Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-08 / 134. szám
Nem készültek fel a gépszemlére Hétfőn délelőtt a ceglédi Alkotmány Tsz-ben került sor első ízben az idei betakarítási munkákat megelőző gép- szemlére. A szemlélő bizottságban részt Vett a városi tanács részéről Potóczki József gépesítési előadó, a gépjavító állomástól Kocsis Sándor műszaki ellenőr, a munkásvédelmi felügyelőségtől Jónás Gyula, a tűzrendészettől pedig Magyar Ferenc őrnagy. A gazdaságot Habony István gépcsoportve- sjető képviselte. A bizottság egyöntetű megállapítása szerint a tsz nem készült fel kielégítő módon a gépszemlére. Mind az erő, mind a munkagépeknél egész sor hiányosság került felszínre. Nemcsak a nehezen beszerezhető alkatrészek — mint például a VE—28-as • traktor gumiköpenye — hiányoztak, hanem csavarok, szűrők, tömítések is. Egyik vontató kenőolaj- beöntö nyílására műanyagzacskó anyagát drótozták rá. Az MTZ gumija állóhelyben kapott defekte! Ugyanígy járt a pótkocsi is. S még ezeknél is súlyosabban esik kifogás alá az MTZ és RS—9 traktorok kormányszerkezeténél fennálló kotyogás és nagy holtjáték. A pótkocsikról biztosító láncok és kerékanyák hiányoztak. A légfék sem működik jól, és a világítás is gyenge. A tűz- és munkásvédelmi előírások betartásában is akad hiányoság. Ugyanis kifogásolható a Munkagépek karbantartása. A fűkasza, műtrágyaszóró és rendsodró használaton kívül is — nagyobb gondosságot érdemelne. Javítás alatt áll a gépjavító állomáson egy tehergépkocsi, egy cséplőgép és egy Zetor. Mindent egybevetve: az Alkotmány Tsz vezetőinek és műszaki gárdájának van még bőven tennivalója a betakarításhoz szükséges gépek rendbetételében. J. Z. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA CE6LÉD VÁROS RÉSZ.ERE X. ÉVFOLYAM, 134. SZÁM 1966. JÚNIUS 8., SZERDA Kéményseprő a juhnyíró brigádban Öt kiló húsz dekás gyapjúhozam A CEGLÉDI KOSSUTH TSZ JUHÁSZATÁBAN Hajdanában a Jászság pusztáin rengeteg nyáj legelt. Amelyik községnek kevés volt a legelője, úgy segített magán, hogy pusztát szerzett. Ilyenformán lett Jászkarajenő is valamikor Jászalsószentgyörgynek a pusztája. Nem véletlen hát, hogy Jászikarajenőn ma is igen sok a juhászkalapos ember, de még több az olyan, aki apjától, nagyapjától örökölte a birkanyírás tudományát. Bódi Dezső brigádvezető irányításával dolgozik egy kilenctagú birkanyíró brigád a ceglédi Kossuth Termelőszövetkezetben. Délután öt óra. Összehajtogatták mór a ponyvákat, amiken a nyírást végezték. Azért egy kis beszélgetésre jut még idő. Május 10-én kezdtük az idén a nyírást, Albertirsán. így haladunk végig a járáson, de átkerülünk a mo- nori, nagykátai járásba is, sőt még Budakeszire is van szerződésünk — mondja a vezetőjük. Április végén a brigád két „beszédes” tagja elindult és megkötötte a szerződést a termelőszövetkezetekkel. Munkásszállást, ellátást adnak nekik. Néhány tsz-tag dolgozik a kezük alá, a birkákat viszik a nyíróhelyre. Ez sem könnyű dolog, hiszen a szó valóságos értelmében oda kell cipelni az állatokat, s akadnák közöttük hatvan—hetvenkilós példányok is. — A birkanyíró kézzel-láb- bal dolgozik. Nem kötjük meg a jószágok lábát. Ez csak Szentes környékén divat, ahol a nyírás asszonyi munka. — Mi a bürgét leültetjük, két első lábát, fejét a hóna alá fogjuk, a jószág hátsó lábát pedig a lábunkkal szorítjuk le, hogy ne kapálózzék — magyarázzák a mesterség fogásait. Ez a brigád egyébként csak „alkalmi” munkában végzi a nyírást. Van, aki télen a szolnoki cukorgyárban, a másik a vegyiművekben dolgozik, és csak nyári szabadsága alatt végzi a nyírást. A jászkaraje- női községi kéményseprő is tagja a brigádnak, aki ugyancsak szabadságot vett ki a nyírás idejére. A hodály falát támasztja az üzemegység két juhásza, Szőke József és Czakó Mihály. Ök mondják el, hogy a tsz-nek 276 birkája és 278 báránya van. Május 5-e óta fejnek rendszeresen és átlag százötven litert küldenek a tejgyűjtőbe. (—ssi) 201»ES MOZC1ÜOM Átvonult városunkon az országos staféta Hétfőn délután fél kettőkor újabb jelentős eseményre került sor az úttörőmozgalom húszéves fennállásának tiszteletére rendezett országos ünnepségsorozat keretében, Cegléden. Az Árpád utcában, a városi művelődési ház előtt egyenruhás úttörők és kisdobosok százai jelentek meg raj- és csapatzászlóikkal, képviselve a város minden iskoláját. Amint az emelvény körül elhelyezkedtek a pajtások, rövidesen megérkezett a staféta is, amely úttörőfiúk csoportjából állt, a dúsan szalagozott stafétabotokkal futottak a tribünhöz. A megyei KISZ-bizottság küldötte rövid beszédben méltatta a mozgalom jelentőségét, s a szervezet történetéről, eddigi eredményeiről beszélt. Elmondotta, hogy megyénkben háromszáz úttörőcsapat köszöntötte a stafétát, s a Pest megyei pajtások is készülnek Amikor rossz a telefon KIK NYERTEK A TOMBOLÁN? a 15000 forint értékű könyvet vásároltak KISZ könyvkiá llításán Szép számú közönség előtt biztosítja. Főleg tranziszto- zenek nyereményükért a tombolajegyek sorsolásával ros tv és egyéb szakkönyvek rosi KISZ-bizottságon, véget ért a KISZ könyvkiállí- beszerzésére adtak megbí- (lencsés) tása. zást. vaA postán jó fél órát kellett várakoznom, helyet foglaltam hát a telefonfülke melletti pádon. A fülke előtt egy szőke lány váralcozott. Türelmesen figyelte a készülékre görbült fiú hátát. Már rég letelt a beszélgetési idő, a kislány türelme is fogytán. Majd idegesen topog a hétcentis sarkain, végül rákopog a fiúra. A fiú ujjaival jelzi, • hogy még egy csöpp beszéde van hátra. A lány megértőén bólint. Ám a fiatalember túllépi megint az időhatárt, s most már erélyesen koppant a lány a fülke üvegén. A fiú már csupán alig milliméternyit mutat a körme hegyéből, s a lány — bár húzza a száját — de megadja az engedélyt. A fülkében a fiú szava könyörgőre fordul: — Nagyon kérlek Ilike ... Hogy lehetsz ilyen? ... ha nem most... hallgass meg legalább ... — aztán fenyegetőzik is: megbánod még... A fiú csak fogja a kagylót, és bámul, bámul, mert abból egy parányi hang sem szól többé. A lány érti a szituációt., de azért határozottan felrántja az ajtót. A fiú magához tér, ktsom- polyog a fülkéből. De ott marad a fülke előtt. Most meg — akarva, akaratlanul? — ő figyeli a lány beszédét. — Nagyon kérlek Laci... nem is úgy volt... hallgass meg legalább ... halló, halló, halóóó ... A fiú iménti bánata mosolyba oldódik. A lány ajkát harapdálja még a fülkében. Aztán helyére csapja a kagylót s kecses láblendítéssel kirúgja a fülke ajtaját. — Magának is letették? — kérdezi őszinte együttérzéssel a fiú. — Szétkapcsollak! — vágja föl állát büszkén a lány. — Rossz ez a készülék. — Csakugyan — derül a fiú. — Rossz ez a telefon. A lány bólint és együtt mennek ki az utcára. A sarokról vissza- hallatszik a lány kacagása. Cs. a IV. országos úttörőtalálkozóra. A ceglédi pajtások is szalagot kötöttek a stafétabotra, és a piros kötésű Tettek könyvét is átadták. A város területén az egyes úttörőcsapatok fiai, lányai felváltva futottak, majd gépkocsi vitte tovább az úttörők stafétabotját Úttörő ünnepségek A ceglédi úttörők ünnepségeinek programja a következő napokban: június 8-án ifivezetők találkozója a Kossuth Művelődési Házban 17—22 óráig. A reggeli óráktól kezdve a putri-sarki erdőben hadijáték, kisdobos akadályverseny és sportversenyek. Június 9-én díszszemle: 19 órától az Árpád utcában felvonulás, az emlékművek koszorúzása és lampionos felvonulás. Utána 20 óra 30 perctől 22 óráig ünnepi tábortűz a Vörösmarty téren. Június 10-én délelőtt 10 órától az úttörőolimpia Pest megyei döntője. A Vasutas SE pályán atlétika és labdarúgás; a kézilabdapályán kézilabdaversenyek; az uszodában úszóversenyek; a Széchenyi úti iskolában tornaversenyek és a mezőgazdasági technikumban kosárlabdaversenyek. Kézilabda játékvezetői tanfolyam A Ceglédi Járási TS Kézilabda Szakszövetsége kézilabda játékvezetői tanfolyamot indít a Ceglédi JTS Rákóczi út 14. számú helyiségében. Jelentkezhet minden 16 életévét betöltött férfi és nő, aki szereti ezt a sportágat. Jelentkezési határidő 1966. június 20-ig, személyesen vagy a 14/908 és a 14/902 telefonszámon. — Az Egyesült Államok egészségügyi, közoktatási és szociális gondozási minisztériumának munkatársai közölték, he / az országban ötmillióra tehető az alkoholisták száma; évente 200 000- rel emelkedik. Kaszai Béla elmondja, az idei KISZ-könyvkiállítás és vásár, ha nem is volt olyan mutatós, mint a tavalyi, sokkal eredményesebb volt. A vendégkönyvben több mint 2000 aláírás tanúsítja, hogy a könyvbarátok, irodalomkedvelők meg voltak elégedve a kiállítással. A KlSZ-szerveze- tek, iskolák és intézmények csoportosan keresték fel a kiállítást és többen 2—300 forint értékű könyvet vásároltak. A legnagyobb érdeklődést a mai magyar szerzők művei váltották ki. Sánta, Fejes, Győry, Juhász, Fehér Klára művei már a második napon elkeltek. Sokan kiegészítették Jókai-sorcíatukat és nagyon sok útleírást, szakkönyvet vásároltak, összesen 15 000 forint értékű olvasni való fogyott el. Az ifjúsági olvasószolgálat arra is vállalkozott, hogy a keresett művek beszerzését Kisorsolták a tombolajegyeket is. A kiállítás fő díját; az 500 forint értékű kiskönyvtárt Zsilka István nyerte a D-je- lű 65-ös sorszámú tombolajeggyel. A 300 forintos 2. díjat a K jelű 250-es; a 3. díjat (200 forint értékű könyvet) a C jelű 118 sorszámú tombolajegy tulajdonosa nyerte. Ezenkívül az alábbi jelű és számú tombolajegyek tulajdonosai nyertek még könyveket: Az „A” jelűek közül: a 39, 73, 135 és a 298-as, a „B” jelűek közül a 71, 162, és a 258-as, a „C” jelűek közül: 89, 136, 184 és az 58-as, a „D” 44, 133, 211, és a 236-os, a „G” jelű 50, 54 és a 95-ös számú, a „K” jelűek közül a 11, 16, 30, 79, 111, 165 és a 204-es sorszámú. A KISZ kéri a szerencsés nyerőket, hogy a tombolajegy felmutatása ellenében legkésőbb június 15-ig jelentkezEndre és a bukta Kockás pléden a kompánia. A fejek középen ösz- szehajolnak, a lábak a pázsiton kalimpálnak. Folyik a susmus, mi másról, mint az átvészelt vizsgákról, az év iskolai csinytevéseiről. Harsány nevetésüktől riadtan rebbennek szét a faágon kíváncsiskodó verebek. — Mikor az ünnepségen az úttörő-kürtből kifutott az egér... — Az semmi! De azt mondd, mikor a Barik felelt történelemiből! A tanár bácsi kérdezte, hogy is halt meg Endre, Nagy Lajos király öccse. Persze, Barik csak tátogott, mint egy csuka. Súgtunk neki: „Endrét megölte a bérgyilkos ... felesége, Nápolyi Johanna tudtával”. Mire ő kivágta a „szöveget”: — Endrét megölte a bérgyilkos felesége, Nápolyi Johanna, buktával! A pléden felcsattan a nevetés, pedig ki tudja hányadszor hallják. — Ó, ió, áció- akáció: Vakációóó! És kuncogva, bukfencezve gurulnak szanaszét a füvön a szélrózsa minden irányába. Boldogok. (eszes) Szél utca 24. Kedves, meleg családi otthon. Az asztal körül a nagypapa, nagyanya, Dani Györgyné és Dont Gyuri. Az édesapa mintegy tízezer kilométerre, valahol egy mongol pusztán. Ahogyan Gyuri hirtelen kiszámítja, az ottani időszámítás szerint még csak déli egy óra van, és lehet hogy édesapa éppen elfogyasztotta a maguk főzte ebédet. Az asztalon fényképek, repülőpostával érkezett levelek, gyönyörű mélynyomásos levelezőlapok, a szovjet városokról készült prospektusok. Ki tudja, hányszor nézegették már, mégis mindig frissek ezek a messziről érkezett híradások. Gyuri őszinte gyönyörűséggel rakosgatja a Mongóliából kapott minden filatélista szívét megdobogtató bélyegsorokat. — Férjem tizennégy esztendeje dolgozik az Országos Vízkutató és Fúró Vállalatnál — mondja Daniné. — Fúrómester. A fúrócsoporttal bebarangolja az egész országot. Megszámlálhatatlan helyen fúrtak kisebb-nagyobb kutat. — A vállalatnak hosszú évek óta szerződése van Mongóliával. Minden esztendőben három fúrócsoport utazik oda. Nagy becsülete van ott a magyar kútfúróknak. A hatalmas ország nagy szűkében van az ivóvíznek. írja Is az uram egyik levelében, hogy reggeltől késő estig rohannak gépkocsin anélkül, hogy egy ital vizet találnának. — A vállalat vezetősége a múlt ősszel megkérdezte a férjem, lenne-e kedve arra, CEGLÉDIEK MONGÓLIÁBAN A férj már számolja a napokat hogy egy esztendőre kiutazzon Mongóliába. Vonzotta a megígért sokkal nagyobb kereset. Egy év bizony hosszú idő a család nélkül — töprengtünk napokon át Végül mégis úgy határozott a férjem, hogy harmadmagával — Dé- kány Árpáddal és Nagy Bálinttal — elindulnak a nagy útra. — A búcsúvacsorán éppen disznótor volt nálunk. Alaposan felcsomagoltunk a férjemnek, mert bizony nagy út az odáig. Ahogy megérkeztek, irta is az első levelében, hogy útközben három kilót hízott. — A téli hónapok lassan teltek. Negyven-negyvenöt fokos hidegben nem végezhettek kútfúró munkát, akkor a műhelyben dolgoztak. Április elsejével indultak a csoportok. Minden csoportban két magyar szakember és mongol segédmunkások. — Ahogyan a férjem írja — jurtákban laknak. Ezek könnyen összeállítható sátrak, amelyek meglehetős kényelemmel vannak berendezve. Az ellátásukról maguk gondoskodnak. Gyurka szeret főzni és így könnyen előállítja a hazai ételeket. A szükséges anyagot az Ulánbátorban működő és a külföldiek számára árusító boltban meg tudják vásárolni, ahol az Hazai ízű ételekkel idézik fel a családi otthont európai fűszerektől a sertéshúsig, minden kapható. Kinn a sztyeppén kenyérhez nehezen jutnak és ehelyett Gyurka naponta friss lángost Süt Mongóliában az élesztő ismeretlen. Kiszárítva és porrá törve mi küldünk neki — meséli a felesége. — Nagy becsülete van odakint a magyar konyhának. Jellemző, hogy az uram már két esetben „vendégszerepeit” a magyar követségen. Egyszer a nemzetközi nőnap alkalmával főzött a vendégek számára. Egy másik alkalommal pedig fogadás volt a követségen és az uram készített a százötven vendégnek valódi ceglédi disznótoros vacsorát A képeket nézegetjük. Ez itt Ulánbátor, a főváros. Egymás mellett a modem bérpalota a pagodák jellegzetes épületeivel, vallási rendeltetésű szobrokkal és primitív házikókkal. — A leglátogatottabb szórakozás a lóverseny és a célba- lövés nyíllal. Mindkét sportban valóságos mesterek a mongolok. Az idei nagyszabású lovas versenyt egy tizenkét éves kislány nyerte — meséli Dani Györgyné, a férje tudósítása alapján. — Hogyan szokta meg az ottani körülményeket a férje, írt-e erről? — Mindenről beszámol részletesen. írja, hogy minden nagyon szép és nagyon jó, de minden levelét azzal kezdi, és azzal fejezi be, hogy már számolom a napokat. Bizony mi is nehezen várjuk a decembert, amikor letelik az egy év és a férjemék hazatérnek a családi körbe — mondja búcsúzóul az asszony. (rossi) I
