Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-01 / 128. szám

ns T ntcrtt K-tf’jfrltm 1966. JÜNIUS 1., SZERDA EGRI SIKER az öt megye fiataljainak salgótarjáni kiállításán Kedden zárult a Borsod, He­ves, Nógrád, Pest és Szabolcs megye képzőművészjelölt fia­taljainak — az amatőr dzsessz- és tánczenekarok II. országos fesztiválja alkalmából — Sal­gótarjánban rendezett kiállítá­sa. A tárlat mindhárom első díját az egri Tanárképző Főis­kola képzőművész-jelöltjei nyerték. Bardtsdg^expedíció a Dunán Június 3-án Budapestre ér­keznek a dunai Barátság-ex­pedíció részvevői. A fiatal mű­vészek, írók, költők, újságírók, rádiósok, akik május 29-én hat ország — a Szovjetunió, Bul­gária, Csehszlovákia, Jugosz­lávia, Lengyelország és Romá­nia —, képviseletében talál­koznak Pozsonyban, egy hó­nap alatt 2200 kilométert tesz­nek meg Ogyesszáig a Dunán. Az expedíció, amely a „Junoszty” szovjet ifjű­Látogatás a gödöllői sugárkertben A radioaktív kezelés hatá­sossága mellett szólnak a mag­vak besugárzásával már eddig elért eredmények. Az Agrártu­dományi Egyetem növényter­mesztési tanszéke ezzel a mód­szerrel több olyan kukorica­mutánst állított elő, amelyek jóval több fehérjét és olajat tartalmaznak, tehát nagyobb tápértékűek, mint a jelenlegi fajták. Első ízben vetettek el Ma­gyarországon olyan magvakat, amelyeket radioaktív besugár­zással kezelt növértyek érleltek. A különleges kezelést tavaly kezdték meg az Agrártudomá­nyi Egyetem izotóp-sugárkert- jében, ahol az élő növényeket teszik ki sugárhatásnak. Az ezekből származó, s tavasszal elvetett kukori­ca-, len-, bab-, borsó-, pa­radicsom- és paprikamag­vak nem mutattak semmi­féle elváltozást, de a belő­lük kikelt növények egy része már igen: azok a bab- és borsótövek, § amelyek a legnagyobb sugár-§ Tobben «“»érik dózisban részesült növények $ pKet, ^ s gyakrab- magvaiból nőttek ki, sokkal §ban látják, mint alacsonyabbak a többinél. ^ neves színé- A gödöllői sugárkertben je- $ szunket. Majd- lenleg az ország minden részé- ^ nem naponta ran- ből 10 tudományos intézmény ^ devúznak egy anyaga kap radioaktiv keze- i esész ország tv-tá- lést. A főbb mezőgazdasági nö- borával. Ezúttal vényeken kívül vannak ezek egyszerre ^ léptek között gyógynövények, erdei > fényképező kame- fák és virágok is. ra elé. Otthonias ... ... S lezserséggel, ----­A kisebb sugardozisoktol * - - ­olyan stimuláló hatást várnak, amely a közvet­len utódokat gyorsabb fej­lődésre, nagyobb arányú növekedésre serkenti. sági rádióállomás és a magyar rádió illetékes ve­zetőinek kezdeményezé­sére indul el útjára, a személyes kapcsolatok ápo­lásán kívül azt a célt szolgál­ja, hogy részvevői rádiómű­sorokban és egyéb alkotások­ban ismertessék hazájukban a környező szocialista orszá­gok ifjúságának életét. A túra részvevői minden érintett or­szágban megszakítják útjukat. Hazánkban például Budapes­ten kívül ellátogatnak Heves és Veszprém megyébe is. Ta­lálkoznak a KISZ Központi Bizottságának vezetőivel, s a magyar fiatalok legkülönbö­zőbb rétegeinek képviselőivel. Június 6-án a Madách Színházban gálaestet ren­deznek a Barátság-expedí­ció részvevőinek tisztele­tére, s az előadásra, amelyen a legkülönbözőbb művészeti ágak nagy tehetségű ifjú mű­velői szerepelnek, meghívják a budapesti ifjúsági napok előkészítésében, lebonyolítá­sában kiemelkedő munkát végzett fiatalokat. Vendégeink június 8-án indulnak tovább Jugoszláviába. A NEHEZEBB ÚT > szü le te tt , Jászl ^ § zett diplomat, ^ ^ ' $ Bagón tanítja SZTÁRPARÁDÉ !“• ^ >*s/sssssssssssssss/sss. Déli, falusi verőfény. És csend. A házak bezárt kapuk­kal strázsálnak az országút két oldalán. Nagy ritkán egy-egy autó vagy motor veri fel a csendet, de zúgása hamar meg­ül, s csak a meg-megrezdülő útszéli fák üde-friss lombja neszez tovább. Mint könnyű muszlin-kö­peny, száll a csillámló por a tempósan guruló kerékpár után. Csinos, barna lány ka- rikázik ki a házak közül az országúira. — Tériké, megállna egy percre? — szól utána a mű­velődési ház fiatal igazgatója. A lány lefékez, könnyed mozdulattal ugrik le a kerék­párról, s kiváncsi arccal für­készi az igazgatót: ugyan mi­ért állította meg? — Rekenyi Teréz — mutatja be, aztán még mosolyogva hozzáteszi: — A legfiatalabb tanítónő a falunkban. A falu: Bag És a tanítónő valóban fiatal. Huszonhárom éves és második esztendeje tanít a Galga-völ- gyi falu iskolájában. Karcagon Jászberényben szer- Pesten lakik és a kisiskoláso­ren­^ dező nélkül, mo- ^ solyogva, úgy ^ ahogy az életben. ^ Ha valaki nem ^ ismerné egyiket § íme a pontos fel­Ennél is fontosabb azonban átsorolás: nagyobb sugáradagok várha- J Tamási Eszter, tó hatása: az utódokban oly an 5; Takács Mária, új, de örökletessé váló tulaj-^ Varga József, I.é- donságok alakulhatnak ki, ^ nárt Judit, Gud- amilyeneket az adott nönvény- ^ lik Júlia és Lu­fajtában eddig nem ismertek. § gossy Zsuzsa. mmimammmtzm. §az életét, ami rajta van. La­r""""r'r*‘"yyy*yS*yyryySS/S/SrSSS/SSS//SS//SS/SSS/SSSSSSS/SSS/SSS/S///SSS/SSSS/SSSS/SSSSSSSSS/SSS/SSSS/SSSSSSS//SSSSSSfSS/fSS/SSS/S/SSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSySSSSSSSSSSSSSSSS/SSSS7SSSfSSS/SSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSS/SSSSfSSSS/SSSSSS/SSSSSSSSS/SSSSSs — Naponta négy órát uta­zom ... — mondja már a mű­velődési ház klubjában. Aztán inkább csak önmagától kérde­zi: — Hogy miért nem költö­zöm ide? — Elhallgat, látha­tóan keresi a választ a maga- feltette kérdésre. — Pontosan nem is tudom. Azaz hogy... Újra csak csend. Rágyújt, s az áttetsző, szürkésfehér füst­lepel védelme mögül válaszol. — Szó volt arról, hogy meg­telepszem itt. Szeretem a falut, az itt élő embereket, tanítvá­nyaimat. Szívesen dolgozom ebben az iskolában. És mégis... Amikor megérkeztem a főis­koláról, egy második osztályt bíztak rám. Nem volt könnyű dolgom, de nem is vártam könnyebb feladatot... A má­sodik tanév kezdetén tizenki­lenc gyerekkel cigány-osztály alakult. Elsősökből. Azt bíz­ták rám. Nehéz, de szép fel­adatnak tűnt. Délelőtt, délután tanítás ... Akkor határoztam el, hogy itt lakom ... Szobát is kaptam volna. Belenyugod­tam. A munkám kívánja így... Aztán november elején meg­szűnt ez az osztály. A tizen­kilenc gyerekből csak tizenhá­rom járt rendszeresen. Nem volt érdemes fenntartani. A két másik első osztályba osz­tották a tizenhárom gyereket. rSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSStSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/* ftfjÓXa újra csak délelőtt taní­| tok. Harmincnyolc első osztá­lyos kisdiákot.,. Reggelenként fél ötkor kel, nyolc órára ér­kezik a bagi iskolába. Délig tanít. Vagy a négy-, vagy az ötórás vonattal utazik haza. Pestlőrincre. Egy óra a vonat- út, s újabb egy óra villamoson vagy buszon. — Ha itt laknék, több mint ^ hatszáz forint lenne a lakás, Sa megélhetés. A fizetésem | ezerháromszázétven forint. De | mert otthon lakom, csak az | utazásra kell költenem. Igaz, ^ hogy naponta négy órám kár- ^ ba vész, de a pénz is fontos. | Ha férjhez megy — s ez ^ nem is olyan távoli cél, a vő- § legényjelölt képesítés nélküli * pedagógus, aki most végzi § munkája mellett a főiskolát \ kás, berendezés is kell a há- \ zassághoz. A szülei csak any- \ nyival segíthetnek rajta, hogy eltartják. Amit így megtaka­rít a fizetéséből, félrerakja. Emberi dolog. Vitathatatlan. Legkevesebb nyolc órát így is a faluban tölt naponta. Taní­tói munkája mellett becsület­tel ellátja a kisdobosok veze­tői tisztét. Ez hetenként két­szer másfél óra. A többi na­pon — a vonat indulásáig — füzeteket javít, a másnapi órákra készül, vagy éppen a családokat járja. — Ilyenkor, tavasszal, min­dig több a gond a gyerekek­kel. A szülők egész nap a ha- / tárban dolgoznak. A gyerekek felügyelet nélkül töltik a dél­utánt. A téli hónapokban szí­vesen foglalkoznak velük a szülők. Tavasszal maguk is fá­radtan térnek haza esténként a határból. A gyerek pedig csak gyerek. Különösen, ami- , kor még csak szeptember óta / ismerkedik az iskolával, a be-f tűk, számok, a rend és a fe-t gyelem világával. Meg a zöld/ rét, a jó idő is nagy csábító... \ Maga is fáradt, amikorra hazaér. A gyakorlatban vége már a napnak. Vacsora, tisztálkodás, előké­szület a hajnali indulásra, az­tán korai lefekvés. Így megy ez hétről hétre, nap nap után. Csak a szombat és a vasár­nap más. Színház, mozi tárla­tok. Az újabb hétre :t adó szép, közös prograr . . . Elégedett az életével? Igen is, nem is. Persze, könnyeb­ben szeretne ő is élni. De nem ábrándvilágban él, ismeri az adott lehetőségeket. A vágya legfeljebb csak annyi: értsék meg gondjait, nehézségeit. Ne tételezze fel róla senki, hogy. nem szereti a falut, a bagi gyerekeket, felnőtteket — azért utazik naponta. Neki így célszerűbb, még ha fáradsá­gosabb is. Mindenki megpróbálja a maga elképzelése szerint bé­rén dézni az életét A fontos csak az, hogy hasznára legyen annak a közösségnek, amely­ben él, dolgozik. S ennek az el­lenkezőjét senki sem állíthatja Rekenyi TerézrőL Prukner Pál I y Valóság meg a látszat Azon az estén, amikorra megbeszélték az ügyvéddel a találkozót, Anna izgatott, zavart volt. Nyugodtsága, amit sokszor úgy irigyeltek tőle, elhagyta. Bosszantotta, hogy pont most, amikor olyan nagy szüksége volna rá. Olyan volt, mint akit fejbekólintottak. Csak szédel- gett az utcán. — No, de túl kell lenni rajta, minél hamarább! Nem ő az első, s nem is az utolsó — vigasztalta magát. — Csak bátran! Imre bácsi — az ügyvéd — majd megvéd. Amikor a gyár ülnöknek küldte egy hónap­ra a bíróságra, akkor ismerkedtek meg. A kis- öregnek majd mindennap volt ügye. Anna először haragudott rá, gyűlöletes volt neki az idős férfi, mert olyan igazán védte a legmocs­kosabb embert is, ha rajta múlik, akkor az il­lető megdicsőülten hagyja el a bíróságot. El­lenszenvét éreztette is vele. A tárgyalások közötti szünetekben, amikor kicsit másról be­szélgettek a törvény emberei, elfordult, vagy nem is válaszolt neki, ha hozzászólt. Csak úgy, ímmel-ámmal intett nemet, vagy igent. Pedig az ügyvéd mindig nagyon kedves, figyelmes volt hozzá. Többször hívta fel a figyelmét a paragrafusok mélyén rejlő bonyodalmakra, egy-egy „nehéz” ügyben. Egyszer ki is fakadt, amikor a kisöreg saj­nálattal nyilatkozott az ítélet után védencé­nek ellenfeléről, akit éppen az ő bizonyításai alapján marasztaltak el. S ő akkor a világ legtermészetesebb hangján válaszolta: — Ugyan, kedves! Nem ő fogadott meg. A másik ügyvéd volt az ügyetlen. Elszaladt a tá­madható bizonyítékok mellett. Nem kell az ilyen dolgokból lelkiismereti kérdést csinálni, mert, ha tovább bogoznánk az ügyet, valóban kiderül, hogy nem is olyan ártatlan az az em­ber. Az élet nem olyan becsületes, ahogyan maga gondolja. Van tapasztalatom bőven ... Az ügyvéd filozofáló válasza után a szemé­be vágta: — Nem becsületes dolog az, amit tesz. Az igazság mellett kell akkor is szólnia, ha a bű­nöst védi! Majdnem eltelt a hónapja a bíróságon, ami­kor megbékült vele. Egy asszonynak a gyer­mektartási ügyét védte, amelyik már meg­járta a Legfelsőbb Bíróságot is. Ennek ellené­re a szíve mélyén ő is úgy érezte, hogy az asz- szonynak van igaza. Az ügyvéd annyi terhelő bizonyítékot kutatott fel, olyan lelkesen védte az asszony igazát, hogy végül is az visszakap­ta gyermekét. Ö akkor ujjongott, valami szé­pet akart mondani neki. Mikor eljött a bíró-, Ságról, már mint kedves ismerősök váltak el;' Ez jutott eszébe, amikor Gézával megegyez;- tek: nem titkolóznak tovább, hiszen szeretik egymást. Elválik a férjétől. Mert reggel is milyen patáliát csapott az a lehetetlen ember,^ hogy a nadrágját nem jól vasalta ki. Mindig ilyen ingerült vele, sosem viszi el sehová Csak parancsolgatni tud ... — sorolta az ér­veket. — Ilyen életből elég volt. Simán fog ez menni, Imre bácsi nagyszerűen elintézi az ő ügyét is. Amikor felhívta telefonon az ügyvédet, ki­vette hangjából, hogy meglepődött és meg is örült egyszerre. — Csak nincs valami baj? — kérdezte rög­tön. — Ö, nincs ... nincs semmi. Csak szeretnék beszélni az ügyvéd úrral — válaszolta kissé zavartan. — Nem telefontéma — fűzte még hozzá. — Nagyszerű! Mikor jön? Magácskának én mindenkor a rendelkezésére állok. — Igazán köszönöm, este fél hétkor oda­megyek. Hét óra is elmúlt már, mire Anna az ügyvé­di irodához ért. Egy pillanatra megállt az aj­tóban. Sosem járt még ügyvédi irodában, so­sem volt olyan ügye, amiben prókátorra lett volna szüksége. Zavarta, hogy most olyan helyre kellett jönnie, amelynek még a tájé­kát is elkerülte eddig. Ismerőseitől annyi rosz- szat, hátborzongatót hallott már az ilyen hely­ről, s lám most ő is szaporítja a bíróságot járók táborát. Senki nem volt az ügyvédnél, amikor bekopogott. A kisöreg az asztalnál ült, ciga­rettát töltött. — Ezt is megértem, hogy magácska eljött! Foglaljon helyet — fogadta hangoskodó őszin­teséggel. Hogy van? De régen nem láttam! Kedves hangját azonban rögtön megismertem. Mi új­ság? — kérdezte és hosszan nézte az asszonyt cipőjétől a feje búbjáig kíváncsiskodón. A für­késző tekintet Annát még jobban megzavarta. — Á ... nincs semmi különös. Igazán sem­mi... Csak azért jöttem, mert szeretnék el­válni a férjemtől. — ? Az ügyvéd nem válaszolt mindjárt. A be­szélgetés elakadt. Anna észrevette, hogy az idős ember még jobban nézi. Gyanakodón már vizsgálja, kutatja: melyikük lehet a hibás. — Közös megegyezéssel szeretnénk — foly­tatta bátortalanul. — Oiftadtmost nincs — válaszolt az ügyvéd szárazon; s már hivatalosan nézte az előtte ülő asszonyt. Tekintete csalódást mutatott. Anna nem felelt mindjárt, s számára kibírha­tatlan csend uralkodott el a kis szobában. C— Ki volt a hibás? Ügy emlékszem, mondta nekem, hogy jól élnek. * Az asszony felvetette a fejét. Dacosan. Büszkén, már majdnem odakiáltotta. » — Én. Igenis én. Szeretek egy másik em- *• Bert. Sajnálom a férjem, de nem tudok vele tovább élni. Én nem vagyok ember? Velem nem történhet meg az, hogy szerelmes leszek egy másik férfiba? Nem akarom, hogy titok­ban maradjon! A világ előtt akarom őt, az egész világ előtt! Tisztán, becsületesen! Segít­sen nekem. Jó? Ám, a nagy elhatározás, bátorság az ügy­véd fürkésző tekintete alatt semmivé vált. — Nem is tudom hirtelen — válaszolta. — Miért kell az, hogy ki a hibás, ha nem aka­runk együtt élni? — Azért, kedvesem, mert ha az asszony is, meg a férj is rendesen viselkedik, nincs eny- nyi válás. Megbélyegzik azt, aki szétszakítja a családot, feldúlja az otthont. De ne féljen! Ismerem én magát. Tudom, hogy nem lehet hibás... Csak ezt ne mondta volna — gondolta An­na riadtan — s igen kényelmetlenül érezte magát. Ügy vette észre, hogy az ügyvéd ol­vassa gondolatait, azért lett olyan rideg és hű­vös. De hát mit képzel? Azt hiszi talán, hogy ő is olyan könnyelmű kis nő, mint akikkel a bíróságon találkozott? S belül neki sem hi­szik el, amit mond csak papíron, formailag. Ö, mibe keveredtem — gondolta keserűn. — Nem! Nem hagyhatom előtte szégyenben ma­gam. Majd elmegyek egy másik ügyvédhez, egy idegenhez, akinek csupán ügyfél leszek. Csak innen megszabaduljak tisztességgel. — Házasságunk szerelemből történt — kezdte el — főleg az én részemről. (Ez igaz is — helyeselt magának). Egy ideig jól éltünk. Aztán a férjem kimaradozott. (Ez is igaz még.) — Szórakozni járt, vagy dolgozott? — kér­dezte az ügyvéd. — Nem tudom, csak mindig magamra ha­gyott. Elhidegültünk. — Nőügyei voltak? — Nem hiszem ... — Akkor? — De igen ... igen voltak ... — hadarta az ügyvéd parancsoló tekintetének engedelmes- kedve. — Sok volt, még a lakásra is felhozta őket! (Jaj... ez már nem igaz! — vádolta magát ijedten.) Énhozzám pedig egyre dur­vább lett! — Meg is ütötte? ‘ — Nem! — kiáltotta volna, hogy sohasem bántotta Péter, de a paragrafusember kegyet­len szeme újabb hazugságra kényszerítette. — Nagyon megvert... Orvoshoz is kerül­tem miatta. (Ó, de aljas vagyok! — szégyellte el magát riadtan.) — A fizetéséből ugye nem adott haza? Más­ra költötte? Részegeskedett is? — segítette kérdéseivel az ügyvéd az asszonyt. — I... gén. — És ugye, kedves ... Maga mindig rende­sen hazajárt? Udvarlója nincs? — Nincs, kérem ... — dadogta Anna. — No, akkor készen is vagyunk. Nyugodjon meg, asszonyom. A bíróság felbontja a házas­ságot, mert senki nem kényszerítheti arra, hogy egy ilyen nőcsábásszal, részeges fráter­rel, mint kiskegyed férje, aki elissza minden pénzét és az asszonyt halálra üti-veri, azzal együttéljen! Majd sürgetem az ügyet, hogy hamar túl legyen rajta! — tette még hozzá. Mire befejezték a panasz írását, Anna látta az ügyvéd arcáról, hogy cinkostársak lettek kimondatlanul. Az ügyvéd hivatalból, ő pedig a saját érdekében. Ez a felismerés nagyon bántotta. Gyorsan felállt, hogy megy, mert egy percig sem tud tovább maradni. Ügy szé­gyellte magát, mint még soha az életében. Hős­ködő, szerelmes érzéseit elnyomta a riadalom. Kegyetlenül háborgott a lelke, hogy ilyen gya­lázatosán megrágalmazta a férjét. Hiszen éle­tük apró bosszúságait olyan könnyű szörnyű­ségekre kifordítani. Amit mondott, azt mind be lehetne bizonyítani kis rafinériával, da ember nem lehet ilyen piszkos. Ahogy ezt végiggondolta esetten, sápadtan állt, s nagyon szánalomra méltó volt. A vén prókátor meg is szánta. — Ha meggondolná a dolgot, két napon be­lül szóljon, hogy ne adjam be a bíróságra az ügyet. — Jó, köszönöm... — akarta mondani, de sunyin tovább játszotta szerepét, s csak eny- nyit válaszolt: — Nincs mit meggondolnom. — Látta, hogy az ügyvéd nem hisz neki, összeszűkült kis sze­mével megint a gondolataiban olvas. Röviden búcsúzott, alig várta, hogy kapun túl legyen. S bent az irodában pedig az ügyvéd még- egyszer végigolvasta a vallomást. Megcsóvál­ta fejét, keserűn nézte egy darabig, aztán az egész jegyzőkönyvet apró darabokra tépve be­leszórta a papírkosárba. Mert praxisból tudta már, hogy erre nem lesz szükség ... András Ida I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents