Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-05 / 132. szám

Kossuth tér vagy operettpark? Tavaly, amikor a filmesek „bevették” magukat a vá­rosba, kicsit mindannyian büszkék voltunk: készül egy játékfilm, egész estét be­töltő, s ebben Cegléd egyik tere is „föllép”. Bizony ez ko­moly dolog, fele sem tréfa. Ebben az időben volt, hogy egy kicsit mindent „kulcs­kérdésének tartottuk, már csak a készülő film ideigle­nes címe után is. Egy szép napon megjelen­tek a kellékesek, diszletesek, berendezők is, és fehérre me­szelt oszlopokat raktak le a Kossuth téren, a templom mögött, s rövidesen alászállt a darunyi magasságból a szo­bor is, az előre elkészített talapzatra. Néhány napig megcsodál­ták a járókelők, majd min­denki tudomásul vette, hogy a filmhez ezekre is szük­ség van, hiszen az „eszmé­nyi kisvárost” akarják meg­mintázni, s ehhez kell ez a fehérre meszelt, rózsaluga­sokhoz való operett ízű dísz­let. így mindjárt más — nyu­godtunk meg. Ideig-óráig el­csúfítják vele a parkot, az­után majd csak elviszik. A filmesek aztán felpáko- lásztak teherautóikra, miután leforgatták az „eszményi kis­város” szatíráját, ök meg­tették, ami a dolguk volt, a többi a film nézőinek a fel­adata: nevessék ki, ítéljék el a kigúnyolt „eszményi kisváros” szemléletét, s ha még tudnának hasonlóról, rohanjanak, s tegyenek róla, hogy ne legyen. Szóval a munkások össze­szedték a kellékeket, elrak­ták a jupiterlámpákat, gon­dosan összetekerték a kábe­lokat, megköszönték és ki­fizették a statiszták munká­ját, majd elvonultak hosszú, tömött teherautóikon. „Ittfe­lejtették” viszont a vacak operettdíszletet. Volt még égy halvány re­mény, majd csak elviszik, s nem fog ott csűfoskódni az emberi kor legvégső hatá­ráig. Ez akkor volt, ami­kor lapunkban Milyen le­gyen a Kossuth téri park? címmel „vitát” indítottunk. Jelentkezett is egy olvasó, aki elmondta, hogy oda au­tóparkoló kéne. Meg is ír­tuk. A díszlet azonban még mindig ott dísztelenkedik. Pedig a film címe is Füge­falevél lett közben, így már nem lehet „kulcskérdés” sze­gény parknak az ügye. Azon­ban az a fügefalevél kicsi ahhoz, hogy ki ne látszod*» na mögüle a kigúnyolt kis­város „látszatparkja”, ahol a parkőrök működtetik fá­radtságot és fantáziát nem kímélve a szökőkutat, ha a víz sehogy sem hajlandó „szökni”. Milyen jót nevet­tünk ezen — a filmet néz­ve. Csak akkor jöttünk za­varba, amikor a keskeny kis játékkutak is ittmaradtak. Ha mondjuk egy testesebb ember elindulna azon, nem tudja kikerülni a szembe­jövő, legyen az bármilyen cingár. Legjobb lenne egy­irányú utacskának nyilvání­tani. S ha a parkban felejtett fe­hér édeskés-giccses díszle­tekhez mindenképp ragasz­kodunk, rendezzünk legalább egy szabadtéri operettelő­adást azok felhasználásával, úgy biztosan nagy sikert ara­tunk. (t-i) PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLEPI JÁRÁS ES CEOU X. ÉVFOLYAM, 132. SZÁM 1966. JUNIUS 5., VASÁRNAP Új módszer: a fóliák háromszakaszos hasznosítása Az idén már főbb mint száz hektárnyi területen használnak fóliát a kertészetek Százados múltja van annak, hogy a kertészkedő ember minden módon igyekszik megvédeni a korainak szánt növényeit a tavasz veszélyei­vel szemben. Az utóbbi esz­tendőkben figyelemre méltó segítséget jelent ebben a mű­anyagfólia alkalmazása. Az anyag nem olcsó, a gyártása sincs arányban a jelentkező igénnyel és érthető, hogy a kutatók legnagyobb gondja az, hogy a fóliát minél gazda­ságosabban és eredményeseb­ben használják fel. Annál is inkább, mert a tapasztalat szerint a fólia élettartama ál­talában egy gazdasági év. A háromszakaszos füst nélküli fólia hasznosítási elvét dr. Somos András akadémikus dolgozta ki. Az ő javaslatára kezdte meg alkalmazását négy nagyüzemi kertészet: a fóti Vörösmarty Termelőszövetkezet, a szent- lőrinckátai Uj Élet, a ceglédi Vörös Csillag és a szentesi Felszabadulás. Mind a négy helyen eredményesen haszno­sítják három szakaszban a fóliát. A nagyüzemi tapasz­talat már igazolta a kísérle­tek helyességét és eredmé­nyességét. A ceglédi Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnö­ke vállalkozott a fólia há­romszakaszos alkalmazá­sára. Március elején a kevés időt igénylő növények megvédésé­re használta a kertészet. En­nek eredményeként salátát el­sőnek vittek a piacra. Április elején a több hőt igénylő nö­vények számára biztosították a fóliatakarást A paradicso­mon május elejéig tartották a fóliát. Ezután a legtöbb hőt igénylő zöldségfélére, a papri­kára került a fólia és ott ma­rad június elejéig. Ezzel lé­nyegében három szakaszban sikerült felhasználni a fóliát. Ez a módszer a növények fejlődését mintegy három héttel hozta előbbre a szabadföldi kiültetéssel szemben és lehetővé tette azok értékesítését már a hajtatott kategóriában. A fogyasztók így aránylag ko­rán hozzájuthattak a friss zöldségfélékhez, a termelőszö­vetkezetnek viszont magasabb árbevételt jelent a korai érté­kesítés. Nem utolsó szempont az, hogy exportlehetőségein­ket is nagymértékben javítja a fóliák háromszakaszos al­kalmazása. — Dr. Somos András állan­dó kapcsolatot tart azokkal a kertészekkel, amelyek az ő ja­vaslatára rendszeresítik a fó­lia háromszakaszos alkalma­zását — mondotta Plavecz József, a Vörös Csillag Tsz nyugdíjas főkertésze. — Az idén is meglátogatta termelő- szövetkezetünket több orszá­gos hírű szakember kíséreté­ben. — A fagyosszentekre szá­mítva húszezer palánta került fólia alá. Fagy helyett akkor meleg napok jöttek, de a hó­nap végén a hideg szél, hűvös eső egészen plusz 5 fokig le- hűtötte a levegőt. A szabad­földi paprikát nagyon megvi­selte ez az idő, hiszen nem bírja a plusz 20 foknál ala­csonyabb hőmérsékletet. A mi paprikánk a fólia alatt ra­gyogóan fejlődik és legalább háromhetes előnyt élvez a szabadföldi kiültetéssel szem­ben. S mi volt a szakemberek véleménye? — Dr. Somos András pro­fesszor elismerését fejezte ki az eredményekért. Dr. Túri István egyetemi ad­junktus pedig, aki ceglédi származású, kertészetünket hasznos tanácsokkal segíti. Ö a közvetítő dr. Somos András akadémikus és a patronált kertészet között. Látogatásunkkor is éppen ott volt. A fólia használatáról így nyilatkozott: — 1966-ban mintegy száz hektáron használnak fóliát a kertészetek. Sajnos, ennek még csak harminc-negyven százalékát hasznosítják há- romszakaszosan, pedig — amint azt a tapasztalat iga­zolja — nagyon eredményes a korai paprika májusi taka­rása fóliával. (rossi) Csak a génieskút őrzi a romantikái Delel a gulya A csikóstói tehénjárás ro­mantikáját úgyszólván csak a mindmáig fennmaradt öreg gémeskút őrzi. Nem rivalgnak már kora reggel a pásztordudák, hogy a városi teheneket összecső- dítsék. A gulyás maga sem valami néprajzi tünemény. Takács Gyulát inkább afféle botcsinálta gulyásnak tarthat­nánk. — Ha már úgy is ott laksz, vállald el — mondták ki rá a szentenciát a Dózsa Tsz vezetői. Így lett teljhatalmú „ura” nyolcvankét tehénnek, két pásztorgyereknek és a két juhászkutyának. A tehenek jórészt a váro­si lakosoké, akiknek csak a fejősöket és szoptatósokat kell hazahajtani. A többi őszig kint marad az akolban. Ez egyben azt is jelenti, hogy gulyásuk addig nemigen hagy­hatja magukra őket. Az összeszoktatással kez­detben sok baj volt. De az­tán az „egyéni” tehenek is beleilleszkedtek már a gulyá­ba, békésen legelésznek egy­más mellett a dús legelőn. Takács Gyula maga is nyű­göd tabb már. Néha-néha egy-egy könyv olvasását is megengedheti magának legel­tetés közben. A megvaduló bikáktól sem kell tartania, amelyek régebben számos elődjét megnyomorították. Ha valamelyik „tehénnagysád” mégis kívánkozik utánuk, ki­tűzik a zászlót, és ennek je­lére motoron érkezik — az inszeminátor. Kép, szöveg: Jakab Zoltán , «pMil -mW'Wm Harminc nap Szlovákiában Tizenkét kiló írott anyag, 750 fénykép a Magyar Néprajzi Atlasz számára Nem elveszett ember — A Teleky utcában — hangzik a pontos válasz. — De egy kis baj van ám! — mondom a már kényelem­be helyezkedett gyereknek. — A Teleky utcát nem ismer­jük, azt se tudjuk, merre van. — Á, az nem baj — legyint fiatal barátunk. — Tessék csak elindulni, én majd mu­tatom az utat... Az oldalkocsis, fekete Pan­nónia motorkerékpár kilomé­terórája 1300-zal többet mu­tat, mint amikor elindultak. Tizenkét kilónyi írott anyag­ban és 750 fényképen elhozták tizenegy magyarlakta falu néprajzi anyagát az egy hó­napja Csehszlovákiába indult ceglédi kutatók. Akkoriban írtunk az Ikvai házaspár megbízatásától, s visszatérésük után már mun­kájuk eredményeiről adhatunk számot. Dr. Ikvai Nándor, a ceglédi Kossuth Múzeum igaz­gatója és felesége, Sándor Il­dikó néprajzos jelentős mun­kát végzett a szlovákiai har­minc nap alatt. A csehszlovák—magyar kul­turális kapcsolatok keretében a Szlovák Tudományos Akadé­mia meghívására végeztek néprajzi kutatásokat a Csalló- köz-Mátyusföldön, a Garam mentén, és az Ipoly menti ma­gyar településeken. — Anyagukat a Magyar Tu­dományos Akadémia néprajzi kutatócsoportja számára gyűj­töttük, s a készülő Magyar Ilyen ma a Kossuth tér áz időt jobban kihasználjuk. Este — helyi szokás szerint — „lámpagyújtásig” maradtunk egy-egy családnál. Nyolc óra tájon szállásunkra mentünk, s akkor rendeztük el a napköz­ben felvett adatokat és a fény- képfelvételeket. Rendszerint csak tizenegy órakor tudtunk lepihenni. — Utunk érdekessége volt, hogy pozsonyi látogatásunk során a Hotel Carltonban szálltunk, amelyet egykor Zöldfa vendéglőnek neveztek, s Kossuth is gyakran vendé­ge volt. A liftes ma is meg­említi a külföldieknek ezt a nevezetességet. — Néhány érdekes élmény­ben is volt részünk. Ezek kö­zül az egyik: A különben ked­vező májusi időjárás hideg na­pokkal végződött. Munkánkat befejezve egy kis kirándulás után a Tátrán átmotorozva öt­centis hóban, hózápor és jég­eső váltakozó rohamai között tértünk vissza állomáshelyünk­re. A néprajzosok gyűjtötte anyag alapján készül a Ma­gyar Néprajzi Atlasz. Az ada­tok térképre kerülnek. Mint­egy ezer lapot tartalmozó tér­képsort állítanak össze, s több kötetben jelennek meg a ki­egészítő adatok is. Ennek a nagy munkának egy izgalma­san szép részét végezték a ceg­lédi néprajzosok. Tamasi Tamás- Néprajzi Atlaszbdri lát napvi­- lágot. Ennek szerkesztése már- tíz éve folyik, s az Akadémián . hat ember évek óta csak ennek- szervezésével, adminisztrálásá- i val foglalkozik. x — A magyar nyelvterületre- terjedő vizsgálódások során — t a hazai néprajzosok helyi ku­tatásain túl — Csehszlovákiá­ja ban feladataink felét c elvégeztük, í s Jugoszláviában kollégáink . már majdnem befejezték a- gyűjtést. Romániában és Uk- . rajnában nemrég kezdődtek meg a gyűjtőmunkálatok. A hazai adatok már feldolgozás alatt állnak. — A meglátogatott közsé- ’ gekben több ősi magyar vo- _ nást, hagyományt találtunk, j mint sok hazai településün­kön — mondotta dr. Ikvai Nándor. Példákat említett, amelyek ; bebizonyították, hogy a nép- 1 viseleti elemek és az ősi étel- ' félék, a hagyományos építke- ' zési módok még megörökíthe- „ tők voltak. § A Duna környékén létesült ^ települések egykori házai fa- ^ vázra épültek, s a sövényfalas S házak menedéket nyújtottak a S folyó áradásakor is. ^ Az egykori emberek úgy tar- ^ tották, nem kell félni, ha jön $ az áradat, mindent fel a pad- $ lásra, legfeljebb a sövényfal § tapasztását kell pótolni, ha el- ^ vonult az ár. ^ — A földművelésben már ^ kevesebb hagyományt talál- ^ tunk. Ezek a területek, ame- ^ lyeken jártunk, Szlovákia szu- ^ székjának nevezhetők. A ter­5 melőszövetkezetekben sok gép- | pel dolgoznak. A szénához $ például nem ér emberi kéz, ^ amíg a mezőről az állat elé ^ kerül. Már minden munka- § mozzanatot gépesítettek. § — A háziiparnak sem talál­$ tűk sok nyomát. Csupán a ^ sustyafonás méltó említésre, ^ amellyel még találkoztunk. A ^ kukoricahéjból szatyrokat, ^ dísztárgyakat fonnak, egyebet fcnem őriztek meg a hagyomá- $ nyokból. | — Átlagosan két napot töl­$ töttünk egy-egy faluban. Első ^ dolgunk a száláskeresés volt, $ majd munkához láttunk. Egy 6 hónapig nem ebédeltünk, hogy Ki az ostoba? Az amerikai Pittsburgh pos­tahivatalnál levelet kellett kézbesítenie a város „legosto­bább ügyvédjének”, mert az is­meretlen feladó így címezte meg a borítékot. Tíz ügyvéd méltatlankodva visszaküldte a levelet. A tizenegyedik átvet­te. A borítékban tekintélyes pénzösszeget és egy cédulát ta­lált. A cédulán ez állt: „Gra­tulálok, ön korántsem olyan ostoba, mint kartársai képze­lik”. Köszönetnyilvánítás. A rész- vétnyllvánításokat hálásan kö­szönjük. Lunder család. a nyelvét. Majd a táskájában koto­rász, rúzst szed elő és — ejnye! — Itt húzogatja az ajkain a szemem előtt! Ez ultimá­tum! De mi ez? Még egy pillantást vet felém, kialszik a tekintetéből az ér­deklődés fénye. Keserű ízt érzek a számban. Hát kel­lett ezért Pestre utazni? Hát egy­szeribe, nem va­gyok érdekes?! Én balga! Nagy ég: amikor ruzsoz- ni kezdett, levetet­tem a szememről a foncsoros-tükrös napszemüveget! Hát persze ... Gondolhattam vol­na: nem engem les, sajátmagának tetszeleg a kerek kis tükörben! (eszes) s még biztatóbban mosolyog. Fejét kicsit a vállára biccenti, majd da­cos mozdulattal hátraveti fekete hajzuhatagát és kihívó pillantással méreget. Én: kissé zavar­tan elfordítom a fejem. Ö: diszkréten követi fejem moz­dulatait. A pillan­tásom keresi, s mi­kor rátalál, megis­métli az előbbi já­tékot. Biccentés, dac, hátravetés. Bájos a mosolya. Én: büszke va­gyok magamra. Arcot váltok, fölé­nyes akarok lenni. Semmi kétség: tet­szem neki! Oké!!! ő: a haját so- dorgatja, s közben angyalian kidugja A fővárosban van dJjom. Uta­zom a villamoson. Bár akad elég ülő­hely, mégis a fo­gantyún lógok, mint a lopótök a szilvafa ágán. Fel­függesztési pon­tomnál fogva im­bolygók, zötyögök. Ö — ugyancsak, tőlem nem messze, az ajtó mellett. Ez az ö gyönyörű, mint valami Lo­lobrigida-széria hazai első helye­zettje. Engem fi­gyel. Úristen!, gyömöszölöm ma­gamba legönfele- dettebb sóhajtáso­mat — végre! Vég­re engem is észre vett egy ilyen ra­gyogó szépség! Fantáziám mű­ködésbe lép. A gondolatok gyors váltakozását csak serkenti, hogy Ö még közelebb lép, Már a tavasz előhírnöke volt az a langyos eső, amely történetünk napján öntözte tisztára a város utcáit. A város szélén járt gépkocsink, amikor egy kiskabátba öltö­zött, nyolc év körüli fiúcska kétségbeesett integetésére megálltunk. Haja csuromvíz, arcán patakokban folyik — nem tudni eső-e, vagy könny. — Mi baj van, kisöreg? — Eltévedtem, és most nem 8 találpk haza — felel, s ránk 5 néz őzike tekintettel: — Tes-8 sék elvinni! Egy kicsit ugyan furcsái!-8 tűk. Nem nagy város ez a 8 miénk ... Na, de hát a fiúcs- $ ka sem nagy ... — Hol laksz hát? — kér- $ dezzük, miközben tessékeljük $ befelé a legénykét. ____________________________ 5

Next

/
Thumbnails
Contents