Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-29 / 152. szám

Ttinucsttignh hvstztktntiíójts Ma: Barak József a 78-as számú körzet tanácstagja dél­után 6 órakor a Szociális ott­honban: Holnap: Megyeri Károlyné a lü-es, Peresztegi Ferenc a 11-es, Magy r László a 12-es és Bartók Barnabásné a 13-as számú körzet tanácstagja a Széchenyi úti óvodában ta­nácstagi beszámolót tart. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • X. ÉVFOLYAM, 152. SZÁM 1966. JÚNIUS 29., oZERDA Öf nappal a határidő előtt teljesítették ai skő félévi tervei Társüzemekke! kooperálnak a jobb alkatrészellátás érdekében Diákok — nyáron Túl ‘már az évzárón is, nyári szünidejüket töltik a diákok. De hogyan? Megkér­deztünk három gimnazistát nyári' terveiről. Klementisz Lajos: — A nyár legnagyobb ré­szét a városi uszodában töl­töm. Naponta kétszer edzek. Mivel másodosztályú úszó va­gyok, még ebben az évben célul tűztem ki magamnak az I. osztályú szint elérését Kiss Attila: — Több osztálytársammal együtt a nagykőrösi konzerv­gyárban dolgozom. Ruhára te­szem félre a pénzt. A CVSE ifjúsági labdarúgó csapatának vagyok a kapusa, ezért rugal­massági és erősítő gyakorla­tokat végzek munka után. Zalavári Ferenc: — A Dózsa Népe Tsz-nél állattenyésztő gyakornokként dolgozom, majd júliusban KISZ-épí tő táborba megyek. A szünidő hátralévő részét pe­dig Szegeden töltöm. (gór) Az Országfos Talajjavító Vállalat ceglédi gépjavító gyáregysége eddig is szép eredményeket ért el a terme­lésben. Ezekben a napokban jó munkája nyomán ismét megérdemelte az elismerést. A gyáregység az idei fél­éves tervét öt nappal ko­rábban teljesítette. Június 25-én jelentették, meg­oldották a féléves feladatot, s a további munka már a máso­dik félévet szolgálja. Száraz Mihályt, a gyáregy­ség vezetőjét kértem, adjon tájékoztatást, hogyan jutottak ilyen szép eredményre? — A gyáregység tervteljesí­tését hatékonyan befolyásolta, hogy gondosabb volt a munka szervezése, jobb munka­feltételek mellett, kisebb baleseti veszéllyel dolgoz­nak munkásaink. — Az idén átadott új sze­relőcsarnok nagy segítséget jelentett az első félév tervidő­szakának lerövidítésében. Megszűnt a zsúfoltság, javul­tak a munkakörülmények. — Igaz, hogy az anyagellá­tás és az alkatrészek beszer­zése gyakran országos vi­szonylatban is nehézségekbe ütközik, mi azonban terveink készítésekor nagy figyelmet fordítunk arra, hogy már jó­val korábban, időben megpró­báljuk megszerezni a szüksé­ges alkatrészeket. — Kooperálunk a társüze­mekkel, vagy saját műhe­lyünkben végezzük el az al­katrész felújítását, esetleg újat gyártunk az elpusztult helyett. Az új mechanizmust úgy értelmezzük, hogy nem kell a kiszolgálásra várni, nekünk kell megteremte­nünk a számunkra szük­séges munkafeltételeket. — Az ötnapos időnyereség azt jelenti, hogy a második félévre még jobb körülmé­nyek között készülhetünk. Ja­vuló feltételeink szerint állí­tottuk össze az új programo­zást, amely a féléves tervet negyedévi és havonkénti bon­tásban is ismerteti. — Nagy része van ebben a szép eredményben a vállalat­nál kibontakozó és erősödő szocialista brigádmozgalom- i nak is. A közelmúltban őt j szocialista brigádunkat össze- ! vontuk két nagyobb cső- ! portba s így még jobb tel­jesítményt tudnak elérni — mondotta Száraz Mihály, a gyáregység vezetője. Vásár Albertirsán július 10-én or­szágos pótvásár lesz, melyre vészmentes helyről, szabály­szerű járlatlevéllel minden­nemű állat felhajtható. Ijváros: Nincs „nyári szezon“ a könyvtárban 120 gyermekolvasó - Olvasótoborzás Kerékpárok - rendőrségi őrizetben Alig ebéd után jár az idő. Az Űj városon a Körösi út mel­lékutcáiból gyerekek tűnnek fel. Némelyik mezítláb, tor­nanadrágban, a kislányok ha­jában szalag. Legtöbbjük könyveket szorít a hóna alatt. Útközben összedugják a fe­jüket, a könyvek képeit né­zegetik és olvasmányaikról be­szélnek. Az egykori újvárosi kör he­lyén levő fiókkönyvtár ajta­jánál gyülekeznek az ifjú ol­vasók. Többségükben általá­nos iskolás kislányok. Ter­vezgetik, milyen társasjáté­kot vesznek elő a polcról, s milyen könyveket választa­nak. Két órakor megérkezik a könyvtáros, Lugosi Jánosné. Amint a nyomában beperdülő gyerekeket megszámolom, ki­derül, tizenheten vannak már a kölcsönzés első perceiben. Szépen emelkedik az újvá­rosi fiókkönyvtár forgalma. Már kétszáznegyven olvasó­nál tart, s ezek fele a gyere­kek közül kerül ki. Ök a legszorgalmasabb látogatók. Most a nyári szünetben sokan hetenként jönnek újabb könyveket kölcsönözni. A könyvtáros munkanapló­ját átlapozva kiderül, hogy például májusban a legki­sebb forgalmú kölcsönzés­kor harmincketten százti­zenöt kötet könyvet vettek kölcsön. Ennek a hónapnak a legnagyobb teljesítményű napján ötvenötén keresték fel a könyvtárat s mintegy kétszáz kötetet vittek maguk­kal. — Amikor megkezdte mű­ködését a fiókkönyvtár, alig haladta meg a kétszáz köte­tet könyveink száma, — mond­ja Lugosi Jánosné. — Ezekben a napokban azonban már mintegy kétezer kötetből választhatnak számban szépen gyarapodó olvasóink. — Ügy tervezzük, hogy az év végére már négyszázan ve­szik igénybe az újvárosi könyvtárat. Ennek megfele­lően növeljük a könyvállo­mányt. Beszerezzük a legfon­tosabb lexikonokat, egyéb kézikönyveket is, hogy ezért sem kelljen a távoli nagy­könyvtárba fáradnia az érdek­lődőknek. — Az olvasótoborzás új módszerével próbálkozunk. A lakónyilvántartó könyvekből kiírom Újváros lakóinak ne­vét és címét, s a könyvtár le­vélben értesíti őket, milyen könyvekkel, szolgáltatásokkal tudja segíteni a környék la­kóit — Ha emelkedik az olva­sók száma, akkor a heti egy­szeri kölcsönzés is kevésnek bizonyul. Ügy tervezzük, hogy ősztől már hetenként kétszer fogadjuk az olvasókat. Szép ez az aprócska könyv­tár. Berendezése nem sze- dett-vedett öreg bútorokból, hanem modem, kényelmes darabokból áll. Szépek a pol­cok, a műanyaglappal borí­tott asztalok és a kárpitozott székek. A napokban érkezett meg a hordozható cserépkály­ha is. A polcokra helyezett felíra­tok segítik a keresgélő eliga­zodását. Külön a szépiroda­lom, másik sarokban a szak­könyvek, ifjúsági’ és mese­könyvek. Mindenki számára hozzáférhető a kézikönyvtár, a Pest megyei Hírlap, a Dör- mögő Dömötör, a legifjabbak kedvence és a társasjátékok, amelyek mágnesként vonzzák a környékbeli gyerekeket, s szinte észrevétlenül szoktat­ják őket az olvasásra is. A polcon az Űj Magyar Lexikon mellett az Irodalmi Lexikon kötetei, a Kultúra Világa, a Művészettörténeti ABC Fotolexikon, Világatlasz és egyéb segédkönyvek is megtalálhatók. A szépirodalom és az ifjúsági könyvanyag is mindig a legújabban megje­lenő kötetekkel gyarapszik. A központi könyvtár rendszere­sen fejleszti a könyvállo­mányt, s időnként újabbak­kal cseréli fel a meglevő könyveket. Nem sok szót válthattam a könyvtárossal, hiszen akadt tennivalója bőven. Kis köl­csönzőasztalát körülvették az olvasók. Amint az utcára léptem, láttam, hogy a Körösi út mentén húzódó fák alatti zöld gyepen hasalnak a gye­rekek és olvasmányaikkal is­merkednek. tamasi Amikor a városban járva- kelve kerékpármegőrző mel­lett haladunk el, s az harminc­negyven biciklit őriz, esetleg arra gondolunk, milyen jó for­galma van. Az azonban sen­kinek sem jut az észébe, hogy az őrizetlenül hagyott pedál<ts járművekből — a rendőrség raktárában is találni hasonló mennyiséget. Többen elhagyják kerék­párjukat, másokét ellopják és itthagyják, s ezek bekerülnek a rendőrségre. Egy ideig tü­relemmel várják a jelentke­ző tulajdonost, s ha mégsem jelenti be járműve eltűnését, akkor a kecskeméti BÁV-nál értékesítik a bicikliket. Hogyan kerülhet egy ke­rékpár a rendőrségi „megőr­zőbe”? Ügy, ahogy a napokban történt eset is mutatja. Lévai Mihály, a XIV. kerü­let 323-ból e hó 26-án két pár csirkével bejött a piacra. Pénteken délután négy óra­kor indult el velünk a járási könyvtár mikrobusza. Hídvégi Lajos, Pataki Ferenc, Ikvai Nándor, a vasi születésű Re­mete József, Béres Károly, Márky Péter, Helyes Lajos és e sorok írója képviselte Ceglé­det és a ceglédi járást a Vá­cott megrendezett Pest megye —Vas megye vetélkedőn. A megszokott útvonalon ha­ladtunk. Százszor is jártunk rajta. Láttuk már e tájat autó­buszból, vonat ablakából, sze­mélygépkocsi kényelmes ülé­seiből, vagy motorkerékpárról. Ez alkalommal mégis más volt a táj és más volt a beszédté­ma. Alighogy elindultunk, a város határában délre muta­tott valaki. Száz évvel ezelőtt itt e tájon a sömlyékes vad­vizeken vízimalmok kereke őrölte unalmasan az életet, s az időt. Bércéi valamikor Ceglédhez tartozott. Milyen gyorsan suhant a kocsi, s mi minden jutott e kis társaság eszébe. Lágy hullám a magas vetésben, valamikor ott egy falu állott. Árpád-kori templomát szét­hordták, lakóépületek funda­mentumában lehetne csak Portékáját eladva felkereste ismerősét, Németh Józsefnél, a Csörgő utcában. A magá­val hozott kerékpárt otthagy­ta megőrzésre, s az asszonytól 190 forintot kért kölcsön. Arra is volt gondja, hogy meglesse: hol rejtőznek az áhí­tott százasok. A kölcsönt zsebretéve eltávozott. Meg­várta, amíg Némethné ott­honról elmegy, majd vissza­tért, s a lakásból elvitte a „ma­radék” 1700 forintot is. A rendőrség a személyleírás alapján fogta el a tolvajt. A földművesszövetkezet elől ello­pott, jó állapotban levő ke­rékpár, — melyriek gyártási száma F 89 621 — türelmetle­nül várja a gazdáját, de az eddig még nem jelentkezett. Így kerülnek a rendőrségi „megőrzőbe” némely kerék­párok, s az az érdekes, hogy sokan nem is érdeklődnek járművük sorsa felől. megtalálni. Pilis következik. Az északi oldalon romos kas­tély, a két vaskos toronybás­tya jól látható az útról is. Előtte a közelben kicsi tó. In­nen ered az Ujárok. Valami­kor e természetes forrás által táplált tavacska vize erekben folydogált, zsombékok rejtet­ték, hol megszűnt, hol előbuk­kant. Nyolcvan évvel ezelőtt indult a szabályozás, s ennek lett az eredménye az „új árok”. Délről újabb kéttornyú kas­tély, valamikor a Beleznay családé. Az egyik toronyszo­bának nevezetes lakója volt: Kármán József, a magyar re­gényírás úttörője itt írta a Fanni hagyományai című, az- időben nagy sikert aratott re­gényét. Az aluljáró déli olda­lán nagy lucernatábla. Köze­pén enyhe emelkedés. Itt is falu volt. Megvallatták a föl­det és sok-sok lelet került napvilágra. Nézzük a tájat... s valaki Vörösmartyt idézi: „Ez a föld, melyen annyiszor apáink vére folyt?’. Nyolc honismerö ember ül a kocsiban. Mindent tudnak ezek erről a földről, ennek Ismerni a szűkebb hazát Szamár helyett Moszkvicson Tíz esztendeje került Ceg­lédre Pálfi Károly, a Dózisa Népe Tsz egyik juhásza — Bé­késből, a birkatenyésztés ha­zájából. A tíz év alatt egy ideig a gazdaság főállatte­nyésztője is volt. De hát akt a juhászaiba egyszer belekós­tolt, az nem tud sokáig meg­maradni az íróasztal mellett. — Hol tanulta a juhászatot? — Apám is juhász volt, a nagyapám is. Amikor belenőt­tem a kisbojtárságba; apám odaállított a nyáj Végire. Tor­nyos kalapot kaptam, s a csa­csi hátáról juhászbottal bíztat­tam a birkákat. Ma már nincs szamár, de van helyette egy Pannónia meg egy Moszkvics. A juhászkalap is kimént a di­vatból, a juhászbot a szögön lóg, mint emlék. Az egykori időiből csak a birka meg az öt puli maradt. — Hány birka van a keze ailatt? — Négyszáz, nagyrészt fejő­sek. Bizony elég nagy a haj­tás fejes idején. Ilyenkor a juhász két órakor kel. A fe­jes megtart hat-hét óráig, utá­na pedig ki a legelőre. Dél­után megint fejős két órától, utána ismét legeltetés, míg be- sötétedttk. — Túrót Ss készítünk. Évi tervem tizenöt mázsa. Elgon­dolhatja, hogy megszenved az emiber. mire azt a hétezer-öt­száz liter tejet lefeji, amikor egy-egy jószág két deci tejet ad naponta. A túrókészítés tudományá­ra1 mondja: — A legjobb juhász gondo­san titkolja a készítés módját. Ismertem olyan juhászt, aki még az ajtót is magára zárta, amikor a gomolyát darálta, meg a túrót készítette. Ez persze csak a rígi világban volt. Ha énhozzám eljön vala­melyik juhász, én mindig szí­vesen szolgálók tanáccsal. — Hogyan alakul a juhász jövedelme? — Nálunk forintosított mun­kaegység van. Minden meg­termelt százötven forintból a juhásznak egy munkaegység jár. A leválasztáskor minden kiló bárányért nyolc forintot kap a juhász. Beleszámít & munkaegység-részesedésbe • gyapjú is. — Mennyit^ szaporodik ftel a munkaegység év végére? — Volt már ezerötszáz mun­kaegységem is. Az idei első fél esztendőben kettőnknek ezer- nyolcvanat írtak be, év vígirf összegyűl vagy nyolcszáz.----Ilyen jövedelem mellett n em is csuda, hogy a mai ju­hász szamár helyett Moszkvi­cson jár — fordítom elismerő- re a szót. v A juhász rá is bólint, dé a szó sem marad el: — Rá is dolgozik arra, nem is akárhogyan. S még hozzá­teszi: — Ezt is jegyezze fel a papírra! (rossi) KÉSZÜLŐDÉS Tóth István felvétele népéről! Minden fáról, min­den útkeresztező ről. De szó esett a távoli Vas megyéről is. S íme, kifogyhatatlan lett a szó így is. Területe 3339 négy­zetkilométer, lakosainak szá­ma 281 ezer, népsűrűsége 64 fő. (Pest megyéé 123). Két vá­rosa, hat járása, 229 községe van. Itt található az ország legkisebb önálló közigazgatási egysége. Nemesmedves, amely­nek mindössze 57 lakosa van. S mondják a folyóit: Rába, Marcell, Mura, Lendva, Pinka, Gyöngyös, Kerka, Zala. S mondják a várait: Kőszeg, Vasvár, Sárvár, Szaló ... Pesten defekt, az izgalom tetőfokra hág. De egy jó ne­gyedóra múltán már indulha­tunk tovább. A vfeci művelődési házban sok ismerős. Múzeumigazga­tók, pedagógusok, helytörténe­ti érdeklődésű, irodalom, mű­vészet, zeneszerető és ismerő emberek sokasága. A műsort százak hallgatták Cegléden is. Valaki vélte is hallani Pataki Ferenc harsány kiáltását: Fürst Sándor a mun­kásmozgalom mártírja a Vas megyei Rum községben szü­letett. A műsor folyik, az izga­lom a morzejelek körül kezd pezsdülni. Ikvai Nándor körül kis csoport alakult az eszpe­rantó és latin nyelvű szövegek megfejtése érdekében. Sike­rült: Béres Károly játékxilofo­non játszotta a kívánt dalt: Süss fel nap, süss fel nap... Szombathely kétségbe vonja a hangszer valódiságát. A jelen­levő igazlátók szomorúan mondják a mikrofonba, hogy „sajnos, xilofon volt”. Az idő haladt, dörgőtt az ég, a nyitott ablakokon viharos szél szár­nya vágta a hűvös éjszaka sö­tétségét az izzadó versengők arcába. A feszültség egy pilla­natra sem lankadt. Márky Pé­ter lépett a mikrofon elé, s egy kis rögtönzött társasággal, kik között a ceglédi Nagy An­namária gimnazistánk is ott szorongott, felhangzott a nagy tapsot és derültséget keltett paródia. Az idő haladt. Már csak a zenei paródia volt hát­ra... E versenyen nem egyéni di­csőségről volt szó. A jelenle­vők a megyét képviselték, s a kollektív szellem kitűnően vizsgázott az est során. S ott, a versenyen éreztük igazán: milyen jó dolog alaposan is­merni a szűkebb hazát. Szomorú István

Next

/
Thumbnails
Contents