Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-25 / 149. szám
4 Har «ccm 1966. JÜNIUS 25., SZOMBAT Probléma a palackban Csalin em minden ország nevezetes valamiről, legyen az jó vagy rossz. Hajlamosak vagyunk minden országhoz valami egyetemes jellemző vonást csatolni, helyesen vagy helytelenül. Sok nép fiai szerint Lengyelországot a szép nő és — mi tagadás — a jó vodka jellemzi. A híres lengyel vendégszeretet — amely bizonyos mértékig hasonló a magyarhoz — elválaszthatatlanul összefügg a bőiségies eszem-iszomimal, ez pedig a vodkával, amely előkelő helyet foglal el Lengyelországban a szeszesitalok között. Egyébként kiváló exportcikk is, azonkívül a tréfák kimeríthetetlen tárgya. Minden társas összejövetelen gazdag viccanyag vonul fel a vodkával kapcsolatban. Csakhogy... az alkoholizmus Lengyelországban, épp úgy, mint más országokban, Savaria-cipő A szombathelyi cipőgyár termékét, a Savaria márkájú cipőt már az egész világon ismerik. A jó hírnevet nagymértékben öregbíti az öt éve működő, főleg e'xportra termelő kis szériás szalag. Ezen a körön 660 pár cipő készül egyszerre, de ritkán fordul elő, hogy mind ugyanaz a modell. Van hogy naponta négy-öt modell is felkerül a szalagra. Ötszáz párás modell már nagy szériának számít itt. Sok a húsz és ötven párás megrendelés is. A második negyedévben például 18 ezer pár cipőt gyártanak 62 modellben. Ebből többek között Szomáliába, Ku- waitba, Kenyába, Szaud-Ará- bíába, s Kelet-Afrikába is szállítottak. BALATONSZEMES A futárszolgálattól a televízióig A Magyar Posta — és Bélyegmúzeum június 26-án, vasárnap nyitja meg idei posta és bélyegtörténeti kiállítását Balatonszemesen, az ország egyik épségben maradt pos- talóváltó állomásának műemlékké nyilvánított épületében. A kiállításon egyebek között bemutatják a hírközlés történetét az ősi futárszolgálattól a televízióig, valamint az 1965. évi bécsi bélyeg- világkiállításon nagy sikert aratott magyar gyűjteményeket, eredeti bélyeg tervrajzokat. súlyos társadalmi veszély, balesetek, szerencsétlenségek és sokszor tragédiák okozója. Gyakran családok széthullását, gyermekek elzüllését, sok, ember betegségét és halálát idézi elő. Ezért Lengyelországban — épp úgy, mint más országokban — erélyes harcot folytatnak az alkoholizmus ellen. Igaz, a számok önmagukban még nem riasztók. Ellenkezőleg. Az egy lakosra eső szeszesital-fogyasztás Lengyelországban alacsonyabb, mint sok európai országban. Száz- százalékos tiszta alkoholra átszámítva egy 20 éven felüli lengyel lakosra évente csupán 6 liter szesz jut, míg egy angolra 7 liter, egy belgára 9 liter, egy nyugatnémetre 11,5 liter, egy svájcira 12,5 liter, egy olaszra 24 liter, végül egy franciára 27 liter... De az átlagok nem mondanak meg mindent. Hiszen az átlagban benne vannak azok is, akik egyetlen cseppet sem isznak, meg azok is, akik naponta leisszák magukat. Ne feledjük azt sem, hogy a nők Lengyelországban ötödét-hete- dét sem isszák meg a férfiak „adagjának”. Végül ne feledjük, hogy — nem úgy, mint a felsorolt többi országiban — Lengyelországban az alkohol 67 százalékát fogyasztják pálinka (főleg a híres vodka) formájában, és csupán 33 százalékát bor és sör formájában. Az pedig ismeretes, hogy a pálinka mérgezőbb és „kirobba- nóbb” hatású. Annál inkább, mivel rendszerint egyszerre nagyohb adagokban fogyasztják. Ami a heves lengyel vér- mérséklet esetében különösen veszélyes. A vizsgálatok szerint különösen aggasztóan növekszik a fiatalok, főként a falusi fiatalok szeszesitalfogyasztása. A 18—20 éves falusi fiúk nem maradnak él az ivásban a felnőttek mögött. Az idült alkoholisták számát Lengyelországban 300 000-re becsülik. A gépkocsifoaleseték 16 százalékának oka a szesz. Mindezek miatt a párt és a kormány hat évvel ezelőtt igen erélyes harcot indított az alkoholizmus ellen. Lengyelországban alkoholizmusellenes törvényt fogadtak el, amelyet az egyik legjobbnak tartanak Európában. Szerepel benne többek között a megrögzött alkoholisták kényszer gyógykezelése, kötelezi a népi tanácsokat az aükoholelvonó intézmények hálózatának megszervezésére, többfajta korlátozást vezet be a szeszes ital árusításában, bünteti a szeszes ital gyermekeknek való eladását, szigorúan bünteti (öt évig terjedő börtönbüntetéssel) a családtagok szeszes ital hatása alatt történő erkölcsi vagy fizikai bántalmazását, bűncselekményeknél súlyosbító körülménynek tudja be a tettes ittas állapotát, a gzesizes italok árához az alkoholizmusellenes harc céljait szolgáló pótlékot tesz hozzá, szigorúan bünteti a titkos pálinkafőzést stb. Ezenkívül számos kisebb, de azért lényeges kezdeményezés történt. Jelenleg például minden nagyobb lengyel városban van kijózanító intézet (tréfásan „bölcsődének” nevezik), ahová a rendőrség beviszi a közrendet háborító részegeket. A delikvenst ott megfürdetik, magához térítik, orvosi felügyelet alatt átalussza az éjszakát, majd szépen hazamegy — borsos számlával a zsebében. (Egy lódzi rendőrpszicholó- gusnak ugyan külön véleménye van a dologról: „Legjobb az ilyeneket nem a „bölcsődébe” vinni, hanem haza a feleségéhez. Ha megtudja, hogy haza akarjuk vinni, rögtön kijózanodik és térdenállva eskü- dözák, hogy soha többé...”) Az alkoholizmus elleni harc politikája azonban Lengyelországban nem kívánja bevezetni a szesztilalmat. A tapasztalat azt mutatja, hogy már a pálinka és az egyéb szeszes italok árának emelése is mindig együtt jár a titkos pálinkafőzés ideiglenes elharapózásával, mindaddig, amíg a törvény fokozott szigora fel nem számolja. Nem szesztilalomra van tehát szükség, hanem az egészségügyi szervek, a rendőrség, a népművelő szervezetek, végül a kereskedelem együttes erőfeszítésére, hogy a szeszesitalfogyasztást józan korlátok közé szorítsák és kialakítsák a társadalomban az ivás úgynevezett kultúráját. Természetesen a legfontosabb tényezőnek Lengyelországban — épp úgy, mint más országokban — a megelőzést tartják, főleg az ifjúság körében. A sport fejlesztése, a szórakozások megszervezése, a fiatalok társadalmi munkába való bevonása látszik a legeredményesebb eszköznek arra, hogy a társadalom legérzékenyebb részét megvédjük a káros szenvedélytől. Ezenkívül, úgy tartják, két erős szövetségesünk van az alkoholizmus elleni harcban. Az egyik: a nő, aki általában keveset iszik és nem szereti, ha társaságában sokat isznak. A másik: azok az emberek, akik lakásra, bútorra gyűjtenek, és különösen azok, akik gépkocsit vettek ... részletre. Andrzej Mozolowski Demográfiai kérdések II. A demográfiai forradalom A demográfia megállapítása szerint a születések általában nem mutatnak egységes képet a világon. Nyugaton, elsősorban a gazdaságilag fejlett országokban a születések száma az elmúlt két évtizedben (egyes kivételektől eltekintve) fokozatosan csökkent, a gazdaságilag visszamaradott országokban — Ázsia, Afrika, Dél-Amerika legtöbb országában — a születések magas arányszáma azonban megmaradt. E jelenséggel kapcsolatban utalunk az ENSZ Statisztikai Hivatalának az 1954—58. évek születési átlagára vonatkozó számításaira. A becslésekkel kiegészített adatok szerint ebben az időszakban a világon a születési arányszám átlaga 35 ezrelék volt. Az élveszüle- tési gyakoriság Közép- és Dél- Afrikában, valamint Délkelet- Ázsiában a legmagasabb (45, illetve 46 ezrelék) és magas még Közép- és Dél-Ameriká- ban, valamint Délnyugat- és Délkel et-Ázsiában (40—42), ugyanez az arányszám viszont Észak- és Nyugat-Európában a legalacsonyabb: 18 ezrelék. A születések ily alakulása megmagyarázza a demográfiai forradalmat. Az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokban a világviszonylatban magas élveszületési arány a halálozás gyors és állandó csökkenésével párosulva magas természetes szaporodást eredményezett. Demográfiai forradalmon azt a jelenséget értik, hogy a világ népesedésében a második világháború után, de főleg az 1950—1960 közti évtizedben rendkívül gyors növekedés állott be. A világ népesedésének ez az alakulása természetesen felveti a további fejlődés perspektívájának a kérdését. Ez a kérdés, a vele összefüggő gazdasági problémákkal együtt, annál is inkább felvetődik, mert — amint erre a demográfusok rámutatnak — a világ lakossága megkétszereződéséhez szükséges időszak egyre rövidül. Az időszámításunktól a 17. század közepéig a népességszaporodás átlagos üteme még csak kb. 2000 év alatt eredményezte volna a népességszám megkétszereződését. Ezzel szemben az 1650 és 1850 közötti 200 évben a világ népessége megkétszereződött, s ezt követően már 100 év alatt. Ma már a kétszereződéshez szükséges időszak hossza mindössze 40 év körül van. ★ A perspektíva megrajzolásának kérdése egyben a tudományos előrelátás kérdése. Mint minden tudománynak, a deÚtközben Perec Két perecet vásárol egy asszony —• „vizeset” vagyis ropogósát, ha lehet — kéri — azt szeretjük... Ránéz az árus, de nagyon furcsán, miért okvetetlenkedik a vevő — ez van a tekintetében, aztán kijelenti: — Tojásos perecből van több, azt is vinni kell... — De mikor azt nem szeretem — akadékoskodik tovább az asszony, mert ügy érzi a forintjáért joga van választani. Az árus habozik, aztán kivesz egy vizeset, ropogósát és egy tojásosat. — Egy ilyen és egy olyan... — ke- délyeskedik s az asszony mit tehet, sóhajt, átveszi a két perecet, a másikat majd a férje eszi meg, mert az udvarias, ha már egyszer a vizes, sós perecből ilyen szűkre sikerült a keresztmetszet. Kalap Nylonszalma a divat, csodaszép kalapok vannak a kirakatban, odabenn a pult mellett, aztán kiderült, hogy a választék azért nem túl nagy, kétfélét ad oda a vevőnek a maszek kalaposasz- szony. Egyik sem tetszik, kézben szép, igaz, de a fejen egészen más, a kalaposasszony dicséri ugyan, esküszik, hogy a Sophia Loren elbújhat a vevő mellett, de a tükör őszintébb. — Másfajta... van valami más? — néz körül a vevő az üzletben s a kalapos asszony kedvetlenül megy a pult mögé. Ebből se lesz bolt. •— Nincs... — válaszol aztán — s holnapra még ebből sem kap ... A vevő ácsorog, toporog egy darabig, csodálkozik, mert hallotta, hogy a maszek udvariasabb mint az állami eladó, de úgy látszik, neki pechje van, ezt is rosszul fogta ki. S amíg kimegy az utcára azon töpreng, hogy mi lehet a kalaposasszony rideg modora mögött. Kevés a nylonszalma, vagy sok a vevő? Látogatóban Délelőtti kép a fodrászüzletben, száradó hajak a burák alatt, készülő frizurák. Bejön egy leány, ismerős arc, ő is itt dolgozik, itt fodrászkodik, csak éppen a délutános műszakban. Vidáman jön, táskát lóbál a kezében, elegáns. — Szevasz... — köszöntik — hát te? — Csak bejöttem... Leveti a kabátját, leül, tízórait vesz elő, harapdálja. Áztán végignézi a horgolásokat, kötéseket, két frizura között ezzel foglalatoskodnak a fodrászlányok, ha van egy kis szabad idő. Cigarettára gyújt, nézegeti magát a tükörben, jól érzi magát. Képeslapokat néz, pletykákkal traktálja az éppen ráérő kolleganőjét, átfésüli a haját. Két órája van még a kezdésig. Addig csak vendég, nézelődő. Unatkozott otthon, egyedül érezte magát, bejött. Két óra múlva felveszi ő is a fehér köpenyt s estefelé már sóhajtozva nézi az órát: de soká lesz még zárás. Zöldpaprika Paprikát szeretne vásárolni az asz- szony, zöldet, hegyeset, méregerősét. De sehol nem talál. A csarnokban van bizonyosan, de a csarnok messze és ö siet, főzni kell. Egy utcai cseresznyeárus mellett torpan meg, vesz egy fél kilót — határozza el — vacsora után jó lesz. Meggy is van egy ládában, málna is — paprika nincs véletlenül? — próbálkozik, de kevés reménnyel. Pénzt kerít elő, átveszi a zacskót — mennyi kellett volna — kérdi közben az árus — mennyi paprika? — Ó, csak kettő... a férjemnek reggelire ... Aztán előkerül kit paprika, hegyes, zöld, méregerős, amilyet akart. — Az enyém ... — mosolyog az árusnő, majdnem egykorú az asszonnyal — magamnak vettem, de odaadom. Majd elszalasztom a fiamat... — Ne fáradjon — tiltakozik erőtlenül az asszony, mert jólesik a kedvesség és különben is, megígérte holnap a füstöltszalonna mellé. Papírba csomagolva viszi a zöldpaprikát és maga sem tudja, miért fáradtságának felét sem érzi, amíg felszáll a villamosra. B. I. mográfiának is próbája: előrelátásaink tudományos megalapozottsága, pontossága. A demográfia a népesedési jelenségeknek hosszabb időn át tartó megfigyelésével és vizsgálatával — bizonyos tendenciákra való következtetések, valamint konkrét kérdésekre vonatkozó matematikai számítások segítségével — bizonyos előrebecsléseket végez. Ezekkel nagy segítséget nyújt egész sor társadalmi-gazdasági kérdés megoldásához. Hiszen e tudomány célja éppen az, hogy az általa szerzett ismereteket a társadalmi-gazdasági fejlődés szolgálatába állítsa. A demográfiai előrebecsléseknek ma már jelentékeny irodalma van, amelyben felhasználják az egyre tökéletesedő és önálló technikára támaszkodó számítási módszereket, az egész modern matematikát. A demográfia ebbeli munkáját azonban megnehezíti az a körülmény, hogy a földünk számos országából nincsenek teljes vagy megbízható adatai. Ennek ellenére, gyűjtött adatai birtokában, a demográfia tudományos választ igyekszik adni a „demográfiai forradalom” néven ismert jelenségben várható fejlődésre is. Következtetése az, hogy e forradalomnak nevezett gyors szaporodást az elkövetkező évtizedekben bizonyos lassúbbodás, még pedig egészséges értelemben vett, tehát normalizálódáshoz vezető lassúbbodás fogja követni. E következtetés okainak kifejtése meghaladja e cikk kereteit. Röviden csak arra kell rámutatnunk, hogy a gazdaságilag elmaradt országok — Latin-Amerika, Afrika, Dél-Ázsia, amelyek a demog- i ráfiai forradalomban a legnagyobb szerepet játszották — azt a szaporodási változatot (típust) tükrözik, amelyet a demográfusok átmeneti népesedési helyzetnek neveznek, s amelyet a következők jellemeznek: A halálozási arány csökkenő tendenciát mutat és folyamatosan 10 ezrelékig mérséklődik, ugyanakkor a születési arány még változatlanul magas vagy csupán kisebb mértékben csökken, s így a természetes szaporodás aránya magas (kb. 10—15 ezrelékes). ★ A demográfia tudománya hozzásegít annak felismeréséhez is, hogy számos országban a múltbeli nagy gyermekáldás (8—15 gyermek) nem feltétlenül az életerő (vagy valamely „nemzeterő”) nagyságát bizonyítja, aminthogy a születéseknek az ésszerű családtervezés nyomán beálló szabályozása (még, ha ez a régi helyzethez viszonyítva csökkenéshez is vezet), nem jelent dekadenciát. § A gazdasági visszamara- ^ dottságban a születések rend- ^ kívül nagy számát olyan té- ^ nyezők okozzák, mint például: a nagy halálozási arány _ (különösen a csecsemők ^ esetében), amely a szülőket § újabb gyermekek kompenzá- S ciós célzatú világrahozatalá- § ra sarkallja. Ki kell emelni, § hogy e nagy halálozási arány ^ a kizsákmányolási rendszer okozta rossz egészségügyi (higiéniai) viszonyoknak a következménye. O A gazdasági nyomor, amelybe a dolgozókat számos országban a tőkések, a gyarmatokban a kolonialis- ták taszítják. Ez a szülőket arra készteti, hogy sok gyermeket hozzanak világra, akiket azután nagyon korán (már kilenc éves koruktól) bevonnak a munkába vagy bérmunkássá tesznek. A kizsákmányolási viszonyok a gyermekeket közönséges árucikké és munkaeszközzé teszik. O A nő alárendelt társadalmi helyzete és kiszolgáltatottsága a férfival szemben. E helyzeténél fogva a nőnek magának úgyszólván nincs beleszólása abba, hogy mikor és összesen hány utódot hozzon világra. Vallási és társadalmi előítéletek, tudatlanság, „erkölcsi” nyomás a kizsákmányolást szolgáló különböző közületek részéről. Az ilyen s ezekhez hasonló okok főleg a kolonializmus által elnyomott és kifosztott nagy népeknek (India, Afrika, Dél-Amerika népeinek) gaz-: dasági és művelődési elmara-: dottságában gyökereznek. A kolonializmus teljes felszámolása megnyitja e gazdasági és kulturális elmaradottság felT számolásának útját. Épp ezzel a világméretű, világtörténeti folyamattal függ össze a népek demográfiai fejlődésének is az új szakasza. Ugyancsak a demográfia mutat reá arra, hogy a haladó társadalomban egyre nagyobb szerepet játszik a családterve- zés, vagyis az, hogy a szülők az új, a műveltségben gyökerező meggondolások alapján döntsenek a gyermekek számár ról. A családtervezés lényege a születésszabályozáshan jut kifejezésre. Születésszabályo- záson a demográfia az egyéneknek vagy házastársaknak azt a törekvését érti, amely a fogamzás mechanizmusának ismeretén alapuló módszerek alkalmazásával az utódok számát befolyásolni kívánja. A családtervezés, a születésszabályozás bizonyos társadalmigazdasági tényezők, mindenekelőtt a magasabbfokú gazdasági fejlettség s az ezzel járó művelődés nyomán keletkezik és állandósul. A magasabb műveltségi szinten álló szülők alaposan átgondolhatják a leendő utód szükségességét, kívánatosságát, s azt, hogy megfelelő számú biztosított, boldog jövőjű utód mellett döntsenek. Az emancipált nő iskolázottságánál fogva is több önállósággal dönthet a gyermek kérdésében. Több, haladottabb ország adatai bizonyítják, hogy a család- tervezés, a születésszabályozás nem jelent dekadenciát és nem vezet elnéptelenedéshez. Bizonyítják, hogy a nő a családtervezés rendjén élni akar, de nem akar visszaélni szabadságával. E kérdésnél még reá kell mutatnunk arra, hogy a családtervezésben a szülők szabadon, de nem önkényesen döntenek. A döntésnél egész sor objektív — társadalmi-gazdasági — okot vesznek figyelembe. Így döntésük szabad lesz, de ugyanakkor a társadalmi érdekekkel egybehangzó. Csak helyeselni lehet a belgrádi kongresszuson általánosan hangoztatott azt az elvet, hogy a családtervezést az állam ne közvetlen beavatkozással, hanem széles körű felvilágosító munkájával segítse. Épp e felvilágosító munka terjedelme lesz a szabadság legjobb biztosítéka. E tekintetben Engels nagyszerű tétele érvényesül, aki szerint az akarat szabadsága nem jelent egyebet, mint azt a képességet, hogy hozzáértéssel dönthetünk. (Folytatjuk.) | Érik a Mayflower - kevesebb a kajszi Jobb terméssel bíztat az alma és a szilva ^ Buda-környékén szedik már ^ a korai őszibarackot, a May- ^ flowert, — s ahogy számították, ^ igen jó termést szüretelhet- S nek. A kedvező idő hatására § ugyancsak korábban érkezett ^ a kajszi. A február végi eny- $ heség után jött fagyos hetek ' ^ miatt, kevesebb a sárgába- j s rack, gyönge közepes a ter- I més. A körtefák szintén gyengébben, az almafák jó közepesen rakódtak. Minthogy a téli almák szedéséig még jócskán van idő, az almater- més az elkövetkezendő két éi fél hónap alatt alakul ki véglegesen. A szilvafák országszerte jó termést ígérnek.
