint közelebb értek, megismertem a férfit. A tanár úr volt, így hívta az egész környék, holott csak könyvelőként dolgozott egy szövetkezetben, de olyan tanáros volt az egész külseje. A tanár urat ismerte és sajnálta az egész környék, holott ő alig beszélt va­lakivel, és ha igen, akkor is csak a leg­szükségesebbet. Nem volt rátarti, sem gőgös, csak halk és félszeg — a felesége, az első asszonya azt is híresztelte róla, hogy élhetetlen. Csinos, fekete, elevenmozgású volt az első asszony, kedves és vidám — még­sem szerették. Ha zöldséget vásárolt a boltban, ellenségesen dobta oda az el­adó a sárgarépát, ha sétálni vitte a gye­reket, összesúgtak a háta mögött: — na ez is csoda ... Szörnyűlködve mesélték milyen ren­detlenség van a tanár úréknál, pedig az asszony nem is dolgozik, milyen étele­ket főz az a nő neki, mennyire elha­nyagolja. Tény, hogy a tanár úr nadrágja vasa- latlan volt, a cipősarka félretaposott — megölne az uram, ha így járatnám — mondogatták a többiek és nagyon be­csülték magukat a szorgalmukért. Hogy a tanár úr mennyit hallott a suttogásokból, nem tudni. A gyereket többet látták vele, mint az asszonnyal, tejeskannát sétáltattak esténként, és meghitten kacarásztak — a tanár úr ilyenkor egész vidámnak és megelége­dettnek látszott és ezért is sajnálták. Egyszer csak szétfutott a hír, hogy a csinos, fekete asszony elment Otthagyta a tanár urat, a gyerekkel. Ha eddig ellenségesen beszéltek róla, most egyenesen a gyűlölet árja csapott rá. Ha ott lett volna, ha közöttük lett volna talán szétszedik, de legalábbis megráncigálják, ami a legszebb volt raj­ta, a bozontos fekete haját. — Egy fiatalember után szökött... — adta valaki a jólértesültet — egy fiú után... — No, hisz... — biggyesztette a szá­ját valaki — ameddig azzal együtt lesz... És hullámzott tovább a felháborodás. Az a szegény férfi, az a szegény ártatlan gyerek — börtönbe kellene csukni az ilyen némbert, minek megy férjhez az ilyen, akinek se szíve, se lelke. A tanár úr másnap ugyanúgy sétált végig a fiával és a tejeskannával, mint máskor. Talán a pillantása volt egy ki­csit szomorúbb, szórakozottabb. Teltek a hetek, hónapok. Mesélték, hogy a tanár úrnál rend és tisztaság van, pedig egymaga takarít, s hogy a gyerek is hófehér vasalt inget visel az iskolában. Főz is a tanár úr, mert gyak­ran vásárol a zöldségboltban — az eladó mindig a legszebb salátát, zöldborsót adja neki és szánakozó tekintettel kéri a pénzt érte. — Feleség kellene neki... — mondta ki a közvélemény, s mindjárt hangzott az ellenvetés is:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents