Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-04 / 131. szám

1966. JÜNIUS 4., SZOMBAT Nfcr« '^JCíHap Budapestre érkezett a Barátság-expedíció Péntekep futott be Buda­pestre a \ „Rakéta” szovjet szárnyashajó, fedélzetén hat szocialista ország rádióripor­tereivel, szerkesztőivel, művé­szeivel. A Barátság expedíció tagjai Budapestről Belgrádba, innen Bulgáriába, majd Ro­mániába utaznak. Az út vég­célja a Szovjetunió, Ogyessza. A riporterek minden ország­ban öt napot töltenek. Egy életút fele a katedrán Az ige olyan szó.A fő­név fajtói... A névszó ... Minden kérdésre huszonöt­harminc kéz lendül a magas, ba Percek alatt hosszú hetek- hónapok munkája elevenedik fel pergő kérdések-válaszok nyomán. Az utolsó nyelvtan­óra a váci Báthory utcai isko­la hatodik c osztályában. Ősszel érik... Hazudik a nóta. Június elejét írjuk és szüretel­nek! Megérett az Afuz Ali és a szőlőskertek királynője. Na igaz, hogy csak üveg­tető alatt, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola melegházán ban. A termés több mint száz fiirt, s szüretelni jövő hét végén kezdenek — ha el nem romlik a melegvízkazán Bernáth Kálmán tanár úr fáradhatatlan, csakúgy, mint diákjai. Majd egy órája figyelem már közös munkájukat. Ott áll a két padsor között, kérdez és felszólít, dícsér és korhol, ész­reveszi a megbúvót csakúgy, mint aki állandóan jelentkezik. Botja a fekete táblának tá­masztva, ő maga a két pad­sorra támaszkodik, úgy él együtt diákjaival. Pedig hát... ülve biztosan könnyebb len­ne... — Talán .. .— tűnődik ké­sőbb, már a tanári szobában. — Biztosain... És mégis ne­hezebb. A katedra és a padok kö­zött nem olyan eleven a kontaktus, mint mikor a tanár karnyújtásnyira van a gyerekektől... néha végigsétál a padsorok között... könnyebben észre­vesz mindent... a gyerekek is közelebb érzik magukhoz. Mindez kétségtelen igaz. Az idei tanév utolsó nyelvtanórá­jának nagy aktivitása is ezt igazolta. Csakhogy Bernáth Kálmán tanár úr esetében már nem csupán egyszerű fá­radtság végigálini minden tanórát... ötvenkét éves, huszonhat esztendeje tanít. Egy életút fele a katedrán ... Vácott született, Félegyhá­zán végezte a tanítóképzőt, Szegeden a főiskolát. Egy kis Tisza menti faluban kezdte ta­nári pályáját, a fővárosban folytatta. Tizenkilenc esztendeje hívták haza szülővárosá­ba, azóta tanít egyfolytá­ban ebben az iskolában. Magyar nyelvet, történelmet és testnevelést. Azaz már csak az első két szakot. Pedig a harmadik, a testnevelés volt Gépesített tehénistállók némi hiányossággal ' Bocsánat, nem akarjuk is­métlésekkel untatni az olva­sót. Nem tehetünk róla, hogy időnként vissza-vissza kell térnünk a megye termelő- szövetkezeteiben épülő tehén- istállókra, amelyek messze túl a határidőn lassacskán készülgetnek és a megállapí­tott napra eddig még egyet­lenegyet sem adott át az építőipar. A kakucsi Lenin Tsz 96 fé­rőhelyes tehénistállója építése során például múlt tavasztól őszig többször is módosítot­ták a határidőt. Legvégül 1965. december 31-ben jelöl­ték meg a műszaki átadás napját. Mondanunk sem kell, hogy a kakucsi tsz tehenei ennek ellenére sem tölthették új otthonukban szilveszter éjszakáját. Most már azonban ott ropogtathatják az idei lu­cernát, mert a kivi telező Ceg­lédi Tanácsi Építőipari Válla­lat március 30-án az épületet átadta. Nem ez az egyetlen tavalyról ez évre áthúzódó istállóépítkezés megyénkben, és igazán boldog lehet az a tsz, amely mint a kakucsi is, végre beköltöztethette hajlék­talan teheneit új otthonukba. Mit szóljon azonban a kis- kunlacházi Pereg (kivitelező: Váci Tanácsi Építőipari Vál­lalat), az újszilvási Kossuth, a farmosi Új Élet, a ceglédi Kossuth (kivitelező: Ceglédi Tanácsi Építői Vállalat) és a kosdi Naszályhegyalja (kivi­telező: a váci járási tsz-közi brigád)? Istállójuk építésének tavaly télen lejárt határideje alaposan átcsúszik az idei nyárba. Természetesen az elmaradó­toknál a kivitelező mindig nbjektív akadályokra hivat­kozik, léginkáb az építő­anyaghiányra, ami bizony eiö-előíordul. Mikor lesz önitató? Kakucs újabb bánata Ablaktalan barjúnevelő De ne csak mindig az épí­tő- és építőanyagipar döcögő kooperációjáról beszéljünk. Megemlíthetjük ez egyszer az istálló gépi berendezéseit gyártó ipart. Miatta akado­zik az utóbbi hónapokban megépült istállók berendezése. A Földművelésügyi Miniszté­rium Pest megyei Mezőgazda- sági Gépjavító Vállalata inté­zi Kakucson és egyebütt is a szerelőmunkát, de csak olyan mérvben, ahogy a gépeket a gyártó ipartól megkapja. Akad olyan berendezés is, amelyhez egyáltalán nem tud hozzájut­ni. A tejszeparátort ugyan Ka­kucs részére megszerezte, s rövidesen több más meglevő géppel együtt fel is szereli. Hiánycikk viszont a hűtő- agregát, helyette hűtőkád ke­rül a kakucsi tehenészetbe. Nem baj, megteszi az is, csak éppen húszezer forinttal drá­gább az agregátnál. Ami azonban az önitató be­rendezést illeti, ott már komolyabb a baj. Nem vált be az öntöttvas­kagylós típus, gyártását tehát helyesen, abbahagyták. Csak­hogy másik fajta egyáltalán nem készül, most az újonnan épült gépesített istállókban a leghagyományosabb módszer szerint vödörrel cipelik a vi­zet a teheneknek. Nem is nagyon ér rá ide­geskedni az önitató miatt. Épít azonban a Lenin Tsz egy hatvanférőhelyes borjúneve­lőt, mégpedig házilag, saját brigádjával, nehogy elhúzód­jon az építkezése. Na, de... E pillanatban szünetel a munka, pedig már csaknem eljutottak a falegyenig. Nem haladhatnak azonban tovább tégla nélkül, azt pedig most sehol sem tudnak szerezni. A téglánál is nagyobb gon­dot okoz, holott az most nem is hiánycikk, az ajtó- és ablakkeret. Kakucson ugyanis az illetékes szervek által melegen ajánlott I. 3—14. számú típusterv sze­rint építenek „bölcsődét” a borjaknak. Valóban tetszetős épület lesz és a korszerű hi­giéniai követelményeknek is mindenben megfelelő. Például világos és szellős, ezért is van annyi nyílás rajta, de az azokhoz megfelelő méretű nyílászáró szerkezetek nem készültek sem most, sem az­előtt soha. — Ezeket az ajtó- és ablak­kereteket valóban nem gyárt­ják. Az érdekelt tsz-ek, vagy saját asztalosműhelyükben vagy ktsz-nél csináltatják meg — nyugtatgat az illeté­kes hely és hozzáteszi: — per­sze így többe kerül, mintha a TÜZÉP-telepen megvehetnék. Aztán mond még valamit: — Különben serrf ajánljuk többé a hatvanférőhelyes bor­júnevelőt, hanem nagyobbat. Tehát kivonják a szóban forgó típustervet a forgalom­ból. Ejnye! Már-már ajt hin­né az ember, hogy ez a be- ablakozhatatlan borjúnevel- de-terv mintegy részét képezi a takarékossági, vagy esetleg a „tsz építs olcsóbban” moz­galomnak. Szokoly Endre a három közül számára a leg­kedvesebb. — Ötvenhétig megyei test- nevelési szakfelügyelő is vol­tam ... — mondja csendesen, aztán magába mélyedve hall­gat sokáig. Váratlanul tört rá a beteg­ség abban az esztendőben. Még a háborúban szerzett túl- erőltetés, többszöri megfázás következményeként. A fél lá­bával fizetett érte. — Akkor, azokban a ke­gyetlen napokban, még gondol­ni sem mertem volna, hogy még egyszer taníthatok, hogy újra teljes értékű ember lesz belőlem... Bottal jár. Alig észrevehe­tően biceg. Aki nem ismeri élettörténetét, nem tudja, hogy csak fél lába van. Rendületlenül végigállja óráit. Mert véleménye szerint így igazi a kontaktus tanár és diák között. És fáradhatatlanul láto­gat nyolc iskolát, mint a város tanulmányi felügye­lője. Kettő közülük külterületi: Má~ riaudvar és Gombás. És ha a testnevelést már nem is ta­níthatja. rendszeres látogatója, tanácsadója a váci sportisko­lának. És igazgatóhelyettese a kereskedelmi tanulók iparis­kolájának. — Egy évig tanultam újra járni... — jegyzi meg csen­desen. — Azt hiszem, nemcsak az élni akarás, a hivatás és a gyerekek szeretete volt az az erő, amely a visszatérésre sar­kallt. Az apja szabómester volt. ö már tanár. A felesége szintén pedagógus. Magyar-történe- lem-ének szakos tanár a Há- mán Kató úti iskolában. — Nagyon boldog vagyok, hogy pedagógusnak készül Ka­ti lányom is. Jelenleg másod­éves hallgató az egyetemen. A magyar irodalom szeretetét azt hiszem mindkettőnktől örökölte. Melléje a német nyelvet választotta másik tárgyként Csengetnek. A szünet végét­ért. Óráról mulasztani pedig egyszerűen nem tud. — Elnézést... várnak a gye­rekek ... Nyugodt, megfontolt léptek­kel halad végig a csendes fo­lyosón. Valahogy olyanformán, ahogy az életútján halad végig az ember. Felelősséggel, be­csülettel. ★ Tegnap a Művelődésügyi Minisztériumban vette át a Kiváló tanár kitüntetést. P. P. Ülést tartott az Országos Földművesszövetkezeti Tanács Az Országos Földművesszö­vetkezeti Tanács pénteken ülést tartott a SZÖVOSZ székházéban. Az ülés fő na­pirendi pontja a földműves­szövetkezeti szervek 1965. évi gazdasági tevékenysége volt. A féltéglások A furcsa, de találó kifejezést kétszer aláhúztam a jegyzetfüzetben, s melléje meg azt írtam: típus. A kifeje­zést magát a Csepel Autógyár egyik pártalapszervezeté- nek titkára használta, akivel a politikai felvilágosító mun­ka gondjairól, eredményeiről beszélgettünk. Azokat ne­vezte féltéglásoknak, akik — ha szavakról van szó — a mellüket döngetik, ám ha a tettekre kerül sor, seholsem találhatók. Típus-e ez a mellét fél téglával döngető ember, vagry csak olykor, eggyel-eggyel akadni Össze? Magunkat áltatnánk, ha úgy vélekednénk: alig van Ilyen. Mert ha nem is e kifejezéssel, de ugyanezen típus­ról beszélt a gyapjúszövőgyár pomázi gyáregysége szak- szervezeti titkára, s a Mechanikai Művek egyik pártalap- szervezetének titkára is; sűrűn találkoznak velük a poli­tikai munkások, s nem véletlenül. A bizalmat jelző tény, hogy sérelmeikkel, panaszaikkal a kommunistákat, á szakszervezet aktivistáit keresik fel az emberek. Ám az már a segíteniakarással való visszaélés, amikor ügyes­kedő féltéglások állnak eléjük, s megmondják nekik, hogy nincsen igazuk, egyszeriben fenyegetőzni kezdenek. Po- mázon a két hétig igazolatlanul hiányzó lány mamája követelt megértést, s amikor azt — teljes joggal — meg­tagadták, „minden lehető helyen feljelentem magukat” stílusban csinált botrányt. Az autógyári titkár példái kö­zött ott szerepelt egy irányító poszton levő ember, akit magatartásbeli hibákért vontak felelősségre, s aki méltat­lankodva, sértődötten „hát nem elég, hogy a munkám jól végzem!” felkiáltásokkal próbálta a bírálatot semmibe venni. Példákat ki-ki a maga környezetéből — gondolom — bőven sorolhat. Furcsa és elgondolkoztató dolog ez: amikor a jogról van szó, egyszeriben mindenki „öntudatos állampolgár”. Es amikor hibáiért, mulasztásaiért felelősségre vonják, már döngeti is a fél téglával a mellét, s ki -ne ismerné a teátrális szövegeket: „hát ezt lehet tenni egy ember­rel?”, „ezt érdemeltem?”, s így tovább. A féltéglások tí­pusa szocialista társadalmunk alapvető elvét, azt, hogy minden az emberért történik, függetleníti attól, hogy milyen emberről van szó. Mert általánosságban segí- teni, formálni kell minden embert — ez igaz. Ám milyen jogon tart igényt a megkülönböztetett segítségre az ér­demtelen? A szakszervezet pártfogoljon egy notórius Iga­zolatlanul hiányzót? A pártvezetőség szemet hunyjon a magatartásbeli hibák felett csak azért, mert elkövetője munkáját — amiért fizetését kapja — ellátja? Jóval kevesebb lenne az ilyen ember, ha — időnként nem dőlnénk be melldöngctésüknek! Mert sajnos, meg­történik, nagy hangjukkal megtévesztenek embereket, vagy legalábbis annyit elérnek, hogy szótlanul nézzék amit csinálnak. Biztató, s közéletünk egészséges légköré­nek fokozódására mutat, hogy — mint példáink is igazol­ják — mind több helyen végre határozottan fellépnek el­lenük. Mert csakis ez vezet eredményre: kivenni kezük­ből a melldöngetésre használt fél téglát, s munkára, cse­lekvésre, valódi érdemek elérésére ösztökélni őket. M. O. BŰTORDIALÓGU S . Érdi milliomosok • Angyal segít Ennél stilszerübb nem, is lehet a beszélgetés. Asztal kö­rül ülünk s a téma, a bútor. Hogy szóba került, az sem a véletlen műve. > Néhány hete csak annak, hogy áruházat nyitottak Érden. A villám ke­rékasztal konferencián a Pest megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat igazgatója örsi Fe­renc és áruforgalmi főnöke, Niedermann Károly állít ki bizonyítványt a lepergett na­pokról. — Tudtuk, hogy mindenkép­pen kívánatos lépés a bútorüz­let nyitás ezen a vidéken. — Arra mégsem számítot­tunk, hogy ilyen átütő lesz a siker. — Az óvatosak három-négy* milliós évi forgalmat jósoltak. — A bizakodóak sejtettélc, hogy itt sokkal nagyobb üzlet­ről van szó. Az újságíró ezek után ki- , váncsian teszi fel a kérdést: — ; mennyi szerepel a pénztár- \ könyvben? — Míg a szobi üzletünk egy I évnegyed alatt 680 ezres for­galmat bonyolít, az érdi bolt két hét alatt közelítette meg ezt az összeget! — Ami annyit jelent, hogy évszakonként négymillióra számíthatunk. És ez felülmúl minden várakozást. — A magunk részéről leg­alább ilyen jelentősnek tart­juk a bolt missziós szerepét: forradalmi tempóban moder­nizálja az emberek ízlését. Szép külföldi lakószobák, kár­pitozott garnitúrák és mo­dern konyhák kerülnek a vá­sárlók TEFV-kocsiira. — Ezúton is köszönetét mondunk az árut szolgáltató BÚTORÉRT Vállalatnak amely kiemelt ellátást biztosit. Angyal doktor, főosztályveze­tő szívügye ez, s így minden feltétel biztosított a többszö­rös hasznú akció sikeréhez. Vásárlók jönnek-mennek. A messzi környékre — egészen Martonvásáríg — hordják a régi és új otthonok legújabb berendezéseit. t. gy. Azonnali belépésre felveszünk szerkezetlakatos. mintakészí­tő szakmunkásokat, valamint vidéki munkára qép- és szer­kezeti V »tost, ív. és lánghe­gesztő és férfi segédmun­kásoké Jelentkezni lehet Országos Bányagépgyártó Vállalat Bpest IV. Baross u. 91—95

Next

/
Thumbnails
Contents