Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-09 / 135. szám

Molnár diókor Jászknrajenőn A könyvheti ünnepségek befejezéseként Molnár Gábor író látogatott el Jászkaraje- nőre, a községi könyvtár, a kultúrotthon és az fensz által rendezett író—olvasó találko­zóra. A kultúrotthon klub­termében mintegy hatvan fő­nyi olvasója gyűlt össze. A já­rási könyvtár részéről Czine- ge Jánosné nyitotta meg a találkozót, majd Molnár Gá­bor beszélt élményeiről, ame­lyek alapján színes és izgal­mas történeteit írta a dzsun­gelek rejtelmeiről. Az író—olvasó találkozón kiállított könyvek közül az író műveit maradéktalanul megvásárolták. Az író a hely­színen dedikálta könyveit, utána pedig baráti beszélge­tésre került sor a könyvtár helyiségében. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS ES CE6LED X. ÉVFOLYAM, 135. SZÄM 1966. JÜNIUS 9., CSÜTÖRTÖK Június 10-én Vasutas nyugdíjasok gyűlése A ceglédi vasutas nyugdí­jasok június 10-én délután fél kettőkor gyűlést tartanak a Vasutas Művelődési Ház­ban. A nyugdíjasokat érdeklő problémákról budapesti elő­adó tart tájékoztatásit. Ceglédről a nagyvilágba Harmincnégy KKC-2 exportra megy Porcelánszigetelő-tartók - 2 millió forintért Második éve már annak, hogy a Ceglédi Vasipari Ktsz merész vállalkozásba kezdett a ma már sok külországban ismert KKC—2 gyógyszer- ipari tablettázógép gyártásá­val. Az elmúlt évben 12 ilyen ceglédi gyártmányú gép hagyta el az országot, hogy jó hírnevet szerezzen mind a hazai iparnak, mind a gyártó kisipari szövetkezet­nek. A gyártás kezdetén — mint annak idején megírtuk — nagyon mostoha körülmények Ketten a kitüntetettek közül Az ismerősöktől, munkatár­saktól naponként elismerő szavakat, gratulációkat kap­nak, és ez legalább olyan jól­esik, mint a pedagógusnapi kitüntetés, amelyet nemrégi­ben vettek át. A kitüntetettek között szere­pelt Bárdos Endre, a városi tanács művelődési osztályának tanulmányi felügyelője is. Jól végzett munkájáért az oícta- tásügy kiváló dolgozója kitün­tetést kapta. Amint hivatali szobájában munkájáról beszélt, iskolapoli­tikánk távlatai bontakoztak ki, amelyről a szakember meg- győződéses lelkesedésével szólt. — Amikor a művelődési osztályra kerültem, az iskola­reform fokozatos megvalósí­tása volt a legfontosabb fel­adat. Az 1961-ben kiadott ren­delet után következő évek a reformtanterv bevezetésének évei voltak. — Az alsó tagozatos első­második osztályos tanulók ok­tatása új tantárgyakkal bő­vült, a gyakorlati foglalkozás is megjelent a tantárgyak so­rában. Az új tantervi célkitű­zések végrehajtása volt a leg­főbb feladatunk — mondotta a kitüntetett tanulmányi fel­ügyelő. — A város pedagógusai nagy lelkesedéssel fogtak az új kö­vetelmények megvalósításához. Munkaközösségekben tárgyal­ták meg a tennivalókat. Sike­rült elérni, hogy a diákok túl­terheltsége csökkent, a peda­gógus több időt fordíthat a gyerekek készségeinek kiala­kítására. Ezt a munkát végezte és végzi Bárdos Endre, a város iskoláiban folyó oktató-nevelő munka irányításával. Ezenkí­vül foglalkozik a felnőttokta­tással, az analfabétizmus elleni harc szervezésével, a korszerű oktatáshoz szükséges tárgyi feltételek biztosításával, a szakmai és ideológiai tovább­képzéssel, munkaközösségek irányításával. Feladatai közé tartozik az úttörőmozgalom és az iskolák együttműködésének támogatása, a művelődésügyi állandó bizottság tagjaként az iskola és a szülői ház közötti egyre szorosabb kapcsolat ki­alakítása is. ★ Pólyák Istvánnét, a kiváló dolgozó kitüntetés tulajdonosát a központi óvoda konyhájá­ban találtam, nem sokkal ebéd előtt. Éppen az utolsó utasítá­sokat adta, hogy minden étel ízletesen kerüljön az aprósá­gok asztalára. — Tizenöt éve dolgozom mint szakácsnő ebben az óvo­dában. Akkor csupán 70—80 személy részére főztünk, és csak hárman dolgoztunk itt. Ma már 450-re emelkedett a napi „kosztosok” száma, és a konyhavezetővel együtt tizen­egyen dolgozunk. — Igaz ugyan, hogy időköz­ben fejlődött a felszerelésünk is, azonban sokat lehetne még javítani munkakörülményein­ken — mondotta Pólyák Ist­vánná. A központi óvodán kívül még kilenc óvodába szállítják innen az ebédet. — A hosszú gyakorlat és a közben elsajátított ismeretek, a tizenöt éves munka eredmé­nye ez a szép elismerés, amelyben részesültem. Ezután is úgy dolgozom, hogy méltó legyek a megbecsülésre — mondotta a kitüntetett sza­kácsnő. Tamasi Tamás között, szűk műhelyben, s nem is valami korszerű gépi felszereléssel gyártották le a prototípust, illetve az első pél­dányokat. Hogyan állja meg a helyét a KKC—2 a nemzetközi ver­senyben? — kérdeztük Tokaji János elnöktől. — A megrendelések száma bizonyít — mondja. — Erre a évre — a elmúlt évi 12- vel szemben — 34 tablettázógép gyártá­sára kaptunk megrende­lést a CHEMOKOMPLEX Külkereskedelmi Válla­lattól. Hova szállítottak már ezek­ből a gépekből? — Így mondhatnám: a vi­lág minden égtája felé, a szom­szédos Jugoszláviától el egé­szen. Indonéziáig. A legutóbbi két gépet Ghánába exportál­ták, de már nyugatnémet megrendelőknek is gyártot­tunk belőle. Időközben — mint mondja az elnök — kaptak egy ho­rizontál marógépet 548 ezer forint értékben. A műhelyek átcsoportosításával a munka- körülmények is javultak. A Mizsei úti műhelyből fes­tésre és végszerelésre a Kossuth Ferenc utcai te­lepre viszik át a tablettázó- gépeket. Újabb exportcikket is gyár­tanak az idén. — A Transelektro Külke­reskedelmi Vállalat meg­bízásából elvállaltuk In­donézia számára a porce­lánszigetelő vastartók gyártását, mintegy két­millió forint értékben, s ezeknek több, mint egy- harmadát már le is szállítot­tuk, — mondja az elnök. Van-e elegendő szakmunká­suk a megnövekedett termelési feladatok ellátásához? — A múlt évhez képest e tekintetben is javult a hely­zet: tizennégy szakmunkás felvételére kaptunk engedélyt, s már valamennyien részt vesznek az exportcikkek gyár­tásában, — fejezte be tájé­koztatását a ktsz elnöke. (ferencz) NYÁRI DIVAT Tóth István felvétele A Magyarország legújabb számában vezető he­lyen foglalkozik az MSZMP Központi Bizottságának a gaz­dasági mechanizmus reformjá­val kapcsolatos határozatával. A Német Demokratikus Köztársaság és a magyar ál­lam együttműködéséről, politi­kai és gazda, ági kapcsolatáról írt cikket Pinczési Pál. Dob-a János érdekes politi­kai háromszög szerepét elemzi, amikor az NSZK francia és amerikai kapcsolatairól és az országok között egyre inkább elmélyülő ellentétekről ad szá­mot, amelyek válságos hely­zetbe hozták a NATO-t is. ötven év óta először sztráj­kolnak az angol kereskedelmi flotta matrózai. Június elejéig húszezer matróz csatlakozott a munkabeszüntetéshez. Köves Tibor cikkében ismerteti az angol kereskedelmi tengeré­szek bérkövetelésének jogossá­gát és a Wilson-kormány fize­tésjavítást elutasító „érveit”. ■ A tábornok és az érsek című cikkben Szabó L. István a cip­rusi helyzetiül ad számvetést. Papandreu távozása óta Athén és Nicosia között elhidegült a kapcsolat és Grivasz tábornok ciprusi státusa államcsíny ve­szélyével fenyegethet a szige­ten. A Magyarország legújabb száma foglalkozik a finn és az osztrák belpolitika aktuális kérdéseivel. Marton László Montenegróról és Titogradról írt ismertető cikket. A Mini- baedeker valószínűleg, sokak érdeklődését felkelti, ha ter­veik között szerepel csehszlo­vákiai utazás. Hasznos eligazí­tást ad az üdülőkről, szállo­dákról, az alapvető cikkek áráról és a vámmal kapcsola­tos tudnivalókról a magyar tu­ristáknak. Újoncmentés a „német világban66 Leány nevű legények Sorkötelesek a halotti anyakönyvben Hídvégi Lajos lapunk május 25-i számában megjelent helytörténeti cikkében a régi kato­nafogásról, verbunkozásról, sorozásokról írt. Szeretném az általa elmondottakat kiegészí­teni azzal, hogy a 48-as idők után, e vonatko­zásban is, sok szomorúság és keserűség érte városunk lakóit. A besorozott legényeket kül­országba, a monarchia tartományaiba vitték katonának. A katonáskodás keserves eszten­deitől ki így, ki úgy próbált szabadulni. Do­bás János egykori református lelkész ellen 1867-ben sorkötelesek mentése miatt indult eljárás. Feljegyzéseiben maga számolt be róla. Nem érdektelen ez helytörténeti szempont­ból se. Hadd idézzünk a feljegyzésekből né­hány érdekesnek látszó részletet. „A német világ alatt mindenki igyekezett menekülni a katonáskodás terhe alól, és az apákat, fiakat örömest segítette mindenki, se­Ilyen incidensek fűszerezték Bzt a kort. amelyre már nem az volt a jellemző, hogy ’’meg­fogják a szegénylegényt kötél­lel” —, hanem az, hogy előál­lították, behívták, elvitték, s Mailandtól Prágáig kesergett tí***'*#' MOZGAILOM Úttörők és katonák találkozója Mintegy 100 ceglédi úttörőt látott vendégül néphadsere­günk egyik alakulata. A pajtá­sok feszült figyelemmel, izga­lommal lépték át a laktanya küszöbét. Az izgalom csak ad­dig tartott, amíg a barátságos fogadás ezt fel nem oldotta. A parancsnokság tagjai először a legénységi körletet mutatták meg a fiúknak. Nagyon tet­szett minden leendő kiskatoná- nak a körlet igazán katonás rendje. A látogatás fénypontja a gyakorlótér megtekintése és a fegyverekkel való ismerkedés volt. A tüzéralakulat az úttörő „pajtásaik” tiszteletére dísz­össztüzet adott, ahol a kis paj­tások, mint „lövegkezelők” működtek közre. A legnagyob élményt az jelentette, hog sok kispajtás sajátkezűleg i meghúzhatta a löveg zsinór ját, igazi ágyúval, igazi lövést adtak le. A sportkedvelők is megtalálták szórakozásukat. Ebéd után sor került a lak­tanya és az úttörők válogatott csapatainak labdarúgó-mérkő­zésére. A két táborra szakadt szurkológárda biztatása köze­pette az úttörő válogatott csa­pat „megérdemelten” 2:0 arányban győzött. A leendő kiskatonák a lak­tanya klubjában filmvetítésen is részt vettek. Hazafelé jövet sok fiú úgy nyilatkozott, hogy tüzér lesz belőle, ha majd egykor katonának bevonul. Úttörővezetők kitüntetése Balogh György városi KISZ- titkár köszöntője után Sze- leczky Mihály, az MSZMP városi titkára köszöntötte az úttörővezetőket. Részletesen ismertette az úttörőmozgalom eredményeit, jelentőségét, és elismeréssel emlékezett meg azokról az úttörővezetőkről, akik több éven át lelkiisme­retesen tevékenykedtek a mozgalomban. A találkozón került sor a kitüntetések átadására. Bé­res Károly, Irházi Sándomé és Bán Gusztávné úttörőve­zetők kiváló úttörővezető ki­tüntetést, Enyedi Mártonná és Fekete Zoltán a KISZ Központi Bizottság dicsérő oklevelét kapta.. Molnár Jó- zsefné, az úttörőmozgalom­ban kifejtett eredményes te­vékenységéért egyhetes moszkvai utazásra jogosító utalványt kapott, Józsa Fe­renc és Balli Ferenc pedig „20 év az úttörőmozgalom­ban” emlékérmet vette át. Tizenegy csapatvezetőt elis­merő oklevéllel tüntettek ki. Az ünnepség után fehér asz­tal mellett kötetlen beszélge­tés kezdődött az úttörőmunka eddigi eredményeiről, élmé­nyeiről és a következő évek várható feladatairól. (lencsés) Úttörőket avattak Kedves ünnepség színhelye volt hétfőn este a Széchenyi téri általános iskola udva­ra: szülők és tanulók gyűl­tek össze, hogy részt vegye­nek a kisdobosok, illetve úttörők avatásán. Felsora­koztak az avatásra várók, s a fogadalomtétel után fel­kerültek a fehér ingek fölé a piros és kék nyakkendők. Ugyancsak ezen az ünnep­ségen osztották ki a városi háromtusa verseny és a kul­turális seregszemle legjobb­jainak járó okleveleket. Oklevelet kapott Ónodi Magdolna háromtusabajnok. Kazai Ferenc 35,38 méteres, Stummer Julianna 23,02 mé­teres kislabdadobásával, Si- vók Zoltán pedig a futás­ban ért el első helyezést. A távolugrás második helye­zettje Tarkó László, 3,63 méteres ugrásával. Halmi Irén, Kovács Katalin és Kir- csi Sándor is a három leg­jobb közé került. A városi háromtusa csapatversenyben a 2. helyet az iskola harma­dik osztályosai, az egyéni verseny harmadik helyét pe­dig Kazai Ferenc és Tarkó László hozta el magasugrás­ban, illetve kislabdadobás- ban. Mire besötétedett, az iskola udvarán magasra csaptak a tábortűz lángjai. Kisdobosok és úttörők vidám tánccal, énekkel és jelenetekkel szó­rakoztatták az avatási ün­nepség résztvevőit. (peresztegi) Víz borítja a legelőt Ötven mássá takarmány naponta Száznegyven számos állat van a ceglédi Kossuth Ter­melőszövetkezet 1-es üzem­egységében. Naponta hozzá­vetőlegesen ötven mázsa ta­karmány szükséges az álla­tok ellátásához. — Más esztendőkben már legkésőbb május 10-én ki­hajtottunk a legelőre, hogy a jószágok ne fogyasszák a drága takarmányt. Az idén talán még egy hónap múlva is jászolon tartjuk a mar­hákat. Szerencse, hogy az őszi takarmánykeveréket vág­juk és innen kerül ki a napi ötven mázsa takarmány, ami­re állattenyésztésünknek fel­tétlenül szüksége van. A le­gelőket még mindig foltok­ban borítja a víz. összefüg­gő legeltetésről szó sem le­het. — A víznemjárta helyeken azonban hamarosan kaszá­lunk és ezzel biztosítjuk az átmenetet az őszi és a ta­vaszi takarmánykeverék kö­zött — mondotta Varga István, az üzemegység állat- tenyésztő agronómusa. A Törteid út hosszán színes vi­rágok nyílnak. A kapálásban haj­longó lányok, asz- szonyok fejken­dői ezek — és vál­tozatosságnak ott bámulnák, feke­tédnek a férfiem­berek sapkái, ki­csit elzsírosodott kalapjai. Számolom, itt ketten dolgoznak, amott egy három­tagú brigád teszi a dolgát. Emitt meg egymás mellett öten fogják a sort. Stop! — diktálom a motoromnak. Sebők Gyula és családja. A Cse- mői Állami Gaz­daságban dolgozik az édesapa, ugyan­ott a fiú. Gyula és Ági, a nagyobbik Kukorica- kapálok lány. Nem marad ki azonban a munkából Jutka sem, pedig ő a Május 1 Ruha­gyár gépésze és Sebők Gyuláné is a növénytermelés­ben tölti el azt a kevés szabad időt, amit a háztartási munka megenged. — Reggel hat­kor kezdünk — mondja Ági. — Este hatig tart a munka. Édesapa permetezett, Gyu­la ekekapált. Én meg kötöztem és horoltam. Gyor­san bekaptuk az ebédet és látja, már itt vagyunk. Az ezerkétszáz négyszögöles ház­táji mellé Sebő­kék még négy hold kukoricát vállaltak. — Egy órakor fogtunk a háztáji­hoz, és látja, még hat óra sincs és tiszta a terület — dicsekszik a lány. — Hát a válla­lásra mikor kerül sor? — Hajnalban, amikor virrad. Estefelé Ági szép ruhában, csi­nosan felöltözve kopogott a Törteli út flaszterjén. — Kislány, ho­vá ilyen ünneplő­ben? — Hová mehet­nék? A kultúrba táncolni. Rik. bánatos nótájuk, hogy „Nagy- abonyban csak két torony lát­szik ...” Szomorú István gítettem én is ... Amennyiben az évenként előforduló hat-hét be nem jegyzett katonakö­teles újoncot nem írtam ki a sorozandók közé. Ezeknek az elmaradozott újoncoknak száma évek múltával sokra szaporodott. Az 1866/67. évi újoncozás alkalmával ellenem fordult bosszúból... a polgármester, akinek nevét el­hallgatom. Fellázították a hatonakötelezett újoncokat, kiírták a több év óta elmaradt if­jak neveit és egy névsorral álltak elő, amely névsorban levőket — gonosz állítások szerint, mind a pap szabadította meg „jópénzért”. A névsort Tóth János közölte velem. Lett a megyétől rendelt vizsgálat, gyanúsí­tás, és ezek feletti nagy öröm. Esküdtek, szol- gabírák lapozták, kutatták keresztül az anya­könyveket, hol találnak akarva kihagyott ne­veket, vagy olyan neveket, amelyek viselői bár élnek, mégis a halottak közé vannak téve, vagy olyanokat, akik leánygyer­meknek vannak bejelentve. Ilyent találtak néhányat... És én, ha valakit tudva mentet­tem volna is meg, ezzel kötelességet tel­jesítettem, bár ebből a kötelességből — szó szerint — kötelet akartak fonni a nyakamba. Ez iszonyú körülményekhez járult az is, hogy négy ízben gyulladt ki, keletkezett tűz a papiakon. Az istálló le is égett... Ide vezetett, a rágalom, az irigység, a híresztelés, a gyanú­sítás és a saját vigyázatlanságom”.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents