Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-26 / 150. szám

1966. JÜNIUS 26., VASÄRNAP “mírtap 5 ■iininniiimitiiiiiiiiiiitiiiiiuiniininimiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiimiiHtiiiiiiiinmiiniiiHiiiimiiiiniiiiiinniiiiiinmiiiiiiniiiiiin PÉNTEKEN A FELHŐK ELSZÉGYELLTÉK MAGUKAT, S EGY | IDŐRE ELVONULTAK VALAMERRE DÉLRE. A NAP PÖTOLNI AKAR- § TA A MULASZTOTTAKAT, ÉS HETEDMAG A V AL SÜTÖTT. DÉLI TI- ! ZENKÉT OKAKOR ÁRNYÉKBAN IS 30 FOKOT MUTATOTT A Hö- ! MERŐ. VÁRTUK A NYARAT, A MELEGET, MÉGIS HIRTELEN JÖTT, 1 ÉS MÉG AZT SEM LEHETETT MONDANI A NAPNAK, HOGY VÄR- | JAL PAJTÁS, CSAK SZÉP CSENDBEN, FOKOZATOSAN, ELŐSZÖR | MAJD HOZZADSZOKTATJUK MAGUNKAT. ODAFÖNT SÜTÖTT A 1 NAP, IDELENT A FÖLDÖN, AZ EMBER VÉGEZTE MUNKÁJÁT. Pendiílt a kasza 'fijiiiimiiiiiHttmiiiiiiiiiiimfiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiifmfifmminintiniiiini f Reggel. 7 óra — 26 fok. A kaszás ■ragja a rendet, a sárgára érett ga­bona szelíden lehajtja nehéz fejét a földre. Pali bácsi tesz még egy me­rev mozdulatot, azután megáll, le­teszi a szerszámot, tempósan meg- törli homlokát Odamegy az árnyék­ba rejtett agyagkorsóhoz, felemeli, . jót húz belőle és hagyja, hogy a hűs víz végigcsorogjon állán, befolyjon az inge alá, le egészen a nadrágkor- cig. Kezefejével megtöri! a száját — Kell az élet fiam! Szükség van ^ ránk, öreg kaszásokra. \ Pali bácsi negyven éve vágja a rendet, aztán megsértette őt a tech­nika. Jött az aratógép, a kombájn, és ő már csak a savanyút vágta az állatnak. Pedig negyven év alatt végigjárta az országot, minden vala­mirevaló urasági birtokot ismert Most izzad, fáj a dereka, és boldog A férfiember legnagyobb boldogsá­ga ez, ismét szükség van munkájá­ra, a kaszára. Bütykös ujjaival meg­markolja a simára kopott fanyelet, suhint egyet, az acél pengésétől tekintete fiatalossá válik, mozdulatai könnyeddé, dől a búza, kell az or­szágnak a kenyér. Ö tvc n fok árnyékban Itt, a meleghengerdében 40—50 férfi forgolódik a tűz körül. Az ut­cán azt hittük, a 30 fokot sem lehet kibírni. Itt a kemence mellett 70 fokot mutat a higanyszál, s lám tőle két méterre, az „árnyékban”, jólesik az 50 fokos „hús” is. Igaz, működ­nek a szellőztetők, de hát ez a szel­lő valóságos számum az utcai pol­gár számára. ötven férfi, izmosak, szikkadtak, kövérek, de mind erős. Munkájuk nehéz és gyors. Itt nincs megállás. A kemence, a telhetetlen tűzgyom- rú Moloch okádja a vakítóan izzó lemezeket. Forró szájából az embe­rek hatalmas fogókkal kikapják és futólépésben cipelik, vonszolják, társaik fogóval átveszik, henger alá dobják, négyszer-ötször oda-vissza- utaztatják, majd hangos robajjal a cinóbervörösre szelídült acélt a kő­re dobják. Ott az anyag halottcsen­desen szürkéskékre hűl. S a faluról, városról idesereglett férfiak percen­ként újra kezdik. Itt állsz közöttük, bőröd égeti a tüzes levegő, szemed vakítja a fehér izzás, füled tépi a robaj, szédülsz. Aztán — nem az eszeddel, mert az elkábul — zsige- reiddel megérzed a munka ritmu­sát. ötven férfi csuromvizesen, fénylő háttal, homlokbahulló hajjal birkózik tűzzel, vassal, hogy per­cenként újra győztes legyen. Hannus Pál Heves megyéből jött ide, egye­nesen a 70 fokos tűz mellé, hogy társával, a Baranyából Pestre sza­kadt Bódi Ferdinánddal, alázatos szolgájukká tegyék az izzó acélt. Valaha otthon azt képzelték, a leg­melegebb pokol a kenyérsütő ke­mencében van. Nem is hitték volna, hogy van acélsütő kemence is. Már tudják és ők együtt edződnek az acéllal. Kezükben a hatalmas fogó játékszer, munkájuk komoly, szép játék. Az izmok az arcokon is fe­szülnek, és interjúadáshoz nem szo­kott modorukban azt mondják az újságíróknak, hogy menjenek a sza­badba, ott jobb a levegő. A strandon 'tiiiiiiiiuiiiiiiiMiiniiiiiiiiinüiiimB A Palatínuson már majdnem te­tőzött a vendégsereg. Huszonhárom­ezren voltak, a tavalyi csúcs hu­szonötezer. Most a rekordot el­mosta a hirtelen jött nyári zivatar. De ismét örömmel jelenthetjük min­MELEG VOLT/ Szöveg: Suha Andor Kép: Gábor Viktor iininiiiimiiiimimiiimmtimmmnnimniiMliimimimiiimniitninnnMiiimniniimmiiiiiiminiiiiiiiiiiHiiiiiuiiiiimiiiiiiiiintn den férfitársunknak, hogy a strand csodálatos. Valami nemes verseny lehet a nők között, mert mindenki egészséges, barna és szép. Persze a férfiak sem hagyják magukat Dél­előtt barnára sülnek, délután kez­dik a rohamot. Van, aki annyit mond: Icuka maga milyen szép barna. Van, aki úszni tanítja a lányt Van aki tüzet, vagy napolajat kér. És akinek megengedik, hogy beken­je olajjal a lány hátát, biztos le­het benne, már révbe jutott. Már az is biztató jel, ha a lány megkéri a fiút, vigyázzon a holmijára, ad­dig ... A butuska fiúk rögtön el­ügyetlenkedik a dolgot. Barnaságuk­kal hencegnek, és nem értik a hi­deg fogadtatás okát. A blazirtok a labdát rúgják hátul, s csak a ka­pusnak marad némi kis ideje a lá­nyok gusztálására. A nap süt, az emberek szépek és játékosak, a víz hús. 30 fok a jég ntelSeíi — Jeges! — A jeges! Na, ez jó, ez kell, ez a kis oázis. A szó egymagában is hűsít. A von- tatós teherkocsi megállt a Thököly út és az Amerikai út sarkán. Hau János kiugrott a sofőr-fülkéből, el­kiáltotta magát, és a bűvös szóra összefutott a fél utca. „Egy táblát kérek.” „Fél táblát kérek” — és Hau János rakja a jeget a vöd­rökbe, táskákba, neccekbe. Azután a gyerekek serege: — „Bácsi, tessék adni egy dara­bot”. — Szopogatják, nyalogatják, egymás nyakába dugják, boldogok. Hau János bácsi osztja a boldogsá­got. A szó szoros értelmében ^ő most a nyári Mikulás. A gyerekek cso­daváró szemébe néz, nevet, felejti, hogy a jég mellett is izzad, mert ma már 880 mázsa jeget cipelt a vállán, a henteseknek, boltosoknak. Budapest minden kerületében is­merik. Várják, lesik, vigyázzák a hangját: „A jeges!”. Jönnek az em­berek, a gyerekek, mert itt a jeges. Csak Mari néni jár be a piacra egy kicsit pénzelni. Nyugodtan eszik, lesi a buszmeg­állót, amely két méternyire van a standjától. Hiába, ez a modern ke­reskedelem, háztól — házig. Való­színűleg égetni való rosszcsontnak tartaná az újságírót, ha megkérdez­né, hogy is volt a múltban, Mari néni? „Elvette az eszét a meleg ked­vesem, hogy ilyeneket kérdez?” — válaszolhatná, és igaz is, minek mindig a múltat hánytorgatni. A ko­sarak megteltek, Mari néni hazafelé kacsingat, készül a tyúkokkal le­feküdni. De ami a napon volt, hogy mennyit kellett a városi asszonyok­kal hadakozni, arról jobb nem is beszélni. A forgalom irányítója 'niiiiiiiriimiimimimiiiiinmiiti A rendőrőrmester már négy órája ott áll kis piedesztálján, a Körút és a Bérkocsis utca kereszteződésénél, és irányítja a terelőforgalmat. Moz­dulatai határozottak és kecsesek, karmesterhez’ illőek. Hogy meleg van? Na igen, tegnap viszont esett az eső és fújt a szél. Akkor erre vágyott az ember, most amarra. De a szolgálat, az szolgálat. Az interjú itt is megszakad, az úttesten kisebb bonyodalom támad, odamegy’, az illető hangoskodik, jó volna egy órára felállítani a kis emelvényre, hadd süsse az ő fejét is a nap. A nap delelőjéhez ért. Ott meg­állt. Eltátotta a száját, és meleg le­heletével végigpásztázott a piacon. Van tán húszezer asszony is itt. Van tán 700 vagon áru is itt. Ami szem­nek, szájnak ingere. És a húszezer asszony egyszerre beszél. Hangok kakofóniája, színek kavalkádja. Al­kusznak az asszonyok a vérpiros cseresznyehegyek, a méregzöld pap­rikatornyok, és a szelíd zöldbab­halmok tövében. Hús, zöldség, gyü­mölcs, tej, tojás, lacikonyha, csupa mozgás, szín, hang itt minden. Az áru gazdát cserél és a pénz is. A Lehel piacon, újabb nevén az Él­munkás téri piacon jó a felhozatal és jó a kereslet is. És jók az árak is. Mindegy, enni kell. Nagy család ez a Budapest, A nyüzsgés hajnali négy órakor kezdődik. Jönnek az asszonyok Solymárról, Kápolnás- nyékről, Kistarcsáról, mindenünnét. Mari néni például Mogyoródról. Ka­kasszóra ébred, s mire a busz du­dája megszólalt házuk előtt, ő már fel is pakolt. Kilencért behozta a busz, délre eladott ötven kiló cse­resznyét 8 forintjával. De hozott mást is, sóska, újkrumpli, ami ép­pen akadt a háztájiban. Tsz-tagok, az ember ott dolgozik a kőművesekkel. lllllllllllllMllllmillllllllllllllllllUllllllllHIIIIIIIII's A NAP LEBUKOTT A HORIZONTON, DE ITTHAGYTA LE- I HELETÉT, ÉS MOST A VAROS KÖRENGETEGE IS 30 FOKOT ASlT. 1 A MUNKÁS ÖNFELEDTEN ALSZIK, PALI BÄCSI ALMABAN A KA- I SZA NYELÉT MARKOLASSZA, HAU JANOS JEGET SZOPOGAT, | MARI NÉNI A PÉNZÉT SZÄMOLJA, AZ ŐRMESTER AZT ÁLMODJA, I HOGY ö VEZÉNYLI A MILÁNÓI SCALAT, CSAK A FIATALOK, ÓK | NEM BÍRNAK MAGUKKAL. ÜLNEK A SZIGET PADJÁN. GYÜRJÄK I EGYMÁS KEZÉT, ÉS AZT MONDJAK: Ó,ÉVIKE! Ó, PISTA! SZÓVAL | PIHEN MINDENKI, HOGY HOLNAP ÜJRA KEZDHESSE A NAPOT. I lllilllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll11111111111111|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||H||||,|^: Anti szentnek, szájnak ingere niiuiiiifiiiiMinniiniiummiiJtiti

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents