Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-28 / 151. szám

fur MÍ.CVU f ifCivltm 1966. JÜNIIJS 28., KEDD TV-FIGYELO Nincs új a... A színházak többségében már megkezdődött a nyári Szünet. Ha nem is szó szerint, de valahogy ez a helyzet a te­levízióban is. Már hetek óta 5lem került jelentősebb önálló produkció a képernyőre. A né­ző akaratlanul is felsóhajt: hol vannak azok a régi szép hétvégék, amikor nem is egy, de két önálló műsorral is meg­örvendeztették azokat, akik a televíziót választották hétvégi programjukul? Ezen a hétvégén sem lát­hattunk egyetlen önálló, új 'programot sem. Szombaton feste az Angyal jelentkezett, a már megszokott gáláns kaland keretében. Ezt követően a po­zsonyi Aranykulcs táncdalfesz- tivált sugározta a televízió, tíyengécske felvonultatása volt fez a részvevő országok tánc- Öaltermésének. Néha úgy érez­te az ember, hogy táncdal cí­mén altatózenét sugároznak. Mi magyarok sem remekel­tünk. Sem Fényes Szabolcs, sem Bágya András dala nem reprezentálta a magyar tánc- zenét. A vasárnap maradandó él­ményét a délután sugárzott Halhatatlan garnizon című felújított szovjet film képvi­selte. Űjra látva is őszinte mű­vészi élményt nyújtott. Jó összeállítás volt a Peng a gitár című zenés műsor kevés prózával. Neves külföldi elő­adóművészek egész sora kitű- nőbbnél kitűnőbb számokkal szórakoztatta a nézőt. Hogy a számok és a felvételek egy kissé régebbi eredetűek? El­végre nyár van ... És az eset­leges bosszúságért kaptunk néhány kellemes énekszámot Brigitte Bardot-tól. Szintén a láttuk-hallottuk produkciók közé tartozott az est fő műsora, a Felnőtt ját­szótér, amelyet éppen öt esz­tendővel ezelőtt tűzött először műsorára a televízió. Róna Ti­bor azóta is jó humorista, mégha váratlanul össze is zsu­gorodott ez a műsor az el­múlt évek alatt. Hogy majd kétszer annyi szereplő nevét konferálták le a műsor végén, mint amennyit láthattunk a programban. Ugyan kérem, nyár van... És kárpótlásul két nagyon tehetséges művészt láthattunk viszont a képer­nyőről, Sennyei Verát és Ro­zsos Istvánt. P. P. A VECSÉSI SZÍNJÁTSZÓK SZARVASON Június 25-, 26-án Szarva­son, Csabacsüdön és Kondo­roson rendezték meg az or­szágos „Just Zsigmond” szín­játszó napokat, amelyek ke­retében földművesszövetkezeti együttesek — köztük a ve- csési színjátszók — adtak szá­mot felkészültségükről. Az együtteseket teljesít­mény szerint ugyan nem ér­tékelték, nem állapítottak meg helyezési sorrendet, mégis, az előadássorozatot követő ösz- szefoglalóban a nagykállói és a barcsi együttes után a ve- csési gárdáról a legteljesebb elismeréssel nyilatkoztak. A nagymúltú, immár 20 évre visszatekintő öntevékeny szín­játszók valóban rászolgáltak az elismerésre. Ideje, hogy nevük túllépte községük és a megye határait. Kétlábú, háromfülű kismalac Különös kismalac jött világ­ra a mözsi Új Elet Termelő- szövetkezetben. A malacnak két lába, három füle és kél farka van. A kis állat más­különben egészséges és jó ét­vággyal táplálkozik. Ml A TITKA...? LÁTOGATÁS A GYULAI KOLBÁSZGYÁRBAN Gyulán vagyunk. A ma­gyar Alföld e városa festői tájai, évszázados kulturális hagyományai mellett füstölt kolbászáról a leghíresebb. A ■„gyulai” világkiállításon, nem­zetközi vásárokon mindig elő­— Röviden megismerhet­nénk a gyártás menetét? — A vágóhídról már ketté­vágva érkezik hozzánk a ser­tés, de nem mindegy ám, hogy milyen! A legfinomabb kol­bász az öregebb, mangalicá­Megérkezett a nyersanyag. Megnyúzva, kettévágva, vá­rakozik a sertésszállítmány, hogy a bonyolult folyamatok végén kolbászként hagyja el a gyárat. kelő helyet foglalt el. Keresik, szeretik világszerte. Mi a tit­ka páratlan, s utánozhatat­lan zamaténak? Beszélget­tünk a gyár hentesmesterei­vel, vezetőivel, hogy nyomá­ra jussunk ízek és illatok tit­kának : — Nincsenek boszor­kányreceptjeink — mondják. — Nincs hét lakat alatt őrzött titok. Mégis, mi a gyulai kolbász különleges ízé­nek nyitja!? — Itt a főtech­nológus egy pillanatra elhall­gat, homlokát ráncolja, aztán tréfásan mondja, hogy inkább megcsinálja, minthogy mesél­jen róla, de aztán mégiscsak folytatja: — Gyulán évszázados múlt­ra tekint vissza a kolbászké­szítés. Nagyon sok hentes­mester lakott itt, s lassan-las- san kialakult egy sajátos íz, egy különleges készítési mód. Ez az alap. Persze, a nagy­üzemi gyártásban sok minden Változott A lényeg azonban, tz eredeti házi íz, megmaradt, í’alán ezért a nagy siker. Bár- hiilyen nagy mennyiségben is gyártjuk, elvünk az, hogy [binden szál egyformán jó mi­nőségű legyen. ból készül. Nálunk 48 órát „pihen” a hús, plusz két-há- rom fokon. Majd 24 órát a hűtőkamrákban fagyasztjuk, nem túl alacsony hőfokon. És csak ezután kezdődik a cson­tozás, darabolás. — Hogyan töltik és mibe? — Két nagy teljesítményű félautomata töltőgép óránként 80 mázsát tölt a tökéletes tisztaságú sertésbélbe: persze, előbb a fűszert keverjük el a hússal. Tulajdonképpen egy­szerű az egész. íme, a re­cept: 50—60 kg borsot, 250 kg speciális csemegepaprikát, köménymagot, sót, fokhagy­mát, cukrot, meg még né­hány apróságot, keverd el pár mázsa apróra darált hússal, és máris kész a gyulai. Hát nem könnyű? — Mennyi ideig füstölő­dik? — Három nap és három éj­jel, nyaranta. Télen lehet va­lamivel rövidebb ideig is. Lé­nyeges, hogy milyen fával füstöljük. Legjobb a száraz, öreg bükk. Ezután. következik az érés időszaka. A mesterek lesik a szálakat. Levegőt ad­nak, és vesznek el, — ha szük­séges. Egyszóval olyan dolog ez, amihez figyelem és szív kell. — Milyen a jó gyulai? — Rossz gyulai nincs. Tehát a kérdés helytelen. — Milyen a gyulai? — Tömör, rugalmas, vöröses­barna színű, egy-egy szál h'osz- sza 18—26 cm. Vágásfelülete vörös, kis szalonnadarabkák­kal tarkítva. Illata jellegzetes, íze egyéni. Télen 90, nyáron 60 napig áll el — a gyártástól számítva. Szóval utánozhatat­lan. Próbálkoztak a világon már sok helyen a hamisításá­val, de sehol sem sikerült. Mi pedig nagyon vigyázunk, hogy csak kifogástalan áru kerül­jön forgalomba. Gondos minő­ségi ellenőrzésen esik át min­den tétel. ízre, külsőre, s bak- teriológiailag vizsgálják. Utazik a gyulai. A magyar élelmiszeripar egyik diploma­tája. Huszonnyolc ország asz­talain ízletes csemege, Cseh­szlovákiától az NDK-ig és az NSZK-ig, Franciaország, Svájc, Anglia, a skandináv országok, Lengyelország, mind-mind ve­vői a gyulai- gyár termékeinek. Tehát mi a titka a gyulai kolbásznak? Ami a tokaji bornak, ami a szegedi szaláminak, ami a kecskeméti fütyülős barackpá­linkának! Demográfiai kérdések III. A 2000. év távlatai Végül néhány szót a demog­ráfiai forradalommal kapcso­latos gazdasági kérdésekről. E kérdések összefonódnak az­zal a divatossá vált problé­mával, hogy mi lesz a 2000. évben? A demográfiai forradalmat Malthus késői hívei, korunk neomalthusistái szívesen hasz­nálták fel arra, hogy az embe­riség gyors szaporodásának csupán negatív értelmezését adva, felfrissítsék Malthus 150 év előtti hamis tanításait. Ide s tova 150 éve annak, hogy Malthus megsokallva az em­beriség szaporodását, félre­verte a harangokat: az emberi­ség mértani haladványban sza­porodik, de az élelmiszerek csak számtani haladványban növelhetők. Ezzel akarta a tömegnyomor valódi okáról, a kapitalista kizsákmányolás­ról a figyelmet elterelni. De amint Malthusnak 150 év előtt világgá kürtőit „elméle­tét” a lefolyt másfél évszá­zad fejlődésének egész me­nete megcáfolta, úgy pat­tannak szét és válnak ne­vetségessé korunk neomalt- husianusainak sopánkodásai a föld eltartó képességét ille­tően. A gyors népesedés a tő­kés országok tudósai szerint sem rejt magában semmiféle veszélyt. Már a meglevő ter­melőerők jobb, ésszerűbb fel- használásával, valamint a vi­lággazdaságban létrehozott termékek jobb, igazságosabb elosztásával, jelenleg is meg lehet oldani az élelmezési vi­lágproblémát, fel lehetne szá­molni az éhségterületeket. Bebizonyított tény, hogy a vi­lág élelmiszertermelése gyor­sabban növekszik, mint a lakosság. Ezt az ENSZ mellett működő Élelmezési és Me­zőgazdasági Szervezet (FAO) többrendbeli ankétja kétséget kizáróan bebizonyította. A baj többek között a kapitaliz­musban gyökerező bűnös el­osztásban van. A mai tudomány megállapí­tása szerint, az elkövetkező évtizedekben a tudomány és a technika óriási fejlődésen megy majd át. A ffeltárandó energiaforrások és élelmiszer- tartalékok oly bőségben fog­nak az emberiség rendelke­zésére áltatni, hogy még a de­mográfiai forradalom ütemé­nek megmaradása mellett is bőven el lehet látni az em­beriséget mind energiával, mind élelemmel. Az erre vonatkozó számí­tásoknak is már bőséges iro­dalmuk van. Itt csak néhány megállapí­tásra szorítkozunk. A mai tu­domány számba veszi mind a klasszikus energiaforrásokat (kőszén, kőolaj, földgáz, vízi­erő), mind pedig az atom­energiának békés felhaszná­lásától várható, ez idő szerint szinte felbecsülhetetlen ener­giaforrást. A 2000. évre vár­ható, mintegy 6.5 milliárdnyi világnépesség energiaszükség­letének biztosításához a klasz- szikus energiaforrások is ele­gendők lesznek. Még ezeket sem kell olyan ütemben nö­velni, amilyenben ez az elmúlt évtizedekben történt. A jövő ugyanis a vízierőé, amelyet jelenleg nagyon kis mér­tékben használnak fel. 1958- ban például a vízierő a vi­lág energiaszükségletének mindössze két százalékát elé- . gítette ki. A vízierő kihaszná- 1 lása a kezdet-kezdetén áll: a legfejlettebb ipari területeken Európában, az Egyesült Álla­mokban is csak 21 százalék körül mozog, míg Afrikában (amely egyébként a föld ! vízierőinek mintegy 40 szá- 1 zalékát egyesíti) mindössze egy ezrelékben van kihasznál­va. Dél-Amerika pedig csak 1.4 százalékot értékesít. Ily módon fogalmat alkot­hatunk magunknak a klasszi­kus energiahordozók belátha­tatlan bőségéről. ★ Az élelmiszerellátás terén a helyzet még világosabb. A világnépesség táplálásá­ban ez idő szerint a száraz­földi növénytermesztés és ál­lattenyésztés játssza a döntő szerepet. Kisebb mértékben használják ki kórunkban a halászat adta lehetőségeket. A tenger egyéb élelmiszerforrá­sai — a jövő leghatalmasabb tartalékai — még úgyszólván érintetlenek. Cikkünkben, nagyon vázla­tosan csak a szárazföldi ter­melés növelésének lehetősé­geire térünk ki. A jelenleg szántó-, kert- és ültetvényművelés alatt álló területet, 1.3 milliárd hektárra becsülik. Ez az egész száraz­földnek kevesebb, mint tized- része. Növelni lehetne ezt mindenekelőtt a legelők egy kis részének szántófölddé való átalakításával. Növelni lehetne továbbá azzal a kb. 0.4 milliárd hektár terület­tel, amely az ENSZ Élelme­zési és Mezőgazdasági Szer­vezete (FAO) statisztikájá­ban mint „kihasználatlan, de termelésre hasznosítható” van nyilvántartva. Még hatalma­sabb tartalékok vannak az őserdőkben és dzsungelekben, amelyeknek mintegy 4 mil­liárdnyi hektár területéből kb. 50 százalékot szántóvá lehet­ne átalakítani. Ezek a tar­talékterületek művelésbe vé­tele alapján adódó lehetősé­gek. De ezeknél nagyobbak és kézzelfoghatóbbak a már mű­velés alatt álló területeknek intenzívebb kihasználásából kínálkozó lehetőségek, tarta­lékok. A mezőgazdasági fej­lesztés fő technikai útjainak felhasználása — gépesítés, tudományos növénytáplálás (műtrágyák és növényvédel­mi szerek széleskörű elter­jesztése), biológiai tényezők jobb kihasználása (válogatott magvak, növénynemesítés, faj­állatok, stb.), valamint az öntözéses gazdálkodás kiter­jesztése, — sokszorosukra emelné a jelenlegi hektárho­zamokat. A szárazföldi termelés kü­lönböző tartalékai felhaszná­lásának mérlegét mint „becs­lési kísérletet” felállítva, Ba­ade ismert közgazdász a kü­lönféle terményeknek gabo­naértékké való átszámítása útján arra a következtetésre jut, hogy az összesen mintegy 15—19 milliárd tonnányi ga­bonaértékkel kb. 30, illetve 38 milliárd embert lehetne táplálni. (E mérlegben az emberek jó, bőséges táplá­lásáról van szó.) Így tehát — a neomalthusia- nusok bánatára — az sem okozna ellátási gondot, ha a demográfiai forradalomnak nevezett szaporodás üteme a 2000. év körül vagy azután is megmaradna. K. H. (Folytatjuk.) Kisállattenyésztés az iskolai szakkörökben Máriabesnyőn, a Török Ig­nác gimnáziumban szombaton fejeződött be a pedagógusok egyhetes továbbképzése. Tárgy: a kisállattenyésztés. Köztudott, milyen nagy jelen­tőségű a házinyúl-, galamb- és baromfitartás mind széle­sebb körű elterjesztése. A gyerekek politechnikai oktatá­sában teljes polgárjogot nyert ez a témakör, amelyet a taná­rok szakkörökön tanítanak. A jobb felkészülés érdeké­ben hívta össze a tanítókat, tanárokat az ország vala­mennyi járásából a SZÖVOSZ, s érdekes előadásokon is­mertette a legújabb, célra­vezető módszereket. Az előadásokat egyetemi tanárok és adjunktusok tar­tották. Tenkes-penge A Fővárosi Finommechani­kai Vállalat újfajta borotva- penge kihozatalára készül. A Tenkes pengét — kiváló svéd acélból — kettős éllel, fino­mabb köszörüléssel és a kö- szörülési szög megváltoztatá­sával gyártják. Ezáltal az új penge jobb, tartósabb lesz a Figarónál is. Az újfajta penge gyártását a második félévben kezdik meg. A „B n Kolbászerdő: az embernek beleharapni a „fákba”. Irta, rögtön kedve kerekedik fényképétté: Regős István csak Dunakeszin állt meg 1846 júliusában a postakürt el­nyújtott dallamos szavába élesen ha­sított bele egy — Pest városában addig sose hallott — zengzet. Az el­ső magyar gőz­mozdonynak, a „Budá”-nak sípja volt ez, s jelezte: a „felnyerítő vas­paripa” kigördült a pesti pályaház­ból Vác irányába. Éppen 120 éve en­nek! Petőfi hamaro­san szerét ejti, hogy vonaton utazzék. így ír ró­la: „Azon a vas­úton bámulatosan halad az ember. Szeretném ráültet­ni az egész ma­gyar hazát; né­hány esztendő alatt talán kipó­tolná, amit néhány század alatt elmu­lasztott a haladás­ban.” Bezzeg más mó­don gondolkoztak a vasút felől a ma­radi táblabíró uraimék: „A gőz- gépely füstje meg- mórgezi a levegőt. A gőzvasút sebes­ségét nem bírja el az emberi szer­vezet. A vonat szikrája felgyújtja a falvakat és a ve­téseket! Az ember nem mer beleülni a gőzkocsiba, a vasút soha nem versenyezhet az olcsó lóvontatású árufuvarozással!” Maga Deák Fe­renc se hisz a vas­út életképességé­ben. 1840. decem­ber 6-án egy me­gyegyűlésen sze­gezi le: „Én azt hiszem a Debrecen és Pest közti vonalra néz­ve, alig van va­laki a Rendek közt, velem együtt, tekintve hazánk­nak ... helyzetét, s a fuvarnak e vidéken való ol­csóságát, álomnak ne tartaná azt, hogy itt valaha is vasút létezhessen”. A „Buda” moz­dony vontatta vo­nat, hét vagonnal, mintegy 350 utasá­val „repült” — mint Petőfi írta. Leszámítva a né­hány perces idő­zést Dunakeszin, 49 perc alatt tette meg Pest és Vác között az utat.

Next

/
Thumbnails
Contents