Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-05 / 132. szám
Kossuth tér vagy operettpark? Tavaly, amikor a filmesek „bevették” magukat a városba, kicsit mindannyian büszkék voltunk: készül egy játékfilm, egész estét betöltő, s ebben Cegléd egyik tere is „föllép”. Bizony ez komoly dolog, fele sem tréfa. Ebben az időben volt, hogy egy kicsit mindent „kulcskérdésének tartottuk, már csak a készülő film ideiglenes címe után is. Egy szép napon megjelentek a kellékesek, diszletesek, berendezők is, és fehérre meszelt oszlopokat raktak le a Kossuth téren, a templom mögött, s rövidesen alászállt a darunyi magasságból a szobor is, az előre elkészített talapzatra. Néhány napig megcsodálták a járókelők, majd mindenki tudomásul vette, hogy a filmhez ezekre is szükség van, hiszen az „eszményi kisvárost” akarják megmintázni, s ehhez kell ez a fehérre meszelt, rózsalugasokhoz való operett ízű díszlet. így mindjárt más — nyugodtunk meg. Ideig-óráig elcsúfítják vele a parkot, azután majd csak elviszik. A filmesek aztán felpáko- lásztak teherautóikra, miután leforgatták az „eszményi kisváros” szatíráját, ök megtették, ami a dolguk volt, a többi a film nézőinek a feladata: nevessék ki, ítéljék el a kigúnyolt „eszményi kisváros” szemléletét, s ha még tudnának hasonlóról, rohanjanak, s tegyenek róla, hogy ne legyen. Szóval a munkások összeszedték a kellékeket, elrakták a jupiterlámpákat, gondosan összetekerték a kábelokat, megköszönték és kifizették a statiszták munkáját, majd elvonultak hosszú, tömött teherautóikon. „Ittfelejtették” viszont a vacak operettdíszletet. Volt még égy halvány remény, majd csak elviszik, s nem fog ott csűfoskódni az emberi kor legvégső határáig. Ez akkor volt, amikor lapunkban Milyen legyen a Kossuth téri park? címmel „vitát” indítottunk. Jelentkezett is egy olvasó, aki elmondta, hogy oda autóparkoló kéne. Meg is írtuk. A díszlet azonban még mindig ott dísztelenkedik. Pedig a film címe is Fügefalevél lett közben, így már nem lehet „kulcskérdés” szegény parknak az ügye. Azonban az a fügefalevél kicsi ahhoz, hogy ki ne látszod*» na mögüle a kigúnyolt kisváros „látszatparkja”, ahol a parkőrök működtetik fáradtságot és fantáziát nem kímélve a szökőkutat, ha a víz sehogy sem hajlandó „szökni”. Milyen jót nevettünk ezen — a filmet nézve. Csak akkor jöttünk zavarba, amikor a keskeny kis játékkutak is ittmaradtak. Ha mondjuk egy testesebb ember elindulna azon, nem tudja kikerülni a szembejövő, legyen az bármilyen cingár. Legjobb lenne egyirányú utacskának nyilvánítani. S ha a parkban felejtett fehér édeskés-giccses díszletekhez mindenképp ragaszkodunk, rendezzünk legalább egy szabadtéri operettelőadást azok felhasználásával, úgy biztosan nagy sikert aratunk. (t-i) PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLEPI JÁRÁS ES CEOU X. ÉVFOLYAM, 132. SZÁM 1966. JUNIUS 5., VASÁRNAP Új módszer: a fóliák háromszakaszos hasznosítása Az idén már főbb mint száz hektárnyi területen használnak fóliát a kertészetek Százados múltja van annak, hogy a kertészkedő ember minden módon igyekszik megvédeni a korainak szánt növényeit a tavasz veszélyeivel szemben. Az utóbbi esztendőkben figyelemre méltó segítséget jelent ebben a műanyagfólia alkalmazása. Az anyag nem olcsó, a gyártása sincs arányban a jelentkező igénnyel és érthető, hogy a kutatók legnagyobb gondja az, hogy a fóliát minél gazdaságosabban és eredményesebben használják fel. Annál is inkább, mert a tapasztalat szerint a fólia élettartama általában egy gazdasági év. A háromszakaszos füst nélküli fólia hasznosítási elvét dr. Somos András akadémikus dolgozta ki. Az ő javaslatára kezdte meg alkalmazását négy nagyüzemi kertészet: a fóti Vörösmarty Termelőszövetkezet, a szent- lőrinckátai Uj Élet, a ceglédi Vörös Csillag és a szentesi Felszabadulás. Mind a négy helyen eredményesen hasznosítják három szakaszban a fóliát. A nagyüzemi tapasztalat már igazolta a kísérletek helyességét és eredményességét. A ceglédi Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke vállalkozott a fólia háromszakaszos alkalmazására. Március elején a kevés időt igénylő növények megvédésére használta a kertészet. Ennek eredményeként salátát elsőnek vittek a piacra. Április elején a több hőt igénylő növények számára biztosították a fóliatakarást A paradicsomon május elejéig tartották a fóliát. Ezután a legtöbb hőt igénylő zöldségfélére, a paprikára került a fólia és ott marad június elejéig. Ezzel lényegében három szakaszban sikerült felhasználni a fóliát. Ez a módszer a növények fejlődését mintegy három héttel hozta előbbre a szabadföldi kiültetéssel szemben és lehetővé tette azok értékesítését már a hajtatott kategóriában. A fogyasztók így aránylag korán hozzájuthattak a friss zöldségfélékhez, a termelőszövetkezetnek viszont magasabb árbevételt jelent a korai értékesítés. Nem utolsó szempont az, hogy exportlehetőségeinket is nagymértékben javítja a fóliák háromszakaszos alkalmazása. — Dr. Somos András állandó kapcsolatot tart azokkal a kertészekkel, amelyek az ő javaslatára rendszeresítik a fólia háromszakaszos alkalmazását — mondotta Plavecz József, a Vörös Csillag Tsz nyugdíjas főkertésze. — Az idén is meglátogatta termelő- szövetkezetünket több országos hírű szakember kíséretében. — A fagyosszentekre számítva húszezer palánta került fólia alá. Fagy helyett akkor meleg napok jöttek, de a hónap végén a hideg szél, hűvös eső egészen plusz 5 fokig le- hűtötte a levegőt. A szabadföldi paprikát nagyon megviselte ez az idő, hiszen nem bírja a plusz 20 foknál alacsonyabb hőmérsékletet. A mi paprikánk a fólia alatt ragyogóan fejlődik és legalább háromhetes előnyt élvez a szabadföldi kiültetéssel szemben. S mi volt a szakemberek véleménye? — Dr. Somos András professzor elismerését fejezte ki az eredményekért. Dr. Túri István egyetemi adjunktus pedig, aki ceglédi származású, kertészetünket hasznos tanácsokkal segíti. Ö a közvetítő dr. Somos András akadémikus és a patronált kertészet között. Látogatásunkkor is éppen ott volt. A fólia használatáról így nyilatkozott: — 1966-ban mintegy száz hektáron használnak fóliát a kertészetek. Sajnos, ennek még csak harminc-negyven százalékát hasznosítják há- romszakaszosan, pedig — amint azt a tapasztalat igazolja — nagyon eredményes a korai paprika májusi takarása fóliával. (rossi) Csak a génieskút őrzi a romantikái Delel a gulya A csikóstói tehénjárás romantikáját úgyszólván csak a mindmáig fennmaradt öreg gémeskút őrzi. Nem rivalgnak már kora reggel a pásztordudák, hogy a városi teheneket összecső- dítsék. A gulyás maga sem valami néprajzi tünemény. Takács Gyulát inkább afféle botcsinálta gulyásnak tarthatnánk. — Ha már úgy is ott laksz, vállald el — mondták ki rá a szentenciát a Dózsa Tsz vezetői. Így lett teljhatalmú „ura” nyolcvankét tehénnek, két pásztorgyereknek és a két juhászkutyának. A tehenek jórészt a városi lakosoké, akiknek csak a fejősöket és szoptatósokat kell hazahajtani. A többi őszig kint marad az akolban. Ez egyben azt is jelenti, hogy gulyásuk addig nemigen hagyhatja magukra őket. Az összeszoktatással kezdetben sok baj volt. De aztán az „egyéni” tehenek is beleilleszkedtek már a gulyába, békésen legelésznek egymás mellett a dús legelőn. Takács Gyula maga is nyűgöd tabb már. Néha-néha egy-egy könyv olvasását is megengedheti magának legeltetés közben. A megvaduló bikáktól sem kell tartania, amelyek régebben számos elődjét megnyomorították. Ha valamelyik „tehénnagysád” mégis kívánkozik utánuk, kitűzik a zászlót, és ennek jelére motoron érkezik — az inszeminátor. Kép, szöveg: Jakab Zoltán , «pMil -mW'Wm Harminc nap Szlovákiában Tizenkét kiló írott anyag, 750 fénykép a Magyar Néprajzi Atlasz számára Nem elveszett ember — A Teleky utcában — hangzik a pontos válasz. — De egy kis baj van ám! — mondom a már kényelembe helyezkedett gyereknek. — A Teleky utcát nem ismerjük, azt se tudjuk, merre van. — Á, az nem baj — legyint fiatal barátunk. — Tessék csak elindulni, én majd mutatom az utat... Az oldalkocsis, fekete Pannónia motorkerékpár kilométerórája 1300-zal többet mutat, mint amikor elindultak. Tizenkét kilónyi írott anyagban és 750 fényképen elhozták tizenegy magyarlakta falu néprajzi anyagát az egy hónapja Csehszlovákiába indult ceglédi kutatók. Akkoriban írtunk az Ikvai házaspár megbízatásától, s visszatérésük után már munkájuk eredményeiről adhatunk számot. Dr. Ikvai Nándor, a ceglédi Kossuth Múzeum igazgatója és felesége, Sándor Ildikó néprajzos jelentős munkát végzett a szlovákiai harminc nap alatt. A csehszlovák—magyar kulturális kapcsolatok keretében a Szlovák Tudományos Akadémia meghívására végeztek néprajzi kutatásokat a Csalló- köz-Mátyusföldön, a Garam mentén, és az Ipoly menti magyar településeken. — Anyagukat a Magyar Tudományos Akadémia néprajzi kutatócsoportja számára gyűjtöttük, s a készülő Magyar Ilyen ma a Kossuth tér áz időt jobban kihasználjuk. Este — helyi szokás szerint — „lámpagyújtásig” maradtunk egy-egy családnál. Nyolc óra tájon szállásunkra mentünk, s akkor rendeztük el a napközben felvett adatokat és a fény- képfelvételeket. Rendszerint csak tizenegy órakor tudtunk lepihenni. — Utunk érdekessége volt, hogy pozsonyi látogatásunk során a Hotel Carltonban szálltunk, amelyet egykor Zöldfa vendéglőnek neveztek, s Kossuth is gyakran vendége volt. A liftes ma is megemlíti a külföldieknek ezt a nevezetességet. — Néhány érdekes élményben is volt részünk. Ezek közül az egyik: A különben kedvező májusi időjárás hideg napokkal végződött. Munkánkat befejezve egy kis kirándulás után a Tátrán átmotorozva ötcentis hóban, hózápor és jégeső váltakozó rohamai között tértünk vissza állomáshelyünkre. A néprajzosok gyűjtötte anyag alapján készül a Magyar Néprajzi Atlasz. Az adatok térképre kerülnek. Mintegy ezer lapot tartalmozó térképsort állítanak össze, s több kötetben jelennek meg a kiegészítő adatok is. Ennek a nagy munkának egy izgalmasan szép részét végezték a ceglédi néprajzosok. Tamasi Tamás- Néprajzi Atlaszbdri lát napvi- lágot. Ennek szerkesztése már- tíz éve folyik, s az Akadémián . hat ember évek óta csak ennek- szervezésével, adminisztrálásá- i val foglalkozik. x — A magyar nyelvterületre- terjedő vizsgálódások során — t a hazai néprajzosok helyi kutatásain túl — Csehszlovákiája ban feladataink felét c elvégeztük, í s Jugoszláviában kollégáink . már majdnem befejezték a- gyűjtést. Romániában és Uk- . rajnában nemrég kezdődtek meg a gyűjtőmunkálatok. A hazai adatok már feldolgozás alatt állnak. — A meglátogatott közsé- ’ gekben több ősi magyar vo- _ nást, hagyományt találtunk, j mint sok hazai településünkön — mondotta dr. Ikvai Nándor. Példákat említett, amelyek ; bebizonyították, hogy a nép- 1 viseleti elemek és az ősi étel- ' félék, a hagyományos építke- ' zési módok még megörökíthe- „ tők voltak. § A Duna környékén létesült ^ települések egykori házai fa- ^ vázra épültek, s a sövényfalas S házak menedéket nyújtottak a S folyó áradásakor is. ^ Az egykori emberek úgy tar- ^ tották, nem kell félni, ha jön $ az áradat, mindent fel a pad- $ lásra, legfeljebb a sövényfal § tapasztását kell pótolni, ha el- ^ vonult az ár. ^ — A földművelésben már ^ kevesebb hagyományt talál- ^ tunk. Ezek a területek, ame- ^ lyeken jártunk, Szlovákia szu- ^ székjának nevezhetők. A ter5 melőszövetkezetekben sok gép- | pel dolgoznak. A szénához $ például nem ér emberi kéz, ^ amíg a mezőről az állat elé ^ kerül. Már minden munka- § mozzanatot gépesítettek. § — A háziiparnak sem talál$ tűk sok nyomát. Csupán a ^ sustyafonás méltó említésre, ^ amellyel még találkoztunk. A ^ kukoricahéjból szatyrokat, ^ dísztárgyakat fonnak, egyebet fcnem őriztek meg a hagyomá- $ nyokból. | — Átlagosan két napot töl$ töttünk egy-egy faluban. Első ^ dolgunk a száláskeresés volt, $ majd munkához láttunk. Egy 6 hónapig nem ebédeltünk, hogy Ki az ostoba? Az amerikai Pittsburgh postahivatalnál levelet kellett kézbesítenie a város „legostobább ügyvédjének”, mert az ismeretlen feladó így címezte meg a borítékot. Tíz ügyvéd méltatlankodva visszaküldte a levelet. A tizenegyedik átvette. A borítékban tekintélyes pénzösszeget és egy cédulát talált. A cédulán ez állt: „Gratulálok, ön korántsem olyan ostoba, mint kartársai képzelik”. Köszönetnyilvánítás. A rész- vétnyllvánításokat hálásan köszönjük. Lunder család. a nyelvét. Majd a táskájában kotorász, rúzst szed elő és — ejnye! — Itt húzogatja az ajkain a szemem előtt! Ez ultimátum! De mi ez? Még egy pillantást vet felém, kialszik a tekintetéből az érdeklődés fénye. Keserű ízt érzek a számban. Hát kellett ezért Pestre utazni? Hát egyszeribe, nem vagyok érdekes?! Én balga! Nagy ég: amikor ruzsoz- ni kezdett, levetettem a szememről a foncsoros-tükrös napszemüveget! Hát persze ... Gondolhattam volna: nem engem les, sajátmagának tetszeleg a kerek kis tükörben! (eszes) s még biztatóbban mosolyog. Fejét kicsit a vállára biccenti, majd dacos mozdulattal hátraveti fekete hajzuhatagát és kihívó pillantással méreget. Én: kissé zavartan elfordítom a fejem. Ö: diszkréten követi fejem mozdulatait. A pillantásom keresi, s mikor rátalál, megismétli az előbbi játékot. Biccentés, dac, hátravetés. Bájos a mosolya. Én: büszke vagyok magamra. Arcot váltok, fölényes akarok lenni. Semmi kétség: tetszem neki! Oké!!! ő: a haját so- dorgatja, s közben angyalian kidugja A fővárosban van dJjom. Utazom a villamoson. Bár akad elég ülőhely, mégis a fogantyún lógok, mint a lopótök a szilvafa ágán. Felfüggesztési pontomnál fogva imbolygók, zötyögök. Ö — ugyancsak, tőlem nem messze, az ajtó mellett. Ez az ö gyönyörű, mint valami Lolobrigida-széria hazai első helyezettje. Engem figyel. Úristen!, gyömöszölöm magamba legönfele- dettebb sóhajtásomat — végre! Végre engem is észre vett egy ilyen ragyogó szépség! Fantáziám működésbe lép. A gondolatok gyors váltakozását csak serkenti, hogy Ö még közelebb lép, Már a tavasz előhírnöke volt az a langyos eső, amely történetünk napján öntözte tisztára a város utcáit. A város szélén járt gépkocsink, amikor egy kiskabátba öltözött, nyolc év körüli fiúcska kétségbeesett integetésére megálltunk. Haja csuromvíz, arcán patakokban folyik — nem tudni eső-e, vagy könny. — Mi baj van, kisöreg? — Eltévedtem, és most nem 8 találpk haza — felel, s ránk 5 néz őzike tekintettel: — Tes-8 sék elvinni! Egy kicsit ugyan furcsái!-8 tűk. Nem nagy város ez a 8 miénk ... Na, de hát a fiúcs- $ ka sem nagy ... — Hol laksz hát? — kér- $ dezzük, miközben tessékeljük $ befelé a legénykét. ____________________________ 5